Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

HÍRLAP, 1992. február 19., szerda 7. Figyelő A Schrack jövőre remélhet először profitot A magyar távközlési berende­zéseket gyártó iparban is érde­kelt osztrák Schrack-konszem az átalakítását követő évben már nyereségre számíthat. A Harald E. Schrack tulajdonában maradó vállalatcsoport tagjai, a Schrack Components, a Schrack Anla­gentechnik és a Bacher Electro­nics az idei üzleti évet 3-4 száza­lékos forgalomnövekedéssel és 1,2 milliard schilling bevétellel zárja. Az egyes részlegek közül az alkatrész- és berenaezéstech- nika-gyártó egyelőre nem nyere­séges, a Bacher esetében pedig sok függ az utolsó két hónap tel­jesítményétől. 1992-ben a tervek szerint a Components 800, az Anlagentechnik 350, a Bacher Elektronics 300 millió schilling forgalmat bonyolít majd le. (Die Presse) Kádár Béla a magyar külgazdaság jelenéről, jövőjéről: A talponmaradás után a fellendülés korszaka kezdődik Amikor a világgazdaságtant tanító, nemzetközi hírű profesz- szor, az egykori Tervgazdasági Intézet igazgatója a miniszterel­nök felkérésére elfoglalta a bár­sonyszéket, a kormány legheve­sebb bírálói sem tagadták, a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma szakember kezébe került. Ő hozta tető alá az Európai Közösséggel kötött tár­sulási szerződésünket. Az ő ne­véhez fűződik, a piacváltás, a KGST búcsúztatása, hogy jó ütemben haladnak a „visegrá­diakkal” folytatott gazdasági tár­gyalásaink, s hogy az ország ki­sebb veszteségekkel élte túl a ke­leti piac összeomlása okozta gaz­dasági sokkot is. Sőt... • — Amikor hátat fordított a tu­dományos pályának, tudta mi vár Önre az új pozícióban? — Senki sem gondolná, hogy milyen kemény az úgynevezett „bársonyszék”. Mennyi oktondi, ellenséges támadással, tisztes­ségtelenséggel kell megküzdenie az embernek ebben a pozíció­ban. De ha már elkezdtük és el­indultunk valamerre, ha már lát­szik a munka eredménye — szembe kell nézni ezzel is. — A felesége is így gondolja? — Ő kicsit nehezebben vise­li... — Nemrégiben Davosban járt. Amikor hazatért, azt mond­ta: az ottani szakemberek véle­ménye szerint Magyarországon máris végbement a gazdasági modellváltás. Ön is így értékeli, múlt időben? — Jobbára tudomásul vette a világ, hogy a modellváltás fájdal­masabb része Magyarországon már lezajlott. Ami még hátravan — a piacgazdaság még hiányzó jogi kereteinek, intézményeinek kiépítése — az már a kevésbé gyötrelmes, rövidebb idő alatt megoldható feladat. Magyaror­szágon már 80-85 százalékban teret nyert a piacgazdaság s ezzel az út egyik felét már megtettük. A gazdasági rendszerváltás má­sik pillérét is megerősítettük: alig két esztendő alatt át tudtuk cso­portosítani az exportunkat a ke­vésbé igényes, válságban lévő keleti piacokról az igényes nyu­gatira — s ez legalább ekkora horderejű teljesítmény volt. Ha nagy veszteséggel is — termelés­szűküléssel, munkanélküliség­gel, növekvő inflációval éltük is meg — de túléltük. Elkerültük a fizetőképtelenséget, a gazdasági összeomlást. — Nem korai minderről múlt időben beszélni? — Hát igen, ez nagy kérdés. A dollárelszámolású kivitelben a volt KGST-piacok aránya jelen­leg 17 százalék, mintegy 1.7 mil­liárd dollár. 1990-ben másfél milliárd dollárt, tavaly több mint 2 milliárdot veszítettünk expor­tunkban, most már nincs tovább hová süllyedni. Az év végén be­indultak bizonyos kedvező fo­lyamatok is, arra számítunk, hogy a cseh és szlovák kormány­nyal, a lengyel féllel alánjuk a megállapodást a kereskedelmi korlátok lebontásáról, s akkor itt is megkezdődhet a kereskedelem élénkülése. Nincs okunk feltéte­lezni, hogy a volt Szovjetunió köztársaságaiba irányuló 1,2 milliárdos kivitelünk tovább csökkenne, kivéve persze azt a nemkívánatos helyzetet, ha to­vább folytatódna a destabilizáló­dás. Mindez akkor is csak a teljes magyar összkivitel 12 százalékát érintené, de ezt már sem a nem­zetközi gyakorlat, sem a gazda­ságbiztonsági elméletek nem te­kintik kritikus méretű piacfüg­gőségnek. Már többször hangsú­lyoztam: 1992. mérföldkő lesz, hiszen megszűnt az egyoldalú pi­acfüggőségünk, sikerült több lábra állítani külkereskedelmi kapcsolatainkat. Ma már a teljes termékkivitel 71 százaléka az úgynevezett fejlett piacgazdasá­gú országokba irányul. — Ön ide sorolja az ázsiai, kö­zel-keleti országokat is? — 1991-ben dinamikusan — több mint 50 százalékkal — bő­vült a magyar kivitel Japánba, Dél-Koreába, Tajvanba, de ez még mindig alacsony, „induló” színvonalú kereskedelem. A tá­vol-keleti kis- éa nagytigrisek aránya a magyar kivitelben még így is éppen csak eléri a 2 százalé­kot. A magyar teljesítmények ja­vulását ma még nem a Távol-Ke­let, hanem a 41 százalékos ex­portbővülés, illetve a fejlett piac- gazdaságok arányának közel megháromszorozódása jelenti, így a távol-keleti kis és nagy tig­risek mellett a „vadmacska” jel­zőt már kiérdemeltük. — Komoly közgazdák állítot­ták, hogy a KGST-piac összeom­lását — okos közgazdasági poli­tikával pótolhatnánk a cseh — szlovák — lengyel — magyar együttműködés szorosabbra fű­zésével. Ön osztja ezt az állás­pontot? — Szerintem ez délibáb! A közép-európai együttműködés jövője ígéretes. Jelenleg azonban az elsorvadt szovjet külkereske­(Folytatás a 8. oldalon) Húsz kérdés a szakértőhöz Adótanácsadó A bevétel, ami nem számít annak — Jövedelempótló pótlékok — A húsz százalék már negyven — Kiskapuk és nagykapuk Ötödik esztendeje, hogy együtt élünk a személyi jöve­delemadóval, próbáltuk megszokni, ha nem is tudjuk szí­vünkből szeretni. Mire űgy-ahogy megtanuljuk a jogszabá­lyokat, a kedvezmények és kötelezettségek körét, elröppen az év, s a pénzügyi kormányzat máris módosítja az adótör­vényt. Szabályok jönnek, szabályok mennek. A lakosság közel fele a legérzékenyebb pontján, a pénztárcáján keresztül érzi, ha valahol szorítottak a présen, ha szigorúbbak lettek az elvonások, ha lejjebb vagy feljebb kúsztak a százalékban kifejezett adókulcsok. Ilyenkor év elején sokan még a múltévi kérdőívvel baj­lódnak, számolnak, nyugtákat keresnek, megpróbálják sor­ra venni kitől, hol, mekkora jövedelemre tettek szert, levon- ták-e tőlük a kellő előleget, vagy majd most, tavasszal kell kinyitni a bukszát és keservesen előteremteni a törlesztésre valót. Az idén gyökeresen megváltoztak az adószabályok, s ha a most esedékes kérdőívekkel a tavalyi tapasztalatok alapján még meg is tudunk birkózni, nem árt, ha már most kicsit a holnapra is gondolunk. Bizonyára sokkal többen választják az idén a tételes költségelszámolás lehetőségét, mint ahányan tették korábban, s akik ezt az utat választják, jó ha már most elkezdik gyűjteni a számlákat, a kimutatáso­kat, időben számolgatnak, mert egy év múlva — ilyenkor — könnyen kellemetlen meglepetésben lehet részük. Húsz kérdést tettünk fel személyi-jövedelemadó ügy­ben a legilletékesebbnek — Vámosi Nagy Szabolcsnak, az APEH főosztályvezetőjének. Ha kibúvót, kiskaput nem is kínálunk — okos tanácsokkal szolgálhatunk. íme. Nem bevétel az ún. ingyenes értékpapír megszerzése sem és mindaddig nem kell adózni utá­na, amíg azt a magánszemély el nem idegeníti, illetőleg a kibo­csátó jogutód nélkül meg nem szűnik. A nem bevétel kategóriába tartozik az is, ha a kifizető az ál­tala foglalkoztatott magánsze­mélynek a munkavégzéssel ösz- szefüggő költségeit utólag meg­téríti. Ilyenkor a magánszemély bizonylattal köteles elszámolni. Ide nem értve azokat a kiadáso­kat, amelyekről mégis van a ma­gánszemélynek adójogi elszá­molási kötelezettsége (pl. gép­kocsi átalány). Bizonyos esetek­ben az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem sem bevé­tel. Nem bevétel a külföldi fizető eszköznek jogszerű átváltásából származó jövedelem sem. Milyen módon 1. Köztudott, a magánsze­mélyt az összes jövedelme után terheli az adókötelezettség. A jö­vedelem pedig az adóévben meg­szerzett vagyoni érték. Ebből ha­tározzák meg végül is magát az adót. De hogyan, milyen módon teszik ezt? A jövedelem megállapításá­nak három módja ismert, így: — egyes esetekben a megszer­zett bevétel egésze (ilyen például a munkabér, munkadíj), az ér­tékpapír kamata, árfolyamnye­reség); — más esetekben a megszer­zett bevételnek a költségekkel csökkentett része (például tipi­kusan ilyen az egyszeri vállalko­zói bevételnek a tevékenység folytatása érdekében felmerült, igazolt, elszámolható anyag, áru, karbantartás, fűtés, világítás stb. költséggel csökkentett része); — megint más esetekben a be­vételnek a törvényben meghatá­a HEVES MS' HÍRLAP Ä minden olvasójához szól! Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetis! EGER, Barkfczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T.^6/13-644 Fax: 36(12-333 rozott hányada (például az önál­ló tevékenységet folytatók vá­lasztásuk szerint a bevételük 90 %-át tekinthetik jövedelemnek, ha költségeikkel nem kívánnak tételesen elszámolni. A jövedelmet a bevételből kell levezetni. A törvény bevételnek tekinti mindazt a készpénzt, vagy természetben megszerzett va­gyoni értéket, amelyet a magán- személy az adóévben megszer­zett. 2. Mi az a bevétel, ami mégsem számít bevételnek? Nem minden bevétel esetében beszélhetünk azonban adófize­tési kötelezettségről. Bizonyos megszerzett vagyoni értékek rendelkezésre állhatnak ugyan, a magánszemélynek mégsem kell utána adóznia, ezeket a jogsza­bály a „nem bevétel” kategória­ként kezeli. Nyilvánvaló, hogy a felvett kölcsön nem adóköteles a magánszemélynél (következés­képpen viszont a visszafizetése nem kiadás). Nem lehet meg­adóztatni a visszatérített szemé­lyi jövedelemadó-előleget sem. A már adózott pénzből történő befektetés sem adóköteles, ha azt a vállalkozásból kivonják. (Ezek eseteit a törvény nevesí- tetten fel is sorolja). A bűncse­lekmény révén megszerzett va­gyoni érték sem bevétel, ha azt jogerős bírói ítélettel elvonják. Adómentesség 2. Az adótörvényben hangsú­lyozottan szerepel ez a szó: adó- mentesség. Kiket, milyen jöve­delmeket érint? Köztudott az is, hogy korábban adómentes jöve­delmeink egy része mostantól ugyanúgy adózik, mint minden más bevételünk. Vagy meg kell ismerkednünk a részben adó­mentes fogalommal is? Az úgynevezett nem bevétel kategória után érdemes szólni az adómentességről is. Az adómen­tes jövedelmet az adóalap meg­állapítása során figyelmen kívül kell hagyni, s főszabályként be sem kell vallani. Az adómentes­ség köre ez évtől csökkent, de még mindig jelentős számú (te­hát többféle) jövedelemre terjed ki. A tételes felsorolás helyett azt érdemes számba venni, hogy a korábbiakhoz képest milyen jö­vedelemtípusok adómentessége marad meg, illetőleg szűnt meg. Az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás keretében nyújtott különböző segélyek (anyasági, temetési) változatla­nul adómentesek. A nyugdijak három típusára biztosít az új törvény adómentes­séget. Ezek: az árvaellátásra jo­gosult gyermekre tekintettel ka­pott özvegyi nyugdíj, a baleseti állandó nyugdíj és a külföldről kapott nyugdíj. Adómentes a családi pótlék. A gyermekgondozási segély, to­vábbá a szakmunkástanuló, va­lamint a közép- és felsőfokú in­tézmény nappali tagozatos hall­gatójának ösztöndíja eddig adó­mentesvolt. E jövedelemtípusok adómentessége 1992. január (Folytatás a 9. oldalon) Hatszázezer állástalan Helyzetkép a munkanélküliségről Az idei becslések 12 százalé­kos munkanélküliséggel, vagyis mintegy 600 ezer állástalannal számolnak az országban Kiss Gyula munkaügyi miniszter tá­jékoztatója szerint. Erre mére­tezték a Szolidaritási Alap tarta­lékait is. A járulék-befizetések­ből 42 milliárd forinttal gazdál­kodhat az alap, és számíthat 10 százalékos költségvetési garanci­ára is. Finanszírozása tehát e já­rulékok növekedése nélkül is megoldható, ha a munkanélküli ráta nem növekszik ugrásszerű­en. A január végi előzetes adatok szerint 440 ezer munkanélküli volt az országban, ami 8,15 szá­zalékos rátának felel meg. Tavaly januárhoz képest egyébként már 4 és félszeres a növekedés. A Heves Megyei Munkaügyi Központ Kirendeltségeinél — a legutóbbi összesítés szerint — a forgalom emelkedése 4,6%-os volt, összesen 23 864 alkalom­mal keresték fel az ügyfelek az irodákat. A regisztrált munka- nélküliek száma januárban 17 645 volt. Ä legnagyobb növeke­dés Heves térségében tapasztal­ható. A munkanélküliség Gyön­gyösön haladta még meg a me­gyei átlagot. Az érintettek 54%-a félévnél régebben nem tudott újra elhelyezkedni:61%- uk férfi. A leginkább érintett korosztály pedig, mindkét nem esetében harminchat és ötvenöt év közötti. Az állástalanok több mint egyharmada rendelkezik valamilyen szakmával, huszon­két százalékuk betanított, míg huszonhét százalékuk segéd­munkás. A nem fizikai területen dolgozó munkanélküliek aránya a megyében januárban tizenhat százalék volt. A megyei helyzetképhez hoz­zátartozik az is, hogy tovább csökkent a bejelentett álláshe­lyek száma. Összesen 797 helyet tartottak nyilván az irodák az év első hónapjának végén, legtöbb dolgozót az ipar területén alkal­maznának, de a kereskedelem létszámigénye is emelkedik. A szabad munkahelyek több mint felére férfiakat keresnek.

Next

/
Thumbnails
Contents