Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. február 20., csütörtök Horoszkóp Halak Latin neve: Pisces. Időtartama: február 21 -tói március 20-ig (a tél 3. hónapja). Szimbóluma: két egymással szemben úszó hal, amit egy szalag köt össze. Alapeleme: viz (hideg és nedves). Alaptulajdonsága: változékony. Uralkodó bolygója: Neptun (a tengeristen). Férne: ón. Szerencseszámai: 4,14,24. Szerencseköve: igazgyöngy. Szerencseszíne: lila és ibolya (melankólia, álmok). Szerencsés helyei: malmok, folyók. Szerencsenapja: csütörtök. Peches napja: szerda. Jóskártyája a Tarot-ból: a XVIII. lap, a Hold (árulás, ellenség, veszély). Halak-növények: ánizs, körte, spenót, kapor, mák. Halak-állatok: minden hal, valamint a vadállatok. Halak-országok: Izland, a Szahara, Franciaország egy része (Normandia) stb. Halak-városok: Sevilla, Rouen, Kairó, Lancaster stb. A Halak éjjeli avagy Hold-jel. Temperamentuma: melankolikus. Pszichoszomatikus gyengéi: lábak, vízháztartás, fertőző betegségek, belek stb. Milyenek is a Halak? Némák, vizenyősek, hallgatagok. Egész életükben arra várnak, hogy hívják őket, s akkor ők boldogan szolgálnak. A magyarázat roppant egyszerű az asztrológusok szerint: a Halak a 12. és utolsó jele az állatövnek; ők szimbolizálják a várakozást, a szellem és az anyag, az értelem és az érzelem vegyülésének a pillanatát. A Halak némák. Kifejezés- módjuk szegényes, szűkszavúak, zárkózottak, sohasem lehet tudni, mit akarnak, mit gondolnak, s mivel ritkán beszélnek, jellemük kiismerhetetlen. Asztrológusok szerint persze maguk sincsenek személyben), minden Hal-ember egy keresztrejtvény, élő talány, akit ha nem fejtenek meg (s kinek van erre ma ideje?), elna- gyatottság vár; legszívesebben elbújik egyedül valamelyik zugban. Ráadásul a Halak típus lemondó, kitartása nincs, mivel mindent reménytelennek lát, könnyen ideges lesz, és érzékeny, képtelen harcolni, inkább menekül, belenyugszik a sorsába, s lemondással „úszik” tovább. Hogy védekezzék, a külvilág durva Ez a jel nem ebbe a mai rohanó világba való. Beilleszkedni nem tud, a gyakorlati élethez semmi érzéke, folytonosan megbántják, ami ellen úgy védekezik, hogy álarcokat ölt, szerepeket játszik. A Halak — kényszerből — igazi átváltozóművész. Sorsán ez sem változtat; ez a jel nem vezetésre, hanem szolgálatra született, s a különös az, hogy akkor találja meg a helyét a társadalomban és magánéletben is, ha vállalja ezt a szolgálatot. A Halak az állatöv egyik legönzetlenebb jele. Rendkívüli empátiaérzéke van, azonnal részvétre gerjed, ha szenvedést lát, ezért sokszor becsapják, kihasználják. Mindez nem ingatja meg idealizmusát, inkább megkísérli kiépíteni egzisztenciáját, hiszen érzi, hogy minden bizonytalan körülötte, hasznára lenne az anyagi biztonság. Kettősséget mutat szerelmi élete is. Egyrészt a legtermékenyebbjei, másrészt hajlamos arra is, hogy érzékiségét plátói szerelemben élje ki, ez tökéletesen megfelel idealizmusának, és így legalább csalódás sem éri. Szeönmagát áltatva misztikus képzelgésekbe menekül: a mindennapot költészetté varázsolja. Mivel kettős lényegű vízjel, változó, s mivel uralkodó bolygója a Neptun, amely a Plútót leszámítva a legtávolabb kering a Naptól, s amelynek befolyása a többi jel számára érthetetlen, a Halak kifinomult, bonyolult lelkivilágát, túlcizellált érzéseit kevesen értik. Ezt még soha senki nem ellenőrizte. Az azonban bizonyos, hogy a Halak ragaszkodik családi békéjéhez, s ha megfelelő partnerre talált, akkor hűséges élete végéig. A Halak 1992-ben 1992-ben rendkívüli tudatossággal lép fel, és átalakító képességet érvényesíti valamennyi tervének, távlati céljainak kitűzésénél. Utazik, mégpedig sokkal inkább képzeletben, mint valóságban. Különben is, magát az életet, a valóságot is egy hosszú, kalandos útnak tekinti. Éppen ezért semmi nem is korlátozhatja, sem az idő, sem a hely. Mindig az akadályok mögé lát, és képes arra, hogy a fennálló korlátokat képlékennyé téve, elképzeléseit sorra megvalósítsa. S hogy igazán megvalósíthassa önmagát, szüksége lesz ebben az esztendőben egy szárnyaló fantáziájú, szabad, eredeti Vízöntő-egyéniségre, és egy roppant akaratú, akadályt nem ismerő Skorpiószülöttre. Kellemesen alakulnak társas kapcsolatai, rengeteg új arc bukkan fel környezetében. Erősen vonzódni fog mindazokhoz, akik hajlékonyak, képesek egyik percről a másikra átállni egy újdonságra, és bármikor azonnal követik a jövő irányulásait. Vonzódik azokhoz is, akik újabb technikákat, módszereket alkalmaznak, és az eredményes gyü- mölcsözés érdekében elvetnek minden régi, elavult elképzelést. Január első napjaiban készen állt a változtatásra. Barátságai, partnerkapcsolatai, munkájának szociális oldalai erős lendületet kaptak, de ugyancsak ez jellemzi egyházi és minden más közösségi tevékenységét is. Február tűnik a legalkalmasabb hónapnak arra, hogy elmélyítse új barátaival fenntartott kapcsolatát, de a régi társaságának tagjait se hanyagolja el. A személyiségét éri a legerőteljesebb fejlődés, ez március 14. és április 7. között következhet be. 1992-ben szinte egy percre sem távozik Ön mellől a jo értelemben vett szerelmi érzés, a románc és a szerelmi viszony kialakításának lehetősége. Mindenesetre június 30-án ne a kalandok érdekeljék, hanem inkább arra figyeljen, hogy házastársa vagy artnere milyen nehézségekkel üszködik. Házassága, tartós partnerkapcsolata, üzletfeleivel fenntartott viszonya az egész év folyamán kedvezően alakul, de különösen szerencsés lehet augusztus végén és szeptemberben. E HANG-KÉP Csakazértis politika? Sok a mellébeszélés, a duma- dömping, a félrevezető sóderolás. A színjátszósdi hívei meglehetősen felkészülten vetik hadba a diszkrét, mégis hatásosnak tűnő — legalábbis ők így hiszik — átverés szinte teljes kelléktárát. Nem veszik észre, hogy az elmúlt 40 évnek némi — bár meglehetősen csekély — haszna azért volt: az emberek zöme megtanult a sorok között olvasni, magyarán szólva, átlátni a szitán. Ezért aztán felesleges mindenféle zsurnaliszta-attrakció, az a bizonyos lóláb mindig, mindenütt vészesen kilóg. Hirdetheti valaki a tárgyilagosságot, fűzheti mondatait majdhogy irigylendőén, higgadtan, annyira azért nem rafinált, nem olyan mestere a szakmának, hogy ki ne derüljön az a szemfényvesztés. Épp ezért bármiféle alkotói óhaj ellenére is rögvest érzékeljük mindnyájan a szemérmesen leplezett politikai kötődést. Elég csak két végletet említeni. A rózsaszín 168 órát, s a túlontúl fehér Vasárnapi Újságot. Maradjunk a legutóbbi számoknál! Az előbbi stáb felvetette az Esti Hírlap tulajdonjog-változásának következményeit. Jelezte a fő- szerkesztő távozását. Méghozzá úgy, hogy valamiféle szomorkás, együttérző légkör hatotta át e műsorblokkot. Arról persze megfeledkeztek, hogy valameny- nyi érdekelt felet megkérdezzenek, ránk bízva a pro és kontrák egybevetését, illetve az állásfoglalás kialakítását. Innen fakad hiányérzetünk, s emiatt füstöl- günk. Azt hiszem, joggal. Annál is inkább, mert amiatt kár keseregni, hogy az új gazda választja meg első emberét. Ez így dukál, végtére is az ő zsebére megy a játék. A másik gárda foglalkozott az 1956. október 25-i tömegmészárlás témakörével. Először mikrofonhoz kérve azt a dr. Bru- zsa Mihályt, akijelezte: a bíróság előtt is kész igazolni azt, hogy ezért a vandál, ezért a szadista rémtettért ki a felelős. Nos, ez egy információ, logikusnak tűnő érveléssor. Arról azonban senki sem faggatta őt, hogy miért éppen most robbantotta ezt a „bombát”? Vagyis, miért hallgatott mindeddig? Elsősorban ez izgatott minket, de a válasz elmaradt. Vajon mi ennek az oka? Csak találgathatunk, de a tisztázás ebben az esetben sem történt meg. Kár folytatni. Mindössze az igényt hangsúlyozzuk: kapjanak már végre főszerepet a cáfolhatatlan tények. A többit meg bízzák ránk... Még mindig silányság Viszonylag új keletű tippem bevált. Ha bármi nem tetszik, akkor engedek a fáradtság csábításának, és békésen szunyókálok, sőt alszom is a készülék előtti fotelban. Gondolom, mások is kipróbálták már ezt a megoldást, s ők sem csalódtak. Hibásak nem vagyunk. A valódi vétkesek azok a riporterek, illetve szerkesztők, akik az elmúlt hónapokban megrekedtek a hamisítatlan silányság szintjénél, s bárgyúságok tömkelegével birizgálják angyali türelmünket. Legfeljebb az emelt tv-dij viszonylag magas összege miatt bosszankodunk, hiszen a hamisítatlan bóvliért aligha jár osztályon felüli ár. Az különösképp dühítő, hogy gátlástalanul ismételnek. Jó néhányszor láthattuk már a képernyőn a Cherbourgi esernyők című francia filmet. A bárgyú, szirupos, giccses történet egyszer sem férkőzött a szívünkhöz. Nem hozta közelebb hozzánk a részleteiben fülbemászó dallamvilág sem. Úgy érzem, ezt valamennyi érintett tudta. Mégis fittyet hánytak az elutasításra, s vetítették megint. Épp vasárnap este, főidőben. Hadd idegesítsük azt a kényes nézőt. Arcpirító arroganciát tükröz ez a szemlélet, lebecsülését a zömében jóérzésű százezreknek, sőt millióknak. De menjünk tovább! Ellopták a szombat esténket is. A Patt Garrett és Billy, a kölyökkel, ezzel az amerikai cégjelzésű, az utánérzések miatt elviselhetetlen alkotással is. Ebben a riasztó környezetben még az olasz Az óriás nyomozó is üdítő színfoltnak hatott. Pedig hát ez a vállalkozás égnyire messzire esik a remekművek világától. Meddig tarthat ez? Sajnos, nem rajtunk múlik, de az illetékeseknek illene már ráébredniük, hogy bennünket szolgálnak. Fizetünk is érte. Ráadásul nem keveset. Teljesítsék hát kötelességüket. Minél gyorsabban! Pécsi István Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Az álmok holdfényből szőtt köpenyében Megszületése óta sokféleképpen értelmezték Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát. Mint minden remekmű, ez is kimeríthetetlen lehetőségét adja az elemzésnek. Tekintették már ezt a művet könnyed tündérjátéknak éppúgy, mint valamiféle ösztönmélyet föltáró vad tombolásnak. Azt hiszem, azért is kínálja erre a lehetőséget, mert alkalomra készült darab, amely — éppen szerzője zsenialitása miatt — alakítható a megírása óta eltelt mintegy 400 év szinte valamennyi konkrét helyére és idejére. Az egri előadás magaban hordozza az eddigi elképzelések értékeit, de nem áll meg azok ösz- szegzésénél, hanem egy új minőséget igyekszik teremteni. A rendező, Gáli László a Szentivánéji álomban meglévő ellentmondásokat, következetlenségeket újgy oldia föl, hogy szinte az egesz cselekményt a tudat belsejébe helyezi. Lehetőséget kínál erre az, hogy nemcsak az álom, hanem az ébrenlét is az emberi elme állapota: szinte elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. Ilyen megközelítésből építette föl a társulattal ezt a vígjátékot, amelyből ezért igen érdekes bemutató született. Mert nemcsak abban újszerű az egri Szentivánéji álom, hogy bizonyos szerepeket összevont a rendező. Már játszották is így a darabot, mert nem sok agyafúrtság kell ahhoz, hogy a színreállító kitalálja: Theseus és Oberon vagy Hyppolyta és litánia alakja azonos színeszekkel is megformálható. Sőt, ha nem elég nagy a társulat, kifejezetten „takarékos” is ez a megoldás. Itt azonban másról van szó. Minden, ami velünk történhet, ébren és álomban is átélhető, teljes egésszé éjszaka és nappal együtt tesz bennünket. Ezért felesleges különbséget tenni a tündérkirály és a világi uralkodó között. Nem kettőzi meg a világot Gáli László olvasata: mi válunk benne kétarcúakká. A nappali világosságban még talányosabbak, érthetetlenebbek, mint az éjszaka homályában, amikor a létezés örömének törvényei bölccsé tehetnek bennünket. Holdfényből szőtt köpönyeget Shakespeare, amelyet az egri előadásban a Theseust és Obe- ront játszó Blaskó Balázs egyszerű mozdulattal fordít ki. Bár az első mondatokból az derül ki, hogy csak négy nap múlva lesz újhold, a szöveg szerint minden éjszakai égi társunk buja fényében tündököl. Következetlenség volna ez? Shakespeare sokat adott a részletekre, ezért ez is inkább a Gali-féle megoldást támasztja alá: itt belső fényességről van szó, a Holdésaz ember misztikus kapcsolatáról. Sajátos a mű felépítése. Mintha a középkori misztériumjátékok hármas tagolását hordozná magában, amelyekben egymás fölött húzódott a menny, a föld és a pokol. Azzal, hogy itt két szint eggyé olvadt, a hangsúlyok némileg eltolódtak. A mesteremberek, a dilettánsok együgyű téblábolása még nagyobb jelentőséget kapott, ahogy az Obe- ron-Theseus szintjén élők zűrzavara is. Felborult az ősi egyensúly, már nem biztosítja valami égi kiegyenlítő erő azt. A feszültség nyilvánvaló: a dolgokat eszükkel és érzelmeikkel egyaránt megélők kerülnek szembe itt az ösztönlényekkel. S ennek a tetőfoka Titánia (Losonczy Ariel) és Zuboly (Csendes László) képtelen, mégis mindent elsöprő szerelme. Az első felvonás végén virágszirmokban úszik a színalatt Theseus, s emlékezni kezd a szerelmi tébolyra Hyppolyta. Ezzel a megoldással dramatur- giailag is továbblépett a sablonon a rendező, mivel sokszor a darab hibájául rótták fel, hogy kétszer fejeződik be. A mesteremberek játékát sokan csupán „megfejelésnek” tartották, mivel úgy tűnt, hogy a mű cselekménye lezárult a szerelmesek egymásra találásakor. Itt megoldódni látszik ez a 400 éves feladvány: mivel a valódi ellentét Zuboly és Theseus-Oberon között húzódik, nem fejeződik be kétszer a darab. Voltaképpen le sem zárul, mert az ösztönvilág és az intellektus összeütközése nem feloldható. Csupán a kibeszélés katarzisa maradhat meg a nézőben: a szerző és a rendező nyíltan beszélt arról, amit még magunknak sem vallunk be. Ebben az előadásban Hyppo- lyta-Titánia, akit Losonczy Ariel formál meg, csupán tárgy. Az elérhetetlen nő, akit csak legyőzni, megalázni tud a férfi, világi fejedelemként és tündérkiralykent egyaránt. A színésznő értően alakiba ezt a szerepet, alázattal szolgálja a gondolatot. Valóban szolga itt Puck is, akit Sziki Károly jelenít meg. Nem növi ki magat főszereplővé, mint gyakorta előfordul a Szentivánéji álom értelmezéseknél. Fegyelmezett, jól illeszkedik az egységes csapatmunkába. A szerelmeseket Román Judit, Radó Denise, Tunyogi Péter és Fésűs Tamás állítja elénk. Közülük Román Judit emelkedik ki, aki igyekszik színeket vinni Hermia figurájába, pedig szükségképpen kevesebb figyelem irányul ezekre az alakokra, mint egy másfajta értelmezésben. A mesteremberek megformálása telitalálat, Venczel Valentin, Pálfi Zoltán, Balogh András, Vízi György és Bakody József valósággal lubickol szerepében. Epizódszerepében hangsúlyos Somló Ferenc is. Kastner Péter díszletei és Hruby Mária jelmezei megfelelő keretet szolgálnak annak a rendezői elképzelésnek, amely egy izgalmas Szentivánéji álmot teremtett. ízig- vérig mai, szinte naphoz kötötten „alkalomra írt” ez a 400 éves mű az egri színpadon. Gábor László Blaskó Balázs (Theseus- Oberon) és szolgája, Sziki Károly (Puck) pad. A darab csúcspontját formálja meg színpadi eszközeivel ebből az együttlétből Gáli László, s Titánia még Hyppolyta korában is emlékezik erre a féktelen szeretkezésre. Sajnos, csak villanásokat tudunk visszaadni a darab gazdagságából és a feldolgozás sokoldalúságából. így minden gondolat újabbat szülhet, minden szempont egy következőt hozhat elő bennünk. Egy biztos: nem egy fél kézzel színre állított, rutinból született, hanem kiérlelt, hosszasan átgondolt az előadás. Olyan Szentivánéji álom ez, amely szorosan kapcsolódik Gáli László előző Snakespeare-rendezésé- hez, a Vízkereszthez is. Mind a jellemek rendszerében, mind a színpadképben találhatunk ösz- szefúggéseket. A legnehezebb Blaskó Balázs feladata, akinek voltaképpen az eljátszhatatlant kell megjelenítenie. Azt az embert, akinek tudatában lezajlik ez a történet. Különös módon éppen ellentmondásaiban ábrázolja pontosan az Oberon-Theseus kettősséget és azonosságot. A nappali világosságnál elviselhetetlenül okoskodó, önhitt és esendő, míg az álom természetes örvényében bölcs, higgadt és igazságos. Tehát éppen a fordítottja annak, amilyennek ezekben a közegekben hétköznapi ésszel gondolnánk. így kap értelmet az a gonosz játék, amelyet Titánia-Hyppolytával űz: tudván tudja, hogy a szamárfejű Zubolyhoz micsoda ősi vonzás taszítja az asszonyt. A varázslatos virág nedve, amelyet a tündérkirálynő szemébe csöpögtet, csupán megnyitja az ösztönök Pandora-szelencéjét. Az igazi konfliktus itt voltaképpen közte s Zuboly között feszül. Mindketten a saját világuk irányítói, s vetélytársai egymásnak Titánia-Hyppolyta szemében. Csendes László így válik a darab másik kulcsfigurájává. Egyébként is hálás szerepe, mert nagyon sok kabaréelemet hordoz. De Csendes megérezte, hogy itt többről van szó, vérbeli dilettánsként és ösztönlényként is megkarcolja a gondolkodó emberek világának üvegfalát. Gesztusai, kérdései pimaszul a lényegre irányulnak. Annyira, hogy fel-felpattan az előadás Bumfordi előadásukra készülnek a mesteremberek
