Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04-05 / 81. szám
HÍRLAP, 1992. április 4-5., szombat-vasárnap PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Harmincszázalékos kiskereskedelmi csökkenés Tegnap délelőtt ismét találkozót tartottak a Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai. A mostani alkalommal — a káli pogármesteri hivatalban — a testületi és hatósági munka tapasztalatairól konzultáltak az érintett települések jegyzői, a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei köztársasági megbízott mindkét területi hivatalának Az új szövetkezeti törvény, valamint az átmeneti jogszabályok szellemében a Pétervására és Vidéke Afésza működési területéhez tartozó tizennégy településen csaknem húsz részközgyűlést rendezett az utóbbi hetekben. Ezeken a tagok tájékoztatót hallgattak meg a szövetkezet helyi szervezeteinek múlt évi működéséről és az idei célkitűzésekről. Állást foglaltak a vagyonnevesítés főbb elveiről, döntöttek a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozó jogkörökről, és újraválasztották a helyi intézőbizottságokat, valamint a küldötteket. A részközgyűlések után az első küldöttértekezletet a napokban hívta össze az ÁFÉSZ igazgatósága. A napirenden az igazgatóság, illetve a felügyelőbizottság beszámolója, a tavalyi működési mérleg, valamint az idei terv jóváhagyása szerepelt. Az írásban kiküldött előterjesztésekre Czene Györgyné ÁFÉSZelnök fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a múlt évben nem tudták teljesíteni terveiket: a kiskereskedelmi forgalom — a kereslet csökkenése, valamint a magánkereskedelem bővülése következtében — 1990-hez viszonyítva csaknem 30 százalékkal (100 millió forinttal) csökkent, és ez több mint 15 millió forint árrés-kiesést eredményezett. Az üzemeltetési és egyéb költségek nagymértékben emelkedtek, így az Á FÉSZ a múlt évet jelentős veszteséggel zárta. A pénzügyi helyzet tovább romlott, az egyensúly megteremtéséhez, a célok megvalósításához radikális intézkedési programot kell végrehajtani. A forgalomhoz, illetve az ÁFÉSZ várható bevételéhez igazodva, a központi igazgatás létszámát 15-tel, míg a hálózati dolgozók számát harminccal kell csökkenteni. A problémák megszüntetéséhez többlet- bevételre lenne szükség, ez csak úgy oldható meg, ha a településeken üzemelő — és elsősorban nem alapvető szolgáltatásokat, vendéglátó és kereskedelmi tevékenységet ellátó — egységeket értékesítik. A szóban forgó tizenkét ilyen egység eladásából 15 millió forint bevétel származhat. Törekedni kell arra, hogy a megmaradó egységek gazdaságosan működjenek, s ez az új üzemeltetési formák bevezetésén keresztül érhető el. A beszámolót követő vita — amelynek során mintegy tizenöt küldött mondta el véleményét, észrevételeit — azt tükrözte, hogy a küldöttek felelősséggel képviselik az érintett települések tagjainak érdekeit. A felszólalók nagy része tudomásul vette, hogy a tavalyi eredmények alakulását elsősorban objektív körülmények befolyásolták. Ugyanakkor elhangoztak kritikus vélemények is, melyek szerint az áfész vezetőinek többet kellett volna tenniük az eredményesebb működés érdekében. A határozati javaslat egyik pontjának — melynek során bizonyos vendéglátó- és kereskedelmi egységek eladásának lehetőségéről kellett dönteni — megszavazása előtt a váraszói helyi szervezetküldöttei ellentétes véleményüknek adtak hangot, mivel a listán az ottani italbolt eladása is szerepelt. Ennek értékesítését a helyi tagság érdekeivel ellentétesnek minősítették, s szavazatukkal sem támogatták azt. Szintén felvetették, hogy az átalakulási törvény alapján foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy esetleg kiválnak a mostani „nagy” szövetkezetből. A határozati javaslatokat a küldöttgyűlés — ha nem is egyhangúan — nagy többséggel elfogadta. Végül pedig megválasztották a jelölőbizottságot, amelynek az a feladata, hogy a következő küldöttgyűlésen javaslatot tegyen majd a tisztségviselők megválasztására. Az SZMSZ-ről Parádsasváron Négyen is határozatképesek... Kis létszámú a parádsasvári képviselő-testület, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy legutóbb csak négyen jelentek meg az ülésen, mégis határozatképesek voltak. A község „honatyái” három napirendet tárgyaltak: szó volt a lakossági szennyvíz-elvezetésről, majd pedig — meglehetősen későn, másfél évvel a választások után — megvitatták az önkormányzat alapokmányát, a szervezeti és működési szabályzatot, s el is fogadták azt. Végül pedig — mint tudósítónk, Kékesi Iván jelenti — beadványokkal, kérelmekkel foglalkozott a testület. Évente négyszer olvashatják A község hírmondója Idén márciusban jelent meg először a Recski Hírmondó, a nagyközség önkormányzatának időszaki lapja. Az elképzelések szerint évente legalább négyszer olvashatják majd a recskiek a lapot, amelynek tervezett példányszáma ötszáz darab. A minap az utcára került első számban található többek között Fekete József polgármester köszöntője, s emellett szó esik arról is, hogy milyen munkát végzett tavaly, s mit tervez erre az évre a település önkormányzata. A Mátrabánya Rt. vezérigazgatója, dr. Gagyi Pálffy András a recski ércbánya jövőjéről ír, egy helybéli pedagógus munkája alapján pedig a falu története is megelevenedik az újság lapjain. Ugyancsak történeti áttekintést ad a recski kőbányászat múltjáról szóló anyag, s ezenkívül a hírmondó tartalmaz olyan hasznos tudnivalókat is, mint például az útlevelekhez jutás módja, illetve a község „átkeresztelt” utcáinak nevei. Horgászegyesület Recsken szakembereit meghallgatva. Templomszentelés Balatonban Amint arról korábban már beszámoltunk, a közelmúltban felújították a balatoni római katolikus templomot. A felszentelésére holnap délután 4 órakor kerül sor dr. Seregély István egri érsek közreműködésével. Idősek találkoznak A megyei önkormányzat bélapát falvai Módszertani Szociális Otthona április 24-én kulturális találkozót rendez a megye területén működő szociális otthonokban élő időskorú emberek részére. Többek között ebéddel és színvonalas műsorral várják a községbe érkező időseket. A harag napja — Pétervásárán A Független Kisgazdapárt „Torgyán-párti” helyi szervezete tájékoztatót tart Pétervásárán a pártelnök által április 25-remeghirdetett „a harag napjáról”. A rendezvény a helyi művelődési házban lesz, délelőtt tíz órakor. Tavaly május elsejétől működik a Búzásvölgyi Horgászegyesület Recsken. A társaságnak 200 felnőtt és 41 gyermek tagja van, akik nemcsak halat fogni szeretnek, hanem a tó környezetének szépítésében, tisztán tartásában is szerepet vállalnak. Tavaly — a helyi SZDSZ közreműködésével, ők az egyesület megszületésénél is bábáskodtak — számos rendezvényt tartottak, részt vettek a madarak és a fák napján, de rendeztek gyermekhorgászversenyt, s a hétköznapokon is rendszeresen „pusztították” a halakat. Az idén újabb rendezvényekre váiják a pecásokat. Május 16- án például nyílt horgászversenyt rendeznek. A nevezőknek alaposan fel kell majd készülniük, ugyanis a tavalyi rekord süllő ’’kategóriában” 11 és fél kiló, míg harcsában 26 kg volt. A gyermeknapi horgászversenyt is megtartják május 31-én. Kóser tréfli Kóser tréfli persze nincsen. A kóser az kóser, a tréfli meg tréfli. Akkor mi van? Verpeléten már második éve nem készítenek kóser bort, pedig annak idején még külön pincéje is volt ennek a terméknek. Ott azonban most már a VOSZK tanyázik. A pincészet azonban működik. — Nem lenne szabad hagyni, hogy eltűnjön a világszerte ismert verpeléti kóser olaszrizling — mondja Ferencz Árpád, a pincészet vezetője.' — Talán sokan nem tudják, hogy milyen ez, de higgyék el, az ortodox zsidók a világ nagyon sok országában ismerik ezt a bort. A „kóserizálás” egy készítési eljárás, amitől sem jobb nem lesz a bor, sem rosszabb. Csak éppen az izraelita vallás gyakorlói számára tisztább lesz. — Korábban ez úgy ment — folytatja a szakember —, hogy a borkombinát megfizette a zsidó vallá- sú embereket, akik eljöttek ide, és az adott időszakban ők kezelték a gépeket, ők dolgozták fel a szőlőt. Mi pedig szakmailag irányítottuk őket, hiszen ők nem voltak szakemberek. A kóserizálás lényege ugyanis, hogy a szőlőfeldolgozástól a bor elkészítéséig csak zsidó kéz vehet részt a munkafolyamatban. így ők megfeleltek az egyik követelménynek, mi meg a másiknak. f — Mi van akkor, ha egy illetéktelen keresztény mégis hozzáér? — Olyan nem volt. Nem volt, nem volt... De ha igen, akkor lett volna a borból úgynevezett tréfli. Ami nem kóser. Becsületes ortodox nem issza meg, csak a magunkfajta goj, ez a jelző a zsidó szlengben a többi embert jelöli. — Ha mégis előfordulna, forgalmazhatnánk ugyan a bort, csak nem lehetne rajta a kóser címke — szögezi le a pincevezető. — A zsidó vallásban egyébként nemcsak a bort készítik kóser eljárással, hanem a hentesárut is. Vannak kóser mészárszékek, ahol természetesen sertést soha nem vágnak le, mert ők azt nem fogyasztják. Védik a saját egészségüket azzal, hogy a hitközségükből ott van egy ember, aki garantálja a termék tisztaságát. Nem vitás, egészségügyi kérdésről van szó, amelyre az idők során vallási rituálé is tapadt. Nem kis mértékben függ ez össze azzal, hogy a zsidók igen meleg éghajlaton, sivatag közelében éltek, s így nagyon kellett vigyázni: a termék ne legyen romlott. A mészárszékben a shakier — aki a húst dolgozza fel — előbb még ma is felfújja a marha hólyagját, s ha az szelei, akkor abból bizony nem lehet kóser hús. A kóser éttermekben pedig mindenütt ott az előtérben a csap, kézmosás nélkül nem lehet belépni. A borban pedig nem lehet állati eredetű derítőanyag. Az ugyanis romlandó. — Nem jelent ez terhelést sem technikában, sem technológiában — informál a pincevezető. — Mindössze annyi a változás, hogy olyankor többen vagyunk. — Mikor van az a pillanat, amikor már más felekezetű ember is hozzáérhet a borhoz, s az nem válik tréflivé? — Ha én bontom fel a palackot — aki római katolikus vagyok —, vagy az én poharamba öntik, azt már egy zsidó nem issza meg, mert az már nem kóser. A folyamat tehát addig tart, ameddig a bort meg nem isszák. Annak idején, amikor még működött a kóser pince, én nem nyúlhattam a borhoz, hanem volt ott egy öreg zsidó bácsi — ő volt a pincemester —, s ő szívta ki nekem a hordóból a lopóval a saját poharamba. Azt a bort, amit meghagytam, soha nem tette vissza a hordóba. így aztán, hiába van mostanság olyan nagy kultusza bizonyos körökben a kóser szilvapálinkának — még akkor is, ha az illetők nem zsidók —, amit ők aperitifként vagy csak úgy időmúlatásból isznak, az nem más, mint egyszerű tréfli, hiszen tisztátalan kéz ért hozzá, amikor a szájához emelte a poharat. Verpeléten most nem készítenek kóser bort, talán majd a következő szüret után. Ez a „kóser-tréfli” állapot, amikor ugyan kapcsolatban állnak a budapesti hitközséggel, megrendelés is lenne, de a bor, ami a hordóban található, bizony meglehetősen sok keresztény kézen ment már keresztül. Most ebből élnek, de Ferencz Árpád is nagyon szeretné, ha a jövőben ismét készülne náluk verpeléti kóser olaszrizling. Egyelőre ugyan még a piacon vannak: Klein Gábor budapesti kóser borkóstolójában is van a rizlingből még néhány palack. Kovács Attila Szilvásvárad címere Eddig nem volt a községet jelképező szimbóluma Szilvásváradnak, a helyi ménesről és a sok turistát vonzó Szalajka-völgyről méltán híres településnek. A közelmúltban azonban az önkormányzat szakértőket bízott meg a falu címerének megtervezésével, s ez el is készült, a helyi képviselők pedig legutóbbi ülésükön elfogadták a képünkön látható alkotást. Új villanyoszlopok Az idő múlásával meglehetősen elkorhadtak már azok a villanyoszlopok, amelyeket egykoron a Péter- vásárát átszelő főút mentén állítottak fel. Olyannyira, hogy félő, esetleg balesetet is okozhatnak. Ezt megelőzendő, a napokban megkezdték a rossz állapotúak cseréjét, így rövidesen az egész útszakaszon új, masszív oszlopok tartják majd a vezetékeket. Termelőszövetkezeti küldöttgyűlés Aranykoronák és gondok Pétervásárán küldöttgyűlést tartott a helyi Gárdonyi Termelőszövetkezet. A küldöttek meghallgatták és megvitatták a vezetőség beszámolóját a múlt évi munkáról, ugyanakkor meghatározták az idei feladatokat is. Kaszab Balázs téeszelnök az elmúlt évet értékelve elmondta, hogy a termelőszövetkezet igen nehéz körülmények között gazdálkodott, de ennek ellenére úrrá tudtak lenni a gondokon. Az év végi mérleg szerint a tehermentes tiszta vagyon 170 millió forint. Az eltelt évtizedekben, években egyébként mérleghiány nem volt, 1991 kivételével mindig nyereséges gazdálkodásról adhattak számot. A múlt évi 2,3 milliós veszteség többek között az üzemeltetési költségek radikális növekedésével és a támogatások csökkenésével magyarázható. Ez azonban nem jelenti a téesz csődjét, annál is inkább, mivel a pénzügyi egyensúlyt egész évben biztosítani tudták. A munkabéreket folyamatosan fizették, hitel igénybevétele nélkül gazdálkodtak. Az elnök a továbbiakban röviden szólt az új szövetkezeti törvényről, majd pedig az átalakulási törvényből adódó aktuális tennivalókat ismertette. Az átalakulás folyamata a téeszben is megkezdődött, arra törekednek, hogy be tudjanak illeszkedni az új rendszerbe, és az átalakulást is igyekeznek előkészíteni, támogatni. Szó esett emellett arról is, hogy a földhivatal már megküldte a téeszhez tartozó öt község területén jelentkező kárpótlási igényeket: ez közel hatezer aranykorona-értéket jelent, ami pedig igen magas a 12 ezer ötszázas össz-aranykoronaértékhez viszonyítva. A földalapok kijelölésére vonatkozó javaslatot a vezetés községenként elkészítette. Tárgyaltak is már az érdekegyeztető fórumokkal, ám megegyezés még nincs. Az idei tervekről az elnök elmondta, hogy szeretnék végigvinni a gazdasági évet. Az őszi szántás, vetés már megtörtént, a mezőgazdasági munkák folytatásához szükséges pénzeket biztosítani tudják. Az állattenyésztés, mint ágazat, továbbra is megmarad. A fagazdálkodási, erdészeti ágazat 1992-ben is nyereséget hozhat. A dolgozók létszáma az elképzelések szerint mintegy 15-20 fővel csökken, emellett éves szinten 15-18 százalékos béremelést terveznek. Zay József
