Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

HÍRLAP, 1992. április 29., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. Alapítvány a rák megelőzéséért Az időben felismert dagana­tos betegségek csaknem minden esetben meggyógyíthatok. A rák megelőzésének egyik fontos módszere a szűrés, a legmoder­nebb eszközökkel végzett vizs­gálat. A megyei patológiaiosztá­lyon nemrég alapítványt tettek, amely „Cytológiai és szövettani diagnosztikával a rák megelőzé­séért” címet viseli. Az alapít­ványra befolyó pénzből olyan korszerű berendezéseket vásá­rolhatnának, amelyekkel a pon­tos szövettani típust meghatá­rozhatnák. Az alapítvány keze­lője az OTP egri fiókja. Számla­szám: 725-011462-8. Bővebb felvilágosítást a 11-44/544-es te­lefonszámon kaphatnak az ér­deklődők. Korszerűsítik a felnémeti mészkőőrlőt Holnap tartják az Országos Érc- és Ásványbányák, valamint egy külföldi befektető részvéte­lével a felnémeti mészkőőrlő korszerűsítésével, bővítésével és egy vegyes vállalat létrehozásá­val kapcsolatos tárgyalásokat. Készülőben a helyi lakástörvény-tervezet A városi önkormányzat lakás­ügyi ad hoc bizottságának dön­tése alapján a polgármesteri hi­vatalban formálódnak a lakásál­lomány felmérésének szempont­jai. Ennek értelmében, valamint a törvénytervezetet figyelembe véve látnak hozzá a helyi lakás­törvény-tervezet megalkotásá­hoz. Csehországi történeti órák A Dobó István Vármúzeum gótikus palotájának földszinti ki­állítótermében holnap délután 3 órakor tárlat nyílik Csehországi történeti órák és vedutákcímmel. A bemutatót a teplicei múzeum tudományos munkatársa, dr. Klusackova asszony nyitja meg. Gömöri falfestmények I Középkori gömöri falfestmé­nyeket láthatnak mától a képző­művészet kedvelői a városi Ifjú­sági Házban. A tárlat május 21- ig tekinthető meg. Anyák napi játszdház A Forrás Gyermek-Szabad­időközpontban csütörtökön dél­után 2 órától anyák napi játszó­ház várja a gyerekeket. A sok­sok meglepetés mellett az ügyes kezűek elkészíthetik az édesany­juknak szánt ajándékot is. Csodálatos kalucsni Csütörtökön délelőtt 10, illet­ve délután fél 2 és 3 órától az If­júsági Házban az Állami Báb­színház társulata lép a gyerekek elé a „Csodálatos kalucsni” című zenés darabbal. f ÚJ ISKOLA \ - ÚJ STÍLUS MAZSOLA AUTÓSISKOLA „A” és .,B” kát. tanfolyamunk indul május 11-én 17 órakor a III. sz. iskolában. Felvilágosítás: Eger, Telekessy 2. Tel.: 36/19-980 A sikeres vizsgázók egyike külföldi utat nyer. Lukács Sándor az egri Dobosban Nem az éveit számolta Lukács Sándor, a Vígszínház kitűnő színésze, magánéletében költő is — ha hagyják neki az időt és a teret —, Éveim címmel adott műsort az egri Dobosban. Két megjelent kötetéből válogatott mondanivalót, de helyet kapott itt Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc és — hogy a legnagyobbat is em­lítsük — Ady Endre is. A prog­ram zenei anyagában a művész megzenésített versein kívül és felül olyan válogatás kapott be­osztást, mint Kozma híres dala, amit mi most a Reményi Gyenes István által komponált szöveggel hallottunk. Zongorán Szentir- may Ákos, a színész verseinek megzenésítője működött közre. Ez az a keret és hozzá ötne­gyed óra, amiben és amivel Lu­kács Sándor hatni akart. Az ter­mészetes, hogy egy színész, ha saját verseit, azaz a saját lelkét vi­szi a vásárra, a legteljesebb át­éléssel teszi azt. Nemcsak azért, mert hite szerinti igazat mond, de azért is, mert ez a vasárnap es­ti közönség nívós szórakozásra gyűlt össze. És ilyenkor sok min­dentől függ, hogy a nívót hol kell az előadónak meghúznia. A mű­vész az intim környezetet uralma alá szorította, nemcsak hangerő­vel, nemcsak a rájátszás dinami­kájával, az arcok visszafelelő vá­laszát kutatva, hanem azzal is, ahogyan a hitet, a reményt, a sze- retetet, a szerelmet, ezeket a sok­szor már-már fikcióként használt és elcsépelt fogalmakat megtöl­tötte fénnyel, azzal az izgalom­mal, amit ő, a művész, elsősor­ban a költő hordoz magában. Az írók is sokszor bajban van­nak, amikor a végső kicsengést keresik, gondolataik rendjében. Tudják, hogy sok minden szak­mai fortély áll rendelkezésükre, amiket meg lehet tanulni. Csak jól kell azokat alkalmazni. A mo­dern ember számol az éveivel, a pénzével, bajaival, gyötrelmei­vel, és közben szomorúan azt ve­szi tudomásul, hogy nem akar ki­jönni az a bizonyos jó kép, az az elcsattanó válasz, ami megnyug­tatná. Ilyenkor elővesz egy ké­pet, egy metaforát, a képszerűen láttató leírást. Mint például Rad­nóti Miklós is, amikor a békét ar­ra biztatja — sorsát és reményte­len vívódó életét ismerjük —, hogy pattanjon ki, mint a szőlő­szem, amely arra teremtetett, hogy bor legyen belőle. Vagy mint a panteisztikus gondolato­kat forgató-dajkáló Szabó Lő­rinc, amikor hittel imádkozik hitért és a gyermekekért; rásza­badulnak könyörgő szavai az elemekre, a tűzre, a vízre, a leve­gőre és a földre, onnan még tesz egy nagyobb ugrást az istenek­hez, mint a templomi bohóc, aki tudja, hogyan lehet az égbenva- lókat megkísérteni egy-egy kis kegyelem erejéig. Ady is csak­nem átokszerű, kemény hang- szerelésű versében az elherdált életről beszél, ami nem volt elég még a kamatok kifizetésére sem, de elcsukló hangja visszatalál az imádság gyötrelmes alakzatá­hoz, mert végzetünk és boldog­ságkeresésünk közben bizony védtelenek, megalázónak va­gyunk. És megalázkodók! Örül­tünk, hogy nagy kedvében a mű­vész egy meredek kaptatón, egy remek gondolatsoron vezette- hajszolta végig hallgatósága fe­szülten figyelő egyedeit. És ezt a figyelést nemcsak azzal érte el, fogta csomóba, hogy szikrázó energiával futott neki a gondola­toknak, hanem azzal is, hogy né­ha váltott, nem engedte lankadni a jól felcsigázott érdeklődést. Két további képére visszatér­nék. Az egyik csak látszólag gro­teszk, és nem is sűríthető csak egy mondatba. A nyitányról len­ne szó, ahol a leírás végén az az óhaj áll, vagy inkább a belső pa­rancs, hogy a zenekar vezényel­jen a karmesternek. Ez a csava­rás szellemes, csak végrehajtha­tatlan. S mégis van benne igaz­ság. Mert a jó zenekar jó zenészei tudásával, magatartásával, a benne lévő szellemi izgalommal vissza tud és akar hatni a karmes­terre. Aki éppúgy érti a saját dol­gát, mint a zenészek a magukét. Es az az igazi teljesítmény — ha úgy tetszik, az igazi összhang —, ha ez a két tudás így válik egy egésszé. A másik a sakkhasonlat. Bizo­nyára megjelenése idején nem látszott veszélytelennek egy ilyen gondolatsor megírása és közlése. Még emlékszünk a dik­tatúra félő finnyásságára. Mára ebben a versben az általános ér­vényű igazság érvényesül, túl a szellemes megfogalmazáson. És ezért kellett ezt így és most el­mondania a költőnek. (farkas) Nyolc és fél évszázad után... Nyolcszázötven éve, 1142- ben — csak pár évtizeddel az ala­pítás után — telepedett le Ma­gyarországon a katolikus egyház egyik legrokonszenvesebb, leg- emberközelibb testületé, a cisz­terci rend. Tagjai akkor termelő- munkával foglalkoztak, fizikai munkával; a mai rendi öltözék felső része, a skapuláré eredeti­leg kötény volt, amellyel a ruhá­zatot védték a piszkolódás ellen a földeken, a műhelyben. Az évfordulón írnak ismerte­téseket, megemlékezéseket, de látványos ünnepségek nincse­nek, úgy látszik, nem is lesznek. Érthető. A rendet 1950-ben szétverték, brutálisabban, mint más szerzetesi közösségeket (né­melyek szerint az akkori rendi vezetés is hibás lenne), egyetlen iskoláját sem adták vissza. Most, amikor egyre-másra szerveződ­nek újra az egyházi nevelőintéz­mények, a ciszterciták is próbál­nak visszatérni a tanári hivatás­hoz, de a nehézségeik nagyob­bak, mint a többi tanítórendé. Legsikeresebb (bár nem a „leg­előkelőbb”) gimnáziumuk, az egri visszaadása évek óta napi­renden van, de nagyon lassan ér célhoz. Főleg a rendi tanárok hi­ánya miatt. Dallasban (USA) élt, tanított, és ma is működik a ma­gyar ciszterci rend, de a magyar- országi utánpótlás feladatát nem láthatta el. A régi tanárok meg­öregedtek, nem tudnak már taní­tani, hazai tanárutánpótlás nem volt (ellentétben a bencésekkel, a piaristákkal); az új, fiatal rend­tagok közül csak egy-kettőnek van tanári oklevele, a többiek oklevelére még várni kell. A rend egri Szent Bemát Gimnáziumában jártam teljes nyolc éven át. Fél évszázad múl­tán is tisztelettel és meghatódva gondolok egykori iskolámra, amely felnevelt és elfogadott en­gem, a sehonnai válási árvát, minden észlelhető diszkriminá­ció nélkül. Az eszmék iránt kö­zönyös és érzelmileg megzavart család ellenpontjaként kapcsolt magához, töltött fel (olykor tölt fel ma is) érzelmileg, fordította figyelmemet a tudás szépsége és értéke a tanári pálya felé. Az ifjú­kor és a szeretett tanárok emlé­kéhez hozzáadódik az a rokon- szenv, amelyet a rend iránt fran­cia származása miatt érzek. Min­dig büszkén vallottam magam ciszterci diáknak, akkor is, ami­kor ezért — jobb esetben — hiva­talos homlokráncolás járt. Amikor a budapesti Műegye­temen tanítottam, a bemutatko­zás után mindig megkérdeztem hallgatóimat, hogy melyik kö­zépiskolában érettségiztek. Amelyik az egri Gárdonyit jelöl­te meg, annak azt mondtam: „Is­kolatársak vagyunk...” Egykori iskolámban most újra megjelent a cisztercita reveren­da. Úgy látszik, sikerül végül is leküzdeni a nehézségeket. A pé­csi és a budai gimnázium vissza­adása következne. Az utóbbi esetében azonban valószínűleg sokáig kell még várni, mert a vi­lágijogutód, a József Attila Gim­názium a főváros egyik legrango­sabb iskolája. A nyolcszázötven év történe­tét Lékai Lajos írta meg Dallas­ban. Ő a negyvenes években mint fiatal rendtag, a rend egri gimnáziumában tanított törté­nelmet és földrajzot. Könyve most már kapható itthon is, ma­gyar nyelven.Bán Ervin Betegbiztosítási kártyák érvényesítése Milyen esetekben hitelesíthet ajegyző? A betegbiztosítási igazolvány­ról és a háziorvosi ellátásról nemrégen a társadalombiztosí­tás szakembere nyilatkozott la­punknak. A meglévő jogszabá­lyok az önkormányzatoknak is különböző feladatokat határoz­nak meg. Erről kérdeztük Lénárt Pálné dr.-t, az egri polgármesteri hivatal egészségügyi és szociális irodájának vezetőjét. — A háziorvosi ellátást július elsejétől csak hitelesített beteg- biztosítási igazolvánnyal vehet­jük igénybe. Kik azok, akiknek csak a jegyző érvényesítheti a kártyáját? — Szociális rászorultság alap­ján elsősorban azok a személyek kérhetik Eger város jegyzőjétől igazolványuk érvényesítését — mondta az irodavezető —, akik önhibájukon kívül nem szerez­tek biztosítási jogviszonyt. Ilyen például a munkaképességüket ötven százalékban elveszítők, a nyugdíjszerű vagy munkanélkü­li-ellátásra nem jogosultak. Az utóbbiak csak abban az esetben, ha nyilvántartott munkanélküli­ek, és a munkaügyi központtal együttműködnek. Minden eset­ben további feltétel, hogy a ké­relmező ne rendelkezzen olyan rendszeres jövedelemmel, amely lehetővé tenné szálfára a havi 1200 forintos járulékfizetéssel járó egészségbiztosítási megálla­podás megkötését a tb-igazgató- sággal. A jegyző érvényesíti to­vábbá azoknak a magyar állam­polgárságú gyermekeknek az igazolványát is, akiknek az eltar­tója nem jogosult egészségügyi ellátásra. Amíg tehát a szülők esetében az önkormányzat vizs­gálja a rászorultságot, és feltéte­lekhez köti, a gyermekeknek ál­lampolgári jogon érvényesít. Ugyancsak a jegyző hitelesíti a betegbiztosítási kártyáját az ápo­lási díjban és rendszeres szociális segélyben részesülőknek, vala­mint eltartott hozzátartozóik­nak. — Hová kell benyújtani a ké­relmeket? — Ezeket az erre a célra rend­szeresített nyomtatványra, az igazolványok csatolásával a hi­vatal egészségügyi és szociális irodájába kell eljuttatni. — A kártyáinkkal hogyan vá­laszthatunk háziorvost? — Ha a jelentkezést az orvos elfogadja, az igazolványról az „orvosi szelvényt” és az „ellen­őrző szelvényt” leszakítja. A há­ziorvos a körzetében lévők je­lentkezését általában köteles el­fogadni, elutasításukra csak kü­lönösen indokolt esetben kerül­het sor. Az állampolgárok évente legfeljebb egy alkalommal indo­kolás nélkül jelentkezhetnek át másik háziorvoshoz, ebben az esetben az új háziorvos átkéri az előzőtől a beteg kártyáját. Az or­vosválasztásnak július 30-ig nem előfeltétele a betegbiztosítási kártya érvényesítése, de július el­seje után az első alkalommal — és ezt követően is, ha az orvos kéri — be kell mutatni a jogosító kártyát. — Mi történik azokkal, akik július elsejétől vagy még utána sem keresik fel orvosukat, és pél­dául hirtelen rosszul lesznek. Eb­ben az esetben ki segít rajtuk? — Ebben az esetben bárme­lyik orvos köteles ellátni az azon­nali segítségre szorulókat. Eger­ben egyébként 22 felnőttkörzet működik, és az ezekben dolgozó orvosok, valamint terület nélkül háziorvosként gyógyítani kívá­nók bármelyikét választhatjuk. A 18 évesnél fiatalabbak ellátása a házi gyermekorvosok feladata, erre a város 12 gyermekkörzeté­ben van lehetőség... A választha­tó háziorvosok, gyermekorvo­sok adatai a rendélőkben, az egészségügyi alapellátást és böl­csődéket irányító intézményben (Kossuth Lajos utca 6.), vala­mint a polgármesteri hivatal (Dobó tér 2.) hirdetőtábláján megtekinthetők. A részletes lis­tát a következő egri oldalunkon olvashatják. Általános iskolások művészeti bemutatója után... Miénk a tér—és egyre inkább! Talán mégsem kellene elsirat­ni a magyar pedagógiát. Igaz, hogy alacsonyak a pedagógusfi­zetések, igaz, hogy kevés pénz jut az iskolák fenntartására, igaz, hogy a családok nehézségeit a gyermekek is megérzik, még sincs veszve minden. Ha ma, 1992-ben a nehézségek ellenére „csakazértis” ilyen színvonalú produkciók születnek, mint ez a mostani, nincs okunk a kétség- beesésre. Az elmúlt szombaton — oly sok évi kihagyás után — ismét rendeztek művészeti bemutatót Eger és körzete általános iskolá­sai számára a Forrás Gyermek- Szabadidőközpontban. Koráb­ban ezeket a szemléket az úttörő- mozgalom szervezte, noha — ezt a gyermekközpontú pedagógia képviselői tudják — a direkt poli­tizálástól a legjobb tanárok ré- ges-régen mentesítették az ilyen találkozókat. Művészettel nevel­ni — ez az egyik legnehezebb, s egyszersmind a legeredménye­sebb pedagógiai vállalkozás. Nincs az a jól felépített tanóra, nincs az az okos tanári magyará­zat, amely helyettesíthetné egy néptánccsoportban, énekkar­ban, színjátszó körben megsze­rezhető élményt. Gyakran az itt szerzett tapasztalatok egész élet­re szóló indíttatást adnak a kis­gyermeknek. Az iskolai kerete­ken belül ezekben a művészeti csoportokban közvetlenebb a kapcsolat a gyerekek és vezetőik között. A próbák, a közös felké­szülés nehéz percei, s az együtt átélt siker mély nyomot hagynak a kisdiákban, alakítják egyénisé­gét, formálják szemléletét, mű­vészi ízlését. Nem mindegy, hogy milyen eszmények szerint törté­nik mindez. Az elmúlt évtize­dekben az amatőr művészeti mozgalom országos és megyei szinten is jó kezekben volt. A színjátszók, néptáncosok, nép­zenészek évente versenyeztek, vezetőik táborokban, tovább­képzésekben vehettek részt. Az iskolák egymás közötti versenyének, művészeti szemléi­nek helyszíne rendszerint az út­törőház volt, s mivel csaknem százszázalékos volt a szervezett­ség, ezeket az úttörőmozgalom koordinálta. A rendszerváltással Lendületes tánccal mutatkoztak be a 10-es iskolások egy időben elbizonytalanodtak a pedagógusok, népművelők: nem volt többé úttörő-seregszemle, így elmaradtak a bemutatók is. Pedig az iskolák többségében a megújulás egyet jelentett a tehet­ségek felkarolásával. Iskolai ala­pítványok jöttek létre, városi pá­lyázatok ösztönözték a művésze­ti munkát. A megmérettetés, a bemutatkozás igénye egyre sür­getőbb az iskolákban, hiszen a tanítványokért folyó jó értelem­ben vett küzdelem is ezt indokol­ja. A Forrásban ilyen előzmé­nyek után tartották a hét végén a bemutatót, csaknem hatéves szünet után. A felhívást az egri és Eger környéki iskolák még szep­temberben megkapták. Végül harminchárom produkció került a közönség elé: többségében színjátékok, hagyományőrző né­pi játékok, néptáncos produkci­ók voltak, néhány vers-, illetve prózamondó, s egy énekkar lé­pett fel. Nem osztottak dijakat, nem voltak helyezések, szándé­kosan nem versenyeztették egy­mással a produkciókat. Ugyan­akkor a szakmai zsűri értékelt, tanácsot adott, és — mivel ez al­kalommal erre jó indoka volt — dicsért. Noha Szepesi György, a „bírálóbizottság” vezetője a vé­gén így kezdte értékelését: „Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. ” S mindez azért — fűzte hozzá —, mert néhány iskola tá­vol maradt. Talán nem érzik, ér­tik a megmutatkozás jelentősé­gét? Akik viszont eljöttek, való­ban kitettek magukért. A színját­szó csoportok mindegyike a gye­rekek életkora szerinti rövid me­sejátékkal vagy dramatikus já­tékkal jelentkezett. A Hatron- gyosi kakasok, az egri Móra Fe­renc Általános Iskola kisdiákjai együttes játékukkal, a kerecsen- diek (Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?) humoros ka­rakterek felvonultatásával, a fü­zesabonyi iskolások többek kö­zött szellemes jelmezeikkel tűn­tek ki. Az egyik legtisztább, leg­dinamikusabb előadást az osto- rosi iskolásoktól láthatta a kö­zönség: az elsősök hagyomány- őrző Babás népi játékát. A bél- apátfalviak „Csimbók-herceg” mesejátéka, vagy az egerszalóki- ak mesejelenetei színházi él­ményt adtak. A szilvásváradi is­kolások modern és népi táncok­kal is bemutatkoztak. Több tán­cos produkciót hoztak az egri Ki­esből, s a 9-es, a 11-es és 12-es is­kola több műfajban is „képvisel­tette” magát. A bemutató kurió­zuma volt a 12-es iskolások „Mi­cimackó” előadása — angol nyel­ven. A gördülékenyen megszerve­zett nap után mindenki jó érzés­sel távozott: a Miénk a tér! való­ban a gyerekeké volt. A Forrás népművelői azt tervezik, jövőre már valódi verseny lesz... (jámbor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents