Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23-24 / 121. szám

4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. május 23—24., szombat—vasárnap „Egy politikusnak mindent ki kell bírnia” Félidőben dr. Pásztor József füzesabonyi polgármesterrel Néhány hónappal ezelőtt már sokan „leírták” dr. Pásztor Jó­zsef füzesabonyi polgármestert. A hivatal jegyző nélkül maradt, az alpolgármester lemondott, az önkormányzati testületet éles vi­ták osztották meg. A polgármes­ter pedig infarktust kapott, hosz- szű ideig birkózott betegségével. Aztán hihetetlen erővel talpra- állt, megszabadult felesleges ki­lóitól, s lassan rendezett mindent maga körül is. Ezért egyszerre vetünk vele számot a város ügye­ivel és személyes sorsával. — Most, ahogy a ciklus fél­idejéhez érkezünk, minden te­lepülésen számot kell vetni az­zal, hogy az önkormányzat mit végzett el a lehetőségeihez ké­pest. Füzesabonyban hogyan vonható meg ez a mérleg? — Ez alatt a két év alatt a vá­rosban elég sok változás történt. Egyrészt — ami már többször megjelent — felgyorsítottuk a gázprogramot, és egy év alatt a három év tervét készítettük el. Jelenleg már csak egy 6 kilomé­teres szakasz van hátra, s ezzel az égész város gázhálózata megva­lósul. Ezzel egyidejűleg — szin­tén 6 kilométeren — portalanít- juk az utat, a többi, mintegy 26 kilométeres útszakaszt pedig jár­hatóvá, feljavított földúttá tesz- szük. Úgy, hogy minden utcában elkészítjük az úttükröt és az -ala­pot, s jövőre, illetve két év múlva ott is el tudjuk végezni a portala­nítást. Ez igen komoly terv egy önkormányzat életében. A la- kósság támogatását is kérjük a munkához a sóder és a kavics szétterítéséhez, valamint a csa­padékelvezetéshez, illetve az út­menti járda elkészítéséhez. Az önkormányzat ez utóbbihoz megveszi a sódert és a cementet, a munkát pedig — remélhetően — a polgárok végzik el. — Az egészségügyi központot sikerült befejezni, ez a munka 26 'millió forintba került. Ebben az évben már az új helyen gyógyíta­nak a szakorvosok. Tíz éve készí­tették el a Teleki Blanka Általá­nos Iskola tetőszerkezetét, de ta­valy — sajnos — kiderült, hogy le kell cserélni. Ez 3 millió forint veszteséget jelent az önkor­mányzatnak. Ezt nem terveztük be előre, de kötelező megcsinál­ni, hiszen az épület állagát veszé­lyezteti. További négy tantervet szándékozunk az iskola mellé építeni, s egy tornacsarnokot, amely nemcsak az általános isko­lások testedzéséhez ad majd he­lyet, hanem Füzesabony ver­senysportját is szolgálja. — Tárgyalásokat folytatunk egy HESCO nevű amerikai cég­gél. Az előzetes megbeszélések szerint vállalnák a város közvilá­gításának teljes rekonstrukció­ját. Természetesen így az eddig be nem világított területek is fényt kapnának, s ezáltal a város bekötő szakaszai nem lennének balesetveszélyesek — még köd­ben sem — akár a telepi, akár a falusi részen. Nagyobb beruhá­zásként szeretnénk még megva­lósítani a vízösszeköttetést; egy második gerinchálózat megépí­tésével a falu és a telepi terület is vezetékes vízhez juthatna. Tár­gyalásokat folytatunk a minisz­tériumokkal és a szakhatóságok­kal — területi elv alapján —, hogy Egerfarmost és Mezőtárkányt bitumenes úttal kössük váro­sunkhoz. Ez az M3-as főúthoz való csatlakozást is jelentené, s így az említett települések be­kapcsolódhatnának az ország, a „nagyvilág” életébe. ÍEgerfar- mos jelenleg csak Szihalmon ke­resztül közelíthető meg.) Jóma­gam — mint megyei közgyűlési tag — is szeretnék eljárni a két község érdekében. — Az egyik legfontosabb kérdésről még nem ejtett szót. A település életét meghatároz­za a gazdaság, s ebben csak részben lehet szerepe az önkor­mányzatnak, tekintettel arra, hogy egy privát gazdaságot pró­bálunk megformálni, ahol az ál­lami tulajdonnak kevés helye jut. Az önkormányzat mit tud tenni a gazdaság élénkítéséért? — Jelenleg két vállalkozó vé­gez nagyobb beruházást: az ljegyik a'33-aS níelletfbéhzlnkút; Tisztességgel szeretnék helytállni (Fotó: Szántó György) a másik az ugyancsak ottani, Trombitás-féle építkezés, ami fa­üzemi és kereskedelmi célokat szolgálna. A kárpótlási és az át­alakulási törvény bizonyos érte­lemben visszavet bennünket, mert a végrehajtása után maradó földterülettel rendelkezünk, s azt szeretnénk vállalkozóknak adni, akár kedvezményes áron, akár apportként. Hál’istennek, sike­rült a törvénynek korrektül ele­get tennünk, s megegyezünk mind a termelőszövetkezettel, mind az állami gazdasággal, mind pedig az igénylőkkel. Most már csak a kimérést várjuk, s ami azután marad — mintegy 130 hektár — nem sok, de nem is ke­vés. Ezek mind iparterületté nyilváníthatóak lesznek, ame­lyekkel szeretnénk kicsalogatni a tőkét a beruházó zsebéből. A vá­roson belül is tervezünk kialakí­tani egy olyan területet, amely kifejezetten kereskedelmi célo­kat szolgálna. Ez a buszpályaud­var környéke volna, amelyre a hatósági engedélyeket megkap­tuk, s jelenleg már csak az áfész- szel kellene megegyezni, illetve a kereskedőkkel, s egy pavilonsort lehetne ott kialakítani. A testület dönt arról, hogy milyen módon visszük be a vállalkozásokba a földünket. — Mennyire sújtja jelenleg a munkanélküliség a várost? — Füzesabonyban 400 mun­kanélkülit tartanak nyilván. Ez az aktív lakosság mintegy 7 szá­zaléka. — A város elhelyezkedése a gazdaság és a kereskedelem szempontjából nem rossz, hi­szen az Alföld és a hegységek határánál van. Ezen kívül az M3-as autópálya nyomvonala is itt halad majd, s így még inkább kötődhet majd Egerhez, s a tér­ség többi településéhez. Ho­gyan kívánják kihasználni eze­ket a lehetőségeket? — Készülünk. Jelenleg a fő­építészünk, illetve a városépítési csoportunk a 33-as út mellett egy új rész felépítésén gondolkodik, hogy az átmenő forgalmat vala­milyen formában „megfogjuk.” Eger és Szilvásvárad közelsége, az autópálya-csomópont ittléte eleve bekapcsolja Füzesabonyt a vérkeringésbe. Már többen is megkerestek ezzel kapcsolatban, így német és svéd beruházók is, akik a településünkön nagyobb üzemegységeket szeretnének te­lepíteni. Előrehaladott tárgyalá­sokat folytatunk:, s ha czeksiker­a. /i ,r. r. t rel járnak, a ciklus végén 800- 1000 embernek lesz itt munkale­hetősége. Ez azt jelentené, hogy mind Füzesabonyban, mind pe­dig közvetlen közelében meg­szűnhetne a munkanélküliség. További lehetőségeket nyújt, amit közösen tervezünk Egerrel: ott ugyanis komoly szemételhe­lyezési gondok vannak, s közö­sen hoznánk létre egy szemétfel­dolgozót. Nem égetőt, amely mi­att például Nagyúton komoly fe­szültségek adódtak. Ez mindkét város ilyen jellegű proglémáját megoldhatná. Remélem, ha eb­ben az esztendőben nem is, de a következőben elindulhatunk a megvalósítás útján. Sajnos, je­lenleg a törvénykezés még min­dig lassú, s a gyors döntés nem a két város önkormányzatától függ, mert a jogszabályok fékez­nek bennünket. — Az elhangzottak szerint Füzesabony affelé halad, hogy egy európai értelemben vett kis­várossá formálódjon. A gazda­ságon túl ennek megvannak a szellemi vonatkozásai is, mind az erkölcsiségben, mind a kul­túrában. Hogyan látja ilyen szempontból a fejlődést? . — Európai mércével inkább egy régi típusú mezővárosi for­mát szeretnénk kialakítani, egy­fajta kertvárost. Nem magas épületeket, hanem szépen par­kosított, csinosított utcákat. Ta­valy a Földművelésügyi Minisz­térium elkészítette Füzesabony parkosítási, zöldövezeti tervét. Idén a megvalósítási fázishoz ér­keztünk, ültetjük a facsemeté­ket, a sövényeket. Ennek a mun­kánknak 4-5 év múlva látjuk az eredményét, amikor is ezek a nö­vények megerősödnek, kitere­bélyesednek. Mintha fellendült volna a kulturális élet a város­ban. A több évtizede jól működő Tinódi énekkarunknak nagyon jó kapcsolata alakult ki egy bajor település zenekarával. Tavaly ők voltak nálunk, idén mi viszonoz­zuk a látogatást. Minden bizony­nyal baráti kapcsolatfelvételre is sor kerül. A tinódisok járják a környező országokat. Tánc- együttesünk az általános iskolán alapszik. Remélem, hogy a mű­velődési háznak, illetve a könyv­tárnak, valamint az általános is­koláknak a bevonásával megin­dul a kulturális önképző körök létrejötte. Értem ezalatt például a színjátszókor megszületését. A kisgazdapárt és a keresztényde­mokraták közösen szeretnék1 megalakítani a gazdakört, amely tanácsadással, érdekképviselet­tel segíthetné azokat, akik a föld­jükből, kétkezi munkájukból szeretnének megélni. így szeret­nénk a mezőgazdasági kamarát is letelepíteni Füzesabonyban. — Ehhez az önkormányzat­ban is megfelelő politikai alapot teremtettek, hiszen a városban működő pártok párbeszédet alakítottak ki, s a nézetkülönb­ségek ellenére is jól tudnak együtt dolgozni. Úgy tűnik, mintha a kezdeti, lázas viták csillapodtak volna... — Politikai viták mindig is lesznek, hiszen az nem is lenne jó, ha a politikusok egyetértené- nek mindenben. Akkor vissza­térne az egypártrendszer. Mint polgármester, vállaltam, hogy minden hónapban a a politikai pártok vezetőivel — mind a hét politikai pártéval — egyeztető tárgyalásokat folytatok. Ezeken az üléseken megvitatjuk a napi, aktuális politikai kérdéseket, to­vábbá a város gazdasági, társa­dalmi problémáit. Sok esetben megbeszéljük az önkormányzat képviselő-testülete elé kerülő té­mákat is. Nálunk érvényesül a hétpárti konszenzus. így ünne­peltük május 1-jét. Megesik, hogy éles politikai vitáink van­nak, de ezek a viharok nem obst­ruktiv jellegűek, inkább a telepü­lés érdekét szolgálják. — Ez annál is szerencsésebb, mert még egy jó félévvel ezelőtt is nagyon nehéz helyzetben volt az önkormányzat. Polgármester úr beteg volt, nem volt jegyző­jük, lemondott az alpolgármes­ter, s szétszóródott, meddő vi­tákba bonyolódott a testület... — Tavaly szeptembertől en­nek az időszaknak vége, legalább­is én ebben nagyon bízom. Mind a képviselők, mind a politi­kai pártok teljes egészében a konstruktivitást helyezték elő­térbe. — Az egyik aktuális dolog most az egyházi tulajdon kérdé­se. Több településen nehezen vergődnek zöldágra. Önök ren­dezni tudták-e ezt a problémát? — Füzesabony érseki urada­lom volt. Mi az önkormányzat részéről kértük a plébánosunkat, hogy az érsek atyától szerezzen felhatalmazást a tárgyalásokhoz, ahol is szerződéseket aláírhatja. Ezt a plébános úr meg is kapta. Azon kérdésekben, amelyek az önkormányzati előterjesztésben szerepelnek az egyházi tulajdo­nok visszaadásáról, illetve a tör­vény adta lehetőségek szerinti cseréjéről, meg tudtunk egyezni. Minden volt egyházi tulajdonú ingatlant visszaadunk, illetve csere útján a sorsukat rendezzük. A tárgyalásokba bevontuk az oktatási intézményeket is, hiszen ők a legérintettebbek. S az igaz­gatók és oktatási bizottságok megértése és javaslata alapján teljes konszenzus alakult ki. — Lesz-e egyházi iskola a vá­rosban? — Biztosítjuk a lehetőséget, hogy egyházi iskola induljon vá­rosunkban. Ez most már nem az egyházon és nem az önkormány­zaton múlik, hanem a lakossá­gon, a szülőkön, azaz azon, hogy akamak-e egyházi oktatást a gyerekeiknek. Amennyiben igen, bármelyik időszakban tel­jesülhet a kívánságuk. — Polgármester úr orvosként vállalta ezt a nem könnyű tiszt­séget. Megbánta-e, avagy pedig két év múlva újra indul a követ­kező választáson? — Nehéz kérdés. Több képvi­selő azt mondta, hogy egy politi­kusnak mindent ki kell bírnia. Ha tavaly a betegségem miatt nem kellett volna több mint négy hónapig távol lennem, akkor er­re a kérdésre nyugodtabban vá­laszolnék. Most úgy érzem, hogy orvosként saját magamért is — de elsősorban a város polgáraiért — többet tudok majd tenni két év múlva. Addig is tisztességgel sze­retnék helytállni, megpróbálok mindent megtenni a városért. De aztán újra orvosként kívánok dolgozni... ,i j g ^ Gábor László • r-> fi i i H iV T Kik is voltak az egri strand gazdái? Az utóbbi hetekben többször merült fel a kérdés: az egyház visszaigényli-e vajon az egri strand területét? Bár hivatalos helyről elhangzott a határozott válasz — a „nem” —, mégis 8-10 egri polgár keresett meg szemé­lyesen, avagy telefonon, mint az egri fürdőkultúra monográfusát, vázoljam fel lapunk hasábjain, miként is alakult a múltban — egészen a jelenig — az egri strandfürdő területének birtok­lástörténete. Ezt annál is inkább érdemes széles körben ismertté tennem, hogy látva lássák az ille­tékesek: minő kulcsfontosságú­ak városunk, megyeszékhelyünk számára a melegvizű gyógyfor­rások és a strandfürdő. Szent István az általa alapítot­ta egyházmegye központja, Eger birtokába adta a területet, így a természetes melegforrások tér­ségét is. Az első levéltári adat szerint 1495-ben, tehát Mátyás király korában már nemcsak ál­lott a mai, Arnaut pasa nevét vi­selő, ún. „Török Fürdő”-nek megfelelő, a püspök tulajdonát képező ”melegvíz épülete”, azaz a fürdő, de azt akkor Bakócz Ta­más tataroztatta. A török hó­doltság kora az egri fürdőkultúra első fénykorát jelentette, s nem­csak a középkori püspöki fürdő­házat építették át üidzsává, de a mai Bárány-uszoda helyén felfa­kadó forrástó mellé is egy másik fürdőházat építettek. A mai strandfürdő északi medencéje helyén elterülő tavat az állatok fürdetésére hasznosították. A hódoltság után, még a XIX. szá­zad elejéig is itt fürdették a földes­úr juhait. A másik török fürdő lassan elenyészett, s ott 1855- ben Bartakovics érsek kialakít­tatta Eger első uszodáját! De ter­mészetesen nemcsak közvetle­nül a melegvizű források térsége volt egyházi kézben, mert ez a te­rület lenyúlott egészen a mai Hadnagy utcai lakótelep terüle­téig is. De tudnunk kell, hogy a mai „Török Fürdő” melléki strandterület déli részén elnyúló patakparti térségen a püspök­ségnek, majd pedig érsekségnek virágházai és veteményeskertje kapott helyet, a várban székelő középkori püspökség majorsága helyén. Ez a tekintélyes kiterje­désű terület tehát még az első vi­lágháború idejében is az egri egy­ház birtokát képezte. Az 1912. augusztus 30-i városi közgyűlé­sen dr. Alföldi Dávid ügyvéd, az egyik leghaladóbb gondolkodá­sú városatya vetette fel elsőként, hogy tegyen a város lépéseket az érseki fürdők megvételére, ugyanis a majdan korszerűsített fürdők Eger idegenforgalmát lennének hivatva szolgálni. 1907 tavaszán Samassa József egri bí­boros érsekkel folytatott tárgya­lássorozat eredményeként — 1910. január 1-jei hatállyal — a város megkötötte az érsekkel a termálfürdőre és az uszodára szóló három éves bérleti szerző­dést. De 1914. január 5-én dr. Jankovics Dezső polgármester és dr. Szmrecsányi Miklós érsek aláírta azt a szerződést, melyben az egyházfő elengedte a város 1910-től esedékes bérleti dijának megfizetését, és Eger városának adományozta a meleg vizűfürdő­ket, illetve a forrásokat, értve ez utóbbi alatt a mai Flóra üdülő­szálló előtt elterülő, hasonlóan melegvizű forrástavat, ahol a mosoda működött. 1918 őszén azonban a város, mivel nem ren­delkezett kellő tőkével a fürdők fejlesztésére, azt az érsek úr be­vonásával 955 ezer koronáért el­adta az Egri Városfejlesztő Rész­vénytársaságnak, s annak 7500 darab részvényéből 1250 dara­bot — 500 ezer korona értékben — megvásárolt. E vállalkozás motorja a városi főmérnöki állá­sából ezért megvált Bárány Géza volt. Ekkor épült ki a ma is fenn­álló uszoda, felépült az azóta le­rombolt József-fürdő épülete, s a gőzmosoda és a fürdőház kor­szerűsítése mellett kiépítették a mai strandmedencét megelőző, sokszögű szabadtéri gyógyvizű medencét. 1925-ben a város megvásárolta a részvények több­ségét, s a hozzá jutott 16710 da­rab részvény birtokában elérte azt, hogy a képviselő-testület maga határozzon a cég, s így a fürdők további sorsa, fejlesztése ügyében. Ekkor létrehozták a Városi Fürdő Részvénytársasá­got, amely azután kiépítette a strandfürdőt, és — sorsdöntő lé­pésként — 1927 végén a Népjó­léti és Munkaügyi Minisztérium a fürdő forrásai vizének — bele­értve a szabadtéri strandmeden­cét is — a ”gyógyvíz jellegbet adományozta. A két világháború között országos szinten felvirág­zott az egri fürdőkultúra, ismert­té vált városunk gyógyvize és ra­gyogó strandfürdője. A Városi Gyógyfürdő Rész­vénytársaságot a világháború után államosították, és az 1949. augusztus 13-án életrehívott Eg­ri Víz- és Csatornaművek Közsé­gi Vállalata vette át, majd pedig a később megteremtett Egri Víz­mű és Gyógyfürdő Vállalat ke­zébe került, amely a későbbi át­szervezések során a Heves Me­gyei Vízmű Vállalat nevet vette fel. Az 1960-as évek elején a strandfürdő területéhez csatolták az érseki veteményeskertet, amely- lyel a strandfürdő területe egé­szen a Hadnagy utcáig terjedt le. 1979-ben megnyílt a megyei kórház reumaosztálya, a népsze­rű „reumakórház”. Nem lenne teljes a rövidre fogott beszámoló, ha nem említeném meg, hogy 1958-tól a strandfejlesztés mo­torja volt Hevessy Sándor városi főmérnök, Hortobágyi István megyei tanácsi tervosztályveze­tő, a városi tanács műszaki osztá­lya mellett nagy aktivitással munkálkodó üdülőhelyi albi­zottságból dr. Kőrffy Lóránd, majd pedig dr. Lengyel Endre. Az igazsághoz tartozik, hogy igen nagy ellenállást kellett le­győzniük! Hadd említsem még meg, hogy 1954-ben a miniszté­rium Egert üdülőhellyé nyílvání- totta. Az egri egyház tehát legfel­jebb a strandfürdő déli végét ké­pező, egykori veteményeskertjé­re támaszthatott volna most igényt, amelytől azonban elállt... Sugár István A SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Tolnai Világtörténelme V. kötet Moldova György: A félelem kapuja Vavyan Fable: A halkirálynő és a dzsinnek Danielle Steel: Titkok Vallejo-album A növény (a SZEMTANÚ sorozat 12. kötete) Terminator I. ELŐJEGYEZTETHETŐ: Révai Nagy Lexikona A sport krónikája LAROUSSE gyermek enciklopédia GUINESS enciklopédia SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 16-998 c Érsek u. ,2. 1 4 » n- / -*r

Next

/
Thumbnails
Contents