Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23-24 / 121. szám

HÍRLAP, 1992. május 23—24., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Helytörténeti előadás A hatvani városi művelődési központ népszerű helytörténeti előadás-sorozatának következő találkozója május 26-án, kedden délután 3 órakor kezdődik. Né­meti Gábor, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója tart előadást „Hatvan fejlődése 1849-től 1944-ig” címmel. A művészetről és a műemlékekről Az európai keresztyén érték- rendszer folyamatosságáért fel­elősséget érző magyar művészek és művészetpártolók április vé­gén Érden tartották összejövete­lüket. A konferencián megyénk­ből Demény-Dittel Lajos hatvani műemléki író, helytörténész vett részt, aki a Tájak — Korok — Múzeumok Egyesületet képvi­selte. Hozzászólásában beszélt az egyházi műemlékeket, művé­szeti tárgyakat is bemutató Tájak — Korok — Múzeumok kis­könyvtára népszerű füzeteiről, és példákat hozott fel a római ka­tolikus plébánosok műemlékvé­dő tevékenységéről. Megjelent a Lőrinci Hírei Az elmúlt héten számos lőrin­ci otthonba jutott el a város lapja, a Lőrinci Hírei. A lokálpatrióta újság immár negyedik alkalom­mal megjelent számában egye­bek között az Erőmű-lakótelep­ről, a helyi intézményekről, hely- történeti érdekességekről és né­hány időszerű városi problémá­ról is olvashatnak. Bajza-emlékülés Szűcsiben Május 30-án, szombaton Baj- za-emlékülést szerveznek Szű­csiben az irodalomtörténeti tár­saság néhány jeles képviselőjé­nek részvételével. Az összejöve­telen Bajza Józsefről is megem­lékeznek, s megtekintik a telepü­lésen található Bajza-emlékhá- zat is. Yöröskeresztesek hatvani döntője A Vöröskereszt Hatvan Váro­si Szervezete idén is megrendez­te az elsősegélynyújtók és cse­csemőgondozók városi verse­nyét, melyen az általános és kö­zépiskolák öt-öt fős csapatokkal vettek részt. A jelenlevők az el­méleti ismereteken túl gyakorlati feladatokkal is megbirkóztak. Az első helyen az elsősegély- nyújtók versenyében a Lőrinci 2. Számú Általános Iskola csapata, a csecsemőgondozási vetélke­désben pedig a Hatvani 2. Számú Általános Iskola diákjai végez­tek. Gyermeknap Hatvanban, a városi művelő­dési központ szervezésében nagyszabású gyermeknapi prog­ramsorozatra vátják a fiatalokat május 30-án és 31-én. Szomba­ton az intézmény épülete előtt felállított gumivárban szórakoz­hatnak a gyerekek, délután 2 órától pedig játékos vetélkedő­kön vehetnek részt a Városháza előtti téren, illetve a művelődési központban. Vasárnap 9 órától mesevárost építhetnek a kicsik a kultúrház előtt, az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban pedig egész délelőtt fakultatív gyermekprogramokra várják az érdeklődőket. Kerékpártúra A hatvani környezetvédők és a művelődési ház közös szerve­zésében kerékpártúrára hívják az általános és középiskolás diá­kokat. A résztvevők május 30- án,-szambaton. lü. órakor indul­nak az intézmény elől. Új kiállítás a Hatvani Galériában Új tárlat nyűt meg a napokban a Hatvani Galériában. A közönség Laborcz Mónika rákoskeresztúri szobrász- és keramikusművész, va­lamint Karsai Zsigmond festőművész alkotásait láthatja június 8-ig. Képeink a kiállításból adnak ízelítőt. (Fotó: Perl Márton) Zagyvaszántói „Ki mit tud?” Roppanó cipőtalpak, libbenő szoknyácskák, izgalomtól lángo­ló arcok, tapsra lendülő, érdes szülőkezek... A játék és az együttlét öröme járta át május 15-én, pénteken a zagyvaszántói szíveket. A kultúrházban lezaj­lott „Ki mit tud?” versenyről mindenki nyertesen tért haza. Nehéz elfogultság nélkül írni azokról a gyerekekről, akiket mi, tanárok készítettünk fel a meg­mérettetésre, s akik sajátos, va­rázslatos gyermeki fantáziájuk­kal formálták meg a különböző szerepeket. Szavaltak, meséltek, zenéltek, táncoltak a nézők leg­nagyobb büszkeségére, hiszen a falu, az iskola, a mi gyerekeink ők. „A jövő emberei” — mormog­ta magában egy öreg nénike, s szemében megcsillant a remény. A néptánccsoport műsorát hall­gatva talán hajdani önmagát lát­ta perdülni-fordulni a színpa­don. Szerénytelenség talán azt mondani: megérte a fáradságot. Én mégis ezúton köszönöm az általános iskola tanárainak és diákjainak a lelkiismeretes felké­szülést, az összefogást, a színvo­nalas műsorokat. Azt hiszem, ez­zel a rendezvénnyel megmoz­dult, elindult valami a falusi hét­köznapokban. S ha belegondo­lunk, ez a mai, elfakulni látszó vi­lágunkban nem is kis eredmény. Ábrahám Attiláné tanár Munkahelyteremtő vállalkozás Petőfibányán Az új telephelyen kizárólag megbízható, jó szakembereket alkal­maznak Petőfibányán, a C&C Kft. szolid eleganciával berendezett irodájában két jól szituált, kö­zépkorú úr ül velem szemben. Krizsán Ferences Krizsán And­rás testvérek, s egyben két pros­peráló kft. ügyvezető igazgatói. Tíz évvel ezelőtt gmk, majd kis­szövetkezeti formában kezdtek tevékenykedni, két éve pedig — a törvény adta lehetőségekkel él­ve — családi tőke segítségével sa­ját vállalkozásba kezdtek. Tevé­kenységi körükbe tartozik a hid­raulikus rendszerek javítása, gyártása, a számítástechnikai vállalkozások, a nehézgépjaví­tás, az egyedi megrendelésre ké­szített gepek, berendezések elő­állítása. Á budapesti székhelyű Budacorp Számítástechnikái Műszaki Fejlesztő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonosai többévi eredményes tevékeny­ség után tavaly arra az elhatáro­zásra jutottak, hogy újabb telep­helyet alakítanak ki. Érre a célra a Mátraaljai Szénbányák Válla­lat Petőfibányán található egyik volt részlegét vásárolták meg. Je­lentős beruházással itt alakítot­ták ki a C&C Műszaki Fejlesztő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szerelőcsarnokait és az új mun­kahelyhez tartozó létesítménye­ket. — A külkereskedelmi joggal és kiterjedt nemzetközi kapcso­latokkal rendelkező két vállalko­zás az elmúlt évben 80 millió fo­rintos forgalmat bonyolított le. Ha tudjuk, hogy ez az eredmény elsősorban a testvérpár közel 10 éves tevékenységéhez fűződik, nem kerülhetjük el a kérdést: mi a hazai viszonylatban egyértel­műen sikeres magánvállalkozás titka? — Egyszerű a válasz: tehetsé­ges, megbízható és jól képzett szakembereket gyűjtöttünk ma­gunk köré, így lehetőség nyílott sokszínű profil kialakítására. Ve­vőkörünk bővítésére erőteljes piacpolitikát folytatunk, amely a levélakciótól kezdve a különbö­ző kiállításokon és rendezvénye­ken történő aktív részvételig ter­jed. A későbbiekben folyamato­san bővült a vevőkörünk. A Budacorp Kft. — tevékeny­ségéből adódóan — jelenleg amerikai, hongkongi, tajvani, szingapúri, németországi, auszt­riai és cseh-szlovákiai cégekkel áll munkakapcsolatban. A C&C Kft. alapítása és egy­éves működtetése jelentős beru­házásnak számít, s a krónikus munkanélküliséggel küszködő Petőfibányán talán egy új lehető­ség is a településen élők számá­ra... — Régi gazdasági alaptör­vény — mondják —, hogy a bevé­telt csak úgy lehet fokozni, ha a nyereség tetemes részét vissza­forgatjuk a vállalkozásba. A pes­ti kft. korszerűsítése mellett ezt tettük mi is a helyi cég kialakítá­sakor. Ez azt jelenti, hogy korlá­tozott számban munkahelyet is tudunk biztosítani, de kizárólag a megbízható, felkészült szak­embereknek. Jelenleg négy pe- tőfibányai lakost alkalmazunk, de a későbbiekben minden bi­zonnyal több embernek is kínál­hatunk munkalehetőséget. Ez kézenfekvő megoldás, hiszen az ingázó munkások útiköltsége többletkiadást jelent. — Mit kínál egy ilyenjól jöve­delmező munkahely dolgozói­nak? — A ió szakember átlagosan 20 ezer forintot keres, természe­tesen a teljesítmény függvényé­ben. Emellett ingyenes a munka­ruha, az étkeztetés, s megtérítjük az útiköltséget. — Manapság sokan panasz­kodnak, hogy a hazai gazdasági környezet nem kedvez a magán- vállalkozásoknak. Ónok hogy ítélik meg a saját helyzetüket? — A nehéz gazdasági körül­mények fokozott körültekintést és többletmunkát követelnek, de határozottan optimisták va­gyunk a jövőt illetően... (b) A kiábrándulás keltése — a legnagyobb hiba Lapunk május 18-i számában megjelent két hozzászólás az „Új utak az alkoholizmus gyógyítá­sában” című cikkünkhöz. Áz új­ságíró-etika is megkívánja, hogy idézzünk az érintett hatvani fő­orvos, dr. Pásztor András hozzá­szólásából, amelyet szerkesztő­ségünkhöz juttatott el. Mint úja: „...rosszhiszeműség feltételezni, hogy az említett mű­tét előtt nem történt meg a szük­séges felvilágosítás, vagy a műtét mar nem egy hosszabb közös munka befejezése. Aláhúzza a szerző cikkében a beteggel való összmunka fontosságát, hogy nem szabad hamis reményeket kelteni, írta, hogy a módszer nem szünteti meg az alkohol utáni vá­gyat, csak egy mentális fékrend­szer működését segíti elő. Bete­geink érdekében szeretném alá­húzni, hogy a hamis remények­hez hasonló hiba a nem megala­pozott kiábrándulás keltése a már operált és a gyógyulás útján járó betegekben. Úgy gondolom, hogy az alko­holizmusról és az ezzel kapcsola­tos tennivalókról — ennek társa­dalmi és családi vetületéről — nem lehet eleget beszélni. Hi­szem, hogy minden orvos — aki ezzel gyógyítómunkája során kapcsolatba kerül — kötelessé­gének kell, hogy tekintse képes­ségeihez és adottságaihoz mér­ten a segítségadást. Aki ezt nem teszi meg, az úgy viselkedik, mint az az orvos, aki a balesetnél nem áll meg automatikusan, hátha se­gíthet. Teljes mértékben egyet­értek, hogy nem a legkifinomul­tabb módszer a tablettabeültetés vagy -szedés, hisz egy szubhu- manus ösztönrendszert akadá­lyozó mechanizmus működteté­séről van szó. Sajnos, az alkohol­függőség és annak extrém mérté­kei a szubhumánus világba tar­toznak, s ennek gátlása sok eset­ben erős ingerekkel történhet, amelyeket a beteg önként vállalt magara. Hangsúlyoztuk, hogy a műtét feltétele bizonyos cogmtív szint, önismeret birtoklása. Ezúton szeretném megkö­szönni a Hírlap május 18-i szá­mában megjelent hozzászóláso­kat, mert a negatív jellegű hozzá­szólás is a probléma megoldásá­ért való fáradozást jelzi, és biz­tos, hogy minden személyeske­déstől mentes. Amit hiányoltam a megjegyzésekben: a megvaló­sítható, reális alternatív lehető­ségek javaslata. Patkós úr véle­ménye szerint furcsa, hogy ideg­sebész csinálja a műtéti beavat­kozást. A cikkből kiderült, hogy psychyátriai szakvizsgával ren­delkező idegsebészről van szó, aki jártas lehet a műtéti indicatio felállításában, a betegség kezelé­sében és a manuális megoldás­ban. Jó lett volna, ha Patkós úr megnevezte volna azt a személyt, aki szerinte alkalmas a műtét el­végzésére. Ugyanis ő azt írja, hogy az orvosok az alkoholiz­mussal — mint elsődleges orvosi feladattal — ne foglalkozzanak, orvosi feladattá ez csak akkor válik, ha a szövődmény szervi megbetegedést okoz. Minden betegségnél — hitem szerint — a megelőzésen van a hangsúly, és ebben az orvosoknak igenis, részt kell vállalniuk — nincs olyan hálózatunk, amely ezt át­vállalhatná. Szeretnék elnézést kérni dr. Orzóyés dr. Lajos főor­vosoktól, hogy szerkesztőségi kényszerűségből egy hasábra ke­rültek Patkós úrral, aki egy köz­mondást nagyon szerencsétlen módon értelmez. Biztos vagyok benne, hogy soha nem illettek volna sem engem, sem az újság­írónőt a butaság vádjával.” Kettős búcsú Még csak „házon belül” ismert a tény, de min­denki tudja a hatvani Damjanich szakmunkáskép­ző intézetben, hogy a ma délelőtti ballagás nemcsak a diákok búcsúja lesz, hanem képletesen az intéz­mény igazgatója, Ambruzs Sándor is innen számít­hatja nyugdíjba vonulását. Önmagában nem világ­rengető eseményről van itt szó, ám az igazgató úr esetében mindenképpen meg kell állnunk pár pol­gári szóra. Miért fogalmazok így? Merthogy a mai „Damjanich” mind tárgyi valóságában, építmény­rendszerében, mind az oktatás skálájának kibonta­koztatásában elsőként Ambruzs Sándor nevéhez, egyéniségének mobilitásához fűződik, miként szer­vezőkészsége teremtette meg azt a népes, magasan kvalifikált szaktanári, szakoktatói gárdát is, amely hosszú esztendők során területi vagy éppen orszá­gos versenyeken nyújtott jeles produkciójával öreg­bítette az iskola jó hírét és rangját. A sokrétű oktatás valóságát, úgy vélem, érzékle­tesen tanúsítják az ide sorolt tények, miszerint a szombaton „elballagó” — a szám nem téves! — 581 diákkal a legkülönbözőbb fakultációkban hetven­hét tanár, szakoktató foglalkozott a búcsúzás esz­tendejében, s tizenhat a különböző vállalati okta­tók, óraadók száma. Az intézmény kapunyitását : igazolja továbbá, hogy mindig figyelemrpej volt a helyi iparra, igényekre, így a kerekharaszti gyárnak cipőfelsőrész-készítőket, a konzervgyárnak élelmi- szer-tartósító ipari szakmunkásokat, a MÁV-nak pedig vasúti vontatójármű-szerelőket juttatott „jo­gosítványhoz”, sok egyéb szakma művelői mellett. Tovább bővítve mondandómat, a mai ballagás kapcsán azt is az igazgatóság javára kell írnom, mi­szerint az utolsó két évtizedben kiszélesítette az in­tézmény horizontját. Erre utal az iskola nevelőinek, élenjáró diákjainak hasznos barátkozása több kül­földi testvérintézménnyel, s Ambruzs Sándor, vala­mint tanártársai nyerték meg több felső intézmény vezetőit különböző országos szaktárgyi versenyek Hatvanban történő lebonyolításának éppen úgy, mint ahogyan a szakmunkásképző mindig nyitott volt a legkülönbözőbb helyi művelődési vállalkozá­sok előtt. Ehhez kapcsolódva vetjük papírra azt is, hogy a hatvani szakmunkástanulók nem csupán formális szereplői voltak évtizedeken át az országos szaktárgyi szemléknek, hanem számos babérhoz jutottak, ami városnak, intézménynek egyként nö­velheti hírét, rangját messzi tájakon. Búcsú hát a most végző fiataloktól, s jókívánság mind a tanárok, oktatók csapatának, amiként jó szívvel köszöntjük a helyi sikerek kiemelkedő ko­vácsát az év végével elköszönő Ambruzs Sándor igazgató személyébet). , tői n o (moídvay) LJj totózó Lőrinciben Lőrinciben, a város szívében, a Szabadság tér 25. szám alatti épü­letben a hónap elején nyűt meg az új totózó. A kirendeltségen a Sze­rencsejáték Rt. által forgalmazott valamennyi fogadási formával (to­tóval, lottóval, bongóval, sorsjegyekkel) várják a játékosokat. A tervek szerint a ^ésőbbiekben lapupkgt is.megvás/irolhatjákaz új létesítményben.

Next

/
Thumbnails
Contents