Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
HÖR 17niMT HÍRLAP, 1992. június 24., szerda Fontos a dátumszerűség? Néhány mondatot idézek Po- mogáts Béla„ Napló a történelemről* című, a Pesti Szalon Kiadó által a könyvnapra megjelentetett, rögtön slágerré vált kötetéből. Az egyiket mindjárt a Bevezetésből, annak is az elejéről: „Három esztendőn keresztül figyeltem, és lehetőségeim szerint kommentáltam a hazai közéletet...” A másodikat az 1989. január 6-i jegyzetből: Nemcsak én érzem (ezt) a zavart a kommunikációs gépezet váratlan nekilódu- lása, a kibeszélés hirtelen eufóriája, az őszinteség fel-feltóduló rohamai következtében. Zavart, amelyet részben az is okoz, hogy a kommunikációs rendszernek nemegyszer ugyanazok az alkalmazottai zúdítják most nyakamba a keserű igazságokat és a bátor leleplezéseket, akik nem is olyan régen még szinte hihetetlen trükkökre voltak képesek annak érdekében, hogy jótékony homály borítsa történelmünk szörnyű szakadékait, és lehetőleg ne nevezzük nevükön a dolgokat, az eseményeket.” 1991. október 12-én ez áll az egyik okfejtés közepén: „...mi sem természetesebb, mint a liberalizmus és a kereszténység szövetsége, már ha nem pusztán a napi politikát tekintjük, hanem a két szellemiség értékrendjét és antropológiai nézeteit. „És befejezném az idézgetést az 1992. március 20-ról keltezett írás utolsó részéből vett keserű megállapítással: „Van nekünk ez a furcsa, felemás, szomorú és időnként abszurdoid forradalmunk, amely többnyire csupán a neve szerint forradalom. Most aztán zsibognak, sürögnek-fo- rognak, rikoltoznak ennek a forradalomnak az alig felserdült és többnyire nevelés nélkül maradt gyermekei. Nekik valamiképpen legitimizálniok kell önmagukat, avagy a másik oldalon keresték a legitimációt... Szomorú és felemás forradalmunk koraszülött és politikai ajzószereken felserdült gyermekei megpróbálják szét- trancsírozni és felfalni azt az értelmiséget, amely ennek a forradalomnak az egyik előkészítője volt.” A kötetből bárhonnan lehetett volna sok-sok összeillő gondolati párosítást is találni, a fejlődési szakaszokat is jól, plasztikusan bemutató mondatokat, egész bekezdéseket idézni, hogy kifessék: Pomogáts Béla most termékeny irodalomtörténeti tevékenységet tolt hátrább munkarendjében, hogy jobban figyelhesse a benyomások, élmények, konfliktusok sorát, és a köznapi élet ezer látható nyomorúságát észrevéve kifektesse lelke, értelme és sorsa gondjait az olvasó elébe. Akit természetes és magától értetődő tisztelettel élménytársának és a saját lelkiismerete gyötrődőjének tekint. Már 1989-ben észreveszi a fejlődés, a lélektani elemek disszonanciáját, ahogyan követi azt a „falazó” mimikri-törekvést, amikor a diktatúra korábbi szájtépői — mintha csak varázsütésre vagy „párhuzamosításra” történne — azonnal váltottak, száznyolcvan A naplóban — igen fokra fordultak, mint az átállítható motollák; zúdítani kezdték a szavakat, a mondatokat—visz- szafelé, azokra, akiket megtagadni látszottak. És látszanak. Pomogáts észlelése pontos és fájó; még fájóbb, hogy ez a kórus ma sem hagyta abba, inkább felerősödött a hangja, megerősítette, magabiztosabbá tette magát azokkal a nem is titkolt anyagi és erkölcsi támogatásokkal, amik ide-oda átjárnak ebben a társadalomban, olyan simasággal, hogy milliós tömegek fel se fogják: a játszma mocsárban folyik, a mocsár egyre szélesedik, és lehet, hogy megint egyszer az az értelmiség veszít el mindent, amely fegyelmével és türelmével mindig is távol tartotta magát a szélsőségektől, sőt nem engedte nyáj módra kezeltetni magát. Szándékosan emeltem ki a liberalizmus és a kereszténység szövetségéről szóló mondatot, mert ha nem puszta politikai machináció jár az eszünkben, de a két szellemiség értékrendjét egybevetjük, Szent Pál okfejtéséig jutunk el, és ahhoz a szabadsághoz, amelyet nem ártana közelebbről megismernie ennek a szétesett és jelenleg biztos irány nélkül haladó magyar társadalomnak. Komor jóslattal fejeződik be a kötet az értelmiség széttrancsíro- zásáról és felfalásáról. Ebben az egy mondatban — megátalkodott optimizmusom okából — némi túlzást látok. Igaz ugyan, kézen-közön, bagón-poháron és egyéb mellékutakon diplomához és egyre nagyobb hatalomhoz jutott egykori párthuszárok, lihe- gők, kikiáltók, félművelt helyez- kedők az eltelt három év alatt pártjelvényeiket, korábban harsogott meggyőződésüket, ávós- és munkásőrruhájukat kidobták a kutyaólba, csak azért, hogy kitódulhassanak a terekre, a nyilvánosság elé; újságot írnak, vezércikket, üzletelnek, szerveznek, miközben a magára maradó, a „lekörözött” értelmiségi — a mostani hatalom bástyáit sem akarván megszállni, tülekedni sem szeret ott, ahol a szájtépők izzadnak — úgy érzi, hogy körülötte fogy a levegő, széttrancsíroz- zák és felfalják. Retorikai kérdésnek tűnik, mégis felteszem: miért csinálja ezt Pomogáts Béla? Pénzért semmi esetre sem. Hatalmat, sikert akar? Eddigi pályája, munkája, eredményei, tekintélye és egyénisége ellene mondanak ilyen feltevésnek. Maga adja a mérvadó választ: három éve figyel. Azóta igazándiból kell figyelnie, mert az értelmiséginek az a feladata, hogy ha teheti a jót és hasznosat, ne mulasszon. Figyelt hát, és figyel tovább is, mert szelleme, lelkiismerete és felkészültsége, képességei erre kötelezik őt. Ez a belső parancsa, ezért nem fonnyadt meg mára egyetlen mondata sem. Mórái naplóírása jutott végül is most eszembe. Meg Széchenyié. Meg Illyésé. Hátha ezek a vallomások eligazítanak minket a további években. Farkas András Ötletek az állatok társaságának élvezéséhez Macska érkezik a családba Macskát kétféleképpen szerezhet be a család. Vagy az egyéni vágyak döntenek, ide sorolható a gyermekek kitartó könyörgésének engedő szülők esete, vagy pedig ajándék formájában érkezik a kis jövevény. Lehet baráti ajándék is, de legtöbbször az élenől magától érkezik a segítségre, tehát ránk, a gondoskodó emberekre szoruló, elárvult jószág. Az ajtónk eléül reménykedve, vagy hozzánk csatlakozik egy sétánk alkalmával. A váratlan találkozások számtalan variációja vezethet a legszebb és legboldogabb kapcsolatokhoz ember és macska között. Természetesen, amikor váratlanul macskagyerek kerül a házhoz, azonnal tájékozódni kell: mi szükséges az elégedett macskaélet megalapozásához Tárgyakban meglehetősen kevés, a macska ugyanis mindenekelőtt az emberi gondoskodásra számít. Ez egy a szeretettel és melegséggel, amelyet a kis szőrmók azonnal viszonoz is, így feledtetve velünk minden egyéb gondot, bajt. Megfelelő táplálékot A macska közmondásosan kényes és válogatós, a finom macskatápok meg nem igazán olcsóak. Pedig mindjárt az elején érdemes tudomásul venni, hogy ennek ellenére külön a macska számára készült ételekre lesz szükség. Az emberi étel maradéka — a miénktől eltérő biológiai felépítése miatt — nem megfelelő számára. Persze, aki minden szempontból biztosra akar menni — és teheti —, az a macskáknak gyártott készételek etetésével teszi a legjobbat kedvencének. így minden vitamin, ásványi anyag, fehérje, zsír és szénhidrát a megfelelő mennyiségben és arányban jut a macska szervezetébe. A hatodik hónapos kor eléréséig speciális koszt szükséges, hogy a növekedés intenzív szakasza zökkenőmentes lehessen. Ha mégis saját főztjét szánja kedvencének, feltétlenül konzultáljon állatorvossal. Itt csak annyit, hogy a macskát nem szabad szín húson tartani — körülbelül egy- harmad részben növényi eredetű legyen a tápláléka. A túl sok máj — bár szeretik — ártalmas lehet. A felnőtt macskák általában nem isznak tejet, ha mégis, akkor hasmenést okoz az esetek többségében. Friss vízre azonban állandóan szükség van! Egészségügyi tanácsok Az újdonsült macskatulajdonosok feltétlenül keressék fel az állatorvost, hogy a szükséges védőoltásokat beadassák. Ezeket később évente egyszer kell ismételni. Akinek nincsenek tenyésztői ambíciói és később nem kíván szaporulatot, az jó, ha időben betervezi az ivartalanítást. Ez minden esetben rutinbeavatkozás, problémamentes kis műtét, amellyel a későbbi életét köny- nyítjük meg a macskának. Megkíméljük az önmegtartóztatás keltette felesleges stressztől! A tizenkét hetes macskakö- lyök van a legideálisabb korban ahhoz, hogy elváljon anyjától, és új otthonba költözzön. Együtt könnyebb A macskák alapjában véve egyedül hagyhatók. Jól alkalmazkodnak a gazda elfoglaltságához, életritmusához. Igaz, az a macska, amelyik naphosszat egyedül van és unatkozik, esetenként sokkal több törődést kíván. Még akkor is, ha fárasztó nap után rosszkedvűen térünk haza. De erre is van kézenfekvő megoldás. Az ember mindjárt két macskát visz haza! Alig lesz több a gond, a költség, a feladat. Az efféle megfontolásokat egyébként is azonnal feledteti a kö- lyökmacskák vidám és önfeledt játéka. Az, aki a tartós macskaboldogság megteremtésére ilyen befektetésre szánja el magát, sohase bánja meg. Két macska együtt-tartásakor is az ember marad az elsőszámú kötődés a macskák számára. A kétmacskás háztartások számára a legjobb választás, ha azonos alomból testvéreket visznek haza. Együtt könnyebb a kicsiknek az alkalmazkodás, az új terület felfedezése, hisz biztonságérzetet ad számukra, hogy nincsenek egyedül. Nevelni is lehet Ahogyan sok más, macskáról szóló nézet is téves, tévedés azt hinni, hogy a macska nem tanítható. A nevelés persze nem olyan egyszerű, mint a kutyáknál, és talán nem is jár olyan látványos eredménnyel. Persze a macskatartók nem is várnak engedelmességet, hanem csupán alkalmazkodást. Ez a macskától elegendő is! A tízhetes macskák már természetesen szobatiszták, és minden étkezés után következetesen rákuporodnak a toalettedényükre. Ez ugyanolyan fontos tartozéka a macskatartásnak, mint az alvó- és szállítókosár (doboz), a fésű és kefe, az etető- és itatótál, valamint a játékok. A játékszerek a nevelést is szolgálják, hiszen elvonják a macskánkat a nemkívánatos ténykedésektől, mint például a függönyön kapaszkodás. A testi fenyítés a macskáknál nem megengedhető nevelési eszköz, hiszen mi nem tudjuk hűen utánozni a macskamama pofonjait. Sokkal jobb és célravezetőbb a kellemetlenül hangos jelzés — mint például cgy-egy taps —, amivel azonmód lereagáljuk a nemkívánatos macskacselekedeteket. Az a macska, amelyik az asztalterítővel együtt lerántja az éktelen robaj keltését célzó, módszeresen megépített konzervdobozhalmot, soha többé nem próbálkozik a terítővei. Ösztönös cselekvés, ha a macska a karmait élesíti. Ameny- nyiben az új ülőgarnitúrát ettől megóvni szeretnénk, gondoskodjunk körömkoptatóról. Megteszi egy darab fatörzs — még lakásdísznek sem utolsó —, vagy az ajtófélféra, vagy egy talapzatra erősített hengerre ragasztott bükié szőnyegpadlódarab. Az ilyen alkalmatosságot legalább 80 cm magasra kell építenünk. Nem esik mindig talpra! Még egy tanács macskatulaj- donosoknak. Ne higgyünk a közmondásos hét életben. A macskák szívesen ülnek az ablakban, figyelik az utca életét. Ám ez az ablak legyen mindig biztonságos védőhálóval ellátva! Az ugyanis nagyon leegyszerűsített megítélés, hogy a macska mindig talpra esik. Még ha így is lenne, ami persze nem igaz, nagy magasságból történő zuhanáskor ő is életét veszti. Ajándékozza meg macskáját a szükséges figyelemmel és felelősségteljes gondoskodással, s akkor hosszan tartó, boldog együttélést remélhet négylábú kedvencével. Vetítés: hetente kétszer Közkedvelt a mozi Nagytályán Az anyagi támogatás hiánya, valamint a csökkenő érdeklődés miatt megyénk sok településén bezárt, illetve megszűnőben van a mozi. Nagytályán viszont, ahol az önkormányzat vette át a filmszínház üzemeltetését, hetente kétszer tartanak vetítést. Az előadásokat átlagosan öt- venen látogatják a kis községben, ahol Herczeg József és felesége a korábbi 16 milliméteres helyett immár 35 milliméteres vetítőgéppel dolgozik. (fazÁ eyy- wají Vörös vurstli Tanácsköztársaságról az ember — akit átlagosan érdekelt csupán a történelem című tantárgy — a következőket jegyezte meg. A gyerekek a szemét kapitalisták fürdőkádjában fürödhettek, megették a kuglófjukat, megitták a meleg, habos kakaójukat, és életükben először nyaralhattak az ő balatoni nyaralóikban. A két oldal merőben elvált: szemét kapitalistákra és jóravaló kommunistákra. Nos, a dolog mára némiképp árnyaltabb színeket öltött, korosabbak lettünk, a történelemkönyveket meg leselejtezték. A dicsőséges százharminchárom napról kevés szó esik, máma inkább Horthyék emlegetése divatos, a magyaros szellem akkor csúcsosodott igazán. Molnár György filmje mégis hasznos a mai közegben, néhány dolgot megtudhatunk belőle. Azt például, hogy hiába visel Gáspár Sándor vöröskatona szmokingot — attól ő még nem lesz finom lelkű úriember, attól ő még ugyanolyan bunkó és nyers marad, mint volt. De az úrilánynak se áll jól az orosznyakas ing és az agitáció. Ahogyan korábban, most is keresztülbújik a paláston a butasága, vagy mondjuk inkább úgy, fino- mabban, hogy gondolkodásmódjának végtelen egyszerűsége. És vannak még átalakuló figurák, de kit érdekelnek ezek, amikor egészen más szereplők felé terelgetik a figyelmünket. A Művészetek Házának igazgatója, annak érzékeny-vibráló fia, az áttetsző vízilány, az ormótlan okkultista, a körhintás és a céllövöldés — ők mindannyian egy elmúlt világ résztvevői. Mozdulataikkal, letisztult „polgáriságuk- kal” még csak nem is figyelmeztetnek vagy okítanak ki. Inkább csak jeleznek. Valami olyasmit, hogy jöhet itt a történelem, átsuhanhatnak felettünk vörös vagy fehér vagy akármilyen színű ideológiák. A hordalék után — mert minden eső elmúlik egyszer — megmaradnak a kövek. Az emberség, a tisztesség, és igen, még tán az is, hogy a reggelit fémtálcán kapja az ember, és dzsemet kenhet a kiflijére. Talán nem véletlenül jut eszünkbe Bulgakov Kutyaszívének professzora, akit szintén szerencséltettek az ottani vöröskatonák. Hogy kérem, a bársonyszőnyeget tényleg azért kell levenni a lépcsőről, mert Marx ellenzi? És ez olyan pofonegyszerű. És olyan világos. Hogy amikor a politika beköszönt az intim szférába, és ezt nem halkan teszi, hanem sáros bakancsokkal, ott, akkor elég nagy baj van. Mert még a kopogás, az is zavaró, de azt azért megbocsátja az ember. Ott még dönthet: meghallja-e a hangot vagy sem, bebocsátja-e az eszmét vagy sem. Az erőszak, a sáros bakancsok és modortalan viselőik ellen azonban csak egyet tehet. Hogy amíg lehet, nem vesz róluk tudomást. „Mennyi idejük lehet ezeknek?” — kérdi valaki a filmben, és kap is választ, valami olyasmit, hogy mindegy mennyi, csak a végső dátumot kéne tudni, mert onnantól már az egész sokkal könnyebb... Doros Judit Házat, hazát! Olcsó, könnyen elérhető lakás? Történelmi pillanat — hirdetik a plakátok és meghívók. Történelmi pillanat a településfejlesztési és lakásépítési koncepcióban! Valóban így van-e? Kicsit messze van, de nekivágunk a Dunántúlnak, Szekszárd felé. Rátaszí' A Habitat for Humaniti házépítési programot Linda és Millard Fuller alapította 16 évvel ezelőtt az USA-ban, Georgia államban. Eddig 16 ezer házat építettek fel 800 amerikai városban és községben, valamint 35 országban. Jelenleg minden órában egy házat adnak át valahol a világon a boldog tulajdonosoknak. A Habitat legfontosabb és leghíresebb közéleti munkása Jimmy Carter volt amerikai elnök, és felesége Rosalynn Carter, akik minden évben egy héten át építési kampányt vezetnek, kezükben kalapáccsal, együtt dolgozva 500-600 önkéntes munkással. A különböző programok közül kiemelkedik: kapcsolatfejlesztés kisebbségekkel, Habitat az otthontalanokért, Habitat-építőtáborok, diáknegyedek építése, Habitat pénzgyűjtési akció. A program ökumenikus alapon működik, nyereség és kamat nélkül kell felépíteni és eladni a házakat. A teljes bevételt további házak építésére kell fordítani. Minden pénzeszközt és vagyont szigorú elszámolás mellett, elkülönítetten kell kezelni, és csakis a Habitat céljaival összhangban használható fel. Kérdéseimre Lőrincz Kálmán, a floridai szakember, a mozgalom magyarországi vezetője és igazgatója a következőket mondja: „A szervezést 1991 augusztusában kezdtük, saját kezdeményezésemre. A program ismertetése után Lezsák Sándor a Lakitelek Alapítvány vezetésével aktív szerepet vállalt az előkészítő munkálatokban. 1992 februárjában a Gellért Szállóban tartottunk egy sajtótájékoztatót, ahol Jeff Snider, a Habitat nemzetközi igazgatója és Lezsák Sándor bejelentették a történelmi fontosságú eseményt, hogy először Közép-Európában Magyarországon indítják el ezt a mozgalmat, „Házat, Hazát Alapítvány” néven. Feladatom volt egy kuratórium összeállítása és a mozgalom megszervezése. Mi a célunk? Gyors és modem technológiákkal, rövid időn belül kulcsra készen átadható olcsó családi házak és apartmanok építése, 25-től 50 házból álló települések létrehozása az ország bármely területén, ahol az anyagi feltételek biztosítottak. A tervezett és a Bátaszéken már kivitelezett ház alapterülete 100 négyzetméter, költsége 1,5-1,8 millió forint. Hitelkonstrukciója egyedi, s ezért Magyarországon eddig még soha nem alkalmazott formát kínál a rászorulóknak. Az alapítvány forgótőke-alapja ezt az összeget megelőlegezi a jelölteknek, s a tulajdonos egy bizonyos összeg (kb. 50-60 ezer forint) befizetése után, havi törlesztés formájában (kb. 5-6 ezer forint) 20-25 éven keresztül kamatmentesen fizeti vissza az alapítványnak. A tulajdonjog az építtetőé. A tulajdonosnak 500 óra közösségi munkát kell vállalnia az alapítvány javára. A fent emh'tett 1,5-1,8 millió forintos összegben a telekár nem szerepel. A telkeket az önkormányzatoktól, az egyházaktól szeretnénk megkapni, közművesített formában. Ennek fejében az 500 óra közösségi munka nagy részét a rendelkezésükre bocsátjuk. Lehet, hogy itthon rosszul hangzik, de ez a kaláka jelleg az amerikai gyakorlatban nagy közösségformáló erejű. A program nemre, fajra, fele- kezetre, pártállásra való tekintet nélkül működik. Egyetlen sarkalatos pontja egyelőre a forgótőke-alap feltöltése. E cél érdekében rádió, tv és az újság segítségével fel kell kutatnunk a legjobb szponzorokat, bár már eddig is megközelítőleg 20 támogató cég áll rendelkezésünkre. Magyarország gazdasági problémái, a munkanélküliség számbeli növekedése programunk mielőbbi széles körű bevezetését sürgetik, hiszen új munkalehetőséget kívánunk nyújtani az ország olyan területein, ahol a munkanélküliek száma jelentősen nő. Megkeresünk minden olyan várost, ahol e fenti kérdés legélénkebben foglalkoztatja a vezetőket. A polgármesteri hivatalok kedvező hozzáállásának reményében ellátogatunk Észak-Ma- gyarországra is. Ily módon hamarosan találkozunk Egerben is.” Sziki Károly ♦
