Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám

HÍRLAP, 1992. február 2*., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. A fenyőharaszti kastélyszállóról Egy kérdés színe és visszája „Pengeváltás” ügyekben Bizony, ráfér a felújítás a galériára A Hatvan, Heréd, Kartal és Vereseg települések által körül­határolt területen találjuk a fe­nyőharaszti műemlék kastélyt, amely késői klasszicista stílusú, földszintes, téglalap alakú, és a Podmaniczky-cssdid valamikor a múlt században építtette. A szép épület most Vereséghez tar­tozik közigazgatásilag. Jelenleg 18 szobás szálloda működik ben­ne, ezt az állapotát mutatja be a cikk fotóillusztrációja. A kastély építésének pontos időpontja vitatott. A Badál Ede által összeállított Kastélyok, kú­riák Pest, Heves és Nógrád me­gyében című mű 1806-ról ír, a Pest megye műemlékei II. kötete szerint viszont 1868-ban épült a kastély (Podmaniczky Levente építtette). Zádor Anna és Rados Jenő megállapították: „a kastély nagyvonalúsága kétségtelenül jelentős mester kezére vall”. A kastély főépületének fő­homlokzatát oromzatos közép- és sarokrizalitok díszítik. Az öt­ször két ablaktengelyes épület egyik középső ablaka eredetileg ajtó volt. Hat jón oszlopos porti- cus alkotja a középrizalitot, lép­csős talpazattal. Az épület főbb jellemzői: a fogsoros főpárkány, az egyenes ablakszemöldök, a füles szalagkeretek. A homlok­zatot egyszerű, kéttagozatú pár­kány osztja ketté az ablakok alsó vonalában. 12 toszkán oszlopos, hosszú tornác ékesíti az udvari homlokzatot két sarokrizalit kö­zött. Az épület kontytetejű cse­répfedéssel, a tornác feletti rész félnyeregtetővel készült. A főépület homlokzat felőli, bal oldalához csatlakozik a ré­gebbi építésű, L alaprajzú mellék- épület, melyet provinciális, pa­rasztos ízlésű épületforma jelle­mez. Az épület hosszabbik szá­rának két oldalán egy-egy kettős oromzatú, vaskos, toszkán pillé­rekkel tagolt rizalit van. Az egész épületet esetlen, kémény alakú falpillérek díszítik. Különleges­sége a két lemélyített udvar, amelyek egyemeletnyire van­nak az épület szintje alatt, így a határoló épületrészek emele­tesek. A kastély és környéke később a Hatvani Cukorgyár Rt. érde­keltsége lett, a fenyőharaszti bir­tokon is cukorrépát termesztet­tek. 1958-ban még a Hatvani Cukorgyár Célgazdaság üzem­egysége működött a fenyőha­raszti kastélyban. Később, az 1970-es években, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 110 személyes diákkollégiumát ren­dezték be az építményben. A kastélyt az 1980-as évek máso­dik felében kezdték felújítani: ma, mint már említettük, szállo­da üzemel benne. 1991 októbe­rében a kastélyszállóban tartot­ták a hatvani Albert Schweitzer Kórház Tudományos Tanácsa által szervezett XV. Heves me­gyei orvos-gyógyszerész napok rendezvényeit. Lapunk február 17-i szamá­ban „Megbénul a közművelődési munka? címmel egy rövid írás jelent meg a 3. oldalon, Moldvay Győző tollából. Ezzel kapcsolatban Vass György, a hatvani önkormány­zat művelődési és sportbizottsá­gának tagja a következő véle­ményt juttatta el szerkesztősé­günkhöz: „Azon a bizottsági ülésen a könyvtárigazgató és a költségve­tési bizottság elnöki tisztének ósz- szeférhetetlensége nem merült fel. Annál is inkább nem, mivel én nem tudom, hogy milyen elő­írások vonatkoznak az úgyneve­zett „összeférhetőségi” kérdé­sekre. így azt sem tudom meg­ítélni, hogy milyen tisztségek ösz- szeférhetok, s melyek nem.” A fentebbiekre Moldvay Győző ezt válaszolta: „A Vass György úr levelében foglaltakhoz csak annyi hozzá­fűznivalóm van — mint annak, aki résztvevője volt az aktusnak —, hogy érdemes lenne az ülés lefolyásáról készített magnófel­vételt visszahallgatnia, amit fe­lelős önkormányzati tisztségvi­selők jelenlétében a napokban a városházán megejtettünk. A kul­turális ágazat gazdálkodásának lehetőségei kapcsán ugyanis hangsúllyal diszkriminatív hely­zetet emleget Vass úr, továbbá egy nagy húsosfazekat, amely mellett a könyvtárigazgató, vagyis egyben a költségvetési bi­zottság elnöke ül, élvezve a kö­zelség előnyeit... Kérdem én ezek után: nem egyenlő ez az ösz- szeférhetetlenség szituációjának mibenlétével? De bizony! Csak — úgy tűnik — Vass úr aludt né­hányat az ülés óta, s nem tudni, mi okból, immár ajánlatosabb­nak véli a tagadást, mintsem az előbbiek szerint elhangzott — s hangszalagon megőrzött — véle­ménynyilvánításának, indulatos kifakadásának tartalmi lénye­gét.” A fentiekkel, illetve a február 17-i írásban szereplő gondola­tokkal kapcsolatban egyébként Nagy István, a bizottság elnöke az alábbiakat mondta el: — A városi közművelődési in­tézmények előzetes költségveté­se elkészült, ezt konkrét szám­adatokkal is alátámaszthatom. A február 14-i, pénteki ülésen ha­tározat született a galéria és a művelődési ház felújításának tervezetéről is. A szervezeti, mű­ködési szabályzat szerint a város költségvetése március 6-tól lép életbe, a bizottságok előzetes ve- leményezése után. A közoktatásról Március 3-án, kedden Hat­vanba várják dr. Dobos Kriszti­nát, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkárát. A vendéget délután 2 órakor a vá­rosházán a képviselő-testület, valamint az oktatási bizottság tagjai fogadják, majd fél három­tól az újhatvani 4. Számú Általá­nos Iskolában, ezt követően a Széchenyi István Közgazdasági és Közlekedési Szakközépisko­lában találkozik a pedagógusok­kal. Majd 5 órától a Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézet aulájában a közoktatási törvény koncepciójáról hallhat­nak előadást az érdekeltek. A film nyelve A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesület által szer­vezett videó-filmklub keretében ma este 8 órától a Csontváry cí­mű filmet tekinthetik meg az ér­deklődők, amelyet Huszárik Zoltán rendezett. A filmet ezút­tal is az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban vetítik le. Bevezetőt mond Ka- kuk Jenő, az egri Eszterházy Ká­roly Tanárképző Főiskola taná­ra. Ismerkedés Afrikával A Zagyva-parti város művelő­dési háza kirándulást szervez a Demény-Dittel Lajos A művelődési ház sincs jó állapotban (Fotó: Perl Márton) ,Bizalommal forduljanak hozzánk’ A várossá válás után: Kivizsgálják a kórházi panaszokat Ki mit vár Lőrinciben? A közelmúltban két panaszos levél is érkezett szerkesztősé­günkbe, amelyeknek szerzői a hatvani kórházban dolgozók te­vékenységét marasztalták el. A levelekben foglaltakkal dr. Freili Géza igazgató-főorvoshoz fordultunk, aki a következőkép­pen válaszolt: — Tisztelettel kérném a kór­házban dolgozó kollektíva nevé­ben is, ha bárkinek kifogása van az intézmény munkájával kap­csolatban, az forduljon bizalom­mal hozzám, lehetőleg a vélt vagy valós orvosi mulasztást kö­vetően minél hamarabb. Nálunk 800 ember dolgozik, s épp ezért nem tartom szerencsésnek, hogy — a kórházat megkerülve — a sajtóban jelenjen meg először a munkánkkal kapcsolatos kifo­gás. Ily módon ugyanis egy-egy nyilvánosságra hozott panasz az egész kollektívát rossz színben tünteti fel. Elmondhatom, hogy ha konkrét bejelentéssel fordul­nak hozzánk a betegek, azt min­den esetben alaposan kivizsgál­juk, és adott esetben a felelősség­re vonás sem marad el. Erre mar volt példa... — Pólyák Istvánná kisnánai lakos levelében foglaltak megfe­lelnek a tényeknek. Ezzel kap­csolatban ezért elmondhatom, hogy folyamatban van a függet­len szakértők által végzett rend­őrorvosi vizsgálat, amelyről a fiatalasszony hivatalos értesítést kap. Őszintén szólva ebben az esetben számítottunk arra, hogy a panaszos valamilyen módon bennünket is megkeres, de erre nem került sor. A szakértői vizs­gálatot követően természetesen még lehetősége van erre a lépés­re. • • Ünnepekkor megtelik a ház... Szállásbiztosító klub Azt szeretnék, hogy az öregek otthonosabban érezzék magukat Lőrinciben és a környező tele­püléseken is gond, miként lehet­ne elszegényedő világunkban a lehetőségekhez képest humánu­san támogatni az egyedülálló, idős embereket. A varosban ta­lálható idősek klubja jó ideje szállást is biztosít a leginkább rá­szoruló, többnyire állandó fel­ügyeletet igénylő öregeknek. Az intézmény tevékenységéről an­nak vezetőjével, Papp Józsefné- vel beszélgettünk: — Jelenleg húsz embernek tu­dunk átmenetileg szállást bizto­sítani. A bentlakók közül sokan itt várnak a szociális otthoni el­helyezésre. Ünnepekkor több­nyire megtelik a ház, de most is tizenkilencen töltik itt az éjsza­káikat. Az idősek klubját hétfő­től péntekig látogatják a magá­nyos, idős emberek. Délelőttön­ként különböző foglalkozásokat tartunk. A napokban kezdték el az asszonyok a húsvétra való ké­szülődést. Kézimunkákat készí­tenek a gyerekeknek, akik éven­te rendszeresen eljönnek hoz­zánk a nagyobb ünnepekkor. — Itt rendszeresen étkezhet­nek is a klubtagok. Mennyibe ke­rül ez nekik? — A térítési dijakat a nyugdíj alapján állapítjuk meg, de az át­lagos napi norma — ami három­szori étkezést fedez — 61 forint. Természetesen a kisnyugdíjasok egy része mentesül a fizetés alól is. Ezenkívül a településen 67 személynek naponta eljuttatjuk — a szociális étkeztetés kereté­ben — az ebédet, 45 rászoruló pedig házi szociális gondozásban részesül, azaz az otthonukban segítenek nekik a gondozónő­ink. — Hányán látják el ezt a fel­adatot? — Két főállású gondozónőnk van, akikre rengeteg munka há­rul. Sajnos, a fizetésük nem áll arányban ezzel. Nyolc-kilenc­ezer bruttó fizetésért indulnak el naponta a rászorulókhoz. — Mit remélnek itt, az intéz­ményben attól a ténytől, hogy Lőrinci város lett? — Bízunk abban, hogy előbb- utóbb lesz a településnek mini szociális otthona, ahol kényel­mesebb körülmények között gondoskodhatnánk öregjeink­ről. Most elég szűkösen va­gyunk. A hatágyas szobákat jó lenne valamikor 2-3 ágyasakra átalakítani, hogy az itt élők ott­honosabban érezzék magukat. (b) A napokban kezdték el az asszonyok a húsvéti készülődést Lőrinci alig néhány napja vá­ros, a lakosság még most barát­kozik azzal, hogy ezután már nem „falusiként” éli életét. De vajon milyen óhajaik vannak az embereknek a várossal szem­ben? A véleményekből gyűjtöt­tünk össze egy csokorra valót. Csohány Sándor rokkant­nyugdíjas: — 1956-ban tüdőlövést kap­tam, majd disszidálnom kellett Franciaországba. Visszatértem, s jelenleg 3200 forintból élek ha­vonta. Hogy miért mondom ezt? Ha az „etnikumtól” is sajnálnák a segélyt, nem szólnék. A város vezetőitől igazságos segélyelosz­tást várok... Farkas László: — Soha nem leszünk igazán várossá, ha csak a főúttal törőd­nek, a mellékutcákat pedig — Határ út. Béke út — hagyják le­pusztulni... A helyi áfész 6. számú boltjá­nak dolgozói: — Reméljük, hogy az ellátás jobb lesz. A minap a Fászért egy deka édességet nem küldött, le­het, hogy minket még falusinak tekintenek? Azonkívül gyerme­keinknek nincs szórakozási lehe­tőségük. Mozi kellene, meg egy olyan klub, ahol értelmesen el­foglalják magukat, mert céltala­nul tengő-lengő fiatallal tele ez a város... (Azért még megjegyzik: talán a fizetés is lehetne városia­sabb — és hogy valami jót is mondjanak, dicsérték a rend­őrőrs tagjait, akik sokat tettek azért, hogy jelentősen javult Lő­rinci közbiztonsága). Csiga Lajosné nyugdíjas: — Rosszat nem mondhatok. Csak így tovább, mint eddig... Ennek a polgármesternek kö­szönhető, hogy van vizünk, elvi­szik rendszeresen a szemetet, és egy éve bekötötték a gázt. Szó­val, én meg vagyok elegedve... Hepp Zsoltné, Lukóczki Sán- dorné kismamák: — Azért vannak hiányossá­gok. A gyerekeinknek ennivalót tudunk venni a boltban, de ruhá­kért Hatvanba kell járnunk. Mi­ért ne lehetne itt egy olcsó piac? Mondjuk a futballpalyán, ami ott áll üresen. Vagy itt van a busz- közlekedés: talán sűríthetnék a megállókat is. Na és, a telefon­helyzet katasztrofális! A nyilvá­nos fülkék elég gyakran használ­hatatlanok. Mi van, ha sürgősen orvost kell hívni a gyerekhez...? Vincze Zsuzsa munkanélküli: — Nem elég, hogy munka nincs, szórakozni se lehet. Miért kell a szomszéd megyébe, Job­bágyiba menni diszkóba? Tö­rődjenek a fiatalokkal is...! Lőrinci város gondjai tehát — elmondattak. A megoldás nyil­ván nehezebb lesz, mint a gon­dok felsorolása. De talán nem le­hetetlen... — bajó — A település egyik arca... Balatonedericsen található afri­kai vadászotthonba március 28- án, szombaton. Az érdeklődők március 20-ig jelentkezhetnek az intézményben személyesen, vagy a 12-383-as telefonszá­mon. Rendhagyó irodalomóra Március 3-án, kedden a lőrinci Magvető Könyvtárban két rend­hagyó irodalomórára is sor kerül Köves Géza színművész előadá­sában. Délelőtt 9 órakor a 6. osz­tályos tanulóknak „Petőfi költé­szetében a haza, a forradalom, a szerelem és a család” címmel hangzik el műsor, délelőtt 11 órakor a 7. osztályosok „Dózsa György unokája...” címmel Ady forradalmiságáról és szerelmi lí­rájáról hallhatnak. A műsorban dalok is elhangzanak, hegedű- és gitárkísérettel. Előkészítő az Arany János- vetélkedőre Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház Arany János műveltségi ve­télkedőt és balladamondó ver­senyt rendez idén tavasszal. A vetélkedőre való felkészülésben segít az a rendezvény, amelyre március 12-én, csütörtökön dél­után 5 órakor kerül sor a könyv­tárban. Az érdeklődők Banner Zoltán előadóművész Arany Já­nos műveiből szerkesztett műso­rát hallhatják. Tájak — Korok — Múzeumok Szerdán délután a hatvani vá­rosháza épületében tartotta ala­kuló ülését a Tájak — Korok — Múzeumok Egyesület hatvani tagcsoportja. Az egyesület célja többek között a környező világ természeti, történeti, építészeti és kulturális értékeinek megis­merése, megőrzése, gyarapítása. Ennek érdekében az egyesület programokat szervez tagjai és pártolói számára, nemzetközi kapcsolatokat épít, kiadványo­kat jelentet meg és terjeszt. Idén áprilisban jelenik meg a Hatvani műemlékek, emlékművek és a Szent Albert-plébániatemplom című füzet. f f I é A *

Next

/
Thumbnails
Contents