Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

8. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP. 1991. február 19., szerda Kádár Béla a magyar külgazdaság • i / /r ~m • •• //• / //i jelenéről, jovojerol: (Folytatása 7. oldalról) delmi kapcsolatokat nem pótol­hatják a visegrádi együttműkö­dés országaival, vagy más kelet­európai kapcsolatokkal. Cseh- és Szlovákia, Lengyelország ta­valy együttesen a magyar összki- vitelneíc alig 4 százalékát vette fel. A második világháború előtt is ez az arány 10 százalék felett volt már! — Hogyan fogadta a nemzet­közi pénz világ a magyar változá­sokat, az átalakulást? — Ez többszakaszú folyamat volt. Két évvel ezelőtt kialakult egyfajta bizonytalanság az új kormányzattal szemben, bizal­matlanul fogadták az átalakulási elképzeléseinket. „Megrendült a hitelképességünk, a bizalom az új magyar kormány iránt” mondták sokan, s azt próbálták bizonyítani, mintha a nemzetkö­zi pénzvilág mértékadó szemé­lyiségei csak a régi partnereikkel lettek volna hajlandók továbbra is együttműködni. Hamarosan kiderült, hogy ez nem így van, té­vedtek a jósok. De az átalakulás nem volt könnyű, menekült a tő­ke egy része, különösen a rövid lejáratú hitelek egy részét vonták ki Magyarországról 1990 első felében. Nem könnyítette meg a helyzetünket! Akkoriban a devi­zatartalékaink alig érték el a 800 millió dollárt, ma csaknem 4 mil­liárd van a „kasszában”. Ennyit gyűjtöttünk az elmúlt 20 hónap­ban, s ezzel mérhető a magyar gazdaság mai nemzetközi pénz­ügyi tekintélye. Pontosan fizet­tük az adósságainkat, megőriz­tük a hitelképességünket. — Szeretném ismét Önt idéz­ni. A napokban úgy nyilatkozott, hogy a Kelet- és Közép-Európá- ba telepedet mintegy 5 milliárd dollárnyi működőtőkéjének több minta fele hozzánk került. Ez azt jelenti, hogy nálunk biztonság­ban érzi magát a befektető? — A korábbi rendszer kezdet­ben tiltotta, aztán megtűrte, majd támogatta a külföldi tőke letelepedését. 1972-ben hozták az első támogató intézkedéseket, akkor alakultak az első vegyes vállalatok. 1988-ig mindössze 600 vegyes vállalat alakult az or­szágban, 1990 elejére már 1200, az év végére 5000 lett belőlük. 1991. végére 11 ezer nyugati vál­lalkozó találta befektetésre érde­mesnek a magyar piacot. Még néhány adatot hadd emh'tsek a nagyságrendeket illetően 1972- 88 között — tizenhét év alatt — mindössze 300 millió dollárt fek­tettek be nálunk, 1989-ben — egy év alatt — 250 millió jött be, 1990-ben több mint 900 millió, tavaly pedig már összesen 1,4 milliárdot invesztáltak be ná­lunk. Az idei év első hónapjában 200 millió dollárnyi működőtö­ké érkezett. Ennyit a bizalomról. — Kik és mibe fektették be ezt a pénzt? — A leggyorsabban — 1972 és 1988 között — a német és osztrák befektetők „ébredtek”, akkoriban a befektetések 40-50 százaléka tőlük származott. 1990-91-ben már az amerikaiak is erősen érdeklődtek irántunk, elsősorban a nagy, multinacioná­lis cégek fordultak a magyar piac felé. A General Motors, a Gene­ral Electric, a Ford és a többiek — a komoly vállalati stratégiával rendelkező üzemek — nemegy­szer számillió dollárnál is na­gyobb összeget invesztáltak ná­lunk. Úgy tűnik, e közép-euró­pai térségben nálunk építik ki re­gionális termelőközpontjaikat. Jelenleg az amerikai befektetők aránya eléri a 35-40 százalékot, 15-15 százalék az osztrák és né­met érdekeltség, csaknem ugyanennyi a franciáké, őket a svédek, az angolok, az olaszok, a svájciak, a kanadaiak, a japánok és a hollandok követik. De a nemzeti jelleget nem hangsú­lyoznám túlzottan, hiszen a mai összefonódó világban az sincs ki­zárva, hogy egy német telephe­lyű cég mögött máshonnan szár­mazó tőke áll. — Mibe, milyen ágazatokba fektetnek be ezek a vállalkozók? — A hetvenes-nyolcvanas években a kis vegyes vállalatok minimális külföldi tőkével ala­kultak, mintegy tandíjként fek­tették be nálunk, megtapasztalni egyrészt a reformszocialista piac működését, másrészt rajtunk ke­resztül igyekeztek bejutni a KGST-piacra. Voltak közöttük spekulánsok, szerencselovagok is, mert a tőke nem a termelő szférát, hanem a kerskedelmet részesítette előnyben. Mára ez is változó, hiszen a működőtőke 60 százaléka az iparba került, egyö­töde az idegenforgalomban, a többi pedig a kereskedelmi, pénzügyi szférában kereste a le­hetőségeket. Az iparon belül az élelmiszeripar a legnépszerűbb. Ez is azt mutatja, hogy a nemzet­közi tőkebefektetők már felis­merték, Magyarország versenye­lőnyei a jó minőségű élelmiszer- termelésben, illetve feldolgozá­sában aknázhatók ki a legjob­ban. A motiváció is változott: nem Magyarországról akarják meghódítani a volt szovjet pia­cot, sokkal inkább a környező országokat, igényeit vették cél­ba, illetve az EK társulási szerző­dés nyomán már nem egy alig 10 és fél milliós ország szűkös belső piacát jelentjük csak, hanem a mintegy 400 milliós európai piac szerves részévé lettünk. — Ön is említette, kezdetben előszeretettel választottak minket vadászterületüknek a szélhámo­sok, a gazdagodni vágyók. Ma is így van még? — Kóbor szerencselovagok, vetés nélkül aratni kívánó ügyes­kedők persze a világ minden ré­szén találhatók, mesterkedései­ket csak a jó gazdaságpolitika korlátozhatja. De nem is ezek­nek a „vállalkozóknak” a jelen­léte a jellemző. Többségben van­nak már az úgynevezett szakmai, stratégiai befektetők — ilyenek a nagy multinacionális vállalatok — amelyek az általuk művelt te­/IMPER r7UZLETHÁZ\| Szenzációs hűtővásár az AMPER üzletházban február 29-ig! HB 160** HB 240** H 125 FT H 230 ETF H 280/60 H 300/115 F 200 ET F 300 ET 16.900, ­19.600, ­21.900, ­32.900, - 28.500,- 38.300,­30.600, ­35.900, ­helyett helyett helyett helyett helyett helyett helyett helyett 15.900, ­17.900, ­19.900, ­29.900, ­25.900, ­34.900, ­27.900, ­32.900, ­V Cím: Gyöngyös, Szent Bertalan u. 2. Telefon: 37/12-085 mieten vállalatokat alapítanak, vagy vásárolnak, s ezeket bekap­csolják a nemzetközi termelési és értékesítési hálózatukba. Persze ezen a területen is vannak, akik csak a konkurenciát akarják ki­ütni, de ebből nem szabad általá­nosítani. A befektetők harmadik típusa pénzügyi befektető, aki a tőkehozadékától remél üzleti si­kereket. Ezen a téren vannak a legnagyobb gondjaink, hiszen egy mélyponton lévő gazdaság­ban jó ha 1-2 százalékot fial a tő­ke és ez nem túl vonzó üzleti perspektíva. A megélénkülés, a fellendülés, a jövedelmezőségja­vulás ebben is változást hozhat, újabb forrásokat teremthet. Mindez együttesen a nemzeti össztermelésnek — a GDP-nek — négy százaléka volt tavaly, de ennél sokkal több tőkét egyetlen gazdaság sem képes tartósan és hatékonyan befogadni. Még va­lamit hadd tegyek hozzá: ez a helyzet új történelmi lehetőséget teremthet. Ha ugyanis sikerül el­mozdulnunk a gazdasági fellen­dülés irányába, akkor megnyíl­hat előttünk annak a perspektí­vája, hogy ismét Kelet-Közép- Európa pénzügyi, tőzsdei „al­központja” lehessünk. — Ön az előbb azt említette, hogy jelentősen bővítettük kivi­telünket a fejlett nyugati országos piacaira. Nincs ebben valami el­lentmondás: a magyar áruk so­káig eladhatatlanok voltak ép­pen a rossz minőségük miatt, üzemek mennek tönkre nap mint nap, piachiány okán ezrek kerül­nek utcára...? Miből fedeztük az exporttöbbletet? (Az össz-külkereskedelmünk tavaly visszaesett a keleti piac el­tűnése miatt, de a kapacitások több mint a felét át lehetett cso­portosítani, át lehetett állítani exportbővítésre. A dollárelszá­molású gépkivitel például 80 százalékkal bővült. A mezőgaz­dasági és élelmiszeripari kivite­lünk jól alakult, csaknem 2 és fél milliárdot hozott. Jól szerepeltek a magyar fogyasztási cikkek is, a textiláruk, a konfekció, a bér­munka, a bútoripari termékek. Szeretném aláhúzni: sokkal job­ban dolgoztak a külkereskedő­ink is, mint korábban bármikor, megszűntek a politikai előítéle­tek, a technikai diszkrimináció, számos kedvezményt kaptunk az EK- országokban, Amerikában is. A magyar gazdaság liberalizá­ciója is javította kerskedelmi esé­lyeinket: ahogyan nőtt az import szabadsága, úgy nőtt a belföldi verseny, javult a termékek minő­sége, eladhatósága. Az importált nyugati alkatrészekkel, részegy­ségekkel készült termékeink ver­senyképesebbnek bizonyultak a piacon, mint a korábbi kínála­tunk volt. 1990-91-ben a gazda­ság erőteljesen visszaesett, a mo­netáris szigor, a drága pénz poli­tikája is a külpiacok felé terelte a vállalkozókat. Ez is ott van az idei mérlegadatok mögött. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: milyen évet zár­tunk 1991-ben? Legutóbbi saj­tótájékoztatóján még csak arról tudott beszámolni, hogy az ex­port 10,2 milliárd dollár bevételt hozott. Merre billent a mérleg nyelve? — Szinte még „meleg” adattal szolgálhatok. 1991-ben 11,7 mil­liárd dollárért importáltunk — s ezt az adatot még nem mondtam el senkinek. Tavalyelőtt ez a szám alig haladta meg a 6,2 milli­árdot. Csaknem 80 százalékos a növekedés! Gyöngyös és Vidéke^\ Ipartestület vállalkozás- fejlesztésre gazdasági társaságot kíván létrehozni ipartestületi tagok részvételével. Kérjük tagjainkat szándékukkal keressék fel irodánkat 1992. március 6-ig. — Ezt úgy is érthetjük, hogy a tervezettnél nagyobb lett a külke­reskedelem mérleghiánya? — Ha mindent összevetünk 1,5 milliárd dollárral többet im­portáltunk, mint amennyire az export fedezetet nyújtott volna, de ebből csak 400 miliő dollár a tényleges hiány, ennyi terheli a fizetési mérleget. Mi ennek az oka? Jelentős a kivitelben a ma­gyar bérmunka aránya, amihez az anyag már itt van, amiért nem kell fizetni, másrészt a lízing, va­lamint a befektetések tőkeap­portja is a fizetési mérleghiányt csökkenti. Az év végén — no- vemberben-decemberben — az export nagyon meglendült, a ke­reskedelmi mérleghiány nem nőtt az utolsó két hónapban, sőt a tényleges deficit csökkent. Az év közepén 6-700 milliós deficit­tel számoltunk, ami végül is a ter­vezettnél jobban alakult. Igaz, ez magasabb annál, mint amennyit egy évvel korábban előre jelez­tek, de nincs okunk kétségbees­ni, a folyamatok végül is kedvező tendenciákat takarnak. — Ennek ismeretében mit vár 1992-től, az EK társulási szerző­dés életbelépésétől? — Sok újat nem tudok mon­dani ahhoz képest, amit már ősz­szel is elmondtam: az idei év for­dulópont lesz. Megáll a gazdasá­gi visszaesés, csökkenni kezd az inflációs ráta és beindul az össz- külkereskedelem növekedése. Tavaly még a keleti piac össze­omlását nyögtük, az idén az EK- megállapodas nyomán bővülnie kell a magyar összkivitelnek. Ami most kezdődik, az már nö­vekedés lesz, nem átcsoportosí­tás. Megkezdődik a tényleges bővítés, ami az év végére mar visz- sza fog hatni a termelésre is. Erre az évre még „csak” zérónöveke­dést várok, de 1993 már az élén­külés, 1994 a fellendülés éve le­het, s ezzel az európai integráló­dás, a felzárkózás korszaka is megkezdődhet. — Köszönöm a beszélgetést! Somfai Péter Ferenczy Europress Sokgyermekes családok A Központi Statisztikai Hiva­tal Népességtudományi Kutató Intézete kérdőíves felmérést ké­szített közel 3000 család köré­ben. A kiválasztott minta azokat a nagycsaládokat reprezentálta, amelyekben az anyák azonos év­ben szülték meg legalább harma­dik, vagy további gyermeküket. A kutatás foglalkozott e csalá­dok demográfiai jellemzőivel, a gyermekek nevelkedési körül­ményeivel, a családok lakáshely­zetével, anyagi helyzetével, és a családtagok egészségi állapotá­val. Elemezték a kutatók a sok- gyermekes anyák védekezési és családtervezési magatartását, valamint azokat a motívumokat, amelyek a megszokottnál na­gyobb számú gyermek vállalásá­ra ösztönözték őket. Végül vá­laszt kerestek arra vonatkozóan, hogy maguk az anyák miként vé­lekednek a sokgyermekes család előnyeiről és hátrányairól. Az eredményekből és tanulságok­ból összefoglaló tanulmány ké­szült, amely önálló kiadványban jelent meg. A kutatás egyértelműen bizo­nyította, hogy a sokgyermekes családok nem tekinthetők ho­mogén csoportnak; társadalmi, demográfiai jellemzőik, sőt gyer­mekvállalási magatartásukat be­folyásoló értékrendjük is jelen­tősen differenciált. Az eredmé­nyek tükrében alaptalannak tűn­nek mindazok a leegyszerűsítő megállapítások, miszerint a sok- gyermekes családok csak, vagy elsősorban cigányok, antiszociá­lisok, felelőtlenek. Úgyanakkor alaptalan a sokgyermekes szülők általánosítva egyoldalúan pozi­tív megítélése, piedesztálra eme­lése is. Kétségtelen tény ugyanis, hogy e családok gyermekszáma és a kutatás során róluk kialakí­tott kép között negatív előjelű kapcsolat mutatható ki: míg a három-, négy-gyermekes csalá­dok társadalmi-demográfiai jel­lemzőik az életvitelük alapján jól illeszkednek a társadalmi átlag­hoz, addig az ennél magasabb gyermekszámú családokra — a gyermekek számának növekedé­sével együtt — egyre nagyobb mértékben a társadalmi margi- nalitás jellemző. Az átlag azonban nem jelent, nem jelenthet általánosítást. A három-, négy-gyermekes csalá­dok között is találhatók deviáns családok, de az ennél magasabb gyermekszámúak között is van­nak olyanok, amelyekre igen po­zitív életvezetés, átlag feletti mu­tatók jellemzőek. Ezt példázza a sokgyermekes anyák iskolai vég­zettség szerinti megoszlása is. A gyermekszám emelkedésével növekszik körükben a kevéssé is­kolázottak vagy az iskolába nem jártak aránya, de a nagyon magas gyermekszámú családok között is jelen van egy magasan iskolá­zott, felsőfokú képzettséggel rendelkező réteg. Elsősorban ezekre a maga­sabb iskolai végzettségű, főként diplomás anyákra jellemző egy tudatos, az újabb és újabb terhes­séget gyermekszeretetből, csa- ládszeretetből, vallási megfonto­lásból elfogadó beállítódás. A gyermekek számát előre nem tervezők aránya az országos átlagnak mintegy négyszerese, s a soha nem védekezőké is há­romszor magasabb körükben, mint az országos átlag. A sokgyermekes családok je­lenleg is, és — nagy valószínűség­gel állítható — a jövőben is a tár­sadalom töredékét jelentik és fogják jelenteni, s nem várható tőlük az ország népesedési prob­lémáinak megoldása, a termé­kenység csökkenő trendjének megállítása vagy megfordítása. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az átlagosnál nagyobb áldozat- vállalásuk pozitív hatásaiból az egész társadalom részesül, tehát szükségszerű és indokolt, hogy a társadalom elismerését anyagi és erkölcsi támogatás formájában kifejezésre juttassa. E szociálpo­litikai célkitűzés megvalósítását segítheti elő a sokgyermekes csa­ládok helyzetének, összetételé­nek, problémáinak differenciált megismerése, amelyhez a Né­pességtudományi Kutató Intézet kutatásának eredményei is ala­pul szolgálhatnak. Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási Főosztály J A HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI KÖZPONT a Heves Megyei Munkaügyi Tanács állásfoglalása alapján PÁLYÁZATOT HIRDET a Foglalkoztatási Alap 1992. év! megyei decentralizált keretéből munkahelyteremtés támogatására. A felhívásra jogi és magánszemélyek, illetve magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságai, valamint külföldi részvétellel működő vállalkozások pályázhatnak. A Heves Megyei Munkaügyi Tanács a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. 17. pragrafusa alapján támogatja az olyan programok megvalósítását, amelyekkel a megyékben elősegíthető munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek foglalkoztatása. A munkahelyteremtést szolgáló támogatás olyan fejlesztéseket segítő pénzügyi eszköz, amelynek kiemelt célja: — új munkahelyek létesítése főként a megye munkahelyhiányos alacsony foglalkoztatottsági szintű településein; — a hosszabb ideje nyilvántartott munkanélküliek tartós foglalkoztatásának biztosítása; — a megye társadalmi-gazdasági szempontból leginkább elmaradott telpüléseinek a gazdasági alapok megerősítése, a gazdasági szerkezetváltást segítő munkahelyteremtés ösztönzése. A támogatás forrása a Foglalkoztatási Alap megyei decentralizált keretének erre a célra elkülönített része. A vissztehermentes tőkejuttatási támogatás odaítéléséről a Heves Megyei Munkaügyi Tanács negyedévenként dönt. A pályázatok az év közben folyamatosan, 6 példányban a Heves Megyei Munkaügyi Központhoz nyújthatók be. A pályázatok elkészítéséhez szükséges tudnivalókat tartalmazó „Útmutató” a Heves Megyei Munkaügyi Központnál vehető át, ahol további felvilágosítást adnak személyesen (Eger, Kossuth Lajos u. 9.), illetve a 10-011/138-as telefonszámon. v. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents