Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-15 / 90. szám
minden héten indítjuk útjainkat! Eger, Jókai u. 5. Tel.: 36/11-711,13-220,13-782 Figye lő HÍRLAP, 1992. április 15., szerda Jó évet zárt a Deutsche Bank Sikeres esztendőt tudhat maga mögött Németország legnagyobb bankja, a Deutsche Bank AG. A bankhoz tartozó hálózat tavaly összesen csaknem 300 milliárd márka kölcsönt nyújtott az 1990. évi 273,3 milliárd után, nettó kamatbevétele pedig 9,1 milliárd márkáról 10,6 milliárdra emelkedett. A csoport adózott jövedelme 1991-ben — 32 százalékos növekedéssel — elérte az 1,41 milliárd márkát. A Deutsche idén utoljára funkcionál német bankként; mint Hilmar Kopper, az igazgatótanács elnöke elmondta, cége 1993. január 1-jével — az egységes európai piac létrejöttével — európai bank lesz. (Reuter) Nesze neked, mezőgazdaság...! Baj van. Méghozzá nem is akármilyen. Nagy baj van. Már most látszik, hogy a nagyüzemi gazdaságokban a földek egy része az ebek harmincadjára kerül. Nem művelik meg azokat. Egyrészt azért, mert nincs, aki szorgoskodjék rajtuk, másrészt pedig azért, mert nincs pénz a munka- díjra, a gyomirtóra és a műtrágyára. Mi lesz itt? A drámai kérdés nem egy túlfeszített sopánkodás következménye. A példa a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz. Nem akármilyen gazdaság ez. Azon kevesek közé tartozik a megyénkben, amelyek az elmúlt évet nyereséggel zárták. Januárban még a bankban néhány milliójuk volt a számlájukon. És mi a helyzet náluk most, a tavasz derekán? Nézzük a szántóföldet. Kénytelenek megfontolni, hogy mit termesszenek. Úgy döntöttek, csak olyan növényt, amelynek termését a vevő előre leköti. De azt is csak úgy, ha a majdani vásárló előre kifizeti a vetőmag és a növényvédő szerek árát. Arra nagyon kíváncsiak voltunk, lesz-e elegenő búza az idén? És mi volt erre a kérdésre a válasz? Hogy az ország többi részén mennyi kenyémekvalót takarítanak be, azt nem tudják megmondani. De hogy a Mátra tövében nem lesz annyi, mint volt egy évvel ezelőtt, az egészen biztos. Hogy miért nem? Mert eleve nem vetnek akkora területen búzát, mint eddig, a másik pedig: sajnos, a jó termés feltételeit sem tudják biztosítani. Ez világos beszéd. Mindenki érthet belőle. De ha már rosszak a kilátások a kalászosokat illetően, a szőlő esetében mégiscsak más lehet a helyzet, gondolom. Hiszen a gyöngyösi „kapások” mindig is arról voltak nevezetesek, hogy „imádták” a szőlőt. Ha valahol két tenyérnyi szabad földfelületet találtak, oda már elültették a szőlőt. Ez — volt. Ma pedig? Egymás után hagyják ott a szőlőskerteket. Az már tény, hogy 340 hektárnyi területből csak 110-120 hektárnak van „gazdája”. A többi nem kell. Megvásárolni sem akarják a szőlőt azok, akiknek erre joguk volna a rendelkezések szerint. Sőt! Van olyan része a szőlős területeknek, amit „ingyen” odaadnának annak, aki megművelné. Nem kell még így sem. Azt gondolták a tsz vezetői, hogy azok, akik korkedvezménynyel mentek nyugdrjba, de a szőlők metszését még így is el tudnák végezni, a hívó szóra eljönnek. Több mint 150 személynek küldtek ki írásban felhívást: jöjjenek, mert a szőlő várja őket. Él is jöttek — öten! Hihetetlen? Az. A megfelelő következtetést mindenki fogalmazza meg magának, ha akarja. No, de a kárpótlás végrehajtása majd mindent a helyére tesz, mondhatjuk megkönnyebbülten. Hiszen annak révén a magyar gazdatársadalom visszanyerheti ősi jussát, apái földjét, amit negyven évvel ezelőtt gálád módon elragadtak tőle. Jó, jó, de mikor lesz a kárpótlás végrehajtásának az ideje? Ha már most lenne, akkor is későn volna. A föld megművelése általában nem tavasszal kezdődik, hanem ősszel. Annak pedig már régen vége. Ráadásul a licitálásra legfeljebb a nyáron kerülhet sor- ra. És eddig? Mi lesz a földekkel? Valahogy ez az egész így, ahogy van, nem jól van. A törvényhozóknak gondolniuk kellett volna arra, hogy a mezőgazdaságban nincs ma már „holt szezon”. Tennivaló mindig akad. És amit ma kell megtenni, azt nem lehet holnapra halasztani. Most pedig mi van? Részben a várakozás kényszeríti tétlenségre a gazdák egy jó részét, részben pedig a pénzhiány. Ki vegyen fel negyvenszázalékos kamatra kölcsönt azért, hogy azt sem tudja, kié lesz a föld, amibe ő most a pénzét és energiáját öli? Keserves egy állapot ez a mai. Azon szoktam morfondírozni: hányszor kell még ezt a magyar mezőgazdaságot tönkretenni? Aki arra kényszeríti a magyar parasztot, hogy ölbe tett kézzel várakozzék a jobb napokra, az bűnt követ el. És ki bünteti meg érte? G. Molnár Ferenc Money, money... Aki komolyan gondolja, hogy az évi 50 dolláros lakossági valutakeretből annyi ember tud utazni, mint amennyi valójában utazik, az szellemileg — valószínűen — alultáplált. Hiszen amióta a bankokat az illegálisan szerzett lakossági valuta mosógépeivé tették, sőt, amióta az újságok közük a valuták feketepiaci árait, bárki — akinek elegendő forintja van — annyi valutához juthat, amennyihez csak akar. Ma már nyugodtan lehet telefonon is bonyolítani a seftet, senkit sem érdekel. Hiszen mennyit keres ma a valutaűzér? Nem többet a hideg vízre valónál. Végkiárusítás van a valutás boltokban — sorra zárják be azokat, hiszen semmi szükség rájuk. Az import liberalizálása óta ugyanis bármi megkapható forintért a magyar üzletekben. Bárki bármilyen — még külföldi utazási irodák által szervezett — útra is befizethet forintban a magyar utazási irodáknál. Sőt, ha a magyar utazó saját maga szervez meg egy utat, és ha az nem hosz- szabb két hétnél — pontosabban 14 napnál), akkor annak költségeit is fizetheti forintban, sőt a költőpénzéért is forintot adhat. Teheti, mert bizonyos feltételeknek eleget tevő utazási irodák keretösszeg nélkül használhatnak fel konvertibilis valutát. Mindez arra utal: közeleg a forint konvertibilissé válása. Régebben az emberek valutába menekítették a megtakarításaikat — került amibe került. Most pedig a fejét foghatja az, aki az 58-60 forintért vásárolt márkájától, vagy a 92-100 forintért beszerzett dollárjától szabadulna — az akkori áron. Messze tehát az az idő, amikor érdemes volt valutában tartani a megtakarításokat. Csakhogy reflexeinkben, zsigereinkben még ott kísér a múlt, a valuta misztikus, bódító hatása. No meg az a praktikus érzés: jó, ha van. Ezzel a ténnyel vitatkozni nem is érdemes. Ám tudni, hogy mit kezdjünk a valutánkkal, és egyáltalán mennyit érdemes tartani belőle — nem haszontalan ismeret. Kalauzunk ezúttal Egyed Géza, bankszakember. — Mennyi valutát érdemes tartania annak, aki ezt nem befektetésnek szánja? — Csak annyit, amennyire feltétlenül szüksége van. Befektetésként, értékőrzőként nem igazán ajánlott valutát beszerezni, hiszen a forintbefektetések után — mégha azt bankban tartjuk is — sokkalta nagyobb hozadékot lehet elérni. Alaposan meg kell tehát terveznünk, hogy mennyi valutára van szükségünk a külföldi utazásainkhoz, vásárlásainkhoz, „vésztartalékként”, nem várt alkalmakra. A többi pénzünket pedig feltétlenül tartsuk forintban. Ha nem akarunk kockáztatni, akkor bankbetétben, nagyobb kockázatvállalási hajlandóság esetén valamilyen más, jövedelmezőbb formában fektessük be. — Mire kell figyelnie annak, aki a valutáját „dolgoztatni” szeretné? — Magyarországon arra még nincs legálisan lehetőség, hogy magyar állampolgár külföldön — vagy idehaza a bankbetéten kívül — fektessen be valutát. Ezzel persze nem szeretném azt állítani, hogy „deviza belföldieknek” nincsen külföldön vállalkozásuk, vagy bankbetétjük. Ha másért nem, azért, mert nagyon kellemes külföldön mágneskártyával vásárolni, fizetni. De ez a varázs is meg fog szűnni, amint a forint konvertibilissé válik, illetve a magyar bankrendszer korszerűsödik és teret nyer nálunk is a kártyaforgalom. (Áz objektivitás kedvéért meg kell jegyezni, hogy már a magyar bankok is kínálnak hitelkártya-szolgáltatást, ez azonban messze nem fedi azt a sokszínűséget, ami a nyugati világban megszokott.) — Marad tehát a hazai bankbetét. Melyik bankba vigyük a pénzünket? — Több dolgot is mérlegeim kell. Legelőször is azt, hogy le akarom-e kötni hosszabb-rövi- debb időre a pénzt, vagy sem? Ha gyakrabban kell valamilyen oknál fogva hozzányúlnom a számlához, akkor nyilvánvalóan abba a bankba teszem a valutát, amelyik a látra szóló betétért a legtöbbet fizeti. — Mit ajánljunk azoknak, akiknek folyamatos valutabevételei vannak és a pénzüket később forintban szeretnék felhasználni? — Én ezeket a bevételeket valuta helyett eleve forintban kérném, így jobban is járnék és még lelkiismeret-furdalásom se lenne. De akinek ilyen problémája van, az úgyis tudja már, hogy mit kell tennie. Merth László A brit — magyar kapcsolatok lehetőségeiről Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara vendégeként nemrégiben Egerben járt a brit követség külügyi osztályának vezetője. Látogatása során dr. Karácsony Tamás találkozott több Heves megyei cég képviselőivel, s tájékoztatást adott a brit — magyar kapcsolatok lehetőségeiről. A konzultáció tapasztalatairól Miből él Albánia? Az albán kormány immár nyíltan elismeri, hogy az elszegényedett ország gyakorlatilag az olasz élelmiszersegélyekből él. A tiranai beszámoló szerint csaknem naponta érkeznek az ország legfontosabb kikötőjébe, Durresbe az élelmiszerrel megrakott olasz hajók; innen olasz teherautók és helikopterek szállítják el a küldeményeket az ország belsejébe. A „Pelican” fedőnevű, nagyszabású olasz segélyművelet albániai központja is az adriai kikötővárosban, az egykori úttörőtáborban működik; itt mintegy 800 olasz katona fogadja a szállítmányokat, amelyeket csaknem félezer teherautó és számos helikopter visz tovább. Hivatalos adatok szerint szeptember óta eddig több mint 150 ezer tonna élelmiszer érkezett ezen az úton Albániába; a küldeményekben elsősorban cukor, liszt, rizs és egyéb gabona, szappan és étolaj szerepel. A segély- program a tervek szerint szeptemberig tart. (MTI) a /ityi&l/ HEVES mm Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! EGER, Barkfczy u. 7. s. 33Ü1.(PF.:23) T.36/13-644 He 36/12-333 Egy lap amely a megye minden olvasójához szól! Fülöp Gábortól, az ÉMGK Heves megyei képviseletének vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. — A brit kormány magyarországi és kelet-európai kapcsolatok fejlesztése érdekében több területen tett érdemi lépéseket az elmúlt években — kezdte összefoglalóját a képviseletvezető. — Többek között a „know-how-found” pénzügyi alap 25 millió font értékig ad pénzügyi lehetőséget a briteknek a kelet-európai és a magyarországi privatizációba való bekapcsolódáshoz. Egyben lehetőséget teremtenek arra is, hogy magyar szakértőket továbbképezzenek. Mindezeken túl ebből az alapból finanszírozhatóak a magánvállalkozók, a menedzserek, az önkormányzati köztisztségviselők és a bankszférában dolgozók képzését. A magyar közép és felsőfokú vezetők termelési gyakorlaton vehetnek részt a szigetországban, amelyet a brit fél támogat. Mindössze az utazás költségeit kell a magyaroknak fedezniük, a kinntartóz- kodást, a képzést, és a gyakorlatot a vendéglátók finanszírozzák. Mindezeken felül el kell még mondanom, hogy elsősorban a regionális kezdeményezéseket részesítik előnyben, amelyeket projectek formájában javasolják megvalósítani a brit partnerek. — Milyen pénzügyi segítséget tudnak mindezeken felül nyújtani? — A magyarországra történő befektetések kezdeményezését egy külön alap támogatja. Különböző beruházási projectek- hez szükséges tanulmányokat, illetve a megvalósításhoz nélkülözhetetlen alkalmazottak képzéséhez nyújtanak maximum 50 százalékos fedezetet. Jelenleg is létezik egy olyan finanszírozási forrás, amelyben a brit kormány, illetve a banki szféra kedvezményes hitelekkel támogatja a termelőterületre irányuló befektetéseket. Egy speciális pénzügyi keret a mecénása a brit termékek magyarországi értékesítésnek. Ezt bármelyik magyar cég, elsősorban a kereskedelem területén működők vehetik igénybe. — Mi a teendője azoknak a cégeknek, amelyek élni kívánnak a fentebb említett lehetőségekkel? — A Magyarország és Nagy- Britannia közötti üzleti kapcsolat bővítéséhez szükséges forma- nyomtatvány, partnerkereső adatlap az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara irodájában átvehető. Az űrlap kitöltését elsősorban olyan cégeknek ajánljuk, akik a britekkel való együttműködésben érdekeltek. (molnár) Túljegyezték az első magyar befektetési alapot Több mint három és félszer jegyezték túl a befektetők az első magyar befektetési alapot. A C A Értékpapír Magyar Állami Értékpapírokba Fektető Alapjegyzése április 3-án zárult le. A CA Értékpapír Befektetési Alapkezelő Kft. tájékoztatása szerint a jegyzési időszak alatt összesen 174.050 befektetési jegyet vásároltak, 1,7405 milliárd forint értékben. A belföldiek „A” sorozatú jegyet jegyezhettek. Ebből 139.240 fogyott el, a lejegyzett papírok értéke 1,3924 milliárd forint. A külföldi befektetők „B” sorozatú jegyből 34.810 darabot vásároltak. Áz általuk lejegyzett papírok értéke 348,1 millió forint. A befektetési jegyek kiadására az alap bejegyzését követően, előreláthatólag már a héten sor kerül, mégpedig a jegyzési helyeken. A befektetési jegyek futamideje 5 év. (MTI)
