Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-21 / 44. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1992. február 21., péntek Könyvtárak féltett különlegességének számít, és antikváriumokban is ritkán le­het hozzájutni ma máraz 1910-es években megjelent Világkönyvtár sorozathoz. A Révai Kiadó különleges vállalkozása volt ez akkoriban, amely méltán aratott si­kert az olvasók sokasága között. Ezek egyike volt az 1917-ben — 75 esztendővel ezelőtt — kiadott mű, amely A modern természettudomány címet viselte. Az ameri­kai Carl Snyder leghíresebb munkájának magyar fordítása volt, amelyet a legen­dás hírű Mikes Lajos ültetett át angolból. Akkoriban több európai nyelvre is lefordí­tották, így olaszra és németre is. Az említett könyv megjelenésének körülményeit idézzük fel mostani megemlékezésünkben. Század eleji könyv a modern természettudományról Másoknak is hozzáférhetővé tette, amit tanult és megértett A századfordulót követően, csaknem a II. világháború végéig a legnagyobb magyar könyvkia­dóként tartották számon az 1869-ben alapított Révai Testvé­rek Könyvkiadó Vállalatot. Tu­lajdonképpen Révai Sámuel ala­pozta meg Budapesten, akinek nevéhez fűződik a hazai szaksze­rű könyvkereskedelem kialakí­tása, valamint a Magyar Könyv- kereskedők Országos Egyesüle­tének megalapítása. Az említett vállalatot igazán nagy hírűvé Révai Sámuel fia, Révai Mór János tette. A Felvi­déken, Eperjesen született, 1860. február 24-én. A buda­pesti, illetve a lipcsei egyetemen tanult, s az ottani világhírű ki­adóknál sajátította el a szakmát. 1880-ban lépett be apja mellé a már említett, fővárosban műkö­dő Révai Testvérek Könyvkiadó Vállalatba. 1880-1885 között szerkesztette a Regény világ című szépirodalmi folyóiratot, majd részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cí­mű gyűjtemény szervezésében. 1893-ban pedig Jókai Mór ötven­éves írói jubileuma alkalmából műveinek százkötetes nemzeti díszkiadását szerkesztette, és 1896-ig adta ki a sorozatot. 1895-ben a cég átalakult, és Révai Mór János testvérével, Révai Ödönnel, aki külföldön képezte magát a könyvszakmá­ban, létrehozták a Révai Testvé­rek Irodalmi Intézet Részvény- társaságot. Ennek nagy érdeme volt, hogy a tulajdonosok meg­szerezték a Pallas Nagy Lexikon tulajdonát, és 1910-ben megin­dították a Révai Nagy Lexikona című húszkötetes, az akkori kor legnagyobb terjedelmű és legna­gyobb magyar lexikonénak saját főszerkesztésű kiadását. Révai Mór János, mint a cég vezérigaz­gatója, igen sokat írt magyar és külföldi lapokban, élénk publi­cisztikai tevékenységet folyta­tott. Emellett igen fontosak vol­tak azok a sorozatok, amelyeket szerkesztésében adott ki a rész­vénytársaság. Ezek voltak: a már említett Világkönyvtár, a Mester­művek, a Politika és Társada­lom. Révai Mór János 1926. júli­us 7-én, 66 éves korában hunyt el Budapesten. A nagy sikerű Világkönyvtár sorozatot Pogány József író, új­ságíró szerkesztette. 1886. no­vember 8-án született Budapes­ten, és a főváros egyetemén szer­zett bölcsészdoktori oklevelet. Később a Világ, a Friss Újság, majd a Népszava munkatársa, kiterjedt publicisztikai tevékeny­séget folytatott. Leginkább azonban a Révai Testvérek Iro­dalmi Rt. által kiadott Világ- könyvtár sorozat szerkesztésével tűnt ki. Ez a nyugati kultúra leg­értékesebb darabjaiból állt. Az első világháború alatt katonai szolgálatra hívták be, 1916-tól haditudósító volt. Tevékeny ré­szese lett az 1918-as októberi polgári demokratikus forrada­lom előkészítésének. Szerkesz­tette a Tudás című folyóiratot, majd Károlyi Mihály, illetve Be- rinkey Dénes kormányában ál­lamtitkári rangban népbiztos volt. 1919-ben Bécsbe emigrált, majd az 1920-as években Moszkvában dolgozott. Koholt vádak alapján 1937-ben letar­tóztatták, és két évvel később törvénytelenség áldozata lett. A Világkönyvtár sorozatban hetvenöt évvel ezelőtt megjelen­tetett Carl Snyder: A modern ter­mészettudomány című művet Mikes Lajos fordította. Néhány mondatban rá is emlékezünk. Újságíró, szerkesztő és műfordí­tó volt, aki 1872. augusztus 8-án — százhúsz évvel ezelőtt — szü­letett Budapesten. Bölcsészetet, majd jogot hallgatott Pesten s Pozsonyban, és államtudományi doktorátust szerzett. A Fővárosi Lapok, a Pesti Napló és a Magyar Nemzet munkatársa, közben évekig a Franklin Társulat és ké­sőbb a Révai Könyvkiadó irodal­mi titkára volt. 1913-ban szer­kesztette a Tolnai Világlexikont. Az 1920-as években az Est La­pok irodalmi rovatvezetője és az Athenaeum lektora, igen sokat tett a tehetségek fiatal írók, mint Szabó Lőrinc, Fodor József és mások érdekében. A Pesti Nap­lóban színvonalas, a Nyugattal versenyző irodalmi rovatot te­remtett. 1930. augusztus 19-én, 58 éves korában, Bécsben hunyt el. Az általa fordított, A modern természettudomány című mű amerikai szerzőjével tulajdon­képpen Mikes Lajos ismertette meg az olvasókat. Tőle tudjuk, hogy Carl Snyder életének külső fordulatairól keveset jegyeztek föl. Cedar Fallsban született — amely Jowa államban található —, 1869. április 23-án. Hazája egyetemén tanult, majd hosz- szabb időt töltött Európában, fő­leg a francia fővárosban, Párizs­ban, ahol már az akkor világhírű vegyész, Berthelot)ó tanítványa volt. Kora ifjúságától fogva egész életét a komoly szellemi munká­nak szentelte. A természettudo­mányok érdekelték elsősorban, s ennek megismerésére számtalan tanulmányúton vett részt. „Valószínű, hogy a világ Franklin Benjaminhíres kísérle­tei előtt jóval előbb elkezdett ér­deklődni határozatlanul az iránt, hogy mi is az az elektromosság­nak nevezett új dolog — írja könyvében Carl Snyder. — De mikor Franklin kimutatta, hogy a felhőkből lesújtó villám és az a „Az emberi kultúra bajnokai­nak ahhoz a ritka típusához tar­tozik Snyder — írja róla Mikes Lajos —, amely az eredeti nagy szellemek tanításainak szegődik önzetlen és lelkes apostolává. Ebben a típusban valósággal szenvedéllyé erősödik az a vágy, hogy megtanuljon és megértsen mindent, amit a legnagyobbak teremtettek, mégpedig azért, hogy azután hozzáférhetővé te­hesse mások számára is azt, amit megtanult és megértett. A kultú­ra pedagógusainak tekinthetjük ezeket az embereket, a szó legne­mesebb értelmében. Snydemél a tudás szenvedélyes szeretete az a bűvös erő, amely munkájának si­kerét biztosítja.” Könyvének első kiadása 1903-ban jelent meg New York­ban, a modern természettudo­mányi irodalom egyik legértéke­sebb alkotásaként. A fizika, a kémia, a biológia, a pszichológia új eredményeit ismerteti egységes rendszerben. A szerző nem kíván meg olvasójától semmiféle szak- képzettséget, csupán szerető ér­deklődést. Ezt pedig maga éb­reszti fel és tartja ébren elsősor­ban a stílusával, amelyben nyo­ma sincs annak a tudományos nagyképűségnek, ami tanítani akarna. Stílusa egyszerű és vilá­gos. Elemi dolgok magyarázatá­szikra, amelyet a macska bőré­nek heves dörzsölésével csalunk elő, egy és ugyanaz, akkor ez az érdeklődés egyszerre nagyon élénk lett. Franklin nemcsak mint az elektromosság első em­bere volt nagy, hanem mint gon­dolkodó is. Meglepi az embert, ha sorra veszi leleményes kutatá­ból indul ki legtöbbször, és a mű­vész tudatosságával, biztosságá­val halad előre, magával ragadva az olvasót a legmélyebb problé­mák felé. A haladás végtelensé­gébe vetett hitét ellenállhatat­lanul belesugallja olvasójába is. Mialatt tanulmányozzuk a lát­szólag össze nem függő mondan­dóit az érzékelhető világ véges­ségéről, amelynek korlátáit egy­re tökéletesedő műszereinknek segítségével tágítjuk szakadatla­nul a tudásnak, az anyag osztha­tóságának határairól, az elektro­mosság magyarázatáról, az úgy­nevezett ősanyagról, a szinteti­kus kémiáról, az életről és a gon­dolkodásról, a betegségek leküz­déséről, és legvégül a szikratáví­róról, szinte kaleidoszkópszerű- en tárul elénk a modern termé­szettudomány képe. A régi leg­nagyobbak, a természetbúvárok, tudós feltalálók egymás után ele­venednek meg előttünk a maguk külön, szerves kapcsolatában, egymásra támaszkodva, egyre tágabb, meghódításra váró pers­pektívát nyitva az emberi kultú­rának. Érdemes tehát elővenni — most, 75 év múltán is — ezt a nagyszerűen megírt és ma is gazdag ismereteket nyújtó köny­vet. (mentusz) sait, és világosan elképzeli, hogy meddig jutott el. így például ő volt az első, aki elektromos ki­végzéseket hajtott végre — bár áldozatai nem gyilkosok, hanem tyúkok voltak —, s ő volt az is, aki először használta fel főzéshez a villamosságot...” Szemünknek köszönhetjük Carl Snyder említett könyvében többek között össze minden kis pontot, vonalat és görbületet arról ír, hogy „szemünknek köszönhetjük tudásunk azon a telenyomtatott lapon, amely oly reménytele- java részét, a körülöttünk lévő dolgokra vonatko- nül megzavarja a be nem avatottat. És a szemnek zóan. Ha nem volna szemünk, a tárgyakról és tüne- mindegy, ha oly távolságról van is szó, mint a csilla- ményekről csak meglehetősen zavaros és durva ké- gok fénye: száz meg százezer milliónyi mérföld- peket szerezhetnénk. A szem mér meg és hasonlít ről...” Elektromos kivégzéseket hajtott végre Az egri mozikban láthatják Csapd le csacsi Díjnyertes grafikák az IH-ban A vadak ura Végre elérkezett a magyar mozinézőkhöz is ez az immáron klasszikus film, a fantáziatörté­netek alapműve, amelyből oly sok mozidarab nőtt ki. A törté­nelem előtti barbár korban ját­szódik a cselekménye, amikor boszorkányok, jósok, főpapok varázsos erővel rendelkeztek. „Zodhav király magzata öl majd meg téged. De haláloddal örök életet nyersz” — hangzanak a bo­szorkányok szavai GOR-BOR főpap jövőjéről. Ördögi prakti­kákkal a gyermeket meg akarják ölni. Bart azonban életben ma­rad, s egy kalmár saját fiaként neveli. A főpap vezette barbárok azonban felgyújtják a kis falut, és csak a fiú marad életben. Bart el­indul, egyre több szövetségese lesz az állatok közül, hiszen ért a nyelvükön... Természetesen el­kerülhetetlen a leszámolása a fő­pappal és a barbárokkal. A fiú hatalma ekkorra már istenéhez mérhető, hiszen ő a vadak ura. A rendkívül látványos filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Csapd le csacsi Még a rendszerváltás előtt ját­szódik a filmkomédia cselekmé­nye. 1989 nyara, Magyarország... Bea és Géza álma gyakorlatilag valóra vált. Felépítették családi házukat, beköltöztek, és boldo­gan élhetnének, ha... Bea azon­ban idézést kap a nemibeteg- gondozóba, mert lelete pozitív­nak bizonyult. A hűséges fiatal- asszony természetesen a férjet hibáztatja: természetesen félre­lépett az ő Gézája — tételezi fel azonnal. Az meg sem fordul okos kis fejecskéjében, hogy té­ves címzés miatt kapta ezt az ér­tesítést. Ádáz harc kezdődik ekkor a házastársak között: ahol csak le­het, keresztbe tesznek egymás­nak. Közben a szomszédban la­kó Béla, egy illegalitásba vonult volt munkásőr titkos kiképzőbá­zist épít fel volt elvtársai számá­ra... Hamarosan azonban egy házrobbantás meghozza a felol­dódást a fiatalok számára is... Tí­már Péter csípős humorú szatírá­ját az egri Uránia mozi mutatja be. Csendes napok Clichyben A történet két fiatal, szegény íróról szól. Arra vágynak, minél többet tudjanak meg a legkülön­félébb emberekről. Ezt a vágyat igen eltérő lelki alkatú nők meg­hódításával csillapítják, akik kö­zött vannak vaskosan érzékiek és érzelmesen érzékenyek is. A Csendes napok Clichyben lénye­gében hat kaland története... Az erotikus filmkomédiával a Priz­ma nézői ismerkedhetnek meg. Az Egri Ifjúsági Ház ebben a hónapban fogadta a XVI. Orszá­gos Grafikai Biennálé díjazott művészeinek kiállítási anyagát. Ez az elismeréssel megszűrt anyag — nemcsak szubjektív fel­tevéseink szerint — az országo­san kialakult-kialakított kép hi­telessége mellett szól, annak el­lenére, hogy tudjuk: különféle okok, magyarázatok szólhatnak arról, kik és miért nem tartották érdemesnek versenybe szállni ebből az alkalomból. Nemcsak az esetleges díjazásért és a vele járó anyagi előnyért, hanem azért is, mert a politikai átalaku­lás veszedelmeket is rejtő korsza­kában kell a kiállás, a példamu­tatás. Vagy egyszerűen annak a bizonyítása, mit is jelentett egye­seknek, alkotóknak és az egész közösségnek itt, a határokon be­lül, a nemegyszer kínzóan nehéz kényszerpálya alól végre meg­szabadulni, szabadon lélegezni, alkotni, egymás között rejtjelek nélkül, megnyomorító gátlások nélkül szót váltani. Akadnak ebben a mezőnyben régről ismert nevek, stílusok, gondolati rendek, mint Szurcsik Józsefé, Feledy Gyuláé,, sőt a díjtalanok között felfedeztük Gyulai Liviuszt, Kun Ernőt is — többek között. Orosz István Ti- voLiszt szójátékos aláírása és a felette látható mű akár többet is érdemelt volna a tudomásulvé­telnél. De hát ez van, a zsűri dönt, a dijak odaítéltetnek, a sze­replők pedig újból és újból hoz­zák a maguk lendületét, apadha- tatlan tettrekészségüket, javítha­tatlan optimizmusukat. Ez így van rendjén, mióta kiál­lítások esnek meg ebben az or­szágban. És mégsem vagyunk most, ez alkalommal a zsűrizés és az általános gyakorlat elégedet­len bírái, mert az idei nagydijat — az előző évihez képest már nem is meglepetésként — Pász­tor Gábor nyerte el. Sőt még ha az 1989-es hatvani portrébien- nálé nagy díj át is hozzávesszük, azt kell megállapítanunk, hogy bármiféle intrika vagy meghu- nyászkodás az ítészek részéről itt most ki van zárva. És valóban! Ez az egy híján hatvanéves mű­vész most joggal kapja-kaphatja esőstől az elismerést. Az a rövid sorozat, amiben itt bemutatja önmagát, nagyformátumú egyé­niség jelentős bemérési pontjait foglalja magában. Két önarckép is mesteri fogalmazásban, leple­zetlenül feltárta a jellem, a drá­mai feszültség erővonalait, anél­kül, hogy patetikus, netán szó­noki lenne, vagy szónokias túl­zásba esne. Állítólag csendélete­ket fest, de a tér, ahová elvisz minket, nem élettelen tárgyakat sorakoztat fel, vagy nemcsak azokat, de odasettenkedik egy arc, akárcsak a mélységből ránk tekintve is. Mintha azt mondaná nekünk ez a mester: itt soha és semmi nem történhetik meg, a fontos, a lényeges mindig is csak akkor és úgy esik meg, ha az em­ber jelen van. Számunkra legna­gyobb hatású ábráján — mert itt minden egy dráma jelentős ábrá­ja részlete —, a Rossz hír című kompozíción az elementáris erő­től duzzadó arc a jobb alsó sarok­ból tekint fel arra a halmazra, ami fentről fenyegeti őt. Hogy mennyire hír, vagy a hírnél több bánat, bántó aljasság, ami lát­nék, nem derül ki, de a vonalak rendje a hős arcán mindent leké­pez — nekünk. Szorongó, szorító érzéshalmaz ez, a benyomást magunkkal visszük. Még Szur­csik József Vm\ékmű karddal cí­mű műve sem tartalmaz ekkora erejű feszültséget, mint ez a napi politikától fényévnyi távolságra született vallomás. S ha most Pásztor Gábort ün­nepeljük, azért van, mert vezére­gyéniség, nagyon határozott vo­násokkal. Több ilyen kellene ha­zai hétköznapjainkban. Ő és munkássága pedig alkalmat is te­remt annak bemérésére, mi is a mérce, ha túl akarunk tekinteni a provincializmus izzadt gyakorla­tán. És ha már eszünkbe jutott: érdemes egybevetni, mit jutal­mazott Egerben fődijjal a zsűri — mit lehetett itt jutalmazni, és mit tanít most már egyetemi tanári rangban Pásztor Gábor a Képző- művészeti Főiskolán. Még egy megjegyzés: Heves megyéből csak egy grafikus vett részt az or­szágos seregszemlén, Sárkány Zsigmond. Ismert színei és for­mái mintha lezárt fejlődési folya­matról értesítenének bennünket. (Fotó: Jakab László) A vadak ura

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents