Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1992. február 14., péntek A reformkor egyik kivételes tehetségű vegyész-botanikusa volt Kitaibel Pál. Nemrégiben volt születésének 235. évfordulója. Nevét azzal tette naggyá, hogy Magyarország flórájának egyik legmegszállottabb kutatója volt. Kivételessége abban is megnyilvánult, hogy professzori kinevezése ellenére sohasem tanított egyetemen, hanem a növényeket, illetve a gyógyvizeket kutatta. A növénytan tudománya nemzetközileg éppen úgy számontartja, mint a keletkutató Körösi Csorna Sándort. Sajnos, itthon jobban elfeledkeztek róla, mint neves kortársáról. Pedig Kitaibel az a ritka kivétel, akit tehetsége dacára saját kora elismert. Ha megérhette volna, talán a Magyar Tudományos Akadémia is befogadta volna tagjai közé. A hazai flóra felét leírta Professzor volt, de egy percig sem tanított... Kora híres, osztrák származású kémiaprofesszorának, Winter! Jakabnak a tanítványa, későbbi professzortársa lett az a Kitaibel Pál, aki mesterét is túlnőtte, és a kémiai elemzésekben különösen jelentős munkát fejtett ki. Kanyargós pályát futott be. 1757. február 3-én született Nagymartonban. Szülei jómódban élt földművesek voltak, akik a tehetséges ifjút Sopronban, majd Győrben taníttatták. Először a filozófiával foglalkozott, mert papnak készült, később azonban — ebből kiábrándulva — a budai egyetemre iratkozott be. Ott először jogi tanulmányokat folytatott, de nem sokára átiratkozott az orvosi karra. Kitaibelt már említett kémia- és botanikaprofesszora, Winterl Jakab annyira megszerette, hogy már negyedéves korában adjunktussá neveztette ki, és a botanikus kert gondozásával bízta meg. A herbárium és az ásványtár gazdagítására sokat utazott az országban, miközben számtalan növényt, ásványt gyűjtött, és sok vízelemzést is folytatott. Munkája elismeréseként 1802- ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Az egész érdekessége az, hogy az egyetemi oktatásban ezután sem vett részt, hanem fáradhatatlanul dolgozott az ország növényeinek, ásványainak, kőzeteinek és vizeinek felfedezésén. A szekere kerekére szerelt távolságmérő a felfedező utak összes hosszát 20 ezer kilométernél is távolabbinak mérte. Nagy segítséget nyújtott munkájában, hogy még 1795-ben az egyik útja során megismerkedett Waldstein Ádám gróffal, a természettudós földbirtokossal, aki mindvégig barátja, munkatársa és támogatója maradt. Együtt mentek Berlinbe is, ahol a már akkor Európa-hírű Wildenow professzornak mutatták be az általuk felfedezett növényeket. Ezek közül a professzor egyet- egyet Waldsteinia, illetve Kitai- belia néven vitt be a tudományos köztudatba. Tulajdonképpen ezzel kezdődött munkájuk nemzetközi elismerése. Évente több hónapos kirándulásokon, kuta- tóutakon begyűjtötte az egész történelmi Magyarország flóráját, kétszázhetvenöt új fajt és növényt, a hazai flóra jellemzőinek mintegy felét felfedezte és leírta. Eredményeit Waldstein Ádám gróf segítségével és szerkesztésében, három kötetben, 280 képpel illusztrálva adta ki Bécsben, latin nyelven. Ennek nyomán számos külföldi tudományos társaság, köztük a jénai és a szentpétervári választotta dísztagjává. Munkásságának hazai elismeréseként kinevezték egyetemi tanárnak a botanika és kémia tanszékre. 1807-ben vette át az egyetem botanikus kertjének igazgatását, majd 1810-ben — a tanszék szétválasztása nyomán — a növénytan professzora lett. Annak érdekében, hogy kutatásait folytathassa, az előadási kötelezettségei alól felmentették. A következő évben átalakíttatta a botanikus kertet: üvegházakat építtetett, megszervezte a nemzetközi magcserét, és gyűjtőútjainak eredményeivel gazdagította a herbárium anyagát. A budai egyetem megbízásából belekezdett a teljes Flora Hungarica megírásába, de ennek befejezését az 1817. december 13-án bekövetkezett halála megakadályozta. Kéziratos hagyatékát később a magyar flórakutatás ugyancsak kiemelkedő képviselője, Jávorka Sándor tette közzé. Útinaplója és részben a halála után kiadott művei szerint környezeti megfigyeléseket is végzett. Több ismeretlen hazai állatot, így például a földikutyát is felfedezte. Jelentős ásványtani kutatásokat is végzett, amelyeket a lakásán berendezett laboratóriumában elemzett. Itt vizsgált meg és írt le mintegy 150 hazai ásványvizet is, ezzel a balneológia hazai úttörőjének tekinthetjük. Tisztán kémiai kutatásai során elsőként állított elő klórme- szet, nehézfémek zsírsavakkal alkotott sóit. Utazásai során tanulmányozta az 1810-es móri földrengést. Ott készítette el Tomcsányi Ádám fizikaprofesz- szorral közösen az első olyan térképet, amely a rengés pusztításának mértékét, kiterjedését és a lökések irányát is ábrázolta. A nemzetközi szakirodalom ma is ezt tekinti az első, modern értelemben vett földrengéstani térképnek. Egy 1802-ben írt tanulmányában ő vetette fel elsőként Magyarországon egy természet- tudományi társulat megalapításának gondolatát. Nagy figyelmet érdemelnek Kitaibel érdekes készülékei is, amelyeknek nagyobb része csak tervezet volt. Megoldotta például az úgynevezett vákuumszűrést, úgy, hogy higany segítségével előbb kiszorította egy búréból a levegőt, majd a higany kiengedése révén légritkított térhez jutott. Ezáltal a szűrés köny- nyebben játszódott le. Munkásságának eredményeit ma is számon tartja a tudomány, kéziratainak jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. (mentusz) Felfedezte a tellúrt? A feljegyzések szerint 1789-ben Kitaibel Pálégy börzsönyi ásványban felfedezte a tellurt. A felfedezés önálló volt, és kortársa, Müller Ferenc hasonló munkájáról semmit sem tudott. Ám saját eredményét nem publikálta. 1800-ban Lenz jénai profesz- szornak így számolt be erről: „Megtudtam, hogy valaki azt az értesítést vitte Jénába, hogy én a tellurt Klaproth előtt felfedeztem, és hogy ezen híres kémikus az én felfedezésemet magáénak tulajdonította. Az egész ügy a következőképpen áll: körülbelül 12 evvel ezelőtt a természetrajz meghalt tanára, Pillér egy ércet hozott nekem a Börzsönyből vizsgálatra, azzal a megjegyzéssel, hogy az érc valószínűleg ezüst tartalmú molibdén. Mar az elővizsgálatoknál láttam, hogy ezüstöt valóban tartalmaz, de a többit a legkevésbé nem. Mikor Estner abbé idejött, kérésére megismételtem az ásványtörmelékkel a vizsgálatokat, az eredményeket leírtam és utánaküldtem Bécsbe. Estner abbé a fogalmazványomat átadta a híres kémikus Klaprothnak, aki nem sokkal utóbb Bécsben járt. Ezután jelentette be Klaproth a tellur felfedezését. Mindezekből természetesen joggal gyaníthatom, hogy a híres kémikus az én dolgozatomon át jutott ehhez a felfedezéshez, de ezt bizonyítani nem is lehet, amit különben akkor sem tennék, ha lenne is bizonyíték kezemben. Klaproth, akivel én másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg Berlinben, barátom, aki remélhetőleg maga fogja közölni a nyilvánossággal, hogy a kérdéses fémet a molibdén ezüstben én már előtte felismertem... Müller Ferencé volt az elsődlegesség Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi Nagy Zoltán A kémia története Magyarországon című könyvében, amely 1972-ben jelent meg az Akadémia Kiadó gondozásában, a Kitaibel — Klaproth vitáról a következőket olvashatjuk: „Nem vitás, Müller Ferenc fedezte fel a tellurt először 1782- ben, Nagyszebenben. Valószínű, hogy Kitaibel levele megírásakor Müller felfedezéséről és közleményéről nem is tudott. Továbbá az is, hogy ugyanakkor Klaproth cikkét sem olvasta még eredetiben, különben Müller cikkének már utánanézett volna. Nem kétséges az sem, hogy Klaprothnak átadták Kitaibel beszámolóját, hiszen megdicsérte. Nem képzelhető el, hogy az előző röviddel később ne emlékezett volna semmire, amit abban olvasott — ha olvasta. De elképzelhető, hogy nem emlékezett rá, ha nem olvasta el, vagy csak éppen belelapozott! De lehet, hogy Klaproth megkapta a cikket Estner abbétól, és mivel igen elfoglalt ember volt, egy idő múlva általánosan fogalmazott dicsérettel, olvasat- lanul visszajuttatta. Ha tudniillik elolvasta volna, akkor nem valószínű, hogy egy mondatban ne említette volna meg Kitaibelt, mert hiszen előre láthatta volna annak méltatlankodását. Azért mulasztotta ezt el, mert esetleg valóban nem tudott róla. Annál kellemetlenebbül érte, amikor megtudta, hogy éppen egy, a tellur felfedezéséről beszámoló cikket nem olvasott el. Még szerencse, hogy mindenképpen Mülleré az elsődlegesség, és ezt neki is el kellett ismernie, különben valóban nehezen tudott volna e kényes helyzetből kilábalni.” Felkeltette benne a természettudományi érdeklődést 1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalmát olyan tudós kapta, aki még abban az évben, október 19-en elhunyt. Frivaldszky Imre akadémikus állattani kutatásaival érdemelte ki az elismerést. A tudós mindössze 15 éves volt, amikor elkísérte korának híres polihisztorát, Kitaibel Pált hegyaljai gyűjtőútjára. Ő ébresztette fel a fiatalemberben a természettudományok iránti érdeklődést. Az állattan művelését választotta élethivatásának. Mint a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, később pedig igazgatója, egy évtizeden át kutatta hazánk rovarait, csigáit. 1833 és 1845 között több expedíciót szervezett a Balkán állatvilágának megismerésére. Az egri mozik műsorán Kaland kaland hátán... Air America A CIA 1947-ben hozta létre saját légitársaságát „Air America” néven. A titkosszolgálat ott használta fel, ahol a politikai szennyest el kellett rejteni. A vietnami háború idején az akkori elnök, Nixon egy támaszpontot építtetett a szomszédos Laosz- ban. Hivatalos fórumokon letagadta az amerikai hadsereg ottani jelenlétét, és csak a laoszi kormány megbízásairól beszélt. Az igazság azonban az volt, hogy az amerikaiak kábítószereket vásároltak tőlük devizáért, hogy így segítsék anyagilag a laosziakat a vietnami háborúban nyújtott segítségükért és támogatásukért. Ä film hőse, Billy az Air America újdonsült pilótájává válik a film elején. Szerencséje van, ugyanis a rutinos és szakmailag képzett pilóta (Mel Gibson) szárnyai alá veszi. Ő már évek óta repül egy CD-3-mal a laoszi — vietnami határon keresztül. Nem csoda, hogy cinikusan beszél a vietnami háborúról és saját részvételéről a harcokban. Billy nem tudja Ryan cinizmusát megérteni, hiszen kollégája éppen olyan idealista, mint ő. Mind mélyebbre csúsznak azonban az Air America piszkos akcióiban... Az akciófilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Irány Colorado! Irány Colorado! Három férfi áll a történet középpontjában. Valamennyien unják a hétköznapok szürke egyhangúságát. Kalandra vágynak, amely kizökkenti őket megszokott életükből. A bajok akkor kezdődnek, amikor a három barát egyedül marad a csordával. És egyikük sem művésze a lasz- szónak vagy más, hasonló szerszámnak. Mindenesetre a helyszín kellemes, a napfényes Spanyolország egyik szépséges kisvárosa, Pamplona. Ott rendezik a bikaviadalokat. A fiúk felkészültek a szokatlan, nyaktörő erőpróbára, ez már semmi ahhoz képest, amikkel eddig próbálkoztak, hiszen a hegymászással, az ejtőernyős ugrással megismerkedtek. Ilyen és ehhez hasonló kalandokat él át a három hős addig, amíg haza nem érnek... A vígjátékot az egri Prizma mozi mutatja be. Jó szórakozást! Air America Bényi Máté grafikái A Hevesi Napló Galériája az egri Helyőrségi Klubban rendezte meg Bényi Máté szegedi művész tárlatát. A grafikus még jócskán harminc alatt van, diplomáján 1988-ban száradt meg a tinta és ez az első, bemutatkozó jellegű szereplése. Raszler Károlyt és Patay Lászlót vallja mesterének. Ezeket az adatokat azért soroltuk elő, hogy tájékoztassuk az érdeklődőket, először egri meghívásnak tett eleget a grafikus, aki kenyérkereseti gondjait úgy oldja meg, hogy Szegeden, a Tömörkény István Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskolában — ahol tanult — a sokszorosító műhelyt vezeti. Ennek a gyakorlatnak a nyomai láthatók ezen a tárlaton is. Ami azonban ennél sokkal fontosabb: egy sor portrét vonultat fel, amikben jóval több és messze másabb van, mint amit mi manapság a grafikusoktól megszoktunk. Ezek a női és férfi arcmások — nem is egészen illik ide az „arcmás” fogalom — nem másolatok. Nem egyszerűen leképezése annak, amit a művész láthatott, kutathatott, megismerhetett. Bényi összhangot teremt, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, a lélek belső biztonságát is érzékeltetve állít ki bizonyítványt modelljéről, azt híresztel- vén el „áldozatáról”, hogy benne mindaz a rend uralkodik, ami itt az arc vonásaiban megjelenik. Az a hit és bizonyosság létezik a szemek körül, amely arról akar meggyőzni bennünket, hogy ezek az emberek, fiatalok és öregek, a szépség és az elhasználtság hordozói rendelkeznek annyi türelemmel és megértéssel önmaguk és az őket munába vevő mester iránt, hogy kilépnek gondjaik nyomasztó hatása alól, „visszaengednek” abba az eredeti állapotba, ahol két gondolat és ezer gond, tennivaló között lecsillapulnak. Mint például az a nyári Balaton, amely a fényben füröd- ve, szellőtől sem ringatva feltekint vendégére, hogy a pillanat tört részéig tartó fenséges elen- gedettséget érzékeltesse. Itt is a fény rendez el mindent. Azért nincs sehol egy fikarcnyi merevség a vonalakban. A bőr redőzé- sei puhán, elengedetten fogadják be az érkező világosságot, s bizonyára ehhez csatlakozik még az a belső, belülről származó „lámpafény” is, amely éppen a megteremtett vagy megszerzett békesség hatására erősödik fel. Vagy még azt is hozzá kell tennünk: a művész, mint jó rendező, észreveszi azt a többletet, azt az őszinteséget is portréiban, ami csak ebben a csendességben válik láthatóvá. Amikor a fiatal lány, öregember rábízza magát a jóbarátra, vagy csak egyszerűen a rá kíváncsi művészre, és bepillantást enged oda, ahová sokan — talán még maguk sem — akarnak lekukkantani. Ezért vonzóak ezek a tekintetek. Ezek nem gyorsfényképek a XX. század végén egyes utcai járókelőkről, hanem emberek, akik a sajátjukként hordott rajzolataikkal a szemük körül, a szájuk szegletében, a homlok ráncaiban megvallják magukat. Ha kíváncsiak vagyunk rájuk. És hogy ebben mi Bényi Máté művészete? A harmónia, a ritmus, a nyugalmi állapot megteremtése, az a láthatatlan mércével történő elkülönítés, ahogyan a múló percből kiemeli a látványt. Azt, amit már a következő órákban ő maga sem úgy jegyezne le. De itt így sikerült, mert a vadászszenvedély, az éppen szükséges lelki készség a művészben is, meg a modellben is éppen jelen volt. Portréi attól igazak, éppen ezért eredeti és átvitt értelemben is szépek, rokonszenvesek, mert minden retorika nélkül vallanak. És nyugalmukkal azt az igazságot mondják el magukról, ami felfedezhető volt bennük. Bényi Máté érzékeny alkat. Első kiállítása után kérnénk is őt, gazdálkodjék jól fizikai létével, törékeny alkatával, mert ez a fel- készültség — és itt elsősorban lelkiekre gondolunk — megéri, megérdemli, hogy a sportolókra jellemző önfegyelemmel álljon szolgálatára önmagának — a megszületendő alkotások érdekében.
