Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
HÍRLAP, 1992. február 12., szerda PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ 9. Elutasított céltámogatások Az 1992-es költségvetés terhére korrigálnak? Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés felkérésére felülvizsgálta az önkormányzatok 1991. évi elutasított céltámogatási igényeit. S bár a munka már augusztusban befejeződött, a vizsgálat eredményeként született javáslatok mind ez ideig nem realizálódtak. A vizsgálatot Nagy József osztályvezető főtanácsos vezette. Tőle kérdeztük: miért rendelte el az Országgyűlés az utólagos felülbírálatot? A bizottságoknak fenntartásaik voltak a céltámogatási pályázat kiírását előkészítő munkával kapcsolatban. A Magyar Közlönyben megjelent tájékoztató ugyanis nem volt egyértelmű. Ráadásul a feltételeket év közben korrigálták: például iskolaépítésnél kezdetben a költségek 40 százalékát finanszírozta volna az állam, de ez az arány néhány település esetében 20 százalékra szorult vissza. — Milyen más visszásságokat fedeztek fel a munkatársai? — A 2655 pályázatból 1749- et elfogadott a Belügyminisztérium. így mi a fennmaradó 906 település elutasított igényeit vizsgáltuk. A helyszíni szemlék alkalmával kiderült, hogy 76 pályázat megfelel a kiírásoknak, tehát indokolatlanul utasították el. További 144 pályázat elvetését ugyan jogszerűnek találtuk, de csupán formai hiányosságok alapján, vagyis tartalmilag ezek is megalapozottak voltak. Ezért azt javasoltuk, hogy elégítse ki ezeket az igényeket is a kormányzat, lehetőleg még az 1992- es költségvetés terhére. — Miféle formai okok miatt utasították vissza a jogosnak tartott igényeket? — Az elutasítás alapját többnyire a pályázati kiírás félreérthető megfogalmazása szolgáltatta. Például a céltámogatás felhasználási területét túl tágan körvonalazta: a vízgazdálkodási, egészségügyi, szociális és oktatási célokon túl az „egyéb” kategória is szerepelt a kiírásban. Ezért fordulhatott elő, hogy az önkormányzatok ravatalozó építésére, közvilágítás fejlesztésére vagy lakóház felújítására kértek támogatást, ami nem tartozik a központilag preferált tevékenységek közé. Még akkor sem, ha ezek a létesítmények egy-egy település életében igen fontos szerepet játszanak. De furcsának találtuk azt is, hogy mondjuk a ravatalozó építésére Berekböszörmény igenlő választ kapott, Olcsva nemlegesét. Vagy például kaptak a céltámogatásból olyan községek, amelyeknek nem is járt volna: a dömsödiek, a geszteré- diek és a petneháziak. A Nógrád megyei önkormányzat valótlan adatokat tartalmazó pályázatot nyújtott be, ezért javasoltuk, hogy a kiutalt összegeket — 39 millió 260 ezer forintot — a jövő évben vonják vissza tőle. A bírálati szempontokat sem alkalmazták egységesen, hiszen az ötmilli- árd forintból az eredeti szándékok szerint juttatni kellett volna a természeti katasztrófát szenvedő településeknek is. Voltak, akik ezen a címen meg is kapták a „járandóságukat”, mások, mint például a szobiak és a szi- getújfaluiak árvíz utáni segélykérelmét elutasították. — Mekkora többletkiadást jelentene a 144+76 igény kielégítése? — Hozzávetőlegesen 1,7 milliárd forintot. De mivel a költség- vetési bizottság a jelentésünk elfogadása után sem javasolt változtatni a pályázati elbírálások eredeti eredményén, így nem lesznek többletkiadások. A javaslatunk szerint a 76 „megfelelt” pályázat is csak 577,7 millió forint többletet jelentett volna az idei költségvetésnek. — Ha a bizottság elfogadta a jelentést, miért nem fogadta el az abban szereplő javaslatokat is? — Bizonyos javaslatainkat elfogadták és beépítették a jövő évi céltámogatási rendszerbe. Ilyen volt a célok pontosabb meghatározása. A Belügyminisztérium szakemberei azonban — a mi eredményünkkel szemben — csupán négy önkormányzat igényét találták utólag jogosnak. Ennek ellenére a Számvevőszék természetesen fenntartja az eredeti megállapításait és javaslatait. (Domi) Magyar magánvállalkozók kiállítása Moszkvában A moszkvai magyar kereskedelmi képviseleten a közelmúltban mutatták be termékeiket és technológiáikat hazai magánvállalkozóink. A moszkvai kiállítás — melyen 41 cég 65 vállalkozója vett részt — kezdeményezője a Vállalkozók Országos Szövetsége, rendezője és szervezője pedig az Economix Rt. Reklámstúdiója, valamint a Hungexpo moszkvai igazgatósága. A VOSZ jelenleg 6000 munkaadót és vállalkozót fog össze — mondta el moszkvai sajtótájékoztatóján a szervezet társelnöke, Kovács István. Kelet-Európa hasonló szervezetei közül elsőként őket vették fel teljes jogú tagként a nemzetközi munkaadói szervezetbe (EOI). A kiállítás megnyitóján az Oroszországi Magánvállalkozók Szövetségének elnöke, Vlagyimir Scsekocsihin azt hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom a térség magánvállalkozóinak bemutatkozására Moszkvában. A két fél vállalkozói felvetették egy magyar-orosz kereskedőház létrehozásának szükségességét. A vállalkozók többsége nem egyszerűen eladni akarta termékeit, hanem késznek mutatkozott barterüzletek megkötésére is. Komoly érdeklődést keltettek a Technokar Kft. által bemutatott Lada-, Dacia- és Wartburg- karosszériaelemek, valamint a korszerű hőkezelési technológia. A Budapesti Glas Betéti Társaság hőszigetelő üvegtermékeket — ajtókat és egyéb nyílászárókat — állított ki, a Zalaszentgróti Ipari Szövetkezet lakás- és irodabútoraira kívánt vevőt szerezni Moszkvában. Az oroszországi partnereket leginkább az élelmiszerek és a ruházati cikkek érdekelték. A négynapos kiállítás alatt cipő, ruházati cikk és telefonkészülék oroszországi szállítására 150 ezer dollárt meghaladó értékű szerződéseket kötöttek a kisvállalkozók. A közeljövőben hasonló kiállítást szerveznek Budapesten Oroszország magánvállalkozói és kistulajdonosai. Néhány mondatban Hoeschttermékek Kilencven új termék magyarországi regisztrálására készül a növényvédő szereket, állatgyógyászati anyagokat és vetőmagokat forgalmazó Hoescht-cég. A farmerek, mezőgazdasági kis- és középvállalkozók ellátására is felkészült világhírű cég mostani ajánlata bőséges, termékei között sok a környezetbarát szer. Nikkei-iroda Napi 3 milliós példányszámával a Nihon Kcizai Shimbun nemcsak Japán vezető gazdasági újságja, hanem a világ legnagyobb példányszámú gazdasági napilapja is. Mára vállalat- csoporttá fejlődött, és Nikkei néven vált ismertté átfogó, pontos és gyors gazdasági információival. A tokiói tőzsdeindex a vállalat nevéből származik. A Nikkei- csoportnak több mint 50 vállalata van. Mivel Japán nagyon érdekelt a Magyar- országon lejátszódó gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális változásokban, a Nikkei irodát nyitott Budapesten. A Nikkei magyarországi jelenléte elősegíti, hogy szorosabbá váljanak a magyar-japán gazdasági és üzleti kapcsolatok. (Üzlet) Hadiipar Az új Hadiipari Hivatal működése nem von el költségvetési pénzt — közölte a hivatal vezetője, László Jenő. Mint mondta, az apparátus munkájához azoktól a tárcáktól vonnak el összegeket, amelyek korábban foglalkoztak hadiipari ügyekkel. A hivatalban kezdetben 8-10 szakértő dolgozik majd, céljuk a honvédség technikai felszerelésének megújítása. (Üzlet) Kiadóvállalatok Vállalkozni pedig szükséges a dohányreklám tilalma ellen Az Európai Gazdasági Közösség brüsszeli bizottsága arra készül, hogy 1993. január elsejével a cigarettareklámok minden formáját megtiltja. A nagy európai kiadóvállalatok máris tiltakoznak, attól tartva, hogy a tervezett intézkedés később kiterjedhet az alkoholra, gyógyszerészeti készítményekre és az élelmiszerekre is. Ezzel pedig ugyancsak veszélybe kerülne a reklámbevételekben nagyon is érdekelt sajtó függetlensége. Neves kiadóvállalatok, a német Axel-Springer és Burda, a holland Elsevier, az angol News Corporation és a Daily Telegraph a sajtójogról és a sajtószabadságról szóló nyilatkozatot terveznek a Közös Piac elé terjeszteni, és már jövő hónapban tárgyalni szeretnének Jacques Delors elnökkel. Egy elemzés szerint újságokat és folyóiratokat megjelentető kiadóvállalat nettó bevételének csaknem 18 százaléka származik a dohány- és az alkoholreklámokból, kizárólag folyóiratokat megjelentető kiadóvállalatnál pedig ez az arány 40 százalék. A reklámbevételek visszaesése hosszú távon a vállalatok kiadóképességét is korlátok közé szorítaná, és minden bizonnyal oda vezetne, hogy bizonyos folyóiratok és újságok eltűnnének a piac- rál- (Der Standard) A feleségemre kellett volna hallgatnom Néha úgy teszünk, mintha megfeledkeznénk arról, hogy korábban is volt már magánkisipar, magánvállalkozás, ha nem is olyan mértékben, mint manapság. Ez volt az oka annak, hogy olyan személyt kerestem meg, aki még a hetvenes évek végén „váltott” és lett önálló. A neve Dózsa Balázs. Régi gyöngyösi család sarja. A városban alig él olyan személy, aki ne ismerné. — Mielőtt a saját lábára állt volna, úgy tudom, vállalati igát húzott. Igaz? — A vágóhídon dolgoztam mint energetikus, tizenöt évig. Az érettségi után szakmunkástanuló lettem, majd gépésztechnikumot végeztem. — Bizonyos konfliktusok miatt hagyta ott a vállalatot? — Az akkori igazgatót nem a valóságos tények alapján tájékoztatták a munkámról. — Megsértődött? — Nem sértődtem meg, csak hallgattam a feleségemre, aki már korábban arra biztatott, hogy legyek fényképész kisiparos. Hiszen akkor már több mint húsz éve amatőr fotósként tevékenykedtem. — Miért fényképészkedett kezdettől fogva ? — Akkor úgy mondták, hogy mánia, ma hobbinak nevezik ugyanazt. — Mi volt a kedvenc témája? — A természet. Vadak és madarak. No és a Vidróczki Néptáncegyüttes, amit az első lépésektől kezdve végigfényképeztem. — Milyen géppel? — Természetesen egy Kodak boxszal kezdtem én is, majd vettem egy kétaknás Pentacon fixet, amiből akkoriban öt ha volt az országban. — Kezdettől fogva maga laborált? — Igen, mert a munka ott kezdődik. A fénykép valójában a laboratóriumban készül el. Kezdetben én is a fürdőszobában la- boráltam. — Ügy tudom, kiállításokon is részt vett. — Értem el bizonyos eredményeket. Amikor a Fenyszövnél a nemzetközi mezőnyben első lettem, akkor a kollégák nem borultak örömükben a nyakamba. — Készített riportfotókat is, úgy tudom. — Talán húsz éven át. — Ha nincs felesége, ma nem fényképész? — Nem valószínű, hogy az lennék. — Sikerült mára elérnie, hogy van egy szép Daciája, de nincs egy „rossz” Mercedese. Van egy gyönyörű tanácsi lakása, de nincs egy kacsalábon forgó vi- tyillája. Miért? — Egyik sincsen, de még hobbikertem sem. — Ez lenne a karrier? — Nekem ez is sokat számít, hogy van a szekrényemben két- három olyan fényképezőgépem, ami megkönnyíti a munkám, és olyan minőséget képvisel, ami már profinak számít. De az is öröm nekem, ha szabadidőmben kimehetek az erdőbe sétálni egy fényképezőgéppel. — A gyerekek? Tud nekik segíteni? — Mind a kettő felnőtt már. Túl sok anyagi segítséget nem tudok nekik nyújtani. — Most panaszkodik vagy elégedett? — Elégedetlen nem vagyok, nem is voltam soha. — Úgy értsem, hogy a kicsivel is beéri? — Nem vagyok nagyigényű. Természetesen én is szeretnék jobb autóba ülni, és természetesen én is szeretnék a műtermembe nem általam gyártott, hanem kiváló márkájú felszereléseket venni. — A tervei álmok maradnak? — Azt hiszem, egyelőre igen. De ha a munkának nálunk is lesz majd értéke, amit anyagiakkal is lehet mérni, akkor az álmaim valóra válnak. — Ügy tudom, az ipartestületnek is vezetőségi tagja. Miért választották meg a maga véleménye szerint? — Akik ismernek, tudják rólam, hogy a számat soha nem fogtam be. Ami nem tetszett, azt szóvá tettem. Én a társaimtól kaptam munkát, mert a vezetői tisztséget munkának és szolgálatnak tekintem. Beosztottam soha nem volt, csak egy, amit úgy hívnak, hogy vekker. Az segített abban, hogy időben fel tudjak kelni. — Megbánta valaha is, hogy fényképész lett? — Soha. Csak azt, hogy nem hallgattam már előbb a feleségemre. — További tervei? — Dolgozni, amíg élek és amíg bírok. G. Molnár Ferenc Határ menti régiók együttműködése Lengyel — szlovák — ukrán — magyar kapcsolatok Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint a Heves megyei régió, a Krosnói Vajdaság (Dél-Magyar- ország), a szlovákiai nagymihályi terület és a kárpátaljai terület között együttműködési megállapodásjött létre kapcsolataink, köztük a gazdasági együttműködés kialakítására és fejlesztésére. A négy terület részvételével 1992. február 14-16. között a Krosnói Vajdaság Jaslo nevű városában termékbemutatóval egybekötött kiállítást és vásárt, valamint egyidejűleg konferenciát rendeznek, amelyre északmagyarországi régiónk meghívást kapott. Dr. Gyulai Gábor címzetes államtitkár úr a meghívást elfogadta, és a lengyel fél kérésének megfelelően a vásár időpontjában megtartandó szemináriumon előadást tart az észak-magyarországi régió helyzetéről, az együttműködés lehetséges és tervezett területeiről, irányairól, az ezekkel kapcsolatos elgondolásokról. Az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara, valamint annak Heves megyei képviselete lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a régióban működő vállalatok és magáncégek vásáron történő részvételében. A tervezett vásáron az északmagyarországi régió kiállítói 30 négyzetméter területet kapnak, mintegy 3000 Ft/négyzetméter díj ellenében. A vásár, bemutató alkalmas lesz egyúttal a szomszédos országok üzletembereinek találkozására, a határ menti együttműködés új keretek közötti együttműködésének megismerésére is. Ehhez nemcsak a vásár ad lehetőséget, hanem előadások keretében szó lesz az érdekelt szomszédos országok közötti aktuális gazdasági és kereskedelmi együttműködéssel és feltételekkel kapcsolatos kérdésekről is. A lengyel felek átadták az áruvásárlásra, árucserére javasolt listát. Néhány főbb termékcsoport: — húsipar — fogyasztási cikkek (sör, bor, italok, cukorkák, kozmetikumok) — iparcikkek — nyersanyagok — pamutfonal (szövet kikészítésére is) — lenszál — ingvászon — bükkpalló — drót — tengelyek és hidak autóbuszokba — építőanyagok — ajtók, ablakok Részletesebb felvilágosítás és érdeklődés az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara Heves Megyei Képviseletén (3300 Eger, Kossuth L. u. 9.) Tel.: 36/ 12-989. A VW Keletre kacsintgat A jövőbeni termelőberuhá- zások kiválasztásakor Kelet- és Dél-Európa országait tartja szeme előtt a Volkswagen — közölte Carl Hahn, a Volkswagen- konszern (VW) elnöke a davosi világgazdasági fórumon. A saját érdekeltségű üzemek létesítésekor egyre nagyobb súllyal esik latba a németországihoz képest olcsóbb munkaerő a hajdani vasfüggönytől keletre, illetve a mediterrán térségben. Nyilatkozata alátámasztja azokat a német aggodalmakat, hogy a drága munkaerő miatt az ipar kitelepül a korábban a fejlődés perifériájára szorult országokba. Az ilyesfajta figyelmeztetések különösen nagy hangsúlyt kaptak az IG Metal német vasasszakszervezet legutóbbi béremelési eredményei kapcsán. „A mai körülmények között az új kapacitásokat oda telepítik, ahova kell: Törökországba, Portugáliába, Spanyolországba, Csehszlovákiába és Lengyelországba” — mondotta Hahn. Példaként állította Spanyolországot, amely a nyolcvanas években saját cége, illetve a General Motors által végrehajtott beruházásoknak köszönhetően — Olaszországot megelőzve — Európa harmadik legnagyobb autógyártója lett Németország és Franciaország után. A VW vezetője szerint az élénkülő verseny és a világpiaci korlátok kényszerítik a működötökét a korábban fejletlennek tartott térségek felé. A Volkswagen 1996-ig 52 milliárd márkás tőkeberuházást tervez, aminek több mint a felét külföldön hajtja végre. Gyártóüzem létesítését Németországban már nem is tervezi. Kelet-Európa egyik napról a másikra vonzó beruházási célponttá válhat — mondotta Hahn, így került cégének látómezejébe Lengyelország és Oroszország. Az előbbivel kapcsolatban csupán a tárgyalások tényét erősítette meg, Oroszországról viszont kijelentette, hogy ott még ki kell alakulnia olyan működőképes iparnak, amely helyi beszállításokkal el tud tartani nagyobb autógyárat. (AP-DJ) EK-tárgyalás Emelik a magyar, csehszlovák és lengyel baromfikvótákat Az Európai Közösségnek Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal aláírt társulási szerződése jelentős könnyítések bevezetését teszi lehetővé 1992. március 1-jétől az agrártermékek kereskedelmében. A baromfiipari termékek körében az EK a beviteli kvóták folyamatos emelésével, illetőleg az importlefölözések fokozatos leépítésével kívánja megvalósítani a szabadkereskedelmi övezetet. A három volt szocialista ország évente meghatározott mennyiséggel növelheti szállításait az egyes baromfiipari termékekből a közösség tagországaiba, mégpedig olyan feltételek mellett, hogy az ezekről a területekről érkezett árukat a brüsszeli bizottság a szerződések életbelépésétől számított első évben 20 százalékos, a második évben 40, a harmadik évtől pedig már 60 százalékos lefölözéskedvezményben részesíti. Kivételt képeznek a liba- és kacsabeviteli kontingensek, amelyekre a már 1990 januárja óta alkalmazott 50 százalékos lefölözéskedvezmény marad érvényben. A szállítható mennyiség azonban e két termék tekintetében is évente növelhető lesz, előre megszabott mértékben. Az eddig a fejlődő országok számára együttesen meghatározott kontingens — amelyre 1990-től 50 százalékos lefölözéskedvezményt biztosítottak — a visegrádi hármak között került szétosztásra, míg a fejlődő országok pótlólagos kvótát fognak kapni.
