Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23-24 / 121. szám
HÍRLAP, 1992. május 23—24., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Helytörténeti előadás A hatvani városi művelődési központ népszerű helytörténeti előadás-sorozatának következő találkozója május 26-án, kedden délután 3 órakor kezdődik. Németi Gábor, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója tart előadást „Hatvan fejlődése 1849-től 1944-ig” címmel. A művészetről és a műemlékekről Az európai keresztyén érték- rendszer folyamatosságáért felelősséget érző magyar művészek és művészetpártolók április végén Érden tartották összejövetelüket. A konferencián megyénkből Demény-Dittel Lajos hatvani műemléki író, helytörténész vett részt, aki a Tájak — Korok — Múzeumok Egyesületet képviselte. Hozzászólásában beszélt az egyházi műemlékeket, művészeti tárgyakat is bemutató Tájak — Korok — Múzeumok kiskönyvtára népszerű füzeteiről, és példákat hozott fel a római katolikus plébánosok műemlékvédő tevékenységéről. Megjelent a Lőrinci Hírei Az elmúlt héten számos lőrinci otthonba jutott el a város lapja, a Lőrinci Hírei. A lokálpatrióta újság immár negyedik alkalommal megjelent számában egyebek között az Erőmű-lakótelepről, a helyi intézményekről, hely- történeti érdekességekről és néhány időszerű városi problémáról is olvashatnak. Bajza-emlékülés Szűcsiben Május 30-án, szombaton Baj- za-emlékülést szerveznek Szűcsiben az irodalomtörténeti társaság néhány jeles képviselőjének részvételével. Az összejövetelen Bajza Józsefről is megemlékeznek, s megtekintik a településen található Bajza-emlékhá- zat is. Yöröskeresztesek hatvani döntője A Vöröskereszt Hatvan Városi Szervezete idén is megrendezte az elsősegélynyújtók és csecsemőgondozók városi versenyét, melyen az általános és középiskolák öt-öt fős csapatokkal vettek részt. A jelenlevők az elméleti ismereteken túl gyakorlati feladatokkal is megbirkóztak. Az első helyen az elsősegély- nyújtók versenyében a Lőrinci 2. Számú Általános Iskola csapata, a csecsemőgondozási vetélkedésben pedig a Hatvani 2. Számú Általános Iskola diákjai végeztek. Gyermeknap Hatvanban, a városi művelődési központ szervezésében nagyszabású gyermeknapi programsorozatra vátják a fiatalokat május 30-án és 31-én. Szombaton az intézmény épülete előtt felállított gumivárban szórakozhatnak a gyerekek, délután 2 órától pedig játékos vetélkedőkön vehetnek részt a Városháza előtti téren, illetve a művelődési központban. Vasárnap 9 órától mesevárost építhetnek a kicsik a kultúrház előtt, az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban pedig egész délelőtt fakultatív gyermekprogramokra várják az érdeklődőket. Kerékpártúra A hatvani környezetvédők és a művelődési ház közös szervezésében kerékpártúrára hívják az általános és középiskolás diákokat. A résztvevők május 30- án,-szambaton. lü. órakor indulnak az intézmény elől. Új kiállítás a Hatvani Galériában Új tárlat nyűt meg a napokban a Hatvani Galériában. A közönség Laborcz Mónika rákoskeresztúri szobrász- és keramikusművész, valamint Karsai Zsigmond festőművész alkotásait láthatja június 8-ig. Képeink a kiállításból adnak ízelítőt. (Fotó: Perl Márton) Zagyvaszántói „Ki mit tud?” Roppanó cipőtalpak, libbenő szoknyácskák, izgalomtól lángoló arcok, tapsra lendülő, érdes szülőkezek... A játék és az együttlét öröme járta át május 15-én, pénteken a zagyvaszántói szíveket. A kultúrházban lezajlott „Ki mit tud?” versenyről mindenki nyertesen tért haza. Nehéz elfogultság nélkül írni azokról a gyerekekről, akiket mi, tanárok készítettünk fel a megmérettetésre, s akik sajátos, varázslatos gyermeki fantáziájukkal formálták meg a különböző szerepeket. Szavaltak, meséltek, zenéltek, táncoltak a nézők legnagyobb büszkeségére, hiszen a falu, az iskola, a mi gyerekeink ők. „A jövő emberei” — mormogta magában egy öreg nénike, s szemében megcsillant a remény. A néptánccsoport műsorát hallgatva talán hajdani önmagát látta perdülni-fordulni a színpadon. Szerénytelenség talán azt mondani: megérte a fáradságot. Én mégis ezúton köszönöm az általános iskola tanárainak és diákjainak a lelkiismeretes felkészülést, az összefogást, a színvonalas műsorokat. Azt hiszem, ezzel a rendezvénnyel megmozdult, elindult valami a falusi hétköznapokban. S ha belegondolunk, ez a mai, elfakulni látszó világunkban nem is kis eredmény. Ábrahám Attiláné tanár Munkahelyteremtő vállalkozás Petőfibányán Az új telephelyen kizárólag megbízható, jó szakembereket alkalmaznak Petőfibányán, a C&C Kft. szolid eleganciával berendezett irodájában két jól szituált, középkorú úr ül velem szemben. Krizsán Ferences Krizsán András testvérek, s egyben két prosperáló kft. ügyvezető igazgatói. Tíz évvel ezelőtt gmk, majd kisszövetkezeti formában kezdtek tevékenykedni, két éve pedig — a törvény adta lehetőségekkel élve — családi tőke segítségével saját vállalkozásba kezdtek. Tevékenységi körükbe tartozik a hidraulikus rendszerek javítása, gyártása, a számítástechnikai vállalkozások, a nehézgépjavítás, az egyedi megrendelésre készített gepek, berendezések előállítása. Á budapesti székhelyű Budacorp Számítástechnikái Műszaki Fejlesztő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonosai többévi eredményes tevékenység után tavaly arra az elhatározásra jutottak, hogy újabb telephelyet alakítanak ki. Érre a célra a Mátraaljai Szénbányák Vállalat Petőfibányán található egyik volt részlegét vásárolták meg. Jelentős beruházással itt alakították ki a C&C Műszaki Fejlesztő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szerelőcsarnokait és az új munkahelyhez tartozó létesítményeket. — A külkereskedelmi joggal és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező két vállalkozás az elmúlt évben 80 millió forintos forgalmat bonyolított le. Ha tudjuk, hogy ez az eredmény elsősorban a testvérpár közel 10 éves tevékenységéhez fűződik, nem kerülhetjük el a kérdést: mi a hazai viszonylatban egyértelműen sikeres magánvállalkozás titka? — Egyszerű a válasz: tehetséges, megbízható és jól képzett szakembereket gyűjtöttünk magunk köré, így lehetőség nyílott sokszínű profil kialakítására. Vevőkörünk bővítésére erőteljes piacpolitikát folytatunk, amely a levélakciótól kezdve a különböző kiállításokon és rendezvényeken történő aktív részvételig terjed. A későbbiekben folyamatosan bővült a vevőkörünk. A Budacorp Kft. — tevékenységéből adódóan — jelenleg amerikai, hongkongi, tajvani, szingapúri, németországi, ausztriai és cseh-szlovákiai cégekkel áll munkakapcsolatban. A C&C Kft. alapítása és egyéves működtetése jelentős beruházásnak számít, s a krónikus munkanélküliséggel küszködő Petőfibányán talán egy új lehetőség is a településen élők számára... — Régi gazdasági alaptörvény — mondják —, hogy a bevételt csak úgy lehet fokozni, ha a nyereség tetemes részét visszaforgatjuk a vállalkozásba. A pesti kft. korszerűsítése mellett ezt tettük mi is a helyi cég kialakításakor. Ez azt jelenti, hogy korlátozott számban munkahelyet is tudunk biztosítani, de kizárólag a megbízható, felkészült szakembereknek. Jelenleg négy pe- tőfibányai lakost alkalmazunk, de a későbbiekben minden bizonnyal több embernek is kínálhatunk munkalehetőséget. Ez kézenfekvő megoldás, hiszen az ingázó munkások útiköltsége többletkiadást jelent. — Mit kínál egy ilyenjól jövedelmező munkahely dolgozóinak? — A ió szakember átlagosan 20 ezer forintot keres, természetesen a teljesítmény függvényében. Emellett ingyenes a munkaruha, az étkeztetés, s megtérítjük az útiköltséget. — Manapság sokan panaszkodnak, hogy a hazai gazdasági környezet nem kedvez a magán- vállalkozásoknak. Ónok hogy ítélik meg a saját helyzetüket? — A nehéz gazdasági körülmények fokozott körültekintést és többletmunkát követelnek, de határozottan optimisták vagyunk a jövőt illetően... (b) A kiábrándulás keltése — a legnagyobb hiba Lapunk május 18-i számában megjelent két hozzászólás az „Új utak az alkoholizmus gyógyításában” című cikkünkhöz. Áz újságíró-etika is megkívánja, hogy idézzünk az érintett hatvani főorvos, dr. Pásztor András hozzászólásából, amelyet szerkesztőségünkhöz juttatott el. Mint úja: „...rosszhiszeműség feltételezni, hogy az említett műtét előtt nem történt meg a szükséges felvilágosítás, vagy a műtét mar nem egy hosszabb közös munka befejezése. Aláhúzza a szerző cikkében a beteggel való összmunka fontosságát, hogy nem szabad hamis reményeket kelteni, írta, hogy a módszer nem szünteti meg az alkohol utáni vágyat, csak egy mentális fékrendszer működését segíti elő. Betegeink érdekében szeretném aláhúzni, hogy a hamis reményekhez hasonló hiba a nem megalapozott kiábrándulás keltése a már operált és a gyógyulás útján járó betegekben. Úgy gondolom, hogy az alkoholizmusról és az ezzel kapcsolatos tennivalókról — ennek társadalmi és családi vetületéről — nem lehet eleget beszélni. Hiszem, hogy minden orvos — aki ezzel gyógyítómunkája során kapcsolatba kerül — kötelességének kell, hogy tekintse képességeihez és adottságaihoz mérten a segítségadást. Aki ezt nem teszi meg, az úgy viselkedik, mint az az orvos, aki a balesetnél nem áll meg automatikusan, hátha segíthet. Teljes mértékben egyetértek, hogy nem a legkifinomultabb módszer a tablettabeültetés vagy -szedés, hisz egy szubhu- manus ösztönrendszert akadályozó mechanizmus működtetéséről van szó. Sajnos, az alkoholfüggőség és annak extrém mértékei a szubhumánus világba tartoznak, s ennek gátlása sok esetben erős ingerekkel történhet, amelyeket a beteg önként vállalt magara. Hangsúlyoztuk, hogy a műtét feltétele bizonyos cogmtív szint, önismeret birtoklása. Ezúton szeretném megköszönni a Hírlap május 18-i számában megjelent hozzászólásokat, mert a negatív jellegű hozzászólás is a probléma megoldásáért való fáradozást jelzi, és biztos, hogy minden személyeskedéstől mentes. Amit hiányoltam a megjegyzésekben: a megvalósítható, reális alternatív lehetőségek javaslata. Patkós úr véleménye szerint furcsa, hogy idegsebész csinálja a műtéti beavatkozást. A cikkből kiderült, hogy psychyátriai szakvizsgával rendelkező idegsebészről van szó, aki jártas lehet a műtéti indicatio felállításában, a betegség kezelésében és a manuális megoldásban. Jó lett volna, ha Patkós úr megnevezte volna azt a személyt, aki szerinte alkalmas a műtét elvégzésére. Ugyanis ő azt írja, hogy az orvosok az alkoholizmussal — mint elsődleges orvosi feladattal — ne foglalkozzanak, orvosi feladattá ez csak akkor válik, ha a szövődmény szervi megbetegedést okoz. Minden betegségnél — hitem szerint — a megelőzésen van a hangsúly, és ebben az orvosoknak igenis, részt kell vállalniuk — nincs olyan hálózatunk, amely ezt átvállalhatná. Szeretnék elnézést kérni dr. Orzóyés dr. Lajos főorvosoktól, hogy szerkesztőségi kényszerűségből egy hasábra kerültek Patkós úrral, aki egy közmondást nagyon szerencsétlen módon értelmez. Biztos vagyok benne, hogy soha nem illettek volna sem engem, sem az újságírónőt a butaság vádjával.” Kettős búcsú Még csak „házon belül” ismert a tény, de mindenki tudja a hatvani Damjanich szakmunkásképző intézetben, hogy a ma délelőtti ballagás nemcsak a diákok búcsúja lesz, hanem képletesen az intézmény igazgatója, Ambruzs Sándor is innen számíthatja nyugdíjba vonulását. Önmagában nem világrengető eseményről van itt szó, ám az igazgató úr esetében mindenképpen meg kell állnunk pár polgári szóra. Miért fogalmazok így? Merthogy a mai „Damjanich” mind tárgyi valóságában, építményrendszerében, mind az oktatás skálájának kibontakoztatásában elsőként Ambruzs Sándor nevéhez, egyéniségének mobilitásához fűződik, miként szervezőkészsége teremtette meg azt a népes, magasan kvalifikált szaktanári, szakoktatói gárdát is, amely hosszú esztendők során területi vagy éppen országos versenyeken nyújtott jeles produkciójával öregbítette az iskola jó hírét és rangját. A sokrétű oktatás valóságát, úgy vélem, érzékletesen tanúsítják az ide sorolt tények, miszerint a szombaton „elballagó” — a szám nem téves! — 581 diákkal a legkülönbözőbb fakultációkban hetvenhét tanár, szakoktató foglalkozott a búcsúzás esztendejében, s tizenhat a különböző vállalati oktatók, óraadók száma. Az intézmény kapunyitását : igazolja továbbá, hogy mindig figyelemrpej volt a helyi iparra, igényekre, így a kerekharaszti gyárnak cipőfelsőrész-készítőket, a konzervgyárnak élelmi- szer-tartósító ipari szakmunkásokat, a MÁV-nak pedig vasúti vontatójármű-szerelőket juttatott „jogosítványhoz”, sok egyéb szakma művelői mellett. Tovább bővítve mondandómat, a mai ballagás kapcsán azt is az igazgatóság javára kell írnom, miszerint az utolsó két évtizedben kiszélesítette az intézmény horizontját. Erre utal az iskola nevelőinek, élenjáró diákjainak hasznos barátkozása több külföldi testvérintézménnyel, s Ambruzs Sándor, valamint tanártársai nyerték meg több felső intézmény vezetőit különböző országos szaktárgyi versenyek Hatvanban történő lebonyolításának éppen úgy, mint ahogyan a szakmunkásképző mindig nyitott volt a legkülönbözőbb helyi művelődési vállalkozások előtt. Ehhez kapcsolódva vetjük papírra azt is, hogy a hatvani szakmunkástanulók nem csupán formális szereplői voltak évtizedeken át az országos szaktárgyi szemléknek, hanem számos babérhoz jutottak, ami városnak, intézménynek egyként növelheti hírét, rangját messzi tájakon. Búcsú hát a most végző fiataloktól, s jókívánság mind a tanárok, oktatók csapatának, amiként jó szívvel köszöntjük a helyi sikerek kiemelkedő kovácsát az év végével elköszönő Ambruzs Sándor igazgató személyébet). , tői n o (moídvay) LJj totózó Lőrinciben Lőrinciben, a város szívében, a Szabadság tér 25. szám alatti épületben a hónap elején nyűt meg az új totózó. A kirendeltségen a Szerencsejáték Rt. által forgalmazott valamennyi fogadási formával (totóval, lottóval, bongóval, sorsjegyekkel) várják a játékosokat. A tervek szerint a ^ésőbbiekben lapupkgt is.megvás/irolhatjákaz új létesítményben.
