Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-19 / 144. szám
4. A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1992. június 19., péntek A természettudósnak a mikroszkóp, az orvosnak a szike, a történésznek viszont a régi, poros iratok, könyvek nyújtják az alapvető munkaeszközt. Ez utóbbira támaszkodott szinte egész élete során Borovszky Samu, aki — más kollégáival ellentétben — nem a nagy csaták történetét írta le, hanem inkább kis falvak, népek, letűnt családok kutatója és ismertetője volt. Neve azonban mégis szorosan összeforrott egy monumentális könyvsorozattal, a magyar vármegyék és városok történetét bemutató monográfiákkal. Ha valaki ma könyvtárakban kutat régi hazai dolgok iránt, forrásként gyakran a Borovszky által szerkesztett monográfiasorozat egyik vagy másik tagját lapozza fel. Ez a könyvészeti különlegesség is arra figyelmeztet, hogy érdemes felidéznünk a 80 esztendővel ezelőtt elhunyt történetíró munkásságát. Fáradhatatlanul kutatott, éjjel-nappal dolgozott Monumentális vállalkozását máig nem feledték Olyan időben élt és olyan vidékről származott, hogy mindent lehetett volna remélni születésekor, csak azt nem, hogy a magyar nemzet egyik jeles történetírója, a hazai tudományos mozgalom szolgálatkész munkása legyen. Pedig ez lett Borovszky Samu, aki Karavukován, a mai Bácsordason látta meg a napvilágot 1860. október 25-én. Ez a falu akkoriban közigazgatásilag sem tartozott Magyarországhoz, mert — az 1849-ben az osztrák önkényuralom által létesített — Szerb Vajdaság területén helyezkedett el. Apja, Borovszky Pál mérnök volt, de miután részt vett az 1848-as forradalomban — mint katona —, állandó hivatalhoz nem jutott, hanem községi jegyzőként tevékenykedett. 1862-ben a család a közeli Pin- czédre költözött. Mint a legidősebb fiú — hatan voltak testvérek —, 10 éves koráig ott nevelkedett. Ám apja megunta az egyhangú falusi életet, és ezért Borovszky Samu taníttatását egészen más irányba terelte. Arany János szülőföldje, Nagyszalonta mérnöki állásra hirdetett pályázatot. Borovszky apjában felébredt a vágy régi foglalkozása után. Talán gyermekeinek neveltetése is ösztönözte erre, s a pályázatot elnyerte. így 1870 októberében a család Nagyszalontára költözött. Borovszky Samu ott végezte elemi iskoláit, és megtanult annyira magyarul, hogy nyugodtan mehetett a szalontai gimnáziumba. Három év múltán azonban újabb fordulat következett be életében, miután a család — otthagyva Nagyszalontát — Békésre költözött. Ott folytatta a gimnáziumi tanulmányait, és ott erte életének döntő fordulata. Apja elvesztette állását, és édesanyja elhatározta, hogy gyermekeit valahogy elhelyezi, és Budapestre megy szolgálatot keresni. Egyedül legnagyobb fiát vihette el Békésről a szerencsétlen anya, noha fiának akkor már csak két hónapja volt hátra az ötödik gimnázium elvégzéséből. Ha ezt nem teszi, az egész iskolai évet elveszítette volna. 1876-ban a budapesti reformátusok főgimnáziumába iratkozott be. Ott szerény magatartásával, kitűnő tanulmányi eredményeivel emelkedett ki. Ennek köszönhette, hogy egy előkelő család magántanítónak alkalmazta. Sőt, egyik tanára révén — aki a Magyar Föld című lap szerkesztője is volt — sajtóhibák javításával is foglalkozott. így magához vehette édesanyját és három kisebb testvérét a 19 éves ifjú. 1879. június 20-án érettségizett, majd a budapesti egyetemen történelmi és magyar irodalmi tanulmányokat folytatott. Egy évvel később, 38 éves korában elhunyt édesanyja, így az any- nyi küzdelem árán fenntartott család ismét megváltozott. Borovszky Samunak gondoskodni kellett testvéreiről. Ebben segítségére volt gróf Lónyay Menyhért, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke, aki kinevezte az Akadémia Főtitkári Hivatala írójává és egyben saját magántitkárává. 1883-ban középiskolai tanári vizsgát tett, majd az év novemberében elnyerte a bölcseleti doktori fokozatot. Néhány hónappal később, 1884 végén gróf Lonyay Menyhért akadémiai irattárnokká léptette elő. Ez segítette tudományos működéseben, hiszen a szükséges fővárosi könyvtárakat, levéltárakat használhatta, emellett szoros ismeretségbe került az Akadémia törtémró tagjaival, és kikérte azok tanácsait. Eközben Borovszky Samu hozzáfogott a népvándorlás korával foglalkozó, régi írók tanulmányozásához. Széles körű kutatásokat folytatott annak érdekében, hogy tudományos felkészültséggel bizonyítsa és megírja a népvándorlás országokat döntő és építő, nemzeteket elsöprő és előhívó nagy korszakait. Ez a munka — az akkori magyar irodalmi állapotok szűkössége miatt — csak egy évtizeddel később, 1900-ban jelenhetett meg a Nagy Képes Világtörténet második kötetében. Közben édesapjáról is gondoskodott, aki elöregedve, 1891. január 6-án hunyt el. Borovszky Samu 1894- ben a Magyar Tudományos Akadémia irodaigazgatója lett. A népvándorlás korával foglalkozva eljutott a magyarok honfoglalásáig. Éppen akkoriban, 1895-ben készültek a honfoglalás ezeréves évfordulóját megünnepelni. Ehhez ő is hozzá akart járulni — az addigi legjelentősebb — művével, amely szorosan a magyar nemzettel foglalkozott. Összefoglalta népünk eredetéről, az ősi hazáról az addigi legjelesebb történetírók és nyelvészek megállapításait, megrajzolta hazánknak a honfoglalás előtti állapotát, és egyben igyekezett képet nyújtani a honfoglalás lefolyásáról is. Miután közeledett a millenniumi ünnepség, minden vármegye szeretett volna szűkebb környezete történetének megírásával és kiadásával kedveskedni hazánk művelt közönségének. Csupán nyolc vármegyének sikerült többé-kevésbé alkalmas alkotót találni, és csak ezek művei jelentek meg részben — vagy egészben — az ezredik évi ünnepségre. Csanád megye történetének megírására — felkérés alapján — Borovszky Samu vállalkozott. Éjjelt-nappalt eggyé téve dolgozott, hogy a megbízást időben teljesítse. Fáradhatatlanul kutatott, legyőzve az akadályokat, és sikerült összeszednie a monográfia elkészítéséhez szükséges, ezerfelé szétszórt adatokat. így a kitűzött időre megjelent Csanád vármegye történetének első kötete. Még jobban kitűnt ügyessége az adatok beszerzésében, emellett lelkiismeretes pontossága a mű második kötetében, 1897-ben. Ezzel nemcsak az említett megyének, hanem az egész magyar történetírásnak nagy szolgálatot tett. Méltán érte a kitüntetés: 1899. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Olyan nevet szerzett magának, hogy más vármegyék is szerették volna történetüket megíratni vele. Magára vonta Borsod vármegye figyelmét, és érzett magában annyi erőt, hogy áttekintse annak múltját, és meg is írja azt. Munkája során rengeteg nehézségbe ütközött, így 1909-ben a mű első kötete jelent meg, a tervezett második és harmadik örökre elmaradt. 1908-ban a Magyar Történelmi Társulat titkárává választották, és ezáltal még többet fáradozott a magyar történetírás fellendítésén. O volt a kezdeményezője az 1896-tól 1911- ig folyamatosan, 18 kötetben kiadott monumentális vállalkozásnak, a Magyarország vármegyéi és városai című monográfiasorozatnak. Az örökös munka azonban megviselte egészségét. Piliscsa- bán, egy kertes házban élt, távol a város zajától, Fábián Zsófiával, akit 1896-ban vett feleségül. Ám akkor is szinte éjjel-nappal dolgozott, így súlyos betegséget kapott, és 1912. május 24-én — 52 éves korában — elhunyt. Nem élt hiába, mert nevét, munkáit ma is szívesen emlegetik, kézbe veszik, forgatják és felhasználják a történészek, amikor egykori városok, falvak, családok adataira van szükségük. (mentusz) Megyénkről A Borovszky által szerkesztett monográfiasorozat önálló köteteként látta meg a napvilágot a Heves vármegyéről írt kötet. Előszavát Szederkényi Nándor főispán írta. Összeállításában közreműködött többek között Breznay Imre, Kürti Menyhért, Nagy Béni, Csutorás László egri tanár, Maczky Emil országgyűlési képviselő, Orosz Ernő megyei levéltáros, dr. Torday Ányos pécsi tanár, dr. Turtsányi Gyula megyei főorvos, Veress István egri szőlészeti felügyelő, valamint Elek István egri királyi er- dőmémök. Aki fellapozza a monográfiát, érdekes utalásokat kap Heves vármegye természeti viszonyairól, községeiről, továbbá Egerről, Gyöngyösről, Hatvanról, Hevesről, Pásztóról és Tiszafüredről. Feltárul az olvasó előtt Heves vármegye gazdasága, a szőlészet, a gyümölcstermelés, az erdészet, az állattenyésztés stb. Taglalja a könyv a közegészségügy, a törvénykezés, a közoktatásügy, az irodalom, a tudomány, a művészet, a sajtó és a színészet helyzetét. Külön fejezet foglalkozik az érsekség történetével, a vármegye őskorával, a nemesi családokkal. Akikkel együtt szerkesztett Borovszky Samu főszerkesztője volt a Magyarország vármegyéi és városai című monográfiasorozatnak. Ennek első kötete a Borsod- Torna vármegye és Kassa címet viselte, amelyet Budapesten az Apolló Irodalmi és Nyomdai Rt. adott ki 1896-ban. Érdemes felidézni a szerkesztőbizottság tagjait. Elnök: Rákosi Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, másodelnök: Lóczy Lajos, az MTA tagja, a Földtani Intézet igazgatója, továbbá: Virter Ferenc, az Országos Monográfia Társaság igazgatója, és Vende Aladár, az Országos Monográfia szerkesztője. Borovszky közvetlen munkatársa volt a szerkesztésben Sziklay János író, aki 135 évvel ezelőtt, 1857. április 2-án született Veszprémben. Szülővárosában, majd Székesfehérvárott és Pozsonyban tanult. 1878-79-ben a Felvidék szerkesztője. Azután Budapesten folytatta írói, újságírói pályáját. Számos ismeretteijesztő munkát, regényt írt, és fordításokkal is foglalkozott. Mint a Balaton egyik lelkes népszerűsítője, 1804-ben összeállította annak bibliográfiáját. 1941-ben adták ki Budapesten — Dunántúli kultúrmunkások címmel — az általa szerkesztett életrajzi lexikont. Megírta Veszprémnek az irodalomban és a művészetben betöltött szerepét, amely 1931-ben jelent meg. 1945. november 27-én — 88 éves korában — hunvt el Budanesten. Ferroglobus Vas- és Acél TEK V. VISZONTELADÓ telepei megtalálhatók az ország minden pontján! FERROGLOBUS Időt, energiát takarít meg, ha az általunk ajánlott telepek közül az Önhöz LEGKÖZELEBBIT keresi fel! Kápolnai ÁFÉSZ 18.sz. Vastelep 3350 Kál, Főút-alsó 7-9. Telefon: 7 Budapest és Vidéke MÉH Vállalat 2700 Cegléd, Külső-Jászberényi út Telefon: (20) 11-661 Észak-magyarországi MÉH Vállalat 3200 Gyöngyös, Bornemissza u. 5 Telefon: (37) 12-293 3100 Salgótarján, Fülemüle u. 11. Telefon: (32) 14-389 Az AGROBER Egri Iroda Eger, Klapka u. 1. szám a Polgármesteri Hivatal Szilvásvárad megbízásából ÁRAJÁNLATI FELHÍVÁST TESZ KÖZZÉ a Szilvásvárad Általános Iskola bővítés I. ütemben megvalósuló TORNATEREM kivitelezési munkáira. Árajánlat készítéséhez szükséges dokumentáció az AGROBER Egri Iroda Beruházás-Lebonyolítási Osztályán Korepta Józsefné beruházási előadónál (Eger, Klapka út 1. IV. emelet) átvehető, 5000 Ft-os befizetés ellenében. AJÁNLATTÉTELI HATÁRIDŐ: 1992. július 8. BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁST A KIVITELEZÉSSEL KAPCSOLATBAN az AGROBER a dokumentáció átadásakor ad. k CHINOIN Magyar—francia vegyes tulajdonú CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára egy multinacionális francia vállalattal együttműködve, a növényvédőszer-üzletág fejlesztéséhez területi képviseletek ellátására alkalmas munkatársakat keres felvételre, Jó kapcsolatteremtő és céltudatos, dinamikus, jó üzletkötő adottságokkal, mezőgazdasági alapképzettséggel és növényvédő szakmérnöki képesítéssel minimum 5 éves szakmai és/vagy kereskedelmi gyakorlattal rendelkezők jelentkezését várjuk. Angol és/vagy francia nyelv beszédszintű ismerete előnyt jelent. A leendő területi menedzserek feladata: a felhasználókkal és a kereskedelmi partnerekkel kialakított kapcsolatok fejlesztése, szaktanácsadó és kereskedelmi feladatok ellátása piacbővítési céllal. Munkájához gépkocsit biztosítunk, Bérezés megegyezés szerint. Amennyiben Ön megfelel ezeknek a feltételeknek, kérjük 1992. június 28-ig küldje el címünkre: részletes szakmai önéletrajzát, fényképével együtt. Cím: CHINOIN Rt. munkaerő-gazdálkodási osztály 1045 Budapest, IV., Tó u. 1—5. CHINOIN Pharmaceutical and Chemical Works Co. Ltd. H-1045 Budapest, Té u. 1—5 A tudósokról... A könyvben a természettudományok művelőiről a következők olvashatók: „A csillagászat terén Montedegói Alben Ferenc és Fittel Pál nevére a hazai tudományosság mindig büszke. Az orvosi tudományoknak kiváló munkatársa volt Bugát Pál, Báron Jónás. Flanák Mihály, Ve- zekényi István. Az egri fürdőket leírta: Fejes Mihály, Franci Alajos, Joó János. Nagyfejed Mihály, akik nagyrészt híres orvosok is. 1869-ben az orvosok és természetvizsgalok Ingerben tartották országos gyűlésüket, amelynek megnyitóját Bartakovics Béla érsek mondta. A vármegye faunáját Kempelen Rudolf, a Mátra flóráját Vra- bély Márton vette számba...”
