Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 14., kedd Látószög Az utca hava Még van valami a tavalyi hóból, s ahol nincs, ott is emléke­zünk rá. Mert ez a hó sok mindent megmutatott, eszünkbe juttatott. Bosszantó volt, amikor elakasztotta a gépkocsit nemcsak az országúton, hanem a városban is, vagy — csonttá fagyva — valóságos jégpályává tette a járdát. Olvadáskor a la­tyak, a sár késztetett felháborodásra bennünket — egyrészt agyonáztatott cipőink miatt, másrészt pedig amiért össze­csapták ruháinkat a mellettünk elsiető, figyelmetlen, pimasz autósok. Volt idő, amikor jobban, sokkal jobban örültünk a hónak. Vártuk is, hiányát éreztük, amikor késett vagy elmaradt. Amikor pedig megjött, derűs képpel szaladtunk elébe gyer­mekként, felnőttként egyaránt. A kicsi vidáman kapkodta szájával a szállingózó pihéket, s amint kaparászhatta, már go­lyócskákat gyurkáit, dobált belőlük, később pedig szobrot — „embert” — formált több-kevesebb ügyességgel. Aztán szán­kózott, sízett, amíg csak tehette. A felnőtt — a jövőre is gondolt. A föld takaróját sóvárog­ta, köszöntötte az ég ajándékában. Könnyebben, biztosabban telelt a vetés, ha hófehér „paplan” védte a hidegtől, fagytól. Mondani sem kellett, hogy az udvarra, a ház elé esett hó­ban utat kell söpörni. Még alig hogy esni kezdett, máris előke­rült a cirok- vagy nyírfaseprű, a legritkábban kezdte az ember lapáttal a munkát. S nem is dolog volt az, hanem inkább csak egyféle téli időtöltés. Mondhatni azt is, hogy passzió, szóra­kozás. Olyannyira nem számított megerőltetőnek, hogy még az öreg is kitipegett takarítani. Úgy érezte, hogy kell neki az a kis levegő — a tiszta, friss levegő —, megélénkül, új erőt kap tőle a szabadban. Napjainkra nyűg, teher lett a hó is az udvaron és a ház előtt. Ha az idősebb hozzá nem fog, a fiatalabb sokszor még unszolásra sem takarít a portán és az ablak alatt. Inkább buk­dácsol, csúszkál, s szidja a cudar időt, mintsem tenne ellene valamit, seperne, lapátolna vagy sózna. Társasházban — ha nincs hivatalos felügyelő — még eny- nyire sem akad vállalkozó a valaha legalapvetőbbnek, legter­mészetesebbnek tartott rendcsináláshoz. Ott marad a hó az üzletek, a hivatalok előtt is, s mint az egy-egy járdarésznek, a településnek sincs gazdája, aki kötelességének érezné az ál­datlan állapotok megszüntetését. így jönnek, s múlnak el egymás után a telek, kiváltképpen az elkényclmesedett városokban. Mérgelődünk, szenve­dünk, de a világért sem akarunk emlékezni arra, amit ten­nünk kellene, ami oly egyszerű. Ennyire megváltoztunk...? Gyóni Gyula Akár hiszik, akár nem Márpedig ő szobrász lesz ••• Egy ekkora kislányban ho­gyan lehet ilyen határozottság? Igaz, már tizenöt éves. Szőke, mint a búza, és mosolygós, mint az alma. Éppen négy évvel ezelőtt vett részt egy nemzetközi képzőmű­vészeti kiállításon, ahol második helyezést ért el. Sikerek kísérik azóta is. Alkotásai közül néhány már Dániába is elkerült. Csodagyerek? Aligha. De hogy tehetséges, azt megállapít­hattam abból a két agyagfigurá­ból is, amit elém tett. Az egyik egy táncospárt ábrázolt. Forog­tak olyan lendülettel, hogy meg­feszült kaijuk-lábuk. A másik egy lovagi tornára feldíszített ló, amin a nehéz drapéria redők- ben omlott alá. A nemes ál­lat formái átsütöttek a bársonya takarón. — Hogyan kezdődött? — kér­deztem, meggyőződésem ugyan­is, hogy az ilyen nagy elhatározá­soknak a megszületését mindig tetten lehet érni. — A nagynénémnél voltam az Őrségben nyaralni, és őt láttam agyagot formálni. Akkor vettem a kezembe én is agyagot először, és formáztam belőle egy bögrét. Pontosan kilencéves voltam. Az­tán hazajöttem Gyöngyösre, és amikor két évvel később megala­kult egy szakkör nálunk, jelent­keztem. Ma a Junior Art védőszárnyai alatt tevékenykedik. De bejár az ifjúsági otthonba, ahol kedvére dolgozhat. — Van, amikor napokig hor­dom magamban a témát, és ke­resgélem a megoldást. Máskor határozott céllal ülök le, de a kezdet után egészen más lesz be­lőle, mint amit eredetileg elkép­zeltem. És olyan is van, hogy csak nézem az agyagot, semmi ötletem nincs. Gyúrom, for­gatom a kezemben az agyagot, majd az ujjaim szinte önállóan elkezdenek alakítgatni valamit a masszán. Eltelik mondjuk két óra, és ott áll előttem a figura. Hja, az alkotás útjai kifürkész- hetetlenek. Azt is megtudtam tőle, hogy valójában természet után szeret dolgozni, és főként az állatokat mintázza meg szívesen és nagy- nagy szeretettel. — Mi az életcélod? —- Az agyagot nem hagyom. Az elkísér egész életemen át. Ál­lásba menni nem akarok, úgyne­vezett szabadúszó szeretnék len­ni. Utazni szeretnék sokat. A pénzt erre fordításokból kere­sem meg, legalábbis úgy gondo­lom. Francia-magyar oktatási nyelvű gimnáziumba járok. Emi­att csak a hétvégeket töltöm itt­hon. El ne felejtsem! A neve kissé szokatlanul hangzik a magyar fülnek: Wohlgemuth Brigitta. Hallunk még róla? Meggyő­ződésem... (gmf) Január 23-án Mózes-premier az Operaházban Rossini Mózes című operájának bemutatójára készül a Magyar Ál­lami Operaház. A mű zenei betanítását Lamberto Gardelli irányítja, és ő vezényli az első előadásokat is. A premiert január 23-án, olasz nyelven tartják. Az opera magyar nyelvű előadásait Medveczky Ádám dirigálja, a rendező Kerenyi Miklós Gábor, a díszlettervező Csikós Attila. Á jelmezeket meghívott vendégként Jánoskuti Márta tervezte. A darabot párhuzamos szereposztásban mutatják be. Mózes szere­pét Airizer Csaba és Berczelly István énekli, Elisero: Andrej Lancov és Gerdesits Ferenc, Fáraó: Sólyom-Nagy Sándor és Stanislav Micki- evich lesznek. A Magyar Állami Operaház társulata most először mutatja be Rossini Mózesét. A darabot a magyar közönség 1970. január 20-án és 22-én a Teatro Communale di Bologna társulatának vendégsze­replésével láthatta, ugyancsak az Operaház színpadán. Számoljon, mielőtt fizet! (VII/4.) Kedvezőtlen Hiteltörlesztési tanácsadó A havi törlesztőrészlet és az adósság változása téré. A 3,15,32 és 40 százalékos kamatlábak mellett a kölcsöntartozásban egy év alatt bekövetkező válto­zást a havi törlesztőrészlet függvényében mutatják a megfelelő egyenesek. Figyeljük ezt meg 32 százalékos kamatláb eseté­ben. a) Vegyük először azt a szélsőséges esetet, ha egész évben nem fizet egyetlen fillért sem az adós. Ekkor az év végén a teljes kölcsöntartozás utáni éves kamat növeli az adósságot. Ez azt jelenti, hogy a 100 ezer forint adósságunk 132 ezer forintra nö­vekszik. b) Ha fokozatosan növeljük a havi törlesztést, akkor a befizetések az éves kamat egyre nagyobb részét fedezik, és egy bizonyos törlesztésnél elér­jük, hogy nem nő, és nem is csökken az adósság. Ezt végtelen törlesztőrészletnek nevezzük, mivel fizeté­se végtelen hosszú futamidőt eredményezne. Érté­két matematikai módszerrel meghatároztuk a grafi­konon szereplő esetekre: kamatláb végtelen % törlesztőrészlet Ft/hó 3 249,2 15 1170,3 32 2298,5 40 2769,6 Ha tehát a végtelen törlesztőrészletnél keveseb­bet fizetünk havonta, akkor növekszik az adóssá­gunk, ha többet, akkor csökken. c) Rendkívül fontos annak felismerése, hogy ma­gas kamatlábak esetén a végtelen törlesztőrészlet­hez képest igen csekély többletfizetéssel rohamosan csökkenthető a futamidő, s vele együtt az összes visz- szafizetés is! Például: csupán havi 2 forint 50 fillér tamidejű kölcsönök viselkedését pedig az előző részben már láthattuk. Az eddig megismert össze­függések és bemutatott táblázatok alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni a havi törlesztőrész­let megválasztásához: 1. Magas, 20 százalék feletti kamatlábak esetén: a) 15 év feletti futamidőt semmiképpen ne válasz- szunk, mert 1-2 százaléknyi havi többletfizetéssel a 30 éves futamidő a felére csökkenthető. b) Mindenkinek megéri a futamidőt legalább 10 évre csökkenteni, hiszen ezt csekély (6-7százalék) havi többletteherrel megteheti, s egyharmad idő alatt megszabadul adósságától. c) Ha valaki egyharmaddal többet tud vállalni a 30 éves futamidőhöz előírt havi törlesztéshez ké­pest, akkor válassza az optimálisnak mondható 5 éves futamidőt. Az eredményről az előzőekben be­mutatott táblázatokból meggyőződhet. d) 5 éves futamidő alá menni már csak a havi tör­lesztés erőteljes növelésével lehetséges, ezért ezt csak azoknak ajánlhatjuk, akiknek nem okoz túl­zott megterhelést. 2. A 10 és 20 százalék közötti közepes kamatlá­bak esetén az előzőekben ajánlott futamidőket mintegy 5 évvel növelni indokolt. 3. Az alacsony (10 százalék alatti) kamatlábak esetében sem érdemes 20-25 évnél hosszabb fu­tamidőt alapul venni havi törlesztőrészletünk meg­választásánál. Tovább rövidíteni ez esetben is érde­mes, ha megengedhetjük magunknak! A követke­ző részben azt mutatjuk be, hogyan fogy el az adós­ságunk. ifj. Tohai László Tohai László mezőgazdasági előrejelzés 1992-re A növénytermesztés és az ál­lattenyésztés fontosabb területe­in a termelés tovább csökken 1992-ben — vélekedik a Magyar Agrárkamara abban az összeg­zésben, melyet az agrárszektor ez évi kilátásaiból készített. A szakértők véleménye sze­rint gabonából mintegy 2-3 mil­lió tonnával kevesebb termésre lehet számítani, ám ennek elle­nére fennmaradnak az ágazat­ban tapasztalható piaci feszült­ségek a múlt évről raktáron ma­radt készletek miatt. A prognó­zis szerint a búza rovására nö­vekszik a kukorica vetésterülete, s ez kedvezően befolyásolhatja a termékszerkezet alakulását. A cukorrépa termelése várhatóan ugyancsak jelentős mértékben, mintegy 30 százalékkal mérsék­lődik majd, főként annak hatásá­ra, hogy tavaly jelentős túlterme­lés volt ebből a növényféleség­ből, s felhalmozódtak a cukor­készletek. A cukorgyárak erre az évre kevesebb cukorrépa átvételére szerződtek. A növényolajipar­ban jelentős bizonytalanság ta­pasztalható a feldolgozást végző vállalat privatizációja miatt. A szőlő- és borágazatban szintén elkerülhetetlen a termelés visz- szafogása. A szakértők szerint a sertéste­nyésztésben a termelők bizalma visszanyerhető. Ehhez stabilizá­ló és kiszámítható intézkedésre van szükség. Ennek egyik fő alapfeltételeként jelölik meg, hogy a szovjet utódállamok pia­cain javuljanak az értékesítési feltételek. A baromfiágazatban a tavalyi termeléscsökkenés és a belső szerkezetátalakítás után az idei évre a korábbi termelési szint fenntartását váiják az elem­zők. A tejtermelésben azonban mérséklődéssel lehet számolni. A fogyasztóiár-kiegészítés meg­szüntetését önmagában nem íté­lik meg kedvezőtlenül az érdek- képviselet szakemberei. Véle­ményük szerint ez önmagában nem okoz majd piaci feszültsé­get. A szakértők szerint az ágazat feszültségeit nagymértékben oldhatná, ha a volt Szovjetunió helyén kialakult köztársaságok piacai megnyílnának a magyar termékek előtt; továbbá a fejlett országok segélyakcióihoz kap­csolódhatnának a magyar gazda­ságok. Amit meg kell tanulnunk Az illegális „autóexport” ellen Január elejétől már működik a határállomásokon az az érzékelő rendszer, amely jelzi, ha valaki lopott autót szándékozik kivinni az országból — tájékoztatta az MTI-t Illés István, az ORFK he­lyettes szóvivője. A határőrség e módszerrel természetesen csak azoknak a lopott járműveknek a kivitelét tudja megakadályozni, amelyek­be a tulajdonos előzőleg beépít­tetett egy speciális jeladót. Az országos rendőrfőkapi­tány és a BM Határőrség pa­rancsnokának a napokban ki­adott intézkedése elrendeli: ha a határőröknél lévő jelfogó beren­dezés riaszt, akkor fel kell szólí­taniuk a gépjármű vezetőjét, hogy kapcsolja ki az autóban el­helyezett jeladót. Ilyen esetben egyúttal azt is ellenőrzik, hogy a gépjármű szercpel-e a körözési nyilvántartásban. Amennyiben a vezető nem tudja kikapcsolni a készüléket, mert nem ismeri a jeladó rejtek­helyét, illetve ha a jármű jogsze­rű birtoklásában kétely merül fel, a vezetőt át kell adni a terüle­tileg illetékes rendőrkapitányság képviselőjének, a gépjárművel együtt. Az utasok a rendőr helyszínre érkezéséig nem távozhatnak, el­bocsátásukról, illetve előállítá­sukról a rendőrség dönt. A közösségeket érzelmekkel, gondolatokkal, az egymás iránt érzett szeretettel, türelemmel le­het megteremtem. Nemcsak le­het, kell is — ebben a kegyetlen élményekkel teli században, amikor mindenki elhiszi: semmi nem lehet már igaz, és annak az ellenkezője sem. Adomo szerint a második világháborúban meg­tapasztaltak után nem lehet ver­set írni, nem lehet lírai gondja- gondolata az embernek, mert minden — ami valamikor a pszi­chét jelentette — végérvényesen kivérzett. A megélt évtizedek ta­núsítják, hogy Adomo traumája nem igazolódott be: van, volt, lesz líra, vers is, és minden egyéb, amit az ember — égtájtól és min­den egyébtől függetlenül — al­kotni képes. Minderről azért is elmélke­dem nyilvánosan, mert ebben az időszakban Pilinszky Jánosról, az ő lírájáról elmélkedett a Me­gyei Művelődési Központban dr. Kuklay A nía/katoli k uspap, mű­vészettörténész, a költő életmű­vének kutatója, feldolgozója. Már az is örömmel tölti el a téma iránt érdeklődőt, hogy akad egy ember, aki nem alkalmi tudor­ként vállalja a feladatot: megkí­sérteni mindazt, amit a költő át­élt, átélhetett, követni tudja azt a nyomvonalat, amit ő az iszonyat ábrázolásában szavaival, belső kínlódásaival leírt. Ha lenne kedvem szavakkal játszani, azt imám ide: követő elmélkedések ezek a követendő elmélkedések­ről. Ha ezek a Pilinszky-írások egyáltalán követhetők azzal a biztonsággal, ahogyan a beleér­ző lélek tájékozódnánk a szellem által felvázolt térképen. Pilinszky versei elférnek egy kötetben. A testük olykor csak néhány szó, s a befejezett mon­datok is csak annyiban kerekde- dek, amennyiben a szavakban tetten érhető hatóerőt kiegészít­jük azzal, ami a hangok, az érzel­mek, a gondolatok között táma­dó feszültségekből kiolvasható. Életem egy időszakában ön­ként vállalt feladatként gyako­roltam az elmélkedést. Tudato­san akartam is ezt a diszciplínát, mert mások is megerősítettek ebben a meggyőződésemben, hogy ez a legbiztosabb útja a jel­lem edzésének, és ha valamit el akarok érni, kényszerítem maga­mat befelé utazásra. S akkor, amikor jó vagy rossz sorsom va­lóban kemény megpróbáltatá­sok elé lökött, ébredtem rá, mek­kora haszna van, ha a szenvedő testet a lélek fegyelme, türelme, belső kutatása óvja a megsemmi­süléstől vagy az elzüllestől, az önfeladástól... Dr. Kuklay látszólag ötletsze­rűen lapozott Pilinszky köteté­ben, hiszen bármelyik versre, el­mélkedésre, próza-versre rábök­hetett volna, végül is ugyanazt a komoly, belső csendre késztető képlátást elemezhette volna, mint tette az Auschwitz-cel, a Rossz felvétellel, a Meditációval, vagy a Terek kapcsán. Vagy az Innnitivusz esetében: hat sor, hat kép, hat lehetőség, és még meny­nyi minden!? Idézzük csak: „Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni. Még föl lehet kötni. És le lehet vágni. Még meg lehet szül­ni. És ellehet ásni.” Három még és három és válaszolgat egymás­nak. Nemcsak időt, folyamatot jeleznek, de tartalmat, sorsot, a sorsban azt az iszonyatos lehető­séget, amely minden pillanatban bekövetkezik. Kinek? Hát neki, neked, nekem. A történész és a sima csusszanású erőszak között ezernyi a változat, de korunk megtanított arra, hogy minden rettenet még megtörtént, a ta­pasztalat megmarcangolta a tu­datunkat. Ez a vérző állapot tart bennünk. S talán az a legna­gyobb őrületünk, ha mulasztása­inkat nem vesszük észre, ha nem figyelünk arra, ami minden eshe­tőségünk. Hogyan kell tehát ké­szen állnunk arra a belső ma­gányra, arra a mindenkitől elvá­lasztó egyedülmaradásra, ami­kor sem kórházi készültség, sem baráti szeretet már nem érhet el minket? Elképzeljük-e a bűntu­datnak azt a szenvedését, amikor a bűn elkövetője már túljutott a megbánás iszonyú vergődésén, és kapja a megtorlást, amiért már belül megszenvedett? A kérdés napjainkban aktuá­lisabb, mint valaha. És nem azért, mert az alapképlet mindig is elvezet a jézusi tanításhoz, ha­nem azért is, mert a hit, a jövőbe, a javításba, a remélt javulásba kapaszkodó alázatos tudat csak megremegteti bennünk azt a pis­lákoló reményt, amely megzen- dülhet a Harmadnapon-ban: „És fölzúgnak a hamuszín egek/ hajnal fele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek/. És szél támad. És fölzeng a világ./ Mert megölhették hitvány gyil­kosok,/ és megszűnhetett do­bogni szíve — Harmadnapra le­győzte a halált. /Et resurrexit tertia die.” Itt az „és”-ek a törté­nelem száguldását fékezik embe­ri szavakba, és a latin idézet a Szentírásból azért kattan a vers végén, mert a transzcendentális képzeletek néha kívánnak egy kis idegenséget — a nagyszerű él­mény érzékeltetésére. Ez a Pilinszky és az ő szelleme kapott visszhangot és megértést mar életében a világirodalom né­mely fontos európai fórumán. Farkas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents