Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28-29 / 75. szám
HÍRLAP, 1992. március 28—29., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN n. Töltött burgonya Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 20 dkg sonka, 1 tojás, 2 dl tejföl, snidling. A burgonyát (hagyományos módon vagy mikrobán) héjában főzzük meg. Tisztítsuk meg, vágjuk ketté, és a félbevágott darabokat vájjuk ki. A sonkát vágjuk apróra, keverjük össze a tejföllel, a tojással, a snidlinggel, valamint a kivájt burgonyadarabkákkal, ízlés szerint fűszerezzük. Az így elkészült masszát töltsük a fél burgonyákba, ezeket helyezzük lapos, kivajazott tűzálló tálba. A megmaradt tölteléket halmozzuk a burgonyák köré. Tegyük a mikroba, és süssük 15 percig. Félidőben az edényt 180 fokkal fordítsuk el. Ha az ételt gazdagabbá kívánjuk tenni, szóljuk meg sajttal. Hagymás karaj Hozzávalók: 1 kg kicsontozott karaj, 1 dl olaj, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg zeller, 3 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kk. só, 1 kk. bors, 1 kk. pirospaprika. A zöldséget tisztítsuk meg, és vágjuk apróra. A hagymát Vágjuk karikára. A sót, borsot és a pirospaprikát keverjük össze, és a keverékkel dörzsöljük be a húst. Tűzdeljük meg a húst fokhagymadarabkákkal. Tűzálló tálban melegítsük fel az olajat (4 perc). Tegyük a húst az olajba, és forgassuk meg. Helyezzük el köré a zöldségféléket és a hagymát. Takarjuk le, és süssük a mikrobán 25 percig. Félidőben a tálat 180 fokkal el kell fordítani. Hagyjuk 10 percig pihenni, majd szeleteljük fel a húst, helyezzük el rajta a zöldségféléket, 3 percig süssük tovább a mikrobán. Sertéspörkölt Hozzávalók: 50 dkg sertéshús, 3 ek. olaj, 1 kk. só, 1 kk. bors, 1 kk. pirospaprika, 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek. lecsó vagy 1 paradicsom, 1 paprika, 2 dl sör. Vágjuk kis kockákra a húst, a hagymát, a fokhagymát, a paradicsomot, a zöldpaprikát. Kerek tűzálló tálba 3 ek. olajat tegyünk, és ebben 4 percig pirítsuk a hagymát. Szórjuk meg pirospaprikával, keverjük jól el, és tegyük bele a húst. 10 percig letakarva pároljuk. Félidőben jól meg kell keverni. Fűszerezzük sóval, borssal, tegyük rá a lecsót, és eresz- szűk fel a sörrel. Főzzük tovább — 20 percig — a mikrobán, félidőben ismét jól keverjük meg. Galuskával vagy burgonyával tálalható. Mikro-hamburger Hozzávalók: 50 dkg darált marhahús, 2 db tojás, 2 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, pirospaprika, köménymag, mustár, 3 puffancs. Az egyik hagymát és a fokhagymát vágjuk apróra. A puffancsokat vágjuk fel. A másik hagymát szeleteljük fel. A húst keverjük össze az apróra vágott hagymával, fokhagymával, a tojással és a fűszerekkel. Készítsünk kb. 6 húspogácsát, melyeket fektessünk lapos, tűzálló tálra. Szórjuk meg pirospaprikával, és folpackkal letakarva süssük 18 percig. Félidőben az edényt forgassuk el 180 fokkal. Közben a felvágott puffancsokat kenjük be mustárral, helyezzük rá a húspogácsákat, és díszítsük hagymakarikákkal. így tegyük vissza a mikroba, és további 4 percig süssük. Salátalevéllel, uborkaszeletekkel, ketchuppal ízesíthetjük. A húsra sajtszeleteket helyezve, sajtos hamburgert kapunk. Ham and eggs Hozzávalók: 2 szelet sonka, 2 tojás, 2 ek. tej, só, pirospaprika. A tojást üssük fel, tejjel és sóval jól keverjük össze. A sonkát fektessük tányérra, 2 percre tegyük a mikroba. Öntsük rá a tojást, és süssük tovább kb. 3 percig. Hintsük meg pirospaprikával. Ezt a módszert 1 személy részére készítendő gyors vacsora vagy reggeli esetén célszerű használni. Tormamártás Hozzávalók: 10 dkg torma, 3 ek. olaj, 2 ek. liszt, 1/4 liter víz, 5 ek. tej, só, bors, snidling. Kerek tűzálló tálban melegítsük fel az olajat (2 perc a mikrobán). Keverjük bele a lisztet, és további 2 percre tegyük vissza. Fűszerezzük sóval, borssal, és adjuk hozzá a finomra vágott snidlinget. Az egészet keverjük jól meg, és eresszük fel a forró tejes vízzel. Főzzük 2 percig. Keverjük bele a reszelt tormát, és helyezzük vissza további 3 percre. Bűn-e a szépség? A Heves Megyei Hírlap valamelyik tavaly év végi számában olvastam valamit, ami tulajdonképpen engem azóta is foglalkoztat. Női mivoltomból kifolyólag inkább beszélni, mint írni szeretek, ám ezúttal tollat fogtam. Tudom, nem az én érdemem, de az Isten szépnek teremtett! Kislány koromban már megnyertem a városi szépségversenyt, később bálkirálynő, szépségkirálynő lettem, és — minek tagadjam — bolondultak utánam a férfiak. A későbbi, illetve a jelenlegi férjem is! Ő is tetszett nekem, így egymáséi lettünk. Az első két gyermekig tulajdonképpen nem is volt közöttünk gond, de harmincéves lehettem, amikor a férjembe belebújt az ördög, és azóta is a „szépségemmel” öl. Megszoktam, hogy rendben tartom magam, hébe-hóba kozmetikába is eljárok, kedvelem a krémeket, szépítőszereket, mint ahogyan a hervadó virág is kedveli a vizet. A múltkor a lengyelpiacon néhány olcsó rúzst is vettem, amelyek miatt kirobbant a botrány. Azóta minden vagyok, csak jó és tisztességes nem! Kitört belőle a féltékenység: kinek akarsz tetszeni, inkább az ágyban mutatnád meg, hogy különb vagy a többi asszonynál... Könyörgöm! Bűn az, ha szépnek születtem, és ha ápolom, őrizgetem a szépségemet? Nem bűn, sőt! A legtöbb, önmagára valamit is adó nő, férfi így cselekszik. Gyanítom azonban, hogy az Ön — immár lelki — gondja mélyebb talajból táplálkozik, és hogy lényegre törő és rövid legyek: éppen az Ön kedves levele egyik mondatára hivatkozom. így ír: ... inkább az ágyban mutasd meg, hogy különb vagy a többi asz- szonynál. Világos beszéd: a férje feltehetően nem elégedett a szexuális életükkel, és innen eredhet féktelen, sok év után feltörő féltékenysége is... Ezt Ön nem erősíti meg a levelében, igaz, az ellenkezőjét sem állítja, csupán a szépségápolásból származó jelenetekre utal. A válaszom ezért sokkal inkább gyanú, mint meggyőződés, de ha fején találtam volna a szöget, akkor már ezen is lehet gondolkodnivalója... Fogas kérdések A kislány esetével kapcsolatban már érkezett néhány levél, remélem, mások is írnak még! Annak örülök, hogy sok kedves Olvasóm kivágja és gyűjti a Lelki Leveles Láda üzeneteit, annak viszont nem, hogy tőlem kérdezik, hogy mi is volt a fél évvel ezelőtti valamelyik számban. Sajnos, utánkeresésre nem vállal- kozhatom... Felújított szerelem Megszokhatta már, hogy nincs tabu témánk, mert a legkényesebb kérdéssel is lehet tisztességesen és emberi módon foglalkozni. Annak, hogy huszonnyolc esztendős korában végre eljutott a szexuális örömök csúcsára, örülök, annak pedig még inkább, hogy ehhez a boldogsághoz éppen az a félj segítette hozzá, akit mindig is szeretett, csak Ő — eddig — önző volt, és fütyült arra, hogy az együttlétük milyen PÉNZ!!! Országos információs rendszer keresi regionális képviselőit. Ha szeretne havonta 50-100.000 Ft-ot keresni, van Önben vállalkozószellem és tud önállóan DOLGOZNI, akkor jelentkezzen nálunk részletes önéletrajzzal, ajánlott levélben. Párját ritkító lehetőség! Cím: Detto Kft. 8007 Székesfehérvár, Pf. 63. Jelige: „MIN 50’ / mértékben elégítette ki mindkettőjüket. Örülök annak is, hogy a „szakember” — akinek a címét megadtam — megszolgálta a honoráriumát, és végre mint boldog házaspár élnek. Az a fontos, hogy vigyázzanak, úgy éljenek, hogy más egyéb lelki, érzelmi zavar ne bontsa meg a mostani harmóniát, mert akkor bizony köny- nyen vége lehet a kései szexuális örömöknek is... Magamra ismertem A férfiaktól idegen, hosszú leveléből azt olvasom ki, hogy egyik múlt évi üzenetemet önmagára vonatkoztatja, úgy állítja be, mintha Önről írtam volna. Az első, amit mondani szeretnék: nem Önnek és nem is Önről szól az üzenet! A valódi címzett válaszsorai ezt mindennél jobban igazolják. Ugye, tudja — mint régi levelezőm és olvasóm —, hogy nem kertelek, nem játszom fals nevekkel és címekkel, és talán éppen ez az oka, hogy megmaradt sokak részéről a bizalom. Éppen ezért kérem, hogy ne tekintse önmagát holmi kaptafának, akire egyszerűen rá lehet húzni egy mesét, egy történetet, amiben persze, lehetnek hasonló, önmagára is vonatkoztatható elemek. Ha Egerben esik, nem biztos, hogy másvalaki Gyöngyösön megázik. Kérem, hogy ha vannak konkrét gondjai, írja meg vagy mondja el, és azokra — kívánsága szerint — az újságban vagy levélben válaszolok! Nem alkalmazom a mondást: lányomnak mondom, menyem értsen belőle... Uránus Lelki Leveles Láda A Mielke-ügy, avagy bírósági komédia Berlinben A berlin-moabiti bíróság épületében első fokú biztonsági rendszabályokat vezettek be, még mielőtt a 84 éves vádlottat betamogatták volna a terembe. Az újságírókat többszöri elektromos motozásnak vetették alá, de ők ezt szívesen tűrték, mert már a tárgyalás első napján látni akarták „az NDK első számú börtönőrét”, Erich Mielkét, a mindent behálózó keletnémet állambiztonsági minisztérium rettegett főnökét. Mielkéből sokat ugyan nem lehetett látni, üveges rács választotta el a teremtől — az üveg golyóálló —, hallani tőle még kevesebbet. Theodor Seidel vezető bíró először a vádlott neve után érdeklődött, s erre még csak megjött a halk válasz, de születési dátumát Mielke már nem volt hajlandó elárulni. Szürke kabátban, barna kalapban előrehajolva üldögélt a vádlottak padján, még csak megvető pillantásra sem méltatta a zsúfolásig telt termet. Legközelebb 15 perc elteltével hagyta el száját az a mondat, hogy „nem bírom ki tovább”, maja az 53.-ban egy másik („Ki akarok menni innen”), négy perc múlva az utolsó („Nem bírom”). A vezető bíró röviddel ezt követően berekesztette a tárgyalást, tartván magát ahhoz a megállapodáshoz, hogy a depressziós öregembert egy-egy napon legfeljebb másfél óráig teszik ki a f irocedúrának, bár Mielke állító- ag csak szimulál, ezzel szemben zárkájában parancsokat üvöltöz piros játéktelefonjába. Személyével most, és a perrel nem ez a baj. „Az NDK legrettef ettebb emberét” nem az elmúlt árom-négy évtizedben elkövetett tetteiért vonják felelősségre, amelyek a diffúz, megfoghatatlan „kormányzati bűnözés” fogalomban merülnek ki, hanem az ősködből a mába visszaemelt, hatvan évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságért. Ez sem biztos azonban. Az eljárás beszüntetéséért folyamodó védők, az elévülés, a jogfolytonosság problematikáján es a vádlott megrokkant egészségi álla- otán túl, először abba akasz- odtak bele, hogy a Mielke rovására írt hatvan évvel ezelőtti tett a berlini Bülow téren gyilkosság volt-e (alantas motívumból elkövetett emberölés), avagy „pusztán” emberölés, nem alantas okokból, hanem politikai indíttatásból, ami talán egy fokkal enyhébb elbírálás alá esik. 1931. augusztus 9-én a lövések a kommunisták és a Weimari Köztársasággyilkosságtól sem visszariadó eroszakszervezete közötti állandó feszültség légkörében dördültek el. Két rendőr — Anlauf és Lenek — maradt holtan a kövezeten, az állítólagos tettes, Mielke és egyik segítőtársa, Erich Ziemer, mindketten kommunista önvédelmi csoport tagjai, a Szovjetunióba menekült. Az 1934-ben megtartott perben 25 embert állítottak bíróság elé, hármat közülük halálra ítéltek. Leszámítva azt, hogy egyes korabeli sajtócikkek szerint a lövéseket rendőrök adhatták le, amelyek aztán véletlenül eltalálták két társukat, a legtöbb feszengést az évszám, 1934, a Hitler hatalomra jutása utáni év váltja ki. Lehet-e még 1934-ben Németországban jogállamiságról beszélni? — teszik fel a kérdést a kommentátorok. Tanúk már nem élnek, a bizonyítási anyag a Gestapótól, az SA-tól, az SS-tol származik. A védők meggyőződése, hogy a vallomásokat pofonokkal, veréssel, kínzással Kényszerítették ki. A Mielke-per kezdetén csattanás nem a teremben hallatszott, ahhoz még túlságosan az elején tartanak, hanem a bírósági épúlet lépcsőjén. Mielke egyik védőjét „Te disznó!” kiáltások közepette felpofozta egy Cornelia Voigt nevű nő, aki állítja: a védőben felismerte azt a keletnémet bírót, aki tizenkét évvel ezelőtt „huligánkodás” címen 16 hónapi elzárásra ítélte őt. Toulouse-Lautrec ünnepe Yvette Guilbert hosszú szárú fekete kesztyűje 190 frankért kapható, persze nem az eredeti példány, hanem annak pontos mása. A múlt század vége kedvelt sanzonénekesnőjének a kesztyűjét sokszor megörökítette a kor nagy festője, Henri Toulouse-Lautrec, s azon a nagyszabású kiállításon lehet kapni, amely a közelmúltban nyílt meg a francia főváros szívében levő kiállítási épületben, a Grand Pa- lais-ben. Az épület előtt felállították azt a hatalmas fehér „indiánsátort”, amelyben a nevezetes kesztyű mellett számos más emléktárgy megvásárolható: a látogató vehet magának papír- szalvétát vagy nyakkendőt Toulouse-Lautrec monogramjával, esetleg beszerezheti a festő sétapálcájának pontos mását, de természetesen vehet reprodukciókat, képeslapokat is: a bevétel a kiállítás költségeit finanszírozza majd. S mivel legalább félmillió látogatót várnak a június elsején záruló kiállításra — amelyet így a nyári idény turistái sajnalatosan elmulasztanak —, várható, hogy az ötvenfrankos belépőjegyek és az emléktárgyak árusítása sokat behoz a költségekből, amelyek mellett azért meg így is szükség volt szponzorokra. Párizs az egyik legvarázslatosabb festőt ünnepli ezzel a kiállítással, amely a századvégi Montmartre zenés kávéházainak, éjszakai mulatóinak, cirkuszainak és bordélyainak világát idézi fel Toulouse-Lautrec csaknem kétszáz művének bemutatásával, de megmutatja a művész korai alkotásait is. Franciaország és a világ nagy múzeumaiból, így elsősorban a művész szülővarosa, Albi „impozáns gyűjteményéből”, az impresszionista festészet kincsesházából, a párizsi Orsay Múzeumból, de a nem kevésbé gazdag anyagú chicagói Művészeti Intézetből — sőt még a moszkvai Puskin Múzeumból is — 80 festmény, ötven litográfia, negyven rajz, tízplakát és több más műalkotás kerül bemutatásra. Az anyag valamelyest bővült a Londonban nemreg bezárult emlék- kiállításhoz képest: néhány olyan kép, például a „Nagy zábálás”, a kánkántáncos-foto, az egykori Moulin Rouge híressége, La Goulue portréja, amelyből nem mertek a brit fővárosba szállítani, látható a párizsi bemutatón. A mindössze 37 évet megélt művész az egyik legrégibb francia arisztokrata család sarja, a múlt század kilencvenes évei éjszakai Párizsának torz növésű, bottal járó Monsieur Henri-je bizonyára büszke lenne arra, hogy mekkora az érdeklődés egy évszázaddal később művei iránt. Emiatt próbálkoznak most azzal, hogy a kiállítás jórészt csak előre váltott jegyekkel lesz megtekinthető: a jegyek megadott időpontban jogosítanak várakozás nélküli belépésre, bár a hét egyes napjain — természetesen a nem túl olcsó jeggyel — szabadon is be lehet majd jutniuk azoknak, akik nem tudtak előre megvenni a belépőt. Mindkét esetben viszont nem korlátozzák azt, hogy mennyi időt tölt el a látogató a képek előtt. Az előre- váltás lehetővé teszi, hogy elkerüljék a hosszú sorban állást és várakozást — Párizsba!) ugyanis a hasonló, nagyszabású bemutatók iránt óriást az érdeklődés, s így nem könnyű a bejutás. A „csúcstartó” eddig az 1985-ben megrendezett Renoir-kiállítás, 790 ezer látogatóval, de köny- nyen lehet, hogy Toulouse-Lautrec emlékkiállítása megdönti ezt a rekordot. Aki többet akar megtudni a művészről, válogathat a kiállítással egy időben megjelent művészettörténeti kiadványok között, a több száz frankos albumoktól a viszonylag olcsó életrajzokig. Az 560 oldalas katalógus az előbbiekhez tartozik, 350 frankért kapható. S akit az érdekel, hogy milyen zenét hallgatott a festő a századforduló zenés kávéházaiban, mulatóiban, kompaktlemezt vásárolhat a kor népszerű sanzonjaiból, mai előadásban. Mindennap bekopogunk Önhöz!
