Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-21 / 44. szám
HÍRLAP, 1992. február 21., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. A Hatvani Polgárok Népfőiskolája rendezvényeinek sorában a szülő-gyermek kapcsolatát javító program keretében hétfőn a társas érintkezésről hangzik el előadás. Az érdeklődőket délután 5 órakor várják a Városi Művelődési Központba. A foglalkozást Pintér Tiborné, a Nevelési Tanácsadó pedagógusa vezeti. Húszezer forint az újszülötteknek Megyénk legfiatalabb városa, Lőrinci önkormányzata a cím elnyerése alkalmából a település első öt újszülöttjét húsz-húsz ezer forinttal ajándékozza meg. A Dunaplast Műanyag- és Gumiipari Szövetkezet ötezer forint értékben ajánlott fel ajándék- csomagot az iljú város elsőszülött polgárának. Farsangi disznótor Hatvanban a Ratkó József Közművelődési Egyesület farsangi disznótoros vacsorára hívogatja tagjait holnap 13 órára, amikor a városi könyvtár udvarán egy e célra kiszemelt és megvásároltjeles állat a Nagy Lajos-i természetrajz szerint kiszenved. A vacsora előreláthatólag 19 órakor kezdődik, amelyet baráti „szóváltás” követ a farsangi hangulat jegyében. Igen, ő az! Ismerős az arc, a mosoly, mint ahogyan szívükbe zárták egyéniségét, az opera buf- fa kétségtelen világklasszisát pár esztendeje a hatvaniak, mikor még a szegedi színház vendégelőadásain két nyáron át is körükben lehetett. Mi több: a harmadik zenés színházi nyár alkalmából a szakmai zsűri neki, Gregor Józsefnekítélte a legjobb énekesi teljesítmény fődíját. — Őrzöm is a kitüntetéseim, díjaim egyik becses darabjaként a hatalmas ólomkristály serleget, Szakács Miklós parádi üvegműves remekét. És ugyanúgy feldobog a szívem, ha a learatott tapsra, ünneplésre visszagondolok. Bevallom, reménytelennek véltem akkor e hatvani vállalkozást, de hát végül a szervezőket igazolta a siker. Egy kisváros is képes kiemelkedőt nyújtani...! — Most mégis hátat fordít kedves társulatának. S inkább kóborol, a világot járja Londontól Chicagóig. Voltaképpen mi rejlik e meghasonlás mögött? — Nem az én készülékemben van a hiba, hanem abban az áldatlan versengésben, amely a színházcsinálók között dúl, s féltehetségeket juttat hatalomhoz. Csak azon csodálkozom, hogy évre év múlik, s a központi irányítás nem korrigálta a színház világában föllelhető hibákat, szakmai és erkölcsi problémákat. Na hát, nekem ebből elegem lett, s dobbantottam. — Érdemes volt? Látja hasznát? Megfelel becsvágyainak a jelen? — Amit elsősorban reméltem, az még csak dereng... Tehát a tisztultabb, a valós értékrendre épülő magyar színházi, vagy éppen operajátszás. Saját életem viszont nyugalmasabb lett, miközben szabad madárkaként arra szerződöm, ami legközelebb áll hozzám. Mondjuk egy Don Pasquale Bartalónak megformálása. S nem hencegésnek szánom, de ahogyan most február 24-én, hétfőn naptáramban a Hatvani Galéria koncertje szerepel a szakmunkásképző dísztermében, ugyanúgy megmutathatom, hogy hol várnak például 1995-ben vagy 1996-ban. Tessék...! Los Angeles, Tokió, Madrid. És olyan precíz az impresszárió-hálózat, hogy már most tudom, mikor érkezik a gépem a repülőtérre, vagy melyik városban hol fogok megszállni. — Nem fárasztó ez a nagyvilági bolyongás? — Egyáltalán nem, különösen miután feleségemet is viszem magammal, bárhová is szerződök különböző operák basszusz- szerepére, vagy koncertekre. Lelépek a színpadról, lesminkelek, lefürdök, s már megyünk egy jó vacsorára, pár pohár borra, hogy aztán jól kipihenjem magam. Vagyis azt teszem, amire mindig is vágytam. Emberi lelkeket formálok, emberi viszonylatokat építgetek a Jó üdvére. Moldvay Győző Veszélyben a kerekharaszti iskola Hat osztály vagy egy sem... tanítását is előírja. Talán új még sok helyen az iskolaotthon kifejezés is. A gyermekek reggel nyolctól délután négyig vannak benn, s a táskát hét közben nem viszik haza, mert itt felkészülhetnek másnapra is, külön házi feladatot épp ezért nem kapnak. Csak azok, akik bizonyos feladatokkal nehezebben boldogulnak az átlagnál. — A piros vagy a fekete pontok kerülnek sűrűbben az ellenőrzőkbe? — A pontozás „intézménye” itt nem létezik. Az, hogy a gyerekek hatéves koruktól a teljesítményorientáltság szorításában éljenek, nagyon sokukat tesz tönkre. Itt szóban ismerjük el a teljesítményt, de semmivel sem teljesítenek kevesebbet e „lazaság” mellett, mint más iskolákKerekharaszton alig néhány százan élnek. E Hatvanba „beolvadt” kis településnek éppen ezért az iskolája sem valami gi- gantomán intézmény: a 23 nebuló egy földszintes házikóban is elfér. Az apró iskola azonban nagy meglepetéseket tartogat a látogató számára. Ha bekukkantunk a tanterembe, nem hátratett kezű, kényszeredetten kimeresztett szemekkel figyelő elsősöket, harmadikosokat találhatunk. A településrész pedagógusai új módszerrel oktatják a kts ember- palántákat. — Tizenöt elsős, nyolc harmadikos tanulónk van — mutatja be a pici „objektumot” Tollár Béláné, az egyrk elsős osztályfőnök —, s a hagyományosnál jóval kötetlenebb NYÍK-módszer szerint tanítunk. — Mit jelent ez a rövidítés? — Nyelvi, irodalmi, kommunikációs nevelés, iskolaotthon formájában. E módszernek számos előnye közül az egyik, hogy differencrálni tud a gyerekek között. Külön foglalkozhatunk azokkal, akik már némi alapokkal jöttek az iskolába. Négy elsősünk van, akik haladók. Ok már tudtak olvasni óvodáskorukban, természetes hát, hogy nem unat- koztatjuk végig velük az évet, hanem olyan feladatokat adunk számukra, amelyek az ő szintjüknek megfelelőek. A többiek ugyanúgy az alapoknál kezdenek. — Milyen volt az elsősök beilleszkedése? — Az itt sem ment könnyen. De rövidebb ideig akklimatizá- lódtak, lévén a módszer az illem Az oktatás itt kötetlenebbül folyik Harminc éve itt hat osztály tanult ban. És ami a fő: a szülőknek is tetszik ez a módszer, ez az általános tapasztalat. Az elsősök után az intézményre terelődik a szó, hiszen tudjuk: a kis létszámú iskolákat e pénzszegény világban nem szeretik a fenntartó szervek valami határtalanul. Közben a beszélgetésbe egy másik nevelő, Visináné Karácsony Judit és az iskola „mindenese”, Tésik Ferencné is bekapcsolódik: — A kis iskolák többségéhez hasonlóan, a mi helyzetünk sem rózsás. Az eszközelíatottság kritikus, s persze a nevelők bere itt is csak olyan, mint másutt, vagy még rosszabb. Mert azzal, hogy területileg Hatvanhoz tartozunk, a területi pótlék is megszűnt... S egyelőre az is kétséges, mi lesz a további sorsunk, mert még az is lehetséges: egyszer csak „felfejlesztik” az iskolát, hogy ide járhasson az első hat osztály, mint régen. De az is lehet, hogy a költségvetés nem tudja eltartani ezt a néhány fős tanintézményt, és hiába a viszonylag sok óvodás (aki biztosítja a következő évekre is a létszámot!, megeshet, azt mondják: be kell zárni, mert sokba kerül. A kerekharaszti iskola sorsa tehát bizonytalan. Pedig a módszer, amivel oktatnak, csak kis létszámú csoportokkal végezhető eredményesen. És ha nincs meg a lehetőség, hogy a továbbiakban hasonló módszer szerint tanuljanak, ők is elbizonytalanodhatnak... — bj — „Emberi lelkeket formálok...” Hatvanba készül a világsztár A műemlékek barátainak A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület Hatvani Tagcsoportja február 26-án, XI órakor tartja alakuló ülését a városháza tanácstermében. A rendezvényre várnak minden, a műemlékek, múzeumok és kulturális értékek iránt érdeklődő polgárt. A közelmúlt egyik szenzációjának számított Petőfibá- nyán, hogy különösebb indoklás nélkül lemondott a település polgármestere. Az élet azonban nem állt meg — a több mint féltucatnyi pályázó közül már meg is választották az utódot: a 48 éves gépészmérnök, Papplstván\eXXa település első embere. — Mi az, amit tudnunk kell Petőfibánya új polgármesteréről? — Az első mindenképpen az, hogy nagyon szeretem ezt a települést. Ha az életrajzi adataimra Márciusban falugyűlésen találkozom a lakossággal... kíváncsi: 1967-ben szereztem gépészmérnöki diplomámat Miskolcon, a Mátraaljai Szénbányák gépüzemében dolgoztam... — S aztán, ha az információk nem csalnak, volt munkanélküli is... — Sajnos, ez egyáltalán nem kuriózum, nem is szoktam reklámozni. E település legnagyobb gondja, hogy összeomlott a gazdaság, a korábbi kétezerrel szemben alig több mint ötszáz munkahely van jelenleg a községben. — Nem félt ettől a feladattól? Hiszen korábban nem dolgozott államigazgatási területen. — Ez is igaz, de mint helyi lakos, ismerem a problémákat, s mint főállású polgármester, igyekszem is orvosolni őket. A legégetőbb a munkanélküliség, tehát a vállalkozásokat mindenképpen segíteni kell. Bár még nincs költségvetésünk, de az is tisztán látszik, hogy valamit tenni kell az anyagilag egyre nehezebb helyzetbe került lakosságért, a pénzek szétosztásánál erre mindenképpen gondolni kell. — Mennyiből gazdálkodhatnak 1992-ben? — Az előzetes terv szerint 81 millió forintból. Java részének már előre adott, hogy mire költjük, a maradékot nagyon be kell osztani. A bevételeket helyi adókkal nem tudjuk növelni — nem kell mondani, miért —, esetleg az eredményesen gazdálkodó vállalkozásokat tudjuk adóztatni. Megoldandó feladat a fiatalok lakástámogatása, kedvezményeket szeretnénk biztosítani a telekigénylőknek. Gond az is, hogy Petőfibányának nincs külterülete, ahová terjeszkedhetne, erre a problémára a bíróságnak kell majd pontot tennie. — A Lőrincivel kapcsolatos ellentétek rendezésére milyen taktikája vagy stratégiája van? — Mivel Lőrinci most város lett, ezzel a mi gondjaink növekedtek. Szóbeszéd volt mifelénk, hogy ezután majd el akarják venni tőlünk a mentőállomást, az OTP-t, de ilyen ügyekben még nem kerestek meg minket. Nekem egyébként jók a kapcsolataim Lőrinci polgármesterével, biztos vagyok abban, hogy hasonló nagyságrendű kérdésekkel engem keresne meg először. — Az ember azt hinné, hogy inkább profitálhatnának egy város közelségéből... — Tulajdonképpen még az sincs kizárva, hogy ebben az évtizedben még mi is várossá válunk. Hiszen az ehhez szükséges feltételek közül csak a középfokú oktatási intézmény hiányzik. Persze, a lakosság véleményét is ki kell kérni ebben az ügyben. Bár addig, amíg ebből a tervből valóság lehet, éveknek kell eltelniük, ezalatt a kulturális élettől a sporton át a már említett nehézségekig sok mindent meg kell oldanunk. — Mikor találkozik a lakossággal egy falugyűlés keretében? — Előreláthatólag márciusban. Az elsőrendű feladat a költségvetés elkészítése. Ha ez megvan, több konkrétummal tudunk szolgálni az ott felvetődő kérdésekre. Balázs József Február 24-en Érdekegyeztető fórum Horton Az 1992. évi tv. — Szövetkezeti átmeneti törvény — értelmében az önkormányzatoknak helyi érdekegyeztető fórumot kell létrehozniuk. A fórum a törvényben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából alakul. Ennek munkájában a helyi önkormányzat megbízottai, a kárpótlási igényt bejelentők közül a képviselő-testület, illetve annak vagyonkezelő bizottsága által megválasztott személyek, valamint a szövetkezet megbízottai és a részarány-földtulajdonosok képviselője vesznek részt. Ugyanakkor biztosítani kell a nem helyben lakók képviseletét is. Horton február 24-én, délután 4 órakor a polgármesteri hivatal tanácstermében tájékoztatóra gyűlnek össze az érdekeltek, s egyben megalakítják az érdekegyeztető fórumot is. Város lesz-e Petőfibánya? Beszélgetés a település új polgármesterével Emberarcú fák (Fotó: Szántó György) Egy kiáltás, mely segítségért szól, egy mozdulat, mely enyhet hív, egy dermedt mozdulatlanság, mely soha nem törhet ki már a magányból... Mi mindent tud elmondani a művész szemérmes fájdalmából a természet kivágott szelete. Elvesztett gyökerek, otthonkeresés, meleg zug utáni vágyakozás a világban. Megszemélyesülnek a fák. Olyanok a képeken, mintha rögtön beszélni, lépni, sírni, nevetni tudnának. Csak egyetlen varázsütés kellene, egy mindenható pálca, s megtörne a gonosz hatalma. Mert az ecsetvonásokon átsüt a remény... V. Kedei Zoltán, a Marosvásárhelyről jött festőművész Lőrinciben talált otthonra. Képei a Magvető Könyvtárban február 24-ig láthatók.
