Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25-26 / 21. szám

HÍRLAP, 1992. január 25—26., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Paradicsomos patisszon, rántott kellevél és társai Étrendi ajánlat — köszvényeseknek, ízületi bántalmakban szenvedőknek Ragu lilahagymával Hozzávalók: 40 dkg sertésla­pocka, 40 dkg apró lilahagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz vörösbor, 1 dl ketchup, 3 evőka­nál olaj, 1-1 mokkáskanál szán­tott majoránna, zsálya és bazsali­kom, 1 mokkáskanál törött feke­te bors, ízlés szerint só. A megmosott és leszárított húst csíkokra vágjuk. A felforró- sított olajon állandó kevergetés közben fehéredésig sütjük, majd a serpenyőből kivéve félretesz- szük. A visszamaradt olajon üve­gesre pirítjuk a megtisztított és egészben hagyott hagymafeje­ket. Ezután a húst visszatéve a serpenyőbe, ráöntjük a bort és a ketchupöt, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, rászóljuk a fűszere­ket, és megsózzuk. Fedő alatt, kis lángon, gyakori kevergetés köz­ben puhára pároljuk. Ha a leve azelőtt elfőne, hogy a hús meg­puhult, apránként aláöntünk 1-2 evőkanál forró vizet. Szerecsen­dió-reszelékkel ízesített burgo- nyalángossal a legfinomabb, de a saláta se hiányozzék mellőle. Gyalogpecsenye Hozzávalók: 4 db sertésláb, 2 pár virsli, 4 vékony szelet füstölt sajt, 2 evőkanál ketchup, 3 ge­rezd fokhagyma, 1 evőkanál paprikakrém (csípőssel keverve a legjobb), 1 mokkáskanál törött fekete bors, 1 teáskanál mustár, ízlés szerint só. A lábakat alaposan letisztítjuk az esetleges szőröktől. Ha kell, nyílt lángon leperzseljük, majd kefével jól ledörzsöljük, és több­ször váltott vízben megmossuk. Kuktafazékban, 1 gerezd dara­bokra vágott fokhagymával és sóval olyan puhára főzzük, hogy könnyen ki lehessen csontozni. (Kb. 45 perc alatt puhára meg­fő.) A csontokat kiszedjük, és helyükre 1-1 lebőrözött virslit teszünk. A megmaradt zúzott fokhagymát összekeverjük a paprikakrémmel, a törött bors­sal, a mustárral, valamint a ket­chuppal, és rákenjük a megtöl­tött lábak tetejére. A négy lábat tűzálló tálra vagy tepsire tesszük, jó szorosan egymás mellé, majd mindegyik lábra ráhelyezünk egy-egy vékony szelet sajtot. Előmelegített, forró sütőben vagy grillsütőben addig pirítjuk, amíg a sajt rá nem olvad a tetejé­re. Egy másik módszer szerint a fűszeres paprikakrémmel meg­kent lábakat először ropogósra sütjük a sütőben, majd a sajtot éppen csak ráolvasztjuk. Ková­szos uborkával a legfinomabb. Szójás húspogácsa Hozzávalók: 25 dkg sovány darált hús (lehet marha- vagy sertéshús is), 8 dkg szójagranulá- tum, 2 dl tej, 1-2 evőkanál zsem­lemorzsa, 1 kis fej vöröshagyma, 1 tojás, 2 evőkanál olaj, 1 gerezd fokhagyma, só és törött fekete bors, pirospaprika. A szójagranulátumra ráöntjük a tejet, és a forrástól számított 15 percig főzzük. Közben a darált húst összekeverjük a nyers tojás­sal, a nagyon finomra metélt vö­röshagymával, a zúzott fokhagy­mával és a fűszerekkel, majd hozzáadjuk a főtt szójagranulá- tumot, levével együtt. Addig gyúijuk-gyömöszöljük, amíg az összes folyadékot felveszi, ekkor hozzáteszünk annyi zsemlemor­zsát, hogy formázható, de azért ne kemény massza legyen. Ned­ves kézzel pogácsákat formálunk belőle, és kikent tepsire vagy tűz­álló tálra tesszük. Tetejét kevés olajjal megkenjük, és az előmele­gített forró sütőben mindkét ol­dalán pirosra sütjük. Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Majonézes zellersaláta Hozzávalók: 2 alma nagyságú zeller, 2 savanykás alma, 25 dkg héjában főtt burgonya, 2 köze­pes nagyságú ecetes uborka, 1 dl majonéz, 1 dl tejföl, 1 dl kefir, 1 teáskanál mustár, 2 gerezd fok­hagyma, 1 csokor kapor (vagy teáskanál szárított kaporzöld), só és törött fehér bors ízlés sze­rint, 1-2 teáskanál méz. Először elkészítjük a mártást: a majonézt, a tejfölt, a finomra vágott kaprot, a sót, a borsot, a mustárt és a mézet sima mártássá keveijük, és a hűtőszekrényben jól lehűtjük. A megtisztított és vékony csíkokra vágott zellert pár percnyi előfőzés után leszűr­jük. Az almát megmossuk, és hé­jastól vékony csíkokra vágjuk. A zellercsíkokkal együtt azonnal belekeverjük a mártásba, hogy ne bámulhassanak meg, majd hozzáadjuk a felcsíkozott ubor­kát és a burgonyát. Jól átkever­jük, ezután letakarva a hűtőszek­rényben érleljük néhány órán keresztül. Kuglóf Hozzávalók: 50 dkg liszt, 10 dkg vaj, 9 dkg porcukor, 3 dkg élesztő, 3 tojássárgája, 3 dl tej, 5 dkg mazsola, 1 teáskanál reszelt citromhéj, 1 mokkáskanál só, a forma kenéséhez 3 dkg vaj és 1 evőkanál liszt. A folyadék kétharmad részét elkeverjük az élesztővel, a liszt felével és egy teáskanálnyi cu­korral. Fakanállal (vagy kis konyhai robotgép keverőjével) jól kikeverjük, majd a tetejét be­lisztezve letakarjuk, és hagyjuk megkelni. A megmaradt lisztet és az összes többi nyersanyagot a megkelt kovásszal együtt beda­gasztjuk, majd rövid pihentetés után vajjal vastagon bekent és kevés liszttel meghintett kuglóf­formába töltjük. Ügyeljünk arra, hogy a betöltött tészta ne érjen tovább a forma felénél, mert „ki­fut” belőle. A jól megkelt tészta 1,5 cm magasan emelkedik ki az edényből nyers állapotban. Ek­kor toljuk be az előmelegített, forró sütőbe, és közepes lángon megsütjük. Ha a kuglóf már át­sült, akkor 1 dl forró tejjel meg­locsoljuk. ÍHa édes kuglófot ké­szítünk, akkor a tejet meg is cuk­rozzuk, ettől válik foszlóssá a sü­temény.) Mi védi a franciákat? Az USA-ban az utóbbi évtizedben a műveltebb fit visz el a szíve, mint franciát... A sajátos helyzet felnőttek többsége áttért a zsírszegény, egészsége- hátterét vizsgáló tudósok első eredményei a magyar sebb étrendre, és rendszeresen sportol. A franciák ember számára is igencsak biztatóak: a jelek arra viszont változatlanul sokat és zsírosabbat esznek, mutatnak, hogy a franciákat, a világ legnagyobb viszont keveset mozognak. Mindennek ellenére ma borfogyasztóit, éppen a savas vörösbor védi, az is több mint kétszer annyi középkorú amerikai fér- mossa le az erek faláról a mészlerakódásokat. Mindennap bekopogunk Önhöz! A köszvénynek, az ízületi ko­pásoknak és gyulladásoknak egyik fő oka az, hogy a táplálék­kal fölvett, illetve az anyagcsere során keletkező húgysav felsza­porodik a vérben. Ha nem tud elég gyorsan kiürülni, lerakódik az ízületi porcokban vagy a ve­sékben, és kikristályosodik. A következmény pedig köszvény, ízületi porckopás, és egyfajta ve­sekő... A köszvényes rohamok eny- híthetők, sőt meg is szüntethe­tők, ha purinban szegény étrend­re térünk át. Az elkopott ízülete­ket ugyan semmi sem tudja meg­újítani, de legalább új kristályok nem keletkeznek, ha betartjuk a diétát. A purin egyébként a fe­hérje egyik alkotórésze, a leg­több a belsőségekben (máj, velő, vese, szív) fordul elő, továbbá a húsokban. Nem elég azonban át­térni a vegetáriánus táplálkozás­ra, mert például a hüvelyesek, a spárga is sok purint tartalmaz, s számolni kell a gabonafélék, a rizs, a kukorica purintartalmával is. Mit ehet tehát a beteg? A fe- héijetartalmú ételeken kívül csökkenteni kell a cukor, a zsira­dék mennyiségét is, mert az ilyen betegek legnagyobb része elhí­zott. Korlátlanul ehető viszont zöldség, gyümölcs, s bőven kell folyadékot fogyasztani, mert az kimossa a keletkező húgysavat. Jó hatású a lúgos Salvus gyógy­víz. Az alkohol annál kevésbé — köszvényes rohamokat válthat ki. Kerülni kell a csípős, erős fű­szerek — az erős paprika, a bors, a torma, az ecet, a mustár — fo­gyasztását. Mindennek figye­lembevételével milyen étrendet, milyen recepteket tudunk aján­lani? íme néhány a bőséges vá­lasztékból: Zeller citrommártásban Hozzávalók 4 személyre: 1 nagy zellergumó, 2 tojássárgája, 2 dkg margarin, 2 evőkanál cit­romlé, 3 dl zöldségerőleves (koc­ka), só. A zellert meghámozzuk, meg­mossuk, és felszeleteljük. Mar­garinon mindkét oldalán meg­sütjük, majd felöntjük a zöldség­levessel, ha kell, megsózzuk, és fedő alatt, kis lángon 20 percig pároljuk. A tojássárgáját kike- veijük a citromlével és két kanál­nyi levessel. Állandó keverés mellett óvatosan a zellerhez önt­jük, és kis lángon besűrítjük a mártást. (Ha gőz fölött készítjük, biztos, hogy nem fut össze.) Paradicsomos patisszon Hozzávalók 4 személyre: 2 patisszon, 2 nagyobb paradi­csom, 1 fej hagyma, 2 tojás, 1 ge­rezd fokhagyma, margarin, 4 dkg sovány sajt, só, kapor. A patisszont meghámozzuk, félbevágjuk, belsejét kikaparjuk, húsát kockára vágjuk. A marga­rinon megpároljuk a megtisztí­tott, kockára vágott hagymát, és hozzáadjuk a patisszont. A para­dicsomot is meghámozzuk (ha forró vízbe mártjuk, könnyen le­jön a héjak felnegyedeljük, és a zöldségekhez adjuk. Sóval és az Lelki Leveles Láda „Árva Jani” A hozzám intézett levelét így fejezte be: „És ha már a belső ér­zéseimből egyet-mást kibeszél­tem, legalább a nevem maradjon az én titkom...” Az Árva Jani te­hát az Ön kreációja, engedelmé- vel most felhasználom! A levelé­nek minden sorával egyetértek, arról nem is szólva, hogy egy ko­rábbi „Fájó kötelesség” (1991. december 7-i szám) cím alatti üzenetem tartalma engem is mé­lyen elgondolkodtatott, és nega­tív leckét adott „emberségből”. Nem kell grafológusnak lennem, hogy arra tippeljek, hogy Ön egy mélyen érző, melegszívű asz- szony, ember, akinek a nevét csu­pa nagybetűvel írnám. Nincs mód, hogy a levele teljes tartal­mát ismertessem a kedves Olva­sóimmal, de abban feltehetően ők is osztoznak, hogy a legna­gyobb életérték az, ha mindvégig — jóban-rosszban — „emberek” tudtunk maradni! Ez akár életcél is lehetne ifjaknak, időseknek egyaránt! Ha „Árva Janit” hívta is segítségül, köszönöm a levelét, és örülök, hogy Önnek sikerült az említett nemes jelző valóra váltása. Ha az új esztendőben meggondolná magát, és írna ne­kem — névvel, címmel, bizalom­mal —, szívesen válaszolnék... „Féltő édesanya” Tudom, hogy fiainak iskolai felvétele, illetve annak elutasítá­sa Önnek nagy lelki gondot okoz, mégis azt kell mondanom, hogy ebben segíteni nem tudok! Talán azzal a tanáccsal szolgál­nék, hogy a fiúk keressék fel egy­kori osztályfőnöküket, kedves tanárukat, és tőlük kérjenek se­gítséget! Más megyébe tartozó iskolákról lévén szó, fogadóórá­ján talán felkereshetnék az illeté­kes megyei szakosztályt is. Saj­nos, ennél többre nem futja a le­hetőségeimből... „Jolika” Nem tette jól, hogy gimnazista lánya szexuális gondjait, problé­máit nem hallgatta meg, sőt, hogy nem is foglalkozott velük. Idézek a leveléből: „Akkor, ami­kor nekem és az apjának gond megszerezni a mindennapra va­lót, a legkisebb gondom is na­gyobb annál, hogy aző„...ügyei­vel” foglalkozzak. ” Most azután már — ha akarja, ha nem — fog­lalkoznia kell ezzel is! Nem lec­kéztetem tovább, inkább azt ta­nácsolom, hogy ha nem akarja tragédiába kergetni a leányát, akkor megbocsátással és megér­téssel kezelje őt és a helyzetét. Szinte „gyerek” még! — mon­dom én, de „arra” volt esze! — mondja Ön. A vitát sajnos el­döntötte az élet, a leányát nem tagadhatja meg, törődnie kell „Velük,” és ezt a törődést csak nehezítheti a durva hang, a foly­tonos civakodás, a szeretetlen­(f ANYANYELVI TANÁr\ oktatásával NÉMET NYELVVIZSGÁRA felkészítő, 60 órás intenzív, beszédcentrikus képzés indul! Ideje: 1992. február 9-21. Részvételi díj: 8400 Ft/fő Jelentkezés személyesen SZOMA-EVENTUS Oktatásszervezés Eger, Bartók B. tér 6. Telefon: 36/13-792 J összezúzott fokhagymával fű­szerezzük. Összepároljuk, majd leöntjük a felvert tojással, és fedő alatt megsütjük. Végül megszór­juk a reszelt sovány sajttal, és még pár percig sütjük fedő alatt, hogy a sajt elolvadhasson. Fris­sen vágott kaporral, petrezse­lyemmel vagy snidlinggel meg­szórva tálaljuk. Rántott kellevél Hozzávalók: 4 nagy kellevél, 1 tojás, liszt, zsemlemorzsa, só, Vegeta, a kisütéshez olaj. Ä kellevelek középső, vastag erét kivágjuk, így nyolc kisebb levelet kapunk. Sós-vegetás víz­ben félpuhára főzzük (4-5 perc), majd alaposan lecsöpögtetjük. Á szokásos módon lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába panírozzuk, és bő, forró olajban kisütjük. Ala­posan lecsöpögtetjük, s paradi­csommártással, tört burgonyával tálaljuk, de adhatjuk főzelékre is, feltétként. Hagymás zöldbabsaláta Hozzávalók: 50 dkg zöldbab, 1 nagy fej hagyma, fél evőkanál olaj, citromlé, csombor (borsika- fű), só, cukor, petrezselyem. Á zöldbabot megtisztítjuk, feldaraboljuk, és sós vízben meg­főzzük. Lereszeljük a hagymát, majd összekeverjük az olajjal, citromlével, cukorral, csombor­ral, és a babra öntjük. Két órán át érleljük, majd frissen vágott pet­rezselyemmel megszórva tálal­juk- Piros Christa Ferenczy-Europress ség. Nem ismerem tüzetesen a helyzetet, de — ha késve is — se­gítenie kell Jolikának! Elvégre az Ön édesgyermeke... „Békétlen karácsony” Szomorú levelét olvasva azon tűnődtem, hogy „önhibánkból” sajnos még ott sem volt minde­nütt békés karácsony, ahol lehe­tett volna. Ezúttal a békétlensé­get a jómód, az ajándékok kü­lönböző értéke idézte elő. Kitört a fenyőfa alatt a családi háború, mert a „kedvenc” fiú, Csabi, megkapta a régen óhajtott nagy értékű motorkerékpárt a nagy­szülőktől, de az öccse csupán „bóvlikat” kapott. — Mindenki haragszik mindenkire! — írja kétségbeesve. Öcsi irigy a bátyjá­ra, a nagyszülőkre megharagud­tak a gyermekeik, az ajándékozó nagypapa és nagymama egyfoly­tában sírnak, mondván: mi csak örömet akartunk szerezni. — Volt-e joguk ehhez az „öröm­szerzéshez”? — kérdezi. Szerin­tem igen, de — az ajándék nagy értéke miatt — nem a fiúk szülei­nek tudta nélkül! Mit mondjak? Számítani lehetett, hogy kitör a családi karácsonyi botrány, és bármilyen jó szándékú és áldo­zatkész volt a nagyszülők szán­déka, nem volt egy bölcs cseleke­det. Ám ez nem jogi kérdés! Több annál, sőt olyasmit is sejtet velem, hogy azért ebben a csa­ládban valami már régen lap­pang a hamu alatt, és hogy az öregek meggondolatlan nagylel­kűségének gyökerei lehetnek. Ez persze részemről feltételezés, megeshet, hogy tévedek, ám elő­fordulhat, hogy most már Ön is sejt valamit, hogy úgy mondjam: leesett a tantusz! E levélből sem maradt el a rám szegezett kérdés: mit tegyünk? Tömören: bárho­gyan is volt, el kell oltani a tüzet! Nem engedhetik, hogy a mégoly nagy értékű motorkerékpár szét­robbantsa, megmérgezze egy életre a békességüket. Öcsinek — ha kiérdemli — ígérjék be Önök vagy az öregek a kárpót­lást, mondván: egy év múlva any- nyi idős leszel, mint a bátyád, ak­kor majd... — Uránus —

Next

/
Thumbnails
Contents