Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. április 22., szerda 10. A Foglalkoztatási Alap megyei keretéből Munkahelyteremtés támogatására Pályázati felhívás 1992. évre A felhívásra jogi és magánszemélyek, illetve magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságai, valamint külföldi részvé­tellel működő vállalkozások pályázhatnak. A Heves Megyei Munkaügyi Tanács „A foglalkoztatás elősegíté­séről és a munkanélküliek ellátásáról” szóló 1991. évi IV. tv. 17. pa­ragrafusa alapján támogatja az olyan programok megvalósítását, amelyekkel a megyében elősegíthető a munkaerőpiacról tartósan ki­szoruló rétegek foglalkoztatása. A munkahelyteremtést szolgáló támogatás olyan beruházásokat segítő jténzügyi eszköz, amelynek kiemelt célja: — Uj munkahelyek létesítése főként a megye munkahelyhiányos, alacsony foglalkoztatottsági szintű településein; — A hosszabb ideje nyilvántartott munkanélküliek foglalkoztatá­sának biztosítása; — A megye társadalmi-gazdasági szempontból leginkább elmara­dott településén a gazdasági alapok megerősítése, a gazdasági szerke­zetváltást segítő munkahelyteremtés ösztönzése. A támogatás forrása a Foglalkoztatási Alap decentralizált kereté­nek erre a célra elkülönített része, formája: vissztehermentes tőkejut­tatás. Odaítéléséről negyedévenként születik döntés. A pályázatok az év közben folyamatosan, 6 példányban a Heves Megyei Munkaü­gyi Központhoz nyújthatók be. A támogatás folyósításának és a foglalkoztatási kötelezettség fennállásának részletes szabályait a munkaügyi központ a támogatást elnyert pályázóval szerződésben rögzíti. Ha a pályázó a szerződésben meghatározott kötelezettségét nem, vagy csak részben teljesíti, illetve a tevékenység tartósan veszteségessé válik, a támogatást a megyei munkaügyi központ egészben vagy részben visszavonja. Visszavonás esetén a már igénybe vett összeget lejárt határidejű tartozásként kell kezelni, és azt a kamattal együtt köteles visszafizetni. A pályázat elbírálása előtt megvalósított beruházáshányadhoz tá­mogatás nem adható. Pályázni csak új beruházáshoz, vagy a már meglévő létesítmény tervezett fejlesztéséhez lehet. Az odaítélhető tá­mogatás felső határa a fejlesztési költség 30%-a, de megvalósuló munkahelyenként legfeljebb 200 eFt. A munkahelyteremtő támoga­tás az egyéb állami támogatásokkal és igénybe vett hitelekkel együtt az összes fejlesztési költségre vetítve nem haladhatja meg a 65%-os részarányt. Az összes fejlesztési forráson belül tehát 35%-os saját erővel kell rendelkezni. A fejlesztést szolgáló beruházás tartós fogyóeszköz-igényét maxi­mum 30%-ig lehet figyelembe venni, illetve a támogatás legfeljebb 30%-a tervezhető forgóeszköz-beszerzésre. A pályázatban szereplő fejlesztés révén megvalósuló új munkahe­lyek a támogatási megállapodás megkötésétől számított 2 éven belül jöjjenek létre, illetve a megvalósulástól számított legalább 3 évig mű­ködjenek. Az elbírálás során előnyt élveznek az árutermelés céljából megvalósuló beruházások. A támogatott fejlesztéssel hosszabb ideje munkanélküliként nyil­vántartottak foglalkoztatását kell biztosítani. A foglalkoztatni kívánt létszám kiválasztásához a munkaügyi központ területileg illetékes ki- rendeltsége nyújt segítséget. A létrehozott új munkahelyeken csak a kirendeltségeken keresztül kiközvetített munkavállalók foglalkoztat­hatók. A támogatás pénzügyi-számviteli elszámolására az egyes támoga­tási célokra vonatkozó jogszabályok, valamint a számlakezelésre vo­natkozó előírások az irányadók. A fejlesztéssel kapcsolatos felhasz­nálásoknál (saját erő, hitel, alapátvétel stb.jcsak számlával igazolt rá­fordítások vehetők figyelembe. Ugyanez vonatkozik a munkahelyte­remtő támogatás igénybevételére is. A támogatás felhasználása a sa­ját tőke felhasználásával arányosan történhet. A pályázat akkor fogadható be, ha tartalmazza: 1. A számlavezető pénzintézet nyilatkozatát: a) a támogatással megvalósuló beruházásról, b) a pályázó pénzügyi helyzetéről, c) amennyiben a pályázat tárgyát képező beruházást részben hitel­ből tervezik finanszírozni, úgy a pályázónak az elbírálás időpontja előtt be kell szereznie a hitelt nyújtó pénzintézet befogadó nyilatko­zatát. 2. Szándéknyilatkozatokat, az előszerződéseket az alapanyag-be­szerzésre, az értékesítési lehetőségekre. 3. A vállalkozás előző év(ek)re vonatkozó mérlegét, eredményki- mutatását vagy adóbevallását. 4. Az Útmutató 9. pontjában szereplő saját forrás rendelkezésre állásának bemutatását. 5. A támogatás biztosítékaként jelzálogbejegyzésre megjelölt in­gatlanok) tulajdoni lapjának másolatát. A pályázati kiírással, a pályázat elkészítésével kapcsolatos tudni­valókról a Heves Megyei Munkaügyi Központban a 36/10-011/138, vagy a 36/13-011/138-as telefonszámon lehet érdeklődni. Heves Megyei Munkaügyi Központ Igen az áfészekre A hazai fogyasztási és értéke­sítési szövetkezetek legtöbbje még jelenleg is nyereségesnek mondható: 2,2 milliárdos nyere­ségükkel mintegy 1 milliárd fo­rintos veszteség áll szemben. Az utóbbit 48 szövetkezet hozta ösz- sze. Megtörtént továbbá a szö­vetkezetekben a vagyonnevesí­tés, s ennek során mintegy 22-25 milliárd forint értékű vagyonnak lett valódi tulajdonosa, az az egy­millió ember, aki jelenleg is áfész-tag hazánkban — hangzott el Budapesten Szilvasán Pál és az újságírók találkozóján. Az ÁFE- OSZ elnöke a már lezajlott rész-, illetve küldöttközgyűlések ta­pasztalatait elemezve rámuta­tott: e fórumok betöltötték sze­repüket. A több ezer részköz­gyűlésen átlagosan a tagság mintegy 60 százaléka vett részt, s csak 15 százalékukat kellett megismételni. Ez az áfészek léte melletti népszavazásként fogha­tó fel — mutatott rá Szilvasán Pál. A március végén és április elején tartott küldöttközgyűlése­ken pedig már előkészítették a nyári tisztújító fórumokat, ahol elfogadják a szövetkezetek alap­szabályait. Ezzel lezárul az áfé­szek legitimációs korszaka: most már nyilvánvaló, hogy ezek a szövetkezetek továbbra is jelen­tős gazdasági tényezőként lesz­nek jelen a vidék életében. An­nál is inkább, mivel az átalakult szövetkezetek, magántulajdo­non alapuló társas vállalkozá­sokként, részt kívánnak venni a privatizációs folyamatban. Ezt az alaptevékenység feladása nél­kül — vagyis a fogyasztási és ér­tékesítési funkció megtartásával esetleg kibővítésével — kívánják megtenni. Főként nemzeti tőkét szeretnének bevonni, és saját va­gyonukat mobilizálva kívánják fejleszteni a vidéki ellátást. Ter­vezik egy saját üzleteik ellátását szolgáló nagybani elosztó háló­zat kiépítését is. (MTI) Családi vállalkozásban az egri Cifrakapu utcában Antalék Rózája Egerben mind egyre szapo­rodnak a szórakozóhelyek: presz- szók, sörözők, borozók, drink bárok nyílnak. Ám sokuk a vé­konyabb pénztárcájúaknak nem is elérhetők. Arról nem is beszél­ve, hogy hol vannak már azok az igazi, csendes, Krúdy kedvelte kiskocsmák, amelyekben ízletes magyaros falatok és tiszta színű borocskák, habzó söröskorsók mellett eltársaloghatnak az oda be-betérők. Bizonyára az író a kedvencei közé sorolná a Cifra hóstyán ta­lálható Róza vendéglátót. Az üz­let tulajdonosa, Antal Andrea édesapja, Antal Károly segítsé­gével komoly anyagi áldozatok­kal alakította ki a hangulatos kis egységet. Ahová az is bátran be­léphet, aki csak egy kortyintást A „főnök”, Antal Andrea (középen) és (tőle jobbra) édesapja szeretne, de az is, aki ínyenc. A terem elfüggönyözött része zárt­körű rendezvények megtartásá­ra is alkalmas, s ha a kedves ven­dég igényli, szolid zeneszó kísé­retében leöltheti el vacsoráját. Szolgáltatása az étteremnek még, hogy a nyugdíjasok kedvez­ményesen vihetnek onnan ma­guknak haza többek között olyan főtt ételeket, mint húsleves egriesen, a toros káposzta, a való­(Fotó: Perl) di, tényleg sült babból és füstölt tatjából álló sólet. Mindezek jó­val 100 forinton aluli árakért. Az Antal család vállalkozásá­nak kínálatát tovább kívánja bő­víteni. Azt tervezik, hogy a nyá­ron az udvaron teraszt létesíte­nek, és oda is vájják a Cifrakapu utca elején lévő kiskocsmába be­térő nem csupán helyi, de a hazai és külföldi vendégeket is. A Krúdy-hangulatú kis étterein Néhány mondat­ban Dinár­leértékelés Ismét, 1990 januárja óta ha­todszor, leértékelték a jugoszláv dinárt, most 135 százalékkal a nyugati valutákhoz képest. A né­met márka hivatalos árfolyama az eddigi 85 helyett 200 dinár. A feketepiaci árfolyam a devalvá­ció pillanatában 500 dinár volt. Kiviteli tervek Prága sorra írja alá a megálla­podásokat a nyugati államok csoportjaival, legutóbb az EF- TA-val. Ezek alapján minimális vám mellett exportálhat. Ez máris aggodalmat kelt Ausztriá­ban, amely annak ellenére, hogy tagja az EFTA-nak, védővámok bevezetését tervezi Csehszlová­kiával szemben, mivel az, véle­ménye szerint, jóval olcsóbban állít elő mindenekelőtt építőipari alapanyagokat, acélt és mező- gazdasági gépeket. Kaszinók Svédországban? Svédországnak előnyére válna kaszinók működésének engedé­lyezése, ez a végső következteté­se egy bizottsági ajánlásnak, amelyet kulcsfontosságúnak te­kintenek a kérdés eldöntésében. Az előnyök közül a bizottság az állami bevételek növekedését, a foglalkoztatottsági helyzet javu­lását, az illegális szerencsejáté­kok leleplezésére fordított ki­adások felszabadulását és a turis­taforgalom élénkülését emelte ki. Három kaszinó engedélyezé­sét javasolja az ország három leg­nagyobb városában. Szása piac- gazdaságot tanul — Ez borzasztó, olyan lámpa­lázam van, mintamilyen az isko­lában volt — vallotta be az AFP francia hírügynökség tudósítójá­nak a 35 éves Alekszander Zo­rin, a Kelet-Németországban ál­lomásozó volt szovjet hadsereg tisztje. Ez az ukrán katona egyi­ke az elsőknek a FÁK hadsere­géből, aki részt vesz a piacgazda­sági ismeretekről szóló tanfolya­mon. Ilyen tanfolyamokat a bonni kormány rendez egy megállapo­dás alapján, amelyet 1990-ben még a Szovjetunióval kötött. Nem kevesebbet, mint 200 mil­lió márkát költ arra, hogy több mint tízezer katona és hozzátar­tozóik megtanulják a piacgazda­ság szabályait, a volt szovjet had­sereg 1994-re tervezett végleges kivonulása előtt. Ezzel — vélik Németország fővárosában — ki- cövekelik az utat német vállalko­zóknak, hogy a jövőben a FÁK köztársaságaiban tevékenyked­hessenek. A volt NDK-ban állomásozó FÁK-hadsereg vezérkarának irodájában a polcok roskadoz­nak felvételi kérelmektől a piac- gazdaságról, a könyvelésről és marketingről szóló tanfolya­mokra. A következő hónapokban 26 tanulmányi központot létesíte­nek a volt NDK-ban, de rendez­nek tanfolyamokat Oroszor­szágban, Ukrajnában, Fehér­oroszországban és Kazahsztán­ban is. Azoknak a német cégeknek az igazgatói, akiket e tanfolyamok szervezésével a kormány megbí­zott, kezüket dörzsölik, mert jó eszközt látnak benne ahhoz, hogy megvethessék lábukat a volt Szovjetunió köztársaságai­ban és sarokba szoríthassák a konkurenciát. Költözik az ÁVÜ Új helyre, az Alumínium Tröszt Pozsonyi úti székházába költözik az Állami Vagyonügynökség. Az MTI értesülése szerint szerdától Szabó Tamás, a privatizációs ügyekkel megbízott, tárca nélküli mi­niszter, Csuhaj V. Imre kabinetfőnök, Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója egy épületben, a Pozsonyi út 65-ben dolgozik majd. Ez idáig Szabó Tamás a Pénzügyminisztériumban, Csuhaj V. Imre a Munkaügyi Minisztériumban, Csépi Lajos az ÁVÜ Vigadó utcai székházában tevékenykedett. (MTI) Panama­csatorna-díj A Panama-csatorna Bizottság igazgatótanácsa elfogadta azt az előterjesztést, hogy október 1-jétől 9,9 százalékkal emeljék meg a csatornadíját. Ez azért vált szükségessé, mert a működési költségek az infláció és a forga­lomnövekedés miatt emelked­tek. Washingtonban júniusban nyilvános kongresszusi meghall­gatás lesz az ügyben. Toyota család, Mitsubishi falu Sérti Japán szuverenitását, egyben a nemzetközi törvények­kel is ellentétes az amerikai kor­mányszervek álláspontja” — kö­zölték nemrégiben a tokiói kor­mány vezetői azzal kapcsolat­ban, hogy az Egyesült Államok az odahaza érvényes kereskedel­mi szabályokat szeretné másutt is, Japánban is érvényesítem. A közelmúltban döntött úgy a wa­shingtoni Igazságügyminisztéri­um, hogy „bizonyos esetben az amerikai trösztellenes rendelke­zésekkel fognak fellépni japán cégek ellen a szigetországban”. Hogy pontosan milyen intézmé­nyeknél, amerikai, vagy japán bíróságokkal kezdeményezze­nek majd eljárásokat, nem isme­retes, az azonban bizonyos, hogy a rejtelmes japán Keirecu az, ami ellen fel akarnak lépni Washing­tonban. A szuverenitást az adott eset­ben Japánban úgy értelmezik, hogy joguk van ragaszkodniok a hagyományokhoz. Ahogyan a régi japán faluközösségekben ol­talmazták az idősebbeket, úgy a mai modem japán ipari közeg­ben a csoport gyengébb tagjait veszik védelembe. így működ­nek ma a legnagyobb japán ipari csoportosulások, a „Toshiba csa­lád” tagjai, vagy a „Mitsubishi faluhoz” tartozó vállalkozások, amelyek a szó szoros értelmében alkotnak kisebb városi közössé­get Tokió központjának negyven hektárnyi területén. A Mitsubi­shi csoport, amely egymagában nagyobb nemzeti terméket állít elő, mint Svédország, mintegy harminc nagyobb vállalatból áll, de hozzájuk még százával kötőd­nek kisebb vállalkozások, ban­kok. Együttesen 250 milliárd dollárt forgalmaztak, de ezt az amerikai vádak szerint úgy érik el, hogy megsértik a tisztes ver­senyszabályokat, kizárják a kö­zösséghez nem tartozókat. Maguk a Keirecuhoz tartozó cégek persze, egészen másként látják mindezt — szerintük a cso­port tagjai mint egy nagyobb csa­lád, klán tagjai tartanak össze, ami nem jelenti azt, hogy meg­fosztanák az egyes vállalatokat az önálló döntések lehetőségé­től. Tény, hogy az eddigi vizsgá­latok nem találtak semmi kivet­nivalót mondjuk a Toyota cégek vertikális vállalati kapcsolódásá­ban — ugyanúgy építette ki a ja­pán óriás az alvállalkozókkal va­ló kapcsolatokat, mint bármely más világcég. A vállalatok „hori­zontális” bankokat, iparvállala­tokat felölelő kapcsolódásáról sem tudták eddig igazán bizonyí­tani, hogy az a versenyt akadá­lyozó praktikákat eredményez. Igaz, ez a bizonyítás, már csak a Keirecuk zárt világa miatt is, szinte lehetetlen. A Mitsubishi család tagjai állí­tólag csak a gyémántot jelentő vállalati név és embléma haszná­latának, meg a csoporthoz tarto­zó bankok szolgáltatásainak ha­szonélvezői, ami rendkívüli előnyöket jelent, de nem ellen­kezik semmilyen kereskedelmi törvénnyel. Áz amerikai cégek recesszió idején régi üzleti part­nereikkel szemben is kíméletle­nek, nem így a japán Keirecu csa­lád tagjai, amelyek rossz időkben is számíthatnak a csoport bank­jaira. Nem vizsgálgatják hossza- dalmasan a „családon belüli” partnerek hitelképességét, ez gyors döntéshozatalt eredmé­nyez, és mellesleg az egyik oka a japán cégek fantasztikus ver­senyképességének. Ami pedig az adatokat, köztük például a rész­vények kereszttulajdonlását ille­ti, azok sem mutatnak semmi rendkívülit. A tisztességes ver­seny szabályain őrködő japán bi­zottság tárta föl a minap, hogy hanyatlóban a Keirecu csoport­hoz tartozó vállalatok egymás közötti eladási kapcsolata (a tel­jes értékesítés mindössze 7-8 százalékát teszi ki), és az egymás vállatlaiban szerzett részvények aránya sem jelentős. Az amerikai Brookings Intézet tanulmánya sem tudta megerősí­teni empirikus adatokkal a kül­földi cégek kizárásáról szóló vá­dakat, noha nyilvánvaló, hogy ezt is magával hozhatja a család ösz- szetartása. A Keirecu-tagok a szokás szerint havonta tartják szakézás melletti esti vacsoráikat, ezen állítólag csak polititizálga- tás, csevegés folyik, ritkán esik szó a vállalati csoport egészét érintő stratégiáról. Ennek ellen­kezőjéről még senkinek sem állt módjában meggyőződni.

Next

/
Thumbnails
Contents