Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
4 HÍRLAP, 1992. május 4., hétfő Üzen a szerkesztő „Pásztor és nyáj” jeligére „Végre, végre” — kiált fel kétszer is hosszúra nyúlt tartalmas levelében. Elmondja, hogy „rangban az első magyar katolikus püspök, Esztergom érseke, a bíboros, dr. Paskai László az idei húsvét alkalmából meghirdette egyházmegyéje zsinatát. Ez kánonjogi joga és kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy összehívja értekezletre, megbeszélésre, eszmecserére, nevezzük, aminek akarjuk, a gyülekezetei, ahol klerikusok és laikusok, papok és hívők kifejthetik álláspontjukat a ma égető hitéleti és egyházkormányzati kérdésekről. Döntésre vihetnek olyan problémákat, amelyek addig vastagon beárnyékolták a magyar társadalmat. Mert ki ne tudná, hogy ebben az országban az egyházi hatalom megszemélyesítői igencsak alá voltak (?) vetve annak a diktatúrának, amely megosztotta a papságot, megfélemlítette a hívőket, megalázta azokat, akik emberi gyengeségüknél fogva elhajolhattak a kisebb ellenállás irányába. De voltak olyanok is, akiknek ezt az elhajlási lehetőséget sem engedték meg, mártírrá kellett lenniök. A zsinat bizonyára imádkozni fog az Atyához a tisztánlátás és a helyesen döntés kegyelméért, és határozataival felszabadítja a papságot és a hívő „nyájat” is abból a rabságból, félelemből, amit az egykori Elnöki Tanács 1957. évi XXII. törvénye erejű rendelete (már hatályon kívül helyezték) minden feleke- zetre rázúdított. Nyilván felvetődnek személyi kérdések, a vétkezéseknek, a mulasztásoknak egész rendszerét kell és lehet átvizsgálnia ennek a nem kis feladatot vállaló testületnek, de eljött a tisztázás ideje.” Két-három esetet ismertet, amikről baráti értesülései folytán már annak idején tudott, de a hallgatási kötelezettség akkor a legnyilvánvalóbb önvédelmi érdeknek számított. Magáról is lényeges dolgokat közöl: értelmiségi, akit 1933-ban jegyeztek be a születési anyakönyvbe, lel- ki-hitbéli, szellemi alapismereteit a családban megkapta, azokat máig nem felejtette el, bár sok mindent „kikoptatott” az agyából és leikéből az idő. „Azért szólok, mert a hallgatás, a nemtörődömség, a közömbösség, az erkölcsök fellazulása — gondoljunk csak a bűnözésre, ami lassan elönti az országot — halmozza a feszültségeket, oldani, eltávolítani kellene olyan súlyokat, amik megnyomorító akadályai a továbbjutásnak!” Szerkesztői postánkba ritkán érkezik ilyen írás. A feladó ugyan rejteni kéri személyét, nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni, csak az ügyet akarja szolgálni. Érdemes viszont mindarra összpontosítani, amit rapszodikus gondolatmenetével érint. Itt van például az 1957. évi XXII. tvr. Annak idején a parlamenti ülésszakok között az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket hozott, amiket aztán a Parlament fejbólintással hagyott jóvá — utólag. Ez a bizonyos jogszabály az egyházi vezetők stal- lumba ültetéséhez az állam beleegyezését előfeltételül jelölte meg. így az egyházi hierarchia legfelső és középső szintjén csak azok jelenhettek meg, akik az ateizmust hirdető, azt tűzzel-vassal kikényszerítő államnak tetszettek. Az egyházi méltóság elérése így alku tárgyává vált. Akik tehát azon a bizonyos lépcsőn felfelé akartak lépni — sokan akartak hatalom és pénz okából —, vállalkoztak azoknak a céloknak a szolgálatára, amiket az állam, ez a „szocialista tartomány” kitűzött maga elé. Az együttműködésre késztetett, felkért, kény- szerített klerikusoknak, alkalmasint a megkömyékezett laikusoknak is beszámolási kötelezettséget írtak elő, elképesztő logikai bakugrásokkal kellett szolgálniuk a hatalmat. Akik nem engedelmeskedtek, mentek a börtönbe, akik pedig a hatóságokkal aláírták a jegyzőkönyvet, hol, mikor nem lesz hittan-tanítás, stb., azok a papok béketanácsában szóvivőkké válhattak, irányíthattak. Frivol a szószedet, de igaz, a maguk módján és helyén két fórumnak, két ellentétes hatalomnak szolgáltak. Ön, kedves Olvasó, aki a levelet megírta, nem személyes elfogultságból nyilatkozott meg, hiszen senkit nem emh't név szerint, csak azt a megkeményedett állapotot vázolja fel, ami még ma is tapasztalható az egyházi hierarchiákban. Más felekezeteknél mintha megmozdult volna már a leülepedett tőzeg, a szétzilált katolikus tömegek feje felett azonban még mindig nem süt a nap, nincsenek tisztázva a kérdések, ki, hol, milyen mértékben ártott vagy használt a közösségnek azon a helyen, ahol állt. Ahová állították. Ebben a gondolatmenetben nemcsak „A meggyilkolt katolikus papok kálváriája” jut eszünkbe, hanem az is, hogy a jelenlegi magyar katolikus püspöki kar egy tagja elszomorítóan alapos képet állított össze arról a hitbéli közömbösségről, ami ebben az országban ma tapasztalható. A pannonhalmi főapát, címzetes püspök helyzetelemzését még a tengerentúlról is sóhajokkal igazolták vissza. Vajon mindez beleesik-e a lelkiismeret serpenyőjébe Esztergomban, a létrehozandó zsinaton? A püspök az „episzkoposz” görög szóból származik, vizsgáló a fogalmi tartalma. Esztergom püspöke is — példát adva a többi egyházmegyének is — híveivel, klerikusaival együtt vizsgálja majd, gondolja végig a jelent, a múltat és főleg a jövőt. Nincs kegyetlenebb kínlódás, mint másoktól hallani ezt-azt, a logika rendje szerint tudni az információk hitelességét a véres színjátékról — mert nemcsak dr. Szántó Kon- rád OMF-kötete tár fel nagy emberi aljasságokat —, és ugyanakkor a túlélő szereplők hallgatásba burkolóznak. „De meddig?” És ez nemcsak az olvasó kérdése. Nem lehetne Lelkes hangú tudósítást olvastam a Heves Megyei Hírlap 1992. április 22-i számában. „Hegymászás két keréken” — füstölgés nyomában, és ez már az én véleményem. Csendre, tavaszi levegőre vágyva látogattam a Bene-patak völgyébe. Mindezek helyett találtam zörgést, csattogást, benzingőzt, a lejtőkön asztmásán köhögve kapaszkodó gépesített kentaurokat. A versenyzők fele osztrák volt — szól a tudósítás. Szeretném tudni, szomszédainknál hol található a természetet ennyire letaposó, semmibe vevő versenyzőhely? A cikk végén ott a fenyegetés: „Folytatás jövőre, ugyanitt.” Uraim! Nem lehetne másutt, a gyönyörű tavaszi természetben kevesebb kárt okozó helyen? Netán valahol Ausztriában? F. F. -né, Eger (Név és cím a szerkesztőségben) Válaszol a néző Hosszú idő óta vitatott tárgya az ország politikai életének a sajtószabadság. Az újságolvasók, tévénézők és rádióhallgatók hónapok óta figyelik az ekörül folyó eseményeket, és várják a végső kibontakozást, a tájékoztatás őszinte, pártmentes megnyilvánulását. ...Én úgy gondolom, hogy ... hangzik el naponta többször is a tömegkommunikáció csatornáin keresztül különböző illetékes és illetéktelen emberek véleménye a körülöttünk folyó eseményekről. Lassan már pártot lehetne alapítani belőlük, az „Úgy gondolom, hogy” emberek pártját, akik a sajtószabadság védelme alatt szabadon hangoztatják, sőt igazságként hirdetik a saját érdekeiket szolgáló nézeteiket a gazdasági és társadalmi átalakulással kapcsolatban. Április elsején bizonyára sokan nézték este a helyi műsort, azt a bizonyos vetélkedőt, amivel az egri riporterek igyekeztek megmozgatni és játékba vonni — több-kevesebb sikerrel — a helyi lakosságot is. A legrégibb takarékbetétkönyv bemutatása, a Heves Megyei Hírlap legrégibb számának megkeresése mellett különböző filmrészletekkel kapcsolatos rejtvénykérdések feltevése is műsorra került. A vetélkedő levezetése és szerkesztése kedves és közvetlen hangú volt, kortól és érdeklődési körtől függetlenül mindenkit elszórakoztatott. Elmondhatjuk, hogy kellemes társaságot láttunk vendégül mindnyájan a képernyő jóvoltából otthonunkban. Épp ezért volt visszataszító, amikor egy kérdés ürügyén egy olyan filmrészletet játszottak be a műsorba, ahol két papi ruhába öltözött alak egy templomi karzat lépcsőjéről lejőve, egy gyóntatószékbe bújva, trágár szavak kíséretében ráncigáit ki egymás kezéből egy templomi tárgyat. A közönséges szavak elhangzása ebben a szolid műsorban duplán visszataszító volt. Egyrészt, mert ez a bejátszás nem illett a műsor hangvételéhez, másrészt, mert az elhangzott szöveg papok szájából még disszonánsabban hangzott. — Vajon milyen lépcsőn jöttek le a „tisztelendők”? — tette fel a kérdést gunyoros hangon a riporter. Aki nem ismeri az eredeti filmet, de látta az adást, azt sikerült is berántani ebbe a kis olcsó trükkbe. Aki viszont ismeri, ugyanúgy tudja, mint a riporter, hogy a két dulakodó alak nem pap volt, hanem templomtolvaj, akik így, csuhába öltözve igyekeztek a tett színhelyéről menekülni. Vajon miből gondolja a riporter, hogy annyira naivak az otthon ülők, és elhiszik, hogy mindez a csigalépcső kedvéért játszódott le? Igen. Sokféleképpen lehet tudatot formálni. Sokféle módon lehet még játéknak tetsző adást is politikai és pártcélokra felhasználni, az emberek véleményét befolyásolni. Sajtószabadság van. Szó- és gondolatszabadság, de mindez feltételezi az őszinteséget, az igazságirzetet, a közönség meg-, és nem lebecsülését, és az írói tisztességet. Mert hát mi is ez a tisztesség? Röviden az: ami a fenti műsorrészletből kimaradt. B. Czeller Mária Zuhanás | Zuhanórepülést játszik velünk az Élet. Egy speciálisan kialakított, egyéni ízlésünkre, szokásainkra formált ülésen ülve utaztunk az Életrepülőgépen, éltük az utasok egyszerű cselekvésekből álló, csendes életét. Néha elvettünk egy pohár italt a bájosan mosolygó légikisasz- szony tálcájáról, bosszankodtunk, amikor a szomszédunk az arcunkba fújta a füstöt a „No smoking” tábla ellenére, ettük a finom ételeket, és óvatosan, hogy a feleségünk meg ne lássa, nézegettük az előttünk ülő fiatal, komoly nők karcsú bokáját — derűsen teltek a percek. Zuhanni kezdtünk. Gyomrunk megindult az agyunk felé, feltapadtunk a plafonra, ijedten üvöltöztünk egymásnak érthetetlen szavakat, letéptük a mellettünk vergődő nő blúzát, belecsimpaszkodtunk a gyerekünk hajába, üvegek után kapkodtunk, és közben ott lüktetett a fejünkben, a testünkben a szörnyű gyorsulás, a szörnyű, kiszámíthatatlan zuhanás, a felborult rend rendszertelen valósága, elszabadultak az évek óta visszafojtott gondolataink, habzott a szánk, levetettük emberi bőrünket, lények voltunk csupán, zuhanó, gyorsuló lények. Csattogás, üvöltés, sivítás volt a zenénk, ütem nélküli, kaotikus kavalkád, a Vég leheletét is felülmúló, nagy halálhörgés... Zuhantunk, gyorsultunk, már nem voltunk senkik és semmik, már nem is tudtuk, hogy vagyunk, lebegtünk, csend volt már, elhalkult belül minden, csak az irtózatos, száguldó Életrepülőgép süvített lefelé, az örvénylő, vad levegőt pengeként hasítva szét. Aztán hirtelen óriási súly szakadt ránk, lezuhantunk a padlóra, a széttört üvegcserepekre, a felborult életünkre, a szétszakadt kapcsolatainkra, és ott ült újra rajtunk a törvény, a földi gravitáció tisztességes és elfogadott, ám most mégis gyötrő valósága. Egyenesbe állt a gép, repültünk tovább, a pilóta meg- | nyugtatott mindenkit, hogy | nem zuhantunk túl sokat, csak pár évet, és ugye mi az nekünk, többet is kibírtunk már. Igaz, hogy kezünk-lábunk eltört, és a pénzünk szétszóródott a szőr- | nyű kavarodásban, többen le- j hülyéztek, mert tehetetlenségünknél fogva rájuk estünk, de M váljunk csak! Ki tudja megmagyarázni, hogy mi volt ez a zuhanás, vagy meg fogják-e magyarázni egyáltalán valaha? Váratlan műszaki hiba, emberi figyelmetlenség, nemtörődömség, f hozzá nem értés, vagy esetleg szándékosság? Egy biztos, ha egyszer kiszál- f lünk ebből a gépből, soha többé nem váltunk rá jegyet, inkább § gyalog járunk, gyalog bizony... Saufen Attila május 4-től 10-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Ezekben a napokban leginkább a családi viták viselik meg, de hét végén módja nyílik a félreértések tisztázására, a béke helyreállítására. Igaz, ehhez elsősorban arra van szükség, hogy végighallgassa a másikat. Hivatás: Szánjon egy kis időt önmagára, egészségére. Próbáljon meg pihenni, lazítani, mert az utóbbi időben túl sokat vállalt. BIKA (IV.20.-V.20.) Szerelem: Kedvező fordulatra számíthat. Egy új kapcsolat talán felborítja a régi megszokottat, talán fájdalmat is okoz, de ebben rejlik a boldogság is. Hivatás: Új lehetőség kínálkozik, olyan ajánlatot kap, amelytől első hallásra visszaretten vagy megszédül. Nem mer kockáztatni, pedig érdemes. Próbáljon csak a karrierjére koncentrálni. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Magányra, csöndre vágyik, hogy tisztázhassa önmagában érzéseit. Ha arra a következtetésre jut, hogy eddigi partnere mellett él tovább, a hét vége alkalmas az engesztelésre, „vissza- csábításra”. Hivatás: Bár gyorsan feltalálja magát az új környezetében, új helyzetekben, az a sok változás, ami most történik, még önnek is sok. RÁK (VI.22.-VII.22.) Szerelem: Egyelőre nem a saját érdekeit kell szem előtt tartania, hanem a partneréé! Ez már máskor is előfordult, és akkor is sikerült megoldást találnia. Hivatás: Végre túljutott a mélyponton. Már vannak tervei, sőt segítőtársai is, ami nem utolsó dolog, hiszen tapasztalhatta, saját erőből nem sokra jut. Ha végiggondolta tervét, vágjon bele! OROSZLÁN (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Partnerkapcsolatában nem minden történik az elképzelései szerint, de ez még nem ok arra, hogy összevesszenek. Hivatás: Veszekedős hangulatában néhány olyan embert is megbánt, akik erre nem szolgáltak rá. Voltaképpen önmagával van haragban, de ezt a dühét másokra szórja. Végül is jó volna tisztáznia, mit is szeretne! SZŰZ (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: Ha magányos, számíthat rá, hogy a szerelem ezekben a napokban bekopogtat önhöz, tartsa nyitva a szívét. Hivatás: Most aztán fut a szekér, nincs akadály tervei előtt. Ráadásul olyan ajánlattal áll elő valaki, aminek képtelen ellenállni, hiszen évek óta erre vár. Nincs oka kételkedni az ajánlat őszinT elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődxől! Ez a saját eheti horoszkópod. _j\ Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1609 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát ■#> 31 Kos IS? 34 Rák 37 Mérleg 40 Bak BUca e> 35 Oroszlán 38 Skorpió u 41 Vízöntő m 33 Ikrek t 36 Szűz a 39 Nyilas 48 Halak A telefonhívás ára percenként 150 Ft teségében. Fogadja el a meghívást! MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: Családi vagy sze- k relmi félreérté- ' sek elsimításához igencsak szüksége lesz híres diplomáciájára. Mint már sokszor, most is sikerül kivágnia magát. Hivatás . Több kedvező alkalmat is elszalaszt, mert nem veszi komolyan az ajánlatot, vagy mert nem érzi magát elég erősnek a változtatáshoz. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) Szerelem: Most igazán elemében van. Hódít, és hagyja magát meghódítani. Egyszerre többfelé is elkötelezi magát, de ügyesen tud egyensúlyt tartani a programok között. Hivatás: Korábbi nehéz anyagi helyzete javul, felszabadultabban tud dolgozni, s ez máris érezteti hatását. A Mars kedvező energiával tölti fel. NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Talán enged a csábításnak, s .» j megkóstolja a l\ I J tiltott gyümöl- \A/ 1/ csőt. De rájön, >v--I ^ nem ez az igazi, és visszatér a megszokott „ízekhez”. Azért ez a kis kiruccanás nem volt hiábavaló, hiszen megbizonyosodott érzéseiről. Hivatás: Ne adja fel csak azért, mert valaki akadályozza. Ha van elég kitartása, hamarosan learathatja fáradozásai gyümölcsét. BAK (XII.22.-I.20.) Szerelem: Legyen óvatosabb. Ne égessen fel maga mögött minden hidat, hiszen ez a kapcsolat önnek fontosabb. Hivatás: Pénzügyekben sem árt az óvatosság. Csak annyit költsön, amennyire fedezete van, mert a remélt mellékjövedelmek nem érkeznek meg időben, és csak kedvezőtlen feltételekkel kapna kölcsönt. Figyelje vetélytársait! VÍZÖNTŐ (I.21.-II.20.) Szerelem: Partnerével vitába keveredik, és első keserűségében talán ezt végleges szakítással szeretné megoldani. Aludjon egyet, mielőtt kimondaná a végső szót! Hivatás: Munkahelyi vagy munkaköri változás lehetséges, de nem biztos, hogy ez az, amire oly régóta vágyott. Minden ajánlatot fontoljon meg alaposan, s csak az eszére hallgasson. HALAK (II.21.-III.20.) Szerelem: Önző, s többet szeretne kapni, mint adni. Partnerét szinte tulajdonának tekinti, amit ő nem visel el hosszú távon. Hivatás: Változtatni szeretne helyzetén, de ehhez nem érez magában elég erőt. Mások segítségét keresi, olyanokét, aikik nemcsak egyengetik útját, de önbizalmát is elősegítik. Ha sikerül ilyet találnia, győzött.