Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25-26 / 21. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. január 25-26., szombat-vasárnap Írország az időtlen gyönyör földje, ahol a kőházak mértani pontossággal illeszkednek a smaragdzöld domboldalakhoz. Évszázados, szürke falak jelzik a régmúltat, romos kastélyok, várak uralkodnak a dombokon, a morajló tenger fölött. A farmerek még mindig kézzel vágják a birka gyapjúját, és sza- maraskocsik igyekeznek a piacok felé... Ez Írország hagyományőrző arculata, amely az idő múlását jobban túlélte, mint bárhol máshol Nyugat-Európában. Dublin sok ember számára kedves város. Lakói — az ír Köztársaság egyharmada él itt — barátságosan fogadják a messziről jött látogatókat. Víz alatti autóbusz Már a nyáron forgalomba áll az Azúrparton az első különleges tengeralattjáró, amely 45 utassal akár ötven méter mélységbe merülhet, hogy a kíváncsi turistákat megismertesse a tenger alatti vial. Seabus elnevezésű hajó műanyagból készült, hatalmas ablakokkal. A csaknem húsz méter hosszúságú, belül luxuskényelemmel berendezett tengeralattjárót elektromos motorok hajtják. A „víz alatti autóbusz” egyelőre Marseille közelében kezdte meg próbajáratait. Dior parfüm rekordja Három és fél hónappal azután, hogy árusítani kezdték Európában és a Közel-Keleten, a Dior cég új parfümje, a „ Dune” rekordeladást ért el — 43,3 millió dollár értékben vásárolták — közölte a minap a Christian Dior kozmetikai cég. Annak ellenére sikerült ilyen kiváló eredményt elérni, hogy egyrészt a gazdasági visszaesés, másrészt az újabb és újabb parfümök megjelenése (évente kétszáznál is több) megnehezíti az eladásokat. Levél helyett M indenekelőtt arra kérem: ne haragudjon, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem! Ha volt türelme, és elolvasta, akkor talán átérzi a szívem bánatát. Ha nem volt ideje, vagy elunta olvasni, az sem olyan nagy baj, mert én már akkor megkönnyebbültem, amikor a postára adtam. Persze — bevallom —, azóta is várom a válaszlevelét, vagy azt, hogy újon valamit az újságban. Nem rólam — bár ez ellen sincs kifogásom —, sokkal inkább kívánom, hogy ez a történet legyen tanulságos mások számára. Hogyan is kezdjem? Talán a végén! Ötvenkilenc éves vagyok, öt gyermekem van, és soksok drága, aranyos unokám. Egy kis lakasban egyedül élek — a féljem baleset miatti halála óta — egyre nehezedő, de még elviselhető körülmények között. Annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy sem féijet, sem társat nem tudok elképzelni magam mellett. Bizonyára most felkapja a fejét, és azt kérdezi: ha minden megvan, akkor miért a panasz? Tudja, én magam is nagy, né- es családból származom, férj- ezmenetelem után is együtt éltünk sokáig a szüleimmel, sőt még a nagymamával is. Pontosan emlékszem, hogy apánk és anyánk drágább volt a szemünk fényénél, törődtünk velük, gondoskodtunk róluk utolsó leheletükig. Lehet, hogy most arra gondol, hogy szörnyű lehetett abban a nagy, népes családban! Nehéz volt, de feltétlenül köny- nyebb, mint — öt gyermek mellett — egyedül. Szegények voltunk, de úgy éreztem, hogy a szegénységünket is meg tudtuk osztani, és ha a húgom, Marika, az én új cipőmben ment el a fonóba — mert látni akarta a fiúját —, akkor én odahaza boldog voltam. Sokat nevettünk, huncutkodtunk, ha úgy adódott, szomor- kodtunk, sírtunk is, de a család összetartott, ugyanakkor csodálatosan tudtuk tartani a magunk és a többiek titkait. Nem tudom, egyáltalán érzé- kelhető-e az, amit mondani szeretnék? Szó sincs arról, hogy én most be akarom feketíteni a gyermekeimet, vagy egyetlen rossz szóval is illetnem őket, erre sem okom, sem indítékom nincs. Sőt! Csodálatos, jó gyermekeim és unokáim vannak, nincs névnap, születésnap, amikor ne írnának, ne jönne távirat, anyák napjára is elhalmoznak mindennel, a karácsonyról nem is szólva. És mégis! Hiányérzetem van. Széthulltunk, mint a szedett rozsé! Külön él mindegyik, öt család ötféle élet, semmivel sem ismerem jobban a sorsukat, gondjaikat, terveiket, mint mondjuk a szomszédasszonyomét, akihez aztán tényleg semmi közöm. A világért ne-gondolja, hogy nem szeretnek, nem tisztelnek, ha beteg lennék, bizonyára még „ápoltatnának” is. Csakhogy én furcsa szerzet vagyok, mert nekem mindez kevés! A levelemben talán ez az egyetlen mondat a lényeg, és a többit el is hagyhattam volna, ám a körítés nélkül hogyan is magyarázhattam volna ki magam? Odahaza, a nagy családban nem postán érkezett a bánat és a boldogság! Nem akkor tudtam meg, hogy Jancsika súlyos beteg volt, amikor már túljutott az életveszélyen, és kiment a kórházból. Azt írták: mama drága, nem akartunk megijeszteni! Hát nem értik: hogy én „szerettem volna” megijedni, mint ahogyan naponta félek és aggódok most is értük egyenként es együttesen. A tényként fogadott örömhír a gyerek kigyógyulásáról — hogy is mondjam — tompította a boldogságomat, hiszen nem tudtam velük aggódni, érezni, örülni. Peti fiamek talán tavalyelőtt úgy költöztek el egy másik városba, hogy csak utólag írták meg, hogy mar nem ott laknak; gondolták, minek idegesítsék a mamát! Békés nyugalmat akarnak nekem adni? Ha Isten segít, azzal talán várjanak még néhány esztendeig, hiszen olyan életerős és egészséges vagyok, mint a makk. Nem ismerem a belső életüket, jóformán nem tudom, hogy szegények vagy gazdagok, szűkölködnek vagy mit tudom én... Megért engem ? Talán másfél éve „hallottam”, hogy Sárikámék rosszul élnek, és a válást forgatják a fejükben. Mondanom sem kell, hogy odarohantam, de a fiam azt mondta: Mama! Ez csak kettőnkre tartozik! Nem igaz, hogy nálunk, abban a mesebeli nagy családban, nem volt „szent” a magánvélemény. Sőt! Miután ismertük a helyzetet, nem ért senkit felkészületlenül az ilyen-olyan döntés, függetlenül attól, hogy azzal ki értett egyet. Nem titkolóztunk feleslegesen, nem volt olyan, hogy egyikünk belepusztult a bajába vagy bánatába, és a többi kíméletből vagy mit tudom én miből, ne segítette volna... Nem tudom, így gondolja-e, de ma a fiatalok „menekülnek” az öregektől, és legföljebb a pénzük jön jól, ha bajban vannak! Félre ne értsen, tőlem a gyermekeim soha még egy krajcárt sem kértek. Mi döntünk, ránk tartozik, mama! Csak ránk, és senki másra! Már megbocsásson a világ, de én, az ötgyermekes asz- szony, más lettem, akire nem tartozik semmi, és a családi híreket akár az újságból is olvashatnám? Ez a mesterségesen is előidézett, évtizedek óta tartó családi „osztódás” nemzeti tragédiához vezet. Nem gondolja? Mit jelent ma az anya, a testvér? Csupán egy másik embert, akire éppen úgy „nem” tartoznak a dolgok, mint az idegenekre... Gondolom, megunta olvasni ezeket a sorokat, tűnődhet, hogy ha lelki beteg nem is, de túl érzékeny, magányos, kielégítetlen érzelmű „egyén” vagyok. A maga dolga, hogy mit gondol, mindenesetre — na elolvasta, amit írtam — könnyített rajtam, mert legalább bátran elmondhattam a véleményemet. Erről persze beszéltem a gyermekeimmel is, de az ő válaszuk nem nyugtatott meg: Ma ilyen a világ! Elég baj az... Szalay István Cseh Károly: Akvárium-ének D. B.-nek Halak létformáját irigyelve zajlik életünk zajtalanul reménytől sem zavarva Székek asztalok zongora fekete levelek ringatóznak a vízszínű fényben szobánk akváriumában Árnyaik közt lebegünk napról napra hallgatagabban s e vízszintes létben unalmunkban lerajzolunk a vízre egy kinti hópelyhet tájképnek de elhagyjuk a holnapi napot helyette megénekeljük az esti villanyoltást napkeltének S majd elcsendesedünk az idő hullámtalan vizében elrothadva vagy egymást felfalva mint a halak az akváriumtisztítás ünnepéig 1975 - 1991 Üj kvazárok Három óriási kvazárt fedezett fel egy amerikai űrszonda a világegyetem „peremén”. Az újonnan észlelt égitestek tulajdonságai a csillagászok szerint arra utalnak, hogy még nagyobb energiával rendelkeznek és még hatalmasabbak, mint azt eddig feltételezték. Az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal (NASA) illetékes vezetője elmondta, hogy az új kvazárok — a világmindenség legfényesebb égitestei — becslések szerint a Földtől 7 és 25 milliárd fényévre vannak. Felmentés Egy görög különbíróság felmentette Andreasz Papandreu volt görögminiszterelnököt az ellene felhozott valamennyi vád alól. A politikust elsősorban azzal vádolták, hogy ő okozta egy állami vállalat csődjét, mert arra utasította a cég vezetőit, hogy abban a bankban helyezzék el a betéteket, amelynek tulajdonosát, Georgiosz Koszko- taszt a hatóságok sikkasztással vádolták. A per másik két vádlottját bűnösnek találták az ügyben való részvételükért: a bíróság Dimitrisz Covolasz volt pénzügyminisztert két és fél évi, Jorgosz Pecosz egykori szállítási és távközlési minisztert tízhavi börtönre ítélte. » NAGY TÉLI RUHÁZATI VÁSÁR IANUÁR 27-TŐL FEBRUÁR 8-IG AZ EGRI CENTRUM ÁRUHÁZBAN!
