Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18-02 / 93. szám

4. ÜNNEPKÖSZÖNTŐ HÍRLAP, 1992. április 18-20., húsvét

„Lassanként enged a megkérgesedett félelem..."

Húsvéti beszélgetés dr. Seregély István egri érsekkel

Életünket ünnepeink tagolják. Mindegyiknek megvan a maga jelentése, amelyet csak az ért meg, aki kíváncsi arra, ami a felszín mögött van. Szokásaink visszavezethetők hagyományainkra, keresztény kulturális örökségünkre. Az európai ember műveltsége — akár hívő, akár nem — ezekből a gyökerekből táplálkozik. A keresztény ünnepek közül a legjelentősebb a húsvét, amikor Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeznek. A nagyhéten kerestük fel dr. Seregély István egri érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét.

— Érsek úr szerint mit jelent a keresztény ember számára a nagyhét és a húsvét?

— A nagyhét és a húsvét a megváltás ünnepe. A keresztény ember az élet értékes megoldásának forrását tartja számon a megváltásban, mert nemcsak egy helyes életút megmutatásáért, hanem az emberi élettől elválaszthatatlan hibák jóvátételének, az élet újrakezdésének Istentől adott lehetőségéért is köszönetét mond. Próbáljuk mi mindezt a saját életünkben hatékonyan megőrizni.

— A húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe is. Lát-e erre utaló jeleket a magyar társadalomban?

— A húsvét az élet, mégpedig az örök élet ünnepe, amelyre minden ember meg van híva. Ezt a beteljesedést a földi élet készíti elő, s ebben — valóban — a húsvét az állandó újrakezdést és újjászületést adja az embernek. A magyar társadalomban a keresztény élet újjászületése — azt hiszem — az élet arányának megfelelő tempóban elindult. Az egyházi tevékenység európai értelemben szabadnak mondható, a mi munkánkba semmilyen hatalom korlátozó jelleggel nem szól bele. De számolnunk kell a másként gondolkodóknak az egyház ellen mindig megnyilvánuló harcos támadásaival. Ez végigkíséri az egyház 2000 éves történetét. Intézményeink is kezdenek önálló életet élni. A szerzetesrendek próbálnak otthont teremteni maguk számára, új nemzedéket nevelni a mai gyermektelen társadalom nyújtotta szűk határai között. Elkezdték intézményeinkben a magyar társadalom erkölcsi nevelését egy boldogabb élet érdekében. Érvényes ez a világi és szerzetesi lelkipásztorkodásra is. Hatékonyan megmutatkozik már megnyílt iskoláinkban, akár világi elkötelezett keresztények, akár szerzetesek tanítanak ezekben. Érvényes továbbá a lassan újjáéledő keresztény egyesületi életre, nem különben — és ez valószínűleg hosszabb időt igényel — a szociális intézményeink tevékenységére, és azokra az állami intézményekre is, ahol a keresztény ápolónők vállalnak munkát és szolgálják testvéreiket. A keresztény

szellemi élet ájulásának egyik legkézzelfoghatóbb jele a nagyon sok kiadvány, ami napvilágot lát különböző régi és új kiadó gondozásában. Annyi könyvünk van már, amit elolvasni sem lehet a mai hajszolt élet szűkre szabott idejében. Mégis, a sok kiadvány a sok különböző érdeklődésű ember számára lehetőséget nyújt arra, hogy az elmúlt negyven ev hiányosságait — vallási ismeretben, gondolkodásmódban — pótolni tudja. Messze vagyunk még attól, hogy a médiák terén is hatékony befolyást gyakoroljunk a közfelfogás alakítására, de azt hiszem, ennek is eljön majd az ideje. Nem félünk a másként gondolkozók mienket el nem fogadó állásfoglalásától, mert amit mi teszünk, afölött nem emberek, hanem az idő és az örökkévalóság Ura mond ítéletet.

— A társadalom megváltozása, újjászületése az egyes emberek gondolkodásának átalakulásából, útkereséséből fakad. Érsek úr szerint hogyan boldogulhat ebben a változó világban az az ember, aki keresi az igazságot?

— Kérem, erre csak a meggyőződésem, elkötelezettségem jegyében válaszolhatok. A keresztény élet nem keresztény eszmékhez és törvényekhez igazodó élet, hanem Istennel való élet. A Mindenható Isten — aki jobban ismer minden embert, mint az ember önmagát — sohasem fog senkitől többet kívánni, mint az adott körülmények között lehetséges. Ezért egy zavartalan keresztény életben élő emberi jóakarat nyilvánvalóan sokkal több kifelé is észrevehető eredményt mutat föl ilyen megviselt társadalmi körülmények között. Az igazságot kereső jóakaraté emberek életében a kevesebb is érhet annyit, sőt többet. Templomainkban a látogatók számának növekedése, az emberek jóindulatú, tájékozódó kérdései arra utalnak, hogy lassanként enged a megkérgesedett félelem az emberi lelkekben. Egyre többen merik a saját véleményüket óvatosanmegfogalmazni, és kételyeikre megoldást keresnek.

— A magyar egyház életében fontos esemény következik, hiszen érsek úr és a püspöki kar idén Rómába készül, úgynevezett „ad limina"’ látogatásra. Miről kell és tudnak majd számot adni?

— A világegyház lelkipásztori gyakorlata, hogy egy-egy ország, vagy tartomány püspöki konferenciája öt évenként hivatalos látogatásra megy Rómába, ahol egy írásos beszámoló mellett személyes találkozásra nyílik lehetősége a lelkipásztori munka különböző területeinek központi vezetőivel, és magával a pápával. Ötödik éve vagyok Egerben, és ezért most már a második ad limina látogatás előkészületeiben veszek részt. Az egész püspöki kar a Rómától kapott időpontban, szeptember 8 és 16 között

tesz eleget kötelezettségnek. Mindenképpen gazdagabb életről és lelkipásztori tevékenységről tudunk beszámolni, mint öt évvel ezelőtt, hiszen nemcsak a szerzetési élet születik újjá Magyarországon, de a lelkipásztori tevékenység mellett az egyház oktatói és szociális munkája is. Erről beszámolóinkban részletes tájékoztatást adunk. Még messze vagyunk a missziók ügyét szolgáló feladatok megvalósításától, és a világegyház egymást segítő anyagi terheinek a vállalásától, hiszen mi is mások segítségére szorulunk.

— A keresztény élet egyik gyakorlata a zarándoklat. A közeljövőben érsek úr vezetésével országos zarándoklat Lourdes- ba, az ismert Mária-kegyhelyre. Mi ennek az útnak a jelentősége?

— A külföldön élő magyarok hosszú időn keresztül alig tudtak kapcsolatot tartani az itthon maradottakkal. Az itthoniak el voltak zárva. Ennek az elzártságnak megszűnéséért hálaadásul — a külföldi magyarok kezdeményezése nyomán — szerveződik május végén egy hazai és külföldi magyarokból álló zarándoklat Lourdes városába. Tisztában vagyunk vele, hogy ez olyan anyagi megterhelést jelent a Magyarországon élő katolikus hívők számára, hogy legfeljebb pár száz fős zarándoklatról beszélhetünk. De az egyházban és az Isten országában nem a számok a meghatározók, hanem az a szándék, amellyel indulunk, hogy hálát adjunk, és a magyar élet megújulásához a Boldogasszony közbenjárását kérjük. Adja Isten, hogy a magyarok imája Lourdes- ban hatékony legyen. A zarándoklatnak az egyházban elfogadott értelme az a meggyőződés, hogy az üdvtörténetben Isten mindig elismert, kitüntetett különböző helyeket és alkalmakat, amelyek az Istenhez igazodó élet megújulását inkább szolgálták. Ezért szerveződtek az egyház egész történelme során a különböző búcsújárások, zarándoklatok a keresztény megújulásnak

ismert helyeire és ünnepeire.

— Eger nagyon régóta a legnagyobb magyar egyházmegye központja. A megújuláshoz nem volna-e szükséges ezeknek a több évszázados kereteknek az újragondolása?

— Az egri egyházmegyét még Szent István alapította. Az akkori egyházkormányzat igénye szerint bizonyos sugaras, körcikkszerű felosztás szerint szervezték az egyházmegyéket. Ezeken egyetlen lényeges változást a török hódoltság utáni egyházmegyei határrendezés, s az új egyházmegyék kijelölése jelentette. A trianoni békeszerződés után szétszakított egyházmegyék maradtak a meglévő Magyarország és a szomszéd országok területén. A szomszéd országok már részben rendezték a saját egyházmegyei határkérdéseiket. Magyarország még ezzel adós. Másrészt az egyházmegyében nemcsak a területi nagyság a döntő, hanem a hívek számának az alakulása is. Ez is indokolttá teszi, hogy ne csak az egri egyházmegyének, hanem valameny- nyi egyházmegyének a határkiigazításával következetesen foglalkozunk. Ezt maga a Szentszék sürgeti, ugyanakkor a magyar püspöki kar felelőssége, hogy kellő körültekintéssel és előkészítéssel próbáljon erről gondoskodni, talán még ennek az évszázadnak a folyamán. Új egyházmegyék határainak kialakításával és a régiek megfelelő újjászervezésével hatékonyabbá tegye az egyházi közigazgatást és lelkipásztorkodást.

— Sok szempontból megközelítettük ennek az ünnepnek a tartalmát. Végezetül azt kérdezem, hogy mit kíván azok számára, akik e sorokat olvassák?

— A katolikus egyházi év legnagyobb ünnepe alkalmából szeretettel kívánom az élet urának áldását minden újságolvasónak, minden hívő magyarnak, minden embernek. Bízom benne, hogy Isten ad nekünk elég türelmet az átalakulás terheinek hordozásához, eredményessé teszi jószándékunkat az élet minden terén való megújulásában, s gondoskodik arról, hogy merjük és akarjuk is vállalni a jövőt.

— Köszönjük a beszélgetést!

Gábor László

Pilinszky János

Isten dicsősége

...Hogy mi a húsvét, azt itt a Földön, a szenteket kivéve, egyedül az önmagára ébredt meghasonlottság, egyedül a bűnbánó és Isten békéjére szomjas szív sejtheti meg. „Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki” — írta Simone Weil. Nos, pontosan ez a „meleg csend”: Isten dicsőségének, föltámadásának, eljövetelének és minden egyes látogatásának elvéthetetlen ismertetőjegye. Pontos ellentéte annak a „hideg tumultusnak”, amit az ember oly gyakran kap, s amit maga is olyan esztelen módon hajszol.

Hogy ki részesül a húsvét „meleg csendjéből”, személy szerint lehetetlen megnevezni. Egy bizonyos: senki sincs kizárva belőle. De sokszor — s talán legtöbbször — épp azok nyerik el, akik látszatra a leg- elhagyatottabbak, a legkevésbé érdemesek rá. Ez a „melegítő csend” nem ismer konvenciókat, irgalmával áthág minden, mégoly véglegesnek tűnő határt. Ó a végső virradat előszele. Ott fújdogál, ahol akar. Az ember csak megtapasztalhatja érintését, de útjait ki nem fürkészheti. A végtelen Isten és a véges ember drámájában ez a kifürkészhe- tetlenség Isten szeretetének örök előjoga. Megértenünk lehetetlen, de bármelyikünk megbizonyosodhat róla, s ez a bizonyosság nemcsak a világ szeszélyeit és esetlegességeit, de bensőséges erejével még törvényeinek bizonyosságát is véghetetlenül fölülmúlja.

f A SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK \ ajánlata:

Amire nincs magyarázat

Jackie Collins: Gyémántszív

ELŐJEGYEZTETHETŐ: Révai Nagy Lexikona Magyar Művelődéstörténet Tolnai Világtörténelme

Brehm:

Az állatok világa

SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK

Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 16-998 Eger, Érsek u. 2.

jf

Húsvét és a nagyhét

Egyházi és népi szokások

Húsvéti ajándék, locsolkodásért

Telnek-múlnak az évek, és ebben a talán monotonnak tűnő folyamatban megállást, pihenést és felüdülést jelentenek az egyházi főünnepek. Öröm, boldogság a húsvét érkezése, mert vége a zord, szeles, barátságtalan télnek, és ránk köszönt a tavasz, s felbukkannak az emlékezet mélyéről a régi húsvétok mindazzal, ami hozzájuk tartozik.

A húsvéti locsolás, a vele járó piros tojás, az illatok, a „mize- reknél” vásárolt „otkolony”, ami tulajdonképp franciául eau de Cologne, tehát kölnivíz, mint az öntözködés elmaradhatatlan kelléke —, ezek foglalkoztatták leginkább több mint fél évszázaddal ezelőtt az egri polgárcsalád gyermekét. Emellett, de inkább ezek felett azonban volt egy élmény, amely megragadta a fiú figyelmét, és ami ma is ott izzik az emlékek, a memória alsó rétegeiben, hogy most életre keljen. Ez a liturgikus lábmosás volt.

Nagycsütörtökön este az egri érsek a nagytemplomban megmosta az odahívott szegény emberek lábát, és ezt a hívek sokasága nézte végig. Egy-két alkalommal én is ott voltam, és a többiekkel együtt meghatottan figyeltük, hogy az egyházfejedelem, kilenc régi vármegye katolikus híveinek szellemi ura, atyja így megalázkodik, bár kifejezi ezzel azt is, hogy tekintélye, méltósága mellett szolgája is híveinek és egyházmegyéje nagyszámú papságának. Utólag tudtam csak meg, hogy ezt a középkori tradíciót királyok, így a Habsburgok is gyakorolták, és azt, hogy az egri irgalmasrendiek re- fektóriumában Huetter Lukács képe (1760) ezt a kegyes cselekedetet ábrázolja. Örvendetes, hogy ez a tömegek számára példamutató szokás ma is él, részeként a római katolikus egyházi liturgiának.

A húsvét — Krisztus feltámadásának emlékére — olyan nagy ünnep (volt), hogy előkészületei két hetet is igénybe vettek. Virágvasárnap előtt volt a virághét, után pedig a nagyhét. Emellett az időszakot számos népszokás kíséri, s ezek jó része egyházi eredetű, tehát a kereszténységgel egyidős, de akadnak közöttük korábbi, a pogány korszakra visz- szautaló elemek is. Az utóbbiak a természet megújhodásával

kapcsolatosak, és céljuk a termékenység elősegítése lehetett. Mind a falusi, mind a városi katolikus lakosság pl. virágvasárnapján barkát szenteltetett a templomban. A szentelt barkát azután különféle varázslatokra használták fel, Egercsehiben égzengéskor, villámcsapás ellen égették el, Bélapátfalván kereszt alakban összerakva ugyenezért a ház ablakába tették. A Palócföld nyugati részén virágvasámap ki- szét hajtottak, vagyis egy menyecskének felöltöztetett bábut énekszóval kivittek a faluból, és

folyóvízbe hajították. A szokás célja kiderül a varázsének szövegéből: „Kivisszük a betegséget, Behozzuk az egészséget. Haj ki kiszi, haj!”

A nagyhét talán népszokásokban leggazdagabb napja a nagycsütörtök, a középkorban a vezeklők napja. Az Egri Egyházmegye 1509-ben kiadott Ordi- náriusa, rendtartása pontosan előírta ennek a napnak a liturgiáját, ami később megváltozott, de a Mátra-vidéken még századunkban is tartották a gyovónás napját. Igaz, hogy Párádon, Bo-