Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-11 / 137. szám
8 PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. június 11., csütörtök Biztonság és bukfenc A biztosítás — Biztosítás, biztonság — mondja a sokat emlegetett jelszó. De vajon biztonságban érzik-e magukat az emberek egy biztosítási kötvénnyel a kezükben? — kérdeztük dr. Popper Klárát, az AB-AEGON Általános Biztosító Rt. ügyvezető igazgatóját. öngondoskodás Gazdasági és magánéletünkben egyaránt nélkülözhetetlen társunk a biztosítás. Élet, egészség, lakás, autó, utazás... Talán többet tudhatnánk a biztosításokról. Ebben segít a Magyar Biztosítók Szövetségének elnöke, dr. Trunkó Barnabás: — Ez attól függ, kinek milyen a veszélyérzete! — Mire kötnek biztosítást a legtöbben? — A gyakorlat azt mutatja, hogy manapság az emberek elsősorban a vagyontárgyaikat, azon belül is az autóikat féltik a legjobban. Abban a tudatban élnek, hogy ha összetörik, ellopják vagy feltörik az autót, akkor elmennek a rendőrségre, majd a biztosítóhoz, és annyi, de legalábbis közel annyi pénzt kapnak, amennyivel pótolni tudják a kárukat. Ma már nincs autóhiány, ma pénzhiány van! Ezért jelent biztonságot, és ezért nélkülözhetetlen az autóbiztosítás. — A sorban a lakás- vagy az életbiztosítás a következő? — A lakásbiztosítás, bár az emberek nem igazán érzik veszélyeztetve otthonukat. Igaz, a lakást nem lehet úgy ellopni, mint egy autót, de azért ha belegondolunk, hogy évről "évre több a tűzeset, a betöréses lopások növekvő számáról nem is beszélve. Nyilván ezért kötnek egyre több lakásra biztosítást. A másik oka ennek az, hogy ma már az újfajta értékbiztosítást ajánljuk, amely kár esetén új értékben térít. Régebben egy tízéves mosógépnek a tízéves értékét kapta a biztosított, de azon nem vehetett újat. Ma már megveheti, ha újérték- biztosítása van. — De hát azért ez nem minden... — Nem. Hiába fizeti napi áron a biztosító egy festmény vagy más egyedi tárgy árát, az nem pótolható, hiszen egyedi darab volt! Egy megfelelő zár— A fejlett országokban a hosszú távú megtakarítás finanszírozza a gazdaságot — mondja dr. Nárai István. — A hosszú távú megtakarítási formák általában a nyugdíjalapok és a befektetési alapok. Ezután következik az életbiztosítás, ami gyakorlatilag nem egyéb, mint az egyénileg fizetett nyugdij-előtakarékos- ság. Ez a nagy megtakarítási tömeg például az USA-ban 1300 milliárd amerikai dollárra rúg, ami valóban képes a gazdaságot finanszírozni. — Milyen formában? — Elsősorban az állampapírok vásárlásával szokták a biztosítók a költségvetési deficitet finanszírozni, ez a befektetések 50 százalékát képezi. Körülbelül 20 százalék áramlik a vállalkozások finanszírozására, részvényvásárlás formájában. Nagyjából ugyanekkora összeget fordítanak az ún. jelzálog hitelezésére, ami rendkívül fontos, mert ezzel a lakásépítést támogatják. A maradék rész az ingatlan- és egyéb jellegű befektetésekben oszlik meg. — Magyarországon milyen szerepetjátszik a gazdaság finanszírozásában a hosszú távú megtakarítás? — Az öröklött helyzet folytán messze nincs akkora akkumulálódott tőkénk, mint a fejlett országoknak. Például az AB-AEGON jelenlegi tartalék tőkéje mindössze 35 milliárd forint. Nehéz megállapítani, hogy menynyi hazánkban az összes hosszú távú megtakarítás! Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogy van-e még a biztosításon kívül más hosszú távú megtakarendszerrel, jelzőberendezéssel, falba épített trezorral sok mindent meg lehet előzni. — Hogyan, mivel ösztönzi ezek felszerelését a biztosító? — Nagyobb vagyonvédelem mellett kisebb biztosítási díjösz- szeget tudunk ajánlani, sőt ha úgy látjuk, hogy a nagy érték nincs eléggé biztonságos zárak mögött, esetleg nem vállaljuk a biztosítást, ezzel is késztetve a tulajdonost a nagyobb elővigyázatosságra. így ketten együtt védjük a vagyontárgyainkat. De vannak, akik mindezek ellenére sem hagyják. Tudniillik, félnek az adóhivataltól, a vagyonbeállí- tási kötelezettségtől, és ezért alulbiztosítanak! — Sajnos, ma már az embereket sok egyéb veszteség is érheti — A közismert élet- vagy járadékbiztosítás helyett inkább biztonságot nyújtó, speciális biztosításokat említenék. Ma az emberek jelentős részének egy vagy több helyen is van adóssága, van lakásvásárlási hitele, hitelre vett bútort, és így tovább. Ha valaki baleset vagy rokkantság miatt fizetésképtelen lesz, megbetegszik, és van megfelelő hitelbiztosítása, akkor a biztosító fizeti helyette a részleteket. — Vannak biztosítási formáink, amelyeket még kevesen ismernek. Számíthatnak ránk például azok a családok, amelyek elértek egy bizonyos életszínvonalat, s arról a jövedelemkiesés miatt sem szeretnének lemondani. Az egyik táncosnő ügyfelünk „betegségbiztosítást” kötött: az idő alatt, amíg ő sérülés miatt nem léphetett fel, igen nagy öszrítás Magyarországon, hiszen sem az OTP-ben lévő több milliárd forint, sem a devizában elhelyezett, a bankokban nyugvó tőke sem tekinthető igazán annak. De nem tekinthető annak az ún. értékpapírokban, főként letéti jegyekben meglévő tőke sem, mert az is egy-két éves, elsősorban a magas kamatok realizálására törekvő, mobil lakossági megtakarítás. A hosszú távú megtakarítás magyarországi formái közül a biztosítás tűnik az egyetlen, igazán fellelhető formának. Ez az a borzasztóan kevés tőke, ami ma rendelkezésre áll ahhoz, hogy támogassa a gazdaságot. Ezt mutatja az óriási tőkeszegénység, a tőzsdei kereslet hiánya, amiért nem lehet a részvényeket ma értékükön eladni. Nincs igazán a privatizációban sem belföldi kereslet, a gazdaságban lépten- nyomon keresletszűkével találkozunk. Ennek is az az oka, hogy nincsenek hosszú távú megtakarítások! Ma nem is nagyon ösztönzi ezeket a megtakarításokat senki, sőt az infláció miatt mindenki rövid távon igyekszik takarékoskodni. De nem ösztönzi a kormány politikája sem. A költségvetési hiány rövid távra orientálja a gazdaságpolitikát, az adóprés mindenkit nyom. A biztosítókat is nyomja, mert nincsenek kellő preferenciák, amik korábban voltak, azok is megszűntek. Az életbiztosítás 20 százalékát — évente legfeljebb 7200 forintot — tavaly még az adóból le lehetett vonni. Ez a kis összegű életbiztosítások számára óriási kedvezmény volt, s ezenkívül az életbiztosítást kamatadó szeget kapott tőlünk. Egy másik ügyfelünk rendszeresen külföldre járt. Amikor olyan országokba utazott, ahol veszély fenyegethette, például arab háborús területre, akkor arra a két-három hétre igen magas biztosítást kötött, hogy magát, de főleg családját anyagi biztonságban érezhesse. — Ezek valóban olyan, biztonságérzetet növelő lehetőségek, amiről kevesen tudnak! — Van még egy ilyen kevésbé közismert „jó oldalunk” is! A lakásbiztosítással együtt járó felelősségbiztosítás. Egyik ügyfelünk 5 éves fia egy balatoni üdülőben a vízmelegítővel játszott. A villásdugót a konnektorba, a melegítő másik felét az ágyba dugta. Tetszett neki, ahogyan füstölt, de amikor már nagy volt a füst és bántotta a szemét, kiment a házból. Mire a szülők észrevették, mi történt, már lángolt az épület, Kérdezte az ügyfél, hogy a lakásának tűzbiztosítása érvényes-e az üdülőben is? Az nem! De a felelősségbiztosítása igen! És mi fizettünk! — Ám a jog sem segít mindig. — Kezdjük mindjárt az autóügyekkel! Bejelentkezik nálunk valaki, hogy szeretne cascót kötni nagy értékű kocsijára. Ezután kimegy külföldre, és ott eladja az autóját, majd bejelenti a rendőrségen, hogy ellopták. Ott kap egy írást, hogy feljelentették náluk az ismeretien elkövetőt. Erre az írásra mi kifizetjük a kárt. A bukfenc akkor van — és ez ma már az osztrák rendőrséggel való együttműködés következtében mind gyakoribb —, ha egy autó- kereskedőnél megtalálják az eisern terhelte! Ezért annak ellenére, hogy viszonylag magas volt a költsége, versenyképes megtakarítási formának tűnt. Ma már ez nincs így! — Tulajdonképpen mibe fektetik be a biztosítottak pénzét, hogy egyrészt kamatozzon, másrészt ne veszítsen az értékéből? — Arra törekszünk, hogy minél közelebb kerüljünk a világ- tendenciához, elsősorban nem azért, mert formailag szeretnénk hasonlítani a nyugati társaságokra, hanem azért, mert az állampapírok valóban mérséklik a befektetési kockázatot. Számunkra ez igen fontos dolog, hiszen más befektetéseknél óriási kockázatot vagyunk kénytelenek vállalni. Arról nem is beszélve, hogy csekély mértékben ezzel is hozzájárulunk a költségvetési deficit csökkenéséhez. Ezenkívül részt szeretnénk venni a minél hosz- szabb távú befektetésekben. Az elmúlt években 3 milliárd forintért vásároltunk az új magyar államkötvényből, és van már egy előszerződésünk is a Pénzügyminisztériummal: a kibocsátásra kerülő hosszabb távú, speciális államkötvényekből szeretnénk egy nagyobb összeget vásárolni. — Gondolom, egyéb befektetési lehetőségekre is mód nyílik. Erre kitűnő alkalom lehet a privatizáció! — Elhatározott célunk, hogy bekapcsolódunk a privatizációba, de a befektetői kereslet hiánya és a privatizáció lassúsága nem igazán teszi ezt lehetővé. — Es ha egy egész vállalatot megvennének? — Az semmiképpen sem volna jó! Nem vállaljuk magunkra a vállalatok irányítását, mert ahhoz nem rendelkezünk megfelelő apparátussal. Az egyetlen dolog, amit tehettünk, hogy vártunk a megfelelő szakmai partnerekre, akik mellett részt veszünk a további munkában. — Nem nyithatna esetleg a biztosító bankot is? A két pénzügyi tevékenység összekapcsolása minden bizonnyal jót ígérne? — Sajnos, erre nincs lehetőség. A pénzintézeti törvény a biztosítóknak 25 százalékánál nagyobb részesedést nem engedélyez. így viszont nem tudjuk adott autót. Már az is előfordult, hogy egy ártatlan magyar állampolgár olyan autót vásárolt Ausztriában, amit innen loptak ki. Ott a maffia megvásárolta, és az új magyar tulajdonos — tudtán kívül — orgazdává vált, és elvették tőle a kocsiját. Családtagok egymással kapcsolatos ügyei sem mindig bukfencmentesek. A fiú jogosítvány nélkül vezet, és nagy kárt okoz. Az apa bejelenti, hogy a fia ellopta az autót, s megindult az eljárás a fiú ellen. Mi a kötelező biztosítás alapján kifizetjük a másnak okozott kárt, ezután az apa visszavonja a magánvádat, és ezzel az ügy le van zárva, ha rá nem jövünk... A lakásbiztosításnál felsoroljuk azokat a vagyontárgyakat, amelyek műértékek, a többi tárgyakra azt mondjuk, egyéb házi ingóságok. Adott esetben mindkét elemre egymillió forintra kötöttek biztosítást. Tűz keletkezett, elpusztult egy herendi készlet is. Ha a vagyontárgyak értéke meghaladja a biztosítási összeget, akkor azt mondják, hogy a herendi készlet a házi ingóságok között szerepel. A lakásbiztosítással kapcsolatos másik jogi bukfenc a csőtörések ügye. Ha a biztosított bérelt lakásában csőtörés van, és azt a rendszer elöregedése okozta, akkor nem áll fenn a biztosított lakó felelőssége, tehát az alatta lévő lakás kárát az ő felelősségbiztosítására nem fizetjük ki! Ha az alsó lakásban lakónak a lakás- biztosítása — pár forint költséggel — kiterjed a vízbiztosításra, akkor az ő biztosításának terhére fizetünk. elkerülni, hogy a bank céljai szembekerüljenek a biztosító céljaival. — A beruházások és az ingatlanvásárlások — különösen most, a világkiállítás előtt — sem jelentenek megfelelő beruházási lehetőségeket? — Két nagy létesítményünk közül az egyiket, a Róbert Károly körúti 22 ezer négyzetméteres irodát a közelmúltban nyitottuk meg. A Ráday utcait is hamarosan átadjuk. A Róbert Károly körúton, mert távolabb van a belvárostól, elsősorban az ipari, kereskedelmi vegyes vállalatok igényeit elégítenénk ki. Ott lesz a Lancia magyarországi vezérképviselete, a földszinten egy nagy Lancia-bemutatóterem- mel. A Ráday utcai iránt pedig inkább azok a cégek érdeklődnek, amelyek a belváros közelében szeretnének lenni. — Aligha hihető, hogy manapság a lakóházépítéssel gyarapítani lehetne a biztosítottak pénzét. A szállodaépítés minden bizonnyal gazdagabb jövedelmet hozó befektetés. — Van ilyen elképzelésünk is! A Közraktár utcában lévő telkünk alkalmas lenne szálloda- építésre. Van egy foghíjtelkünk a Baross utca elején is, oda szeretnénk építeni egy bürohotelt. — Ezek már egy kicsit a világkiállításfelé kacsintgató beruházások! — Elképzelhető! A világkiállítás átmenetileg teremt jelentős keresletet a meglévő bérleti irodaházak és szállodák iránt. Ám az is valószínű, hogy lesz egy kis recesszió a világkiállítást követően. De ezzel együtt is a világkiállítás hatása a biztosítóvállalatok befektetéseire, és általában a gazdaság helyzetére igen pozitív lesz. Főleg az ország gazdaságának fellendülését várom, azt, hogy a ma még fenyegető válságot a világkiállítás beruházásaival és azok vonzataival, kisebb- nagyobb zökkenőkkel túl fogjuk élni. A világkiállítás után időnként jelentkezhető recesszió fenyegetése már jóval csekélyebb lesz egy megerősödött gazdaság számára. En ebben bízom, és nagyon várom a világkiállítást. — A biztosítás, illetve a biztonságra törekvés talán az egyik legalapvetőbb emberi igény, ősi ösztön. A biztonságot az ember sokféleképpen megteremtheti. A biztosítás, mint intézmény, mozgósítja a társadalom erejét a biztonság megteremtésére: megszervez egy közösséget a hasonló vagy azonos veszélynek kitett emberek csoportjából. Például: az autósokat egy ún. veszélyközösségbe tereli. Ha elég nagy létszámú ez a veszélyközösség, matematikai módszerekkel meg tudja állapítani, hogy általában mekkora veszély fenyegeti ezeket az embereket, és azt is, hogy mi ennek az ára. Tehát gyakorlatilag egy biztonsági ígérvény áruként jelentkezik a piacon, amelyet — ez a kötvény — az erre igényt tartók megvásárolhatnak. A biztosítás alapfilozófiája az öngondoskodás. Az államnak is és a társadalomnak is gondoskodnia kell az állampolgárról. A társadalombiztosítás ezt különféle színvonalon és módon oldja meg, de az öngondoskodásnak még a legfejlettebb, a leggazdagabb társadalmakban is igen nagy lehetőségei vannak. — Van ma már igazi biztosítási piac Magyarországon? — A biztosítás majdnem négy évtizeden át nagyon kemény, nagyon szigorú állami monopólium volt. Tehát ez idő alatt más nem foglalkozhatott biztosítással, csak egyetlenegy: az állam által alapított biztosítóintézet. A biztosítás területén 1986-ban kezdődött el a rendszerváltás, amikor ezt az intézményi monopóliumot a szó szoros értelmében kettévágták, és gyakorlatilag két állami biztosítót csináltak belőle. Noha mind a két vállalat állami tulajdonban volt, ennek a lépésnek mégis az volt a célja, hogy felülről piaci versenyt geijesz- szen. De az csak a verseny szimulálása volt. A hatalmi eszközzel történő kettéválasztásnak érdekes módon az lett az eredménye, hogy a két biztosítóintézet elkezdett versenyezni egymással, s a dijakban egymás alá kínálni. Amíg a fogyasztó ebből alig érzett valamit, a két mamutbiztosító majdnem tönkrement, s folyt a kulisz- szák mögötti harc. Ugyanis úgy gondolták a biztosítók, hogy a versenynek egyetlen szférája lehet: a díj verseny. Mára azonban már kiderítette a piac, hogy az állampolgár nem akkor örül, ha valamit megspórol, hanem ha több vagy jobb szolgáltatást kap a pénzéért. De ma már több biztosító is működik az országban. Ezek között is kialakul előbb-utóbb a verseny. Eltörölték azt a régi tilalmat, mely szerint csak állami monopólium működhet, ezért gyakorlatilag lehetőség nyűt korlátlan számú biztosító alapítására, ha van hozzá pénz. — Komolyan gondolhatták, hogy akad, aki letesz egymilliárd forintot az asztalra? — Valóban magasan határozták meg ezt az összeget, s ezzel egyszer s mindenkorra — vagy legalábbis hosszú időre — a magyar biztosítási dijak sorsa eldőlt. — Sokan azzal is vádolták az illetékeseket, hogy kiárulják a magyar biztosítási piacot. — Erről nincs szó. Az az igazság, hogy a magyar biztosítási piac és intézményrendszere nagyon rossz állapotban van. Öt év alatt 11 biztosítóintézet alakult! Ezt természetesen nem lehetett volna megoldani a külföldi tőke részvétele nélkül. De nem az a legfontosabb, hogy a külföldi tulajdonos befizeti a Nemzeti Bankba az alaptőkepénzt, hanem az, hogy ide hozza az értékesítési, az informatikai, a lebonyolítási rendszerét, és a termékeit is, azokat a termékeket, amelyeket másutt már viszonylag fejlett környezetben letesztelt és kipróbált. — Kell-e Magyarországon eny- nyi biztosítóintézet? Negyven évig egy, majd kettő is ellátta a feladatokat. Nem kellene inkább a már meglévőket erősíteni? — Csak összehasonlításként mondom, a két világháború között 71 biztosító működött Magyarországon. Ausztriában — amely sok tekintetben hasonlít hazánkra — majdnem száz a ma működő biztosítóintézetek száma. Szóval a piac nagyon sok biztosítótársaságot elbír. A sokszínűség gazdagítja a kínálatot. A jövő, véleményem szerint, a kis és közepes biztosítóintézeteké, amelyek speciális igényekre épülve próbálják „telíteni” a magyar biztosítási piacot. A vállalkozási szférában is nagy az igény, mert a magyar vállalkozásokat mindig a tőkeszegénység jellemezte. Meg kell tehát szoknunk, hogy mindennapi életünk állandó kísérői lesznek a különféle biztosítások. — Hány külföldi biztosítótársaság van tulajdonképpen Magyarországon? — Tizenegy. Az AEGON az Állami Biztosító részvényeinek 75 százalékát vásárolta meg! A Colonia ugyancsak nagyon rangos európai biztosító, amely részvényese az Atlasznak, de alapított egy százszázalékos külföldi tulajdonban álló társaságot is Magyarországon. Itt van a General csoport — trieszti székhelyű, de inkább osztrák cég. A francia GAN biztosítási csoport is saját biztosítóintézetet alapított. A holland National Neder- landen ugyancsak életbiztosítót létesített Magyarországon. Gyakorlatilag az olasz, az osztrák, a holland, a francia, a német és az amerikai tőke is képviselteti magát. — A Magyar Biztosítók Szövetségének mi a szerepe? — Előre kell bocsátanom, hogy mind a 11 cég Magyarországon bejegyzett, magyar biztosítóvállalat. Függetlenül attól, hogy a részvénypakettek Kölnben, Münchenben, esetleg Párizsban vannak. Külföldi tulajdonlásról meg külföldi tőkéről beszéltünk, de ezek magyar vállalatok, tehát a magyar jog alapján, magyar cégbíróságnál bejegyzett, a magyar jogszabályok alapján működő biztosítók. Szövetségünk fogja össze őket. Kétirányú feladatunk van: az egyik a szakma érdekképviselete és érdekvédelme. Nem vitás, hogy minden szakmának — így a biztosítási szakmának is — vannak nagyon sajátos érdekei, amelyeket az egyes intézeteknek üzleti céljaiktól függetlenül, közösen kell képviselniük, elsősorban az állami szervekkel, a hatóságokkal és a Pénzügyminisztériummal, mint a biztosítási szakma felügyelőjével kapcsolatban. A szövetség másik funkciója, hogy megpróbálja koordinálni azokat a tevékenységeket, amelyeket a biztosítóintézetek eddig házon belül végeztek, vitatható hatékonysággal. Vonatkozik ez például még olyan területekre is, mint a biztosítási csalások elleni szakmai fellépés. Kinek fiadzik a biztosítottak pénze? A biztosítóvállalatok a veszélyközösségbe tömörült biztosítottak pénzével sáfárkodnak. Nélkülözhetetlen, hogy a befizetett kis pénzek nagy tömege hasznot hozzon, mert különben képtelenség volna a szerződésekben vállalt kártalanításokat kifizetni. Különösen jól kell gazdálkodni azokkal a pénzekkel, amelyeket hosszú távon biztosítások formájában — például életbiztosításként — fizettek be az állampolgárok. Egyrészt azért, hogy sok év múlva is biztonságosan vissza lehessen fizetni, másrészt azért, mert ez az apró tételekből kialakult hatalmas összeg az ország gazdasági életében is jelentős szerephez juthat. * Ezért fontos eleme a biztosító munkájának az a része, amellyel a biztosított sohasem találkozik, s ez a befektetési igazgatóság. Az ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. ügyvezető igazgatójával, dr. Nárai Istvánnal beszélgettünk a biztosítottak pénzének biztonságáról és a magyarországi beruházási helyzetről.
