Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-24 / 148. szám

HÖR 17niMT HÍRLAP, 1992. június 24., szerda Fontos a dátumszerűség? Néhány mondatot idézek Po- mogáts Béla„ Napló a történelem­ről* című, a Pesti Szalon Kiadó által a könyvnapra megjelente­tett, rögtön slágerré vált köteté­ből. Az egyiket mindjárt a Beve­zetésből, annak is az elejéről: „Három esztendőn keresztül fi­gyeltem, és lehetőségeim szerint kommentáltam a hazai köz­életet...” A másodikat az 1989. ja­nuár 6-i jegyzetből: Nemcsak én érzem (ezt) a zavart a kommuni­kációs gépezet váratlan nekilódu- lása, a kibeszélés hirtelen eufóriá­ja, az őszinteség fel-feltóduló ro­hamai következtében. Zavart, amelyet részben az is okoz, hogy a kommunikációs rendszernek ne­megyszer ugyanazok az alkalma­zottai zúdítják most nyakamba a keserű igazságokat és a bátor le­leplezéseket, akik nem is olyan régen még szinte hihetetlen trük­kökre voltak képesek annak ér­dekében, hogy jótékony homály borítsa történelmünk szörnyű szakadékait, és lehetőleg ne ne­vezzük nevükön a dolgokat, az eseményeket.” 1991. október 12-én ez áll az egyik okfejtés közepén: „...mi sem természetesebb, mint a libe­ralizmus és a kereszténység szö­vetsége, már ha nem pusztán a napi politikát tekintjük, hanem a két szellemiség értékrendjét és antropológiai nézeteit. „És befe­jezném az idézgetést az 1992. március 20-ról keltezett írás utolsó részéből vett keserű meg­állapítással: „Van nekünk ez a furcsa, felemás, szomorú és időnként abszurdoid forradal­munk, amely többnyire csupán a neve szerint forradalom. Most aztán zsibognak, sürögnek-fo- rognak, rikoltoznak ennek a for­radalomnak az alig felserdült és többnyire nevelés nélkül maradt gyermekei. Nekik valamiképpen legitimizálniok kell önmagukat, avagy a másik oldalon keresték a legitimációt... Szomorú és fele­más forradalmunk koraszülött és politikai ajzószereken felserdült gyermekei megpróbálják szét- trancsírozni és felfalni azt az ér­telmiséget, amely ennek a forra­dalomnak az egyik előkészítője volt.” A kötetből bárhonnan lehe­tett volna sok-sok összeillő gon­dolati párosítást is találni, a fejlő­dési szakaszokat is jól, plasztiku­san bemutató mondatokat, egész bekezdéseket idézni, hogy kifes­sék: Pomogáts Béla most termé­keny irodalomtörténeti tevé­kenységet tolt hátrább munka­rendjében, hogy jobban figyel­hesse a benyomások, élmények, konfliktusok sorát, és a köznapi élet ezer látható nyomorúságát észrevéve kifektesse lelke, értel­me és sorsa gondjait az olvasó elébe. Akit természetes és magá­tól értetődő tisztelettel élmény­társának és a saját lelkiismerete gyötrődőjének tekint. Már 1989-ben észreveszi a fejlődés, a lélektani elemek disszonanciá­ját, ahogyan követi azt a „falazó” mimikri-törekvést, amikor a dik­tatúra korábbi szájtépői — mint­ha csak varázsütésre vagy „pár­huzamosításra” történne — azonnal váltottak, száznyolcvan A naplóban — igen fokra fordultak, mint az átállít­ható motollák; zúdítani kezdték a szavakat, a mondatokat—visz- szafelé, azokra, akiket megta­gadni látszottak. És látszanak. Pomogáts észlelése pontos és fá­jó; még fájóbb, hogy ez a kórus ma sem hagyta abba, inkább fel­erősödött a hangja, megerősítet­te, magabiztosabbá tette magát azokkal a nem is titkolt anyagi és erkölcsi támogatásokkal, amik ide-oda átjárnak ebben a társa­dalomban, olyan simasággal, hogy milliós tömegek fel se fog­ják: a játszma mocsárban folyik, a mocsár egyre szélesedik, és le­het, hogy megint egyszer az az értelmiség veszít el mindent, amely fegyelmével és türelmével mindig is távol tartotta magát a szélsőségektől, sőt nem engedte nyáj módra kezeltetni magát. Szándékosan emeltem ki a li­beralizmus és a kereszténység szövetségéről szóló mondatot, mert ha nem puszta politikai ma­chináció jár az eszünkben, de a két szellemiség értékrendjét egy­bevetjük, Szent Pál okfejtéséig jutunk el, és ahhoz a szabadság­hoz, amelyet nem ártana köze­lebbről megismernie ennek a szétesett és jelenleg biztos irány nélkül haladó magyar társada­lomnak. Komor jóslattal fejeződik be a kötet az értelmiség széttrancsíro- zásáról és felfalásáról. Ebben az egy mondatban — megátalko­dott optimizmusom okából — némi túlzást látok. Igaz ugyan, kézen-közön, bagón-poháron és egyéb mellékutakon diplomához és egyre nagyobb hatalomhoz ju­tott egykori párthuszárok, lihe- gők, kikiáltók, félművelt helyez- kedők az eltelt három év alatt pártjelvényeiket, korábban har­sogott meggyőződésüket, ávós- és munkásőrruhájukat kidobták a kutyaólba, csak azért, hogy ki­tódulhassanak a terekre, a nyil­vánosság elé; újságot írnak, ve­zércikket, üzletelnek, szervez­nek, miközben a magára mara­dó, a „lekörözött” értelmiségi — a mostani hatalom bástyáit sem akarván megszállni, tülekedni sem szeret ott, ahol a szájtépők izzadnak — úgy érzi, hogy körü­lötte fogy a levegő, széttrancsíroz- zák és felfalják. Retorikai kérdésnek tűnik, mégis felteszem: miért csinálja ezt Pomogáts Béla? Pénzért semmi esetre sem. Hatalmat, si­kert akar? Eddigi pályája, mun­kája, eredményei, tekintélye és egyénisége ellene mondanak ilyen feltevésnek. Maga adja a mérvadó választ: három éve fi­gyel. Azóta igazándiból kell fi­gyelnie, mert az értelmiséginek az a feladata, hogy ha teheti a jót és hasznosat, ne mulasszon. Fi­gyelt hát, és figyel tovább is, mert szelleme, lelkiismerete és felké­szültsége, képességei erre köte­lezik őt. Ez a belső parancsa, ezért nem fonnyadt meg mára egyetlen mondata sem. Mórái naplóírása jutott végül is most eszembe. Meg Széchenyié. Meg Illyésé. Hátha ezek a vallomások eligazítanak minket a további években. Farkas András Ötletek az állatok társaságának élvezéséhez Macska érkezik a családba Macskát kétféleképpen sze­rezhet be a család. Vagy az egyé­ni vágyak döntenek, ide sorolha­tó a gyermekek kitartó könyör­gésének engedő szülők esete, vagy pedig ajándék formájában érkezik a kis jövevény. Lehet ba­ráti ajándék is, de legtöbbször az élenől magától érkezik a segít­ségre, tehát ránk, a gondoskodó emberekre szoruló, elárvult jó­szág. Az ajtónk eléül reményked­ve, vagy hozzánk csatlakozik egy sétánk alkalmával. A váratlan találkozások szám­talan variációja vezethet a leg­szebb és legboldogabb kapcsola­tokhoz ember és macska között. Természetesen, amikor váratla­nul macskagyerek kerül a ház­hoz, azonnal tájékozódni kell: mi szükséges az elégedett macska­élet megalapozásához Tárgyak­ban meglehetősen kevés, a macs­ka ugyanis mindenekelőtt az em­beri gondoskodásra számít. Ez egy a szeretettel és melegséggel, amelyet a kis szőrmók azonnal viszonoz is, így feledtetve velünk minden egyéb gondot, bajt. Megfelelő táplálékot A macska közmondásosan kényes és válogatós, a finom macskatápok meg nem igazán olcsóak. Pedig mindjárt az elején érdemes tudomásul venni, hogy ennek ellenére külön a macska számára készült ételekre lesz szükség. Az emberi étel maradé­ka — a miénktől eltérő biológiai felépítése miatt — nem megfele­lő számára. Persze, aki minden szempontból biztosra akar men­ni — és teheti —, az a macskák­nak gyártott készételek etetésé­vel teszi a legjobbat kedvencé­nek. így minden vitamin, ásványi anyag, fehérje, zsír és szénhidrát a megfelelő mennyiségben és arányban jut a macska szerveze­tébe. A hatodik hónapos kor eléré­séig speciális koszt szükséges, hogy a növekedés intenzív sza­kasza zökkenőmentes lehessen. Ha mégis saját főztjét szánja ked­vencének, feltétlenül konzultál­jon állatorvossal. Itt csak annyit, hogy a macskát nem szabad szín ­húson tartani — körülbelül egy- harmad részben növényi eredetű legyen a tápláléka. A túl sok máj — bár szeretik — ártalmas lehet. A felnőtt macskák általában nem isznak tejet, ha mégis, akkor has­menést okoz az esetek többségé­ben. Friss vízre azonban állandó­an szükség van! Egészségügyi tanácsok Az újdonsült macskatulajdo­nosok feltétlenül keressék fel az állatorvost, hogy a szükséges vé­dőoltásokat beadassák. Ezeket később évente egyszer kell ismé­telni. Akinek nincsenek tenyész­tői ambíciói és később nem kíván szaporulatot, az jó, ha időben be­tervezi az ivartalanítást. Ez min­den esetben rutinbeavatkozás, problémamentes kis műtét, amellyel a későbbi életét köny- nyítjük meg a macskának. Meg­kíméljük az önmegtartóztatás keltette felesleges stressztől! A tizenkét hetes macskakö- lyök van a legideálisabb korban ahhoz, hogy elváljon anyjától, és új otthonba költözzön. Együtt könnyebb A macskák alapjában véve egyedül hagyhatók. Jól alkal­mazkodnak a gazda elfoglaltsá­gához, életritmusához. Igaz, az a macska, amelyik naphosszat egyedül van és unatkozik, ese­tenként sokkal több törődést kí­ván. Még akkor is, ha fárasztó nap után rosszkedvűen térünk haza. De erre is van kézenfekvő megoldás. Az ember mindjárt két macskát visz haza! Alig lesz több a gond, a költség, a feladat. Az efféle megfontolásokat egyéb­ként is azonnal feledteti a kö- lyökmacskák vidám és önfeledt játéka. Az, aki a tartós macska­boldogság megteremtésére ilyen befektetésre szánja el magát, so­hase bánja meg. Két macska együtt-tartásakor is az ember marad az elsőszámú kötődés a macskák számára. A kétmacskás háztartások számára a legjobb választás, ha azonos alomból testvéreket visznek ha­za. Együtt könnyebb a kicsiknek az alkalmazkodás, az új terület felfedezése, hisz biztonságérze­tet ad számukra, hogy nincsenek egyedül. Nevelni is lehet Ahogyan sok más, macskáról szóló nézet is téves, tévedés azt hinni, hogy a macska nem tanít­ható. A nevelés persze nem olyan egyszerű, mint a kutyák­nál, és talán nem is jár olyan lát­ványos eredménnyel. Persze a macskatartók nem is várnak en­gedelmességet, hanem csupán alkalmazkodást. Ez a macskától elegendő is! A tízhetes macskák már ter­mészetesen szobatiszták, és min­den étkezés után következetesen rákuporodnak a toalettedényük­re. Ez ugyanolyan fontos tarto­zéka a macskatartásnak, mint az alvó- és szállítókosár (doboz), a fésű és kefe, az etető- és itatótál, valamint a játékok. A játékszerek a nevelést is szolgálják, hiszen elvonják a macskánkat a nemkívánatos ténykedésektől, mint például a függönyön kapaszkodás. A testi fenyítés a macskáknál nem meg­engedhető nevelési eszköz, hi­szen mi nem tudjuk hűen utá­nozni a macskamama pofonjait. Sokkal jobb és célravezetőbb a kellemetlenül hangos jelzés — mint például cgy-egy taps —, amivel azonmód lereagáljuk a nemkívánatos macskacseleke­deteket. Az a macska, amelyik az asztalterítővel együtt lerántja az éktelen robaj keltését célzó, módszeresen megépített kon­zervdobozhalmot, soha többé nem próbálkozik a terítővei. Ösztönös cselekvés, ha a macska a karmait élesíti. Ameny- nyiben az új ülőgarnitúrát ettől megóvni szeretnénk, gondos­kodjunk körömkoptatóról. Megteszi egy darab fatörzs — még lakásdísznek sem utolsó —, vagy az ajtófélféra, vagy egy ta­lapzatra erősített hengerre ra­gasztott bükié szőnyegpadlóda­rab. Az ilyen alkalmatosságot legalább 80 cm magasra kell épí­tenünk. Nem esik mindig talpra! Még egy tanács macskatulaj- donosoknak. Ne higgyünk a közmondásos hét életben. A macskák szívesen ülnek az ab­lakban, figyelik az utca életét. Ám ez az ablak legyen mindig biztonságos védőhálóval ellátva! Az ugyanis nagyon leegyszerűsí­tett megítélés, hogy a macska mindig talpra esik. Még ha így is lenne, ami persze nem igaz, nagy magasságból történő zuhanás­kor ő is életét veszti. Ajándékozza meg macskáját a szükséges figyelemmel és fele­lősségteljes gondoskodással, s akkor hosszan tartó, boldog együttélést remélhet négylábú kedvencével. Vetítés: hetente kétszer Közkedvelt a mozi Nagytályán Az anyagi támogatás hiánya, valamint a csökkenő érdeklődés miatt megyénk sok településén bezárt, illetve megszűnőben van a mozi. Nagytályán viszont, ahol az önkormányzat vette át a film­színház üzemeltetését, hetente kétszer tartanak vetítést. Az előadásokat átlagosan öt- venen látogatják a kis község­ben, ahol Herczeg József és fele­sége a korábbi 16 milliméteres helyett immár 35 milliméteres vetítőgéppel dolgozik. (fazÁ eyy- wají Vörös vurstli Tanácsköztársaságról az ember — akit átlagosan érdekelt csu­pán a történelem című tantárgy — a következőket jegyezte meg. A gyerekek a szemét kapitalisták fürdőkádjában fürödhettek, megették a kuglófjukat, megitták a meleg, habos kakaójukat, és éle­tükben először nyaralhattak az ő balatoni nyaralóikban. A két oldal merőben elvált: szemét kapitalistákra és jóravaló kommunistákra. Nos, a dolog mára némiképp árnyaltabb színeket öltött, koro­sabbak lettünk, a történelemkönyveket meg leselejtezték. A dicsősé­ges százharminchárom napról kevés szó esik, máma inkább Horthyék emlegetése divatos, a magyaros szellem akkor csúcsosodott igazán. Molnár György filmje mégis hasznos a mai közegben, néhány dolgot megtudhatunk belőle. Azt például, hogy hiába visel Gáspár Sándor vöröskatona szmokingot — attól ő még nem lesz finom lelkű úriember, attól ő még ugyanolyan bunkó és nyers marad, mint volt. De az úrilánynak se áll jól az orosznyakas ing és az agitáció. Ahogyan korábban, most is ke­resztülbújik a paláston a butasága, vagy mondjuk inkább úgy, fino- mabban, hogy gondolkodásmódjának végtelen egyszerűsége. És vannak még átalakuló figurák, de kit érdekelnek ezek, amikor egé­szen más szereplők felé terelgetik a figyelmünket. A Művészetek Há­zának igazgatója, annak érzékeny-vibráló fia, az áttetsző vízilány, az ormótlan okkultista, a körhintás és a céllövöldés — ők mindannyian egy elmúlt világ résztvevői. Mozdulataikkal, letisztult „polgáriságuk- kal” még csak nem is figyelmeztetnek vagy okítanak ki. Inkább csak jeleznek. Valami olyasmit, hogy jöhet itt a történelem, átsuhanhatnak felettünk vörös vagy fehér vagy akármilyen színű ideológiák. A hor­dalék után — mert minden eső elmúlik egyszer — megmaradnak a kövek. Az emberség, a tisztesség, és igen, még tán az is, hogy a regge­lit fémtálcán kapja az ember, és dzsemet kenhet a kiflijére. Talán nem véletlenül jut eszünkbe Bulgakov Kutyaszívének professzora, akit szintén szerencséltettek az ottani vöröskatonák. Hogy kérem, a bár­sonyszőnyeget tényleg azért kell levenni a lépcsőről, mert Marx ellen­zi? És ez olyan pofonegyszerű. És olyan világos. Hogy amikor a poli­tika beköszönt az intim szférába, és ezt nem halkan teszi, hanem sáros bakancsokkal, ott, akkor elég nagy baj van. Mert még a kopogás, az is zavaró, de azt azért megbocsátja az ember. Ott még dönthet: meg­hallja-e a hangot vagy sem, bebocsátja-e az eszmét vagy sem. Az erőszak, a sáros bakancsok és modortalan viselőik ellen azonban csak egyet tehet. Hogy amíg lehet, nem vesz róluk tudomást. „Mennyi idejük lehet ezeknek?” — kérdi valaki a filmben, és kap is választ, valami olyasmit, hogy mindegy mennyi, csak a végső dátu­mot kéne tudni, mert onnantól már az egész sokkal könnyebb... Doros Judit Házat, hazát! Olcsó, könnyen elérhető lakás? Történelmi pillanat — hirdetik a plakátok és meghívók. Történelmi pillanat a településfejlesztési és lakásépítési koncepcióban! Való­ban így van-e? Kicsit messze van, de nekivágunk a Dunántúlnak, Szekszárd felé. Rátaszí' A Habitat for Humaniti ház­építési programot Linda és Mil­lard Fuller alapította 16 évvel ez­előtt az USA-ban, Georgia ál­lamban. Eddig 16 ezer házat épí­tettek fel 800 amerikai városban és községben, valamint 35 or­szágban. Jelenleg minden órá­ban egy házat adnak át valahol a világon a boldog tulajdonosok­nak. A Habitat legfontosabb és leghíresebb közéleti munkása Jimmy Carter volt amerikai el­nök, és felesége Rosalynn Car­ter, akik minden évben egy héten át építési kampányt vezetnek, kezükben kalapáccsal, együtt dolgozva 500-600 önkéntes munkással. A különböző prog­ramok közül kiemelkedik: kap­csolatfejlesztés kisebbségekkel, Habitat az otthontalanokért, Habitat-építőtáborok, diákne­gyedek építése, Habitat pénz­gyűjtési akció. A program ökumenikus ala­pon működik, nyereség és kamat nélkül kell felépíteni és eladni a házakat. A teljes bevételt továb­bi házak építésére kell fordítani. Minden pénzeszközt és vagyont szigorú elszámolás mellett, elkü­lönítetten kell kezelni, és csakis a Habitat céljaival összhangban használható fel. Kérdéseimre Lőrincz Kál­mán, a floridai szakember, a mozgalom magyarországi veze­tője és igazgatója a következőket mondja: „A szervezést 1991 augusztu­sában kezdtük, saját kezdemé­nyezésemre. A program ismerte­tése után Lezsák Sándor a Laki­telek Alapítvány vezetésével ak­tív szerepet vállalt az előkészítő munkálatokban. 1992 februárjá­ban a Gellért Szállóban tartot­tunk egy sajtótájékoztatót, ahol Jeff Snider, a Habitat nemzetkö­zi igazgatója és Lezsák Sándor bejelentették a történelmi fon­tosságú eseményt, hogy először Közép-Európában Magyaror­szágon indítják el ezt a mozgal­mat, „Házat, Hazát Alapítvány” néven. Feladatom volt egy kura­tórium összeállítása és a mozga­lom megszervezése. Mi a célunk? Gyors és modem technológiákkal, rövid időn be­lül kulcsra készen átadható olcsó családi házak és apartmanok építése, 25-től 50 házból álló te­lepülések létrehozása az ország bármely területén, ahol az anya­gi feltételek biztosítottak. A ter­vezett és a Bátaszéken már kivi­telezett ház alapterülete 100 négyzetméter, költsége 1,5-1,8 millió forint. Hitelkonstrukciója egyedi, s ezért Magyarországon eddig még soha nem alkalmazott formát kínál a rászorulóknak. Az alapítvány forgótőke-alapja ezt az összeget megelőlegezi a je­lölteknek, s a tulajdonos egy bi­zonyos összeg (kb. 50-60 ezer forint) befizetése után, havi tör­lesztés formájában (kb. 5-6 ezer forint) 20-25 éven keresztül ka­matmentesen fizeti vissza az ala­pítványnak. A tulajdonjog az építtetőé. A tulajdonosnak 500 óra közösségi munkát kell vállal­nia az alapítvány javára. A fent emh'tett 1,5-1,8 millió forintos összegben a telekár nem szere­pel. A telkeket az önkormányza­toktól, az egyházaktól szeret­nénk megkapni, közművesített formában. Ennek fejében az 500 óra közösségi munka nagy részét a rendelkezésükre bocsátjuk. Lehet, hogy itthon rosszul hang­zik, de ez a kaláka jelleg az ame­rikai gyakorlatban nagy közös­ségformáló erejű. A program nemre, fajra, fele- kezetre, pártállásra való tekintet nélkül működik. Egyetlen sarka­latos pontja egyelőre a forgótő­ke-alap feltöltése. E cél érdeké­ben rádió, tv és az újság segítsé­gével fel kell kutatnunk a legjobb szponzorokat, bár már eddig is megközelítőleg 20 támogató cég áll rendelkezésünkre. Magyarország gazdasági problémái, a munkanélküliség számbeli növekedése progra­munk mielőbbi széles körű beve­zetését sürgetik, hiszen új mun­kalehetőséget kívánunk nyújtani az ország olyan területein, ahol a munkanélküliek száma jelentő­sen nő. Megkeresünk minden olyan várost, ahol e fenti kérdés legélénkebben foglalkoztatja a vezetőket. A polgármesteri hivatalok kedvező hozzáállásának remé­nyében ellátogatunk Észak-Ma- gyarországra is. Ily módon ha­marosan találkozunk Egerben is.” Sziki Károly ♦

Next

/
Thumbnails
Contents