Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07-08 / 57. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. március 7-8., szombat—vasárnap Az elavult jogszabályok is akadályozták a gyors ítélkezést A füzesabonyi ügyészség próbaéve Dr. Konkoly- Thege László: — Nem volt poros dosszié a szekrényben Immár egy éve múlt, hogy újjáalakult Füzesabonyban a városi ügyészség, miután hét évig a különböző összevonások, átszervezések miatt Csipkerózsi- ka-álomra kényszerült. Az élet viszont azt bizonyította, hogy előbb az álmából fel kell ébreszteni, pontosabban újra kell szervezni az intézményt, hiszen Füzesabony városi rangot kapott, s 17 helység — Sarudtól Szihal- mon át Nagyútig — kötődik valamilyen módon a területi központhoz. Ráadásul gyarapodott a lélekszáma, nőtt idegenforgalma, közlekedési, csomóponti jelentősége, és sajnos ezzel párhuzamosan a bűnözés is. Ezenkívül megsokasodott az egyéb jellegű, a lakosság körében elintézésre váró ügyek száma. A gyorsabb megoldás, a nyomozati munka megkönnyítése érdekében szükségessé vált a városi rendőrkapitányság, bíróság mellett az ügyészség felállítása is. E három szervnek ugyanis együtt kell működnie a mindennapi bűnüldöző munkában. — Hogyan tudott eleget tennie feladatának a Füzesabonyi Városi Ügyészség? — kérdeztük a „próbaév” letelte után dr. Kon- koly-Thege László megbízott városi vezető ügyésztől, akisokáig egy személyben volt az itteni ügyek képviselője, vádlója és törvényes felügyelője is. — A mérleg elkészült, s így visszatekintve az elmúlt hónapokra, elmondható, hogy a próbaév jól sikerült — válaszolja. — Az ügyészséget a felügyeleti és társszervek részéről olyan kritikai észrevétel nem érte, amelyből arra lehet következtetni, hogy zavarok keletkeztek volna a munkában. Büszkén állíthatom, hogy a nagy terhelés mellett sem volt poros dosszié a szekrényben, minden ügyet határidőre feldolgoztunk. Hozzátette, hogy létszámuk nőtt, alaposabbá vált a tevékenységük, szerdánként reggel 8 órától délután 15-ig állandó panasznapokat is tudnak tartani. A munka szaporodott, mert érezhetően növekedett a bűnözés a körzetben, s a panaszok kivizsgálására szeretnének több időt fordítani. Megtudtuk azt is, hogy az ügyészségnek sokirányú a feladata, de ezt csak esetenként érzékeli az egyszerű állampolgár. Nekik kell például naprakészen felügyelni a rendőri nyomozások törvényességét, illetve vádat emelni, vagy ezt mellőzni, a nyomozást megszüntetni, elrendelni, az előzetes letartóztatást — a rendőrség előterjesztésére avagy saját hatáskörben — a bíróságnál kezdeményezni. — Az elmúlt esztendőben 814 nyomozást megszüntető és megtagadó rendőrségi határozatot kellett alaposan felülvizsgálni — tárta elénk a sok adat egyikét az ügyészség vezetője. — Nagy szám, s a munka még nő, ha az érintettek részéről panasz érkezik. A nyomozás megszüntetésére, illetve megtagadására többségében azért kerül sor, mert az elkövető ismeretlen maradt. Ha valakinek ellopják a tyúkjait, a kerékpárját, esetleg feltörik az autóját, s a tettest a rendőrség nem tudja felderíteni, persze, hogy a sértett nehezen törődik bele. Panasszal él, s az ügyészségnek kötelessége megnézni: a nyomozás eredményét alapos munka előzte-e meg. A bűnügyi munka mellett ide tartozik még az általános felügyeleti, polgári jogi tevékenység is. Tavaly elsősorban az úgynevezett szabálysértési elővezetések jóváhagyása okozott sok munkát nálunk. Ha például valaki többszöri felszólításra sem fizette be a közlekedési vétség elkövetése miatt kirótt bírságot, azt szabadságvesztésre változtatják át, amit le kell ülni a börtönben, amennyiben az elővezetés feltételei megvannak. Az elmúlt évben 31 ilyen ügyet iktattunk, ebből négyben óvást kellett emelni, mert nem történt szabálysértés, négy esetben pedig formai okok miatt az ügyészség az elővezetést nem hagyta jóvá. Az idén már teljes körű általános felügyeleti tevékenységet folytatunk. Most az önkormányzati építési hatósági eljárások törvényességét vizsgáljuk. — Ezek apró, de mégis a maguk nemében fontos ügyek. Nem beszéltünk viszont még a nyomozás felügyeletéről, ami a rendőrségi eljárások szabályosságát illeti, avagy az ilyen jellegű bejelentések elbírálását teszi szükségessé a nyomozás során. — Konkrétan 60 panasz érkezett ilyen ügyben hozzánk. Ebből az ügyészség kilenc esetben helyt adott a kérelemnek, megváltoztatta a rendőrkapitányság határozatát. Érdekes, hogy negyvenhármán gyanúsítotti kihallgatásukat tették szóvá. Tízen a nyomozást megszüntető, heten pedig a nyomozást megtagadó határozat ellen panaszkodtak. A közel egyezer rendőri eljáráshoz viszonyítva ez kis szám, bizonyítva azt: a rendőrségünk alapos gyanú nélkül nem hallgat ki senkit, a formaságokra, s az emberi jogok betartására vigyáznak. Többször azonban csúsznak a határidőkkel. Az ügyészség emiatt száz alkalommal hosszabbította meg a nyomozási határidőket két hónappal, de volt olyan eset is, hogy ez idő alatt sem próbáltak komolyabban az ügyben eljárni. Fegyelmi eljárás lett a vége. Ez viszont csak félmegoldás, hiszen a nyomozók nagyon leterheltek. Létszámbővítésre volna szükség, mert az esetek többségének felderítésében a friss, az úgynevezett „forró nyom” és a tanúk eleven emlékezete a legbiztosabb pont. — Akkor ez eredményezi, amit többször is szóvá tettek már: hosszú a nyomozási idő, a bírói döntéshozatal, későn következik az ítélethirdetés, a büntetés... — Ez is! Sok az ügy, és a büntetőeljárás bírósági szakaszában olyan szabályok vannak, hogy például három hónapon túl meg kell ismételni az egész eljárást, ha netán az ülnök vagy a bíró beteg lesz, elhalálozik, áthelyezik, avagy nincs együtt az összes vádlott. Ezek az előírások rengeteg tárgyaláshalasztást hozhatnak magukkal. Csak egy példát: ha egy tíztagú betörőbanda közül tárgyalásonként csupán egy-egy gyanúsított hiányzik, amíg azokat előállítják, esetleg őrizetbe veszik, mennyi idő telhet el? Az elmúlt évben 239befejezett nyomozás került a rendőrségtől az ügyészségre vádemelési javaslattal. Ez nagy szám, s hogy alapos nyomozati munka van mögötte, bizonyítja, hogy ebből mindösz- sze 18 esetben utasítottuk a nyomozóhatóságot az eljárás megszüntetésére, 27 esetben pedig mi szüntettük meg a nyomozást. A rendőrség alapos munkáját dicséri az is, hogy 29 személlyel szemben tettek előterjesztést az előzetes letartóztatásra, s ebből egy esetben az ügyész nem vitte az ügyet tovább, három személy- lyel kapcsolatosan pedig a bíróság nem tartotta indokoltnak a letartóztatást. Ez is bizonyíték rá, hogy a rendőrségi és ügyészségi indítványok megalapozottak voltak. Fazekas István Beszélgetés a köztársasági megbízott területi hivatalának vezetőjével „Főistván ” Több mint egy éve, tavaly februártól működik Egerben a Borsod-Abaiíj-Zemplén és Heves Megyei Köztársasági Megbízott Területi Hivatala, s természetesen dr. Balás István, a hivatal vezetője is azóta tölti be tisztségét. Az ügyvédi pályát cserélte fel az állami megbízatással, és ahogy beszélgetésünk során kiderült, a szóbeszéd ellenére pillanatnyilag nem áll szándékában visszatérni az egri ügyvédek közé. — Ont többfelé a városban röviden csak „Főistván”-ként emlegetik. Nyilván onnan fakad ez, hogy korábban viták folytak arról, főispán avagy köztársasági megbízott legyen a régiók élén, s ekképp néhány betű megváltoztatásával adódott a becenév. Gondolja, hogy van Ön mögött olyan hatalom, amekkora régen egy főispánnak volt? — Tudok róla, hogy esetenként így becéznek, én ezt nem érzem bántónak, ám ugyanakkor azt is tudom, hogy akadnak, akik ezt a „Főistván” jelzőt pejoratív értelemben használják. Égyéb- ként úgy hiszem, nem lenne baj, ha esetlegesen főispánnak neveznék a megye első számú vezetőjét. Azonban a hatályos jogszabály alapján a főispáni beosztásnak inkább a köztársasági megbízott személye felel meg, míg jómagam inkább az alispán - hoz állok közel, hiszen a szakmai hivatal vezetője vagyok. Véleményem szerint egy átlagember számára a főispán vagy alispán megjelölés — bár kicsit archaikus — többet fejezne ki, és pontosabban megjelenítené azt a személyt, aki a közigazgatás vezetője, mintsem hogy azt mondjuk: „a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei köztársasági megbízott területi hivatalának vezetője.” — Ha bejön az ember a volt megyei tanács épületébe, elöl, a bejáratnál találja a megyei ön- kormányzatot, s annak vezetőit. A köztársasági megbízott területi hivatala hátrább, az udvarban kapott helyet. Mindez fontossági sorrendet is kifejez? Ki az „első ember” a megyében? — A törvény szerint Heves megyében az állami hierarchiában az első ember Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves köztársasági megbízottja. Távollétében én képviselem őt, ebben az értelemben tehát — a hatályos jog alapján — a területi hivatal vezetőjéé a legmagasabb poszt. Azt hiszem, hogy az elhelyezésünk semmiképp sem tükrözi az említett jogi szabályozásból fakadó hierarchiát. A jelenlegi helyünkkel elégedetlen vagyok, és nagyon remélem, hogy a problémát a megyei közgyűléssel tárgyalás útján meg tudjuk oldani. Sem minőségileg, sem a helyiségek számát tekintve nem felel meg a mai elhelyezésünk a hivatal rangjának. — Az előbbiek mellett, amikor nagyobb eseményre, például ünnepre, vagy neves vendégek látogatására kerül a sor, van olyan érzése, hogy háttérbe szorul mások, például a megyei közgyűlés elnöke mögött? — Ezt nem érzem, de itt is meg kell említenem, hogy a hivatal elhelyezése mindenképp kihat arra, hogy milyen rendezvényeket tarthatunk, milyen szintű vendégeket tudunk házigazdaként fogadni. Egyértelmű, hogy ez a megyére nézve is hátrányos. Egyébként a megyei jogú várossal, az egri közgyűléssel és polgármesteri hivatallal működünk esetenként együtt, amikor rendezvényeink a jelenleginél méltóbb körülményeket igényelnek. — Egyéves múlt a hivatal. Mi mindennel foglalkoztak az eltelt esztendő során? — Korábban ugyan jelentek már meg cikkek a munkánkról, ám miután naponta tapasztaljuk, hogy a közvélemény nincsen tisztában a köztársasági megbízott feladataival, hatáskörével, szeretnék beszélni róla. Hozzánk tartozik a klasszikus köz- igazgatási másodfokú hatósági ügyintézés, az önkormányzatok működésének törvényességi ellenőrzése — nevezetesen az önkormányzat által alkotott rendeletek és határozatok törvényességi felülvizsgálata —, s ezenkívül általános igazgatási kérdésekkel is foglalkozunk. Ez utóbbira példák lehetnek mondjuk a népesség-nyilvántartással kapcsolatos feladatok vagy a választásokkal összefüggő problémák. Egyébiránt az ügyek számát tekintve azt tudom elmondani, hogy Heves megyében tizenegy hónap alatt 480 önkormányzati rendeletet, 5510 határozatot vizsgáltunk felül, a hatósági ügyintézés keretében pedig másodfokon 770 határozatot hoztunk. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hivatal létszáma mindösszesen 30, látszik, hogy elég nagy volt a teher. — Hogyan oszlik meg a munka a Miskolcon székelő köztársasági megbízott és az egri területi hivatal vezetője között? — Mindkét megyének dr. Gyulai Gábor az első számú vezetője, mindkét megyében elsősorban ő a politikai vezető. Az érdemi ügyintézés jelen pillanatban a két megye közigazgatási határának megfelelően oszlik meg. A Heves megyei hatósági ügyek feldolgozása teljes egészében Heves megyében történik. A megyei törvényességi ellenőrzést is a hivatalunk látja el, ugyanakkor a kiadmányozás jogát ebben a vonatkozásban a köztársasági megbízott fenntartotta a maga számára. Fontos ugyanis, hogy mindkét megyében, tehát a régióban egységes legyen a jogértelmezési gyakorlat, így szerencsésebb, ha a politikai tartalommal is bíró törvényességi ellenőrzés tekintetében ő úja alá az észrevételeket. — Szó esett a törvényességi ellenőrzésről. Létezhet kisebb és nagyobb törvénysértés, létezhetnek különbségek az ország egyes városai között? Például Budapesten az ottani köztársasági megbízott kifogásolta, hogy a fővárosi közgyűlés nem a testületi tagok közül választott alpolgármestert, emiatt azt főpolgármester-helyettessé kellett minősíteni. Ugyanakkor Egerben az önkormányzat szintén testületen kívülről választott alpolgármestert, viszont itt mindezt szó nélkül hagyta a köztársasági megbízott, illetve a területi hivatal. — Azt hiszem, hogy a feladatunk alapvetően a törvényesség betartatása, s a kisebb és a nagyobb törvénysértéseket egyaránt észrevételeznünk kell, azzal persze, hogy a kisebb eljárási szabálysértések, vagy a nem kellő szabályozottságból fakadó problémák nem hozhatók egy lapra mondjuk egy komoly és érdemi, a tételes jogba ütköző döntéssel. A konkrét kérdésre pedig azt tudom válaszolni, hogy azért nem tettünk észrevételt az egri alpolgármester kinevezése ellen, mert lényeges szabályozásbeli eltérés van a főváros és a megyei városok között. Az önkormányzati törvény külön szabályozza Budapestet, s eszerint a fővárosi képviselő-testület tagjainak száma — amennyiben a főpolgármestert saját tagjai közül választja meg — nyolcvannyolc fő lehet. Ha a főpolgármester nem a tagok közül kerül ki, megválasztásával tagja lesz a fővárosi közgyűlésnek, ezáltal a tagok száma 89-re módosul. Viszont a hatályos szabályok alapján az alpolgármester is tagja lesz a testületnek, ha őt kívülről választják, s így a tagok száma már meghaladja a 89-et, vagyis a törvényben meghatározott maximumot. Ilyen behatárolás, a testületi tagok számának előírása más városoknál nincs, emiatt nem éltünk kifogással Eger esetében. — A törvény értelmében a belügyminiszter irányítja a köztársasági megbízottak munkáját. Milyen kötöttséget jelent ez? ügy értem, Önnek is nyilván egyet kell értenie a kormány politikájával, még akkor is, ha nem tagja egyik pártnak sem. — Egész pontosan a jogszabály alapján a köztársasági megbízottat a miniszterelnök javaslatára, az Országgyűlés bizottsága által történt meghallgatás után, a köztársasági elnök nevezi ki. Az önkormányzati törvény akként rendelkezik, hogy a kormány felhatalmazása alapján a belügyminiszter irányítja a köztársasági megbízott tevékenységét, s a munkáltatói jogok is megoszlanak a miniszterelnök és a belügyminiszter között. A köztársasági megbízott ugyanakkor államtitkári címmel is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a kormányzat tagja lehet csak államtitkár. Hát ilyen módon kötődünk mi a kormányhoz. Emellett a köztársasági megbízott nem lehet parlamenti vagy helyi önkormányzati képviselő, pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat. Én nem vagyok párttag. Mellesleg a hivatalvezetőt — akire nézve még az előbb említett kötöttségek sincsenek — a köztársasági megbízott nevezi ki, ő gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, így mi közvetlenül a köztársasági megbízotthoz tartozunk, s azt is el kell mondanom, hogy a területi hivatalvezetői tiszt elsősorban szakmai pozíció, míg a politikai pozíciót dr. Gyulai Gábor tölti be. Az ő kinevezése egyébként a köztársasági elnök megbízatásával van időbelileg szinkronban, határozott idejű, míg a hivatalvezetők határozatlan időre nyertek kinevezést. — Azt hallottam, kap néha nem épp kedves hangú telefonokat, érdeklődnek a hogy léte felől, aztán az is előfordul, hogy személyesen vagy levélben közlik Önnel egyes ügyfelek, nincs már sok ideje hátra, mehet a posztjáról. Kell ma félnie valamitől a köztársasági megbízott hivatal- vezetőjének? — Éélni nem kell, a lényeg az, hogy csakúgy, mint más területeket, a mi munkánkat is éri kritika. Gyakran előfordul, hogy ezt az emberek hozzám intézett levélben juttatják kifejezésre, és politikai szempontból is megbírálnak. Hozzáteszem, ezek többsége olyan személy, aki úgymond „mániákus kritikusnak” minősül. — Ön annak idején alapos mérlegelés után döntött úgy, hogy otthagyja az ügyvédi pályát, és elvállalja a hivatalvezetői tisztet. Úgy hírlik, most mégis vissza szeretne menni ügyvédnek. — Nagyon szeretnék még a hajdani kollégáimmal együtt dolgozni, s ahogy korábban említettem is, a kinevezésem határozatlan ideig szól. Azonban jelen pillanatban még látom értelmét annak, hogy itt, a hivatalban dolgozzam, és úgy érzem, hogy az eltelt egy év minden, a köz- igazgatásban tevékenykedő ember számára tanulóidő volt. Most már rendelkezünk tapasztalatokkal, és ennek az egy esztendőnek a tanulságait szeretném a jövőben kamatoztatni. Rénes Marcell Vajon mire gondolt Klára? Most, hogy ismét itt van március nyolcadi- ka, s az áruházak kirakataiban újabb vásárlásra, nőnapi csecsebecsék, parfümök és művirágok sürgős beszerzésére buzdítanak a hirdetések, gyakran eltöprengek: vajon mire gondolt Klára? Milyen ember volt? Miféle utat járt be az a nyilvánvalóan tiszta lelkesedése, eszméje, amíg lózungos üzemi murivá terebélyesedett, hóvirágos, esetlen, félig családi, félig munkahelyi szertartássá alakult, s végül olcsó üzleti fogássá silányult? Lehet, hogy ez csak helyi specialitás? Kelet-európai, posztszocialista, vagy tényleg világünnep? Mitől alakult ilyenné? S miért feszengünk mi, nők, ilyenkor a bőrünkben mindegyre, körülövezve a fene nagy tisztelettől? Azon morfondírozok tehát: mire gondolt akkor, csaknem száz év előtt a szászországi falusi tanító lánya, aki maga is pedagógus volt? Milyen tiszta és szent eszméktől felhe- vülve szervezett és agitált a női egyenlőség, s mindenekelőtt a választójog mellett? Ez a múlt század második felében élő nő egészen biztosan műveltebb és modernebb volt a maga korában, mint mai, azonos nembeli társai (magamat is beleértve). Okos, és öntudatos nő lehetett: tanár, lapszerkesztő, értelmiségi. Lenin és Rosa Luxemburg barátja. De azért nő. Bizonyosan volt benne sok gyöngédség és jóság, és áldozatvállalás, ami nemünknek sajátja. így kellett lennie, hiszen súlyos beteg férjét ápolta, és két gyereket nevelt. S fáradhatatlanul politizált. Milyen körülmények között élt vajon? Járt-e fodrászhoz és manikűröshöz, s forgatta-e a divatlapokat? Szívesen fecsegett-e a szomszédasszonnyal pelenkagondokról, sportolt-e, s jó néven vette-e a férfiak bókjait? Clara Zetkin, egy orosz emigráns szász felesége (lánynevén: Clara Eissner) számomra teljességgel körülírhatatlan. Pedig az elmúlt évtizedekben legalább egyszer évente elhangzott a neve. Jópofának titulált vállalati szaktársak és tekintélyes főnökök beszédeiben amolyan elegáns és politikus fordulatként emh'tődött fel Clara Zetkin. Az a Clara, aki azok után, hogy 1908. március nyolcadi- kán New Yorkban a munkásnők tüntettek a választójog megszerzéséért, s Koppenhágában megtartották a nőmozgalom világkongresszusát, azok után, idézem: „Javasolta, hogy a kongresszus megnyitásának napját nyilvánítsák a nemzetközi nőmozgalom ünnepévé, nemzetközi nőnappá”. Megpróbálok képzeletben belehelyezkedni abba a korba: tisztelem őt. Nem kevés, amit társaival együtt elért. Valószínű, ma, itt el se tudnánk képzelni, milyen érzés lett volna, ha mi nők megfosztatunk attól, hogy részt vegyünk az első, demokratikus magyar Parlament megválasztásában. Ez bizonyosan fájt volna. Mint ahogyan mindig is fájt az elmúlt évtizedekben a törvényszerűen vékonyabb boríték, a főnök fürkésző tekintete és célzásai: vajon nem megyünk-e rövidesen gyesre vagy táppénzre. S nehéz és fárasztó volt — még ha örömteli is — a családdal, háztartással járó, össztársadalmilag semmibe vett, rengeteg különmunka. Ez is fájt. De azért a nőnapi ünnepségre kiöltöztünk, átvettük az obiigát konyharuha-ajándékot s a leosztott egy szál hóvirágot, s kényszeredetten koccintottunk egyenlőségünk nevében. Fájt eddig, s fáj ezután is. Ámbár lehet, hogy az ünneplés elmarad. Snassz dolog ma egy szocialista — mi több, az e témában fellelhető szakirodalom szerint: proletár internacionalista — politikusnő eszméit ünnepelni. Úgyhogy a nőnap bizonnyal visszaszorul a virág- és édességboltok kirakataiba. Mi pedig mosolyogva átvesszük az ünnepi csokrokat, legfeljebb a beszédek meg a vállalati ajándékok elmaradnak. Aztán felkészülünk a munkanélküliségre, mert ez minket — korosztálytól függetlenül — sokkal inkább fenyeget, mint férfitársainkat. De azért lesz dolgunk elég. És legközelebb is elmegyünk szavazni... Jámbor Ildikó
