Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

4 HÍRLAP, 1992. május 4., hétfő Üzen a szerkesztő „Pásztor és nyáj” jeligére „Végre, végre” — kiált fel két­szer is hosszúra nyúlt tartalmas levelében. Elmondja, hogy „rangban az első magyar katoli­kus püspök, Esztergom érseke, a bíboros, dr. Paskai László az idei húsvét alkalmából meghir­dette egyházmegyéje zsinatát. Ez kánonjogi joga és kötelezett­sége. Ez azt jelenti, hogy össze­hívja értekezletre, megbeszélés­re, eszmecserére, nevezzük, ami­nek akarjuk, a gyülekezetei, ahol klerikusok és laikusok, papok és hívők kifejthetik álláspontjukat a ma égető hitéleti és egyházkor­mányzati kérdésekről. Döntésre vihetnek olyan problémákat, amelyek addig vastagon beár­nyékolták a magyar társadalmat. Mert ki ne tudná, hogy ebben az országban az egyházi hatalom megszemélyesítői igencsak alá voltak (?) vetve annak a diktatú­rának, amely megosztotta a pap­ságot, megfélemlítette a hívőket, megalázta azokat, akik emberi gyengeségüknél fogva elhajol­hattak a kisebb ellenállás irányá­ba. De voltak olyanok is, akik­nek ezt az elhajlási lehetőséget sem engedték meg, mártírrá kel­lett lenniök. A zsinat bizonyára imádkozni fog az Atyához a tisz­tánlátás és a helyesen döntés ke­gyelméért, és határozataival fel­szabadítja a papságot és a hívő „nyájat” is abból a rabságból, fé­lelemből, amit az egykori Elnöki Tanács 1957. évi XXII. törvénye erejű rendelete (már hatályon kívül helyezték) minden feleke- zetre rázúdított. Nyilván felve­tődnek személyi kérdések, a vét­kezéseknek, a mulasztásoknak egész rendszerét kell és lehet át­vizsgálnia ennek a nem kis fel­adatot vállaló testületnek, de el­jött a tisztázás ideje.” Két-három esetet ismertet, amikről baráti értesülései folytán már annak idején tudott, de a hallgatási kötelezettség akkor a legnyilvánvalóbb önvédelmi érdeknek számított. Magáról is lényeges dolgokat közöl: értel­miségi, akit 1933-ban jegyeztek be a születési anyakönyvbe, lel- ki-hitbéli, szellemi alapismerete­it a családban megkapta, azokat máig nem felejtette el, bár sok mindent „kikoptatott” az agyá­ból és leikéből az idő. „Azért szólok, mert a hallgatás, a nem­törődömség, a közömbösség, az erkölcsök fellazulása — gondol­junk csak a bűnözésre, ami las­san elönti az országot — halmoz­za a feszültségeket, oldani, eltá­volítani kellene olyan súlyokat, amik megnyomorító akadályai a továbbjutásnak!” Szerkesztői postánkba ritkán érkezik ilyen írás. A feladó ugyan rejteni kéri személyét, nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni, csak az ügyet akarja szolgálni. Érdemes viszont mindarra összpontosítani, amit rapszodikus gondolatmenetével érint. Itt van például az 1957. évi XXII. tvr. Annak idején a parla­menti ülésszakok között az El­nöki Tanács törvényerejű rende­leteket hozott, amiket aztán a Parlament fejbólintással hagyott jóvá — utólag. Ez a bizonyos jog­szabály az egyházi vezetők stal- lumba ültetéséhez az állam bele­egyezését előfeltételül jelölte meg. így az egyházi hierarchia legfelső és középső szintjén csak azok jelenhettek meg, akik az at­eizmust hirdető, azt tűzzel-vassal kikényszerítő államnak tetszet­tek. Az egyházi méltóság elérése így alku tárgyává vált. Akik tehát azon a bizonyos lépcsőn felfelé akartak lépni — sokan akartak hatalom és pénz okából —, vál­lalkoztak azoknak a céloknak a szolgálatára, amiket az állam, ez a „szocialista tartomány” kitű­zött maga elé. Az együttműkö­désre késztetett, felkért, kény- szerített klerikusoknak, alkal­masint a megkömyékezett laiku­soknak is beszámolási kötele­zettséget írtak elő, elképesztő lo­gikai bakugrásokkal kellett szol­gálniuk a hatalmat. Akik nem engedelmeskedtek, mentek a börtönbe, akik pedig a hatósá­gokkal aláírták a jegyzőkönyvet, hol, mikor nem lesz hittan-taní­tás, stb., azok a papok béketaná­csában szóvivőkké válhattak, irányíthattak. Frivol a szószedet, de igaz, a maguk módján és he­lyén két fórumnak, két ellentétes hatalomnak szolgáltak. Ön, kedves Olvasó, aki a leve­let megírta, nem személyes elfo­gultságból nyilatkozott meg, hi­szen senkit nem emh't név sze­rint, csak azt a megkeményedett állapotot vázolja fel, ami még ma is tapasztalható az egyházi hie­rarchiákban. Más felekezeteknél mintha megmozdult volna már a leülepedett tőzeg, a szétzilált ka­tolikus tömegek feje felett azon­ban még mindig nem süt a nap, nincsenek tisztázva a kérdések, ki, hol, milyen mértékben ártott vagy használt a közösségnek azon a helyen, ahol állt. Ahová állították. Ebben a gondolatme­netben nemcsak „A meggyilkolt katolikus papok kálváriája” jut eszünkbe, hanem az is, hogy a je­lenlegi magyar katolikus püspö­ki kar egy tagja elszomorítóan alapos képet állított össze arról a hitbéli közömbösségről, ami eb­ben az országban ma tapasztal­ható. A pannonhalmi főapát, címzetes püspök helyzetelemzé­sét még a tengerentúlról is sóha­jokkal igazolták vissza. Vajon mindez beleesik-e a lelkiismeret serpenyőjébe Esztergomban, a létrehozandó zsinaton? A püs­pök az „episzkoposz” görög szó­ból származik, vizsgáló a fogalmi tartalma. Esztergom püspöke is — példát adva a többi egyházme­gyének is — híveivel, klerikusai­val együtt vizsgálja majd, gon­dolja végig a jelent, a múltat és főleg a jövőt. Nincs kegyetle­nebb kínlódás, mint másoktól hallani ezt-azt, a logika rendje szerint tudni az információk hi­telességét a véres színjátékról — mert nemcsak dr. Szántó Kon- rád OMF-kötete tár fel nagy emberi aljasságokat —, és ugyan­akkor a túlélő szereplők hallga­tásba burkolóznak. „De med­dig?” És ez nemcsak az olvasó kérdése. Nem lehetne Lelkes hangú tudósítást olvas­tam a Heves Megyei Hírlap 1992. április 22-i számában. „Hegymászás két keréken” — füstölgés nyomában, és ez már az én véleményem. Csendre, tava­szi levegőre vágyva látogattam a Bene-patak völgyébe. Mindezek helyett találtam zörgést, csatto­gást, benzingőzt, a lejtőkön aszt­másán köhögve kapaszkodó gé­pesített kentaurokat. A verseny­zők fele osztrák volt — szól a tu­dósítás. Szeretném tudni, szom­szédainknál hol található a ter­mészetet ennyire letaposó, sem­mibe vevő versenyzőhely? A cikk végén ott a fenyegetés: „Folytatás jövőre, ugyanitt.” Uraim! Nem lehetne másutt, a gyönyörű tavaszi természetben kevesebb kárt okozó helyen? Netán valahol Ausztriában? F. F. -né, Eger (Név és cím a szerkesztőség­ben) Válaszol a néző Hosszú idő óta vitatott tárgya az ország politikai életének a saj­tószabadság. Az újságolvasók, tévénézők és rádióhallgatók hó­napok óta figyelik az ekörül fo­lyó eseményeket, és várják a vég­ső kibontakozást, a tájékoztatás őszinte, pártmentes megnyilvá­nulását. ...Én úgy gondolom, hogy ... hangzik el naponta többször is a tömegkommunikáció csatornáin keresztül különböző illetékes és illetéktelen emberek véleménye a körülöttünk folyó események­ről. Lassan már pártot lehetne alapítani belőlük, az „Úgy gon­dolom, hogy” emberek pártját, akik a sajtószabadság védelme alatt szabadon hangoztatják, sőt igazságként hirdetik a saját érde­keiket szolgáló nézeteiket a gaz­dasági és társadalmi átalakulás­sal kapcsolatban. Április elsején bizonyára so­kan nézték este a helyi műsort, azt a bizonyos vetélkedőt, amivel az egri riporterek igyekeztek megmozgatni és játékba vonni — több-kevesebb sikerrel — a helyi lakosságot is. A legrégibb taka­rékbetétkönyv bemutatása, a Heves Megyei Hírlap legrégibb számának megkeresése mellett különböző filmrészletekkel kap­csolatos rejtvénykérdések felte­vése is műsorra került. A vetél­kedő levezetése és szerkesztése kedves és közvetlen hangú volt, kortól és érdeklődési körtől füg­getlenül mindenkit elszórakoz­tatott. Elmondhatjuk, hogy kel­lemes társaságot láttunk vendé­gül mindnyájan a képernyő jó­voltából otthonunkban. Épp ezért volt visszataszító, amikor egy kérdés ürügyén egy olyan filmrészletet játszottak be a mű­sorba, ahol két papi ruhába öltö­zött alak egy templomi karzat lépcsőjéről lejőve, egy gyóntató­székbe bújva, trágár szavak kísé­retében ráncigáit ki egymás ke­zéből egy templomi tárgyat. A közönséges szavak elhangzása ebben a szolid műsorban duplán visszataszító volt. Egyrészt, mert ez a bejátszás nem illett a műsor hangvételéhez, másrészt, mert az elhangzott szöveg papok szájá­ból még disszonánsabban hang­zott. — Vajon milyen lépcsőn jöt­tek le a „tisztelendők”? — tette fel a kérdést gunyoros hangon a riporter. Aki nem ismeri az eredeti fil­met, de látta az adást, azt sikerült is berántani ebbe a kis olcsó trükkbe. Aki viszont ismeri, ugyanúgy tudja, mint a riporter, hogy a két dulakodó alak nem pap volt, hanem templomtolvaj, akik így, csuhába öltözve igye­keztek a tett színhelyéről mene­külni. Vajon miből gondolja a ripor­ter, hogy annyira naivak az ott­hon ülők, és elhiszik, hogy mind­ez a csigalépcső kedvéért játszó­dott le? Igen. Sokféleképpen lehet tu­datot formálni. Sokféle módon lehet még játéknak tetsző adást is politikai és pártcélokra felhasz­nálni, az emberek véleményét befolyásolni. Sajtószabadság van. Szó- és gondolatszabadság, de mindez feltételezi az őszinte­séget, az igazságirzetet, a közön­ség meg-, és nem lebecsülését, és az írói tisztességet. Mert hát mi is ez a tisztesség? Röviden az: ami a fenti mű­sorrészletből kimaradt. B. Czeller Mária Zuhanás | Zuhanórepülést játszik ve­lünk az Élet. Egy speciálisan ki­alakított, egyéni ízlésünkre, szo­kásainkra formált ülésen ülve utaztunk az Életrepülőgépen, éltük az utasok egyszerű cselek­vésekből álló, csendes életét. Néha elvettünk egy pohár italt a bájosan mosolygó légikisasz- szony tálcájáról, bosszankod­tunk, amikor a szomszédunk az arcunkba fújta a füstöt a „No smoking” tábla ellenére, ettük a finom ételeket, és óvatosan, hogy a feleségünk meg ne lássa, nézegettük az előttünk ülő fia­tal, komoly nők karcsú bokáját — derűsen teltek a percek. Zuhanni kezdtünk. Gyom­runk megindult az agyunk felé, feltapadtunk a plafonra, ijedten üvöltöztünk egymásnak érthe­tetlen szavakat, letéptük a mel­lettünk vergődő nő blúzát, bele­csimpaszkodtunk a gyerekünk hajába, üvegek után kapkod­tunk, és közben ott lüktetett a fejünkben, a testünkben a ször­nyű gyorsulás, a szörnyű, kiszá­míthatatlan zuhanás, a felborult rend rendszertelen valósága, el­szabadultak az évek óta vissza­fojtott gondolataink, habzott a szánk, levetettük emberi bőrün­ket, lények voltunk csupán, zu­hanó, gyorsuló lények. Csatto­gás, üvöltés, sivítás volt a ze­nénk, ütem nélküli, kaotikus kavalkád, a Vég leheletét is fe­lülmúló, nagy halálhörgés... Zuhantunk, gyorsultunk, már nem voltunk senkik és sem­mik, már nem is tudtuk, hogy vagyunk, lebegtünk, csend volt már, elhalkult belül minden, csak az irtózatos, száguldó Élet­repülőgép süvített lefelé, az ör­vénylő, vad levegőt pengeként hasítva szét. Aztán hirtelen óriási súly sza­kadt ránk, lezuhantunk a padló­ra, a széttört üvegcserepekre, a felborult életünkre, a szétsza­kadt kapcsolatainkra, és ott ült újra rajtunk a törvény, a földi gravitáció tisztességes és elfoga­dott, ám most mégis gyötrő va­lósága. Egyenesbe állt a gép, re­pültünk tovább, a pilóta meg- | nyugtatott mindenkit, hogy | nem zuhantunk túl sokat, csak pár évet, és ugye mi az nekünk, többet is kibírtunk már. Igaz, hogy kezünk-lábunk eltört, és a pénzünk szétszóródott a szőr- | nyű kavarodásban, többen le- j hülyéztek, mert tehetetlensé­günknél fogva rájuk estünk, de M váljunk csak! Ki tudja megma­gyarázni, hogy mi volt ez a zuha­nás, vagy meg fogják-e magya­rázni egyáltalán valaha? Várat­lan műszaki hiba, emberi figyel­metlenség, nemtörődömség, f hozzá nem értés, vagy esetleg szándékosság? Egy biztos, ha egyszer kiszál- f lünk ebből a gépből, soha többé nem váltunk rá jegyet, inkább § gyalog járunk, gyalog bizony... Saufen Attila május 4-től 10-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Ezekben a na­pokban legin­kább a családi viták viselik meg, de hét vé­gén módja nyí­lik a félreértések tisztázására, a béke helyreállítására. Igaz, eh­hez elsősorban arra van szükség, hogy végighallgassa a másikat. Hivatás: Szánjon egy kis időt ön­magára, egészségére. Próbáljon meg pihenni, lazítani, mert az utóbbi időben túl sokat vállalt. BIKA (IV.20.-V.20.) Szerelem: Kedvező for­dulatra számít­hat. Egy új kapcsolat talán felborítja a régi megszokottat, talán fájdalmat is okoz, de ebben rejlik a boldogság is. Hivatás: Új lehetőség kínálkozik, olyan aján­latot kap, amelytől első hallásra visszaretten vagy megszédül. Nem mer kockáztatni, pedig ér­demes. Próbáljon csak a karrier­jére koncentrálni. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Ma­gányra, csönd­re vágyik, hogy tisztázhassa önmagában ér­zéseit. Ha arra a következte­tésre jut, hogy eddigi partnere mellett él tovább, a hét vége al­kalmas az engesztelésre, „vissza- csábításra”. Hivatás: Bár gyor­san feltalálja magát az új környe­zetében, új helyzetekben, az a sok változás, ami most történik, még önnek is sok. RÁK (VI.22.-VII.22.) Szerelem: Egyelőre nem a saját érdekeit kell szem előtt tartania, ha­nem a partne­réé! Ez már máskor is előfordult, és akkor is sikerült megoldást találnia. Hi­vatás: Végre túljutott a mély­ponton. Már vannak tervei, sőt segítőtársai is, ami nem utolsó dolog, hiszen tapasztalhatta, sa­ját erőből nem sokra jut. Ha vé­giggondolta tervét, vágjon bele! OROSZLÁN (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Partnerkap­csolatában nem minden történik az el­képzelései sze­rint, de ez még nem ok arra, hogy összevessze­nek. Hivatás: Veszekedős han­gulatában néhány olyan embert is megbánt, akik erre nem szol­gáltak rá. Voltaképpen önmagá­val van haragban, de ezt a dühét másokra szórja. Végül is jó volna tisztáznia, mit is szeretne! SZŰZ (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: Ha magányos, számíthat rá, hogy a szere­lem ezekben a napokban be­kopogtat ön­höz, tartsa nyitva a szívét. Hiva­tás: Most aztán fut a szekér, nincs akadály tervei előtt. Rá­adásul olyan ajánlattal áll elő va­laki, aminek képtelen ellenállni, hiszen évek óta erre vár. Nincs oka kételkedni az ajánlat őszin­T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődxől! Ez a saját eheti horoszkópod. _j\ Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1609 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát ■#> 31 Kos IS? 34 Rák 37 Mérleg 40 Bak BUca e> 35 Oroszlán 38 Skorpió u 41 Vízöntő m 33 Ikrek t 36 Szűz a 39 Nyilas 48 Halak A telefonhívás ára percenként 150 Ft teségében. Fogadja el a meghí­vást! MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: Csa­ládi vagy sze- k relmi félreérté- ' sek elsimításá­hoz igencsak szüksége lesz híres diplomá­ciájára. Mint már sokszor, most is sikerül kivágnia magát. Hiva­tás . Több kedvező alkalmat is el­szalaszt, mert nem veszi komo­lyan az ajánlatot, vagy mert nem érzi magát elég erősnek a változ­tatáshoz. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) Szerelem: Most igazán elemében van. Hódít, és hagy­ja magát meg­hódítani. Egy­szerre többfelé is elkötelezi magát, de ügyesen tud egyensúlyt tartani a progra­mok között. Hivatás: Korábbi nehéz anyagi helyzete javul, fel­szabadultabban tud dolgozni, s ez máris érezteti hatását. A Mars kedvező energiával tölti fel. NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Ta­lán enged a csábításnak, s .» j megkóstolja a l\ I J tiltott gyümöl- \A/ 1/ csőt. De rájön, >v--I ^ nem ez az igazi, és visszatér a megszokott „ízek­hez”. Azért ez a kis kiruccanás nem volt hiábavaló, hiszen meg­bizonyosodott érzéseiről. Hiva­tás: Ne adja fel csak azért, mert valaki akadályozza. Ha van elég kitartása, hamarosan learathatja fáradozásai gyümölcsét. BAK (XII.22.-I.20.) Szerelem: Le­gyen óvato­sabb. Ne éges­sen fel maga mögött min­den hidat, hi­szen ez a kap­csolat önnek fontosabb. Hiva­tás: Pénzügyekben sem árt az óvatosság. Csak annyit költsön, amennyire fedezete van, mert a remélt mellékjövedelmek nem érkeznek meg időben, és csak kedvezőtlen feltételekkel kapna kölcsönt. Figyelje vetélytársait! VÍZÖNTŐ (I.21.-II.20.) Szerelem: Partnerével vi­tába kevere­dik, és első ke­serűségében talán ezt végle­ges szakítással szeretné megoldani. Aludjon egyet, mielőtt kimondaná a vég­ső szót! Hivatás: Munkahelyi vagy munkaköri változás lehet­séges, de nem biztos, hogy ez az, amire oly régóta vágyott. Min­den ajánlatot fontoljon meg ala­posan, s csak az eszére hallgasson. HALAK (II.21.-III.20.) Szerelem: Ön­ző, s többet szeretne kapni, mint adni. Partnerét szin­te tulajdoná­nak tekinti, amit ő nem visel el hosszú távon. Hivatás: Változtatni szeretne helyzetén, de ehhez nem érez magában elég erőt. Mások segít­ségét keresi, olyanokét, aikik nemcsak egyengetik útját, de ön­bizalmát is elősegítik. Ha sikerül ilyet találnia, győzött.

Next

/
Thumbnails
Contents