Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

4. A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1992. február 28., péntek A XIX. század elején egymás után születtek új tudományágak. Ennek köszönhe­tően gyorsan bővültek az egyetemes tudomány eredményei. Ilyen új ág volt a kris­tálytan, a származástan és az élettan, illetve az őslénytan is. Ez utóbbi nagyszerű képviselője Georges Cuvier, aki szorgalmával, tudásával nagy elismerést vívott ki magának világszerte. A kiváló tudós — százhatvan évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig — a Francia Tudományos Akadémia örökös titkára volt. Ásatag csontokat vizsgált Egyetlen fogból letűnt idők állatait idézte fel Oly korban élt Georges Cuvi­er, amikor egyetlen tudósnak sem emelkedett oly magasra a pályafutása, mint az övé. A nagy francia forradalom előtt szüle­tett, 1769. augusztus 23-án Mömpelgardban. Apja katona­tiszt volt, aki csekély nyugdijából tengődött. Fia kezdeti tanulmá­nyai után egy főúri családnál há­zitanítói állást vállalt annak ér­dekében, hogy megélhessen. Ez sikerült, mégpedig olyannyira, hogy tovább is képezhette ma­gát. Harmincéves korában már a legtekintélyesebb francia tudó­sok közé tartozott. Kiváló bonc- nok, az új állatrendszertan felál- lítója, tudománytörténész, a Francia Tudományos Akadémia örökös titkára. Átélte Napóleon korát, a királyság visszaállítását, az 1830-as forradalmat, Lajos Fülöppolgárkirályságát, és min­den rendszerben egyre följebb emelkedett. Lovag, állami taná­csos, egyetemi kancellár, közok­tatásügyi miniszter volt. Munkásságában új színfolt volt az úgynevezett kölcsönhatás elve. Cuvier rájött arra, hogy az állati test szervei kölcsönösen meghatározzák egymás műkö­dését. Minden egyes rész utal az előbbire. Egyetlen fog elég, hogy megmondjuk, növényevő állattal vagy ragadozóval van-e dol­gunk. Ebből pedig tovább követ­keztethetünk például a bélrend­szer alakjára, hosszára, a végta­gok, s általában az egész test anatómiai felépítésére. Cuvier fáradhatatlanul tevé­kenykedett tovább, és nagy átte­kintőképességével, éleslátásával kutatásaiban nem állt meg a ma élő állatok tanulmányozásánál. Párizs helyén egykor nagy tó te­rült el. Partját őserdő borította, halak, hüllők, madarak és emlős­állatok pusztultak el a vizében, illetve a partján. Tetemük bele­került a tó iszapjába, a tavi üle­dékekből keletkező mészkő, márga, agyag, gipsz tele volt a csontjaikkal. A kőzeteket Párizs építéséhez évszázadok óta fejtet­ték. A nagyvárost szétágazó földalatti folyosók tárnarendsze­re hálózta be. A kőzetekből nap­világra került ősállati maradvá­nyokat — Napóleon egyenes pa­rancsára — Cuvier múzeumába hordták. A császár szíwel-lélek- kel támogatta kedves tudósát. Európa valamennyi országát fel­szólította, hogy bocsássák Cuvi­er rendelkezésére a múzeumok­ban található őslénytani anya­got. 1798-ban Párizsban, a Mont- marte alatt a munkások óriás csontokat találtak, ezek is Cuvi- erhez kerültek. Oselefántfélék- nek, ősorrszarvúaknak a marad­ványai voltak. A tudós több mint százötven ősállatfajt írt le onnan, és gondoskodott arról is, hogy a Párizs környéki agyagrétegek­ben található csigákat és kagyló­kat is részletesen leírják. 1800- 1805 között jelent meg híres, öt kötetből álló anatómiai könyve. Ennek új kiadása Párizsban látta meg a napvilágot — 1835-1844 között bővítve, már kilenc kötet­ben. Termékeny munkásságát jelzi, hogy 1812-ben adták ki Az ása­tag csontok vizsgálata című, négy, vaskos kötetét, majd öt év­vel később e világhírű munka második kiadása is megjelent, s ebben Cuvier kifejti híres ka­tasztrófaelméletét. 1825-ben önálló kötetben is leírja ezt az el­méletet, Értekezés a földfelszín forradalmairól címmel. Mai, tu­dományos szemmel nézve ódi­vatúnak tűnik ez az elmélet, de akkoriban Cuvier ragyogó nevé­vel és óriási tekintélyével koszo­rúzva új fényben tündökölt. Mit tartalmazott a munka? Nos, a gyakorlati tapasztalat az volt, hogy az ásatások során elő­bukkant őskori állatok külön­böznek földünk élő állatfajaitól. De mi lehetett ennek a különb­ségnek a magyarázata? Akkori­ban a növény- és állatvilág nagy rendszerezője, a svéd Linné Ká­roly úgy vélte: annyi állatfaj van, ahányat kezdetben az Isten te­remtett. Cuvier már nem hitt a bibliai teremtéstörténetben. Mint írja: „... arra a belátásra ju­tottam, hogy nagy események­nek kellett ezeket a jelentősnek felismert különbségeket előidéz­niük. Forradalmak, katasztrófák forgatták fel a Földgolyó felszí­nét. A Föld felszínének alakulá­sa nem egyszerre történt. A kör­nyezet változásával párhuzamo­san kellett átalakulnia az élők vi­lágának is. A régebbi kőzetréte­gek kagylói úgy kipusztultak, hogy hozzájuk hasonlóak sem él­nek ma, míg a fiatalabb rétegek kagylóit a szakember gyakorlott szeme sem tudja megkülönböz­tetni a szomszédos partokon ma élő fajoktól...” Ez eddig helyes, magunk is valljuk. Okos, mai szemléletünk­kel egyező gondolatokat fejt ki Cuvier: „... az állati szervezetben a változások folyamatos sorát hozta létre a környezet megvál­tozása, amelyben az állatok él­tek. Ezek az átalakulások juttat­ták a tengeri állatok osztályait lé­pésről lépésre mai állapotuk­ba. ..” Kinek lehet ez ellen kifogá­sa? Ám ezután így folytatja: „A katasztrófák, a tenger áradása és visszahúzódása sorozatosan kö­vették egymást, hirtelen, robba­násszerűen. Hosszú nyugalmi időszak után, egyik percről a má­sikra változtatva meg a Föld fel­színét, s pusztítva el az addigi nö­vénye és állatvilágot...” A katasztrófa tehát csak ka­tasztrófa, nem módosítja, nem változtatja meg az élőlényeket, hanem elpusztítja. Nos, Cuvier szerint a katasztrófa nem terjedt ki egyszerre a Föld egész felületé­re. Jelei tehát megmaradtak az életnek, és így az egyszer létrejött állatvilág nem pusztult ki telje­sen, hanem olyan vidékekre ván­dorolhattak, ahol addig nem él­tek. Ezen az úton már egyre in­kább eltávolodunk a származás- tantól. Cuvier nem vette észre ugyanis, hogy a fejlődési fokoza­tok között közbeeső alakok van­nak. Nem hitt ezek létében. „Ilyenekre — írta egykor — még soha senki sem talált...” Ezért a kihalt lények — szerinte — nem lehettek ősei a mai állatoknak. És itt volt a baj. Ez a gondolat állt ugyanis ellentétben a szár­mazástan gondolatával. Cuvier meg sem kísérelte, hogy egy má­sik úton, a tőle fiatalabb Jean Lamarckútján jáijon, aki a fejlő­dést hirdette. „Nincs átmenet a madarak és más osztályok között — jelentette ki ellenmondást nem tűrve. — „Hol ez a hiányzó láncszem?” — kérdi. Négy évti­zednek kellett eltelnie amíg elő­került „a hiányzó láncszem” leg­szebb példánya, az ősmadárlelet Németországban. Addig viszont — bizonyíték nélkül — a mindig pontos és lelkiismeretes Cuvier semmit sem fogadott el, mert mint a protestáns ügyek minisz­tere, azt tartotta, hogyan kiseb­bíthetnénk meg Isten dicsőségét azzal a feltevéssel, hogy kezdet­ben a világ nem volt tökéletes, és hogy a fajok tökéletesedésre szo­rultak volna. Ám hatvanhárom éves korá­ban bekövetkezett halálát — 1832. május 23-át — követően nem volt többé a katasztrófael­méletnek olyan kimagasló vé­delmezője, aki tekintélyben, hír­névben — de akár tudásban is — megközelítette volna Cuvier-t. Az Államtanács elnökévé törté­nő kinevezési procedúra közben hunyt el. A XIX. század közepén a viszonyok már megértek arra, hogy színre lépett az az ember, aki a fejlődés gondolatát tudo­mányosan és következetesen fel­vetette. Ez pedig Charles Dar­win volt. (mentusz) Egy rendkívüli maradvány A Cuvier-féle kölcsönhatás­törvény azt mondja ki, hogy va­lamely szervezeten belül az egyes szervek egymással viszonosság­ban vannak. A tudósnak ezt ha­tásosan sikerült igazolnia a Pári­zsi-medence felső eocénkori gipszrétegéből. Olyan tömb bir­tokába került, amelyen mindösz- sze egy állkapocs volt látható. Ennek, illetve a fogaknak az alapján Cuvier a maradványt er­szényes patkányhoz tartozónak minősítette. Cuvier ekkor a nyilvánosság előtt szabadította ki a gipsz­tömbből a csontváz többi részét, és a medenceövben megtalálta az úgynevezett erszénycsontot. Ez­zel kétségtelenül beigazolódott, hogy a maradvány az erszénye­sekhez tartozik, így teljes hitelt nyert Cuvier is a kölcsönhatás- törvényével. A históriai jelentő­ségű maradványt Didelphys cu- vieri néven tartja számon a tudo­mányos világ. „ön növényevő, nem ehet meg engem!” Cuvier kitűnő ismerője volt az őslénytannak és a biológiának. Szá­mos érdekes következtetést vont le a fennmaradt leletekből, egykori tulajdonosuknak az életmódjával kapcsolatban. Jellemző volt rá a következő, megtörtént eset is... Egyszer egy tanítványa, aki tanárát meg akarta tréfálni, ördögnek öltözött, és — a szokásos szarvakkal, hasított patákkal és bojtos fa­rokkal felszerelve — éjfélkor belopódzott mestere szobájába. Megállt az ágya előtt, és ezekkel a szavakkal ébresztette fel álmából: „ Cuvier, Cuvier! Ébredj! Én vagyok az ördög, eljöttem, hogy meg­egyelek.” Cuvier — végignézve a látogatóján — így morgott: „Hm..., szarvak, paták? Ön növényevő, nem ehet r Érre megfordult, és nyugodtan aludt tovább. ; meg engem Az igazság megismerésére nevelt Cuvier nagyságát, elismertségét tudásá­nak, kiváló előadó- készségének is kö­szönhette. Hogy mindezzel mit akart elérni, arról maga a következőket írta: Nemes rendeltetése felé vezetni az embe­riséget: az igazság megismerése fele, egészséges eszméket teijeszteni a nép leg­alacsonyabb rétégéi közt is. Felszabadíta­ni az embereket az előítéletek és szenve­délyek uralma alól, az észt tenni a közvé­lemény döntőbírójá­vá és irányítójává. Ez a tudomány legfőbb célja, így járul hozzá a civilizáció haladá­sához...” A TIGÁZ Miskolci Üzemigazgatóság értesíti T. Fogyasztóit, hogy a havi gázdíjbehajtásra történő átállás miatt a díjbeszedési napok megváltoztak. Díjbeszedőink 1992. februártól minden hónap 10-től 25-ig keresik fel Önöket az esedékes gázszámlával. Munkánk elősegítése érdekében szíves megértésüket kérjük. TIGÁZ Miskolci Üzemigazgatóság A Magyar Távközlési Vállalat a távközlés fejlesztése érdekében 1992. február 29-én 00 órakor Miskolcon és körzetében (minden 46-os körzetszámú előfizetőnél) áttér a 6 jegyű telefonszám-rendszerre. Az áttérés a telefonálók számára nem okoz nehézséget, mivel minden előfizető megtartja korábbi hívószámát, amely elé csak egy 3-ast kell tárcsázni. Például a jelenlegi szám: 20-520 az új szám: 320-520 A változás a telefax-készülékek kapcsolási számait is érinti. Miskolcról és körzetéből vidékre és külföldre nem változik a telefonálás módja. Ugyancsak változatlanok maradnak a kétjegyű hívószámok: 01, 02, 03, 04, 05, 06, 07, 08, 09 Esetleg felmerülő kérdéseivel forduljon bizalommal közönségszolgálati munkahelyeinkhez (01,02,03,09), amelyek éjjel-nappal, vagy ügyfélszolgálati irodánkhoz (344-421), amelyek nappal készséggel állnak rendelkezésükre. Miskolci Távközlési Igazgatóság RENAULT OLIMPIA AKCIÓ! AUTÓT, AKÁR INGYEN Fantasztikus alkalom arra, hogy különleges autókat, különleges feltételekkel vásároljon. A Renault kereskedők a Téli Olimpia tiszteletére speciális Olimpia modelleket kínálnak. Jöjjön el hozzánk, ahol a Renault 5 Olimpia, Renault 19 Olimpia és a Renault Clio Olimpia egyaránt megtalálható, például a Renault 5 Olimpia már 799 ezer forintért az Öné lehet. És ez nem minden! Az Olimpia modellek vásárlói közül hárman visszanyerik az általuk vásárolt gépkocsi árát. Akció március 31-ig, amíg a készlet tart. Renault a Téli Olimpia jegyében. Az olimpiai modellek mellett TRAFIC MASTER nyitott tehergépkocsijainkat 100.000 Ft KEDVEZMÉNNYEL ajánljuk! Top-Car Kft. 3300 Eger, Deák Ferenc út 64. Tel.: 36/13 808 Renault. A Magyar Olimpiai Csapat hivatalos támogatója. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents