Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. május 13., szerda Másfél milliós családban a gyöngyösiek Kevesen tudják, hogy 1917 nemcsak a nevezetes októberi orosz forradalomról, hanem a vi­lág más részén, Amerikában ki­gondolt Lions Clubs Internatio­nal megalakításáról is emlékeze­tes. S alighanem arról sincs so­kaknak tudomása, hogy a Sza­badság, megértés, nemzeti biz­tonság jelmondatával, illetve a Szolgálunk jelszavával széles körben elterjedt humanitárius, karitatív mozgalom Közép-, il­letve Kelet-Európábán elsőként éppen országunkban gyarapítot­ta a tagságát. Mindössze néhány esztendeje — egészen pontosan 1988-ban történt —, hogy a budapesti Fó­rum Szállóban hivatalosan is megszületett a magyar „család­tag , majd rövid időn belül hatra nőtt a zaszlóbontó klubok szá­ma. Napjainkban — összegezte a közelmúltban jóleső érzéssel Gyöngyösön a nemzetközi szö­vetség Bécsben dolgozó japán ENSZ-képviselője, william H. Tanaka — 23 tagszervezet tevé­kenykedik határainkon belül. Környező szomszédaink egyiké­ből sem hiányzanak a hasonlók, sőt lengyelek is tartoznak az im­már másfél milliós, a világ legna­gyobbnak tartott ilyen közössé­géhez. Térségünkben kiváltkép­pen Ausztriában élénk és ered­ményes a klubmunka, nemkü­lönben pedig a mások iránti ér­deklődés. Osztrák barátaink kezdettől figyelemmel kísérik tö­rekvéseinket, s szívesen segíte­nek a számypróbálgató „rokon­nak”. Hogyan került Tanaka űr a Mátravidékre? — Nos, úgy, hogy a városban egy maroknyi csapat szintén a csatlakozásról döntött, s a napokban a jeles külföldi ven­dég meghívásával az alakulás szándékával ülését is megtartot­ta a gyöngyösi könyvtárban. A huszonnegyediknek ígérke­ző magyar — Heves megyében az első — Lions Club elnökéül dr. Molnár József helyi gyermek­gyógyászfőorvost választották a gyöngyösiek, akik a találkozás alkalmával nem kis kíváncsiság­gal hallgatták az osztrák kollégá­jával, Adib Bridivel, az egyik bé­csi klubvezetővel erkezett ENSZ-képviselőt, európai ösz- szekötőt. A szimpatikus úr ugyanis számos érdekes tapasz­talatát adta ez alkalommal közre, sokoldalúan iparkodott bemu­tatni az igen érdekes tevékenysé­f et. Szólt a segítségadás megle- etősen változatos módjairól, mintegy tippeket is adván emlí­tette például a jó állapotú hasz­nált ruházati cikkek gyűjtését és kedvezményes árusítását a rászo­rulóknak. Beszélt a legkülönfé­lébb jótékonysági rendezvények­ről— több más mellett a nemzet­közi konyhára épített, s ebből minduntalan jól profitáló hagyo­mányos partikról —, bevételeik sokféle nemes célú, egyebek kö­zött a drogfogyasztás elleni fel­használásáról. Idézte a kanadai­ak nagy sikerű tv-estjeit, amelye­ken sztárok serege csalja újra meg újra képernyő elé a nézőket, s a szintén kibérelt alkalmi tele­fonvonalakon mindjárt a további támogatókat is. Egyszóval, a gyöngyösieknek igazan volt miből választaniuk ötleteket leendő klubjuk műkö­déséhez. Mivel a legkomolyabb elhatározás mellett is voltakép­pen még mindig csak terv a mát­rai szervezet tényleges létrehozá­sa. Nemzetközi jóváhagyására egyelőre várni kell. Tanaka úr — nem titkolta — a megfigyelés szándékávalvöltjeién az említett összejövetelen. Meggyőződése azonban — ezt sem rejtette véka alá —, hogy nem lesz akadálya az elképzelés megvalósításának. Gyöngyösön már első látogatá­sakor olyanokat látott, hallott, amik bizonyára nemcsak számá­ra igen meggyőzőek. Határozott tartalmuk van a törekvéseknek, s kétségtelen, hogy a tiszteletre méltó teljesítmenyek sem ma­radnak majd el az itteni klub­munkában. E sorok jegyzője is reméli, hogy a továbbiakban nemcsak az alakulásról tudósíthat, a jövő­ben is bőven lesz még miről be­számolnia. Gyóni Gyula Beszélgetés Pető Ivánnal és Fodor Gáborral Nyári tábor, természetbarátoknak „Valaki nem a semmiből lesz miniszter...” A Füzesabonyi Városi Könyv­tár „ Vélemények, viták” című rendezvénysorozatának leg­utóbbi összejövetelén Pető Ivan és Fodor Gábor, az SZDSZ és a Fidesz országgyűlési képviselői a „ Veszélyben a demokrácia?” vi­taindító kérdéssel kapcsolatban fejtették ki véleményüket. (Erről lapunk egy korábbi számában részletesen beszámoltunk.) A politikusok ezt követően az ér­deklődők nem csekély és nem minden esetben kifogástalan ud­variassággal föltett kérdéseire válaszoltak. Az órákig eltartó fó­rum után kértünk egy rövid in­terjút a két országgyűlési képvi­selőtől. — Mi a véleményük Horváth Lászlónak, a szabad demokra­ták országgyűlési képviselőjének a Fideszbe való átlépéséről? Pető Iván: — Nem értettem egyet vele. A véleményem az, amit neki is megmondtam, hogy azt se szeretem, hogy ha az SZDSZ-ből a kormánypártokba mennek a képviselők, és azt sem, ha a függetlenekhez ülnek át. Természetesen, ha nem azono­sak a nézeteink, és a képviselők rájöttek, hogy tévedésből léptek be az SZDSZ-be, akkor menje­nek el más pártokba. De a Fi­deszbe való átütésről akkor, ami­kor Horváth László átült, azt gondoltam, hogy ha nem a véle­ménykülönbségek választanak el bennünket, hanem esetleg az, hogy az SZDSZ-ben bajok van­nak, én ezt nem tudom méltá­nyolni Annyi türelmet egy kép­viselőnek kell mutatnia saját pártja iránt, amelyik bejuttatta a Parlamentbe, hogy a válság je­lentkezésekor nem hagyja el. Ez egy olyan vélemény persze, ame­lyet az érintett nem oszt, s nyil­ván Fodor Gáborral sem értünk ebben egyet. Fodor Gábor: — Úgy gondo­lom, hogy a politikában nagyon sokat számít az, hogy kikkeldol- gozunk együtt A politika csa­patjáték, ugyanígy a pártmunka is az — együtt focizni pedig csak azokkal lehet, akikkel jól kiegé­szítjük egymást. Szóval, bizo­nyos személyes kapcsolatok na­gyon fontosak. Előfordulhat, hogy nem tudunk egy csapatban játszani, de akkor máshol kell rúgni tovább a labdát Tehát sze­rintem sokkal megértőbbnek kell lennünk. — Ha arra kerülne sor, vállal­nának tárcát a következő kor­mányban? P. L: — Furán hangzik erre minden válasz. Valaki nem a semmiből lesz miniszter, annak megvannak a maga előzményei. Ha egy politikus a kormányba kerül, akkor elő kell azt készíte­ni, már korábban is olyan ismert­nek kell lennie, hogy a tisztségét indokoltnak találják. Nyilvánva­lóan mind a ketten olyan szerepet játszunk a saját pártunkban, hogy szóba kerül a nevünk. Azonban sok-sok feltétellel vál­lal el az ember egy bársonyszé­ket, s ezért erre jelenleg nem le­het válaszolni. F. G.: — Valószínű, hogy igen. Szerintem nem_ is nagyon tud­nánk ezt kikerülni, bar ez még igencsak a jövő zenéje. Termé­szetesen ez a kérdés csak akkor vetődne fel, ha a következő kor­mány úgy alakulna, hogy abban a Fidesznek és az SZDSZ-nek döntő>szerepe lenne. — És a két pártnak együtt, egy koalícióban lenne döntő szere­pe? Ugyanis mutatkozik köztük mostanában bizonyos fajta elha­tárolódás... F. G.: — Hogy mi lesz a válasz­tások után, azt nem lehet tudni. A koalíció egyáltalán nem biz­tos, ugyanis nem tudjuk még, hogy az SZDSZ-szel mi fog tör­ténni, ez pedig jelenlep még elég nyitott kérdés. Természetesen a jo az lenne, én amellett lennék, ha az SZDSZ és a Fidesz a vá­lasztások után olyan helyzetbe kerülne, hogy tudnak együttmű­ködni. De számomra ez legin­kább egy olyan SZDSZ-szel le­hetne elképzelhető, amely ki­egyensúlyozta a belső problémá­it. Tehát a lehetőségeket a válasz­tási eredmények függvényében kell majd latolgatni, mert előfor­dulhat, hogy olyanokkal is szá­molni, kalkulálni kell, akikről most nem gondolkodunk. P. I.: — Szóval, a két párt az két párt, még ha egymáshoz kö­zel all, akkor is. Tehát attól, hogy egymást majdhogynem termé­szetes szövetségesként kezeljük, még nem kell összeolvadni. Az önkormányzati választások megmutattak, hogy a két párt külon-külön, de összefogva, na­gyobb erőt képvisel. — Pető Iván a választások ide­jén a Heves megyei lista vezetője volt. Miért látjuk mégis olyan rit­kán a megyében? P. I.: — Azért olyan nagyon ritkán nem, néha szoktam jönni. De az egyéni választókerületem, Zugló, ahol képviselő lettem, az idom jelentős részét leköti. A lis­tás képviselők egyébként általá­ban kevés alkalommal tudnak azon a helyen megjelenni, ahol listavezetők voltak, akkor, ha van egyéni választókerületük is. — Annak idején gyöngyösi polgármesterjelöltként szóba ke­rült Fodor Gábor neve is. El tud­ná képzelni magát a város első polgáraként? F. G.: — Azt hiszem, ez még korai lenne, előbb el kellene döntenem, hogy mit akarok csi­nálni a távoli jövőben. Lehet, hogy az életem során ez még egy­szer föl fog merülni, de jelenleg nem aktuális a számomra... — Ön az emberjogi bizottság elnöke. Milyen intézkedések vannak születőben a kisebbségi jogok védelmében? F. G.: — Most várható a ki­sebbségi törvény Parlament elé való kerülése. Több éve húzódik ez már, nagyon kemény viták vannak mögötte, de jelenleg már az utolsó fázisban vagyunk. Any- nyiban már most biztosak lehe­tünk, hogy a törvény alapvetően meg foga változtatni a kisebbsé­gek elhelyezkedését Magyaror­szágon. Mármint annyiból, hogy több olyan új intézményt fog be­vezetni, amely a jogaik hatható­sabb vedelmet fogja szolgálni. — Köszönjük a beszélgetést! Kácsor Zsolt Ismeretterjesztés — diákoknak Hogyan alakult ki a Föld? Mi­ért vándorolnak a kontinensek? Mik azok a párnalávák? Mi okozta a dinoszauruszok kipusz­tulását? Hogyan csiszolják az ék­köveket? Ezekre és ezekhez ha­sonló kérdésekre kapnak választ közép- és általános iskolások az Aspektus nevet viselő tudomá­nyos ismeretterjesztő és szolgál­tató bt. jóvoltából. Ennek szer­ves része az a természetföldrajzi kiállítás, diavetítéssel egybekö­tött előadás, valamint ásvány­börze is, amit hétfőn rendeztek Egerben, a 2-es számú gyakorló- iskolában. Mától ugyanezt a programot megismétlik a 4-es számú iskolában is. A társaság céljáról, a nyári ter­vekről Baráz Csaba tanár, az eseménysorozat egyik kidolgo­zója a következőket mondta: — A szolgáltatás az alaptevé­kenységünk — a korszerű és színvonalas földrajzi ismeretter­jesztés jegyében —, főleg általá­nos és középiskolások részére. Az oktatás folyamatába illeszke­dő, a tananyagot jól kiegészítő, szemléletes programcsomagot álh'tottunk össze kollégámmal, Bodoni Jánossal. Iskoláról isko­lára vándorolunk, segítve a taná­rokat. Mindezt kiegészíti még ás­ványa és kőzetbörze, valamint nyári táborok, szakmai kirándu­lások, hegyvidéki és barlangtú- rák szervezése, lebonyolítása. — Az idei vakációt már ennek megfelelően szervezik? — A 2-es gyakorlóiskolával karöltve nyári napközis tábort hirdetünk természetbarátoknak. Az első turnus július 20-tól 31- ig, míg a második augusztus 3-tól 14-ig tart. És hogy miből válo­gathatnak az érdeklődők? Töb­bek között ősmaradványokat gyűjtünk, ritka ásványokat rejtő drágakőtorlatból származó hor­dalékot vizsgálunk, mint Brazília és Ceylon drágakőmosói, filme­ket vetítünk, és a természetfotó­zás műhelytitkaiba is beavatjuk tanítványainkat. e* ~s aé eqxf Ch ad y meséi A név — a Cindy — hallatán az ember felkészül a legrosszabbak- ra: a görkoris Cindy, a szép, szőke jut eszébe, aki cukros mo­sollyal szeli át az üdezöld parkokat a Walt Disney-reklámokban. Hál’ istennek ez a Cindy fekete, hasonlít a mi magyar Szaffinkra, még az arcában is felfedezhetünk azonos vonásokat. (Hiába, a rajzfil­mesek sem tudnak mindig eredeti figurákat kitalálni, pedig az ő kép­zelőerejüket nem korlátozza egy színész adott személyisége). Milyen hát ez a mese? A kérdés látszólag egyszerű, ám a választ meglehetősen bonyolult körmondatokkal lehet csak meghatározni. Mert ez a mese amolyan „zanzája” több, népszerű történetnek. A fő­szereplők időnként átalakulnak, néha meg összekeverednek. így esik meg, hogy Pinokkió lesz a nyolcadik törpe, aki ráadásul még bele is szeret a gonosz mostoha kisebbik lányába. Vajon hasznos-e gyermekeink fantáziájának, lelkűidének, ha így ömlesztve kapják az am úgy érdekes, izgalmas mesefilmeket. Nem tudom. Jómagam a film közepe felé eléggé unatkoztam már, az se tu­dott feldobni, hogy a rút lányok betétdalát a Pa-dö-dő szinkronizálta, az ő megszokottan jó stílusukban. Mégis, így túl a gyermekkoron az ember úgy gondolja: a mesének eleje van, közepe meg vége. Elkez­dődik valahol, aztán megismerjük a jót meg a gonoszt, van kiért szorí­tani, még akkor is, ha kevés mese fejeződik be hepiend nélkül. Itt vi­szont Cindy elindul az erdőbe, mint Cindy, és néhány perccel később találkozik a farkassal, mint Piroska. Később üldögél a tó partján, s mit ad az ég, arra éviekéi a rút kiskacsa. Ami persze apropóként szolgál egy szívtépő slágerhez a majdani hattyúról, s arról, hogy bizony van­nak, akik „mások”. Aztán hipp-hopp, Cindy-Piroska-Hamupipőke Hófehérkévé alakul, orra előtt meglengetik a mérgezett almát. Majd jön Philipp, aki nem királyfi, csak gazdag, és felébreszti. Hogy ho­gyan, azt sajnos nem tudhatjuk meg, ez alatt a jelenet alatt épp a go­nosz boszorkányt mutatja a kamera... íme hát korunk modern meséje. Minden benne van, és még sincs benne semmi. A semmi ellenkezője ezúttal a „varázs” lenne, amire a felnőttkor előtt még jócskán szükségük lenne a gyerekeknek, később úgyis megismerik a szomorú(bb) valóságot. Most viszont csak arról gyűjthettek ismereteket, hogyan kell összetákolni valami emészthető mesét olyankor, amikor az alkotóknak egyáltalán nincsenek ötleteik. Doros Judit Nem ami... Az egri Gólya utcában éj­jel-nappal — esőben is — sütkérezik egy nő. Mindezt teszi egy medencében, műkő gombán, felhúzott lábakkal üldögélve, karjaira támasz­kodva, a nap járásától füg­getlenül dél-nyugati irányba kémlelve. Tréfás kedvű egyének Ne- oluxszal (az jó tartós!) mell­bimbókat festettek neki, de ez is hidegen hagyta. Nem visított fel: „Disznók!”, nem vágta szájon a tetteseket, nem állt odébb néma meg­vetéssel. Galatheán kívül még senkinek sem sikerült szobor létére szembeszállni alkotójával, s faképnél hagyni az érzéketlen közön­séget. A művész ide, a medence közepébe szánta, bizonyára pompázatos tavirózsákat, fickándozó aranyhalakat ál­modott köré... De itt egyetlen kopoltyús sem úszkál, ami cseppet sem meglepő, hiszen ez a beton­teknő évek óta nem ölelt vi­zet. Az elvezetés, a tisztítás, az állandó vízcsere lenne meg­oldhatatlan? Vagy pedig je­len állapotánál is balesetve­szély esebb volna feltöltve? Talán termőfölddel tele­hordva, virágokkal beültet­ve barátságosabb képet mu­tatna, mert most csak sze­métgyűjtőként szolgál ez a sivár lyuk. S a sütkérező szobor alig­ha takarítja ki maga alól. N.Z. alig­ü Forog az idegen... Húzóágazat marad az idegenforgalom? Már a nyolcvanas években is jelentős devizaszerző forrás volt a nemzetközi idegenforgalom. Az államnak és az ezzel foglalko­zó magánszemélyeknek egya­ránt. A kilencvenes évek e téren is liberalizálódást hoztak, s en­nek hatását már 1991-ben is ér­zékelhettük. Korábban a nemzetközi ide­genforgalom elemzésekor élesen különválasztották a Keletről és Nyugatról érkező vendégárada­tot, a rubellel és a konvertibilis valutával fizető turistákat. De napjainkban ennek már nincs je­lentősége. Ez a tény viszont je­lentősen megváltoztatta az árvi­szonyokat, ma már nem csábítja hozzánk az olcsó ár a turisták millióit, a korábbinál nagyobb számban jönnek viszont a „ke­reskedők,” és jönnek azok a me­nekülők, akik politikai vagy/és gazdasági okból keresnek átme­neti, ritkábban tartós menedéket Európában, Magyarországon. Az idegenforgalom palettájának másik oldalát tekintve, jönnek az üzletemberek, a potenciális be­fektetők, a vegyes vállalatok kül­földi résztulajdonosai és alkal­mazottai. A nemzetközi idegenforga­lom keretében hazánkat rend­szeresen vagy esetenként látoga­tók köre vegyes, igényeik is szé­les sávban szóródnak. S ha a jö­vőben az idegenforgalomra, mint húzóágazatra számítani kí­vánunk, akkor a mainál jobban kell felkészülnünk a különböző igényekre, nemcsak kaszinókra és I. osztályú éttermekre van szükség, a középrétegek, a csalá­dok olcsóbb szálláshelyeket, megfizethető árú kisvendéglőket keresnek. Hogy ez így van, már jelzik 1991 adatai is. Az elmúlt évben mintegy 34 millió külföldi érke­zett hazánkba, köztük 22 millió turista volt. Az év első 11 hónap­jában Ausztriából 90 százalék­kal, Németországból 73 száza­lékkal, Olaszországból 14 száza­lékkal, a Cseh és Szlovák Köz­társaságból s a volt Szovjetunió országaiból 24 százalékkal érke­zett kevesebb látogató, mint 1990-ben. A turisták többsége nem a luxust igénylő, nagypénzű vendégkörből állt, sokkal inkább az ország iránt érdeklődő közép­rétegekből. Fiatalok, „hátizsá­kosok” és sok nyugdíjas volt kö­zöttük. Az elmúlt évben a koráb­binál kevesebben jöttek szerve­zett társasutazás keretében, s ez elgondolkodtató, hiszen egyre több az erre szervező kisvállalko­zás az országbem. Érdemes volna megvizsgálni, hogy a hazai vál­lalkozások e téren képesek-e ugyanazt a színvonalat nyújtani, mint az osztrák vagy a dél-euró­pai versenytársaik. Az üzleti világ érdeklődése je­lentősen nőtt irántunk, ez meg­mutatkozott a hazánkba látogató összes külföldiek számában is. 1988-ban, tehát rendszerváltás előtt 3,8 millió látogató érkezett Ausztriából, 2,9 millió az NSZK-ból, 126 ezer az USA- ból, mindössze 192 ezer Olasz­országból. Európán, valamint az USA-n kívül más földrész orszá­gaiból együttesen mintegy 208 ezren jöttek. 1991 januárja és no­vembere között már az 5,5 miih­ót közelítette az Ausztriából, 408 ezret Olaszországból, 179 ezret az USA-ból és 269 ezret az Európából és az USA-n kívüli országokból érkezettek száma. Nem nyugodhatunk bele, hogy a szállodákban, a panziók­ban, a kempingekben, a turista- szállásokon, továbbá a szervezett fizetővendéglátás keretében itt tartózkodók száma csökkenjen. Tavaly ugyanis 23 százalékkal kevesebben vették igénybe a hi­vatalos szálláshelyeket, és 22 százalékkal kevesebb időt töltöt­tek nálunk 1991-ben, mint 1990- ben. Valószínű, hogy a csökke­nés a valóságban ennél kisebb, hiszen sokan kaptak szállást (be­jelentés és adózás nélkül) roko­noknál, ismerősöknél. A szerve­zett idegenforgalom ezekkel csak úgy veheti fel a versenyt, ha a jövőben magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújt majd az ide érkezőknek. ,ri7D (FEB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents