Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 30., csütörtök Az angolkisasszonyok iskoláinak négy évszázada (111/3.) Az angolkisasszonyok Magyarországon A Gyöngyszöv Áfész anyagi támogatásával Magyar szabadalom: Fluidkat dízelkatalizátor Miután Ward Mária 1609-ben megalapította az angolkisasszo­nyok első intézetét, még az ő éle­teben tizenkettőre gyarapodott az intézeteik száma, amelyek a keresztény szellemű leányneve­lés ügyét szolgálták Európa kü­lönböző országaiban. Tantervűk a világi tárgyak között első he­lyen említette a gyermekek anya­nyelvén való olvasás és írás meg­tanítását. 1703-ban XI. Kelemen pápa jóváhagyta a szabályzatukat, en­gedélyezte széles körű működé­süket. Az 1630. évi feloszlatás után hivatalosan most ismerte el őket az egyház, de még jó ideig meg volt tiltva, hogy Ward Mári­át tekintsék alapítójuknak. Az angolkisasszonyok a nyil­vánosság előtt hallgattak alapí­tónőjükről, de maguk között hű­ségesek maradtak hozzá, aki ha­lála előtt azzal búcsúzott apáca követőitől: „Kérlek benneteket, folytassátok és gyakoroljátok hi­vatásotokat, amelyre az Isten hí­vott benneteket.” Végül 1909- ben — Ward Mária intézetalapí­tásának 300. évfordulóján — X. Pius pápa elismerte, hogy az an­golkisasszonyok intézetének, amely oly sokat tett a keresztény­ség ügyéért, Ward Mária az ala­pítója. A Pázmány Péter idejében va­ló rövid működés után az angol- kisasszonyok 1770-ben kezdik meg újra a tevékenységüket ha­zánkban. A budai várban műkö­dő leányiskolájuk tantárgyai: hittan, íras-olvasás, számtan, ké­zimunka. Az intemátusi növen­dékek rajzot és éneket is tanul­nak, külön szaktanítóktól. Már az alapításkor 300 növendék je­lentkezett az iskolába. 1777-ben Mária Terézia ki­rálynő Nagyszombatból a tudo­mányegyetemet Budára helyezte át. Az angolkisasszonyok épüle­tét át kellett adni egyetemi célra, ezért intézetük ideiglenesen Vá­con kapott helyet, majd 1787- ben véglegesen Pestre került át, a Váci utcába. 1828-ban a Hazai s Külföldi Tudósítások című fo­lyóirat így számol be olvasókö­zönségének a pesti angolkisasz- szonyok leánynevelő intézeté­ről: „Ezen dicséretes intézetben több mint 450 kívülről bejáró vá­rosi és vidéki lányok három os­kolabeli osztályokra elrendelve, taníttatnak a hitvallás és erkölcs tudományára, a bibliai történe­tekre, a helyes írásra és olvasás­ra, magyar és német nyelv rend­szabásaira, a számvetésre, és mindenféle hasznos és szép kézi­munkákra. Ezenkívül 42 kisasz- szonyok a tekintetes angolkisasz- szonyok gondviselése alatt egész nevelést (=intemátusi nevetést) vesznek, és még a világ és Ma­gyarország történeteiben, a föld leírásában (=földrajzban) s a francia nyelvben, rajzolásoan és minden effélékben is oktatnak, és a haza reményére mindenkép­pen kimíveltetnek.” Kiemeli ez a tudósítás: külö­nös figyelemre méltó ebben az intézetben, hogy ”a magyar nyelv ritka ügyességgel tanítta- tik.” Egerben Bartakovics érsek — akiről itt később utcát is elnevez­tek — 1852-ben telepítette le az angolkisasszonyokat. Azóta, vagyis száznegyven esztendeje működnek itt az iskoláik (a mai Kossuth Lajos u. 8. sz. alatt). Az 1948. évi államosítás és az angol- kisasszonyok 1950. évi kitelepí­tése előtt Egerben már öt iskolá­juk működött: 1. elemi iskola négy osztállyal, 2. polgári leány­iskola négy osztállyal, 3. tanító­képző öt osztállyal, 4. ennek a gyakorlóiskolája négy osztállyal es 5. a leánygimnázium nyolc osztállyal. Volt ezenkívül itt gép­írói és gyorsírói tanfolyamuk is. Az akkori Magyarországon az angolkisasszonyoknak négy f 'mnáziumuk volt: Budapesten, gerben, Kecskeméten és Nyír­egyházán. Ezeknek 1948. évi kényszerű bezárása óta máig csak az egri leánygimnáziumban indulhatott meg újra — 1990- ben — a tanító- es nevelőmunka. Ma itt már két osztály működik, összesen 78 tanulóval. Ez az is­kola ugyanúgy, mint régen, 8 év­folyamos gimnázium lesz, amelyben az általános iskola 4. osztálya után tanulhatnak to­vább a kislányok. Megyeszerte nagy az érdeklő­dés az angolkisasszonyok egri is­kolája iránt, bár egyelőre igen korlátozottak a lehetőségeik, hi­szen csak fokozatosan kapnak vissza tantermeket az egykori in­tézetük Kossuth utcai épületé­ben. A tanári kar is fokozatosan bővül. (Az angolkisasszonyok iskolájában az apácákon kívül tanárok is — férfiak is — taníta­nak. Itt a világ felé való nyitott­ság régi hagyomány.) Csupán Egerben is már 140 éves múltra tekinthet vissza az angolkisasszonyok intézete (a rendház és az iskola), s ez a 140 év sok műveltségben és lelki ér­tékkel gyarapította a város társa­dalmát. Az Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intéze­te és „Sancta Maria” Leánygim­náziuma új felvirágzás előtt áll. Legalábbis ezt hirdeti az ide be­lépőknek egy régi arckép a lép­csőházban : Ward Mária képe. 0 négy évszázad távolából min­dennap szeretettel és nagy biza­kodással tekint a mai tanárokra és tanulóikra. E sorok írója nem katolikus, hanem protestáns vallású, de tisztelettel hajtja meg fejét Ward Mária emléke előtt, akinek élő példája és útmutatása alapján az angolkisasszonyok — a négy küzdelmes évszázad során — nagyszerű iskolákat tudtak léte­síteni Európa, Amerika, Afrika, Ázsia és Ausztrália leányai szá­mára. Örülhetünk, hogy másfél év óta Egerben is újra működik az iskolájuk. (Vége) Dr. Pásztor Emil Tisztulhat Budapest és más városok levegője egy magyar ku­tatócsoport által kifejlesztett, a dízelmotorokra illeszthető kata­lizátor alkalmazásával. A proto­típust a napokban mutatták be a szakembereknek a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen. Az újszerű elven, speciális anyagok felhasználásával működő Fluid­kat kiszűri a kipufogógázból a kormot, a szénmonoxidot, a szénhidrogént és más, a környe­zetet és az emberi szervezetet ká­rosító anyagokat. Ennek a jelen­tőségét mutatja, hogy egyedül a BKV buszai évente hozzávetőleg 50 tonna kormot füstölnek el a főváros légterében. A berende­zést három éves kutatómunkával a Gyöngyszöv Áfész anyagi tá­mogatásával állították elő, mű­szaki paramétereit jelenleg az Autóipari Kutatóintézet vizsgál­ja. A katalizátor gyors gyakorlati elteijesztésének a környezet vé­delmén túl közvetlen gazdasági jelentősége is van, hiszen a ha­marosan életbe lépő, levegőtisz­taságot szolgáló új autóadózási rendelet szerint a katalizátorral ellátott dízelkocsik után keve­sebb az adó, valamint egy év he­lyett 3 éves környezetvédelmi el­lenőrzés is elegendő. Csakhogy a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézete és más cégek által kifejlesztett katalizátor darabonkénti ára előreláthatóan 170-200 ezer fo­rint körüli lesz, ami lassíthatja el­telj edését. Ezért a Gyöngyszöv Áfész kezdeményezésére Fluidkat né­ven egy alapítványt hívtak életre azoknak a dízelmotorral műkö­dő járműtulajdonosoknak, vál­lalatoknak, akik-amelyek csatla­kozásuk fejében kedvezőbb fel­tételek mellett juthatnak majd hozzá az új berendezéshez. A katalizátor sorozatgyártásá­nak műszaki feltételei is adottak, s amennyiben az előállításhoz megfelelő partnert találnak, úgy az idén 100 BKV-buszra legyárt­hatják az első szériát. A magyar szabadalom alapján előállított katalizátor az eddigi vizsgálatok szerint olcsóbb és többféle fel- használást tesz lehetővé a nyuga­ti országokban használt hasonló berendezéseknél, így várhatóan külföldön is lesz iránta kereslet. Idegenforgalmi aktívum November végéig mintegy 200 millió dollárral nagyobb ak­tívumot termelt az idegenforga­lom, mint egy évvel korábban ti­zenegy hónap alatt — közölte az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bank. A nemrégiben elkészült ösz- szesítés szerint a bevétel 937,5 millió dollár volt, ami 23 százalé­kos növekedést jelent, miközben a kiadás 410 millió dollár volt, ez pedig 5 százalékos csökkenést mutat. így összesen 527,5 millió dol­lár aktívum keletkezett, míg 1990 novemberének végéig ez 333,4 millió dollárt tett ki. Az év végére az aktívum való­színűleg elérte a 600, a bevételek pedig az 1 milliárd dollárt. Tovább folytatódik az importliberalizáció Az idén tovább szűkült az import kivételi lista: lekerültek róla a szi­lárd energiahordozók, a távközlési berendezések egy része és egyes fogyasztási cikkek, például a bútorok — a lábbelik kivételével — es a bor- és szőrmeipari termékek — tájékoztatta az MTI munkatársát Koczka Lászlóné, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztéri­umának főosztályvezető-helyettese. Jelenleg az import termékek több mint 90 százaléka liberalizált. Ez a hazai ipar 78 százalékának teremt versenyhelyzetet. A tavalyi 87 százalékos importliberalizációhoz képest a kormány a hazai ipar vé­delmében döntött egy viszonylag csekély mértékű bővülés mellett. 1991-ben ugyanis — részben a liberalizálás miatt — nagymértékben kiéleződött a piaci verseny. Ehhez még hozzájárult, hogy a forint re­latív felértékelődése az importot olcsóbbá tette, s ez a hazai termelők számára egy rosszabb versenyhelyzetet teremtett. A kormány dönté­sénél figyelembe vette a jelenlegi árfolyam politikát is, ami a belső inf­láció csökkentését tartja szem előtt — mondta az NGKM illetékese. Az MTI kérdésére Koczka Lászlóné hozzátette, hogy az idén már nem várható az import kivételi lista szűkítése, viszont 1993-ra vonat­kozóan mindenképpen az élelmiszer-kereskedelem további liberali­zálását tartják szem előtt. HANG-KÉP Árnyalt látásmód Minden újítás annyit ér, amennyi a megváltozott forma mögött rejlő tartalom minősége. Ezért nem lelkesedem a televízi­ósoktól megszokott, jókora csin­nadrattával beharangozott lát­szatreformokért, hiszen a csicsás gúnya mögött ott búvik az ismét inflálódott, azaz a még sová­nyabb, torzabb gondolati mag. Nem ez az alapállás jellemző a rádiós kollégákra. Ők valóban keresik, kutatják a hatásosabb, az árnyaltabb tájékoztatás esz­köztárát. Ráadásul — az esetek nem kis részében — rá is lelnek arra. Nem tudom friss vállalkozás-e a Kirakat című program, ame­lyet Rékai Grf&or szerkeszt. Mel­lesleg nem is ez a fontos, hanem az, hogy munkatársaival együtt a rendszerváltozás hétköznapjai­nak összetettségét, bonyolultsá­gát igyekszik értékeltetni. A január 25-i, vasárnapi kíná­lattól kissé tartottam, hiszen Tor- nyi Ferenc riporter egy meglehe­tősen szövevényes ügy feltérké­pezését ígérte. A történet rövid summázata a következő: a tisza- dobi italbolt vagy presszó előtt megöltek valakit. Ä vélt bűnöst hét esztendővel ezelőtt elítélték, szabadságvesztésének hosszú időtartamát le is töltötte. Ám, amikor kikerült, küzdelmet indí­tott ártatlanságának igazolására. Nem is teljesen eredménytele­nül, ugyanis arra már fény derült, hogy a rendőrségi vizsgálat több ponton megkérdőjelezhető. A perújrafelvétel esélyeit is la­tolgatták a megszólalók, akik mindkét tábor színeiben nyilat­koztak, vagyis meghallgattatott a másik fél is, azaz nem csorbult a tárgyilagosság. Kiviláglott: ezen a településen — akárcsak másutt — igen nyers indulatok csapnak össze, s a gyakori vagdalkózást, fenyegetőzést áthatják az olykor eléggé nyers politikai motívu­mok. Nem egyszerű ebben a labirin­tusban eligazodni, különösképp, ha az a jelképes Ariadné-fonál is hiányzik. Az 55 perces blokk el­sődleges erénye az, hogy a „kar­mester” nem döntnökösködött, csupán azt jelezte: nem leszköny- nyű dolga Justiciának. Neki kö­szönhető az is, hogy eltöpreng­hettünk, s valamennyiünkben tudatosulhatott: ebben a szituá­cióban is az örök erkölcsi intel­mek, törvények mutathatnak megnyugtató, katarzist szülő irányt. Ezért hát mind sűrűbben fi- gyelmezzünk rájuk. Megéri... Örökzöld siker Abban a Szabadság téri szék­házban változatlanul sűrűsödik a nézők által mind nehezebben el­viselhető káosz. Türelmetlensé­günk érhető, hiszen — a zűrza­varból következően — egyre silá­nyabb ajánlatlistával riasztanak minket. Nívós szórakoztatás he­lyett közéletinek titulált herce­hurcákkal lopják értékes perce­inket. Akadékoskodnak, hada­koznak az egyházakkal, mit sem törődve azzal, hogy mind az ate­istáknak, mind a vallásosoknak meg kellene adni azt, ami nekik dukál. Illene már az illetékesek­nek — akár vörösek, akár fehé­rek — rádöbbeni arra, hogy nem történelmet csinálnak, nem dik­tálnak, hanem szolgálnak, kró­nikát „írva” a jelenről és termé­szetesen önmagukról is. A többi csak lityi-lötyi és handabanda. Legalább képességeikhez — vigyázat: nem zsenigyűjtemény ez az intézmény! — mérten mun­kálkodnak. Dehát ezektől égnyi távolra zuhantak. Okulhatnának esetleg a példákból. A huszon- hatodikán, sokadszorra vetített Krisztina királynő, ez az 1933- ban forgatott amerikai film kitű­nően hasznosítható recept. A re­mek sztorihoz kvalitásos szerep­lők társultak. Erről a kópiáról száműzték mindazt, ami pazar­lás, ami felesleges. így aztán nem unatkoztunk. Sőt, kikapcsolód­va művelődtünk, szembesülve az extra egyéniségű és sorsú uralko­dónő pályájának fordulóival, személyiségének belső történé­seivel. Amikor a felvételek ké­szültek, még sehol sem voltam. Világra jöttöm óta 52 év telt el, gondolati eszmélésem számítva legalább negyven. Szennyel, mo­csokkal, silánysággal, torzsalko­dással, társadalmi hazugság- özönnel gyötörtetve. Majdhogy értelmetlenül. Istenem! Azt hiszem ott és ak­kor kellett volna folytatni, ami­kor Greta Garbo — a zárókép­ben felmagasztosulva — azon a szimbolikus hajón elindult a vi­tathatatlan halhatatlanság felé. Meg is érkezett... Pécsi István Erdélyi levél 200 éves az állandó magyar színjátszás Kolozsváron A Kolozsvári Állami Magyar Színház és az Állami Magyar Opera mai épülete A kolozsvári magyar nyelvű színjátszás megindulásának 200. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Jelentős eseménye ez színháztörténetünknek, hiszen 1792-ben az akkori magyar nyelvterületen csak Pesten mű­ködött — úgy ahogy állandó — magyar nyelvű színház, amelyet alig két évvel korábban hoztak létre. Tudnunk kell természete­sen azt, hogy magyar nyelven már korábban is megszólaltak a színpadon Erdélyben is. Számos feljegyzést találunk arról, hogy már a XVI. és XVII. században, rendszertelenül bár, de tartottak színielőadásokat. Az 1500-as évek elejéről misztériumjáté- kokról maradtak fenn írásbeli emlékek, s az erdélyi Szigethegy­ségbe ékelődött Ábrudbányán már 1530-ban világi színielőadá­sok is voltak. Később mindin­kább előtérbe került az iskolai színjátszás. Ebben különösen a kolozsvári Unitárius Kollégium jeleskedett, ahol — írásos fel­jegyzések szerint — 1626 márci­usában Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és hitvese tiszteletére tartottak magyar nyelvű színi­előadást, és ezt a műsort többször is megismételték. Ugyancsak a XVII. században megtaláljuk az iskolai színjátszás nyomait Nagybányán a protestáns iskolá­ban, Enyeden a református kol­légiumban és máshol is. Enye­den 1682-ben közgyűlési hatá­rozat írta elő, hogy főképp az an­tik történelemből adjanak elő darabokat, különösen januárban és júliusban, a vizsgák alkalmá­ból. Tovább sorolhatnók az erdélyi színjátszás őskorából rendelke­zésünkre álló adatokat, azokat, amelyek fokozatosan kialakítot­ták Kolozsvár polgárságában az állandó színjátszás iránti igényt. Ilyen előzmények után került sor 1792. november 11-én a magyar, az erdélyi és a kolozsvári színját­szás neves eseményére: az alkal­milag igénybe vett Rhédey-ház báltermében (egy ma is meglévő és emléktáblával ellátott épület­ben) megtartotta első előadását az a színjátszó társulat, amely az­után — fokozatosan megújhodva — évről évre rendszeresen szóra­koztatta a színházi játékokra éhes magyar polgárságot. A kolozsvári magyar színját­szás két évszázada gazdag volt si­kerekben. Sok hányadtatás után, a múlt évszázad húszas éveiben felépült és birtokba vett Farkas utcai kőszínházban, majd a szá­zadforduló éveitől az egykori Hunyadi téren felépült Nemzeti Színházban (amely jelenleg a ro­mán színjátszás otthona), ké­sőbb pedig a sétatér elején lévő (az ötvenes években korszerűsí­tett és kibővített) egykori nyári színkörben a magyar színjátszás számos nagy egyénisége lépett fel. Kolozsvár közönségé több­ször tapsolhatott Dérynének, Já­szai Marinak, később pedig olyan jeles színészeknek és szí­nésznőknek, mint Szentgyörgyi István, Poór Lili, Ódry Árpád, Berky Lili, Blaha Lujza, Csortos Gyula, Janovics Jenő, Rózsahe­gyi Kálmán, Somlay Arthur, Várkonyi Mihály, de kijárt a lel­kes taps az operett királynőjé­nek, Honthy Hannának, az örökké kolozsvári és marosvá­sárhelyi drámai színésznek, Ko­vács Györgynek, valamint a ma­gyar színjátszás még számos nagy személyiségének. Kolozs­váron adták elő elsőként Erkel Ferenc Bánk Bán című operáját a múlt század második felében. A XX. század negyvenes, öt­venes éveitől a színház mellett különálló operatársulat alakult Kolozsváron saját zenekarral, énekkarral, balettegyüttessel és számos jeles énekessel. Az Álla­mi Magyar Opera az egyetemes operairodalom számos nagy mű­vét bemutatta, de rendszeresen műsorán tartotta a magyar ope­rairodalomjeles műveit, és — sa­játos helyzetéből kifolyólag — megkülönböztetett figyelmet fordított a népszínművek és az operettek előadására is. Ismere­teim szerint Kolozsvár Európá­ban az egyetlen olyan város, ahol párhuzamosan két operaház működik folyamatosan és meg­lehetősen szeles játékrenddel. A kolozsvári hivatásos ma­gyar nyelvű színjátszás 200. évé­ben számos nagy érdeklődést ki­váltó rendezvénnyel ünnepük meg az évfordulót a kolozsvári operaháztól eltávozott és Nyu- gat-Európában „befutott” ope­raénekesek anyagi és erkölcsi tá­mogatásával. Az év vége felé sorra kerülő évfordulós ünnep­ségeket méltán tekinthetjük majd az egész magyar nyelvű színjátszás nagy eseményének. Hisszük, hogy ezekről a jelentő­ségteljes rendezvényekről alkal­mas időpontban beszámolha­tunk a Heves Megyei Hírlap szé­les olvasótáborának. Okos György (Kolozsvár) Az 1821-ben épült kolozsvári kőszínház. Azóta lebontották

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents