Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-29 / 101. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. április 29., szerda Erdélyi levél A többség méltósága TCMPLOM ÉS ISKOLA vtesshte vtkirM fess-eit íbUgj «II ált * Sksü Mihály p’é&ánl* Ss«?!íl»Ssrate. J>» «s*r ;«*«««& «* « «38tm** «rot* («Umtti* — * „Sí: • /KV mit»»" — fm’tost A.s siÄfel níipchMtt s IwtfeüíT lfmá,to.Aíátui Ok*» 4<- aa>'Lfc*afts»fc 5s2tíííís?, Ii1e?v* « »oft« <*$' r#fsmSía.s «»Utes» !*SW{sím<#»» Sí S!a:i«r*ss) sstSImísssasai ksvotl 8 vis«*VikwsBk'. s?; s jc«*öt*S temet»- sstöits&i & .... : »rmtös ttoszixs OSOMAfA* nE*ENC E gerben, Magyarországon vágj' bármely nyugati országban teljesen jelentéktelen dolognak számít egy cégtábla megjelenése valamely üzlet homlokzatán. Nem így Erdélyben és éppenséggel Kolozsváron, ahol „munkához látott” a vatrás, szélsőséges nacionalista polgármester. Máskülönben azt hiszem, hogy sajtótörténeti ritkaság és furcsaság az, hogy valamely nagy külföldi hírközlő szerv „piti” cégtáblaügyben terjedelmes interjút közöljön. Márpedig ezt tette az angol BBC kiküldött munkatársa a mellékelt cégfelirattal és néhány iskola, illetve lelkipásztori hivatal kétnyelvű feliratával kapcsolatosan. A Szent Mihály Áruházról hadd mondjam el, hogy ez Kolozsvár egyik legelegánsabb és leggazdagabb üzlete, amelynek bevétele egyházi, templom- és orgonaépítési célokat szolgál, és Kolozsvár főterén, a római katolikus plébánia épületének földszinti részén található. Mármost, ami a BBC interjúját illeti, sokat mondanak már a riporter kérdései is. íme, az egyik: Funar úr (ez a polgármester neve — szerk. megj.) szélté- ben-hosszában beszélik, hogy Kolozsváron elrendelték a néhány épületen található román és magyar nyelvű feliratok levételét. Miért foganatosítottak ilyen intézkedést? A kérdésre a polgármester úr „nyugodt” lelkiismerettel felel, miszerint az akciót folytatni fogják, mivel a törvény Romániában nem engedi meg a kétnyelvű feliratokat. Márpedig ő — amint állítja — törvénytisztelő ember akar lenni. Újabb kérdés. Mégis, a cégtáblákkal kapcsolatosan nem gondolja-e, hogy egy ilyen intézkedés, amely alapján a kétnyelvű feliratokat levétetik egyes épületekről, beárnyékolhatja Románia képét a határokon túl? A válasz a román állam törvényeinek megszegéséről akarja meggyőzni a tudósítót és a világközvéleményt. Sőt, kijelenti: e feliratok felbujtják Kolozsvár-Napoca többségi román lakosságát, és sértik a többség méltóságát. S a BBC tudósítójának újabb kérdése: e cégtáblák levételének elrendelése közvetlenül az Ön polgármesteri kinevezése és eskütétele után úgymond veszélyes szenvedélyeket élesztgethet a kolozsvári román és magyar lakosság között. Ne feledjük el, hogy Ön Kolozsvár, tehát az itteni összlakosság polgármestere! Erre a kérdésre a polgármester úr „megnyugtatja” a közvéleményt, hogy kétnaponként figyelmeztetik, és kihágási bírsággal sújtják a vétkeseket, „de egy bizonyos idő után (erőszakkal — szerk. megj.) levétetjük az ilyen cégtáblákat”. Lám egy éhező, munkanélküliséggel, súlyos gazdasági és társadalmi gondokkal küzdő országban elsőrendű problémává lép elő néhány kétnyelvű cégtábla ügye. És akkor az a vád ér bennünket, hogy a magyarok feketítik be Románia hófehér képét Nyugaton! „Piti” ügy, de ne feledjük el, hogy Marosvásárhelyen ezelőtt két évvel egy gyógyszertár kétnyelvű cégtáblája szolgált — egyebek mellett — a súlyos etnikai zavargások ürügyéül! A BBC kérdései egyúttal figyelmeztetnek is. Az emberi és állampolgári jogok önkényes megsértésére! Okos György (Kolozsvár) Ladik Katalin és a ... ? Újvidéki vendégművész Hatvanban CSONT ELŐTT VIRRADAT Hideg késsel kettészeli a látóhatárt: Fakul, vékonyul a seb az égen. Az átok rég beteljesült: Az utolsó férfi meghalt, az asszonyok megöregedtek Nincs éjszaka és nincs nappal — örök szürkület van Egy didergő madárijesztő virraszt az égen. Az ízelítőnek szánt rövid, szikár Ladikvers után téijünk a lényegre! Vannak tévesztések. így: bárki összekeverheti Visegrádot a viselt nadrággal, ami felénk ismerős szójáték. Ugyanilyen kutyulás, mikor a kitűnő újvidéki költőt, Ladik Katalint itt-ott szexmániákussá próbálják degradálni, noha líráját, színházi fellépéseit, sajátos játékstílusát legfeljebb az egészséges erotika szálai szövik át, jelenítik meg szerep adta köntösükben. így történhetett nem is egyszer, hogy amíg Budapest, Pécs, Szentendre művelődési hajlékai sikerrel rendezték meg Ladik előadóestjeit — május 5-én, kedden pedig a Hatvani Galéria pódiumának vendége lesz —, addig Vásárhely — mondjuk — eltanácsolta őket a portájáról. — Zokon veszi ezt, kedves Katalin? — Pillanatig sem. Költészetem, színházi produkcióim megítélésében mindennél au- tentikusabbnak vélem például Szkárosi Endrét, aki a Magyar Rádióban foglalkozott művészetemmel. Vagy ott van Csepécz Szilvia. Ó a Nők Lapjában a jugoszláviai magyar irodalom egyik jelentékeny, érdekes alakjaként aposztrofál, kinek életét átszínezik fellépéseinek, egész attitűdjének olykor talán pikáns, de mindig hiteles mozzanatai. — Mi a véleménye egy mű, egy megformálandó szerep életéről, a benne rejtőző mélyebb gondolatok és a közönség kapcsolatá- ■ról? — Úgy hiszem, hogy az olyan típusú művészeknek, amilyen én vagyok, sajátos a küldetésük: közvetítenek a valóság különböző rétegei között! Ilyenek voltak az ősköltők, a sámánok. Nincs hétköznap és nincs ünnep, van egy abszurd idő, s kész. Persze ehhez az álom is hozzátartozik, mivel ugyanolyan értékes, mint az a bizonyos éber állapot. — Magánéletében hogyan alkalmazkodik a művészeti felfogásként meghatározott küldetéstudathoz, illetve ennek feltételeihez? — Biológiai értelemben eléggé magányos lettem, de nem érzem rosszul magam. Sőt, kell az egyedüllét, hogy az érzékszerveim, a csápjaim jól működjenek. Ha ehhez hiányoznak az alapvető feltételek, akkor a legtöbb kapcsolat felbomlik. Az én házasságom is ezek közé tartozott valamikor. Most egyedül élek, de igazán mégsem vagyok magányos, mert nagyon sok rokoniélek tartja velem a kapcsolatot. — Mi tölti ki életének hétköznapjait, mi jellemzi azok múlását? S az is érdekel, hogy miként látja költészetének alakulását? — Az Újvidéki Színház társulatának a tagja vagyok, tehát megvan a biztos kenyerem. Mellesleg úgy élek, mint a dolgozó nők általában, beleértve a főzést, takarítást, piacolást. S miután hozzászoktam, hogy takarékoskodom, előbb az alapvető dolgokat teremtem elő, s csak aztán jöhetnek az apróságok. Megjegyzem: vásárlás helyett magam varrom, alakítom ruháimat, hogy amit fölveszek, érdekesnek hasson. így lesz ez Hatvanban is! Ez persze csak a nyilvánosság előtti létezésemre érvényes, hétköznapjaimban igyekszem észrevétlen maradni. Különben is, mint költő, csak úgy élhetem az életemet;' ha csöndes szemlélődő maradok. így gyü- lemlik föl bennem az indulat, a kifejezésvágy is, ami megfelelő alapanyagot biztosít lírikusi létem továbbéléséhez. — Ezek szerint a „Kiűzetés”, vagy a „Mesék a hétfejű bicikliről”, s további hat verseskötet költője nem tulajdonít különösebb jelentőséget a személye körül itt-ott kialakult hiedelmeknek? — A csámcsogás undorító valami, de ha egyesek ebben lelik a kedvüket, ám tegyék. Engem jobban érdekel maga a teremtés. Egy-egy mű életre vajúdása, legyen az vers vagy színpadi alakítás. Tehát járom tovább az utat, amit magamnak kijelöltem a társadalom szolgálatában. S ha csak a megértés, ro- konszenv apró virágait gyűjtöm kötényembe, illatuk olyan ózon, ami az új és újabb akadályokon is átsegít. Moldvay Győző M^d „.Ovik{7)jépa, jetek, mogyojó verbális (szóban megnyilatkozó) készségek fejlesztése. — Egyem meg a csöppnyi szádat...! — lelkendezik a nagyi, magához szorítva ritkán látott, ötéves unokáját, mikor az Mojzsi tutusnak szólítja az amúgy Mor- zsira hallgató házőrzőt. A szülők érzik, nincs minden rendjén, hiszen az óvodában a csoporttársak „k”-nak ejtik a „k”-t, s vidáman ropogtatják már azt a fránya „r” betűt is. Berzenkedő lelkiismeretüket azonban hajlamosak elaltatni egy legyintéssel, mondván: „Majd kinövi!” De kinőhető-e segítség nélkül a beszédhiba, magukra hagyhatjuk-e gondjaikkal a kicsiket? Nagy Zsuzsa egri logopédus nem tartja lebecsülendőnek ezt a problémát: — Nagyon sok óvodásnál, és sajnos, nemritkán kisiskolásoknál is jelentkezik, hogy helytelenül ejtik az ”sz, z, c, zs, cs, s”zöngés, és a ”k, g, t, d” zöngétlen mássalhangzókat. Legáltalánosabb az „rí’hang hibája. Magánhangzók — ”o, ö, u”— eseteben is jelentkezhet a rossz ejtés. A szülőknek mindenképpen korrigálniuk kell a gyerek ebbéli fogyatékosságát, ha másként nem megy, szakember segítségével. — Milyen módszerrel javítható a beszéd, mit tehet a szülő, a felnőtt környezet, hogyan tanít a logopédus? — Szeretettel és végtelen türelemmel érhetünk el eredményt. Beszéltessük minél többet a gyereket, s ha megnyilatkozik, figyeljünk rá, hogy örömét lelje a mesélésben. Biztassuk, egész mondatokkal fejezze ki, szabatosan mondja el élményeit, amit látott vagy hallott. Igyekezzünk fejleszteni a szókincsét. Sok kisgyerek képtelen kifejezni magát: igennel, nemmel válaszolgat. Foglalkozásaim során kétségbeesve tapasztalom, hogy a színekkel, a helyek megjelölésével — alulra, felülre, jobbra, balra — sincsenek tisztában a kicsinyek. Logopédiai óráinkon kis létszámú, 4-5 fős csoportokban tanítjuk őket. Különböző nyelv- és szájtornával, állatok, járművek hangjának utánzásával, szappanbuborék, pingponglabda fújásával, tükör előtti beszéddel(i\- gyelemmel a száj mozgására) javíthatunk a helyzeten. Hosszú hónapok után észlelhetjük munkánk sikerét. Ha a gyermek felfigyel arra, hogy valamit mi magunk is — szándékosán — hibásan, pöszén, raccsolva ejtettünk, már elindultunk a javulás útján. Azért hangsúlyozom a szeretetet és a türelmet, mert ha nem így közelítünk a gyerekhez, csak súlyosbítjuk a problémát. Kapko- dóvá, hadarová vagy dadogóvá válhat a beszéde, na szeretné megosztani velünk gondolatait, s mi nem figyelünk eléggé rá. — Mi a teendő abban az esetben, ha a leggondosabb foglalkozás, a szakember által adott órák után sem ropog az „r”? — Előfordul, hogy a nyelvfék átolja a nyelv mozgását. Ilyen- or orvoshoz kell fordulnunk. A gégészeti beavatkozás nem fájdalmasabb egy fogászati gyógykezelésnél, s na a nyelv hegye eléri a szájpadlást, akkor már hamarosan „beperdül” az „r”hang is. — Lehet-e a gyermek kisebbségi érzésén túl egyéb káros következménye annak, ha a szülő „ elbagatellizálja ” a beszédhibát? — Sajnos, igen. Az idejében nem kezelt gyerekeknél jelentkezik a dyslexia (olvasászavar), dysgrafia (írászavar), agramma- tizmus (nyelvhelyességi zavar, a ragok és toldalékok hibás alkalmazása), és a pszichés zavarok, a logofóbia (beszédfélelem ). Többnyire a beszédhibásokból lesznek a dyslexiások, persze, ez nem jelenti azt, hogy valamennyi beszédhibásból dyslexiás lesz. A megfigyelések azt mutatják, hogy a megkésett beszédfejlődé- sű gyerekeknél — akik hároméves korukig nem szólalnak meg, vagy csak néhány szót ismernek —jelentkezik ez a probléma. Késik az anyanyelv elsajátítása, rosz- szul, hibásan ejtik a hangokat, rendkívül szegényes a szókincsük. Más területen, a sportban, a művészeti ágakban, stb. nincs elmaradásuk, sokszor kiemelkedőt nyújtanak. Mégsem hanyagolható el, sőt nagyon lényeges a — Mitévő legyen az, akinek kisiskolás csemetéje az említett zavarok valamelyikével küzd? — Semmi esetre sem a tanító néniben kell keresnie a hibát. A legjobb szándékkal sem lehet jónak értékelni az olvasást, ha az nem felel meg az alábbi elvárásoknak: helyes beszéd, az olvasott szöveg megértése, a leírtak helyes látása, az írott jeleknek a kiejtett szöveggel való helyes kapcsolása. Ha ezek közül bármelyik nem teljesül, úgy a teljes olvasási képtelenség is bekövetkezhet. Ez magától értetődően nehezíti a tanulást. A hibásan olvasó és író gyerekeket önálló terápiával, logopédussal kell kezeltetni. Ez anyagi megterhelést nem jelent a szülőnek, ingyenes, a gyerek fejlődéséhez viszont elengedhetetlen. — A telefonkönyvben nem találtam logopédiai központot... — Mert nincs is. Egerben két iskolában kaptunk helyet. A La- josvárosban, az Ifjúság utcában, a 212. számú szakmunkásképzőben egy szobát, és a 6. számú általános iskolában a szertárban biztosítottak helyet nekünk. Nagyon jó lenne egy központi helyen lévő többszobás iroda, ahol mindenki által könnyen elérhetően végezhetnénk munkánkat. Négyessy Zita Sajnos — és ez az idei filmszemlén is kiderült —, sok magyar filmes esik abba a bűnbe, hogy alkotás címén igyekszik valami olyasfélét csinálni, amit eddig előtte még senki. Azt is mondhatnánk, hogy „avantgárdot” — ám ezzel a jellemzéssel érdemtelenül tisztelnénk meg a „művész urakat és hölgyeket.” Attól ugyanis, hogy egy filmben ordenáré szövegeket mondanak a színészek, azt is selypegve, pöszén vagy hadarva, és érthetetlen maga a tartalom is, még nem lesz valamiből korszakalkotó mű. Akkor se, ha hajdan talán szép, mára viszont kissé moletté csúnyult manökenek vetkőznek pucérra, s szexuális jelenetekben villantják fel tehet- ségtelenségüket. Nem bennünk van tehát a hiba, amikor nem értjük, miért éljen anyád. A történet egyik stabil pontja egy taxisofőr, aki mellé beülnek az emberek. Az utasok sokfélék, lehetne tehát erénye a filmnek, hogy az „Isten állatkertjéből” megmutat néhányat. Mert ebbe a taxiba normális ember még véletlenül se ül be, hogy miért, azt az alkotók mélyen titkolják. Beül viszont egy balettnövendék (Rinyu Andrea, a társ-forgatókönyvíró egyébként), akinek színésznői eszköztára egyetlen mozdulatban csúcsosodik: csücsörít a szájával. Minden mondat után. Úgy tűnik, ő maga is elhiszi, hogy ez egy igen nagy teljesítmény, s bizonyára ezt azzal a közhellyel erősítette szinte filozófiává, hogy a jó színészek „színjátszás” nélkül fejezik ki magukat. Az illető hölgyből sajnos azonban hiányzik az az emberi tartás, az a lelki gazdagság és az az alázat, amely valóban naggyá tett jó néhány színművészt. Nem mondható el több jó a másik „művésznőről” sem — talap van még, aki emlékszik Marjai Juditra, az első szépségkirálynő-vá- lasztás egyik versenyzőjére. Manökenként sem volt túl természetes, a filmben is ordít róla a modorosság. Megfelelő partner számára Be- rencsi Attila — Bery Ary —, akit a Szerelem első vérig című alkotásban ismerhetett meg a magyar ifjúság. Ők hárman tehát a főszereplők, ezek után — ha mélyebb elemzést nem is — legalább némi tartalomismertetőt illenék megosztani ag olvasókkal. Nem tudok. Taxi jön, taxi megy, nők vetkőznek, embere^ trágárul beszélnek, valaki bugyiban táncol, egy kisfiú leselkedik), anyuka elvált fodrásznő. Igen, ha valahogy egyáltalán lehet, akkpp körülbelül így lehet meghatározni az Éljen anyád! mondanivalóját,. Meg esetleg egy párbeszéddel, ami a selypegős Maijai meg a nyeglp Berencsi között elhangzik. — „Figyelj, te mér taxizol éjszaka? — Azér, mert sötét van...” . (Bizony, nagyon sötét.) Doros Judit A zongorajáték varázsa Szent György-napi Szepesi-show Minden év tavaszán szinte már hagyományszerűen mutatja be új műsorát Szepesi György megszokott hűséges közönségének, mely ezúttal is megtöltötte az egri Ifjúsági Ház színháztermét. Tavalyi ígéretéhez híven Fényes Szabolcsra, a néhány éve elhunyt kiváló szerzőre emlékezve, annak műveiből állította ösz- sze az est zenei anyagát. Fényes, annyi sok kedves operett, daljáték, filmzene és táncdal szerzője, rendkívüli gazdag életművet hagyott maga után. Bár még korai értékelni munkásságát, de az már egyértelműen kitűnik, hogy a nagy elődök: Lehár, Kálmán, Huszka nyomdokain elindulva, folytatta és továbbfejlesztette azok törekvéseit, ötvözve azt a jazz gazdag ritmus- és harmóniavilágával. Rendkívüli jó felkészültségű muzsikus volt, aki igényesen és kitűnő ízléssel alkotta szerzeményeit, melyek a maga idejében világhírnevet szerezhettek volna számára, ha nem a „vasfüggöny” innenső oldalán él, és megfelelően menedzselik. A felejthetetlen, immár örökzöld dallamai, mint az est címadó dala, az „Ugye, hogy nem felejtesz el?”, vagy az „Álmaimban valahol...’’kezdetű keringője mellett hallhattunk még sok egyéb művét, amelyről nem is tudtuk, hogy Fényesszerzemények. Például a „Bűnös vagyok” című filmből a kevésbé ismert „ Tíz óra múlt” című dal, mely az újdonság erejével hatott. Szepesi György az évek során sokoldalú, sikeres showman-né fejlődött, amit bizonyít az elmúlt hat év műsorainak népszerűsége, de sokszínűségéből továbbra is zongorajátéka emelkedett ki. Eljutott egy olyan szintre, ahol briliáns technikájával ura tud lenni hangszerének, a darabok lejátszásának problémája számára ismeretlen, mindenkor érvényesíteni tudta akaratát, zenei invencióját. Leginkább a jazzben otthonos, és az minden zenei megnyilvánulásán érződött, kifejezetten jazz-műveknél éppúgy, mint zenekíséreteiben. A jazz adta lehetőséggel — melynek egyik legfontosabb elemével, az improvizálással a barokk Elsősorban a kitűnő zeneszerző gazdag életművére alapozta műsorát zene is élt — szabadon szárnyalt előadói fantáziája, kottakép-kötöttsége csupán a harmóniavázban érvényesült. Bravúros, rögtönzött futammontázsai, melyet hihetetlen könnyedséggel, eleganciával oldott meg, tudatos, átgondolt jazz-harmóniákon nyugodnak, s mindezt biztos zenei ízléssel, stílusérzékkel valósította meg. Ez játékának varázsa, melyet a tanult, értő vagy ösztönös zenebarát is megérez. A műsor karaktere, összeállítása éppen Fényes Szabolcs műveire való tekintettel több énekest kívánt volna, az egyetlen énekes előadó, Kovács Brigitta — egykori egri diák, operaénekes, jelenleg a Fővárosi Operettszínház művésze —, láthatólag élvezte a számára kissé szokatlan, dzsesszes feldolgozású számokat. Kedves, kellemes hangjával hamar a közönség szívébe lopta magát. A másik vendég, az ez alkalomra városunkba látogató Peter Thorpe, a kitűnő angol dobos, kinek magasfokú játékintelligenciája révén egy pillanatra sem tűnt fel, hogy most játszanak először együtt. A jól összeszokott, már ismert kísérő duó, Kelemen Zsolt (basz- szusgitár) és Balog László (dob) mellett kellemes színfoltként hatott Baran Grzegorz alt szaxofonjátéka. Nagy Miklós
