Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

HÍRLAP, 1992. február 14, péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Amiről a gyöngyösi polgárok beszélnek A Hírlap kérdez, a polgármester válaszol A korábbi kapacitáshiány mi­att most — szokatlan időben — szépítik a markazi általános isko­lát. Egy váltótanterem biztosítá­sával osztályról osztályra halad a festő, aki egyelőre csak a nyí­lászárókat — ajtókat, ablakokat — csinosítja, a tanítás különö­sebb zavarása nélkül. A falfesté­sekre a nyári vakációban kerül sor. Az önkormányzat csupán a jelenlegi munkákra 0,6 millió fo­rintot költ. Ünnepi szentmise Adácson Tóth Lajos esperes-plébánost 30 esztendeje szentelték pappá, s 10 éve helyezték Adácsra. A ket­tős évforduló alkalmából a lelki- pásztor a napokban ünnepi szentmisét mutatott be a község­be. Az istentiszteleten a szülők és nevelők, illetve az önkormány­zat vezetői közül többen is részt vettek. Gyöngyöshalászi telefonfejlesztés A napokban Gyöngyöshalá­szon is megkezdődött a telefon­fejlesztés. A jelenlegi hálózat- építési munka a program helyi első szakasza, s része annak a nagy vállalkozásnak, amelynek során Gyöngyösön és környékén a jövő esztendő márciusára már az új távbeszélő-állomások be­kapcsolásáig jutnak. Üzenet egy névtelen levélírónak Kaptunk egy levelet, amelyet Göncz Árpádhoz címeztek, s az erkieknek arra a követelésére re­agál, miszerint le kellene váltani a rádió és a televízió elnökét. Az írást úgy aposztrofálták, hogy „Gyöngyös és környékbeli falva­inak levele”. A levelet — ha nem is teljes terjedelmében — szívesen köz- zétennénk. Ennek csupán egyet­len feltétele van: valaki, vagy va­lakik vállalják nevükkel is a véle­ményüket. Elvégre ma már nem abban az országban élünk, amelyben az anonimoknak nagy divatja lenne... A ritmusos ragtime Nemrégiben a televízió is mű­sorra tűzte Milos Forman Rag­time című filmjét. Ennek a zené­nek a sajátos világát idézi fel a Budapest Ragtime Band is azon a koncerten, emelyet az ifjúsági filharmóniai bérletsorozat kere­tében mutatnak be Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központ­ban. Az előadások február 17- én, hétfőn délelőtt 11, délután fél egy és két órakor kezdődnek. A városlakó polgár úgy van vele, hogy szeret mindenről tud­ni, ami a környezetét, illetve őt magát is érinti. Ezért fordultunk Keresztes Györgyhöz, Gyöngyös polgármesteréhez néhány olyan kérdéssel, amiről a helybeliek beszélnek. — Miért nincs még költségve­tése a városnak ? — érdeklődtünk elsőként. — Kétszer futottunk neki. Novemberben volt az első fordu­ló — közölte a polgármester úr. — Miután a város költségvetése az ország költségvetésének a ré­sze, akkor még a parlamenti döntés hiányában el kellett ha­lasztani a miénket. Ezért ideigle­nes költségvetési tervet hagyott jóvá a december 15-i ülésen az önkormányzatunk. Ennek az alapján működünk napjainkban. A második fordulót a február 13-i testületi ülésen tartjuk meg. (A beszélgetés még az ülés előtt történt. — A szerk.) Időnk, saj­nos, volt az alapos előkészítésre. Bízom abban, hogy február 13- tól a végleges költségvetés alap­ján működünk. — Nem hallott arról, hogy az intézmények egy része a végleges költségvetés hiányában nehézsé­gekkel küzd? — Nem, mert a tavalyi norma­tíváknak megfelelően mindenki megkapta az esedékes átutalást. — A következő kérdés: miért nincs a városnak jegyzője? — A volt jegyzőnk ügyvédnek ment. Emiatt az önkormányzat az ő kérésére a munkaviszonyát megszüntette. Kiírtuk a pályáza­tot. Négy jelentkező volt. Egyi­kük sem kapta meg a szükséges 14 szavazatot. így most új pályá­zatot kell kiírnunk. — Hogy egyik pályázó sem kapta meg a szükséges voksokat, abban személyi vagy szakmai okok játszottak közre? — Egyik pályázó anyaga sem érte el azt a színvonalat, ami a korábbi jegyzőé volt. Ez némi bi­zonytalanságot okozott a képvi­selőkben. Végső soron csak a szakmai érvek döntöttek. Eléggé hosszadalmas vita előzte meg az eredményt. Magam sem örültem a döntésnek. — Várható, hogy az új pályá­zaton új személyek is részt vesz­nek? — Vérmes reményeket nem fűzök hozzá. De megpróbáljuk bővíteni a kört. Most a Belügyi Közlönyben jelentetjük meg a pályázatot. Egy lakásra vonatko­zó ajánlattal igyekszünk még vonzóbbá tenni a kínálatunkat. — Mikorra várható az ered­mény? — Ezt nem tudom megmon­dani, mert a Belügyi Közlöny megjelenése nincs naptári dá­tumhoz kötve. Azt hiszem, hogy azért áprilisban már tudunk dön­teni. — Nem hiányzik a jegyző? — De! — Más... Az önkormányzat vállalkozott arra, hogy a nyugdí­jasok helyett kifizeti a helyi autó- buszjáratok bérletének húsz fo­rintos emelését. Nem túlzás ez? — Én is érzem, hogy nincs nagy Jelentősége. De egyes kép­viselők gesztusértékűnek szán­ták. Egyébként komoly vita előzte meg a döntést, és nem volt kritika nélküli a határozat. To­vábbi lépéseket tettünk azért, hogy a mátrafüredi lakosok ked­vezményes bérlettel tudjanak a helyközi járatokon közlekedni. — A mátrafüredi lakosok? Nemcsak a nyugdíjasok? — Azért mondtam lakosokat, mert a tanuló- és nyugdijasbér- letre vonatkozik a kedvezmény. Az aktív dolgozóknál a munkál­tató fizeti a bérlet árának a 80 százalékát. A mátrafüredi képvi­selők kifejezetten a nyugdíjasok érdekében tették meg a javasla­tukat. — Beszélik, hogy az egyház visszakéri a volt ingatlanait. Mi lesz ezeknek a sorsa? — A listát megkaptuk. Jelen­leg a képviselő-testület bizottsá­gai vizsgálják azt. Úgy érzem, nincs olyan áthidalhatatlan aka­dály, mint a nagyobb városok­ban. A rövid határidővel történő igényléseknél nem kerül sor az epület funkciójának a megvál­toztatására. A város oktatási, kulturális életében tehát nem okoz gondot a változás. — Az iskolákból egyházi is­kolák lesznek? — A tulajdonjog átkerül, de az egyház fokozatosan veszi át az intézmény funkcióját. Ma még nem látják ők világosán, hogy anyagilag mennyit tudnak vállal­ni. Mindösszesen annyit tudok mondani, az egyház szándéka az, ha az oktatási intézményeket át­veszi, nem állítja át azonnal az egész tantervet, hanem alulról, az első osztálynál kezdi az épít­kezést. — Végül: mi a polgármester úr legnagyobb gondja jelenleg? — Kevés az időm. G. Molnár Ferenc Csapatban — a városért ízig-vérig gyöngyösi ember Jakkel Mihály, akit nemcsak műveszi fafaragásairól, újabb keletű, igen aktív közéleti szerepléseiről, hanem korábbról is számosán ismernek a városban. Ifjabb korában sportsikereivel, rajzaival, festményeivel fordította maga felé diáktársai érdeklődését — s másokét is —, 1956-ban munkástanácsi vezetőként szerzett széle­sebb körű elismerést magának. Utóbb pedig, azaz napjainkban — mint köztudott — a Mátra vidék központjában önkormányzati képviselő, kulturális védegyleti és kuratóriumi elnök. Nemcsak ismerőse, ismerője is Gyöngyösnek. Aligha véletlen, hogy a közelmúltban a helyi Vá­rosszépítő és - védő Egyesületnek is első számú tiszt­ségviselőjévé választották. — Határtalanul szeretem kedves városomat — vallja az egyesület újdonsült elnöke —, szívesen tet­tem, s teszek érte mindig. Megtiszteltetésnek tekin­tem és örömömre szolgál, hogy faragásaimmal is díszíthettem. Kuratóriumi elnökként boldog vol­tam, amikor — ha kicsit megkésve is — végre már­ványtáblával adózhattunk a II. világháború áldoza­tainak „Nagytemplomunk” falán. Kitartóan szor­galmazom, nogy az 1848-as hősöknek is emléket állítsunk belátható időn belül, hasonló összefogás­sal. Szerencsére maradt még egy tekintélyesebb ósz- szeg hozzá az alapítványból, időközben pedig töb­ben — a húsipar 100, a tejipar 50 ezer forinttal— to­vább gyarapították az erre szánt pénzt. S reméljük, hogy mások is támogatják majd elképzeléseinket. A Városszépítő és -vedo Egyesületben természete­sen többet is szeretnék elemi. Hitet és kedvet ad munkámhoz, hogy olyan kitűnő embereket látok magam körül segítségül, mint például dr. Hugay Pál jogtanácsos, dr. Molnár József történész, Szabó Gyula, a Patina igazgatója, Kaszab Károly tanár, Szilágyi Attila városüzemeltetési igazgató, Eperjesi László főépítészünk, a nyugdíjason isjáradhatatlan lokálpatrióta, Derák Ferenc, s más, hasonlóan lel­kes emberek. — Mit terveznek, mire készülnek a továbbiak­ban? — Jeles évfordulók köszöntenek ránk az idén: 75 esztendeje a legutóbbi nagy tűzvésznek, s 70, hogy romjaiból ismét — sokadjára — újjászületett a Szent Bertalan-templom. Ez utóbbi külső tatarozá­sa — azóta először — már hosszabb ideje folyik, s a felszentelés ünnepére be is fejezik ezeket a munká­kat. Szeretnénk azonban máshogyan is emlékeze­tesebbé tenni a talpraállást. Táblára, szoboráthe­lyezésre gondoltunk, és még sok minden egyében töijük a fejünket. Hagyományápoló programunk­ban kiemelten kívánunk foglalkozni az 1848-1849- es szabadságharc helyi eseményeivel, összefüggé­seivel, ünnepi megemlékezéseket szervezünk, ve­télkedőkkel kötjük össze a nevezetesebbeket diák­ifjúságunk számára. Köszöntjük a várossá válás évfordulóját is májusban, tisztelgünk a gyöngyösi születésű nagy gyógyszerész, Richter Gedeon emlé­kének, a vértanúk ünnepén pedig külön is — a szin­tén városunk szülöttének számító — Török Ignác honvédtábornoknak, az „aradi 13” egyikének. Szóba került, hogy — ha talán az idén meg nem is, de feltétlenül rövidesen — október 23 történéséit is megörökítjük művészi alkotással. Folytatni kíván­juk temetőink történelmi sírjainak felkutatását, rendbetételét, katalógusban regisztráljuk is a földi maradványokat őrző helyeket, s rendszerbe foglal­juk, elkészítjük a régi építmények, alkotások jegy­zékét is. Javasoljuk ősi értékeink — épületeink, templomaink — helyreállítását, törekszünk határo­zottabb védelmükre. Keressük Bugát Pál szülőhá­zának helyét, hogy szintén megjelölhessük az utó­kor számára. Sok minden nem csupán pénzkérdés, ezért olyan megoldásokkal is próbálkozunk, ami pusztán az akaratunkkal, önzetlen fizikai cselekvé­sünkkel sem marad eredménytelen. Gy. Gy. Domoszlói hadüzenet a betegségeknek Dr. Kovács Vince: sok mindenre kiterjedő vizsgálatról van szó...” (Folytatás az 1. oldalról) Nos, hivatásom gyakorlása, olvasás, rádiózás, tévénézés köz­ben magam is figyelmesebb let­tem a szívinfarktus iránt. A ko­leszterin-vizsgálatok annyira fel­keltették az érdeklődésemet, hogy Budapesten iparkodtam mihamarább személyesen is tájé­kozódni róluk. Kollegákkal kon­zultáltam az ügyben Gyöngyö­sön, s előadtam elképzeléseimet a helybeli polgármesternek, Kri- zsó Sándornak. Nem titkoltam, hogy számítok a segítségre. Őszinte örömömre szolgált, hogy ahol csak megfordultam, megértésre, támogatásra talál­tam. így aztán utóbb sikerült nyélbe ütnünk második „vállal­kozásunkat” is. Idézőjelben mondom ez utóbbit, mert tulaj­donképpen mindennapi tevé­kenységünkhöz soroljuk. Mi­közben ezzel foglalkozunk, ter­mészetesen megszokott, napi dolgainkat is ugyanúgy végez­zük, mint eddig. — Közelebbről mit jelent az újabb akció? — Az infarktus megelőzésé­vel összefüggésben valójában sok mindenre kiteijedő vizsgá­latról van szó. Negyven-ötven je­lentkező esetén latunk munká­hoz, s amikor megkezdjük, napi 10-22 pácienset fogadunk. Igyekszünk úgy szervezni, hogy másfél óránál senki se töltsön több időt a rendelőnkben, de kit- kit mégis meglehetős alaposság­gal szemre vehessünk. Egyszóval súlyt mérünk, vizeletet veszünk háromféle ellenőrzésre, megné­zem az illető vérnyomását, pul­zusát. Általános belgyógyászati megfigyelést végzünk. A szív mellett megvizsgálom a tüdőt, a pajzsmirigyet, a nasat, a dobhár­tyát, a hallásélességet. Ezután következik — egy másik, kijelölt napon — a vérvétel. A vérrel ma­gam utazom minden alkalommal a gyöngyösi kórház laboratóriu­mába, ahol tulajdonképpen a koleszterin-, a HDL- és a trigli- cerin-értéket kimutatják. Álta­lában három napon belül meg­kapjuk az eredményeket, ame­lyeket a mi megállapításainkhoz csatolunk, majd mindezek együttes birtokában a további feladatokhoz fogunk. Egyrészt helyi, másrészt szakintézeti ke­zelésekkel folytatódik a munka, amikor csak szükséges. Eddig kétszáznál több lakosunk jutott túl a második akció vizsgálatain is saját megnyugatatására vagy figyelmeztetőül. A jelentkezették legalább 35 százalékáról ugyan­is — sajnos — nem derűs az orvo­si tapasztalat. Kétségtelen a szer­vezet rongálódása, s változatlan életmód, segítségadás nélkül el­kerülhetetlen a nagyobb baj. A világért sem szeretném ijesztget­ni a domoszlóiakat, de meg kell mondanom, hogy egészen meg­lepő elváltozásokat is találtunk, amelyek különösen riasztóak. Szerencsére ha nem is egészen idejében jutottunk a felismerés­hez, remélhetően nem késünk vele végzetesen, bízhatunk a gyó­gyulásban. S külön öröm, hogy nemcsak az infarktust, hanem mást is sikerül elkerülni a felfe­dett rendellenességek kiküszö­bölésével. — Az önkormányzat mennyi­ben partner a törekvésekben? — A község vállalta a gyön­gyösi laboratóriumi vizsgalatok es körzeti orvosunk útiköltségei­nek térítését, s azon vagyunk, hogy a hagyományosak mellett mar most meglévő modernebb műszereket további korszerű fel­szerelésekkel is kiegészíthessük — fűzi az iméntiekhez Krizsó Sándor polgármester. — Ha azt is megvehetnénk, ami legalább 20 féle vizsgálatotképes elvégez­ni, s további labormunkát he­lyettesíthet, akkor örülnénk a legjobban. Ehhez azonban közel félmillió forint kellene, ennyi pénzünk pedig — bármilyen ne­mes is az ügy, a cél — egyelőre nincs. Előteremtését azonban nem adjuk fel, ha másképpen nem megy a dolog, talán alapít­vány útján iparkodunk össze­' teni a szükséges anyagiakat, em állítják Domoszlón sem, hogy óriási s egyedülálló, amit ez a lelkes kis egészségügyi csapat — a körzeti orvos a munkatársai­val — fáradságot nem ismerve, önzetlenül csinál. Ám mindenki elismeri, hogy roppant tiszteletre méltó s hasznos. Bizonyos, hogy nagyobb eredménye is lesz. Gyóni Gyula ízléses autószalon Gyöngyösön A Toledó mellett a másik népszerű típus: az Ibiza (Fotó: Szántó György) Gyarapodnak a nyugati autókat kínáló üzle­tek Magyarországon, így Heves megyében is. Sok esetben csak a gyors meggazdagodás szá­mít, s a tulajdonosok a legkevésbé sem törődnek boltjuk küllemével: néha megteszi egy hátsó ud­var, vagy egy nagyobb területű raktár is. Á gyöngyösi Balázs Gábor több éve vágyott arra, hogy autószalont nyithasson. Nos, ez egy héttel ezelőtt megtörtént. Gyöngyösön, a Jókai utcában egy 70 négyzetméteres, nagy portál­üveggel ellátott helyiségben — amely már a nyu­gat-európai színvonalat idézi — Seat típusú atókat kínál. Ugyanitt az alaktrészellátást és a javítást is biztosítják. A Porsche Hungária cég képviseltében dr. Sarlós Andrása megnyitón elmondta: több száz jelentkező közül választották ki azt a néhányat, aki az országban mint a cég hivatalos márkake­reskedője jelenhet meg az autókkal. Balázs Gá­bor az észak-magyarországi forgalmazásra kizá­rólagos jogot kapott. Gyöngyösön ez az első autószalon — de re­méljük, a jövőben több is követi majd. Mert a konkurenciát ugyan a vállalkozók kevéssé szere­tik, ám nekünk, vásárlóknak mindeknéppen a hasznunkra válik. Balázs Gábor — a márkakereskedő

Next

/
Thumbnails
Contents