Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23-24 / 121. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. május 23-24., szombat-vasárnap A világ legjobb zenekara” yy Amikor 1841 decemberében a bécsi zenerajon­góknak az az ötlete támadt, hogy a Hofoper zene­karát próbaképpen mentesítik a színházi kötele­zettségek alól és koncertpódiumhoz juttatják, meg­tették az első bátortalan lépéseket egy példa nélkül álló zenekari karrier felé, és lerakták az alapjait „a világ legjobb zenekarának”. A Bécsi Filharmoni­kusok másfél évszázad elteltével is egyidejűleg a Staatsoper legszilárdabb támasza, és minden vo­natkozásban önálló, szuverén hangversenyzene­kar. Születésnapjukat március 28-án ünneplték — ugyanis 1842-ben ezen a napon vezényelt Otto Ni­colai (A windsori víg nők komponistája) „nagysza­bású koncertet a K.u.K. Hofoperntheater teljes ze­nekarával”. A kezdet nem volt minden nehézség nélkül. Hasztalan hozott nagy sikert az első 11 koncert, a zenekar csaknem összeomlott, amikor a zeneszer­ző, Otto Nicolai 1847-ben elhagyta Bécset. Tizen­két esztendei stagnálás után (összesen csak 10 hangversenyt adtak ez alatt az idő alatt), 1860. ja­nuár 15-én kezdődtek — Carl Eckert, a bécsi Opera akkori igazgatójának vezetésével) a tulajdonkép­peni filharmóniai hangversenyek, bérleti előadá­sok. Attól kezdve egészen 1933-ig minden évadban más és más karmester vezényelte a Bécsi Filharmo­nikusokat. Világhírnévre Hans Richter vezetésével tettek szert, és a karmesteri pulpituson olyan nagy­ságok álltak, mint Felix von Weingartner, Wilhelm Furtwaengler, Richard Wagner, Giuseppe Verdi, Anton Bruckner, Johannes Brahms és Liszt Ferenc. Gustav Mahler vezetésével vendégszerepeitek első ízben külföldön — 1900-ban a Párizsi Világkiállítá­son. Weingartnerral 1922-ben dél-amerikai kör­utat tettek. 1927 és 1954 között a Bécsi Filharmonikusok öt­száznál is többször léptek fel Arturo Toscanini és Furtwaengler vezényletével. Csaknem végzetes lett az 1938-as esztendő — a nácik elbocsátottak minden zsidó származású mu­zsikust, és fel akarták oszlatni a Filharmóniai Tár­saságot. Szerencsére ezt Furtwaengler még meg tudta akadályozni. Ennek ellenére nem egy muzsi­kus koncentrációs táborban vagy a fronton vesztet­te életét. E sötét esztendők egyetlen színfoltja az új­évi koncertek meghonosodása volt. A második világháború után a legjelentősebb karmesterek álltak a bécsiek élén: mint többek kö­zött Erich Kleiber, Otto Klemperer, Hans Knap- pertsbusch, Bruno Walter, s a magyarok közül Or- mándy Jenő, Széli György és Solti György. Külön fejezetet jelentett ebben az időszakban Kari Böhm, Herbert von Karajan és Leonard Bernstein vezeté­se. Pusztul _ _a Tadzs Mahal _ M átyás király vadaskerti e A nyéki vadászkastély históriája — Szépasszonyok passziói — Gergely prior, a király vitapartnere Orosz arák Semmi kedvem oroszhoz férj­hez menni: unalmas fajankók, és állandóan berúgnak. Almaim lo­vagja egy német fiú — akinek motorkerékpáija is van! íme, né­hány sor a 18 esztendős Lilian le­veléből, aki reméli, hogy jöven­dőbelijét Németországban talál­ja meg. Lilian fényképe díszeleg (háttérben a moszkvai McDo­nald’s étteremmel) a Bild am Sonntag című német lap kétha- sábos cikke fölött, amely 11 olyan orosz lányt és asszonyt mu­tat be, akik szívesen kötnének házasságot német állampolgár­ral. A címekhez és levelekhez a szerkesztőség egy nemrég ala­kult moszkvai házasságközvetítő irodában jutott. Az újságírókat tájékoztatták ott arról, hogy az iroda már kereken két és fél ezer ügyfelet tart nyilván, akiknek vá­gya: német férjet találni. — Az orosz nők szerények, kisigényűek, alkalmazkodóké­pesek bármilyen körülmények között, és szeretik a családjukat — csap egy kis reklámot a re­ménykedő menyasszonyjelöl­teknek az iroda vezetőnője. A fekete hajú Emma, aki el­adóként dolgozik, biztos a siker­ben: a fénykép esküvői ruhában ábrázolja, amelyet a biztonság kedvéért jó előre megvarratott magának. Olyan türelmes német férjről álmodozik, aki hamar megtanítja őt anyanyelvére. Egy másik eladó, a 18 esztendős Na- talja már igényesebb: élete párja legyen szorgalmas és munkabí­ró, ezenfelül birtokoljon egy sa­ját házat és kis kertet hozzá, amelyben felesége az orosz pia­con hiányzó zöldséget is megter­melheti majd. — Az üres pultok és az égbe- szökő árak, a munkanélküliség és az alkoholizmus, a polgárhá­borútól való félelem és a re­ménytelenség egyre több orosz nőben kelti azt a képzetet, hogy az élet hazájában elviselhetetlen — írja a német lap. De nem felejti el megemlíteni, hogy ismertek olyan esetek, amikor német fér­fiak gyakorlatilag pénzért vásá­roltak maguknak ázsiai orszá­gokban „szerény és kisigényű” háztartási alkalmazottat feleség gyanánt. Az orosz feleségjelöl­tek címének ára a német körül­ményekhez képest csekély: csu­pán 100 márka. M egvolt az esküvő, a lako­dalom, a régi gond azon­ban nem múlt el: lakást szerezni nem sikerült! — Egy olcsóbb albérletet — javasolták többen is, de a fiatalok hallani sem akartak róla. — A lakbér még nem min­den... Özvegy Bordás János né egye­dül lakott a városhoz közeli por­tán, a hajdan szép időket megélt tomácos házban. Amióta a férje váratlanul meghalt, egyedül a fi­ában, Jancsiban volt a remény­sége, hogy nem hagyja árván a családi fészket. — Elférünk itt mind a hár­man! Ha akarjátok, meghúzó­dok majd a kisházban... A fiú szerette, de ismerte az anyját: konok makacsságát és azt a tulajdonságát, hogy az utolsó szó mindig az övé kellett, hogy legyen. Az apja is háborgott elle­ne eleget, napirenden voltak a veszekedések, de aztán Bordás János megadta magát. — Viselem a kalapot, igazgas­sa ő a fejemen... A nászút boldogságát — mint a tavaszi borulás — elborította a lakásgond, mígnem egy reggel Tündi átölelte a Jancsi nyakát, és mintha szerelmi vallomásra ké­szülne, a fülébe súgta: — Találtam egy szép, nagy la­kást! Az új férj áprilisi tréfának vél­te a hirtelen bejelentést, és csók­jaival a felesége szájára tapasz­totta a további szavakat. — Persze, csak ha nem fojtasz meg, és ha te is beleegyezel! A szállodai szobában halkan szólt a zene, az erősödő fény reg­gelihez parancsolta a vendége­ket. — A mamához költözünk. Végleg! Az előbb még oly vidám és já­tékos arc elkomorodott, és Jancsi Három évszázada dacol hábo­rúkkal, viharokkal, árvizekkel és emberi gondatlansággal, de úgy látszik, a XX. század végének környezetszennyezése elvégzi azt, ami mindezeknek nem sike­rült: pusztulás fenyegeti India egyik leghíresebb és legszebb épületét, a világ hét csodájának egyikét, a szerelem emlékművét — az agrai Tadzs Mahalt. Feketére kormozza a kupola belsejét a XVII. századi uralko­dó, Sah-Dzsehan és felesége, Mumtaz Mahal sírján naphosz- szat lobogó gyertyák füstje. A szultán feleségének emlékére építtette a mauzóleumot, színes mozaikokkal kirakott fehér már­ványból. Az asszony 14. gyerme­ke világra hozatala közben halt meg. 22 évi munka után, 1652- ben készült el a mű, amelynek építésében 22.000 perzsa, fran­cia, török és olasz kézműves vett részt. A kupola és a szemet gyö­nyörködtető arányban elhelye­dacosan kiugrott az ágyból. — Ismered az anyámat! Vele nem tudnál élni... Reggeli után sétáltak, aztán ibolyázni indultak a közeli he­gyekbe. Barkát szedtek a mo­gyoróbokrokról, kószáltak, és Tündinek a hegymászásban ki­pirult az arca. A mámorító tava­szi illatoktól elbódultan a férje karjai között kötött ki. — Majd én megnevelem a ma­mát! Óvónő vagyok, de a felnőt­tekhez is értek... Az új szobabútort az üzletből már az öreg házba vitte a teher­autó, a Trabanttal már tizedszer fordultak, míg végre minden apróság a helyére került. A ma­ma nem titkolt meglepetéssel vette a váratlan örömhírt, és pa­kolni kezdett a kisházba. — Meghúzom itt magam! Tündi ölbe kapta a mamát, és megforgatta, mintha ringlispil- ben ülne. — A mama a helyén marad! És ha örömet akar nekem szerez­ni, elfogadja az én kényelmes, lánykori rekamiémat is. Mi reg­geltől estig a városban vagyunk, ugyan, ki várna haza minket dél­után meleg étellel, ha nem ma­radna egészen velünk... Özvegy Bordás Jánosné a sür­zett négy minaret a távolból olyan benyomást kelt a nézőben, mintha az építmény a föld felett lebegne. Az évente ide zarándokló 3 millió látogató között szép szám­mal akadnak vandálok, akik a fa­lakba karcolják nevüket. És hiá­ba tisztítják meg az illetékesek az épületet évről évre az amerikai haditengerészet által kifejlesztett gyantavegyülettel, a fehér már­vány egyre inkább sárgás árnya­latot ölt. Három méter hosszúsá­got és 3 milliméter vastagságot is elérő repedések jelentek meg a falakon, amelyekből kisebb már­ványdarabok válnak le időről időre. Az Ágra környéki gyárak és villanyerőművek ezrei füsttel elegy kéngázzal károsítják az építményt. Mindössze 40 kilo­méterre innen található egy ha­talmas olajfinomító, és persze, a Rádzsasztán-sivatag homokvi­harai, a szomszédos hindu kre­matórium máglyái, no meg a ma­gés-forgástól szédülve a menye nyakába kapaszkodott, és kapott ébresztőnek akkora cuppanós puszit, hogy még Jancsi is meg­hallotta. — Itt nem lesz asszonyura­lom! Hogyan is gondolnátok: ketten egy ellen? Bordásné minden reggel a ka­puig kísérte a fiatalokat, és fel­használta az időt, hogy az utca­beliekkel is szót váltson. — Azt mondta a menyem, hogy itt a hármunké minden! Hallani sem akart róla, hogy ki­költözzek a kisházba... Tündi a korábbi busszal érke­zett haza mindig az óvodából. Ilyenkor elmesélt mindent a ma­mának: a növekvő piaci árakat, a napi pletykákat, és hogy tud egy üzletet, ahol már ki is nézett hús- vétra egy szép ruhát a mamá­nak... — Holnap megvesszük! Bordásnéra rá sem lehetett is­merni, amióta együtt élt a fiata­lokkal. A menye kívánságára ki­vetkőzött a feketéből, és nagy dolgokat kezdett forgatni a fejé­ben. — Szánt ásd fel a kertet, Jan­csi! Amióta apád meghalt, csak dudva terem benne és árvacsalán. A tyúkólat is rendbe hozhat­uzóleum körüli utak forgalma is megteszi a magáét. Mindehhez járulnak még a denevérek, pat­kányok és a méhek. Ez utóbbiak nyaranta hatalmas lépeket építe­nek a boltíveken. Az úgynevezett lebegő szem­csés anyagok 372-től 788 mik- rogrammig terjednek, míg a megengedett mérték 100 mik- rogramm. Az amerikai Park Service azt javasolta az indiai kormánynak, hogy hozzon létre egy 1620 hek­táros nemzeti parkot a Tadzs Mahal körül. Ennek költségei 78 millió dollárt tennének ki. Wa­shington kereken egymillió dol­lár támogatást ajánlott fel kuta­tásra és tervezésre, de a park épí­téséhez egyelőre nem ígért pénz­ügyi segítséget. Ha a terv megva­lósul, 121 hektáros kert övezné a mauzóleumot, és a fallal körül­vett, 22 épületből, kertekből, szökőkutakból álló műemléke­gyüttest. nánk, télire egy hízónak is kerül­ne férőhely... A fia a vállát rángatta, gondol­ta, majd csak elszállnak az anyja ábrándjai. — Nem kell erőltetni, anyuka! János majd elvállalja a piaci be­vásárlást. A Trabantot pedig megtartjuk az idők végezetéig... A két asszony összekacsintott, János morogva és nyomatékkai csukta be maga után az ajtót. Es­te aztán kibuggyant belőle a mondanivaló: — Szóval a mamát szelídítő pedagógiádnak én lettem az ál­dozata! Ebből nem esztek... Tündi csókkal fojtotta a férje torkára a szót, aztán amikor már elcsitult a forgószél, félálomban a fülébe suttogta: — Holnap majd mindent megbeszélünk... Másnap, mire János hazaérke­zett, a fél konyhakertet már fel­ásta a két asszony, és a tűzhely alatt egy dobozban kiscsirkék csipogtak. Segíteni akart az ásás­ban, de az asszonyok tiltakoztak: — Te lovas fogatot keress, hogy még a héten a nagy kertet is felszántsák, és a burgonyavető­magot is megnézhetnéd a felvá­sárlónál... Vasárnap délután a fiatalok kisétáltak a közeli erdőbe, ahol már virágba borult a vadcseresz­nye, koronát bontott a nyír, és a déli verőn kibontotta szirmait a gyöngyvirág. A tavalyi gyalog- utat már benőtte a friss fű, mé­hek orgonáltak a tétovázó szellő­nek, és fészkeket rakó, szerelmes madárkák hejehujáztak a lom­bosodó gallyak között. A forrás­nál leültek egy vén tuskóra, amelynek az oldalára a boldog férj bicskával emléket vésett: Fészket raktunk! Tündi és Jancsi... Szalay István Egyetlen magyar királyról sincs a nép ajkán annyi legenda, történet, megemlékezés, mint Mátyásról. Közismerten bölcs és igazságos volt, kedvelte a tudo­mányokat, a művészeteket, a pompát, de talán minden kedvte­lésnél jobban a vadászatot. Ezúttal egy világhírű és a ma­ga nemében páratlan vadaskert­tel és helységgel ismertetjük meg olvasóinkat, korántsem önálló kutatás, sokkal inkább történel­mi és építészeti hagyatékok alap­ján. Mindenekelőtt egy 1530-as években kelt, Bonfini által írott idézet: „Budátólészakra van a királyi vadaskert, Nyék a neve. Kerítés­sel övezték! Erdeje nem éppen sű­rű, kellemetes tisztások tarkítják, szélén a királyi vadászkastély áll, nagyszerű épületekkel. ” 1931-ben Hűvösvölgynek a Vadaskert nevű dűlőjében a ku­tatók középkori falmaradvá­nyokra bukkantak, ahol Garády, a híres régész megtalálta a XI- XII. században épített „Nyék” falu román kori templomának maradványait, majd feltárt egé­szen a Hármashatár-hegyig hú­zódó királyi vaskertet, illetve a hozzá tartozó paloták és épüle­tek romjait. Történelmünk e gyöngyszeme ékesítette hazánkat mindaddig, amíg a török földig nem rombol­ta. A korabeli okiratok bizonyít­ják, hogy a nyéki vad-, illetve va­dászparadicsomban a nagy ki­rály egyedül is szívesen járt-kelt, vadászott, hódolt kedvenc pasz- sziójának, de látogatta e helyet II. Ulászló és ifjú neje, Habsburg Mária, a „gótikus” amazon is. A vigalmakat, a messzi földön híres királyi szórakozásokat el­sősorban Brandenburgi György őrgróf honosította meg, amely­ről Burgió pápai követ is fontos­nak tartotta megemlékezni: „Itt nem mindennapi foglal­kozás a tánc és a vadászat, a vad­hajsza. Csakhogy ő nem csupán vadakat és madarakat hajhász, hanem... itt félretéve minden sze­mérmét, élvezi a mértéktelen evést-ivást és mindazt, ami már ezzel jár...” 1500 táján gyakori vendége volt Nyéknek Jagelló Zsigmond herceg, II. Ulászló legifjabb öcs- cse. Hol solymászattal, hol falká- zással, hol meg kártya- és kocka­játékkal mulattak. A vadásztörténelem kutatói­nak kincsestára ez a táj, mert megismertet a középkori vadá­szati módokkal, szokásokkal, foglalkozásokkal, sőt tudósít ar­ról is, hogy a nyéki királyi vadas­kertben szelídített állatok is vol­tak, így állíthatjuk, hogy az „első állatkertet” Európában maga Mátyás király létesítette. Kertészet is volt Nyéken! Kirá- lyi számadáskönyvekben olvas­hatjuk, hogy ezek hol a királyi udvarnak szállítottak friss gyü­mölcsöt, hol meg Buda templo­mainak kedveskedtek effélékkel, nem utolsósorban virágaikkal... 1525-ben II. Lajos sáfára je­gyezte fel a nyéki Balázs Tamás vincellér nevét, aki bort szállított II. Lajosnak. Az is kiderül a fel­jegyzésekből, hogy a vincellér nyakörveket vásárolt a király kedvenc majma számára, nem is szólva a rengeteg fáklyáról, ame­lyeket a vadászkompániák hasz­náltak. Ezekről a feledhetetlen budai, illetve nyéki napokról 1530-ban —tehát jóval a mohácsi vész után — az ifjan megözvegyült Mária királyné így emlékezik: „Brüsszelből Batthyány Fe­rencnek: „ Lajos király halála óta örökké bánatos vagyok, és nem feledhetem a budai szép napo­kat...” A buda-nyéki vadaskertbe is betört a világtörténelem. Mo­hács után Nagy Azulejmán szul­tán vonult be az elnéptelenedett, elárvult Budára. Krónikása, Dselálzáde leírja, hogy a szultán maga is nagy vadász volt, ezért 1527. szeptember 15-16-án járt a nyéki vadaskertben. Sólymokkal és vadászgepár­dokkal űzte a néhai Lajos király­nak féltett és menekülő vadjait... Történetíróink jóvoltából rö­püljünk még vissza a boldog időkbe, és pillantsunk bele, mi­ként élték itt boldog napjaikat a hölgyek és urak. Mária királynő­nek — kora Dianájának—idején már állt a nyéki kastély, innen in­dult lovaglóútjaira, magányos sétáira ez a természetet és vada­kat kedvelő titokzatos asszony, Nagy Lajos leánya. Férje távollétében terhesen is nyeregbe szállt, de lova megbot­lott, és mire rátaláltak, ő és mag­zata már halott volt. A magányos és tragikus lovaglásról a hírt há­taslova vitte meg Budára. Természetesen akadnak fel­jegyzések magáról Mátyás ki­rályról is, aki lovaglásai során gyakran bezörgetett a barátok klastromába, és kereste a pálos rendi barátot, Gergely priort, aki szenvedélyes vitapartnere volt a tudós királynak. Feljegyezték, hogy testet-íelket üdíteni — vele nemegyszer — még a klastrom pincéjébe is lement. És hogy igaz volt-e Mátyás ki­rály és Szép Ilonka szerelmi idill- je? Ezt ma már a liget öreg fái sem tudnák megmondani, bár a kastély romjaira épült XVII. szá­zad végi fogadó neve német nyelven „Szép Pásztorlány” vo\t. A vadáskert vége, fénykorá­nak utolsó szakasza Ferdinánd idejére esik, aki megkísérli meg­menteni a kertet és a vadakat, egyebek között azzal is, hogy meg akaija tiltani az ottani vadá­szatot a környék földbirtokosai­nak éppen úgy, mint a kisembe­reknek. Az országos vadászati regula azonban fiaskót szenved, és a korabeli törvényszerkesztő így kesereg: „ezeknek az urak­nak, úgy látszik, mindent szabad, mindenhez joguk van...” 1529-ben egy ötszáz holdas vadaskert marad a hajdani va­dasparadicsom helyén, a kastélyt belepi a dudva, a parkokat felve­ri a gaz, az úgynevezett vadas kő­falban három akkora rés tátong, hogy azon szabadon járhatnak ki-be a nemes vadak. Úgy szaba­dult el a vadaskert két szarvasa is, amelyek pedig már olyan szelí­dek voltak, hogy elkergetni is bi­zonyára nehéz volt őktjt. E ro­mokkal együtt dőlt össje tulaj­donképpen az első magyar vadá­szati törvény tervezete is, ame­lyet nem akadt, aki betartson. A török tehát feldúlta Nyéket, a kastély köveit, értékes falazó­anyagait a török után odatelepí­tett budakesziek hordták szét. Minden emlék a múltat idézi, és a romok alól kinő a történe­lem, légyen az a kastély, temp­lom, zárda, vagy netán vadaspa­radicsom, ahol a földi gyönyörű­ségek is tanyát verhettek. Vége­zetül néhány szép mondatot hadd idézzünk a korabeli köny­vekből és leírásokból, amelyek morzsáknak számítanak egy nagy karéj „kenyérből”. „Szép vadállatokon és szép ebeken, büszke sólymokon, va­dászgepárdokon és lovakon kívül szépasszonyok is bőségesen for­golódtak Nyéken, ebben a földi paradicsomban. ” Sőt, a víg vadászokon kívül re­metékkel, barlangjaikban me­rengő barátokkal is találkozha­tunk. A vadászkürtök harsogá­sába közeli kolostor harangszava csendül. A magyar pálosok ezek a remeték! És hogy hol is volt e földi paradicsom? Erről is szá­moljon be a korabeli tudósító... „Az országút mentén, három stádiumnyira a városfaltól...” Fészekrakók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents