Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. március 12., csütörtök Havi horoszkóp Latin neve: Aries Időtartama: március 21-től április 20-ig (a tavasz első hónapja) Szimbóluma: a kos szarva Alapeleme: Tűz (meleg és száraz) Neme: férfias Uralkodó bolygója: Mars (a hadisten) Férne: vas, acél Szerencseszáma: 7, 47, 87 Szerencseköve: ametiszt, gyémánt Szerencsenapja: kedd Peches napja: péntek Jóskártyája a Tarot-ból: a IV. lap, a Császár (akarat, uralkodási vágy, előrelátás) Kos-növények: hagyma, fokhagyma, koriander, bors, stb. Kos-állatok: kos, lo, farkas, kutya, tigris, kakas, kígyó, stb. Kos-országok: NSZK, Albánia, Anglia, Ausztrália, Dánia, Franciaország, Japán, Svédország, Szíria, Venezuela, stb. A Kos éjjeli, vagy Hold-jel. Temperamentuma: kolerikus A jel pszichoszomatikus gyengéi: a fej (szemek), máj, keringési zavarok Híres Kosok: Bartók Béla, Charles Baudlaire, Jean-Paul Belmondo, Otto von Bismarck, Casanova, Charlie Chaplin, Erich von Danikén, Max Emst, Vincent van Gogh, Makszim Gorkij, Francisco Goya. Pszichikai jellemzői: akarat, dinamika, tevékenység, érzelemgazdagság, agresszió, kiszámíthatatlanság, önfejűség. „Fejjel megy a falnak, mint a kos!” A közmondás jellemzi a Kos jel egész lényegét. A Kos so­hasem néz hátra, nem törődik a következményekkel, leszegett fejjel megy előre. Fáradhatatlan és megtörhetetlen, s főként opti­mista: ha elbukik, nem roskad magába, hanem azonnal bele­kezd valami új dologba, nem a múlt érdekli, hanem a jövő. Jö­vőorientált, szinte csak akkor omlik össze (rövid időre), ha a jövőképe bizonytalan. A kos a „motor”. Azt a szót, hogy „lehetetlen”, nem ismeri, a mertékletességet nem neki talál­ták ki, rámenős, harcias, mozga­tó, kitűnő szervező és vezető, fel­lépése imponáló, akarata hatá­rozott; fizikailag és szellemileg is a tettek embere. Számára egy­szerűen nem képzelhető el ke- resztülvihetetlen dolog, ha kell, átmegy mindenen és mindenkin. Egy szimpatikus buldózer. Az őstűz. Nem véletlenül tűzjel, és nem véletlenül uralkodik e jelen Mars, a hadisten. A Kos szereti a rendet és van önfegyelme. Ugyanakkor nagy benne az érvé­nyesülési vágy is: a mindenáron való uralkodási hajlam, a paran- csolási vágy. Sokszor szeretni is erőszakkal szereti családtagjait, munkatársait, barátait, hiszen a tapasztalata már megmutatta, hogy ő úgyis mindent tud (előre és jobban), nem érdemes tehát a többieknek holmi kísérletezéssel időt pazarolniuk, egyszerűbb, ha rá hallgatnak és engedelmesked­nek. Ezt többnyire el is érik, hi­szen hatalmas a vonzerejük, meg tudják babonázni a többieket, a társasági életben kellemesek, se­f ítőkészek és nagyvonalúak, a omolyság és a vidámság szeren­csésen keveredik bennük. A sors különös iróniája, hogy ez a kemény fejű, határozott és okos jel tulajdonképpen becsü­letes, nagy gyerek marad egész éltében. Naiv és romantikus. Ta­lán ebben rejlik legnagyobb el­lentmondása (hiszen ezeket a tu­lajdonságait hibának tekinteni balgaság volna.) A Kos rossz em- bensmerő, hiszékeny, és maga csodálkozik a legjobban, amikor nagyvonalúságával, szeretetével visszaélnek. Ilyenkor megvadul, az ellenkező végletbe esik. A Kos — mint mindenben — a szerelmi életben is egyenesen tör célja felé. Erre a típusra jellemző „a szerelem első látásra’’. Olyan, mint a tűz és a tavasz: nehezen tudja gátak közé szorítani ösztö­neit. Mivel nagyon határozottak az elképzelései a partnerviszony­ról, módfelett önálló, ugyanak­kor szinte csillapíthatatlanul vá­gyik a változatosságra, az állan­dóságot nem bírja, a házasságot nem neki találták ki. Független­ségi vágya és roppant tempera­mentuma úgyis ellentmond a kö­töttségek iránti toleranciájának; a szerelemben az érzékiséget ke­resi. Ő a szerelemben is irányíta­ni akar, s mivel majdnem minden más jelnél erősebb, partnere vagy alkalmazkodik és beletörő­dik helyzetébe, vagy menekül. A Kos ilyenkor úgy érzi, hogy be­csapták és nem viszonozták ér­zelmeit, kihasználták. Mi is vár a Kosra 1992-ben? 1991 februárja óta érvényesül az Ön 11. házában álló Szaturnusz planetáris szabályozó és stabili­záló hatása, és ez kiterjed társas életének kiszélesítésere, cso­port- és klubtevékenységének színterére. Mivel a Szaturnusz a múlt év folyamán többször is vál- toztattamozgásának irányát, ha­tására Ön nemegyszer jo leckét kaphatott abból, hogy hogyan éljen a szabadságával, és azt is megtanulhatta, hogyan használ­ja fel a szabadidejét. Most, hogy elkezdődött az 1992-es év, a Sza­turnusz direkt mozgást végez a Vízöntő jegyében. Ennek ered­ményeként Ön valószínűleg fe­lülvizsgálja majd egy bizonyos csoporthoz vagy társasághoz va­ló tartozását, ezáltal megtalál­hatja a maga sajátos útját. Jupiter egész télen, tavasszal és nyáron az Ön 6. házában tar­tózkodik, és jó egészséget, mun­kájához pedig szerencsét bizto­sít. Október ll-e után Jupiter az Ön 7. házában áll majd, és ked­vezően befolyásolhatja házassá­gát és partnerkapcsolatait min­den olyan esetben, amikor Ön esetleg kevesebb érzelmet sugá­roz társa felé, vagy nem elég po­zitív és optimista ebben a köte­lékben. Karrierje még mindig valósá­gos csatatérhez hasonlít, hiszen nagyvonalú, a jövőt idéző maga­tartása szüntelenül összeütkö­zésbe kerül a hagyományokkal, de előfordulhat, nogy — éppen megalapozatlansága miatt — korszerűtlen döntést hozhat. Karrierjében lesz elegendő örö­me, de bánata is. A későbbiek­ben azonban egy felsőbb tekin­tély a változásokat mindenkép­pen kierőszakolja. Szerelmi élete felettébb dina­mikusan alakulhat az év bárme­lyik hónapjának néhány napján, de különösen július 27-e és au­gusztus eleje között. Igyekezzék jobban kihasználni a tarsas élet szempontjából igencsak sebesen rohanó márciust. Egyes, szemé­lyes kérdésekre meggondolatla­nul reagálhat április 3-a körül, és kissé durva magatartást tanúsít házastársával és üzleti partnerei­vel szemben ugyanezen hónap 17-e táján. Májusban igyekezzék megta­karításait és befektetéseit növel­ni. Egy kora júniusi otthon töl­tött szabadság jó ötlet lehet, de fel kell készülnie arra is, hogy ép­pen ez idő alatt messziről erkező látogatót kap. Június 15-e táján hosszú távú tervei szenvedhet­nek akadályoztatást. A június 30-i teljes napfogyatkozás kihat­hat családi, otthoni állapotára, anyagi helyzetére, ingóságaira. Július az Ön számara kedvező lesz: karrienének alakulása 14- e, szerelmi élete pedig 29-e körül érheti el csúcspontját. Augusztus folyamán rendkívüli energiákat hasznosíthat a helyi ügyeket in­tézve, különféle tanulmányok és hobbik szorgalmazásával. Szep­tember végen planetáris segítsé­get kap ahhoz, nogyjúnius végén elrontott anyagi helyzetét hely­rehozhassa. Október 11-én teljes mértékben Önön múlik majd, hogy mennyire és hogyan képes befolyásolni személyes ügyeinek sikerét. November folyamán he­lyezze előtérbe anyagi jólétének kérdéseit, és ha ekkor utaznia kell, igyekezzék visszatérni még a hónap vége előtt. Próbáljon visszavonulni a december 9-i tel­jes holdfogyatkozás idején, mert hatása kedvezőtlenül befolyásol­hatja utazását és kapcsolatte­remtésre irányuló törekvését. HANG-KÉP Bölcs számvetés Indulatos, szenny- és mocsok­tócsákban bővelkedő rendszer- változásunk zűrzavarában üdítő oázisként hatott a március 8-án, kora délután sugárzott Névjegy című program. Ebben ezúttal Bakó Márta színművésznőről készített érzékletes, árnyalt, igé­nyes portrét Sándor Mária. Nem véletlenül figyeltem fel erre a műsorra, hiszen egy sokat szen­vedett, sűrűn sanyargatott sze­mélyiség idézte fel üldöztetésé­nek, meghurcoltatásának szív­szorongató stációit. Ez az asszony valaha az ország első teátrumában játszott, s kriti­kusai fényes karriert jósoltak számára. Igenám, de közbeszólt a történelem, a vörös vagy prole­tárdiktatúra a maga szadista, műveletlen vagy némileg képzett fullajtárjaival. Bizonyos körök­nek nem tetszettek tündökletes adottságai, ezért aztán polgári származása miatt,s nézeteiért os­torozták. El is érték a kitelepí­tést, a megaláztatást, a mellőzte- tést. Mégsem tört meg, pedig tisztában volt azzal, hogy a kö­nyörtelen végzettel birkózik, és esélyei közelítik a nullát. Min­denki megtagadhatta, de leendő második férje kiállt mellette, kockáztatva saját megélhetését is. Aztán jött a látszatoldódás, a Kádár-rezsim, amely raffinált módon ugyan, de csak lezárta előtte a sorompókat. Most tajtékozhatna, megne­vezhetné az elhalt, illetve a még élő vétkeseket. Mégsem cseleke­dett így, megbékélt a veszteség­listával, s túl a hetvenen is, agilis, derűt sugárzó, aki ebben a kor­ban is alkotni, teremteni vágyik. Elsődlegesen mások öröméért, boldogulásáért. Megvallom: szimpatikus szá­momra ez a bölcs, mértéktartó alapállás. Annál is inkább, mert kis hazánk változatlanul a fon­dorlatos, vagy éppen durva ösz- szecsapások nem éppen meg­nyerő terepe. Az átlagpolgár csalódott, mert olyan bajok, gondok, megoldatlan problé­mák tornyosulnak, amelyek köz­vetlenül a választás után néhány nap alatt orvosolhatók lehettek volna, s azóta már senki sem em­legetné az elszámoltatás, az er­kölcsi töltésű számonkérést, a büntetőjogi felelősségrevonást. Ezek a szükséges lépések azonban nem következtek be. Jelenünkben sajnos égetőbb ne­hézségek borzolják a kedélyeket. Elég csak a nyomorra, a gazda­sági átmentés még mindig el­lenőrizhető szélhámosságaira, csalásaira, átveréseire utalni. Ha másnak nem, akkor legalább ezeknek kellene gátat szabni. No, nem szólamokban, mint eddig, hanem kézzel fogható tet­tekben. Ismét csak komédia Egy hete arról írtam, hogy a tévéskínálat egyre műrostosabb, semmitérőbb, ám az intézmény vezetése — élén az elnökkel — legalább színjátékról, kacagta­tó komédiáról gondoskodik. Nos, a helyzet nem módosult, mert az állítólagos demokrácia porondján keményen kitartó Hankiss Elemér biztosítja az újabb felvonásokat. Persze ujjat húz a miniszterelnökkel, s foly­vást azt hangoztatja, hogy ő majd megmutatja, hogy csak azért is fegyelmit ad friss helyettesének. Kár, hogy ez a tehetséges szo­ciológus, ez az ügyes stiliszta, nem döbben rá: vélt küldetése lassan már senkit sem érdekel. Lehet: több szempontból rész­igazságokat véd, de ez aligha ajz fel bennünket. Mi — s ezt talán ezredszere hangsúlyozzuk —, épkézláb, magvas, szórakoztató, ajándék- kosarat várunk, kívánunk, köve­telünk. S ilyen összefüggésben a mintegy másfél éve regnáló fő­nök csak dőcsöt produkált. Olyan káoszt, amely mindin­kább hatványozódik. Ügy ér­zem, e kórra illene gyógyírt talál­nia. Méghozzá minél hamarabb. Az tarthatatlan ugyanis — csak egy példát említünk —, hogy az egyre vérszegényebb Új Gálvölgyi-show-ok váltogatják egymást. Legutóbb vasárnap szenvedtünk ettől, természete­sen fő műsoridőben. Rémisztő, hogy mivel etetnek mindnyájunkat. A főszereplő valaha „csillagként” indult. Ezt jelezte a több mint húsz eszten­deje készült felvételek beiktatá­sa, ugyanis ezek nyomatékolták dicséretes kvalitásait. De arról is meggyőződhettünk, hogy áz ef­fajta varázslattal már nem büsz­kélkedhet. Számai ötlettelenek- re, sutákra, humortalanokra kor- csosodtak. Akárcsak vesződséges hétköz­napjaink megannyi képernyős vetülete. .., . . . , Pécsi István Munkanélküliségi ráta Új , . számítási szisztéma Az Országos Munkaügyi Központ jelentése szerint január végén 442 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami az új szá­mítási szisztéma szerint 8,2 szá­zalékos munkanélküliségi rátá­nak felel meg. Ezt az arányt már a piacgazdaságokban szokásos módszer szerint számították ki, vagyis nemcsak az aktív keresők­höz, de a gazdaságilag aktív né­pesség egészéhez viszonyítják a munkanélküliek számát. Ez a munkát vállaló nyugdíjasok, a gyesen, a gyeden lévők miatt mintegy 600 ezerrel nagyobb né­pességet jelent. A korábbi szá­mítási mód szerint a 442 ezres munkanélküliség 9,2 százalékos rátának felelt volna meg. Változás a számításnál az is, hogy a dolgozói létszámot im­már a lakóhely, s nem a munka­hely szerint veszik figyelembe. Igen kedvezőtlen helyzetet mutat a bejelentett üres állások száma: 100 munkanélkülire alig több mint két álláshely jut. Janu­ár 1-jétől a magasabb minimál­bér miatt 5250 forint helyett 6 ezer forint lett a pályakezdők munkanélküli-segélye. Erre a január végén regisztrált 28 ezer pályakezdő közül 18 ezer volt jogosult. A magasabb mini­málbér miatt a legkisebb munka­nélküli-segélyek és -járadékok összege is emelkedett, mégpedig csaknem 15 százalékkal. A mun­kanélküli-ellátás átlaga 8.047 forint volt. Kiállítás a Gárdonyi Géza Színházban „Csakazértis” A főiskola és a színház rende­zett egy kiállítást, nem vezényel­ve, hanem úgy, ahogyan maguk a fiatal tanáijelöltek azt elképzel­ték. Ezért lett a tárlat címe „Csakazértis” — így, egybeírva —, noha szerintünk jobban fedte volna a gondolatot, ha mind a három szó a saját lábán állt vol­na. De itt nem ez a szöveg a téma, amit le kell fordítani a higgadtab­baknak ókonzervatív magyarra. Csak egy részlet: „... ott, a po­rond sárga homokjára lökve, mindenki rádöbbenjen, ráébred­jen tisztátalanságodra, s hiába próbálsz megbújni, ő mindenhol megtalál s véredet kínálja annak, aki már az elején tudta, hogy így lesz: fegyvere halálos!” Ez a fel­hívás áll a kiállítás első tábláján. Hogy minden félreérthetetlen legyen, az idézett szöveg fölött ott a megszólítás: „Mélyen tisz­telt járókelő!” Tehát nekünk szól a szöveg, azoknak, akik ide belé­pünk, és éppen akkor, amikor ezek az alkotások itt kiabálnak ránk széles gesztusaikkal, pla­kát-, sőt, nemegyszer reklámlel- külettel, élénkbe lökve olyan fi­gurát, a természetből kiváloga­tott részleteket, amelyek realitá­sukkal, túlzásaikkal, a mögöttük burjánzó élményekkel elsősor­ban meghökkenteni akarnak. S alkalmat adnak arra, hogy vitat­kozzunk a látványokkal, alkotó­ikkal, az egész összképpel, amely azt sugallja, hogy itt és most elér­kezett az igazság pillanata, itt és most kimondatik minden, ami bennünk van, amit mi, a magunk fiatalságában bízva nyugodtan kimondhatunk. Ki is mondunk, mert ami itt volt, van és lesz, or­dítva követeli az ítélet kimondá­sát, mindennek az eltakarítását, hogy aztán tisztább légkörben, megszabadulva minden szenny­től, salaktól, új epocha keletkez­zék, ahová az aljasság, az eddig lefolytatott apróbb-nagyobb gyilkosságok korszaka már nem fér, még előzményként sem. Irigyeljük és a merészeknek kijáró elismeréssel el is fogadjuk mindazt, amit itt — kollektiven — Friedrich Agnes, Fogta Béla, Huszár Károly, Kalamár Anita, Nagy Ákos, Nagy Bozsoki Má­ria, Ócsai Gábor, Peternik Zol­tán és Tanyi Sándor felraktak a paravánokra. Érteni véljük pol- árpukkasztónak szánt szövegű­ét: mocskos egy folyamat előzte meg jöttüket; nem is kellene er­ről többet szólni. De ment a fiata­lok lelkiismerete őket sem hagyja nyugodni, minket, az előző két enerációt sem enged álomba ajolni, csak megjegyezzük: ki­ki maga választja meg, mikor és miért, ki felett törhet lándzsát, ki ellen száll harcba. Ki-ki maga dönti el, hogy az ő felvett mércé­je felkészíti-e őt arra a küzde­lemre, amit életnek neveznek. Elegendő-e mélyebb távon, hosz- szabb útra az, amit kiálltának? Kell-e nekik ma ilyen fölénnyel leszólni a „hazafelé”, a lefelé bal- lagókat? Tudjuk, a kérdés aka­démikus. Minden nemzedék ezt teszi: vádol visszafelé. Vagy ezt szeretné tenni. Vannak, akiknek ez a szabadság elérhetetlen álomként lebegett az orruk előtt átizzadt éjszakákon. De ezek a „lefutottak” értik ezt a generáci­ót. Talán szeretik is, noha a fiata­lok erre igényt nem tartanak. Ta­lán akkor, ha átesnek majd a fel­nőtté váláson, és megízlelték a romlott étel ízét is. Egyenként nem méltatjuk a szókimondó fiatalokat, mert nem egyről már írtunk az Ifjúsági Házban történő bemutatkozá­sukkor, s mert ők is ismerik ma­gukat, tudják, kik itt a vezér- egyéniségek. De hová irányítják majd egymást, ha személyenként érkezik hozzájuk az igazság pil­lanata? Vagy a fiatalok csak így mulattatják magukat egymás kö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents