Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04-05 / 81. szám
4.--------------.— \---------------------------------------------------I r I ft UL £/tlu ft»ft!> HÍRLAP, 1992. április 4-5., szombat-vasárnap „A tüzet ott kell először oltani, ahol a legnagyobb” A válságfórumok után dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízottal (Fotó: Szántó György) Főiskolások börtöngyakorlaton Százaknak támaszává lenni? Heves város körzetében a következő településeken haladja meg az országos átlag másfélszeresét a munkanélküliség: A tány, Boconád, Erdőtelek, Erk, Heves, Hevesvezekény, Kisköre, Kömlő, Pély, Tarnabod, Tornáméra, Tarnaszentmiklós, Tarna- zsadány, Tarnaörs, Tenk, Tiszanána és Zaránk. Pétervására körzetének hasonló helyzetű települései: Bükk- szenterzsébet, Bükkszék, Erdőkövesd, Fedémes, Istenmezeje, Ivád, Kisfüzes, Mátraballa, Mátraderecske, Pétervására, Szajla, Tarnalelesz, Terpes és Váraszó. Gazdaságilag elmaradott településnek minősül Pétervására körzetében: Balaton, Bekölce, Bátor, Bükkszentmárton, Eger- bocs, Egercsehi, Hevesaranyos, Mikófalva, Mónosbél és Szűcs. Mindkét mutató szerint nehéz helyzetben van Szentdomonkos. Ez is jó lenne, meg az is jó lenne, de a legjobb mégis az lenne, ha nem lennének itt a rácsok. Persze, nagyon jó, hogy börtöngyakorlatra járnak ezek a főiskolások, sok érdekes dolgot meg lehet tőlük tudni a VIII. Henrikről vagy a terítőbatikolásról, de a legjobb mégis az lenne, ha eljátszanék a messziről jött ember szerepét. Hogy más arcok, hogy más hangok, hogy érdemes értük a jól begyakorolt oda nem figyelést, rá nem gondolást fölcserélni valami mással. „Az első foglalkozáson a főiskolások kijelentették, hogy márpedig mi verseket fogunk elemezni együtt, kezdjünk is hozzá. Szóltunk, hogy ezt sürgősen felejtsék el, hát kit érdekelnek a versek?!” — mondják az elítéltek. Két húszéves nő és tizenvala- hány elítélt férfi heti kétszer két órában együtt, a kultúrteremben. A legmegfelelőbb téma — maga a börtön. Innen indul, és ide kanyarodik vissza a szó. Ha Gy-n múlna a főiskolás foglalkozások tematikájának ösz- szeállítása, bizonyosan nem hagyná ki a gasztronómiát, mert az állandóan és kivétel nélkül mindenkit foglalkoztat. De nincs is ebben semmi meglepő, ha tudjuk, hogy egy elítélt napi fejadagja — reggeli, ebéd, vacsora — alig százforintnyi értéket képvisel. Az már valamivel különösebb, hogy a rabok jelentős hányada huszonöt-harminc kilót is felszed magára, mire szabadul. (Nem csoda hát annak a két főiskolás lánynak .a sikere, akik egy foglalkozás keretében majoné- zes burgonyát készítettek az elítélteknek.) Gy. továbbá mindenképpen szervezne aktuális napi politikával foglalkozó előadásokat is, hiszen a férfikörletben szinte mindenki rendszeresen olvassa a Népszabadságot és a Mai Napot — Gy. még a piros Kurírt is járatja —, lenne hát hozzászólás bőven. A foglalkozásokon egyébként a férfiak rendszeresen politizálnak a főiskolásokkal, gyakoriak a történelmi viták. S ami a leglényegesebb lenne: a sport. Mert a sport hiányában az emberek egészen más módon vezetik le fölös energiáikat. A lehetőségek azonban minimálisak. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelemművelődésszervező, akkor még népművelés szakos hallgatói 1985-től járnak az Egri Büntetés-végrehajtási Intézetbe szakmai gyakorlatra. Kása Mihály főhadnagy, az intézet nevelőtisztje szerint akkoriban nem igazán voltak sikeresek a főiskolások ismeretteijesztő — történelemmel, zenével, képzőművészettel foglalkozó — előadásai. Ugyanis nem alakulhatott ki közvetlen kapcsolat a diákok és az elítéltek között, mert az egyik ledarálta az anyagot, a másik meghallgatta — ez pedig nem volt valami érdekes. E régi időkre S. emlékszik jól, aki annak ellenére, hogy hívő és családanya, már akkoriban is ült, s most is ül. „Akkor valahogy más szemmel néztek ránk a főiskolások. Most sokkal nyíltabbak és kedvesebbek. Meg aztán ezek az újfajta kiscsoportos foglalkozások sokkal többet érnek, mint a nyolcvanötben bevezetett előadások — mintha csak iskolában lettünk volna.” (Hiába minden, zárkatársnői közül ritkán csatlakozik hozzá valaki, ha hétfő és péntek délutánonként felgyalogol a „kultúr- ba”. De S. szerint teljességgel azért ők sem közömbösek a világ dolgai iránt. A napokban például közös akarattal eldöntötték, hogy az ország legjobb politikusa Demszky Gábor, a legrosszabbra több jelölt is akadt.) 1987-től, a már S. által is említett kiscsoportos foglalkozások bevezetésével alapvetően megváltozott a gyakorlatok jellege. A főiskolások különböző témákat vetettek föl, amelyekből aztán ki-ki a maga kedvére válogathatott. Az alacsonyabb létszám pedig önmagában véve is sokkal előnyösebb. Ám a férfiakkal ellentétben (1990-től már az ő számukra is szerveznek foglalkozásokat) a női körletből még így sem tolongtak a jelentkezők, s nem tolonganak manapság sem. M. szerint az erre adandó magyarázat egyszerű. „A nők nagy része nem veszi komolyan a főiskolásokat, s egyébként is túl primitívek ahhoz, hogy bármivel is le tudnák kötni magukat. Persze vannak olyanok, akik szíwel-lélekkel benne vannak mindenben, de hát ez még kevés. Nagyon kevés.” M. -nek—az eddig letöltött ti- ’ zenöt hónap tapasztalatával a háta mögött — valószínűleg igaza van. A nők nagy része analfabéta, érettségizett alig akad közöttük. A csekély érdeklődést magyarázhatja az is, hogy az értelmesebbek általában életellenes bűncselekményeket követtek el — s ők nem nagyon szeretnek önmagukból kibújni a főiskolások kedvéért. V. annak a hírhedt, ellenálló 6-os zárkának a lakója, ahonnét a tizenkét nő közül senki sem jár a foglalkozásokra. V. inkább beszélgetni szeretne a főiskolásokkal, bármiről, filmekről, a szerelemről, de azt kötetlenül. Mert sokszor úgy érezte, hogy a diákok olyan témákat erőszakoltak rájuk, amelyek senkit sem érdekeltek. „Tavaly még minden foglalkozásra eljártunk, de a végén egyhangúvá és unalmassá vált az egész. Nem mondom, a zenehallgatásjó volt, de jobbára csak kötöttünk, hímeztünk, ajándékokat készítettünk. A munkánk amúgy is fárasztó, cipőfelsőrészeket varrunk napi nyolc órában, hát kinek van kedve még azután szalmavirágdíszeket kötö- getni a főiskolásokkal?” A másodéves Vajda Erzsébet, a népszerű Böbe a tervezett egy év helyett mindössze fél évig vezetett foglalkozásokat a börtönben. Ez nem azt jelenti, hogy értelmetlennek tartja a közművelődési tanszék választható bör- töngyakorlatát. S nem is azt, hogy „Úristen, kik közé keveredtem?!” felkiáltással rohant volna el. — Bennem igazán nem voltak előítéletek, soha nem is érezteméreztettem, hogy na én most bűnözők között vagyok. Csupán annyit láttam, hogy fölösleges vagyok. Hogy nincs közöttük semmi keresnivalóm, mert nem tudom megtalálni velük a közös hangot, mert nem tudom őket megfogni semmivel. Nem állítom, hogy ez pusztán az ő hibájuk lenne, de mindig volt öt-hat nő, akik csak úgy lézengtek ide- oda a teremben, akiket egyáltalán nem érdekelt, hogy minek is vagyok én ott. Böbe szerint az elítéltek számára e foglalkozásoknál többet jelent az, ha megtanítják őket valami olyasmire, aminek majd odakint is hasznát veszik, aminek a birtokában megnőhet az esélye annak, hogy nem látják viszont oly hamar a rácsokat. — A legtöbb, amit eddig kaptam a főiskolától, hogy részt vehettem a börtöngyakorlaton — mondja Vári Orsolya, akiben Gy. olyasmit fedezett föl, amit más diákokban erősen hiányolt: mély pedagógusi indíttatást. S mivel Gy. maga is pedagógus, s mivel sok Orsolya-vezette foglalkozáson vett részt, valószínűleg nem beszél a levegőbe. Annál is inkább, mert Orsolya az elítélteknek is elmondta az álmait. Azt, hogy ő „olyan” emberekkel szeretne foglalkozni egész életében. Lelkileg sérült, deviáns emberek támasza akar lenni, ám távol álljon tőle a „Nagy Megmentő” szerep. „Mert nem akar ő százaknak támasza lenni, akar ő csak kettőnek, ha kettőnek tud igazán.” Orsolya szerint nem is az a fontos, hogy mire, vagy mire nem tanítják meg a börtönben az embereket. A fontos az, hogy alkalmanként türelemmel meghallgassa őket valaki. Mert a zárkában lehet sok minden mást csinálni, de panaszkodni soha. Kácsor Zsolt A hét közepén Hevesen és Pé- tervásárán rendeztek fórumot a gazdaságilag elmaradott és munkanélküliségtől sújtott települések vezetői számára. Mint már beszámoltunk róla, a kormány programot dolgoz ki e kistérségek megsegítésére. A két tanácskozáson Borsod- Abaúj-Zemplén és Heves megye köztársasági megbízottja, dr. Gyulai Gábor találkozott a polgármesterekkel és más meghívott szakemberekkel. A megbeszélések után kérdeztük tapasztalatairól, s a segítségnyújtás, a területfejlesztés lehetőségeiről. — A területek egyfajta felmérését jelentették ezek a találkozások — hangsúlyozza. — Szükségesek voltak ahhoz, hogy a kormányzati program elkészüljön. Nem lehet még ilyen szintű elképzeléseket sem íróasztal mellett megalkotni, hiszen elsősorban a helyi igényekből kell kiindulni, az adottságokra kell építeni. Ezeket legjobban a polgár- mesterek — a települések „gazdái” — ismerik, valamint a gazdaság szereplői, a vállalatok, szövetkezetek irányítói és a vállalkozók. Igen fontos tanulság számomra, hogy ezt az utat kell járni. Egy regionális program kidolgozásánál — ha a válságövezeteket vesszük célba — pontosan meg kell határozni a feladatokat, hogy koncentrálhassuk az eszközöket az igényfelmérés után. Azt is tisztán kell látni, hogy minden fejlesztési elképzelés azonnal nem valósítható meg. De ha valami nem kerül be a kormányprogramba, akkor is megvalósítható, akár céltámogatással, akár más segítségével. — A megye szélein elhelyezkedő, két igen különböző adottságú övezettel ismerkedett most meg. Milyen hasonló, s milyen eltérő vonásokkal találkozott Hevesen, illetve Pétervásárán? — Valóban eltérő adottságú- ak ezek a térségek. De a dél-ne- vesi és az észak-hevesi területnek közös sajátossága, hogy nem tartozik a középső „tengelyhez”, amelyet Gyöngyös, Eger es Hatvan fémjelez, s le is szakadt attól. Az eltérés alapvetően abban rejlik, hogy míg Dél-Heves kiválóan alkalmas növénytermesztésre és kifejezetten mezőgazdasági terület, addig az északi térség erre nem alkalmas. Bár mindkét térség kifejezetten mezőgazdasági jellegű, északon az erdőgazdálkodás lehet a „kitörési pont”. A lejtős vidékeken nem érdemes növénytermesztéssel foglalkozni, elsődlegesen az állattartásnak lehet jövője, s érdemes kistérségi húsfeldolgozó üzemeket alapítani. Nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam Pétervásárán a ben- tonitüzem vezetőjének felszólalását, még nem rendelkeztem információkkal erről a témáról. Meg is lepődtem, hogy ilyen jelentős ásványi kincs birtokában nem karolták még fel a fejlesztést. Ebben komoly lehetőséget látok. — A megbeszélések résztvevőit figyelve meg kellett állapítanom, hogy a települések magukra hagyottnak és tehetetlennek érzik magukat. Ezen az állapoton nem lesz könnyű változtatni. Van-e valamilyen elképzelése arról, hogy miként lehetne feloldani ezt a dermedtséget? — Kiderült a hevesi és a péter- vásári rendezvényen is, hogy a települések magányosnak érzik magukat. Ennek az is az oka, hogy a területfejlesztésnek nem alakult ki a középszintű intézményrendszere, nincs meg az a „híd’’, amely az önkormányzatok és a kormányzat erőfeszítéseit összekapcsolná. Ezt a hiányt próbáljuk meg pótolni azzal, hogy információs összeköttetést teremtünk. Felmérjük a helyi fejlesztési igényeket, adottságokat, mindazokat a lehetőségeket, melyek rendelkezésre állnak. Ezeket rendszerezzük, s megpróbáljuk a kormányprogramba beilleszteni, illetve olyan fejlesztési támogatásokra, pályázatokra felhívni a figyelmet, amelyek segítenek megvalósítani a célkitűzéseket. Azokat az elképzeléseket részesítjük előnyben, amelyek több, úgy tíztizenöt települést is szolgálnak, s azokat a munkahelyteremtő, infrastrukturális beruházásokat, amelyek megteremtik a gazdaság élénkítésének az alapját. — Van-e abban valamilyen „pedagógiai célzat”, hogy az önkormányzatoknak kész tervekkel kell előállniuk, s szövetséget is kell találniuk egymással ahhoz, hogy pénzhez jussanak? — Az önkormányzatokat a kormány semmire nem kényszeríti. Mi jelezzük a fejlesztési szándékokat, s azt szeretnénk, ha ez orientálná a településeket. Egyvalamiben szeretnénk jó értelemben befolyásolni őket, mégpedig abban, hogy térségben gondolkodjanak. Tekintsenek túl a település határán. Az egészséges életérzés, hogy ki-ki lokál- patrióta, a saját helységéért él és dolgozik. De tudomásul kell venni azt is, hogy a kormányzat elsősorban nem egy településre koncentrál, hanem egy térségre. Ezeknek a találkozóknak is volt olyan célja — meg kell jegyeznem, hogy nem pedagógiai —, hogy erre a szemléletre, gondolkodásra, egyfajta közös cselekvésre serkentse az önkormányzatokat. Ha úgy teszi fel a kérdést, akkor lehet beszélni a kormány befolyásoló hatásáról, erre szeretné fordítani az önkormányzatok gondolkodását. Ez az egész országnak az érdeke, ugyanakkor minden egyes településé is. — A rendszerváltás elején élt olyan illúzió, hogy a szabad vállalkozás minden gazdasági gondunkat megoldja. Ezen már talán túljutottunk. Tudjuk azt, hogy az önkormányzatoknak s a kormányzatnak is megvan a maga felelőssége. De meg le- het-e találni az egészséges munkamegosztást? — Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy pénz, hitel, támogatás nélkül lehet folytatni vállalkozásbarát politikát. Egyértelmű az is, hogy az állami költségvetés nem rendelkezik azokkal a pénzügyi eszközökkel, amelyek önmagukban elégségesek a vállalkozásbarát környezet kialakításához. Ezért szükséges más források bevonása is, például az államnak erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy idevonzza a külföldi tőkét. A kormányzat az erők összefogására törekszik, s mobilizálni kívánja a helyi forrásokat — a lakosságnál is jelentős megtakarítások vannak. A kormányzati támogatásokkal ezeket igyekszenek kiegészíteni. — Említette, hogy létezik a megyének egy „tengelye”, ameiy Eger, Gyöngyös és Hatvan városokat és környéküket jelenti. Ez a két térség valóban kiesik ebből. De nem fenyeget-e a „tengelytörés”, nem félő- e, hogy a többi, még aránylag kedvezőbb helyzetben lévő település sorsa is válságosra fordulhat, ha nem figyelnek rájuk? — Ez egy rendkívül bonyolult kérdés. Az nyilvánvaló, hogy a „tengelyként” említett három város — Hatvan, Gyöngyös és Eger — beleesik abba a hagyományos kereskedelmi útvonalba, amely Nyugat- és Kelet-Eu- rópát összeköti. A fejlődésük a földrajzi helyzetükből következett. Most elsősorban a válságrégiókkal foglalkozunk, ezeknek a településeknek vezetőivel igyekszünk szót érteni, deeznemjelen- ti azt, hogy egyéb térségekről elfeledkezünk. Annál is inkább, mert kell, hogy legyenek egy megyén vagy egy régión belül is húzóerők. Ezek a közép-hevesi térségben lehetnek, ahol az ipari munkahelyek 70-80 százaléka helyezkedik el. A nagyobb városoknak lehet kisugárzó hatása az északi és déli térségek felé. Ha Eger, Gyöngyös és Hatvan fejlődik, az kedvezően befolyásolja a pétervásári vagy hevesi térséget. A megye és a régió szervesen fejlődik. De azt is látni kell, hogy a kormányzati támogatásokat koncentrálni kell, ott kell fölhasználni, ahol arra a legnagyobb szükség van. Mi a „középső tengelyt” úgy tekintjük, hogy az saját kilábalásra is képes. Ott a gazdaságot a helyi erőforrásokra támaszkodva is élénkíthetik, minimális központi támogatással. Nincs szó arról, hogy e térségek kárára egyfajta protekcionista politikát folytatnánk, hanem inkább arról, hogy meg kell találni a regionális egyensúlyt. Ez azt követeli, hogy az állam szelektíven avatkozzon be. Hogy hasonlattal éljek, a tüzet ott kell először oltani, ahol a legnagyobb. A segítséget a válságrégiókra kell koncentrálni, s ezek Heves megyében Heves és Pétervására varosok és környékük. — Hogyan folytatódik ez a munka, melyek lesznek a következő lépések? — Működik egy tárcaközi bizottság, amelynek köztársasági megbízottként jómagam is tagja vagyok. Az összeköttetést biztosítom a helyi önkormányzatokkal. A felhatalmazásom szerint ezekben a mikrorégiókban egyeztetek. A megbeszélések során felmérjük a helyi fejlesztési igényeket, térségi szempontból rangsoroljuk azokat, s amit lehet, beillesztünk a kormányprogramba. Ez a szerepünk akkor szűnik meg, ha a regionális program elkészül. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László J V. A SIPOTEKA Könyvesboltok ajánlata: David Attenborough: Az élet erőpróbái Klasszikus homeopátia (a leghatékonyabb gyógymód) íriszdiagnosztika Wilbur Smith: Harag (A lángoló part folytatása) Budai Ferenc: Rallye-varázs Előjegyeztethető: A. R.: SCARLETT (ápr. 8-ra várható) Magyar Művelő dés Történet Révai Nagy Lexikona Alfred Brehm: Az állatok világa (18 részes sorozat) SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 16-998 Eger, Érsek u. 2. % ....... .................r
