Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

HÍRLAP, 1991. február 19., szerda PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ 9. Adótanácsadó (Folytatás a 7. oldalról) 1-jétől megszűnt. Ezek a jöve­delmek a nyugdíjjal azonos adó- kedvezményt élveznek a (108 ezer forintos kedvezmény nél­kül). Ez azt jelenti, hogy a jöve­delem megállapítása során figye­lembe kell őket venni, de a rájuk eső adót nem kell megfizetni. Az üdültetési hozzájárulás — akár pénzben, akár természet­ben nyújtják azt — adóköteles. Az üdülés ára alatt vagy a beuta­ló megvásárlási költségét (ami­kor pl. a munkáltató, az érdek- képviselet mástól vásárolja meg a beutalót) kell tekinteni, vagy — a saját üdülőben történő üdülte­tés esetén — a számviteli szabá­lyok szerint megállapított ön­költség az az összeg, amely a ma­gánszemély jövedelme. A belföl­di gyógyüdültetés (orvosi beuta­lással) mentes az adó alól, vala­mint az az érték is, amelyet az Üdülési és Szanatóriumi Főigaz­gatóság juttat. A szociális segélyek közül csak azok mentesülnek az adó alól, amelyeket az állami szociá­lis rendszer keretében nyújtanak, vagy az önkormányzat juttat. A lakásvásárláshoz, építéshez, fel­újításhoz, a lakásbérleti jog meg­szerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói, helyi ön- kormányzati támogatás és szoci­álpolitikai kedvezmény adó­mentes maradt. Adómentes a la­kásvásárlási hitel jogszabály alapján elengedett része, vala­mint a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hitel- törlesztési támogatás. (A kor­mányrendeleten alapuló OTP- tartozások elengedése tavaly is, ez évben is adómentes.) A társa­ság vagy a munkáltató által elen­gedett olyan hitelek összege után, amelyek nem jogszabályon alapulnak a magánszemélynek a hitel elengedésének évében adót kell fizetnie. Megmaradt a lakásbérleti jog lemondásáért kapott térítés adó- mentessége. Megszűnt 1992. évtől a mun­káltató által viselt (átvállalt) al­bérleti és szállásdíj havi 4000.- Ft-ig teijedő adómentesség. (Ki­véve fegyveres erőket, testülete­ket, rendőrséget és a rendészeti szerveket a hivatalos állományú tagok esetében.) Adómentes a munkáltató által természetben biztosított étkezte­tés. Az étkeztetés pénzbeni meg­váltása teljes egészében adókö­teles. A havi 800 Ft-os adómen­tesség tehát megszűnt. (Termé­szetben nyújtott étkeztetésnek kell tekinteni, amikor a munkál­tató olyan bont, utalványt, jegyet ad a dolgozónak, amely vendég­látóipari egységben kizárólag ét­keztetésre váltható be.) A munkáltató által természet­ben nyújtott munkaruha, forma­ruha és védőeszköz adómentes. Ezek pénzbeli megváltása vi­szont teljes egészében adóköte­les. Amennyiben a munkaruhát a cég pénzéből elszámolási köte­lezettség mellett vásárolja meg az alkalmazott, azaz a cég nevére szóló számlát a cég számolja el saját költségei között, úgy az ilyen összeg a magánszemélynél nem bevétel, nem adóköteles. Az egyenruha pénzbeni megtérí­tésének adómentessége megma­radt. A tartósan külföldön foglal­koztatott részére fizetett deviza- ellátmány, valamint az ehhez kapcsolódó kiegészítő juttatás adómentessége változatlan. A vagyonszerzési illetékköte­lezettséggel járó érték megszer­zése általában adómentes. Kivé­ve a gépjármű és a pótkocsi for­májában, valamint az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseré­jéből szerzett vagyoni értékeket. A társadalmi szervezettől, to­vábbá a vetélkedők és a verse­nyek dijaként kapott tárgyjuta­lom értékéből az alkalmankénti 5000 Ft-ot meg nem haladó ösz- szeg adómentes. (Nem tekinthe­tő tárgyjutalomnak az értékpa­pír, a biztosítási kötvény, a taka­rékbetét, a vásárlási utalvány — kivéve a könyvvásárlási utal­ványt —, a nemesfémtárgy és az ékszer.) Az ingó vagyontárgyak nem üzletszerű értékesítéséből szár­mazó jövedelemnél az évi 100 ezer forintos adómentesség meg­maradt. Megszűnt viszont a ta­lálmány ellenértékének első százezer forintja utáni adómen­tesség. 4. És mi számít valóban adó­mentesnek? A KST-betét, az iskolai taka­rékbélyeg, az átutalási betét­számla, a Iátraszóló takarékbe­tét, a látraszóló csekkszámlabe­tét (ide nem értve az egyéni vál­lalkozó vállalkozási bankszámlá­ját), a devizaszámla kamata (!), valamint az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbe­tét kamata, ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bő­vítésére használják fel. Az 1988. I.l-jét megelőzően kibocsátott kötvény és vagyon­jegy kamata, illetőleg osztaléka továbbra is adómentes maradt. 1992. évtől adómentes a Kos- suth-dijhoz, a Széchenyi-dijhoz, az Életmentő-emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend és Erdemkereszt tárgyi formája, a honvédelmi miniszter, a belügy­miniszter és a nemzetbiztonsági szolgálatot felügyelő miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű) értékéből a Kos- suth-dijjal járó pénzjutalom 1/10 részét meg nem haladó ösz- szeg. A jogszabályban, vagy az 1987. január 1. napjától megálla­pított természetbeni juttatás — ide értve annak pénzbeni meg­váltását is — 1989. VII. 1. napja előtt természetben megállapított mértéke mentesül az adó alól, a háztáji és illetményföld juttatás­sal együtt. Változatlanul a falusi turizmussal kapcsolatos évi 300 eFt árbevételig teijedő adómen­tesség. Az ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházásából szár­mazó jövedelem tíz éves adó- mentessége csak azokban az ese­tekben érvényesül, ahol az érté­kesített ingatlan, vagy vagyoni értékű jog megszerzése 1982. ja­nuár 1-je előtt történt. Önálló és nem önálló jövedelmek 5. A törvény különbséget tesz önálló és nem önálló, valamint egyéb tevékenységből származó jövedelem között. Mit jelent ez a három kategória? Nem önálló tevékenységből származó jövedelem a munkavi­szonyból, az országgyűlési kép­viselő tiszteletdíj ából, a társas vállalkozás tagjának tagsági vi­szonyából származó jövedelem. A nem önálló tevékenység bevé­telének egésze jövedelem, ami nem jelenti azt, hogy ha ilyen jö­vedelmet az összjövedelmet csökkentő tételekkel (pl. az ún. havi gyermekkedvezménnyel) nem lehetne mérsékelni. Nem része egyébként az ilyen bevétel­nek a tevékenységgel összefüg­gésben kapott költségtérítés. Az olyan típusú jövedelem- szerző tevékenység, amely a nem önálló tevékenység körén kívül esik, a személyi jövedelemadó szempontjából önálló tevékeny­ségnek tekintendő. (Nem sorol­hatók ide a tőkejövedelmek, hi­szen ezeknél nem a tevékenység a meghatározó, hanem a tőkeho­zadék.) Az önálló tevékenységből — pl. szellemi tevékenységből, in­gatlan hasznosításból, egyéni vállalkozásból — származó be­vételnek a tevékenység gyakor­lásával kapcsolatban felmerült, igazolt és elszámolható költsé­gek levonása után fennmaradó rész a jövedelem. Az önálló tevé­kenységből származó bevétel megállapítására tehát főszabály­ként az ún. tételes költségelszá­molás elve érvényesül. Kivétel e főszabály alól: — Annak, aki nem kíván a té­teles költségelszámolással élni bevétele, amelynek része a költ­ségtérítés is, 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Az, aki a jövedelem megállapításának ezt a módját választja, valame­lyik, önálló tevékenységből ere­dő jövedelme meghatározására, annak valamennyi önálló tevé­kenységéből származó jövedel­mét így kell kiszámítani. Ameny- nyiben tehát az ingatlan bérbe­adás jövedelmét egy magánsze­mély a 90 százalékos jövedelem- hányad alapján veszi figyelembe, úgy annak az egyéni vállalkozá­sára, vagy a mezőgazdasági kis­termelői tevékenységére is ezt a módszert kell alkalmazni. — A mezőgazdasági kister­melő (ilyennek minősül, aki a sa­ját gazdaságában gyakorolja a törvényben felsorolt tevékenysé­gek valamelyikét és árbevétele nem haladja meg a 2 millió forin­tot) a jövedelme meghatározásá­ra továbbra is alkalmazhatja az ún. diktált jövedelem tartamot. Eszerint az élőállatok tenyészté­se és állati termékek előállítása esetén a bevétel 10 százaléka, minden egyéb esetben 30 száza­léka tekitendő jövedelemnek. Költség legfeljebb a bevétel erejéig számolható el, kivéve az egyéni vállalkozást. Az egyéni vállalkozó az adóköteles jöve­delmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységgel kap­csolatban a bevételt meghaladó­an felmerült költségeket, azaz a veszteséget a következő öt év egyéni vállalkozói bevételével szemben számolhatja el. Az egyéb bevételek egésze jö­vedelem. Ilyen különösen a mun­kanélküli-járadék és -segély, a gyed, a nyugdíj vagy pl. a szak- szervezet által adott pénzbeli jut­tatás, a tőkejövedelmek. Jövedelemtípusok 6. Az egyes jövedelemtípusok­ra más és más szabályok érvénye­sek. melyek ezek például a mező- gazdasági kistermelők esetében? A mezőgazdasági kistermelő — és nem a család, mint a koráb­bi években — kistermelésből származó évi 750 ezer forintot meg nem haladó bevétele adó­mentes, ha a bevételből a jöve­delmet a törvényben meghatáro­zott ún. diktált jövedelemhá­nyad (10,30 %) alapján határoz­za meg. A mezőgazdasági kistermelő választhatja a jövedelme megál­lapítására a tételes költségelszá­molást. Ebben az esetben az e te­vékenységből származó jövedel­mét 150 ezer forinttal mérsékel­heti. Nem illeti meg ez a kedvez­mény azt a kistermelőt, aki a jö­vedelmét a törvény által diktált hányadban (10 és 30 %) hatá­rozza meg. Abban az esetben, ha a bevé­tel részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 750 ezer forintos részt arányosan kell figyelembe venni az állattenyésztés és a nö­vénytermesztés között. A mező- gazdasági kistermelésnek a jövő­ben is azt a tevékenységet tekint­jük, amelyet munkaviszony ke­retén kívül végez a magánsze­mély. A törvény a Mezőgazdasá­gi Termékek Jegyzéke (METJ) és az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) besorolási számaival jelöli azokat a konkrét tevékenysége­ket, amelyek adózási szempont­ból a mezőgazdasági kistermelés kategóriába sorolhatók. A kistermelőnek saját (bérelt) gazdaságában kell végeznie a te­vékenységét. További feltétel, hogy az árbevétel az évi kétmillió forintot ne haladja meg. (Ebben az esetben már az egyéni vállal­kozói kategóriába kerül a ma­gánszemély.) A mezőgazdasági kistermelő az általa fizetett földadót a mező- gazdasági kistermelésre eső adó­ból levonhatja. A kistermelésre eső adót lineáris összefüggésben kell megállapítani, ami annyit je­lent, hogy a kistermelésre eső adó az összes személyi jövede­lemadónak az a hányada, ameny- nyi az összjövedelemből a mező- gazdasági kistermelés jövedel­me. A földadóval kapcsolatos kedvezmény egyébként a mező- gazdasági tevékenységből szár­mazó jövedelem esetében is fennáll. Ez bővebb fogalom, minthogy az említett kistermelé­sen kívül idetartozik a más nö­vénytermesztésből, valamint az ezzel kapcsolatos egyéni vállal­kozói tevékenységből származó jövedelem is. 7. És ha valaki szellemi tevé­kenységből származó jövedelem- bőiéi? Szellemi tevékenységet folytat az a magánszemély, aki eredeti jogosultként — a származékos jogosult pl. az örökös nem minő­sül ilyennek — találmány értéke­sítésből szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból, valamint egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből szerez önálló tevékenységből jövedel­met. A jövedelem kétféleképpen határozható meg, vagy 10 száza­lékos költséghányad érvényesí­tése mellett a bevétel 90 százalé­ka a jövedelem, vagy a bevétel­ből az annak elérése érdekében közvetlenül felmerült, igazolt és törvény által elismert költsége­ket le kell vonni, s a különbözet a jövedelem. Mindkét számítási módnál az e tevékenységből származó jöve­delem legfeljebb 100 ezer forint­tal csökkenthető. Az összjöve­delmet csökkentő kedvezmény azonban csak az önálló szellemi tevékenység jövedelméből vehe­tő igénybe, más jövedelem — forrásra nem vihető át és csak ab­ban az esetben, ha a magánsze­mély nem alkalmazza az ún. át­meneti szabályt. Fontos szabály, hogy nem illeti meg ez a kedvez­mény azt sem, aki a szellemi te­vékenységet vállalkozói igazol­vány alapján gyakorolja. Az önálló szellemi tevékeny­ségből származó bevétellel szemben magasabb költség (veszteség) nem számolható el, kivéve az értékcsökkenési leírás összegét. A költségfajtákat nem határozza meg tételesen a tör­vény, általános szabály az, hogy a költség az a kiadás, amely a be­vételszerző tevékenységgel köz­vetlen összefüggésben merül fel, az adott tevékenység folytatása és kizárólag a bevétel megszerzé­se érdekében. A személyes kiadások nem minősülnek költségnek. Nem számolható el költségként a nem jövedelemszerző tevékenység kapcsán vagyontárgy beszerzé­sére, fenntartására, üzemelteté­sére, felújítására, karbantartásá­ra fordított kiadás. Nem költség a hitel törlesztésére fordított ösz- szeg, a jogszabály megsértéséből keletkező befizetés — kivéve az önellenőrzési pótlékot —, a kö­telezettség nélkül nyújtott aján­dék, a befizetett nyugdíj járulék, a földadó és a szja sem. 8. Építményhasznosítás, in­gatlan-bérbeadás. Sokan a jöve­delemszerzésnek — jövedelem­kiegészítésnek — ezt a módját vá­lasztották. Rájuk milyen szabá­lyok érvényesek? Korábban hetven vagy nyolc­van százalékos diktált jövede­lemtartalmat is választhatott az építmény hasznosítója a tételes költségelszámolás helyett, de az épület után nem alkalmazhatta az amortizációs lehetőséget. 1992. I. 1-jétől lehetővé válik a hasznosított építmény érték- csökkenésének költségkénti el­számolása. A törvény területi és időarányos amortizációs leírást engedélyez. Területarányosság alatt azt kell érteni, hogy az egész ingatlanból mekkora területet hasznosít a tulajdonos (haszon- élvező), az időarányosság alatt pedig az éven belül a hasznosítás időtartamára eső százalékot kell tekinteni. Természetesen az épít­ményhasznosítás jövedelménél is alkalmazható a tételes költ­ségelszámolás helyett a bevétel 10 százalékának megfelelő költ­séghányad. A költségtérítés itt is a bevétel része. Egyéni vállalkozók 9. Ki számít az új adótörvény értelmében egyéni vállalkozó­nak? A szja-szempontból nemcsak az egyéni vállalkozói igazolvány­nyal rendelkező magánszemélyt tekintjük egyéni vállalkozónak, hanem azt is — aki az erre vonat­kozó külön jogszabály szerint egészségügyi és szociális vállal­kozást folytat, aki a korábbi jog­szabályok szerint kisiparosnak vagy magánkereskedőnek minő­sül, vagy a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üze­melteti, az egyéni ügyvédi tevé­kenységet folytató magánsze­mély, a mezőgazdasági kisterme­lést végző magánszemély, akinek az e tevékenységéből származó árbevétele az évi kétmillió forin­tot nem haladja meg, a közjegye ző. Egyéni vállalkozás esetén is a jövedelmet úgy állapítjuk meg, hogy a bevételből le leli vonni az annak megszerzése érdekében felmerült, igazolt költségeket. A bevételt meghaladó kiadást, a veszteséget az egyéni vállalkozó előre elhatárolhatja az elkövet­kezendő öt adóévre. Az egyéni vállalkozásból szár­mazó bevétel havi ezer forinttal csökkenthető akkor, ha az egyé­ni vállalkozó szakmunkástanu­ló-képzést folytat, vagy leg­alább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazottat foglalkoztat. A bevételekre, az elszámolha­tó költségekre, valamint az ezek­kel összefüggő nyilvántartási és bizonylatolási rendszerre vonat­kozó előírásokat a személyi jöve­delemadó törvény mellékletei tartalmazzák. 10. Eddig a kétezer forint alatti kifizetések 20 százalékos adó­kulccsal adóztak. Most mi számít „kis összegűnek” és mi lett a 20 százalék sorsa? Az egy szerződés alapján kifi­zetett, háromezer forintot meg nem haladó, önálló tevékenység­ből származó kifizetésre alkal­mazható az új törvénynek az a rendelkezése azzal, hogy a forrás­adó mértéke negyven százalék. A törvény a korábbi időszak­hoz hasonlóan megengedi a ma­gánszemélynek az összevonás, illetőleg a forrásadózás közötti választási jogát. Egyéb jövedelmek 11. Nem árt megismerkedni egy új kategóriával, amit a tör­vény egyéb jövedelem címen érint. Mi tartozik ebbe a csoport­ba? (Folytatás a 10. oldalon) Vállalkozni pedig szükséges Ha gépész, akkor — üzlettulajdonos? Mi lehetne más egy gépipari szakközépiskolát végzett fiatalember, mint egy barkácsbolt tulajdonosa. Vagy ez manapság még Gyön­gyösön sem egészen így szokás? Ezt nem tudom biztosan. De azt igen, hogy mostanában már semmin sem szabad meglepődni, mert akkora változások történnek civil életünkben is. Egy ilyen kisebb méretű földmozgással foglalkozom most én is. — Egy reggelfelébredt, s hom­lokára ütött és mondta: Hopp, megvan, nyitok egy barkácsbol- tot? — Majdnem így történt. De annyi előzmény tartozik még hozzá, hogy a bátyámnál jártam Veszprémben, aki elvitt magával Balatonfüredre, egy ottani, jó nevű barkácsboltba. Csinálni akart magának egy bútort. A hozzá való anyagot ott vette meg. Mindez felkeltette az én érdeklő­désem is, és elkezdtem faggatni az üzlet tulajdonosát, aki nagyon készségesen válaszolgatott ne­kem. — Tehát: érettségi, barkács­bolt és Balatonfüred? — Nem egészen. Évekig dol­goztam a szakmámban a kitérő­gyárban. Aztán önálló kisiparos, takarító lettem. Másfél évig jó is volt ez, de az adóval megfojtot­tak. Ezért jött az a bizonyos homlokra ütés: barkácsboltos le­szek. — De ehhez nem csak áru kell, hanem üzlethelyiség is. A takarí­táshoz viszont csak egy veder, egy létra és egy szivacs. Tehát...? — Apámék segítettek. A Só­ház utcai házunkban egy kis he­lyiséget átengedtek nekem, ab­ból lett a bolt. — Gondolom, a rezsi így nem volt túlságosan sok. Igaz? — Hát persze! De eleinte nem is nagyon kerestem a bolton. Ve­vő sem nagyon nyitott rám, és áru sem volt túlságosan sok. Nemegyszer úgy hoztam meg valamit, hogy semmi hasznom nem maradt rajta, de a vevő igé­nyét ki kellett elégítenem, hogy hírét vigye az üzletemnek. — Most pedig a város köz­pontjában vagyunk. Nem kis kü­lönbség a rezsi szempontjából sem. — így van. A megnövekedett kiadásaim miatt emelnem kellett néhány százalékkal az árakat is. De még mindig kedvezőek ezek. — Ki az anyagbeszerző? — Én magam. — Én valahányszor erre járok, mindig ezt az ifjú hölgyet látom bent, az üzletben. — Ő, Márta Edina csak az életben a társam. Itt csak besegít. — Melyikük a jobb eladó? — Ő — mutat a tulajdonosra, Gyenes Szabolcsra a hölgy. — Pedig maga tud szívélye­sebben mosolyogni. Nem? — Az emberek viszont azt hi­szik, hogy egy nő nem érthet úgy a barkácsdolgokhoz, mint egy férfi. — Edina, maga is kereskedő? — Megvan a boltvezetői vizs­gám — kapom a választ. Az elmondottakból kiderül­het, hogy a gyöngyösi barkács­bolt tulajdonosa és életének a társa még nagyon huszonéves. Nem meglepő tehát, hogy ők is kedvet kaptak a bútoruk saját kezű elkészítéséhez. így barká­csolt össze kezdetben egy szoba­berendezést Szabolcs. — De az már nincs meg — tet­te hozzá kicsit sajnálkozva. De az is lehet, hogy ezt a szomorkássá- got csak én gondoltam hozzá a szavaihoz. — Már kicseréltük. — Hadd kérdezzem meg: Ho­gyan lehet megélni egy barkács- boltból? — Tisztességesen. De figyelni^ kell arra is, hogy az ember tudja, ’’ mit keresnek a vevők. Ha ez pil­lanatnyilag nem kapható a bolt­ban, megyek érte és meghozom. De szükség van újabb ötletekre is. Legutóbb csináltunk egy kis­bútor-akciót. Jól sikerült. — Hitelre lehet itt vásárolni? — Nem. Még a kezdetben tör­tént, hogy az egyik vevő mondta: jaj, nincs nála elég pénz, majd mindjárt hozza, csak hazaszalad. Azóta is jön. — Hogyan képzeli a jövőjét? — Megmaradok ebben a szakmában. Csak az a baj pilla­natnyilag, hogy egyre kevesebb az emberek pénze. Karácsony előtt még csak-csak volt forga­lom, de azóta...! De az üzlet már csak ilyen: bízni kell a jövőben. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents