Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07-08 / 57. szám

HÍRLAP, 1992. március 7-8., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Politikaelméleti szabadegyetem Március 9-én este 6 órakor a hatvani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban kerül sor a „Politikaelméleti szabadegye­tem” következő foglalkozására. Kukorelli István egyetemi tanár tart előadást „Közjogi utak, avagy: van-e alkotmányos válság Magyarországon?” címmel. Segítségkérés Gvergyóre metérol Lőrinci város romániai test­vérközsége, Gyergyóremete kéri afokat a segíteni kész lőrincie­ket, akiknek bármilyen jellegű — szépirodalmi, szakirodalmi — könyvük van, s nélkülözni tud­ják, juttassák el az általános isko­lához vagy a templomba, Barotai atyához. Harmincéves a véradómozgalom Hatvanban és a környező tele­püléseken ebben az évben lesz harmincéves a térítésmentes vér­adómozgalom. A Vöröskereszt városi vezetősége az idén is csak­nem negyven véradónapot szer­vez, s a térítésmentesen véradók száma már elérte a nyolcezret. Az elmúlt négy évben 2870 vér­adó részesült kitüntetésben. Totózó nyílik Lőrinciben A Szerencsejáték Rt. a közeli napokban megnyitja Totó-lottó Irodáját Lőrinciben. Erre a célra az önkormányzat a városháza melletti, volt házasságkötő ter­met ajánlotta fel, amelynek át­alakítási munkálatait hamarosan befejezik. Hirdessen a Hírlapban! Bizonyára kevesen tudják, hogy lapunkba egy idő óta a hat­vani városháza földszintjén is feladhatnak különböző hirdeté­seket. A tarifákról a helyszínen kaphatnak felvilágosítást olva­sóink. Rajzpályázat A Zagyva-parti város műve­lődési házában rajzpályázatot hirdettek „A jövő városa” cím­mel, 12-18 éves fiatalok számá­ra. A szabadon választott techni­kával készített képeket március 27-ig juttathatják el az intéz­ménybe. Az alkotásokat hozzá­értőkből álló zsűri bírálja el. A művek később egy kiállítás anya­gához szolgálnak majd. Havilap lesz a „Lőrinci Hírei” Lőrinciben a képviselő-testü­let legutóbbi ülésén arról is hatá­rozat született, hogy a város új lapja havi rendszerességgel jele­nik meg 2300 példányban. Az első számok ingyen jutnak el az olvasókhoz. Kiállítás A Hatvány Lajos Múzeum ki­állítótermében március 12-én 16 órakor dr. Pálos Frigyes prépost, a Váci Egyházmegye művészet- történésze nyitja meg Ughy Ist­ván festőművész tárlatát. A megnyitóra minden érdeklődőt várnak a szervezők, különös te­kintettel a Múzeum Baráti Kör tagjait. Mozdonybarátoknak A Hatvani Mozdonybarátok Társasága március 12-én 16 óra­kor tartja legközelebbi összejö­vetelét az Újhatvani Fiókkönyv­tárban. Ez alkalommal Demény- Dittel Lajos helytörténész tart előadást a Hatvan-Losonc-Rut- ka vasúti fővonal létesítésének 120 éves évfordulója tiszteletére. Szó lesz ezenkívül a vasúti vonta­tás hatvani múltjáról is. Közvetlen támogatás az iskoláknak Hatvani fórum az oktatásügy kérdéseiről Az oktatás, az iskolák ered­ményes munkája közügy, társa­dalmi érdek. Ebből eredően fele­lősek érte a helyi önkormányza­tok, illetve képviselő-testületeik, miként a családi háttér sem bur­kolózhat közömbösségbe. Fo­galmazzunk úgy: egyesült erővel a jóért, a gyermekért, aki ma még iskolába jár, de később helyünk­re lép az élet minden területén. Mi ennek a legjárhatóbb útja? Do­bos Krisztinát, a Művelődésügyi és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkárát idézzük, aki a napokban találkozott előbb az illetékes munkabizottság tag­jaival, majd lakossági fórumon vett részt a Damjanich Szak­munkásképző Intézetben. — Először legnagyobb gon­dunkat említem, ami a hagyomá­nyos szakmunkásképzés terüle­tén mutatkozik. Nos, az új tör­vény nem kevesebbre vállalko­zik, mint hogy a már 1985-ben kimondott, tizenhat éves korig tartó tankötelezettségnek való- ban érvényt szerezzen változatos formákban. Különben az egész reform igen eltérő iskolatípusok­ban vázolható fel, s lehet példá­ul, hogy az általános iskolák egy része 9-10 osztályos lesz, majd a diákok alapműveltségi vizsgát tesznek, s ettől függ további boldogulásuk, illetve valami­lyen szakképzettség megszerzé­se. Hogy milyen vágányra kerül­nek a szakközépiskolák, ame­lyek elég szép számban működ­nek országszerte? Ennek kap­csán így fogalmazott Dobos Krisztina: — A mostani, hagyományos szakközépiskolák, amelyek a ke­reskedelem, a mezőgazdaság és egyéb ágazatok középkádereit biztosították, tartalmilag úgy alakulnak át, hogy az első két esztendőben közismereti tárgya­kat is tanítanak, majd az alapmű­veltségi vizsga letétele után tér­nek át fokozatosan a szakmai is­meretek mind szélesebb körű el­sajátítására. A találkozón arról is szó esett, hogy visszatér életünkbe az egy­kor virágzott főgimnáziumi is­kolatípus. Mi volt erről a helyet­tes államtitkár észrevétele? Fog­lalkozik a törvénytervezet a gon­dolattal, miszerint bizonyos gim­náziumok — további két-három osztály elvégzését szavatolva — főgimnáziumokká alakulhatnak, ahol a diákok a jelenleginél szi­gorúbb feltételek közepette az egész országra érvényes végzett­séget szereznek. Ám a jelenlegi szakközépiskolák is érettségivel zárnak majd, s diákjaik nagy va­lószínűséggel további egyikét esztendő múltán teszik le az adott szakma technikusi vizsgáit. Tehát így válnak páldául egész­ségügyi asszisztenssé, közgaz­dásszá, vagy éppen számítógép­technikussá. A fórum közönségének sorai­ban felvetődött egy további kér­dés, éspedig azt tudakolva: mi­lyenformában jut szóhoz az új is­kolatípus keretei között a hitélet, illetve ennek szabadságát mi ga­rantálja? Dobos Krisztináig^ ér­velt: törvénytervezetünk egyik alapelve, hogy valamennyi isko­latípusban biztosított legyen a másság, egymás hitének, vallás­erkölcsi meggyőződésének elfo­gadása. Tehát mind az állami, mind az önkormányzati iskolák maximálisan toleránsak lesznek a különböző világnézetekkel szemben, s a pedagógusok fele­lősségének tartják, hogy a tanu­lók megismeijék e tekintetben is sokszínű világunkat. Ezt követően a helyettes ál­lamtitkár a tanulni vágyók esély- egyenlőségét, az anyagilag hát­rányos helyzetű tehetségek elő­rehaladását, továbbá az idén megjelenő tankönyvek torony­magas árát firtató kérdésekre vá­laszolt. Szerinte erre is találni megoldást az új törvény paragra­fusai között: 1993-tól bevezetik, hogy a tankönyvekre vonatkozó anyagi támogatást közvetlenül az iskolák kapják meg, s a tantestü­letek a gyerekek családjainak anyagi helyzetétől függően része­sítsék őket ingyenes vagy kedvez­ményes árú taneszközökben, tankönyvekben. Természetesen ezzel párhuzamban a helyi ön- kormányzat is felelős lesz, hogy az érdemesek mindenütt élhes­senek a lehetséges kedvezmény­nyel — foglalta össze mondan­dóját Dobos Krisztina. (m. gy.) Épül a telefonhálózat Szűcsiben Aki a 3 7-es körzetszámot gyakorta tárcsázza, az a megmondhatója: jó né­hány nekifutás szükséges, míg végre nem a foglalt jelzés hallható a kagylóban. Nos, bizonyára segít a Mátra környéki közsé­f ek vonalainak túlterheltségen, hogy az Irixon cég folyamatosan építi a hálóza­tot. Szűcsiben is jól haladnak a munkála­tokkal: a falu négyszáz fővonalat és nyolc nyilvános telefonállomást kap. így min­den három családból kettő telefonhoz juthat. A teljes rendszer 1993-ra épül ki, akkorra igazolták vissza az igényléseket is. Tavaszi nagytakarítás A hatvani polgárok többször szóvá tették már, hogy váro­suk szemetes, a közterületek gondozatlanok. Legutóbb a vá­rosban járva azt tapasztaltuk, hogy sok helyen nekiláttak a ta­vaszi nagytakarításnak. Üjrafestik a rozsdás vasszerkezeteket, s a parkokban összegyűjtik a télen széthajigált szemetet. A márciusi ünnepeken így remélhetőleg tisztább, ápoltabb kör­nyezetben sétálhatnak végig a város lakói. Ape nyelviskolája Az apci Ady Endre Művelődési Ház a közeljövőben tervezi különböző nyelvtan- folyamok indítását óvodásoknak, isko­lásoknak, valamint felnőtteknek. Az IF Stúdió keretében rendezett kurzusok hallgatói a tanfolyam végeztével vizsgát te­hetnek, s a legjob­baknak utazási lehe­tőséget is biztosíta­nak. A részletekről az intézményben kaphatnak részletes felvilágosítást az ér­deklődők. Még mindig a szeméttelepekről Az Árpád-kori Hatvan Több mint egy éve annak, hogy a Hatvan térségéhez tarto­zó településeket járva, felfigyel­tünk egy nagy kiterjedésű illegá­lis szeméttelepre Rózsaszent- márton határában. Ecséd felé közeledve, az autóút másik olda­lán hasonló hulladékhalom ter­peszkedik. Akkor fotóval illuszt­rálva írtunk is az elrettentő álla­potokról. Visszajelzésként any- nyit kaptunk, hogy a szemétért nem az ecsédi önkormányzat a felelős. Egy bizonyos: egy év el­telt, de azóta semmi változás nem történt. Márpedig a dologban mielőbb lépm kellene, már csak azért is, mert az ominózus sze­méthalmok a közvetlen közel­ben lévő élő vizet is veszélyezte­tik. Ha továbbra sem találnak megoldást a hulladékok elszállí­tására, megsemmisítésére, belát­hatatlan karok keletkezhetnek a környezetben. A honfoglaló magyarok bejö­vetele során Hatvan területén is magyarok települtek meg. Van­nak olyan feltevések, hogy váro­sunkat az Árpád-korban bese­nyők lakták volna, de az ezek alátámasztására szolgáló érvek nem eléggé meggyőzőek. A hon­foglaló pogány kori magyarok jelenlétét viszont tárgyi bizonyí­tékok igazolják: régészeti leletek, köztük számos S végű hajkarika. Erre enged következtetni a tele­pülés neve is. A nyelvészek meg­egyeznek abban, hogy a Hatvan név nem besenyő szó, hanem magyar, eredetileg számnév, amelyet aztán személynévként is használtak, és a személynévből lett helynév, a letelepülés korá­nak szokása szerint. Feltehetően egy nagy hatalmú vezető sze­mélyről nevezték el Hatvant, és vele együtt egy sor más falut. Egy 1222-ben írt oklevélben írták le feltehetően először a Hatvan helynevet, de ez nem a mi városunké, hanem egy du­nántúli falué. Olyan írásos em­lék, amely egyértelműen a mi vá­rosunkra vonatkozik, az állam- alapítást követő első évszáza­dokban nem került elő. Csak 1235-ben jelenik meg Hatvan neve írásban, a premontrei szer­zeteseknek köszönhetően. Ez a franciaországi eredetű rend igen hatásosan járult hozzá Hatvan fejlesztéséhez, nevének megis­mertetéséhez az országban, de a határokon túl is. A premontrei szerzetesek minden bizonnyal az 1100-as években települtek meg városunkban. Életerős közössé­get sikerült itt kialakítaniuk, amelynek még arra is jutott ideje, hogy elősegítse más kolostorok megalapítását, így a XII. század­ban Csornán, a XIII. században pedig a Pest megyei Zsidón. A szerzetesek tevékenységé­nek köszönhetően fejlődött Hat­van építészetileg: kolostort és templomot építettek kőből. Fej­lődött a kulturális élet: a térítő és lelkigondozó tevékenység kö­vetkeztében megszilárdult a ke­resztény hit, sokszínűbb, gazda­gabb lett a hitélet. Gyarapodott az írástudók száma a kolostor­ban folyó iskolai oktatás ered­ményeképpen. A rend kiváltsá­got kapott oklevelek kiállítására (végrendeletek, adományleve­lek, adásvételi szerződések, stb.), őrzésére, másolására, má­solatok kiadására. Mindez azt jelentette, hogy megnövekedett Hatvan vonz­ereje, a környékről egyre többen keresték fel, megtörtént az első lépés a várossá válás hosszú út­ján. Egyéb tényezők is közreját­szottak Hatvan gyarapodásá­ban. így a földrajzi fekvése: az Alföld és a hegyvidék találkozá­sánál alakult ki. Átkelőhely volt a Zagyvánál. A középkori okle­velekben is többször említik, hogy Hatvanon keresztül veze­tett a „vásárát”, továbbá itt talál­koztak az Árpád-korban jelen­tősnek számító mellékutak: Kér (Nógrád megye), Tas (Pest me­gye) és Hollókő felől. Vásártar­tási kiváltsággal rendelkezett már a XIII. században, földes­urai vásárvámot szedtek. Jó hírű vásárát messze földről, még a Csallóközből is látogatták. A gazdasági élet többi területéről nem sokat tudunk. A földműve­lés fejlettségére utal, hogy a pre­montrei szerzetesek irányításá­val telepített szőlő után tizedfize- tést követelt magának az egri püspök. Hatvan Árpád-kori fejlődése nem volt zavartalan. Egyik leg­súlyosabb csapás, ami visszave­tette: az 1241-es tatárjárás. En­nek következtében Hatvan és vi­déke teljesen elpusztult. A tatá­rok kivonulása után az esztergo­miérsek újjáépíttette a kolostort, a megrongált templomot, más vidékről benépesítette a várost, de néhány év múlva újabb csapás következett: a/ü/ekívárura, egy Folkusnevű rablólovag rárontott a városra. Lakóinak nagy részét lemészárolta, kirabolta a kolos­tort, nem kímélte a templomot sem. A pogány tatárok az istentelen „keresztény” rablólovag után az egri püspökkel gyűlt meg a hat­vani szerzetesek baja. Lampert egri püspök ugyanis tizedfizetés- re kötelezte őket. A hatvani apát tiltakozott, hiszen IV Kelemen pápa ez alól mentesítést adott. A püspök lefoglalta a prépostság plébániai egyházát. A premont­reiek bemutatták a pápa mente­sítő oklevelének másolatát, de a püspök ezt nem fogadta el, köve­telte az eredetit. A prépost élt a gyanúperrel, ezért IV. László ki­rálytól kért segítséget, aki saját káplánját küldte a prépost mellé. Együtt vitték az eredeti pápai iratot Egerbe, ahol a püspük azt elvette, és többet vissza sem ad­ta, sem a király, sem a pápa utasí­tására. Végül még egy kérdés: a mai városnak melyik részében laktak az Árpád-korban? A település központja a mai Kossuth tér kör­nyéke volt. Itt volt minden bi­zonnyal a templom és a kolostor. A lakóházak hollétéről tanúsko­dik egyfelől a Tabán utca első há­zának alapjából előkerült V. Ist­ván korabeli néhány ezüstpénz, a Gádor Kálmán utca 1. alatti ház építésekor Árpád-kori cse­répedényeket talaltak. Ilyenre bukkantak a kórházi vízvezeték árkának ásásakor a Balassi Bá­lint utca elején, a Hárs-telepen pedig egy XI. századból való ház maradványai és egy temető rész­letei kerültek elő régészeti ásatás alkalmával. Láthatjuk tehát, hogy Hatvan ősi magyar település, amely a ko­rai feudalizmus idején kereske­delmi, kulturális központtá vált, korszerű mezőgazdasággal. Nagy lépésekkel haladt előre a várossá válás útján. Németi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents