Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-17 / 92. szám
4. A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1992. április 17., péntek Születésének 85. évfordulóján szülővárosában, a mai Szlovák Köztársasághoz tartozó Komárnóban emléktáblát lepleztek le egykori házán. Selye János profesz- szor — aki életének nagy részét ugyan Kanadában töltötte — több ezer kilométer távolságról is tudatta magát a világgal. Nemrég érkezett a hír, hogy a tíz esztendeje elhunyt tudós nagy értékű könyvtára Magyarországra kerül, nemzeti vagyonúnkat gyarapítva. Talán az átlagember keveset tud róla, az idei kettős évforduló ezért lehetőséget kínál arra, hogy olvasóinkat is beavassuk munkásságába. A kutatás és a gondolkodás műhelytitkai „A tudomány nemcsak felfedezés, hanem képzelőerő dolga...” Régi magyar orvoscsaládba született Selye János. Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt, 1907. január 26-án látta meg a napvilágot az akkor még Magyarországhoz tartozott, ma szlovák területen levő Duna-parti Komámó- ban. Hivatásának alakításában döntő hatással volt a szülői ház. Orvosnak készült és a prágai egyetemen tanult, ott szerzett diplomát. Az 1930-as évek elején Kanadába került, s később a montreali egyetem professzora lett. Tulajdonképpen még 1925- ben mint orvostanhallgató, a prágai egyetemen rendkívül egyszerű, mégis meghökkentő felfedezést tett. Az akkori tanárai bemutatták betegeiket, szemléltették a jellegzetes tüneteket, amelyek alapján elkülönítették az egyik betegséget a másiktól. Az ifjú Selye Jánosnak azonban feltűnt, hogy mindig csak azokkal a tünetekkel foglalkoznak, amelyek révén az egyik betegség különbözik a többitől. Van azonban néhány általános tünet, mint például a láz, az ele- settség, a rossz közérzet, amelyeket éppen azért hagytak figyelmen kívül, mert jóformán minden betegségnél egyformán fellép, tehát nem jellemző. A speciális kórképre ugyan nem illik, de jellemző magára a betegségre általában. A szervezetet valami megtámadja — így gondolta Selye -, mindegy, hogy mi, és bármi legyen a támadó, a szervezet mindig egyféleképpen reagál: azzal, hogy beteg!Erre az alapjelenségre, az általános betegségre épülnek rá a speciális tünetek, amelyeket az orvosok kellő gonddal kutatnak — de őt az alap érdekelte: az, hogy mi a betegség? Miért rossz a közérzete, miért étvágytalan, lázas, duzzadt a lépe, gyulladt a mandulája, sajognak az ízületei, rendetlen az emésztése. Beteg tehát, de még nem lehet tudni, mi a baja. Később kibontakoznak a speciális tünetek, az orvos elégedetten gyógyítani kezdi őket, miközben Selye elégedetlenül gondolt arra: miért okoz annyi különféle kórokozó olyan egyforma, olyan általános betegségi tüneteket? Nem kellene ezt vizsgálni, gyógyítani? Nos, 1936-ban a szervezet alkalmazkodóképességének vizsgálatából kiindulva egyenes úton jutott ét a stressz-elmélethez, amely a szervezetnek a fizikai és lelki hatásokra létrejövő alkalmazkodását a mellékvese- kéreg-rendszer szerepével magyarázta. Még annak az esztendőnek a nyarán, július 4-én közzétett egy cikket az angol Nature című folyóiratban Károsítást tényezőkkel előidézett tünetcsoport címmel. Ezzel a néhány sorral jelentkezett a stressz az orvosi irodalomban. Noha az elnevezés az említett cikkben nem szerepel, viszont a folyamat igen. Ennek lényege, ha a szervezetet valamiféle támadás éri, három lépésben zajlik a védekezése. Először fokozott sejtműködéssel riadókészültségbe helyezkedik, mintegy mindenfajta védelemre felkészülve. Azután megszilárdítja az ellenállását a támadás által létrehozott új helyzetben, és ezt folytatja mindaddig, amíg a szervezet le nem győzi a támadást. Ellenben ha a támadás bizonyul erősebbnek, akkor a harmadik szakaszban bekövetkezik az ellenálló erő kimerülése, és a szervezet elpusztul. A három szakasz együttesen az alkalmazkodás. A felfedezéshez azonban speciális kifejezés kellett. Hosszas töprengés után kötött ki Selye János a stressz szónál. „Felfedezni — mondja a professzor — nem annyit tesz, mint meglátni, hanem olyan világosan megmutatni valamit, hogy ezután már sokan meglássák, és örökké látható maradjon.” A stressz eredetileg feszültséget, igénybevételt, feszítőerőt, megpróbáltatást jelent. Nem volt könnyű elfogadtatni a világgal, hogy ez a szó attól kezdve egy biológiai jelenség neve. Kereken tíz évig tartott, amíg véglegesen polgárjogot nyert. 1946-ban Selye János előadást tartott Párizsban, a Collége de France meghívására. Ennek a nagy hírű intézménynek az a szokása, hogy ha külországi vendég ad elő, meghallgatására kivonul az egész tanári kar. Csakhogy ez utóbbi intézmény elsősorban irodalmárokból és nyelvészekből áll, akik ugyan nagy érdeklődéssel hallgatták Selye biológiai fejtegetéseit, de még nagyobb érdeklődéssel csaptak le arra az angol szóra, amelyet az egyébként kitűnő franciasággal beszélő Selye sehogyan sem tudott lefordítani franciára. A stressznek ugyanis semmiféle nyelven nincs pontos megfelelője. Az előadás után a nyelvészek összedugták a fejüket, meg- hányták-vetették a kérdést, és végül úgy döntöttek, hogy elfogadják a stresszt nemzetközi szakkifejezésnek, amely minden nyelvben az „ élő szervezetre gyakorolt nem fajlagos hatások ösz- szességét” jelenti, míg a stresszt okozó tényezők elfogadott neve: a stresszor. Ahhoz képest, hogy hazánkfia találta ki, elég sokára jutott el hozzánk a híre. Időközben a külföldön élő magyarok iránti nyitásunk talán első fontos lépése volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1960-ban meghívta Selye János profesz- szort, aki beszámolt a magyar tudósoknak kutatásairól. Csak ezután jelenhetett meg magyarul 1956-ban írt első könyve, az akkor már tucatnyi nyelvre lefordított Életünk és a stressz, mely rövid idő alatt hét kiadást ért meg. Az 1964-es kiadású, magyar nyelvű könyv előszavában a szerző ezt írta: „ Életem nagyobb fele Kanadában telt el, és az új hazámhoz kapcsolódik a tudományos munkásságom is. De most, amikor első, magyarul megjelenő művemet útjára bocsátom, komáromi gyermekkoromra gondolok, és apám ízes magyar szavára emlékezve nyújtom át ezt a kötetet az olvasónak...” A. mű az érdekes állatkísérletek alapján ismerteti a szerző által felfedezett hormonműködést, majd a stressz és a hét- közftapi élet kapcsolatából kiindulva ad tanácsokat, miként alkalmazkodhatunk harmoniku- sabban, a szervezet öngyógyító tevékenységét felhasználva a modem élet felgyorsult ritmusához. Selye Jánosnak mindenki számára volt mondanivalója. Ezt fogalmazta meg az Akadémiai Könyvkiadó által az 1970-es években két kiadást is megért Az álomtól a felfedezésigcímű kötetében, amelynek alcíme: Egy tudós vallomásai. Megjelenésekor az esztendő félszáz legjelentősebb műve között szerepelt az Amerikai Könyvtárszövetség statisztikájában. A professzor így ír munkájának előszavában: „Szeretném, ha ez a könyv eltalálna a fiatal tudóshoz, a laboratórium és a kórterem között tépe- lődően választó orvostanhallgatóhoz, és a kutató hivatása felé vonzódó középiskoláshoz is... Mert a tudomány nemcsak felfedezés, hanem életszemlélet, jellem, temperamentum és képzelőerő dolga is..."Olyan tárgyilagos fejezeteken keresztül, mint például Hogyan viselkedjünk?, Hogyan dolgozzunk?, Hogyan gondolkozzunk?, Hogyan olvassunk? — beavat a kutatás és az alkotó gondolkodás műhelytitkaiba és a tudományos munka Egy tudós Mint már említettük, nagy sikert aratott Selye János Az álomtól a felfedezésigcímű munkája -, amely megjelenése évében az esztendő legjelentősebb 50 műve között szerepelt az Amerikai Könyvtárszövetség statisztikájában. A szerző célja, hogy bemutassa az egyetlen tudóst, akit ismerni vei, vagyis önmagát. Könyve ennek ellenére túlnő egy életrajz keretein. Selye kritikus szemmel néz a mélységesen emberi szemléletébe. Talán legértékesebb a magyarul később megjelent Stressz, distressz nélkül című kötete. Ebben leszögezi: „a stressz az élet sava-borsa.” Hiszen az embert érő kedvező hatások is stresszt okoznak, gondoljunk csak a szerelemre. A distressz viszont a kellemetlen vagy káros hatások nagy csoportját jelöli. Selye János életeben megérhette, hogy körüllengte a világhír, előadásait, cikkeit, könyveit hódolattal fogadták. Hetvenöt éves korában — 1982-ben — hunyt el. Intelmei azonban ma is élnek, érdemes megszívlelni azokat. (mentusz) vallomásai laboratóriumi élet színfalai mögé. Habár önelemzést végez, miközben a tudományos kutatás filozófiájáról, lélektanáról és logikájáról ír, bemutat néhány jellemtípust tudóstársai közül is. Beavatja az olvasót a kutatás és az alkotó gondolkodás műhelytitkaiba, a tudományok összességének szépségeibe, és a kutatómunka — azon belül az orvosi haladás — mélységesen emberi szemléletébe. Selye könyvének amerikai sajtóvisszhangja A már említett Egy tudós vallomásait berobbanó sikerként értékelte a korabeli amerikai sajtó. A Los Angeles Times például ezt írta: „Az író remekel, amikor a kutatás természetéről ír. Nemcsak egy laboratóriumokban eltöltött élet gazdag tapasztalatait tárja fel az olvasó előtt, szenvedélyes megismerés vágya, széles körű olvasottsága, dús fantáziával párosuló pompás megfigyelőképessége és bő humorú anekdotá- zókeave — egyéb értékei mellett — élvezetes aforizmagyűjtemény- nyé is teszik a könyvet. ” A Book Reviews lapjain a következő olvasható: „Minden tudományos kutatónak és minden fiatalembernek, aki tudományos munkát akar végezni, feltétlenül el kell olvasnia ezt a könyvet!” A New York Times így méltatta Selye művét: „Az első fejezettől az utolsóig érdekes ez a könyv mindazoknak, akik tudományos pályán dolgoznak, még inkább azoknak, akik tudományos pályára készülnek. De érdemes elolvasni ezt a munkát azoknak is, akik a tudományos életet csak kívülről szemlélik... ” Hat előadás — egy kötetben Az Akadémiai Könyvkiadó 1970-ben Lissák Kálmán, valamint Szent-Györgyi A Ibert professzorok előszavaival jelentette meg Selye János In vivő című művét, amely a Szupramolekuláris biológia védelmében alcímet viseli. Érdekessége, hogy a szerző hat előadását foglalja össze egy kötetben. Mint a szerző mondja: „Egész életemben ahhoz a tanácshoz tartottam magam, amely most intézetünk bejárata fölé van vésve: „Sem témád fontossága, sem műszereid teljesítménye, sem tudásod nagysága, sem terveid pontossága nem pótolhatja gondolataid eredetiségét és megfigyelésed élességét...” Átalakulás közben a legnagyobb kereskedelmi bank Magyar Hitelbank: erő és magabiztosság Beszélgetés a gyöngyösi igazgatóság vezetőjével A gazdasági változások 1986- ban a pénzintézetek reformját is szükségessé tették. A kétszintű bankrendszer kialakulásának keretében jött létre a Magyar Hitelbank Rt., az ország legnagyobb kereskedelmi bankja. A tervekről, elképzelésekről beszélgettünk Medveczky Sándorral, a gyöngyösi igazgatóság vezetőjével. — Ez elmúlt 5 év politikai és gazdasági környezete két periódusra osztható — kezdte az igazgató. — Az első három esztendőre a központosítás, az utóbbi időkre pedig a gyors gazdasági és politikai rendszerváltás volt a jellemző. — Mi jellemezte a két időszak stratégiáit a Magyar Hitelbank Rt.-nél? — Az első szakaszra — amelyre különösen jellemző volt a kereskedelmi bankok közötti konkurenciaharc — az extenzív fejlődést tűztük ki célul. Igyekeztünk bővíteni partnereink számát, új üzletágakat alakítottunk ki, s megteremtettük a tevékenységünkhöz szükséges technikai feltételeket. Ebben az időszakban az MHB jelentős eredményeket ért el az összbanki és igazgatósági szinteken egyaránt. A részvénytársaság egészére nézve a hálózat, valamint a mérleg-főösszeg az elmúlt esztendő végére megduplázódott. A gyöngyösi igazgatóságnál a számlavezetés és finanszírozás területén mintegy 150 vállalattal, gazdasági társasággal, s több mint 1200 magánvállalkozóval növekedett üzleti partnereink száma. A szolgáltatások területén jelentős eredményként könyvelhettük el az értékpapírforgalmazás kiterjesztését, valamint a devizaszámla-vezetés kibővítését. — Hogyan kívánt alkalmazkodni az MHB a megváltozott gazdasági környezethez? — A változások természetesen bankunk vezetését is gondolkodásra késztették. Külföldi szakemberek bevonásával megtörtént bankunk átvilágítása, s ezután az „Intézményfejlesztési Program" elkészítése. Eszerint 1991-95-re új stratégiát határoztunk meg, ^amelynek lényege: az MHB maradjon továbbra is hazánk sikeres kereskedelmi bankja; támogassuk aktívan a piacgazdaság fejlődését; legyünk híresek szakértelmünkről, magas szintű szolgáltatásainkról. E célok megvalósítása érdekében kezdődött el bankunknál is a szerkezetátalakítás, amelynek keretében központunk üzletágakra szakosodik. Itt külön stáb foglalkozik a vállalati bankműveletekkel, a lakossági betétgyűjtéssel, a befektetési és nemzetközi tevékenységgel. A korszerűsítés és hatékonyság- növelés mellett feladatunk a bank porfóliójának javítása, a forint- és devizaműveletek integrálása, az új számítógépes rendszer kiépítése. — Manapság meglehetősen nagy a bizonytalanság a pénzintézeteknél: vajon hozzájutnak-e kintlévőségeikhez? Mint említette, önök elsősorban a vállalatok felé orientálódnak. Márpedig ezek egymás után jelentenek csődöt. Nem tartanak attól, hogy ezek hatásai a hitelbankra nézve is meghatározóak lehetnek? — Természetesen mi is látjuk a lehetséges buktatókat. Ezért kidolgoztunk egy minősítési rendszert, amely alapján a hitelkérőket osztályozni tudjuk. Ami a csődbejelentéseket illeti, igyekeztünk azokra előre felkészülni. €t m ~ MAGYAR HITEL BAN K RT Egyedileg tekintettük át a hitelt igénybe vevő partnereink fizető- képességét. Ahol úgy ítéltük meg, hogy a helyzet nem kritikus, ott megpróbáltuk a pénzügyi helyzetet javítani. Úgy érezzük, a mi területünkön a csődbejelentések száma az országos átlag alatt lesz. — A meglévő üzleti partnereken túl milyen irányban kívánnak továbbfejlődni? — Változatlanul prioritást biztosítunk a vállalati üzletágnak, s megfontolt fejlesztést szeretnénk megvalósítani a kisvállalkozások, illetve a lakossági szolgáltatások esetében. Erőteljesen akarunk bekapcsolódni a privatizációs folyamatokba is. Speciális, új partnerekkel is kapcsolatba kívánunk lépni, például az önkormányzatokkal vagy a társadalombiztosítással. Ezek természetesen nem mennek egyik napról a másikra, de mindenképpen szerepelnek a közeljövő tervei között. — A változtatások nemcsak a szolgáltatásokra, a banki szervezet átalakítására, hanem az emblémára is vonatkoznak... — Valóban, az új arculat kialakításához egy új embléma bevezetése is kapcsolódik. — Mit jelképez az aranyszarvas? — Elsősorban azt szeretnénk vele szimbolizálni, hogy bankunk ragaszkodik a hagyományokhoz, a múltat is megbecsüli, és stratégiánkat az erő és maga- biztosság jellemzi. Molnár Zsolt r ^ A Hatvan és Vidéke Körzeti Áfész bérleti üzemeltetésre meghirdeti az alábbi egységeit — 1011. z. Élelmiszerbolt Boldog, Hatvani út 2. 65 m2 — 1014. sz. Élelmiszerbolt Boldog, Kossuth út 22. 362 m2 — Tejivó Hort, Ady E. út 1. 86 m2 — Iparcikkbolt Hort, Ady E. út 10. 78 m2 — Iparcikkbolt Csány, Szabadság tér 125 m2 — 1022. sz. Élelmiszerbolt Nagykökényes, Rákóczi út 4. 49 m2 A fenti egységek versenytárgyalási ideje: 1992. május 5. délelőtt 9 órakor. — Iparcikkbolt Ecséd, Szabadság út 38. 66 m2 — Ruházati bolt Ecséd, Kossuth út 139. 167 m2 — 1031. z. Élelmiszerbolt Ecséd, Szabadság út 80. 150 m2 — Régi Áruházban 40 m2-es helyiség Hatvan, Mártírok út 1. — Régi Áruházban 20 m2-es helyiség Hatvan, Szent Mihály út 1. — 1327. sz. Olajkút Heréd, Vörösmarty tér — 1328. sz. Olajkút Nagykökényes, Iskolakert — 1329. sz. Olajkút Csány, Szent György tér — 1311. z. Olajkút s Növényvédő bolt Ecséd, Temető köz. Az egységek versenytárgyalási ideje: 1992. május 6. délelőtt 9 órakor. Részvételi feltétel versenytárgyalás előtt egy havi bérleti díj bánatpénzkénti lefizetése. A versenytárgyalás helye: Hatvan, Horváth M. út 14. szám. Részletes tájékoztatást és felvilágosítást az ÁFÉSZ Kereskedelmi Főosztálya ad. Telefon: 38/11-122 ^_______________________________________________________________________________________________________j v * • ' .. 1 A ti v3 V : -í *4- itt S»
