Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
HÍRLAP, 1992. január 30., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Füredi túra az olimpia jegyében Az idei barcelonai olimpia jegyében kerül sor február 8-án reggel 7 órától Mátrafüreden a téli hegyi gyalogtúrára. A helyszínen jelentkező érdeklődők 15 és 30 kilométeres távolságon mérhetik maid össsze felkészültségüket, állóképességüket. Film a Narancs klubban A Fidesz gyöngyösi Narancs klubjában e hét végén folytatódnak a filmelőadások. A Puskin Moziban február 1-jén sorra kerülő vetítésen a közönség a Vége a régi időknek című darabot lathatja. Üj sportöltöző készül Detken Régi tsz-épület átalakításával, a termelőszövetkezet és a helyi önkormányzat összefogásával, anyagi áldozatvállalásával új sportöltöző formálódik Detken. A helyi sportkör korszerű létesítményének teljes kivitelezésével tavaszra végeznek. Pihentető kézimunka A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban számos szakkör, készítenek szép térítőkét, futókat, szalvétákat. Amellett, hogy hasz- klub, kiscsoport talált otthonra. Közöttük van a kézimunkázó asszo- nosan telik az idő, mindennapi problémáikat, örömeiket is megbe- nyok klubja, amelynek tagjai rendszeresen összejönnek, és közösen szélhetik egymással. Visszakerülő egyházi ingatlanok A gyöngyösi önkormányzat is megkezdte már tárgyalásait a volt egyházi épületek átadásáról. Az eddigi megbeszélések alapján a városban egy-egy iskola, óvoda és szeretetotthon kerülne vissza az államtól, s szóba jött a jelenlegi városi könyvtár kiköltözése a régi ferences rendházból. Ugyanekkor konkrétabb megállapodás is született a hajdani Legényegylet átruházásáról. Ez utóbbinak az épületében már hosszabb ideje a Gyermekszabadidőközpont működik, kisebb részében sokáig a „Ga- mesz”, az Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnoksága kapott otthont, míg néhány helyiségét szolgálati lakásnak használtak. Az említett megegyezés alapján a gazdasági hivatal a városházára került, s az így felszabadult szobák — az időközben kiürült szolgálati lakással együtt — a továbbiakban már egyéb célokat szolgálhatnak. Az eltelt évtizedekben inkább „kultúrházként” emlegetett ingatlan egészének ilyen formán egyelőre csak a tulajdonjoga szállt az egyházra, s az új gazda először az üressé vált épületrészt használja másra. A Gyermekszabadidőközpont az elképzelések szerint az idén még a városi költségvetésből folytatja tevékenységét, de lehetséges, hogy a jövőben az új irányítás alatt sem változik lényegesen a funkciója. A jelentős sarokingatlan továbbra is az ifjúságot szolgálja. Gyöngyösi utcák — új névvel Kórházban a városatyák A Bugát Pál Kórház dísztermében tartja soron következő — idei második — ülését Gyöngyös város önkormányzata ma, azaz január 30-án. A városatyák délután két órakor személyesen is megtekinthetik a kórház rekonstrukciójának jelenlegi állapotát. Ahogy nemrégiben, ismételten beszámolót hallgatnak meg a beruházás helyzetéről. Ezután a családsegítő központ munkájával ismerkednek meg a képviselők, majd feltehetően elfogadják ezen intézmény szervezeti és működési szabályzatát. Szilágyi Attila városüzemeltetési igazgató tesz javaslatot bizonyos utcanevek megváltoztatására. A teljesség igénye nélkül néhány variáció: a Beloiannisz út Vármegye utca, a Fürst Sándor út Dembinszky, a Sallai Imre út Szent Gellért utca, a Ságvári út Csömör Kálmán, a Zalka Máté út Orczy utca névre változik, ha a testület megszavazza. A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság — amelyik a javaslatokat előkészítette — elsődleges szempontnak tekintette, hogy a megváltoztatandó utcanevek helyett többségében az 192 7-es térképen is szereplő neveket adjanak. Az ülés utolsó részében indítványok, előteij esztések, valamint a képviselők interpellációi hangzanak majd el. Bunkó lettem és majdnem tolvaj mpia , hog Szokás szerint fizettem a pénztárnál a gyöngyösi Olimpia ABC- n, és odamentem az átrakodáshoz használatos pulthoz, hogy a bevásárlókosárból áttegyem a szatyromba a holmit. Odalépett hozzám egy civilruhás, ifjú hölgy. — Legyen szíves, mutassa meg a szatyrát! Meglepődtem, de gondolkodás nélkül odanyújtottam a szatyrot. — Tessék! A két mirelit zöldség és az üveg vermut kikerült az asztalra. — Az mi? — mutatott a szatyor mélyére. — Nézze meg! Odanyúlt a csomaghoz. — Hús? — kérdezte. — Nézze csak meg! — erősködtem, és még mindig nem tudtam mire vélni a dolgot. — Más nincs? — kérdezte. — Nincs. Ezzel megfordult, és ahogy elhaladt a pénztár mellett, ahol az előbb fizettem, odaszólt: — Nincs nála. Hohó! Váljunk csak! Mi az, hogy nincs nála? Kezdett valami derengeni. De egyáltalán, ki ez a kis hölgy, és miért volt kíváncsi arra, hogy mit vásároltam? Milyen jogon kíváncsiskodik egy idegen személy szatyrára? Amilyen naiv és jóhiszemű vagyok, ezeket elfelejtettem tőle megkérdezni. Itt engem valamivel gyanúsítanak! — Mi nincs a szatyromban? — kérdeztem meg a pénztárosnőtől. — Egy üveg vodka. Arra volt kíváncsi, hogy fizetett-e a vodkáért. Ennek a fele sem tréfa. Irány az ABC raktar része, ahol ott találtam az üzlet vezetőjét. Régóta ismerjük egymást. — Képzelje, azzal gyanúsítottak, hogy tolvaj vagyok. — Kicsoda? — Az egyik ifjú kolléganője. — Melyik? — Majd mindjárt idehozom. A hátsó pult előtt állt az én motozós höl: lem a raktárba. Ott elmondta a következőt. 1 hogy én eldugtam egy üveg Puszta vodkát. Í rem. Kértem, jöjjön ve- eki a pénztárosnő szólt, No, ezt megkérdezem a pénztárosnőtől. — Én... ? Én nem mondtam, hanem a kislány...! Vissza a raktárba. — Én nem, hanem a pénztárosnő mondta, hogy...! Odamentem a pénztarosnőhöz. — Mit képzel maga ?— förmedt rám őpénztárossága. — Hogy micsoda bunkó alakok vannak?! A hangja úgy harsogott, hogy a többi pénztár előtt állók mind odanéztek. — Hogy beszélhet így? Hogy mer maga engem bunkónak nevezni? — Ilyen bunkók vannak a világon — harsogta újból. Alig tudtam uralkodni magamon. Az ABC vezetőjének elmondtam a raktárban, hogy újból mi történt. Üzent a pénztárosnőért az sét, hozzátéve: az emberek közölték vele, hogy en még miket mondtam rá kint az üzletben. Elképzeltem. Hát, lehet ilyet?... — Tudja, ha nem nézném, hogy nő, most pofon vágnám. — Miért? Kicsoda maga? — Egy ember. — Én is ember vagyok — döfte vissza a szót. Egyáltalán nem volt kíváncsi rá, hogy az egész hogyan történt, miért mondtam neki, hogy csak az igazat mondja. Ekkor kiderült, hogy az ifjú eladónő volt a „méregkeverő”. — Én mondtam neki, hogy elvett egy üveg vodkát, és kérdeztem, hogy fizetett-e érte — vallotta be. — De először nem ezt állította — jegyeztem meg. — Majdnem így mondtam. Nem mindegy? Még ezek után sem mondta senki sem azt, hogy: — Elnézést kérünk! Hazafelé ballagva egyre csak az járt az eszemben, hogy miért mernek így viselkedni egyesek? Miféle felsőséges hatalom birtokosának tekintik magukat az ilyenek? Ha más mondja el ezt a történetet, nem hittem volna el. És... naf yon szégyellem magam azok helyett is, akik nem tudják, milyen a ereskedői jómodor és az emberi tisztesség. (gmf) Vendégségben Kapaszkodó az élethez A Pizzeria il Cam inéi (óban Gyöngyösön új pizzéria nyűt, a Kossuth Lajos utca egyik kis „leágazójában”. A hely frissessége szembeötlő: a vakolat virít, a ház előtti ledöngölt föld majdani pázsitot sejtet. A Pizzeria il Caminetto belseje is hangulatos. Barnás üvegablak mögött boszorkányos ügyességgel lengeti, dobja fel a tésztát egy ifjú. A szemünk előtt készül minden, mégis diszkréten, flottul. Porcelán edényekben előre ott sorjázik a durvára vágott sajt, sonka, gomba, s megannyi fu- szerkülönlegesség. Pizzát rendelek, a neve „Funghi”, az adalék hozzá az étlapon: paradicsom, sajt, gomba. A pincér érdeklődésemre elmondja: körülbelül tizenöt percet kell vámom, amíg „magamhoz vehetem” az ételt. Addig kérek egy pohár sört, és szemlélődöm. A belső tér tágas, az asztalok nagyok. Fent galériás emelet, oda csigalépcső vezet. Lágy, kellemes zene. A söröscsap vadászjelenetet fest, a falakon egy olasz cég reklámjai. Legjobban mégis a Kemence tetszik, ahová egy hosszú lapáton tolják be a meg nyers, és veszik ki a gőzölgő tésztát. Átlagos magyar pizzákhoz szokott agyam először még csodálkozik az árakon: a legolcsóbb 90, a drágábbak 240 forintba kerülnek. Aztán, amikor elémrak- ják, mindent megértek. Semmi túlzás: hatalmas pizzát kapok, lehet vagy negyven centis az átmérője, a szelei lelógnak az egyébként süteményestal méretű tányérról. Nagy levegőt veszek, és elkezdem. Felrémlik: amikor jó sorsom Pisába vetett, már részesültem eme olasz étel „dugig- evésében”, és most külön öröm, hogy ezért az élvezetért nem kell hosszú kilométereket utaznom. A pizza egyébként remek, megfelelő mennyiségű gomba tarkítja, a paradicsomszósz alatta enyhe, mégis határozott alapízt ad mindennek. A tetejére szórt fűszer mivoltáról megkérdezem a szakácsot, de azt mondja, titok. így találgathatok: talán oregánó, bar kicsivel men- tásabb zamatú, mint a honi üzletekben vásárolható fajtái. Még a felénél se tartok a malomkeréknyi pizzámnak, amikor már csak nagyokat sóhajtozom. „Kifogott rajtam...” — mondom a pincérnek, amikor a számlát kérem. „Nem ön az egyedüli...” — válaszol megértőén, némi cinkossággal a hangjában. Legközelebb segítőt veszek magam mellé, határozom el, vétek ebből a jó ételből akár egy falatot is a tányéron hag^iDoros Judit Gyöngyösi segítség a rászorulóknak Egy esztendős a Gyöngyösi Családsegítő Központ — s egy hónapja folytatja új helyen, önállóbban nemes tevékenységét. A hajdan „Zöldkeresztként” vagy „Ligaként” emlegetett Puskin utcai házban talált — remélhetően végleges — otthonra a polgár- mesteri hivatalból nemrég költözött intézmény, amelynek nemcsak fiatal nevét, hanem friss „honfoglalását” is szokni kell még a városban. Ennek ellenére — mint a vezetője, Tóth Attila mondja beszélgetésünk alkalmával — meglehetősen ismert. Hiszen — talán nem unalmas a statisztika — már a tavalyi év végéig 599 esettel foglalkoztak a héttagú, kis csapat tagjai, s az újabb ügyek száma még jóval január utolsó napja előtt elérte a hetvenet. A vezető megszállottan magyaráz szép munkájukról: — Anyagi, pszichés krízishelyzetekben, otthoni és munkahelyi problémákban iparkodunk segíteni a hozzánk fordulóknak — mondja. — Olyan gondok enyhítésére, megszüntetésére vállalkozunk, amelyekhez korábban elsősorban hatósági buzgalommal próbáltak nyúlni. Úgy véljük — s nyilvánvalóan így gondolta ezt az intézményünket létrehozó önkormányzat is —, hogy más megközelítéssel, a mi erőfeszítéseinkkel — főleg, ha minden támogatást megkapunk ehhez — biztosabb, megnyugtatóbb megoldáshoz lehet jutni. A szociális alapellátáson belül nyújtott szolgáltatásaink anyagi jellegűek. Korlátozott mértékben pénzbeli segítségek, illetve természetbeni juttatások, adományokból vagy vásárlásokból származó különféle holmik. Ruhaneműk, könyvek, műszaki cikkek, bútorok és hasonlók. Ilyenformán nemrégiben például alkalmi vétellel szerzett babakocsikkalis megörvendeztethettük a rászorulókat. Fő profilunk a szegénygondozás, amihez — eddigi nagyobb patrónusaink, a visontai hőerőmű, az Aroma Kereskedelmi Vállalat, a gyöngyösi tej-, hús- és gabonaipar, a Budapest Bank küldeményein túl — a szakmai felügyeletünket ellátó városi tisztiorvosi hivatal közreműködésével éppen mostanában külön alapítvány létrehozását is szorgalmazzuk. Ugyanekkor igen lényeges mentálhigiénés segítségadásunk is, ami egyelőre ugyan még nélkülözi a saját főállású pszichiáter munkáját, s úgyszólván csupán szakgondozó kollégánk igyekezetére korlátozódik. Határtalan igyekezetével, kiterjedt kapcsolataival szerencsére így is igen eredményes tud lenni munkatársunk, sokat köny- nyít az elesettek sorsán. Erőfeszítéseinkkel elsősorban a fiatalokat kívánjuk szolgálni. Pályakezdőknek nyújtunk információkat a munkához jutás lehetőségeiről, állástalanok érdekérvényesítését segítjük a jog eszközeivel. Égjük legnagyobb programunk az iskolások drogismereti felvilágosítása. Ifjúsági segélye szolgálatunk még hatásosabbá tételére a külön klub is ezekben a hetekben „bontogatja szárnyait”. Olvasgathatnak, beszélgethetnek, tapasztalatokat, véleményeket cserélhetnek itt a betérők, s társaik mellett szakemberekkel, világi és egyházi emberekkel találkozhatnak. Ez utóbbit is egyféle kapaszkodónak szánjuk. Ázt akarjuk, hogy a talajt vesztett ifjú újból talpra álljon, a magára maradt, az egyedülálló valahová, valakikhez tartozzon megint, elkerülje a nagyobb bajt. — Plakátokon, szórólapokon, tájékoztató jellegű újsághirdetésekben adtunk hírt törekvéseinkről, legújabban a Péntek című helyi hetilap kéthetente önálló mellékletet biztosít számunkra ingyenesen. Többször is akciókkal jelentkeztünk a városban. Volt húsvét előtt és karácsonya kor is kedvezményes vásárunk. Augusztusban-szeptemberben használt, de jó állapotú tanszereket, sportcipőket, iskolai könyveket, ruhákat gyűjtöttünk s hasznosítottunk másokkal azok számára, akik nélkülözték ezeket. Egyéb alkalommal tartós élelmiszerek közvetítésében vettünk részt. Még márciusban létrehoztuk a gyermekeiket egyedül nevelő szülők „Társalgó” klubját, s együttműködést teremtettünk a Mátra Művelődési Központ „Függetlenek Klubjával”, ahol azóta közös rendezvényeket tartunk. S Cigányakadé- mia indítását is tervezzük. Anyagiakkal és szervező munkával osztoztunk az értelmi fogyatékosok napköziotthoni gondozottjai nyári gyöngyöstaijáni táborának létrehozásán. Jó kapcsolatokat ápolunk a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézettel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, a SZETA-központ- tal, az MTA Szociológiai Intézetével. A városi metálhigiénés műhellyel kialakult együttműködésünk eredményeként a szülőknek rendezett sikeres tavaszi Gordon-tréning után már a második ilyen foglalkozássorozatra készülünk. — Kik a leggyakoribb ügyfeleik? — Főleg a nagycsaládosak, elsősorban a munkanélküliek, a pályakezdő fiatalok kopogtatnak hozzánk, s kerülnek adatlapjainkra, esetfelelőseinkhez. A legutóbbi — az idei — jelentkezők közül a legtöbb az anyagi segítséget igényelte, az élelmiszert, a gyógyszert, a ruhát, a tüzelőt, vagy a pénzt. Nekünk is öröm, ha egy-egy üggyel röviden végezhetünk, de a jóval hosszadalmasabb gondozást is kedvvel végezzük. Kivel-kivel iparkodunk türelemmel foglalkozni, törekszünk a legfigyelmesebb környezettanulmányokra. Helyi átmeneti otthon híján még az albérletkeresésben is segítünk a hozzánk fordulóknak. Azoknak az elesetteknek pedig, akiknek ugyan van lakásuk, de mégis boldogtalanok, elhagyatottak, magatehetetlenek, másféle figyelmességekkel tesszük elviselhetőbbé az életet. Hetente tartott esetmegbeszéléseken alakítjuk ki a stratégiákat, s amihez mi heten kevesek vagyunk, ahhoz külső segítséget kérünk a társadalombiztosítási igazgatóságtól, a Heves Megyei Munkaügyi Központtól, s hasonló intézményektől. — Az elmondottak az egy éves múltnál többre vallanak... — Felhasználtuk munkánkhoz az egriek tapasztalatait, s amiben tanácstalanok vagyunk, abban számítunk megyeszékhelyi kollégáinkra továbbra is. Ugyanígy sokat jelent munkánkban az Újpesti Családsegítő Központtal kialakult együttműködésünk, nem utolsósorban pedig az országos szakmai központunkkal tartott kapcsolat. így valóban sok elképzelést sikerült máris megvalósítanunk, kétségkívül vannak eredményeink. Ám — nem tagadjuk — többre vágyunk. Gyóni Gyula
