Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20-21 / 145. szám

2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. június 20—21., szombat—vasárnap Elfelejtik a KGB-nek Az Egyesült Államok lemon­dott arról a követeléséről, hogy Oroszország 30 millió dollár kárpótlást fizessen az amerikai­ak új moszkvai nagykövetségé­nek „korlátozott használhatósá­ga” miatt. A KGB ugyanis az építkezés során lehallgatóberen­dezéseket helyezett el az épület­ben. Az egyezség szerint Orosz­ország telket biztosít amerikai partnerének új épület felépítésé­hez, továbbá különböző kedvez­ményeket nyújt, összesen 45 mil­lió dollár értékben. Népes bolgár ellenzék Továbbra is Bulgária legna­gyobb taglétszámú pártja az el­lenzéki Szocialista Párt, jóllehet, az utóbbi egy év alatt 11,1 száza­lékkal csökkent a párt tagjainak száma. Június 15-én 437 ezer tagja volt a pártnak, amely 1990- ben változtatta nevét kommunis­táról szocialistára. A Bolgár Szo­cialista Párt a tavaly októberi vá­lasztásokon kényszerült ellen­zékbe, 4 mandátummal szerzett kevesebbet, mint a hatpárti vá­lasztási koalícióval elsőbbséget nyert DESZ Nemzeti Mozga­lom. Határsértők — víz alatt Két idegen tengeralattjáró is megsértette a svéd parti vizeket az elmúlt egy hónapban — kö­zölték csütörtökön Stockholm­ban svéd katonai források. A svéd jelentés három héttel az ese­ményeket követően látott napvi­lágot. Anders Björck védelmi miniszter nyilatkozatában sejtet­ni engedte, hogy az egykori szov­jet haditengerészet tisztjei tevé­kenykedhettek most is. Enyhült az embargó A Biztonsági Tanács csütör­tök este elfogadott határozatá­ban némileg enyhített a Jugo­szlávia ellen elrendelt kereske­delmi embargón, s a gyógy szer- és élelmiszer-szállításokon felül engedélyezett más, humanitári­us jellegű segélyszállítmányokat is Szerbiának és Montenegró­nak. A módosítást a Reuter sze­rint a korábbi megfogalmazás merevsége tette szükségessé. A segélyszállítmányokhoz ugyan nem szükséges a szankciókat el­lenőrző ENSZ-bizottság enge­délye, de a humanitárius külde­mények feladóinak előzetesen értesíteniük kell a bizottságot szándékukról. Jelcinről elégedetten írnak Moszkvában, csak az ellenzék vádol Tizenegyszer tapsolták meg Az orosz központi sajtó pén­teken változatlanul nagy terjede­lemben foglalkozott a napokban lezajlott orosz-amerikai csúcsta­lálkozóval. „Jelcin nem szalasztotta el az adódó lehetőséget. A mostani­hoz hasonló csúcstalálkozó még nem volt, hiszen összességében több mint 30 megállapodást ír­tak alá” — állapította meg az Iz­vesztyija. A lap felsőfokú jelzők­kel minősítve a sikert, szalagcím­ben emlékeztetett rá: az orosz ál­lamfőt a Kongresszusban tizen­egyszer tapsolták meg felállva az amerikai honatyák. A Nyezaviszimaja Gazeta cí­mű újság az elismerő értékelések mellett jelentős teret szentelt a látogatás eredményeit megkér­dőjelező véleményeknek is. Az orosz elnök ellenzéke például a lap szerint nem egyszerű kudarc­ként, hanem a „Föld ellen elkö­vetett bűnként” minősítette az újabb atomleszerelési megálla­podást. Ezzel a vélekedéssel szembe­állítva közölte a lap Jevgenyij Velihov akadémikus vélemé­nyét, aki szerint a találkozón alá­írt okmányok az orosz-amerikai viszony történelmi fordulatát jel­zik. A korábbi versengést, az erő pozíciójából folytatott politizá­lást ugyanis felváltotta a partner­ség felé vezető út, amely egyben Oroszországnak a nemzetközi közösséghez való csatlakozását segíti elő. Szergej Baburin, a parlamenti ellenzék egyik vezéralakja sze­rint a megállapodásokkal az orosz elnök lényegében „hűbéri” viszonyba taszította Oroszorszá­got, aminek fejében a Nyugat nyilván a „Jelcin-rezsim” min­den belpolitikai lépését támogat­ni fogja. Nyikolaj Pavlov, a konzervatí­vok másik parlamenti vezetője kijelentette: június 17-én az orosz elnök (a leszerelési megál­lapodás aláírásával) „befejezte elnökségét”. Jelcin — mint érvelt — maga mondott ítéletet maga fölött azzal, hogy a hűbéri egyez­séggel veszélybe sodorta a nuk­leáris erőegyensúlyt. Pavlov fe­nyegetőzve tette hozzá, hogy „ha a Legfelsőbb Tanács ratifikálja a szerződést, akkor az országban fegyveres felkelés indul a rezsim ellen”. (MTI) Ragaszkodás a tengeralattjárókhoz John Major brit miniszterelnök a brit alsóházban megerősí­tette, hogy fenntartja a Trident nukleáris rakétákkal felszere­lendő tengeralattjárók rendszerbe állításának programját — jelentette az AFP. Egy képviselő kérdésére válaszolva a brit kormányfő el­mondta, hogy Nagy-Britannia minden bizonnyal megtartja sa­ját támadó nukleáris erejét, és folytatja a Tridentek építését, felfegyverzését és hadrendbe állítását. A francia hírügynökség szerint 1995-ig négy brit tenger­alattjárót szerelnek fel Trident típusú ballisztikus nukleáris ra­kétákkal, amelyek a Polaris rakétákat váltják majd fel. Az egyik tengeralattjárót, a Vanguardot már márciusban vízre bo­csátották, és két másikat is megrendeltek. Becslések szerint a brit Trident-program mintegy 9 milliárd fontba (15 milliárd dollárba) kerül. 126 év elteltével Királynői kegyelem II. Erzsébet angol királynő hi­vatalosan megkegyelmezett egy maori törzsfonöknek, akit 126 évvel ezelőtt halálra ítéltek és fel­akasztottak, amiért megölt egy német misszionáriust — jelentet­te be csütörtökön Doug Graham új-zélandi igazságügyi miniszter. A törzsfőnóköt Lady Catherine Tizard főkormányzó részesítette kegyelemben, aki a koronát kép­viseli Új-Zélandon. Graham szerint a kegyelmi aktus, amelyben Mokomoko most részesült, véget vethet a maorik évszázados neheztelésé­nek a brit koronával szemben. Mokomoko a wakatohea törzs főnöke volt a múlt században, a brit telepesek ellen vívott har­cokban. A törzsfőnököt 1866-ban fog­ták perbe azzal a váddal, hogy két másik maori férfival együtt egy évvel korábban Opotikiben levő templomában meggyilkol­ták Carl Sylvius Volkner német misszionáriust. A két másik ki­végzett és egy harmadik benn­szülött, akinek halálos ítéletét életfogytiglanra változtatták, 1988-ban kegyelemben része­sült. Mindhárman más-más törzshöz tartoztak. Az igazságügyi minisztérium illetékesei szerint Graham a kö­zelmúltban átvizsgálta a 126 év­vel ezelőtti per iratait, és rájött, hogy Mokomoko ellen az egye­düli bizonyíték az volt, hogy az ő tulajdonát képezte az a kötél, amellyel a misszionáriust fel­akasztották. A kivégzett maori törzsfőnök leszármazottai arra panaszkodnak, hogy a családot ért szégyenbélyeg miatt szinte el­viselhetetlen volt az életük. Gra­ham miniszter a héten személye­sen közölte a családtagokkal a megkegyelmezés tényét. Elhalasztják a Karabah- konferenciát? Az EBEÉ égisze alatt a jövő hétre Minszkbe összehívott Ka- rabah-konferenciát el kell ha­lasztani - jelentette be Rómában, az értekezletet előkészítő tanács­kozáson részt vevő örmény kül­döttség vezetője, aki viszont kö­zölte, hogy örmény-azeri megál­lapodás született egyrészt a tűz- szüneti felhívásról, másrészt pe­dig külföldi megfigyelők kikül­déséről a vitatott területre. A küldöttségvezető mindent egy­bevetve, „technikai és politikai megfontolásokra” hivatkozva le­hetetlennek ítélte, hogy a nem­zetközi Karabah-konferencia az előzetesen meghatározott idő­pontban, június 23-án megnyíl­jon a fehérorosz fővárosban. Szlovákiai magyarság A Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozga­lom nem zárkózik el a szlovákiai magyarok érdekvédelmének tá­mogatásától, de ezt a magyaror­szági szlovákok helyzetének ala­kulásától teszi függővé. Ez az álláspont Duray Miklós­nak a Szabad Újság kérdésére adott válaszából derül ki. Duray csütörtökön este Pozsonyban ta­lálkozott a leköszönő szlovák kormányfővel, aki egy személy­ben a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke is. A találko­zón a két mozgalom parlamenti együttműködésének kérdéseiről tárgyaltak. Németországban: „Keleti Gyűjtőmozgalom” Korrigálni az egyesülési szerződést Peter-Michael Diestel még nem váltotta be fenyegetését, s a „Keleti Gyűjtőmozgalom” felhívását egyelőre nem tették közzé, de dolgoznak rajta, előbb-utóbb meglesz. Azt hallani, hogy nem egyebet, mint az egyesülési szerződés korrigálását kívánják. A kancellár, Helmut Kohl igyekszik az egész „zsák­utcába vezető terv” jelentőségét lekicsinyelni, ám pártja, a CDU, de a többi párt sem mehet el szótla­nul Diestel pártokon felül álló vállalkozása mellett: összegyűjteni mindazokat, akik a keletnémet érde­keket képesek megfogalmazni és érvényesíteni. Diestel, az NDK utolsó bel­ügyminisztere különös figura: CDU-s ő is, de benne, ellentét­ben a „bonniakkal lepaktált” ke­leti kollégákkal — például Gün­ther Krauséval, aki az egyesülési tárgyalásokon a keletnémet felet vezette, de már nyugati szájíz szerint cselekedett — érző keleti szív dobog, egy keletnémet Ro­bin Hoodé. Diestel már minisz­tersége idején is vihart kavart: a feloszlatott állambiztonsági mi­nisztérium annyi aktát semmisí­tett meg, amennyit nem szé­gyellt. A CDU-s Diestel vegyes csa­patot próbál maga köré gyűjteni. Például a reformkommunista Gregor Gysit, az NSZEP-utód- párt, a DSZP (Demokratikus Szocializmus Pártja) csípős nyel­vű elnökét, a múltban keletné­met ellenzékiek védőügyvédjét, mondván: ha ég a ház, teljesen mindegy, hogy kivel oltom a tü­zet. Felkérést kaptak mindazok, akik úgy érzik, hogy a német-né­met fúzió nem egyéb, mint a Ke­let lerohanása, az újraegyesülés során nem közös haza formáló­dik két egyenjogú fél keze mun­kájával, hanem Nyugat-Német- ország kényszenti a Keletet, hogy receptjei alapján főzzön: Stefan Heym író, Lothar de Mai- ziere volt kormányfő Keletről, Rolf Hochhuth drámaíró, Gün­ter Grass, a „Bádogdob” világhí­rű szerzője Nyugatról. De jelent­keznek tudósok és sportolók is, akik úgy érzik: a keleti konyha más, új fűszerek jöhetnek ugyan, de megszokott ételeikről nem mondanak le. A mozgalomalapítási kísérlet mögött a német újraegyesülés alapkérdése húzódik meg: az el- sietettség, a kiérleletlenség. Az ötletgazdák közül senki sem el­lenzi magát az egyesülést, az úgynevezett átlag keletnémetek szintúgy nem, de berzenkednek, hogy az egész úgy megy végbe, mint amikor egy üzembe ripsz- ropsz megérkezik az új gazda, a kisajátító, aki válogatás nélkül mindent és mindenkit kiszór, és saját gyárából hozat gépeket, embereket. Az új üzem amúgy csak csiko­rogva működik. A keleti ország­részben milliók élnek egziszten­ciális félelemben, s ha éppen nem munkahelyeiket féltik, ak­kor attól tartanak, hogy megjele­nik házuk vagy kertjük előtt a ré­gi nyugati tulajdonos, és ki akar­ja semmizni őket. A keletiek ki­mondták ugyan az „Á”-t — sza­badon utazni, hozzájutni nyugati fogyasztási javakhoz —, de a „B” kimondására már nem nyílik a száj. A legelkeserítőbb számuk­ra, hogy a nyugati dominanciá­nak nincs alternatívája. A „Keleti Gyűjtőmozgalom” — pártot nem kívánnak alapíta­ni, hangoztatják az elképzelés ki- gondolói — az alternatívát kí­vánja felcsillantani. Diestel sze­rint valamiképpen vissza kíván­nak térni 1989 őszéhez, amikor az NSZEP-hatalom már meg­roggyant, az egyesülés még nem látszott elérhető közelségben, s keletnémet értelmiségiek kiad­ták „Országunkért!” című felhí­vásukat. Alternatívára szólítot­tak fel a Szövetségi Köztársaság­gal szemben — akkor még a „szocialista” jelző is szerepelt a szövegben —, szorgalmazták a keletnémet anyagi és morális ér­tékek kiárusításának megakadá­lyozását. A Kelet-Németországban is hangadó nyugatnémet politikai establishment ilyen alternatívá­ról természetesen hallani sem akar. Címkézésben nincs hiány: „nosztalgiaegyesület”, mondják a tervezett mozgalomról, a „nosztalgiaégbolt csillaga” pedig Diestel. A mozgalom azonban, bármennyire körvonalazatlan is még, nem esélytelen, különösen akkor nem, ha a bonni politika továbbra is a „Csak így tovább!” harsonáját fújja. Az 1990-es keletnémet vá­lasztásokon a többség a CDU-ra szavazott — „úgyis a CDU hozza a pénzt” — felkiáltással —, leg­utóbb Kelet-Berlinben a helyha­tósági választásokon a keresz­ténydemokrata unió siralmas 14 százalékot kapart össze. Ezzel szemben a magukat már most is „keleti pártnak” valló tömörülé­sek — DSZP, a keletnémet pol­gárjogiakat tömörítő „Szövetség 90”, vagy a keleti zöldek — fé­nyesen szerepeltek. A kancellár számára figyelmeztető jelként szolgálhat: már a bonni parla­mentben is csoporttá szerveződ­tek a keletnémet CDU-képvise- lők. Igaz, hogy ne vonj ák maguk­ra a frakción belüli frakciózás vádját, szócsövüknek a „jó fiú” Günther Krausét választották meg. (MTI) Az APEH nemcsak írni, olvasni is tud (Folytatás az 1. oldalról) A borravalót elfogadó fodrá­szok és kozmetikusok száma 10 ezerről szintén 2900-ra csök­kent, a pincéreké 9400-ról 1900- ra, a benzinkútkezelőké kétezer­ről ötszázra. Ha hinni lehet a be­vallásoknak, akkor az egész or­szágban mindössze 53 újságárus, 19 nővér, 1 műtős, 9 karosszéria- lakatos, 14 ruhatáros és 4 szeme­tes munkáját honorálták borra­valóval. A láthatatlan jövedelmek má­sik csatornájában a vállalkozá­sok pénzei áramlanak. Az illegá­lis autó-, cigaretta-, kávé- és ital­kereskedelem már-már közhely­nek számít. Mind több vállalko­zó bonyolítja üzleti forgalmát készpénzben, s így a bankszám­lák nem mutatják a tényleges forgalmat. Sokan foglalkoznak illegálisan vállalkozói tevékenye séggel, s mint Minarik György mondta: a hivatal munkatársai már nemcsak adókivetést tanul­tak meg írni, hanem újságot ol­vasni is. Rendszeresen figyelik a hirdetési rovatokat, az ajánlkozó vállalkozókat, a nagy értékű la­kást vagy ingatlant kínálókat, a külföldiekre specializálódó bér­beadókat. Szoros együttműködést alakí­tottak ki a Vám- és Pénzügyőr­ség Országos Parancsnokságá­val, mert mint az utóbbi hóna­pokban kiderült: ahol megpró­bálják elsinkófálni a vámot, ott az adót sem sietnek befizetni, vagy éppen az adótartozóknak lehetnek rendezetlen vámügye­ik. Mindenesetre sokmilliárdos többletbevételt remél a költség- vetés a két szerv közös vizsgáló­dásaitól. (FEB) Bécsi részietek a „darabolós” gyilkosságról A. tervük égetés volt Az osztrák sajtó újabb és újabb részleteket hoz nyilvános­ságra a budapesti „darabolós gyilkosságról”. Kiderült a két le­tartóztatott — Helmut Frodl és dr. Pesti Gábor — vallomásából, hogy a meggyilkolt Köberl autó­ját, a fehér Nissant a bűntett után Romániában felgyújtották. A gyilkos fegyvert a Dunába, a fel- darabolás szerszámait — a fűré­szen kívül egy sövényvágó is volt velük — útközben egy magyar faluban a szemétbe dobták. Kiderült az is, hogy eredetileg a holttestet másként akarták el­tüntetni: a terv szerint elégették volna. Ehhez Pesti olyan lakást bérelt — Budapesten, a Lipótvá­rosban — amelyben nagy cserép­kályha volt. Amikor azonban a lakástulajdonos a két férfit meg­látta, meggondolta magát, és a lakásbérletet visszamondta. Val­lomása szerint nem volt szimpa­tikus a két osztrák. Ezután találta Pesti a Visegrádi utca 5/B szám alatti újabb bérleményt, ahol nem volt kályha. Erre is fel vol­tak készülve két szerszámmal: végül a sövényvágóval nem sike­rült a holttestet feldarabolni, ezért használták a fűrészt. Június 9-én Bécsben az első kerületi rendőrségen Frodl bejelentette, hogy e két szerszámot kilopták a kocsijából, amelyet egy mélyga­rázsban törtek fel. Harmadik tettestársuk, Biza Novikov egyelőre Palma de Mal­lorcán letartóztatásban várja, hogy a spanyol hatóságok dönt­senek kiadatásáról. Pesti most már bevallotta, hogy Frodl tet­testársa, de a gyilkosságot szerin­te a filmrendező egyedül követte el. Frodl az osztrák sajtó szerint könnyedén vallott, s csak az első kihallgatások után látszott rá­döbbenni arra, milyen súlyos bűntettet követett el. Leginkább családja miatt aggódik: felesége megható történeteket mond a sajtónak arról, hogyan tiltotta félje a nagyobbik kislánynak, hogy eltaposson egy katicaboga­rat. A két kislány közül az idő­sebbik (ötéves) örökbefogadott: indiai árvagyerek. (MTI) A NATO-átszervezés „ütközetei” Kevesebb tábornok A vártnál több nehézség és bi­zonytalanság közepette folyik a NATO római csúcsértekezletén és azt követő tanácskozásain el­határozott átszervezés és lét­számcsökkentés — közölték tá­jékozott NATO-forrásokból új­ságírók egy csoportjával, köztük az MTI tudósítójával. A szövetség novemberben el­fogadott új stratégiai koncepció­ja értelmében a korábbi — töme­ges támadás visszaverésére meg­szervezett védelem — helyébe rugalmasabb, a béke fenntartá­sára, a válságok kezelésére és a szövetség kollektív biztonságá­nak szavatolására szolgáló stra­tégia lépett, amelyet kisebb, ru­galmasabb és mozgékonyabb, multinacionális erőkkel kell megvalósítani. Május 26-án és 27-én a NATO védelmi minisz­terei megállapodtak a szövetség új védelmi és parancsnoki struk­túráját illetően — ennek kereté­ben átszervezték a szövetség erő­it, parancsnokságainak illetékes­ségi területeit, és magukat a pa­rancsnokságokat. Az új felállás azonban — mu­tatnak rá a NATO-források, tük­rözve a szövetségen belül folyó vitát — elsősorban politikai kompromisszum eredménye, és nem mindenütt felel meg a szigo­rúan katonai igényeknek. Ennek következtében csak nehezen ha­lad a parancsnokságok létszámá­nak elhatározott 25 százalékos csökkentése, amelynek végre­hajtását a tervek szerint január 1-jétől kellene megkezdeni. Mindez azzal fenyeget, hogy a NATO európai főparancsnoká­nak nem lesz megfelelő pénzügyi lehetősége arra, hogy fizesse a fennmaradó személyzet létszá­mát, és ugyanakkor megvalósítsa katonai kiképzési terveit. A parancsnokságok átszerve­zésére politikai szinten hozott határozatok a gyakorlatban be­leütköznek a tagállamok ellenál­lásába — ezért kellett megtartani számos olyan alsóbb szintű pa­rancsnokságot, például Dániá­ban, Görögországban, Olaszor­szágban, amelyeket pusztán ka­tonai szempontból kívánatosabb lett volna megszüntetni vagy át­szervezni. Az európai főpa­rancsnokságon a főtisztek szá­mát a tervezők legalább 25 szá­zalékkal csökkenteni kívánták — ám a tagállamok ellenállása kö­vetkezteben végül az eddigi 34- ből az új felállásban is 30 tábor­noki poszt marad. NATO-források szerint az így létrejövő struktúra valószínűleg átmeneti lesz, mivel továbbra is igen sok rögzített területi pa­rancsnokság működik — a jövő útja viszont a rugalmasabb és mozgékonyabb stratégiának megfelelően a kisebb és mozgé­konyabb parancsnokságok létre­hozása lenne. A presztízsszem­pontokhoz ragaszkodó tagálla­mok által kifejtett politikai nyo­más ellenére a NATO-források szerint várhatólag ebbe az irány­ba hat majd egy nagyon egyszerű tényező: a költségvetési kény­szer, az erőforrások szűkössége. Arra a kérdésre viszont, hogy az oslói értekezleten tett nyilat­kozat nyomán, amely kilátásba helyezte az EBEÉ felkérésére a NATO békefenntartó szerepvál­lalását, tervezik-e a stratégiai koncepcióval kapcsolatos úgy­nevezett MC400-as katonai uta­sítás módosítását, a NATO-for­rások nemleges választ adtak. Ez aligha valószínű, fejtették ki, mert ez az utasítás hosszú tárgya­lások és kompromisszumok eredménye, így aligha fogják is­mét módosítani szövegét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents