Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
HÍRLAP, 1992. április 1., szerda PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ 9. Egervintec: A szőlő és bortermelők szolgálatában Mostanában gyakran esik szó a hazai szőlő- és borágazat nehézségeiről, válságáról. Éppen ezért szinte hihetetlen, hogy ezen a területen is működnek nyereséges, hosszú távú perspektívával rendelkező cégek. Ezek közé tartozik az Egervinből két évvel ezelőtt kivált műszaki szervezet, az Egervintec Kft.. Alapprofilját tekintve élelmiszeripari gépek, berendezések javítására, gyártására alakult a gazdasági társaság, amely kiváló szakembereivel és megfelelő technikai eszközeivel elsősorban az Egervin igényeit szolgálta ki. Időközben a sanyarú sorsra jutott ágazat gondolkodásra késztette a Kft. vezetőit, akik lépést tartva az igényekkel egyre inkább bekapcsolódtak a kereskedelembe is. A két éve létező cég jelenéről, jövőjéről kérdeztük Nagy Lajos ügyvezető igazgatót.-Legelőször arra lennék kíváncsi, a kistermelők körében mekkora a kereslet az Egervintec szolgáltatásai iránt?-Eleinte elsősorban a nagyvállalati érdekeket szolgáltuk, ám az ágazat átrendeződése folytán szorosabb kapcsolatokat építettünk ki a gazdákkal. Sokan felismerték már, hogy a hagyományos módszerekkel nem képesek versenyképes bort termelni. A további népszerűség érdekében bemutatókat szerveztünk, szervezünk, amelyek során egy-egy munkafázis gépesítésével ismertetjük meg a szőlészeket, borászokat. Természetesen tudjuk, a többség nem képes arra, hogy a több tízezer forintos segédeszközöket megvásárolja. Ezért szorgalmazzuk hogy négyen-öten fogjanak össze, így mindjárt jobban megoszlanak a költségek.-Ismerve a gazdák büszkeségét, sokan csupán azért nem érdeklődnek a korszerűsítés iránt, mivel szégyellik „tudatlanságukat”. Hogyan lehet megváltoztatni ezt a szemléletmódot?-Előbb-utóbb mindenki belátja: a piacon csak azok a termékek találnak vevőre, amelyek kiváló minőségűek, s ráadásul tetszetős palackozásúak. Természetesen a felismerésekhez idő kell, s mi ezt szeretnénk lerövidíteni. A szüret során például bérbe adunk bogyózókat, préseket, így a termelők közvetlenül, s az egymástól hallott tapsztalatok alapján is meggyőződhetnek az eszközök hasznosságáról.-Milyen gépek gyártásával foglalkozik a jövőben az Egervintec?-Az előbb elmondottakból kiderül, inkább a kisebb gazdaságokat kiszolgáló berendezések készítését tervezzük. Ennek szellemében kezdtük el a saját fejlesztésű, különböző teljesítményű zúzó-bogyózók, valamint horizontális szőlőprések sorozatgyártását. Mindezeken túl külföldről behozott használtgépek felújításával, értékesítésével is foglalkozunk. Szakembereink a megrendelő telephelyén üzembehelyezik, és természetesen szükség esetén javítják is termékeinket. A közelmúltban megnyitott borászati szaküzletünkben a szőlő- és bortermeléshez szükséges bel- és külföldi vegyszerek, borkezelési alapanyagok is megtalálhatóak.-Mivelaz Egervin a Kft. egyik alapítója, bizonyára Önöket is érinti a nagyvállalat kedvezőtlen helyzete. Milyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően? — Hamarosan kivásárlásra kerül a Kft.-ben levőEgervin-tu- lajdonrész, így határozott elképzeléseink megvalósításával mindenképpen várnunk kell addig. Terveink természtesen vannak, több külföldi befektető is érdeklődik irántunk. Reméljük hamarosan tisztázódnak ezek a kérdések, s tovább erősíthetjük a már megszerzett piaci pozícióinkat. Molnár Zsolt A Renault nem siet Kelet-Európába A termelés kiterjesztése Kelet-Európára önmagában nem cél, a fő feladat a piacok megtartása. Ha ehhez szükség van a kelet-európai terjeszkedésre, akkor növeljük jelenlétünket a térségben — mondta Patrick Faure, a francia Renault autógyár kereskedelmi igazgatója a Le Figarónak adott nyilatkozatában. A Renault, amely a Skodával folytatott tárgyalások kudarca után közös vállalat létrehozásában egyezett meg az ugyancsak csehszlovák Karasa gépjárműgyárral, megtette az első fontos lépést Kelet-Európa felé, a vállalat azonban szemmel láthatóan nem siet kihasználni a még meglevő lehetőségeket. A francia autógyár vezetőinek nyilatkozata és üzletpolitikája némiképp ellentmond azoknak a kommentároknak, amelyek hatalmas kudarcnak minősítették a Skodával folytatott tárgyalások zsákutcába jutását. A Renault jelenleg Kelet-Európa helyett inkább Törökország felé fordul, ahol már most is évente 100 ezer gépkocsi készül. A francia autógyár azt reméli, hogy Ankarán keresztül sikerül bejutnia az iszlám országok piacaira, ahol nem olyan éles a verseny, mint például Lengyelországban, ahol a Volkswagen, a General Motors és a Fiat már lépéselőnyre tett szert a francia gyárakkal vívott versenyben. A Renault vezetősége pillanatnyilag kiváló helyzetben van, az autógyyár 1991-ben 1,2 milliárd frankkal növelte nyereségét az előző esztendő, 1990-hez képest. Beiersdorf leányvállalat Budapesten Vissza akar térni a magyar piacra a német kozmetikai világcég, a Beiersdorf AG., amelynek termékeit az utóbbi időben li- cenc alapján a Caola gyártotta. A visszatérés első lépéseként 150 millió forintos alaptőkével április 1-jén megkezdi tevékenységét a 100 százalékban német tulajdonú Beiersdorf Budapest Kft., amely átveszi a Caolától a Nívea-termékek magyarországi értékesítését, hogy a minőséget, a csomagolást és a béltartalmat tovább javítva minél nagyobb szeletét szerezze meg a magyar piacnak. A kozmetikumokon kívül a már ismert gyógyászati termékeket (Leukoplast, Hansaplast), valamint a ragasztóanyagokat részben magyar üzemekben készítik. A Beiersdorf Budapest Kft. ebben az évben 600 millió forintos forgalmat tervez. Biztonságtechnikai bemutató Április 8-án 10-14 óráig a Pest Megyei Kereskedők Szövetségének székhazában (Budapest, XI., Tétényi üt 100/C) biztonságtechnikai bemutató keretében speciális zárakat, lakatokat tekinthetnek meg kereskedőink. Pokorny Endre, gyöngyösi országgyűlési képviselő: „Most már tényleg minden rajtunk múlik A közvélemény még mindig keveset tud az országgyűlési képviselők munkájáról. Leginkább a tv képernyőjén keresztül ítéltetik meg a honatyák tevékenysége. Bizony igen sokat látni tátongó padsorokat a T. Házban...! Vajon hol vannak ilyenkor a honatyák és egyáltalán mivel és hogyan telnek el napjaik? Többek között erről ezúttal Pokorny Endre, gyöngyösi MDF-képviselővel, az Ország- gyűlés szociális-, családvédelmi — és egészségügyi bizottságának tagjával beszélgettünk. — Képviselő úr, hogy telnek a napjai? — Azzal kezdem a hetet, hogy hétfő kora reggel elindulok Budapestre és csütörtökön éjjel, péntek hajnalban érek haza, addig a fővárosban vagyok — hangzik a válasz. — Ebből adódik az is — az egyik legnagyobb bánatom — hogy itthon viszonylag keveset tudok tartózkodni. Ezen reményeim szerint segít a kialakulóban lévő stáb, vagy tanácsadó testület. Hogy miért van ez így? Én listás képviselő vagyok, ezért a frakció azt mondja, hogy egy listás képviselőnek elsősorban a belső munkára kell koncentrálnia, arra tartanak igényt. Mondanom sem kell, mint bizottsági tagnak a szerdai, csütörtöki napjaim le vannak foglalva. A napjaim tehát frakciómunkával, bizottsági feladatokkal, valamint a hét végén, pénteken, szombaton az itt felmerült problémák rendezésével telnek, melyek további intézkedéseket tesznek szükségessé. Gyakran felmerül az, hogy nem látni a tévéképernyőn, hol a fenébe ül már megint az a képviselő, „lóg”, vagy éppen hol mászkál... A közelmúltban fordult elő például, hogy a Sámson Mátra Gépgyárnak nem tudtam másként a problémáját intézni, csak úgy, hogy azt mondtam: ha hajlandók hétfőn délután 3 órára Budapestre feljönni, akkor parlamenti belépőt kérek és ott majd elintézzük a dolgot. Ha ilyenkor például nézik a képernyőt és nem ülök a helyemen, akkor jusson eszükbe majd, hogy többek között ilyen dolgok miatt nem láthatnak. Minden képviselő bent van a Házban, de én ki merem jelenteni, hogy a fontosabb dolgok sajnos a folyosón zajlanak. Nem bent, ahol a sok szócséplés, nagyon gyakran üresjárat, marakodás zajlik. De ezek a demokratikus parlamenti működés velejárói, nem lehet elspórolni még a szájtépéseket sem. Aztán van még a bizottsági munka, a szociális-, családvédelmi-, és egészségügyi bizottsági tagként, kormánypárti képviselőként, mert egy ellenzékitől nem várják azt el, hogy részt vegyen a törvény-előkészítésében. De nekem részt kell vennem az előkészítési folyamatban is, ha tetszik, ha nem. Sokszor nem tetszik, mert inkább aludnék, de éjszaka is tárgyalnom kell. Most például a gyógyszerészeiről, a gyógyszerről szóló törvény előkészítési folyamatába is benne kell, hogy legyek. Magyarán én vezetem azokat a teamokat, amelyek ezt a törvényelőkészítést végzik. Ez a törvényt ad a tárcának, amit aztán a kormány megtárgyal és benyújt a T. Háznak. Ezek mint olyan dolgok, melyek kívülről nem látszanak, de iszonyú mennyiségű időt vesznek igénybe... — Sokakat érdekelne, hogy valóban olyan jó irányba halad a magyar gazdaság, mint ahogy a kormány és az MDF beállítja? Az átlagember teljesen mást érzékel... — Szét kell választani a tényeket és azt, hogy az állampolgár mit érez ebből. Az, hogy 1992. januárjában először 30 százalék alá csökkent az infláció, ez egy tény. Az viszont egy másik torokszorító tény, hogy például a nyugdíjas ebből még az égvilágon semmit nem érez. Hangsúlyozom: ahhoz, hogy a nyugdíjas is érzékelje, annak előfeltétele az a paraméter, amellyel ő teljesen jogosan nem töltődik. Közgazdaságilag következik majd abból, hogy ő is érzékelje. Mi a legfontosabb? A szociálpolitika, ami a legégetőbb, legtorokszorítóbb 1992-ben. Gazdaságilag természetesen az effektiv, értéklétrehozó termelés igen lényeges, mert abból lesz a nemzeti jövedelem. A vállalkozások talp- raállása is nagyon fontos, ami lassú folyamat, de én úgy érzem ebből a zsibbadtságból, ebből a fásultságból talán kezdünk kilábalni. Kezdjük elhinni azt — optimista vagyok —, hogy most már tényleg minden rajtunk múlik. Ne higyjük el azt, hogy semmirekellők vagyunk, semmire nem vagyunk alkalmasak, mi úgy is be fogunk fuccsolni, úgyis tönkre fogunk menni... Van egy bizonyos réteg, amelyik ezt sulykolja belénk, de én nem vagyok hajlandó elhinni! — Lehet, hogy az ellenzék, vagy bárki sulykol belénk az Ön által említettekből, de az egyre növekedő szegény réteg pedig másként éli meg mindezt. Szerintem ez egy fontos motívum lesz az elkö vetkezendő választásokon... — Még egyszer hangsúlyozom, én azt belátom, ahogy az az ember, aki a piacra jár, az a nyugdíjas mást érzékel, de nem is törődik csak azzal, hogy őneki kerüljön kevesebbe... Valahogy el kell érni, hogy az emberek jobbat érzékeljenek, de egyik pillanatról a másikra nem érhetjük el azt az állapotot, hogy a nyugellátások, különbözőző szociális ellátások, úgynevezett szociális védőháló, pozitív irányban megváltozzon. Annak valamiből létre kell jönni, valamilyen forrásának, fedezetének kell lenni. Mi a forrása? A gazdaság talpra állása, nyilván közgazdaságilag pontosan le lehet írni, hogy ez a folyamat mikor lesz érezhető az egyes állampolgár számára. Sajnos nem rögtön! Optimista vagyok, s ez az, ami miatt én ki merem jelenteni, hogy körülbelül időben — nem azért, mert 1994- ben lesz a választás — nagyon jól érezhető lesz az állampolgár számára is. Az vagy elhiszik a következő választáson, hogy ezt a kormány csinálta, vagy „elzavarnak” bennünket, de akkor észre fogják venni, hogy az utánunk következő ugyanezen nyomvonalon jár majd, mert ha teszik, ha nem, itt kényszerpályán kellett elindulni. — Jelenleg mivel foglalkozik, tervez-e felszólalást a Parlamentben, egyáltalán egy kormánypárti képviselőnek szükséges-e interpellálni? — Nehogy valaki is azt higy- gye, hogy a cinizmus diktálja azt, amit most mondok. A kormány- párti képviselőnek nem az a dolga, hogy interpelláljon, akkor mire van az ellenzék...? Amikor egy kormánypárti interpellál, annak már nagyon nagy okának kell lenni. Én azt gondolom, hogy nekünk más eszközök is vannak a birtokunkban ahhoz, hogy a választókerület problémáit rendezze. Azt hiszem, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy ez elüt egy ellenzéki lehetőségeitől. Ez ellenzékiének az első számú lehetősége az interpelláció ahhoz, hogy a neki nem tetszőjelenségekre felhívja a figyelmet. Egy kormánypártinak más lehetőségei is vannak. Én pedig nem vagyok híve annak, hogy csak azért, hogy a választóim körében népszerű legyek, állandóan felszólaljak. Már elnézést, én ezt elmondhatom a miniszternek, sőt... Létezik az MDF-frakción belül úgynevezett belső in- terpellációs fóruma, amikor teljesen zárt ajtók mellett, a frakció eldönti, hogy „X” minisztert belső interpellációra hívja. Nem titok: jobban megizzadnak, mint a Parlamentben, mert a T. Házban maguk mellett tudhatják a kormánypárti többséget. Mégis, mivel foglalkozok? Lobbizok. Most például egy majdnem elkészült szakmai terv alapján azon munkálkodók, hogy a gyöngyösi bor visszanyelje régi hírnevét, becsületét. A gyöngyösi kórház beruházásának nagyobb ütemű befejezését is szorgalmazom. Tudniillik pénzt kellene szerezni, kies hazánkban napjainkban ez a legnehezebb. Nagyon sok milliót vesztettünk a határidők csúszásával. Ez nem lobbizás kérdése, ezen én nem tudok változtatni, mert láttam, hogy 23 tagú bizottság, apró részletekre belemenve döntött arról, hogy hova, mennyi pénzt tud adni a kormányzat. Nem rúgtak labdába olyanok, akik igazságtalanul a mi pénzünket vitték volna el... Korcsog Béla Az eddigi atomerőművi üzemzavarok, balesetek 1957. október 7.: A nagy-britanniai Windscale nukleáris központ — azóta Sellafieldre keresztelték — két plutóniumtermelő reaktora közül az egyikben tűz ütött ki, s radioaktív-szennyeződés került a légkörbe. Hivatalos jelentések szerint a radioaktív-szivárgás rákos megbetegedések tucatjait okozta. 1957/58: Nyugati szakértők szerint 1957/58 telén súlyos baleset történt az uráli Kistim városa mellett. Az esetről először beszámoló orosz tudós szerint a baleset következtében több százan haltak meg sugárbetegségben. 1961.január 3.: Az egyesült államokbeli Idaho Falls-i kísérleti atomerőműben történt baleset következtében ketten életüket vesztették. 1966. október 5.: Egy Detroit melletti kísérleti reaktorban a hűtő- rendszer hibája miatt részben megolvadt a fűtőanyag. Egy ideig mérlegelték Detroit kiürítését. 1969. január 21.: A svájci Lucens Vad-i föld alatti kísérleti reaktorból a hűtőrendszer meghibásodása következtében radioaktív szeny- nyeződés szivárgott ki egy barlangba, amelyet később elszigeteltek a külvilágtól. 1969.október 17.: A franciaországi Saint Laurent-ban fűtőanyag- betáplálási hiba következtében részlegesen megolvadt egy gázhűtésű reaktor. 1974: A Kaszpi-tenger melletti Sevcsenkóban lévő atomerőműben robbanás történt. 1979.március 28.: Az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb nukleáris balesete. A Pennsylvania állambeli Harrisburg közelében lévő Three Mile Island-i erőműben az egyik reaktor fűtőanyagának megolvadása következtében radioaktív-szennyeződés került a levegőbe, s a város lakosságát evakuálni kellett. 1979. augusztus 7.: Egy Tenessee állambeli titkos atomerőműből dúsított uránium került a levegőbe. 1981.április 25.: A japán curugai atomerőmű javítása közben meghibásodás következtében mintegy 45 szerelőt ért radioaktív sugárzás. 1983.november: A nagy-britanniai Sellafield erőműből — az 1957-es tűz helyszínén — véletlen folytán nukleáris hulladék került az Ir-tengerbe. 1986. január 6.: Az oklahomai Kerr-Mcgee-ben egy munkás meghalt és száz megsérült, amikor egy nukleáris anyagokat tartalmazó hengert túlhevítettek, s az felrobbant. 1986. április 26.: A Kijevhez közeli csernobili atomerőműben robbanás következett be, radioaktív felhőt küldve Európa nagy része fölé. Az eddigi legsúlyosabb nukleáris balesetet a szovjet hatóságok elhallgatták, Európát Svédország riasztotta. A robbanás közvetlen következményeként 31-en haltak meg és százezreket kellett evakuálni Csernobil körzetéből. 1987-1992: Tüzekről és gázok kiszabadulásáról érkeztek jelentések oroszországi és ukrajnai erőművekből. Radioaktív-szennyeződésről nincs hír. 1990. január: Kelet-Németország két Balti-tenger melletti reaktorában üzemzavar lép fel. Berlinben elismerik, hogy 1975-ben a lub- mini atomerőműben is üzemzavar történt, de tagadják azt a nyugatnémet állítást, hogy csernobili méretű katasztrófa következett volna. 1991-92: Sorozatos gondok a bulgáriai kozloduji atomerőműben. Korszerű gépek üzembehelyezését, karbantartását is vállalják
