Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30-05-01 / 102. szám
8 ÜNNEPI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. április 30—május 2., csütörtök—péntek A diktatúra nagy költő-áldozata Oszip Mandelstam szellemi feltámadása Ez a föld minekünk nem anyánk, se hazánk, elakad panaszunk, ha kinyitjuk a szánk, ha egy szó kiszivárog esetleg - már a Kreml-belivel fenyegetnek. Rövid ujjai hernyók, mind ragacsos, szava szent: fölemel vagy a sárba tapos. (Papp Gábor Zsigmond fordítása) Köztudott ma már, hogy az igazi és főleg bátor, egyenes gerincű költőket sohasem szívlelte a XX. század egyik diktatúrája sem: üldözte őket a fasizmus éppúgy, mint a szovjet rendszer. Hitlerek elégették Heine, Thomas Mann és sok modem író, költő műveit (főleg, ha zsidó volt), a XX. századi nagy orosz költők pedig szinte egytől egyig keserves kálváriát jártak meg: Anna Ahmatova, Borisz Paszternák, Merina Cvetajeva, de még az olyan, magát a rendszer költőjének valló nagy egyéniség is, mint Majakovszkij öngyilkossággal fejezte be életét. A Szovjetunióban Oszip Mandelstam szállt szembe talán leghősiesebben az önkénnyel, a terrorral. Pedig nem volt harcias egyéniség: ha a magyar átlagolvasó képet akar alkotni magának róla, legjobb, ha Babits Mihály- hoz hasonló poéta doctust, a hellenisztikus kultúrától elbűvölt, nagy érzékenységű, tudós költőt képzel maga elé. Nem csoda, hogy évtizedekig nagyon kevesen voltak Magyarországon, akik egyáltalán tudomást szereztek róla. Most egymásután két jelentős válogatás is megjelent Mandelstam verseiből: Sófényű csillagok (Móra—Talizmán) 26 költő fordításában és Farkaskopó század címen Erdődi Gábor átültetésében a költő 50 verse (Uni- komis Kiadó). Oszip Mandelstam 1891-ben Varsóban született zsidó családban, de Pétervárott nevelkedett, és Ahmatovához hasonlóan igazi szülővárosának Észak Velencéjét tekintette. Az orosz akmetiz- mushoz csatlakozott mindjárt pályája elején a később (1921) kivégzett Nyikolaj Gumiljowa! és Anna Ahmatovával együtt. A legfőbb harmóniát tekintették példájuknak az impresszionizmussal és a futurizmussal szemben. Nem tudtak azonosulni később, a forradalom után a totalitárius állammal, mint a futuristák és köztük elsősorban Majakovszkij. Mandelstam nem a múlt eszméinek rombolását tekinti célnak, hanem éppen ellenkezőleg: a kultúra nagy hagyományainak újjáélesztését és feltámasztását. Saját költészetében a hellén kultúra mellett Dante lett a legnagyobb eszményképe. Költészetén átvonuló hatása mellett egy nagy tanulmánya is tanúskodik Dante-vizsgálatairól. A sztálini totalitárius társadalom első középkorias boszorkányüldözése idején 1933-ban ír éppen „a nagyvezérről” vitriolos verset ilyen versszakokkal: Jellemző kitűnő műfordítóink figyelmére, hogy négy fordításban is megjelent a két kötetben a költőnek ez a verse magyarul, amelyért 1934-ben letartóztatták Mandelstamot azzal a váddal, hogy „terrorista cselekedetet” hajtott végre. Ekkor következtek azok az évek a szovjet kultúrában, amikor a terrornak több mint kétezer író esett áldozatául. Boris Paszternák, Buharin és Ahmatova próbáltak meg közbenjárni Mandelstamért, de Sztálin úgy rendelkezett, hogy „Izolálják, de kíméljék meg az életét”. Száműzetések, nyomor, felesége önfeláldozó segítsége követték élete útját, míg 1938-ban távol Szibériában, már egyedül kellett eljutnia élete mélypontjára és halálába. A XX. század egyik legnagyobb modern költője volt Garcia Lorcával, Paul El- uard-dal, Louis Aragonnal, Radnóti Miklóssal és József Attilával együtt. Szokolay Károly Tavasz M adarak röppennek a kunyhó elé, szürke zsa- kettes gerlék, mindig elegáns feketerigók, tarka ruhás himpellér mátyások. Eszegetnek, csipegetnek, ám mostanság a legfontosabb elfoglaltságuk a párkereső szerelem, a fészekrakás gondja. A tavasz elég jól kezdődött. Megmozdultak a vetések, a réteken zsendülnek a füvek, rügyeznek, levelet bontanak a fák, sárgul a gólyahír. A barázdákban gondtalan nyúlasszonyok baktatnak, forgatják, vitorláztatják füleiket, a téli bundájuktól most szabaduló őzek soijáznak a szán- tatlan földeken, kilométereket bejárnak, amíg igazi zöld vetésre lelnek... Fekete mezőkön, rügyező bokrok alatt szalad a patak, fodrai megcsillannak, csacsogása sem olyan, mint korábban, már magában hordja a tavasz ígéretét. A fűzfák barkái egészen a víz fölé hajolnak, mintha titkos üzeneteket hallgatnának: a hegyek üzenetét, ahol még hó van most is, és a csobbanó víz magában hordja a felolvadt hó fehérségét. A réten álmos feketeség tor- nyosodik, eldobott kalapnak nézhetném, pedig csupán egy jókora vakondtúrás, amelyre ha rálépne az ember, bokáig süppedne az alvilági birodalomba. Egy asszony fölé hajol, és zacskóba szedi a friss vakondtúrást, tekintetével a rétet pásztázza, és keresi a következőt. — Mire lesz jó? — A virágcserépbe! A vakondjárta földben pirosabb a muskátli... Nehéz egerészölyvek vizsgálják sasszemekkel a tájat, látszólag érdektelenül bámészkodnak a reggeli ragyogásban, még az út- széli kőkeresztre is felbátorodik valamelyik. A csenderesben piros galléros, aranyban és «ezüstben pompázó fácánkakasok dür- rögnek, bizonyára róluk szól a bibliai idézet, amely szerint, Salamon minden dicsőségével sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül... Motorzúgás és gázolajszag csap az orromba, két traktor húz el mellettem, iparkodnak a Tárná felé, intés nélkül is megállnak, a fiatalabb túlkiabálja a motorzúgást. — Adna egy szál gyufát? Gyufa van, a Rábák leállnak, megint csend és nyugalom húzódik szét a tájon, a két ember kiugrik a pilótafülkéből. — Szántani indultak? Szemhunyorítva bólintanak, mélytüdőre szippantják a langyos füstöt és mély sóhajjal, kéznyújtással köszönik meg a tüzet. Itt a tavalyi répa a földbe rohadt, megfeketedett, pocsékká lett napraforgótányérokon verebek százai dőzsölnek, fittyet sem hányva a vaíjúseregre, amelyek, mint károgó gyászvitézek ügyet sem vetnek az emberre. — Hess, szemtelen népség! A Tama parton lovaskocsi erőlködik a kaptatón, a férfi a bakon, az asszony meg a lánya hátul a derékban a szénán ülnek, arcukat, mint az eget kémlelő madarak a nap felé fordítják. — Szép időnk van! — elegyedek velük szóba, feszül a hajtószár a lovak parancs szerint megállnak. — Hova iparkodnak? — A tanyára! Nekünk már visszaadták... A gazda szemrehányólag tekint az asszonyra, kapja az ostort, éppen a lovak közé csapna, amikor megkérdezem. — Újrakezdi? Ötvenen innen, negyvenen valamivel túl van a férfi, az asszonya is inkább harminc, mint negyven, a nagylány szemrevaló, takaros teremtés, hamvas arcú, szőke, mint az anyja... — Megpróbálom. Gyakran egyetlen szóval többet lehet mondani, mint tíz perces kárálással. Ebből az egyetlen szóból is sokat érteni: töprengéssel teli vajúdásokat, félelmeket, ■fes bizakodásokat... — Az apám megfordulna a sírjában, ha most nem élnék az alkalommal. Türelmetlenek a lovak, a deres első lábával a földet kapaij a. — Ezekkel szánt? — A gépet majd a szövetkezet adja... Gólyák köröznek a magasban, észrevétlenül vitorláznak alá a zsombékos irányába. — Édesanyám! Gólyák! — lelkendezik az eladó lány, és mind a két kezével az ég felé mutat. — Hát aztán! Nem láttál még gólyát tavasszal? —,formed rá az apja, és felfogja a lovak száját. Leülök egy kidőlt fűzfára, süt- tetem magam a nappal ráérősen, tavaszleső hangulatom átmelegít, miközben az orromban érzem a szikkadó föld szagát, a patakból feltörő tavaszi illatot, hallom a méhek zsongását, látom a fű közül kikandikáló ibolyákat, amelyeknek illatuk még nincs, de a színük kék, mint a tiszta felhőtlen égbolt. Jó itt kint, egyedül, mert a falu morcos és rosszkedvű, az embereknek alig van szavuk, és ha beszélnek is, csípnek, mint a darázs. A világ most a föld körül forog. Pedig a földet senki el nem viszi a hátán, csupán szétosztani kellene úgy, hogy a régi igazságok kvadráljanak a mai valósággal. Prókátor és szószóló kerül bőven, magyarázzák estéről-es- tére a parasztnak a törvényt, a paragrafusokat, amelyeket gyakran másképpen értenek városon és falun, és ebben a nagy kavalkádban még szavazásra is biztatják a föld népét. — Döntsék el maguk, hogy melyik lesz a jobb! Nagy kérdés, nagy gond! És csoda e, ha ezekbe a gondokba beleszomorodnak az emberek? Csobban a patak, lehet, hogy hal, vagy valamilyen nagyobb állat iparkodik valahová, de amint megsejti a veszélyt, ösztönösen menekül. A rét aljában, az öntésben bíbicek sétálnak peckesen a sárga gólyahír között, nagyhasú békák gyülekeznek és készülődnek az esti szerenádhoz. Április van, és ez az ő hónapjuk is... Szalay István Készül a legnagyobb „égi távcső” — amely ellát az univerzum szélső határáig Dr. Immo Appenzeller hei- delbergi professzor számára valóra válik valamennyi csillagász álma: elutazhat az univerzum végső határáig — persze nem űrhajóval. Azzal nem is érhetne célhoz, mert az utazás 14 milliárd fényévig tartana, ami 133 trillió kilométer; — ez olyan szám, amiben 21 nulla van. A professzor egyáltalán nem hagyja el a Földét, marad a heidelbergi országos csillagvizsgáló intézetben, és kényelmesen ülve, műhold segítségével használhatja a világ legnagyobb teleszkópját, amelyet Chilében a 2700 méter magas Paranal-hegyen építenek fel. A16 méteres teleszkóp minden eddigit messze felülmúlt. Nem egyetlen „ égi távcső”-ról van szó, hanem négy, egyenként nyolc méteres átmérőjű tükörről. A teleszkópok külön-külön és összekapcsolva is használhatók. Együtt képesek az Univerzum széléről érkező gyenge fénysugarakat is felfogni. Építése Chilében az ESŐ (Csillagászati Kutatás Európai Szervezete a Déli Féltekén) közös vállalkozása, melyhez Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc és Németország tartozik. Ezekkel a szerkezetekkel távoli galaxisok fénysugarainak színképelemzését végzik. Ezek a vonalas-színképek az anyagot felépítő atomok „ujjlenyomatai”. Segítségükkel meg lehet határozni a csillagok korát és összetételét. A két német spektrográf értéke 15 millió márka. Ehhez jön még egy infravörös-kamera, amelyet a Max-Planck-Intézet munkatársai építenek meg. Mi a haszna az emberiségnek ebből a hatalmas kiadásból? „Rendkívül nagy” — véli Appenzeller professzor. „Világ- egyetemünk titkainak a nyomára jutunk. Ha felnézünk a csillagos égre, akkor a saját múltunkba tekintünk.” 15 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás, és akkor keletkezett az Univerzum. Csak összehasonlításul: a Nap és a Föld mindössze ötmilliárd éves. „Ha most olyan tárgyak tényét tudjuk analizálni, melyek 14 milliárd fényév távolságra vannak, akkor az ősrobbanást több mint 90 százalékra közelítjük meg” — mondja a csillagász. Chilében ideálisak a körülmények. Különösen száraz a vidék, és alig fordul elő borús égbolt. Egy évben kb. 300 napon át akadálytalan a kitekintés az égre. Eddig az európai csillagászok a 2400 méter magas La Silla-hegy- ről kutatták az eget. Ha elkészül a Paranal-hegyen az óriásteleszkóp, akkor La Sillát a 14 teleszkópjával bezátják. 1996-ban kerül helyére a berendezés első tükörteleszkópja. A teljes projekt 2000-re készül el. FEB Mutasd a kezed, megmondom^ ki vagy! „Mielőtt valaki kezet nyújt, nézd meg a kezét, s sok mindent megtudsz a másikról!” — mondják az angol tudósok. Az akarat nélküli: Két vonal az ujjgyököknél, kettő a hü- velykpámán, az egyik keresztben fekszik az egész tenyéren. Ez azt jelenti, hogy az illető hűségesen ragaszkodik a másikhoz. Semmiben sem ellenkezik, olyan, mint egy jól idomított cocker-spaniel, de problémák esetén nem jelent támaszt. A romantikus: Félköríves vonal az ujjgyököknél, két felkör- íves vonal a hüvelykpámán és egy keresztirányú vonal. Ez azt jelenti: elhalmozza ajándékokkal, virágot hoz, órákon át gyengéd szavakat suttog — de mindennapi dolgokról nem tud vele beszélni. A rámenős: Két egyenes vonal az ujjgyököknél és egy kerek a Francia javaslat hüvelykpámán. Ez azt jelenti: hegyeket mozdít el, megígéri a csillagokat az égről. Elégedett saját magával, és erős szexuális kisugárzása van. Izgalmas partnerkapcsolatot keres. Sziporkázó alkat. Szívélyes társ: Egy félköríves vonal az ujjgyököknél, egy a hüvelykpámán, és közte egy egye-, nes vonal. Jelentése: partikon a háttérben marad. Félénknek hat. A szelíd külső mögött azonban egy vad tigris rejtőzik, amely küzd a szerelemért. Biztonságot és védelmet garantál. A léha: Egyenes vonalak az ujjgyököknél, félkör a hüvelykpámán, közte enyhén hajlott vonal. Jelentése: nem kell komolyan venni. Mindenkinek ugyanazt mondja, csak az egyszeri ágybéli szórakozást keresi. Vigyázat: reggelre már el is felejti Ont. (FEB) Védelmet a bálnáknak az Antarktiszon Franciaország kiáll a bálnák védelmében: a párizsi környezetvédelmi minisztériumban antarktiszi bálnarezervátum létrehozásának tervét hozták nyilvánosságra. A nemzetközi bálnavadász bizottság júniusi Glasgow-ban megrendezendő ülésén Francia- ország előterjeszti majd javaslatát, amelynek értelmében egyelőre még pontosan ki nem jelölt területen tilos lenne a bálnavadászat még abban az esetben is, ha egyes országok nem merítették volna ki vadászati kvótájukat. Az ügyben éles vita várható, mivel más országok viszont épp ellenkezőleg, a jelenleg fennálló vadászati korlátozások enyhítése érdekében próbálnak majd fellépni. A franciák véleménye szerint a teljes bálnavadászati tilalom jól kiegészítené az Antarktisz megóvása érdekében már hozott nemzetközi intézkedéseket. Oszip Mandelstam Mint más, szolgálni vágylak Mint más, szolgálni vágylak, csak egyenrangú kén t mondok féltő, kiszáradt szájjal varázsigét. A szó nem csillapítja kiszikkadt ínyemet, ritka, ha nem vagy itt, a levegőrengeteg. Egy perc, s megmondom én, nem örömöm, végtelen kínom és szevedésem, gyötrelmem vagy nekem. Vonz, mint a bőn, a gyenge, érzékeny szád, ahogy zavarodban cseresznyepirosra harapod. Én csak téged akarlak, nem féltékenykedem, bakóhoz, áldozatnak, magam önként viszem. Hogy örömem, szerelmem lennél, nem mondom én, félénk és ismeretlen vért csorgattak belém Gyere, ne fuss előlem, oly szörnyű nélküled, soha ilyen erősen nem érzékeltelek, minden, amit szeretnék, tisztán előttem áll, most féltékeny se lennék, csak gyere vissza már! Pór Judit fordítása
