Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
Üzen a szerkesztő: R. P. Köszönjük Olvasónknak, hogy beküldte nekünk azt a szórólapot, amelyet dr. György Attila plébános írt alá, és a Kilátás a hitoktatásért címmel, Kérem, ne folytassák! alcímmel látott el. A felhívásról az első pillanatban kiderült, hogy író írta, sőt tudjuk róla, hogy költő, de elsősorban lelkipásztor, a hit- és erkölcstan tudora, ez hivatása és tudománya is. Szenvedélyesen kezdi: „Kérem ügy olvasni ezt a nyilatkozatot, mint feljajdulását egy olyan nemzedék egyszerű tagjának, aki a pártállami időkben végezte lelkipásztori munkáját, a klerikális reakció osztályellenes csoportjába soroztatott, és a hitoktatás ke- resztútját járta. Szeretném felhívni a figyelmet olyan tényekre, amelyeknek kimondása nem áll ellentétben a keresztény szeretettel: másokat a tévedésektől megszabadítani valójában a legnagyobb jótétemény. A „fordulat éve óta (1948. a szerk. megj.) az új alkotmányba is beiktatták a vallásszabadság elvét, és engedélyezték az ún. fakultatív hitoktatást az iskolákban. Az egyházügyi hivatal hatáskörébe tartozott a vallásos élet ellenőrzése, beleszólás az egyház belső belügyeibe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a vallás „ópiumától” megszabadítsák az embereket. Igen sok pap ez irányú tevékenysége miatt, mint összeesküvő került börtönbe. A harcos ateizmus zászlóvivői tisztában voltak azzal, hogy a hitétől megfosztott, erkölcseiben megrontott ifjúság nem jelent komolyabb veszélyt számukra. Elsősorban az iskola- igazgatók, a beijedt vagy érvényesülni akaró pedagógusok vállalkoztak a hitoktatás elleni hadjáratra. ” Pontos helyzetleírással és elemzéssel ismerteti a diktatúra éveinek állapotát a „kiáltás”, majd így folytatja: „Ilyen szégyenletes előzmények után következett az állítólagos rendszer- váltás. A Művelődési Minisztérium részéről kezdetben történtek olyan kísérletek, amelyek a kommunista gyakorlat megváltoztatására törekedtek. Egyes pártok... elutasították a hitoktatásnak kedvező tervezetet: őket is a pártállam nevelte, és a negyven esztendő alatt az ateizmus befészkelte magát az emberek tudatába. Igaz, új jelszavakat írtak a zászlókra, de a zászlótartó kezek olyan szőrösek maradtak, mint régen. így folytatódik a hitoktatás keresztútja. Az embernek azt a benyomása, hogy egyesek hazánkban antikeresztény hangulatot igyekeznek kelteni, és ennek zászlóvivői elfelejtik, hogy ezzel egyéb antiérzelmet provokálnak. Napjainkban a hazai sajtóban szinte unalomig emlegetik az európai házat. De vajon tudják-e, hogy az eruópai házban mi a gyakorlat a hitoktatással kapcsolatban?.. A keresztény hit és erkölcs oktatása ellen csak a tudatlanság, a tévedés vagy a rosszakarat tiltakozhat. Nincs olyan ember, aki emberellenesnek minősíthetné az evangélium tanítását.” A „kiáltás”-t dr. György Attila plébános egy André Malraux- tól származó idézettel nyomaté- kolja: „A XXI. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz.” Az utolsó mondaton azért is elgondolkodtunk, mert A. Mal- raux francia író az egyik legélesebb szemű politikusa és diplomatája volt a közelmúlt francia történelemnek. A próféciaszerű kijelentést azonban egy sereg kérdés megelőz bennünk, mert mi végül is, végtére is saját kis hazánkkal, ezzel a magyar nemzettel vagyunk elfoglalva. Ilyen kérdéseink sorakoznak: mi késztette ezt a képzett teológust, írót és - legelsősorban - kiváló hitoktatót, hogy szórólapon „kiáltsa” szét aggódó gondolatait? A nyomdaterméken nincs püspöki jóváhagyás, tehát ezt a lépést anélkül tette meg, hogy egyházi felettesének hozzájárulását, engedélyezését megszerezte, egyáltalán kikérte volna? Csak a saját lelkiismeretére hallgatott? Megbeszélte „alacsony beosztású paptársaival, és azok biztatták erre a „húzásra”? Most a „mély” nem hallgat, a felszín, a hierarchia, az egyházi hatalom helyett beszél esetleg? Az egyház tanítói hivatásáról szólva a hazánkban járó pápa is említette, később meg is erősítette sok visszahang- zó fórum, hogy az újraevangeli- záció munkáját meg kell kezdeni. A deklaráción kívül történt-e valami? Ha igen, mi? Dr. György Attila megbízásból cselekedett, vagy elfogyott a türelme a hallgató vagy halogató felettesek miatt, és halaszthatatlannak minősítette a szólást ?! (Nem véletlenül j ut eszünkbe Babitsnak a cinkosságra utaló kitétele! Állandó suttogás tárgya, hogy a klérus még mindig nem rendezte személyi problémáit, amelyek az 1957-es XXII. tvr. kapcsán funkcióba jutott és máig is ott maradt, sőt egyre inkább magabiztosabb személyek okából nyomasztják a magyar katolikusokat, klerikusokat, laikusokat egyaránt. Mondják, hő óhaj, hogy vissza kell szereznie a magyar egyháznak azt a tekintélyt, amely az oktatói hivatal és a tan számára elengedhetetlen és szükséges. Periculum in mora! Ä késlekedés nagy veszélyeket rejt magában. És nemcsak az egyházon belül. Az egész magyar társadalom elemi kárát vallja rendezetlen ügyeinknek, felette szomorú erkölcsi állapotainknak, amelyek meredeken magasba szökő bűnözési statisztikákkal riogatják a gyengébb idegzetűeket. És a komolyan gondolkodókat is. Ez a „kiáltás” és „az érem másik oldala” - hitünk és ítéletünk szerint. Lépni kell, amíg nem lesz későn. Ámíg a pótcselekvések és halasztgatások szennye el nem önti az egyre kiábrándultabb társadalmat. És akkor tényleg nem marad, aki higgyen! És kinek? f r •• •• • •• ■» Köszönjük Az egri Deák Ferenc úti általános iskola tanulói nevében Barkó Otília és Ambrus Katalin rövid kis írásban számoltak be arról, hogy az intézmény csaknem 100 diákja tanulmányi kirándulásai során a Dunakanyarral, illetve Sárospatakkal ismerkedett meg. Ezúton mondanak köszönetét az Egri Dohánygyár vezetőinek, akik a túrára ingyen biztosították a kényelmes, mindennel ellátott autóbuszt. A felvétel a pataki Kossuth-szobornál örökítette meg a gyerekek egy részét és tanáraikat. 4. HÍRLAP, 1992. június 1., hétfő Ballagási csendháborítás Nem állhatom meg szó ... Romantikus regényekből, filmekből és édesanyám elbeszéléseiből tudom, hogy milyen is volt hajdan az éjjelizene. Áz elmúlt évtizedek alatt, mint annyi minden, ez a szép szokás is kiment a divatból, és jött helyette más, mint például a hagyománnyá vált és minden évben ismétlődő „ballagási csendháborítás”, amit azért hivatalosan az iskolákban még mindig éjjelizenének neveznek. Hogy a pedagógusok milyen érzéssel fogadják ezt a hála jelét kifejező éjszakai demonstrációt, nem tudom, de a város egyszerű lakói értetlenül állnak azzal a randalírozással szemben, amit ilyenkor a búcsúzó diákok csinálnak. Olyan helyen lakom, ahol legalább három tanár él a körülöttünk lévő házakban. Az éjjelizene úgy kezdődik, hogy éktelen ricsajra, kiabálásra ébredünk. Teremtőm, mi van kinn? — ugróm az ablakhoz, és nézek ki az utcára. Lenn, az út közepén csoA kertben járok. Száraz, kemény rögök omlanak szét talpam alatt, a víz emlékéről suttogó, hajlott törzsű gyümölcsfák álmodozva nézik az eget. Nincs eső, nincs víz, nincs életet adó, a tápanyagokat feloldó, csobogó, csöpörgő gyönyörűség. Nincs zuhogó, mennykőcsapkodó, vad égiháborúval kísért kiadós zivatar, csak a fenyegető, fekete felhők vonulását nézheti a kert, csak a kilométerekről hallható, mélyen dörgő basszust dalolja felé a szél fel-feltámadó kísérőkórusa, de az égi áldás késik. Homlokráncoló, ideges emberek nézik a hazug fellegeket, káromkodásukat elnyomja a szomportokba verődve, egymástól öttíz méteres távolságban vonul az osztály, miközben előre-hátra kiabálnak egymásnak. Látszik rajtuk, hogy roppant jól érzik magukat az adott helyzetben. Akkorra már a szomszéd házak ablakaiban is megjelennek az ismerős fejek. Köszönünk egymásnak, átintegetünk: — szia... szervusztok... jó estét kívánok — újra ballagás van, megjöttek a búcsúzó diákok. Közben lenn az utcán, nagy ricsajozás és röhögés közepette, végre megtalálják a gyerekek is a keresett házszámot, es hozzálátnak a gyertyagyújtáshoz. Ez beletelik legalább 5 percbe, miközben — jaj, te hülye, megég a hajam, ne.csöpögtesd le a ruhámat — kiáltozások közben adják át egymásnak a lángot. Végre, amikor már fentről lenézve olyan az utca, mint egy mindenszenteki temető, elcsendesedik a lárma, és halkan, alig érthetően megszólal az ének. jas, kókadt növények sírása. Az emberek locsolnak, slaggal, vödörrel felfegyverkezett hadseregük napnyugtakor elfoglalja a szomjas kerteket, és a hálás palánták mohón isszák magukba az éltető nedűt. Leveleik kifényesednek, száraik duzzadva szállítják az életet jelentő édes vizet, virágjaikra méhek szállnak, kellemes ázottföld-szagú lesz az este. Az emberek boldogok, örülnek, hogy egy-két napra újra biztosítani tudták a jövőjüket, hiszen kinek így, kinek úgy, de mindenkinek valamelyest a jövőt jelentik a kertben zöldellő növények, legalább ezekért sem kell kiadni abból a kevés pénzből, Nem egy szólamban, nem két szólamban, legalább annyi hangon, amennyi az osztálylétszám. Itt-ott megakadva, több-kevesebb szöveghibával, de azért mindig akad valaki, aki a problémás részeknél átsegíti az osztályt. Most búcsúzunk, és elmegyünk. .. Régi időkre emlékszel-e még?... Vajon hányszor gyakorolták együtt, mielőtt ki mertek állni az utcára, az éppen búcsúztatott tanár tiszteletére, és a négy évig számukra otthont adó iskolájuk lejáratására. Mert nemcsak énekből vizsgáznak elégtelenre ezek az érettségire készülő ifjak, de megbuktatják magukat magatartásból is. S mikor végére érnek a megszokott repertoárnak, boldog megkönnyebbüléssel továbbindulnak, hogy szeretetük és hálájuk jeléül fellármázzák a következő utcák lakóit is. Nem tudja az ember, hogy bosszankodjon-e vagy nevessen ezen az öncélú, és mindenkit fimert kevés a pénz, a piac pedig drága, igaz, az öntözésre elhasznált víz nem olcsó, de már az örökké gondoskodni akaró, felettünk elhelyezkedő, homályos érdekek hatására — lesz vízóra minden háztartásban, nem lesz átalánydíj, és így majd megláthatjuk, ki jár jobban. Azonban egyes helyeken az emberek nem tudnak locsolni, ugyanis hozzájuk már nem ér el a víz a szűkre szabott csővezetéken, és csakúgy, mint a szomjas növények, ők is várják azt a nagyszerű pillanatot, amikor az utcai csap nyakára akasztott vödrük végnj — többórás lassú csordogálás után — megtelik, ha gyeimen kívül hagyó megnyilvánuláson. Én a humoros oldaláról próbálom nézni, mert különben nagyon elkeserítő lenne a véleményem az életbe kilépő fiatalokról. Félreértés ne essék! Nem az éjjelizene, a hála és a szeretet ilyenfajta megnyilvánulása ellen vagyok, hanem a mód ellen, ahogy ezt kifejezésre juttatják. Egy vigasztaló van az egészben, hogy jövőre már ők is az ablakból nézik, és hallják az elkövetkezendő szerenádokat, s így módjuk lesz utólag véleményt alkotni saját magukról. Azért reménykedem, hogy mégsem lesz így. Az utánuk következők talán már megtanulják, hogy milyen az a viselkedés, és milyen szintű az az éneklés, amivel kedveskedni és megtisztelni lehet egy szeretett tanárt, és amivel búcsút lehet venni a soha visz- sza nem térő diákélettől. B. Czeller Mária megtelik. Ők éjszakai emberek, várják a késő estét, az éjszakát, amikor a kertekből eltűnik a locsolók hadserege, amikor már mindenki megfürödve, elégedetten szuszog álmában. Ilyenkor jön a víz, hordókba kerül és kádakba, mert ezeknek az embereknek is van kertjük, ezeknek az embereknek is fontos az, amit a kert adhat nekik. Ők későn fü- rödnek, későn fekszenek, de reggelenként korán kelnek, hogy a még üres edényeket a kora reggeli csöndben televegyék, mert rövidesen újra megindul majd a locsológépezet, és akkor nem fog folyni, de még csorogni, sőt csöpögni sem. Legfeljebb akkor, ha a délutánra feltornyosuló, haragosszürke felhőkből végre megindul a várva várt, áztató eső. Sauf ért Attila Nemcsak siroki kesergés Esőre várva Horoszkóp június 1-jétől június 7-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Türelmetlen, de most kivételesen elsősorban önmagával szemben. Partnere az, aki csi- títja, nyugalomra inti, és minden valószínűség szerint sikerül is neki kordában tartania az ön indulatait. Amíg azon kesereg, hogy mások mennyivel kevesebb munkával mennyivel több pénzt keresnek, mint ön, elszalaszt egy rendkívül jó ajánlatot. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Ha csalódottnak érzi magát, azt elsősorban annak köszönheti, hogy túl sokat vár új ismerősétől, és a valóság elképzeléseinek csak töredékét hozta. Erről ő igazán nem tehet. Ő önmagát adta. Ha nem akarja a magányt, gondolja végig, hajlandó-e megalkuvásra. A héten több olyan feladattal látják el, amely erejét meghaladja. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Most képtelen hozni megszokott formáját. Szétszórt és ideges, nehezen tud kijönni partnerével, de még önmagával is. Ne erőltesse a találkozást, halassza el a randevút, így meghosz- szabbítja a kapcsolatot. Ha házas, legyen elnézőbb. Ezerfelé forgácsolja az erejét. Mindent elvállal, csak ideje nincs! RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Legyen egészen nyugodt, partnere hű önhöz, kapcsolatuk szilárd, semmi értelme az ön- marcangolásnak. Élvezze az életet. És ne törődjön azzal, hogy mind több az irigye. Ne vágjon bele kétes üzletekbe, nézze meg, kivel társul, mibe fekteti megtakarított pénzét. Sok Ráknál fennáll a veszélye, hogy jóhiszeműségét kihasználják. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Erőszakossággal semmire nem megy, partnere szép szóra, udvarlásra vágyik. Ön ebben igazán mester, és többet ér el, mintha rámenős. Most néhány dolog zátonyra fut, ami elsősorban külső okokra vezethető visz- sza. Szerencsére a barátai a legnagyobb bajban mindig megjelennek. SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Túl sokat vár a másik embertől. Néha olyasmit kíván, amit saját maga sem tudna teljesíteni. Mintha azért állítaná magasra a mércét, hogy ne ugorhassa át senki, mert így akarja megóvni szabadságát, függetlenségét. És még a lelkiismerete is nyugodt: „én igazán mindent megtettem.” Á halogatásból sok kellemetlensége fakad. MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Ap- X,—ró nézeteltéré- A-C sek után végre lJSL' ismét egymás. f ra találnak partnerével, és boldog, kiegyensúlyozott időszak következik életükben. Ne feledje, szép szóval többre jut, mint vitatkozással. A héten amúgy is szüksége lesz híres diplomáciájára, mert a felettesei kényes tárgyalást provokálnak. SKORPIÓ (X. 24 - XI. 22.) Szerelem: Nem érdemes túl sokáig feszíteni a húrt, mert a végén elpattan. Az utóbbi időben gyakran azért kerekedett veszekedés ön és partnere között, mert nehezen viselte a békés egyhangúságot. Csakhogy a vita megöli a szerelmet! Rengeteg problémája lesz a héten, munkatársai, üzletfelei nincsenek tekintettel az ön elképzeléseire. NYILAS (XI. 23.-XII. 21.) Szerelem: Barátai, ismerősei körében népszerű, de ez önnek kevés. Meghitt kapcsolatra vágyik. A nagy Ő is megérkezik hamarosan, csak tartsa nyitva a szemét és a szívét. Egy rég elfeledett megbízatás most válik aktuálissá. Bebizonyíthatja, hogy több területen tud érvényesülni, mint hiszik. BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: Viharfelhők gyülekeznek a magánélete egén, és ez a mostani csönd csak átmeneti. Türelmetlenségében sok olyasmit is mond és tesz, amit később megbán. A mostani teendők nagyon távol állnak egyéniségétől. Semmitmondónak érzi a feladatot, többre hivatottnak érzi magát, de azért a kis munkát is lelkiismeretesen kell elvégezni! VÍZÖNTŐ (I. 21.-II. 20.) Szerelem: Szeretne megunt érzelmi béklyójától szabadulni. De a kezdeményezéshez nincs elég ereje, ezért igyekszik úgy irányítani a dolgokat, hogy partnere mondja ki a végső szót. A hivatás területén látszólag aprónak tűnő, jelentéktelen tévedés óriási perpatvart eredményez, és még jó, ha a felettesei csak rosz- szallásukat fejezik ki. HALAK (II. 21.-III. 20.) Szerelem: Amit eddig biztosnak hitt, az teljesen bizonytalanná válik, akiben viszont nem bízott, az ön mellé áll, és átsegíti a nehéz helyzeten. Lehet, hogy ennél több nem is lesz a kapcsolatból. De ez is valami! Nevitatkoz- zon a felettesével, hiszen úgyis mindig neki van igaza. Inkább nézze, hogy jót akarnak önnek. r! T c í 4 /o Ai e-ráiiác fóinnnTinc ein Részvételi díi: 7500 Ft VOLVO LUXUSBUSSZAL UTAZZON VELÜNK! KEMPINGES KÖRÚT: aug. 2-20.
