Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
HÍRLAP, 1992. február 12., szerda 7. Figyelő Egy Habsburg nem kér kárpótlást Több mint ötvenévi távoliét után látogatást tett szülőföldjén, Lengyelországban a Stockholmban élő Habsburg Károly István főherceg. Lánya társaságában megtekintette a zywieci kastélyt, ahol született és nevelkedett, majd részt vett meghívója, a zywieci városi tanács ünnepi ülésén. A főherceg itt bejelentette, hogy bár a magántulajdon szentségének híve, nem kíván beadvánnyal folyamodni elkobzott birtokainak visszaszerzéséért. TŐZSDESZÓTÁR KEZDŐKNEK Forogjon a pénz! Megélénkült a forgalom a Budapesti Értéktőzsdén, ahol már tizennyolcféle részvényt, valamint a Magyar Államkötvényt forgalmazzák. A különféle értékpapírok ma már olyan választékot jelentenek, hogy a befektetők különféle csoportjai — így a kisbefektetők is — megfelelő megtakarítás-elhelyezési alkalmakra találnak. így mind szélesebb körűvé, mind érdekesebbé válik az értékpapírok világa, érdemes tehát megismerkedni fogalmaival, intézményeivel és folyamataival. Az értékpapír-kibocsátás, az adásvétel és az ezzel kapcsolatos intézményrendszer fogalomkörével foglalkozó jogszabályokból, enciklopédiákból, tankönyvekből és lexikonokból fogunk szemezgetni, sorozatunkban igyekszünk tekintettel lenni az esetleges befektetők — leginkább a kisbefektetők — gyakorlati szempontjaira is. Az első kérdés, amire válaszolni kell: hogyan lesz a megtakarításból befektetés? A fogyasztásra el nem költött pénzbevételt ma már általában nem a matracban, a sifonérban vagy a harisnyában tartjuk, hanem befektetjük. De hadd álljak meg itt egy szóra: miért beszélünk pénzbevételről? Pénzről és bevételről? Mert vegyük például a bortermelőt, aki a megtakarítását akár borban is tarthatja, hiszen portékája akár évekig is eláll, sőt, idővel a jobb fajtáknak még a minősége, az értéke, az ára is növekszik. Bár a tárolás nem hoz jövedelmet, sőt, költséggel jár, mégis megéri. Más terménynél az adott árral való elégedetlenség, a jövőbeli magasabb ár feltételezése indokolja a természetbeni kincsképzést. Ha a várható áremelkedés — a tárolási költségek és veszteségek levonása után — nagyobb, mint az ez idő alatt elérhető kamatjövedelem, akkor a jövedelemszerzésnek ez a módja is ésszerű. Az infláció elleni védekezés egyik eszköze lehet tehát a pénz dologi értékekbe való menekítése, amit nemcsak a termelő tehet meg. A pénzzel, tőkével rendelkezők is befektethetnek termékekbe vagy azokra szóló értékpapírokba. Ez már a tőzsde világa... Miért beszélünk bevételről, mint a megtakarítások forrásáról, s miért nem csak jövedelemről, amit már megtisztítottunk a megszerzésére fordított költségektől? Azért, mert vannak olyan tételek — például a traktor értékcsökkenési leírása —, amelyet költségként elszámolunk ugyan, de a traktor felújításának vagy kicserélésének időpontjáig az amortizáció is befektethető tőke. Ugyanez igaz a bevétel különböző adóelemeire is, amelyek hosszabb-rövidebb ideig az adóalanynál csapódnak le, s amíg ezeket a forintokat be nem fizetik az adóhivatal számlájára, addig tőkeként forgathatók. Az a pénzmegtakarítás, amely hosszabb-rövidebb ideig a pénz- tulajdonos rendelkezésére áll, sokféle formában bocsátható azoknak a rendelkezésére, akiknek — ugyancsak hosszabb-rövidebb időre — pénzre volna szükségük. Mind a megtakarítók, mind a pénz-, illetve tőkefelvevők igen sokféle befektetési, illetve tőke- vagy hitelszerzési forma és mód között válogathatnak. A befektető döntésében meghatározó szerepet játszanak az olyan tényezők, mint a kockázat, a biztonság, illetve az elérhető, várható hozam. A hozam a befektető ténylegesen befizetett megtakarításának minden egységére — mondjuk minden 100 forintjára — jutó jövedelem. Ez azoknak a befektetéseknek az esetében különbözik a kamatszázaléktól, amikor az értékpapír árfolyama — napi ára — a tőzsdén felfelé, esetleg lefelé eltér attól a névértéktől, amelynek százalékában a jövedelem (a kamat, a garantált osztalék) az értékpapíron fel van tüntetve. Ha tehát valaki egy 100 forint névértékű 10 százalékos kamatozású kötvényt 50 forintért vásárolt meg, akkor számára a kötvény hozama 20 százalékos nyereséget termelt. Ugyanígy hozamról beszélünk a közönséges részvények osztalékának esetében is. A nagyobb kockázathoz általában a magasabb hozam reménye párosul, míg az alacsonyabbhoz a szerényebb nyereség. A válogatásnál nagy szerepet játszik a lekötési idő is. Hosszabb lejáratú lekötést a pénztulajdonos csak magasabb hozam reményében vállal, a magasabb kamatot a pénz felvevője csak a hosz- szabb működés reményében ígérheti — annak tudatában, hogy a felvett tőke lejáratáig nem kell újabb forrásról gondoskodnia. A megtakarítók és a tőkefelvevők nemcsak a formák, hanem a közvetítő cégek között is válogathatnak. Legközelebb ezekkel a közvetítőkkel, közelebbről az értékpapír-kereskedőkkel, a brókerekkel foglalkozunk. (FEB) Munkanélküliség és infláció a világban A magyar gazdaság két legjelentősebb problémája az elmúlt évben — és várhatóan idén is ez lesz — a munkanélküliség és az infláció magas szintje. A hazai regisztrált munkanélküliek aránya 1991 végére elérte a 8 százalékot, az infláció pedig mintegy 36-38% körüli. Az új- raelhelyezkedés lehetősége is korlátozott: 100 munkanélkülire országos átlagban 7 álláslehetőség jut. De nem is ez a legnagyobb probléma, sokkal nagyobb gond, hogy az ország egyes régióiban a szakképzetlenek számára alig akad új munkahely! Áz ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának genfi titkársága 1991. évi jelentésében egyfelől megállapítja, hogy országonként mind a munkanélküliség aránya, mind annak alakulása igen széles sávban szóródik. Magas a munkanélküliségi ráta Olaszországban és Franciaországban. Az előbbi esetében 1985-ben 10,1 százalék, 1989-ben 11,3 százalék volt, míg a franciáknál 1985-ben 10,2 százalék volt, s ez az évtized végére 9,5 százalékra csökkent. Az OECD-országok többségében a nyolcvanas évek közepén volt a legmagasabb ez a ráta (bár a „legmagasabb” kifejezés eléggé eltérő arányokat takar: az NSZK-ban 7,2 százalékot, Svédországban mindössze 2,8 százalékot, azóta azonban általános tendencia a csökkenés. Kedvezőtlen kivétel Olaszország, ahol a ’90-es évek elején is tovább nőtt a munkanélküliség, sőt még 1992-re sem jeleznek javulást az adatok. A fejlett piacgazdaságok közül a japán foglalkoztatási helyzet a legkedvezőbb. A szigetországban a munkanélküliek aránya az elmúlt évtizedben 2,0-2,6 százalék között ingadozott, és csökkenő tendenciájú. A munkanélküliség tartama is eltérő az egyes országokban. Az ENSZ EGB jelentése szerint az OECD-országok ebből a szempontból 3 csoportba oszthatók. Az első csoportot alkotja az USA, Kanada, Japán, Norvégia és Svédország, ahol a hosszú távú munkanélküliség aránya igen alacsony, s inkább az átmeneti jellegű, néhány hónapos munka- nélkülivé válás fenyegeti a dolgozókat. A második csoportba tartozik Ausztria, Franciaország, az NSZK, Írország és az Egyesült Királyság. Ezekben az országokban már a hosszabb időtartamú munkanélküliség is előfordulhat. A harmadik, s ebből a szempontból a legkedvezőtlenebb a helyzet Belgiumban, Spanyolországban és Hollandiában, ahol igen sokakat fenyeget a tartós munkanélküliség veszélye is. Az OECD-országokban általában szoros kapcsolat van — különösen a nők esetében — a munkaképes korú munkavállalók száma és a kialakuló munka- nélküliség között. Ahol a nők nagyobb része helyezkedik el munkásként vagy alkalmazottként, ott a férfiak nagyobb hányadának van esélye arra, hogy hosszabb-rövidebb időre elveszítse a munkahelyét. E megállapítás alól is van egy sor kivétel: Svédország, ahol a ’80-as évek végén a munkaképes korú nők több mint 80 százaléka dolgozott, vagy az USA, ahol az e korosztályú nők közel 68 százaléka vállalt munkát anélkül, hogy ezzel a férfiak esélyeit rontották volna. Az infláció tekintetében is jelentős a szóródás. Az EGB jelentése szerint 1990-ben az infláció növekedése az előző évhez képest Nyugat-Európában átlagosan 5,1 százalékos, Észak- Amerikában 5,4 százalékos volt. Ebben már benne van a törökországi 60,3 százalék, a görögországi 20,5 százalék és a portugáliai 13,5 százalékos infláció is. A kelet-európai infláció mértéke a hazainál általában jóval nagyobb volt, időnként nagyság- rendi különbség is mutatkozott az egyes országok között. Ez azonban nem lehet megnyugtató számunkra sem, hiszen a térség országait a gazdaság ezer szála fűzi egymáshoz, amelyeket a KGST összeomlása sem tudott elszakítani. Átképzés: együtt könnyebb? Dán vendégek Egerben Még tavaly decemberben jelent meg a Hírlapban az a cikk, amely felkeltette az egri Szoma- Eventus oktatásszervező gazdasági munkaközösség érdeklődését. Az említett írásban arról volt szó, hogy egy dán átképzőközpont, az AOF magyar partnert keres, s a Szoma-Eventus még melegében utánajárt a dolognak: először a budapesti dán nagykövetségen érdeklődtek, majd rövidesen bemutatkozó levelet is küldtek a dánoknak. Hamarosan létrejött a telefon-, illetve telefaxkapcsolat, és az is kiderült, hogy a külföldi partner szeretne a helyszínen, Egerben tájékozódni. így a magyar gmk meghíváséa HEVES wm Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRlAP-hirdetés! EGER, Barkóczy u. 7. sz. 3301.(PF.:Z3) T.38/13-644 Fax: 36/12-333 31 A D Egy lap \| Al amely a megye minden olvasójához szól! ra nemreg a megyei jogú varosban töltött néhány napot Poul Jeppesen, az AOF fejlesztési osztályvezetője és Max Madsen külkapcsolati osztályvezető, üzleti menedzser. Megismerkedtek a város vezetőivel, az egri vállalkozókkal, jártak a Megyei Munkaügyi Központban és a Job Clubban, meglátogatták a Szoma- Eventus tanfolyamait, s természetesen a városnézés sem maradt el. A dán vendégekkel egy — a Szoma-Eventus vezetőivel folytatott — munkamegbeszélés után találkoztunk, egri utuk negyedik napján. — Az AOF Dánia második legnagyobb átképzési központja, százéves múltra tekinthetünk visz- sza, s ma már évente húszezer hallgatónk van — mondta Poul Jeppesen elöljáróban. — A munka melletti képzéssel és a munka- nélküliek képzésével is foglalkozunk, teljes körű oktatást biztosítunk hallgatóink számára. Két éve pedig sikerült felállítani egy új tevékenységi ágat: az oktatási programok kidolgozását. — Mit várnak most a magyar kapcsolattól? Egyáltalán, miért éppen Magyarországot választották? — Dániában az az általános vélemény, hogy úgymond két kelet-európai ország áll jobban: Csehszlovákia és Magyarország. A dánok egyébként is meleg érzéseket táplálnak e két nép iránt 1956, illetve 1968 kapcsán. Ismerünk magyar embereket — az ’56-os forradalom után sok menekült telepedett le nálunk —, és általuk is szimpatikusnak találtuk az országot. — Említette az imént Csehszlovákiát. Ott is hasonló kapcsolatokat szeretnének majd kialakítani? — A későbbiekben igen, de egyelőre várunk vele, mert érezhető egy kis bizonytalanság a csehek és a szlovákok viszonyában, nem tudni, egészben marad, vagy esetleg kettészakad az ország. Egyébiránt jelenleg Németországban, Rostockban van egy kirendeltségünk, emellett jó kontaktusban vagyunk a litván oktatási minisztériummal, a skandináv országokban testvérszervezeteink működnek, Írország hasonló szervezeteivel pedig most keressük a kapcsolatot. Szeretném elmondani azt is, hogy ha minden jól megy, a kelet-európai kapcsolatok kialakításához a Közös Piac anyagi támogatást nyújt majd az AOF- nek. — Nem esett még szó arról, valójában mi is a Szoma-Eventus és az AOF együttműködésének tartalma. — Sok hasonlóságot fedeztünk fel a magyarországi, közelebbről az egri viszonyok és a mi viszonyaink között. Ugyanolyan probléma például a munkanélküliség, amelynek kezeléséről meglátásom szerint mindkét ország kormányának hasonlóak az elképzelései: a képzésben, az átképzésben látják a megoldást. Úgy tapasztaltuk, hogy a Szoma- Eventus tevékenysége fontos a munkanélküliség kezelésében, többek között ezért is választottuk őket. Az együttműködésre főként különböző csereprogramok lebonyolításában látok lehetőséget, de közös terület lehet ezenkívül a komputertechnika, az oktatás, a turizmus, a reklám, a marketingképzés, a vállalkozók képzése is, hogy csak néhányat említsek. Kezdeti lépésként szeretnénk meghívni az itteni magyar tanárokat Dániába, hogy megismerkedjünk, s hogy tapasztalatokat cserélhessünk. Később remélhetőleg diákok is utazhatnak majd hozzánk, s elképzelhető, hogy Dániából is jöhetnek hallgatók Magyarországra. Annál is inkább, mert februárban például egy olyan 16 hetes tanfolyamot indítunk, amelynek résztvevői a dán kultúrával ismerkednek meg, s őket szeretnénk mindenképpen külföldre — így Magyarországra is — küldeni, hogy bemutathassák a mi kultúránkat. A cél az, hogy tényleg nemzetközivé tudjuk tenni a világot, s hogy az emberek találják meg egymással a kapcsolatot. — Ha jól tudom, először jártak nálunk. Hogy tetszik Magyarország, hogy tetszik Eger? — A város gyönyörű, úgy vélem, nagy potenciállal rendelkezik, kis ráfordítással igazi idegenforgalmi centrummá válhat, s a jövőben még nagyobb lehetőségei lesznek a fejlődésre. Egyébként tényleg először jártunk Magyarországon, de az már most egészen biztos, hogy nem utoljára. Rénes Marcell
