Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11-12 / 87. szám

HÍRLAP, 1992. április 11—12., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7. A Gorbacsov- alapítványról Oroszországban barbár, rabló reformok zajlanak, amelyek a la­kosság 80 százalékának elszegé- nyedeséhez vezetnek — jelentet­te ki az MTI-nek adott nyilatko­zatában Alekszandr Cipko. A moszkvai Gorbacsov-alapítvány politológiai programjának igaz­gatója annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi orosz kormány sokkterápiája nem vezethet eredményre. — Ez egy tipikus bolsevik megoldás, amely ráadásul nem is volt megfelelően előkészítve. Gondolják meg: azt a folyama­tot, amely Magyarországon az 1968-as reformokkal kezdődött és közel 25 éve zajlik, azt ma itt két nap alatt akarják megvalósí­tani — vélekedett a Bogomolov- intézet egykori igazgatóhelyette­se, akinek egyik szaKterülete ép­pen a kelet-európai tapasztala­tok tanulmányozása. A Gorbacsov-alapítvány a közelmúltbeli megnyitó más­napján amerikai és svéd tudósok részvételével — Cipko elnökle­tével — megtartotta az első nem­zetközi tanácskozást, amely a bolsevizmus szociális és kulturá­lis gyökereit, történelmi sorsát hivatott elemezni. Magának az alapítványnak a felépítéséről a neves szakember elmondta: Gorbacsovot két alel- nök — Alekszandr Jakovlev, az egykori KB-titkár, a glasznoszty atyja és a volt szovjet elnök má­sik tanácsadója, Georgij Reven- ko — segíti. Jakovlev feladata a kutatások irányítása, míg Re- venkóé a szervezési és gazdasági ügyvitel. A tudományos munka öt al­kotóműhelyben zajlik: a polito­lógiai, a szociológiai és gazdasági programokban, a globális prob­lémákkal foglalkozó központ­ban, valamint az egyfajta iskola­ként is működő társadalompoli­tikai részlegben. Az egyes kuta­tási területeket felügyelő szak­emberek Gorbacsov korábbi munkatársai közül kerültek ki. A szociológiai kutatásokat Jurij Kraszin, az egykori SZKP KB Társadalomtudományi Akadé­miájának volt rektora irányítja. A globális problémák tanulmá­nyozása Georgij Sahnazarov, az egykori külpolitikai főtanácsadó vezetésével zajlik. A politikai képzést Vjacseszlav Soszta- kovszkij, a moszkvai pártfőisko­la volt igazgatója irányítja. Egyelőre nem sikerült vezetőt találni a gazdasági programok élére, mivel a Gorbacsov által felkért Grigorij Javlinszkij saját tudományos kutatócsoportot alakított, és visszautasította az ajánlatot. Ezért jelenleg Nyik- olaj Smeljowal tárgyalnak. A vezetők megvalasztása né­miképp az alapítvány egészének szellemiségét is jelzi, amelynek lényegét Cipko a centrista, szél­sőségektől mentes, kompromisz- szumokra törekvő felfogásban határozta meg. — Igen szoros együttműkö­désre számítunk az Eduard Se- vardnadze vezette Külpolitikai Társulattal is, amely az alapít­vány egyik résztvevője is egyben — mondotta Cipko. — Nekem egyébként az a benyomáson, és ezt az eddigi rövid tapasztalatok is alátámasztják, hogy eljárt az idő a korábbi nagy létszámú és nehézkesen működő akadémiai tudományos intézetek felett. A szakemberek többsége új, kötet­lenebb kutatási formákat keres — és ilyennek ígérkezik a Gorba­csov-alapítvány is. Az egykori Szovjetunió szét­esését és Oroszország jövőjét érintve Alekszandr Cipko úgy vélekedett, hogy a korábbi biro­dalom egyelőre nem esett szét teljesen, e folyamat további ala­kulását pedig egyelőre nehéz lenne megjósolni. — Nagyon valószínűnek tar­tom, hogy Ukrajna ki fog lépni az Államközösségből, ez objektív törvényszerűség, és erre ösztönzi az orosz politika is. A moszkvai vezetés jelenlegi formájában ugyanis minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Ukrajna el­szakadjon, de ez nem probléma, mert ez következik a történelem, a szétesés logikájából is. Ettől el­tekintve nem zárható ki, hogy egyes régiók együtt fognak ma­radni — fejtette ki az MTI kérdé­sére Cipko. — Más kérdés, hogy ebben az orosz demokraták közvetlenül is közreműködtek. Eleinte min­dent megtettek, hogy Ukrajna kilépjen, most pedig nem tetszik nekik saját ténykedésük ered­ménye. Az orosz-ukrán viszony jövő­jének ideális megoldása Cipko szerint az Egyesült Államok és Kanada között kialakult modell lehet. Annál is inkább, mert ezt diktálja a földrajzi és a nyelvi kö­zelség is. Oroszország egysége, az önál­lóság felé mozgó autonómiák sorsa, legalábbis ahogy Cipko látja, nagyrészt annak függvé­nye, hogy végbemegy-e a szovjet szövetség teljes lebomlása. Ha igen, akkor számos térség, így a Kaukázus északi lábánál fekvő területek is el fognak szakadni. „Marx — Engels összes” Véglegesen eldőlt, hogy megjelenhetnek Marx és Engels művei teljes kiadásának, a MEGA-nak soron következő kötetei is, miután a MEGA sorsa az NDK és a Szovjetunió összeomlása után egy ideig bi­zonytalan volt. Az amszterdami Nemzetközi Marx-Engels Alapít­vány ugyanis a kiadás folytatását biztosító szerződést kötött a német tudományos akadémiák konferenciájával. A megállapodás értelmé­ben a német akadémiák konferenciája Németországban MEGA- munkahelyet rendez be. Első lépésben ez veszi át a már messzemenő­en előkészített kötetek elkészítését. Ehhez hét szerkesztői állás létesí­tését engedélyezték. A hatvanas évek végén kezdték el Marx és Engels összes művei 130 kötetre tervezett történeti-kritikai kiadásának előkészítését. A sorozat első kötetei 1975-ben jelentek meg. Ez már a második neki­rugaszkodás, hogy Marx és Engels teljes müvét a tudomány és a kuta­tás számára feltárják. Az első próbálkozásoknak 1933-ban, illetve 1935-ben Hitler és Sztálin — mindegyik a maga módján — vetett vé­§ et. A most készülő kiadás nagy része az SZKP és a NSZEP központi izottságai mellett működő marxizmus-leninizmus intézetek munká­jával készült. Egy, az amszterdami Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézettel kötött megállapodás biztosította az eredeti kéziratokhoz való hozzáférést. A Holland Királyi Tudományos Akadémiához tar­tozó intézet őrzi a Marx-Engels hagyaték eredeti kéziratainak két­harmadát. A Marx-Engels összes kiadását most politikai céloktól mentesen, megváltoztatott koncepcióval, nemzetközi keretek között folytatják. Közreműködnek amerikai, német, francia, dán és japán tudósok. Japánban 1991 óta bizottság működik a MEGA támogatá­sára. Az újonnan létesített akadémiai munkahely mellett Trierben és Aix-en-Provance-ban is létrehoznak német, illetve francia MEGA- munkacsoportokat. A Nemzetközi Marx-Engels Alapítvány anyagi támogatásának köszönhetően előreláthatólag a moszkvai MEGA- munkacsoport is folytathatja munkáját. UFO-lesen Az első „űrutas” A Kozmosz-110 bioszputnyikon elhelyezett kísérleti kutya tar­tálya Abrek és Bion majmok hét napot töltöttek az űrben 1957. november 3-án indítot­ták útnak az 508 kilogramm sú­lyú Szputnyik-2-t. Utasa volt Lajka eszkimókutya, az első „űr­hajós”, az első élőlény, „aki” első ízben hagyta el a Földet. Az öt­venes évek végén vajmi keveset tudtak arról a szakemberek, mi­lyen hatással van a gyorsulás és a súlytalanság az élő szervezetre. Ez utóbbi még égetőbb kérdés­nek bizonyult. Súlytalanság ak­kor lép fel, amikor az űrhajó el­érte keringési pályáját, és a rá ha­tó centrifugális erő kiegyensú­lyozta a földi nehézségi erőt. Va­jon mit érezhet az ember a súly­talanságban, amikor az induló űrhajóban testének „súlya” többszörösére nő? Ezek a kérdé­sek az űrhajózás hőskorszaká­ban döntő jelentőségűek voltak. Az első űrutasok számára ezek az életet vagy a halált jelenthet­ték. így a második szovjet szput- nyik a sok-sok tudományos mű­szeren kívül egy „űrutast” is vitt magával. A klímaszabályozó gömb alakú tartályában kapott helyet a kis termetű Lajka kutya. A Lajka név egy szibériai szán­húzó kutyafajtát jelöl, pedig so­kan úgy vélnék, hogy a név tulaj­donnév. Lajkát sok száz kóbor kutya közül tesztek segítségével választották ki. A kóbor, gazdát­lan állatok különösen alkalmas­nak bizonyultak kísérletezésre, hiszen ők voltak a legedzetteb­bek az emberi gondoskodást él­vező fajtársaikkal szemben. Nem volt könnyű dolguk akkori­ban a szovjet tudósoknak. Tulaj­donképpen egy összkomfortos kutyaólat kellett megépíteniük, ami az ételtől kezdve a levegőig minden — az életműködéshez szükséges — feltételt biztosítani tud. A problémát az okozta, hogy minden egyes életfeltételt bizto­sító készülék újabb és újabb súly­többletet jelentett. Vagyis min­den kilogramm hasznos teher 300 kilogrammal emelte a rakéta hajtóművének a súlyát. Az állat légzését biztosító 1 kilogramm súlyú oxigén csaknem 10 napig volt elegendő. Ezenkívül még fontos feladatnak bizonyult az, hogy a kis kamrában megfelelő szinten tartsák a nyomást, hiszen a magasság növekedésével ará­nyosan csökken a légnyomás. Kb. 19 ezer méter magasan már olyan kicsi az atmoszférikus nyo­más, hogy forrni kezdenek az élő test nedvei. Mivel testünk 90 százaléka víz, így ez a folyamat halálhoz is vezethet. Még Lajka kutya felbocsátása előtt állatkí­sérleteket végeztek ún. baro- kamrában, légmentesen elzárha­tó ablakokkal ellátott acéltartá­lyokban. A tartályokba kísérleti állatot tettek, majd légszivattyú segítségével a kamra nyomását fokozatosan csökkentették. Egy bizonyos légnyomáscsökkenés után megfigyelhetővé vált, hogy a betett kísérleti állatok térfogata megnövekedett — felfújható gu­mijátékokhoz kezdtek hasonlí­tani. A későbbi állattetemek boncolása során kiderült, hogy az állat külső bőrtakarója több centiméterre elvált a testtől. A hermetikusan elzárt kamrában a megfelelő légnyomásszint beállí­tásán kívül még sok-sok más fel­tételt kellett megteremteni. Öt­letes módszerrel oldották meg a kutya táplálását is, ami a híres pavlovi reflexek figyelembevéte­lén alapult. Az okos állatot arra szoktatták, hogy ha egy tartályt az orrával meglök, abból étel hull ki. De ekkor megszólalt egy csengő is. így a kutya „megtanul­ta” azt, hogy ha csengetnek, el­jött az evés ideje. A széklet és a vizelet eltávolítását különleges felszívóanyagok segítségével ol­dották meg. A kutya testére szerelt műsze­rek segítségével szerezhettek tu­domást arról, hogy Lajka hogyan küzdött meg a gyorsulással. A felbocsátás utáni első percekben — a pálya első szakaszán — meg­állapítható volt, hogy az állat a növekvő gyorsulásnak csak egy meghatározott értékéig volt ké­pes ellenállni. Ezek után már képtelen volt végtagjait — fejét, farkát — mozgatni, és szorosan hozzányomódott a kabin padló­jához. Ettől fogva egy darabig semmiféle mozgást nem sikerült regisztrálniuk a műszereknek. Közvetlenül az indítás után szív­verésének a száma az eredeti, normális érték háromszorosára növekedett. Ennek ellenére az elektromos kardiogram semmi­féle kóros elváltozást nem re­gisztrált. Amikor a gyorsulás nö­vekedése abbamaradt, szívveré­sének szaporasága csökkent. A légzés — a pályára állás első sza­kaszában — egyre nehezebbé és gyakoribbá vált, elérte a szoká­sos érték háromszorosát. A ka­pott adatok birtokában a szak­emberek a következőket össze­gezték: „Az állat szervezetére igen erős ingerek hatottak — gyorsulás, zaj, rezgés —, ami a rakéta indításakor kezdődött, és a gyorsulási szakasz végéig tar­tott... Az indulás pillanatától a pályára állásig tartó szakaszon az állat biológiai állapota kielégítő volt.” Amikor a szputnyik elérte a keringési pályáját, a rá ható cent­rifugális erő kiegyensúlyozta a földi nehézségi erőt — beállt a súlytalanság. A kutya teste már nem nyomta a fülke padlóját, egy-egy izmának kisebb megfe­szítésével is könnyen elvált a padlótól. Az adatok szerint ezek a mozgások rövid ideig tartottak, és igen egyenletesek voltak. Az állat mellkasát már nem nyomta össze megnövekedett testsúlya, a légzés szaporasága csökkent. A gyorsuláskor bekövetkezett sza­pora szívverés csak nagyon las­san kezdett csökkenni. Három­szor olyan hosszú időnek kellett eltelnie, mint a laboratóriumi kí­sérletek során, ahol az állatot ugyanolyan gyorsulásnak tették ki, mint a pályára állás közben. Ennek az oka bizonyára az volt, hogy a gyorsulás hatásának meg­szűnése után az állat nem a jól megszokott földi viszonyok közé került, hanem számára idegen viszonyok közé, a teljes ideg- rendszere nem kapott megfelelő nagyságú külső ingert, ezért a szervezet normális működése csak hosszú idő elteltével állt helyre. Az EKG-görbe néhány jellegzetes alakja megváltozott, de ez — mint kiderült — nem bi­zonyult kóros eredetűnek, in­kább a szervezet fokozott meg­terheléséből adódott. Az út to­vábbi szakaszában a görbe csak­nem megközelítette az indulás előtti állapotot. A pályára állás után hét napon keresztül fokoza­tosan rögzítették a műszerek a kutya biológiai állapotát. A ka­pott eredményekből megállapít­hatták, hogy a súlytalanság egy­magában nem okoz semmiféle lényeges élettani változást. A Szputnyik-2 űrbiológiai kísérle­te után — néhány év múlva — az első ember is elindulhatott a vi­lágűrbe, az ismeretlen felé. Lajka kutya a kémiai áramfor­rások kimerülése miatt — hétna­pi kísérlet után — a gyógyszerke­verékek hatására fájdalommen­tesen kimúlt. Neve — sok más hí­res társáéval együtt — beíródott a történelembe. Régmúlt korok híres kutyái közül említsünk meg néhányat. Napóleonnak volt egy Mussio nevű kutyája, mely a be- rezinai ütközetben elvesztette gazdáját. Egy év múlva váratlak nul — csontig lesoványodva -| megtalálta a császárt. Emberéle* teket mentettek meg a Berry I. él Berry II. elnevezésű bernáthegyi kutyák. A berni múzeumban ma is megtalálható kitömött tetqj? műk. Az életmentés legnagyobb rekordere egy Caro nevű bernát­hegyi volt, amely száz ember éle­tét mentette meg. Pavlov biológiai kísérleteinek alanyai is kutyák voltak. A tudós egykori munkahelyének közelé­ben álló szobor őrzi emléküket. 1962-ben megkezdődött a Koz­mosz-sorozat mesterséges hold­jainak felbocsátása. Ettől az idő­szaktól kezdve végzik az űrbioló­giai kísérleteket. Az űrhajós ülé­sének a helyén helyezik el — kü­lönleges tartályokban — a kísér­leti állatokat, növényeket, vagy az élő sejteket. A Kozmosz-110- et 1966-ban bocsátották fel. Utasa volt Vetyerok és Ugolko, a két űrkutya, emellett különféle növények és élesztőgombák is helyet kaptak. A kísérleti prog­ram azt tanulmányozta, hogy mi­lyen a súlytalansag hatása az élő szervezetekre, hogyan alkalmaz­kodnak az élőlények a kozmikus körülményekhez, valamint, hogy miként változik a biológiai életritmus. A szputnyik 22 napos keringés után sima leszállást haj­tott végre a Szovjetunió terüle­tén. A speciális tartályokban lé­vő kutyák károsodás nélkül vé­szelték át az utazást. V. Tana Judit A Kozmosz-110 bioszputnyik Vetyerok nevű kutyája beöltöz­tetve, a repülés előtt AZ MH KÖZÉPISKOLAI ÉS KOLLÉGIUMI FŐIGAZGATÓ PÁLYÁZATOT HIRDET az 1992/93. tanévvel induló LENKEY JÁNOS HONVÉD GIMNÁZIUM (Eger, Bem tér 3.) gimnáziumi tanári állásokra. A honvéd gimnázium négy évfolyamos, reálirányultságú, célzottan a katonai főiskolai tanulmányokra felkészítő, az eredményes nevelés-oktatás feltételeivel rendelkező bentlakásos intézmény. Pályázható szakok: magyar, történelem, német, angol, orosz, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, testnevelés. Pályázati feltételek: kétszakos, középiskolai tanári (egyetemi) képesítés, elhivatottság a hivatásos tiszti életpályára nevelésre. Előnyben részesülnek a gimnáziumi nevelő-oktató munkában megszerzett gyakorlattal, valamint a tartalékos tiszti állományviszonnyal rendelkező pedagógusok. Kiemelt bérezés megegyezés szerint. A pályázathoz csatolni kell: szakmai önéletrajzot — kiemelve az eddigi pedagógiai munkásságot —, tantárgyának oktatására, illetve a tanulók nevelésére vonatkozó rövid pedagógiai koncepciót, az oklevél másolatát, erkölcsi bizonyítványt. Az állás elfoglalásának ideje: 1992. augusztus 1. A pályázatokat a Lenkey János Honvéd Gimnázium címére Eger, Bem tér 3. 3300 Pf. 109. 3301 kell megküldeni. Pályázati határidő: 1992. május 4. ___________________A pályázók május 30-ig értesítést kapnak. ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents