Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30-31 / 127. szám
HÍRLAP, 1992. május 30—31. HÉTVÉGI MAGAZIN 11. A legkönnyebb fogyókúra Egyél életritmusod szerint! A legtöbb fogyókúra megtiltja bizonyos fajta élelmiszerek fogyasztását, és ezzel óhajtja elérni a kívánatos súlycsökkenést. Az általában be is következik, csak épp a páciens gyötrődik, többnyire ideges, türelmetlen es ingerült, ha állandóan éhes, illetve ízetlen, nyögvenyelős táplálékkal kell megtömnie gyomrát. Egy francia táplálkozástudós, Nadine Montquil- lot olyan újfajta diétát fejlesztett ki, melyben a fogyni vágyó kedve szerint ehet, csupán a szervezet biológiai ritmusához kell alkalmazkodnia. A nap folyamán különfajta tevékenységeket végzünk, táplálkozásunknak is ehhez kell igazodnia. A fehéije, a zsír és a szénhidrát a nap különböző szakaszaiban nem egyformán dolgozodik fel. Éjjel például az alapanyagcsere biztosításához a szervezet elsősorban cukrot használ fel, mert ez bomlik a legkönnyebben. A táplálékkal bevitt zsírt „félreteszi”, tartalékolja, ez pedig a nemkívánatos zsírpárnák kialakulásához vezet. Reggel épp ellenkezőleg, újult energiával kell feltölteni a testet, az ilyenkor fogyasztott táplálék a nap folyamán elég, nem raktározódik. Reggel ezért fogyaszthatunk szénhidrátot. Célszerű a napot viszonylag bőséges reggelivel kezdeni, az ekkor fogyasztott kalóriákat napi tevékenységünk folyamán felhasználjuk. A napi táplálék összeállításakor a következő szabályokat tartsuk be: Reggelire szénhidrátot, tehát kenyeret, péksüteményt, gabonaféléket (müzli, pelyhek) és fehérjét (tej, joghurt, sajt, tojás, sonka) fogyasszunk. Ébédünket vegyes élelmiszerekből állíthatjuk össze, mindössze a zsíros és cukros dolgokat kell kerülnünk. Vacsorára viszont zsiradékot, szénhidrátot ne fogyasszunk, sovány fehérjét (csirke, hal, sovány felvágott) és nyers zöldségfélélcet, salátákat ehetünk. (FEB) A pszichológus feljegyzéseiből Hölgyeim, nincs csúnya no! Hideg meggyleves ' Hozzávalók: 60 dkg mirelit meggy, 2 g só, 15 dkg cukor, 5 dkg citrom, 1 g fahéj, 1 g szegfűszeg, 2 dl tejföl, 5 dkg liszt, 1 dl tejszín, 1 dl vörösbor A meggyet 1-1,2 liter vízben feltesszük főni. Csipetnyi sóval, cukorral, hámozott citromkarikával, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel fűszerezzük. Tejfölből és lisztből habarást készítünk. Ha a meggy puha, szűrőn keresztül a leveshez öntjük. Egy kevés tejszínt is hozzáadva dúsítjuk, majd beleöntjük a száraz vörösbort. Néhány percig forraljuk, és jól kihűtve tálaljuk. Babsaláta, kefíres túróöntettel Hozzávalók: 25 dkg Juliska- bab, 2 dkg só, 3 cl ecet, 15 dkg vöröshagyma, 15 dkg tehéntúró, 4 dl kefir, 5 dkg citrom, 1 csomó metélőhagyma A nagyszemű Juliska-babot megmossuk, és sós vízben puhára főzzük. Ézután annyi salátaecetet készítünk, amennyi a babra öntve ezt éppen ellepi. A vízbe ecetet és cukrot keverünk, enyhén megsózzuk, majd belekeverjük a vékony karikára vágott vöröshagymát. Az így elkészített salátalét ráöntjük a babra, és letakarva, hűtőszekrénybe téve egy napig érleljük. Ezután a babot leszűijük, majd a szűrőben lévő hagymás babot egy keverőtálba tesszük. Egy másik edénybe rakjuk az áttört túrót, hozzáöntjük a kefirt, sóval és szűrt citromlével ízesítjük, majd habverővel simára keverjük. Ezt a kefi- res öntetet rálocsoljuk a hagymás babra, kissé átkeveijük, és jól lehűtve, vágott metélőhagymával meghintve tálaljuk. „Varázserő” Májusi ajándéknak is tekinthetném a kedves levelét, bár el- olvastán az egyik szemem sírt, a másik nevetett. „Ne késlekedj, mert a nap már lemenőben van ” — írja. A fojtogató magány által pakran depresszióban van, bár én tudom, mszem, hogy ha naf yon akarja az ember, minden alitkából — előbb-utóbb — ki lehet szabadulni. Ezt persze nekünk magunknak is akarnunk kell! Valahol olvastam: „Az élet olyan, amilyen szemüvegen keresztül nézzük...” Mindenkinek van jó „passza” és rossz is, ám állítólag önmagunk urai is lennénk, és éppen az akaraterő az, amivel önmagunkat is kormányozhatjuk. Aminek örülök: elismeri, megdicséri a tevékenységemet: „Van varázsereje, csak maga sem tud róla. "Jólesett ez a kis simogatás, elvégre én is ember vagyok, aki szereti tudni, hogy van-e értelme annak, amit csinál? Eddig csupán reméltem, de most már tudom is, hogy mégsem hiába kopogtatom az írógépemen szombatonként a mondanivalóimat. És hogy mi a „ varázserő”? Talán az, hogy sosem akartam a bölcs bagoly szerepét játszani, csupán áterezve együtt gondolkodni Önökkel. Ugye, milyen egyszerű? És mégis menynyire nehéz! A „csodalényt” böjtölje ki, egyszer majd csak jelentkezik, de addig is kapaszkodjon bele minden apróságba, aminek örülni lehet... Azt, hogy személyesen meg akar ismerni, ne én döntsem el! Nehogy elrepüljön a „varázserő”... „Egyszer találkoztunk” Vártam, nem jött! Ha a tanácsaim beváltak, örülök neki, és tovább nincs is szüksége rám, ám ha mégis lenne, majd jelentkezik. Örülök, hogy őszintén beszélgethettünk, bár maradtak bennem kétségek, és — utólag meggondolva — talán nem is pontosan értek mindent a maga helyzetét illetően. Tartok tőle, hogy a házassága továbbra is veszélyben Tejfölben sült sonkás kelvirág Hozzávalók: 1,40 kg tisztított kel virág, 2 dkg só, 10 dkg vaj, 2 g őrölt fehér bors, 15 dkg sonka, 3 dl tejföl A megtisztított, rózsáira szétszedett kelvirágot néhány percig bő, hideg vízben áztatjuk. Ezután leszűijük, és szűrőbe téve jól megmossuk. Egy nagy edénye ben vizet forralunk, enyhén megsózzuk, és beletesszük az előkészített kelvirágot. Addig főzzük, ameddig a kelvirág puha lesz, de ügyeljünk arra, hogy a rózsák ne főjenek szét, mert az étel akkor nem lesz nagyon gusztusos. Az elkészült kelvirágot leszűijük, és jól lecsepegtetjük. A sonkát apró, egyforma nagyságú kockákra vágjuk, és vajban enyhén megpirítjuk. A tűzálló tálat kivajazzuk, beletesszük a kelvirágot, tetejére rászóljuk a sonkát, törött borssal fűszerezzük, majd gazdagon meglocsoljuk tejföllel. Középmeleg sütőbe téve, kb. 10-15 percig sütjük. Amur, tejfölös tormamártásban Hozzávalók: 50 dkg amur (szmhús), 1 dl fehérbor, 5 dkg citrom, 8 dkg torma, 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 2 dl tejföl, 2 dkg só, 3 dkg cukor, 5 dl hal-alapié Az amurszeleteket fehérborral és citrommal ízesített hal- alaplében megpároljuk, majd kiemeljük a halszeleteket, és a párolólét leszűijük. A vajból és a lisztből pirítatlan rántást készítünk, ezt az átszűrt hal-alaplével engedjük fel. Habverővel simára keveijük, majd beletesszük a megreszelt tormát, amelyet előzőleg leforrázunk, hogy ne legyen túl erős. A mártást sóval, cukorral és citromlével ízesítjük, végül a tejfölt hozzákeverve, jól kiforraljuk. Tálaláskor a tálra van, de a gyerek az, akit legjobban sajnálok, és akiért aggódok. Amire kíváncsi volt, azt a jogásztól megtudakoltam, ha kiváncsi rá, jelentkezzen a válaszért... „Hová írjak?” Nem először szólok róla, de ezúttal is szívesen nyújtok felvilágosítást. A Lelki Leveles Láda levelezői minden ügyes-bajos dolgukban, a tanácskérő leveleikkel is a szerkesztőségbe, a szokott helyre és címre újanak! A csupán „társkeresők” az egri 394. Pf.-ra! Végül is bárhová címezik a leveleiket, hozzám, Urá- nushoz kerülnek, és semmi esetre sem illetéktelen kezekbe. Tájékoztatást kér, hogy a „ Társkereső” milyen sikerrel működik? Eredményesen! Pontosabban azzal a gonddal, hogy a „férfiak” — különösen 50-65 között — „lustálkodnak”, pedig annyi kedves, magányos hölgy osztaná meg velük a magányát: társként, feleségként, barátként is. Elképesztő, hogy mennyi az egyedülálló, magányosan vagy gyermekével élő nő, akiket lassan már nem csupán a lelki egyedüllét aggaszt, de az anyagiak hiánya is. Ezzel persze a férfiak is így vannak, ezért el kellene gondolkodniuk, hogy ketten, közösen talán köny- nyebb lenne. Ez távolról sem rábeszélés, csupán egyéni véle5 ! Úgy érzem, a kölcsönös >m megvan, bár a „ társkeresés” vonatkozásában némelyek már türelmetlenkednek, amit meg is értek, mégis azt mondom: helyezett halszeleteket a mártással leöntjük, és külön sós burgonyát adunk hozzá. Fóliában sült hústekercs, finom fűszerekkel Hozzávalók: 30 dkg sertéshús, 40 dkg marhahús, 2 db zsemle, 2 dl tej, 1/4 csomó kapor, 1/2 csomó metélőhagyma, 1/2 csomó zöldpetrezselyem, 2 db tojás, 5 dkg vöröshagyma, 2 dkg só, 3 g törött bors, 1 g majoránna, 5 g pirospaprika, 2 dkg mustár, 2 cl olaj, 10 dkg óvári sajt A sovány sertéshúst és a marhahúst a legkisebb lyukú tárcsán kétszer ledaráljuk, hogy minél finomabb húspépet kapjunk. A zsemlét tejbe áztatjuk, jól kicsavarjuk, és a húshoz hasonlóan ledaráljuk. Vágódeszkára tesszük a megmosott és leszárított kaprot, a metélőhagymát és a zöldpetrezselymet. Késsel nagyon finomra összevágjuk. A húst és a zsemlét keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az összevágott fűszernövények felét, a tojást és a reszelt vöröshagymát. Sóval, törött borssal, majoránnával, pirospaprikával és mustárral fűszerezzük. Ezután a húst nagyon jól összedolgozzuk. Az asztallapra kiterítjük az alufóliát, nagyon vékonyan beolajozzuk, és rátesszük a húst. Kb. 1 cm vastag téglalap alakúra formázzuk, egyenletesen meghintjük a reszelt sajttal, és a húst rolád alakúra göngyöljük. Az alufóliába szorosan betekerjük, majd egy olajozott sütőlapra helyezzük. Középmeleg sütőbe toljuk, és kb. 40 percig sütjük. Amikor a hús elkészült, a fóliából kicsomagoljuk, és szeletekre vágjuk. Az ízlésesen tálra helyezett szeleteket megszóljuk a megmaradt összevágott finom fűszerekkel. a türelem rózsát terem... „Lila boríték” Érdekes módon mostanában több olyan levelet kapok, amelyeknek írója kiönti őszintén a lelkét, és amikor e leveleket végigolvasva, legszívesebben már írnám is a választ, ezzel hűtenek le: köszönöm, hogy meghallgatott, kérem, sem a lapban, sem postán ne válaszoljon, mert máris megkönnyebbültem. Elmondhattam, ami a lelkemet nyomja! Kérdezem én. mennyire tartós ez a megkönnyebbülés, ha a bajok gyökerén nem változtat? Rájöttem, hogy a „félelem” az, ami megtiltja a választ: Nem tőlem félnek, hanem attól, aki okozója — akarva nem akarva — a gondjaiknak. Egy fiatal lány írja: „ha mégis szeretne nekem válaszolni...” Kislányt. Én annyi levelet írok, hogy a maga kifejezett kívánsága ellenére ugyan miért is buzgólkodnék? Nos, ha önmagára ismer, akkor jól figyeljen: én a Maga helyében szépen kértem volna, hogy válaszoljak, mert élete fordulópontjához jutott, és arra is itt az alkalom, hogy elrontson mindent. Látja, mégiscsak magának van igaza: szeretnék válaszolni! És a lila borítékot egyelőre talonban tartom mindaddig, amíg nem kéri a választ. Ezt ne vegye felszólító tolakodásnak, csupán segíteni szeretnék, mivel őszinte volt... (Uránus) A megnehezedett életkörülmények között — sajátos módon — növekvő szerephez jut az „exteriőr”, a kellemes megjelenés, a jó benyomást keltő egyéniség. S ezt sokkal inkább elválják a szebbik nem tagjaitól, mint a férfiaktól. A szépség persze relatív fogalom, amelynek tartalma koronként és kultúrkörönként más és más. Napjaink kultúmépei számára négy tényező határozza meg a női szépséget: 1. Az alak — a karcsúság, ami természetesen nem azonos a zörgő csontok összességével. 2. Az arc — az arcbőr tisztasága, ápoltsága, sima, üde volta, a vonások harmóniája. 3. A haj — ápoltsága, a frizura összhangja a személyiséggel. 4. A láb alakja, a kéz formája. Mindezekhez azonban társul egy általános, sok összetevőből álló követelmény, amit némi egyszerűsítéssel lelki tényezőnek nevezhetünk. Ez az egyén belső világát, világlátását, harmóniáját (vagy éppen diszharmóniáját) jelenti, ami nagymértékben befolyásolja az összképet, a személyiség vonzerejét és hatását. A belső tulajdonságok tehát kivetítődnek; a lelki egyensúly, a belső „tartás”, a közvetlenség, a kapcsolatteremtő képesség megany- nyi fontos személyiségjegy, amely nélkül az esztétikus megjelenés csak üres szépség. A természet nem egyforma bőkezűséggel osztja a fizikai adottságokat, de a hátrányosabb külső pszichés tulajdonságokkal ellensúlyozható, sőt korrigálható. Akaraterővel, kitartással, önismerettel és jó ízléssel a kevésbé szép nő is vonzóvá, érdekessé, széppé válhat. Viszont megfelelő lelki háttér nélkül a szépség mit sem ér. Tudunk világhírű szépségekről — gondoljunk Marilyn Monroe-ra —, akik boldogtalanok voltak, életük tragédiába torkollott, mert hiányzott belőlük a belső erő, a lelki stabilitás. És világhírű csúnya „szépségekről” (pl. Barbra Streisan), akiknek élete hódítások és sikerek sorozata. Jó szívvel ajánljuk tehát mindenkinek: találjon naponta reggel és este legalább 20-30 percet, amikor önmagára figyel, tornázik, ápolja, szépíti magát. Ehhez nem kell drága kozmetikus, fodrász, csak annyi, hogy a szépség „négyparancsolata” jegyében tartsa frissen fizikumát, s legyen tudatos pallérozója kedélyének, hangulatának, lelki egyensúlyának. Ez utóbbi, azaz a pszichikai „karbantartás” sem boszorkányság. Titka a rendszeres olvasás, a naponkénti szellemi torna (pl. memóriagyakorlat, nyelvtanulás, egyéb ismeretanyag „tárolása”), a folyamatos tájékozódás a szűkebb és tágabb világ dolgairól, nyitottság a környezet, az újdonságok iránt. Bárki hamarosan megtapasztalhatja, hogy a testi-lelki kondíció javulása kölcsönhatásban van, azaz a szellemi egészség és fiatalság átsugár- zik a küllemre. Nincs tehát olyan nő, akit eleve csúnyaságra ítélt a sors. Csak olyan, aki meg sem próbál perbe szállni szépségjussáért. Hat jó tanács, ha megtámadnak Hogyan védjük meg magunkat? Évente több ezer rablótámadás történik az utcán, aluljárókban, liftben, az áldozatok többnyire idősek és nők. A kriminológusok azt állítják, hogy aki fél, hamarabb válik áldozattá. Az első feladat tehát a félelem legyőzése, és ha megtanultunk egy pár védekezési fogást, bátrabban szállhatunk szembe a támadóval. 1. A férfiak legérzékenyebb pontja a lábuk között van, egy ide irányzott rúgás vagy térdelés mindennél hatásosabb. 2. Ha mindkét kezünk szabad, csapjunk egyszerre a támadó mindkét fülére, „jó esetben” a nyomástól beszakadhat a dobhártyája. 3. A legkeményebb ütést könyökünkkel hajthatjuk végre. Ha oldalt vagy hátul áll a támadó, akkor sem kell megfordulnunk: hátrafelé üssünk könyökkel az arcába. 4. Hatásos, ha a támadó szemébe kapunk, ezt várja a legkevésbé, és persze éles fájdalommal is jár. 5. Az is éles fájdalommal jár, ha sípcsonton rúgjuk az illetőt. Egy megfelelően erős rúgástól eltörhet a csontja. 6. Ha a támadás hátulról, váratlanul ért, vagy olyan erősnek bizonyult, hogy mindketten földre kerültek, a támadó hajába kapaszkodva kell őt félregurítani, természetesen lábunk segítségével. (FEB) Mindennap bekopogunk Önhöz!
