Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25-26 / 21. szám
IHAZ H ÍRLAP, 1992. január 25—26., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. * \ ) r\ | b r í i i c I N I I \ r i i > \ » ! i i i i c I Ötven év után újból Egy költő újjászületése Ágoston Julián ciszterci szerzetes — egri tanárkodása idején — 1938-ban kiadta egyetlen kötetét, a Fekete remeteségemet. A csaknem album alakú kiadvány fedőlapját a tanártárs, a kitűnő grafikus, Ócsvár Géza munkája díszíti, amelyen egy félmeztelen férfi korbáccsal ostorozza magát. Ma is úgy gondoljuk, hogy ezt az ábrázolási módot a két alkotó megbeszélte, a versek tartalma, a költői szemlélet, Ágoston Julián egyénisége nem mond ellene. Sőt... A Fekete remeteségem címadó verse — ma már tudjuk — egy drámai vonulatú, végül is egy testi és lelki hányattatásokon átívelő sors nyitánya és summázata egyszerre. Az első mondat: „Remeteségbe hajszolom magam... Szobám falára írván vétkeim: életem, ami volt, és ami elveszett.” Ezzel a gyónó mondattal elindul a vívódások sorozata, külső és belső képek, vallomások riasztó felsorolása, többek között: „Ha fájnak is másnak a torzóságok, amiket bennem észrevesz, de más nem tudja élni, mert élet bennem más már nem lehet, és másban élet sohasem leszek...” Megint három pont lezárásként. Itt semmi nincs befejezve, illetve csak úgy és annyira, hogy minden felhorkanás, minden keményen odavágott gondolat mögött, végén érezzük, tudjuk, hogy folytatás van, folytatásnak lennie kell, mert ez a nyugtalanság fékezhetetlen. Olyan, mint a ritkán nyugvó tűzhányó, amely nem bírja önmagában tartani mindazt az erőt, amellyel az alkotó megáldotta. Vagy megsújtotta. Ritkásan jelentkező elemzői azt állítják, hogy Ágoston Julián szabad versei Kassák Lajos szemléletéből, versfelfogásából adódnának. Mások megint utalnak Paul Claudelnek, a két világháború közötti időszakban ismert és nagy tekintélynek örvendő francia drámaírónak lassú mozgású, hosszú soraira, amikben a sodrást nem is annyira a külső forma, mint a tartalom méltósága hordozta. Árulkodik a forma elevensége és retorikai elemei arról is, hogy a korszak expresszív hatású szavalókórusai is megérintették a tanár-költő fülét, szellemét. Mégis arra gondolunk minduntalan, hogy ezek a versek ebben a fekete remeteségben az ószövetségi zsoltárok, a próféták, az igazmondók leikéhez állnak legközelebb. Ezekhez a férfias panaszkodásokhoz a nyugat-európai versformák túl kedélyesek, túlzottan jól fésültek: itt az a belső történelem, dráma, végül is egy alig hatvanévnyi időtartamra kifeszített tragédia első felvonása zajlik — a kötet megjelenése idején — a szerzetesben, a tanárban, az européer polgárban, amit csak egyféle értelemben foghatunk fel hitelesnek; egy ember, itt, Közép- Európában, a harmincas évek végén rádöbben, hogy a világi, a teljes emberi érvényesülés csaknem minden lehetőségéről lemondott éppen azáltal, hogy Zir- cen letette a hármas fogadalmat: a szegénységre, a szüzességre és az engedelmességre. De mi a teljesség? A legnemesebb keresztényi alázattal vállalta, élte, tudta azt kötelességének, aminek egész emberi természete, szelleme, kiváló képességei, adottságai har- sogóan ellene mondottak. Mit is mond: „...vétkes vagyok, hogy életnek születtem, s most egyszerre elvesztettem ezt az életet; vétkes vagyok, mert látok, mert hallok, mert akartam az életet; vétkes vagyok, mert most sem, sohasem tudok megnyugodni; ...vétkes vagyok, mert erről nem tehetek, s mert az akarattalan, velünk született vétkek mindig véresebbek, mindig bűnhődésre méltóbbak az akart mocskosságnál...” Szerzetesi végrendeletét megpótolja egy verssel, és ha ezt a fogalmazványt a nagy tekintélyű, éltes korú apát úr olvasta, bizonyára megértőén bocsátotta meg rendtársának és szellemi fiának. Többek között ezt: „Volt ölelésem: ezerálmú, volt benne szépség: végtelenbe-ámult, volt benne erő... Elmegyek: de az egymást fonó karokban — ne féljetek, ne féljetek! — én benn leszek.” Az áldozat tudata, az áldozatvállalásgesztusa, külső és belső eredménye, ez a majdnem hangtalanra visszafogott, de vádló önsiratás óriási belső küzdelem végterméke. Ebbe a belső fegyelemért, a lemondás alázatáért is kényszerű küzdelembe a kínzó mozdulatlanság gyötrelmei is beleférnek, ahol ilyen panaszok csuklanak fel: „...nem merek gondolkozni, mert gondolataim sutára vetkőznek, nem merek érezni, mert szívem szétreped, nem merek élni, mert az élet sok nekem, vagy nagyon is kevés, hogy megbúj am ily torzóságait, még moccanni sem merek, mert a mozdulat megöl... És mégis gyilkos ez a mozdulatlan nyugtalanság...” A nagy kifakadások zárásaként mindig ott a három pont, itt nincs vége semminek, csak abba van hagyva. Mondhatnánk azt is, hogy nem véletlenül írta doktori értekezését Kafkáról, de talán eltájolnánk az olvasót. Az sem biztos, hogy lázadóan és tudatosan játékos hatást elérni kívánó természetét a Szél, ki tudja-merre-, erre-arra-szél című versével telitalálattal nyugtáznánk — utólag. Egy kétségtelen: a ’45 utáni történelmi szakasz és a szolgaira vett irodalmi közélet végleg kiszűrte őt és úásait a szellemi jelenlétből. De mert tudjuk, hogy ennek az 1938-ban megjelent kötetnek, e csak megindult versfolyamnak van folytatása, kétszeresen hálásak lehetünk Ágoston Julián egykori diákjainak, a Mi Világunknak, hogy ma, ínséges ideinkben meghozták az újrakiadás anyagi áldozatát. A szellemi és erkölcsi haszon várható megszületése okából. Méltó és igazságos tett. Farkas András Üj Fogyi-reklám Olvassa a diétáskönyvet — evés helyett ízlés szerint használjon sót — tanácsolja jó néhány szakács- könyv. Nem jól teszi: az emberi érzékelőszervek ugyanis nagyon hamar hozzászoknak az erősebb ízekhez, miközben az étel valódi zamata háttérbe szorul. A túlságosan sok sófogyasztás idővel magas vérnyomáshoz is vezethet. Akkor él egészségesen, ha kevesebb kész halétel, előregyártott leves, mogyorós nass és hasábburgonya kerül az asztalára. Ezt állítja a legfrissebb amerikai diétáskönyv, a „T. — Faktor Diát”, amely már másfél éve vezeti a New York Times bestseller-listáját. A sok sózással ellentétben a különböző zöldségek és fűszerek rendkívül kedvező élettani hatást gyakorolnak a diétázó ember szervezetére, feltéve, hogy az illető zsírszegény étrend mellett dönt. A korszerű táplálkozásban nagyobb szerepet kell kapnia a korpakenyémek, amely már most is nagy népszerűségnek örvend Nyugat-Európában. Ez azért is egészséges, mert nem puffaszt, mint a búzakenyér, azonfelül pedig több, emésztéshez nélkülözhetetlen anyagot tartalmaz. Sokan azt hiszik, hogy lefogynak, ha nem reggeliznek. Ez tévedés! Ha az éjjel kiürült gyomorba nem kerül táplálék, a nap folyamán folyamatosan csipegetünk. Ez pedig tökéletes hízókúra. A reggelire azért is szükség van, mert ezáltal pótoljuk és növeljük a szervezetben időszakosan lecsökkent glikogénszintet. Az amerikai szakemberek azt tanácsolják, hogy a napi zöldségmennyiségünk felét fogyasszuk nyersen! Ebben ugyanis több tápanyag van, mint a főttben. A nyers, üde zöldségfélék csemegének sem utolsók. Rossz hírt tartogat az amerikai könyv a pulyka- vagy libasült kedvelőinek: ezeknél az ínyencfalatoknál a csirkehús sokkal egészségesebb! De a legjobb fogyókúrareceptet a végén diktálják a szerzők: vegyen egy több száz lapos diétáskönyvet, ossza be az év minden napjára, és azt olvassa, legalábbis napi egy étkezés helyett. Ferenczy-Europress Isteni adomány Támadás a. biomezőben Mire képes egy extraszensz? Találkoznunk kellett... Ez nem véletlen, hiszen mihelyt hallottam róla, fellobbant bennem az érdeklődés. Érthető, ugyanis mindig riadoztam a tenyeres-talpas materializmustól. Már 1957-ben — elsőéves bölcsészhallgatóként — izgattak a parajelenségek, tanulmányoztam a tenyérelemzést, a spiritiz- must, a gondolatátvitelt, a hipnózist, a szuggesztiót. Akkor is, ha ez a forradalom és szabadság- harc leverését követő időszakban aligha számított bocsánatos bűnnek. Másokkal együtt mégis „kockáztattam”, mivel valameny- nyi ifjú keresi, kutatja léte értelmét, az őt körülvevő világ titkainak magyarázatát. Mihelyt lehetett, nyíltan is propagáltam ezeket a nézeteket, így aztán érthető, hogy vártam a találkozást Anatolij Majevszkij ukrán extraszensszel, aki 1990 nyarán járt először hazánkban, s tavaly telepedett meg megyénkben. Először Szilvásváradon, majd Egerben. 1. Lapunk hasábjain már bemutatkozott, vagy legalábbis érintőlegesen szólt hivatásnak érzett munkájáról. Arról, hogy az egykori építészmérnök-zsurnaliszta egy véletlen révén fedezte fel sajátos, az átlagember számára kétségkívül meghökkentőnek tűnő képességeit. Először ismerőseivel foglalkozott, aztán — gyarapítván tudását — vállalta a nem éppen könnyű, sokszoros kontrollt, a nyilvános megmérettetést is. Engem nem ezek a mozzanatok foglalkoztattak. Személyisége talányát szerettem volna megfejteni. No nem vakbuzgó hívőként, hanem a korrektül kételkedő szerepkörében, kizárólag pillanatnyi tapasztalataimra hagyatkozva. 2. Azon a délutánon mintha a béke hajlékába léptem volna be. Rögvest szimpatikussá vált, szinte sugározta az idegsimító csendet. Elhatároztam, hogy mint máskor, most is szenvedélyesen dohányzom. Észrevéve készülődésem, szelíden figyelmeztetett az esetleges ártalmakra. Fütyülök rá, gondoltam magamban, később azonban eszembe sem jutott a bagózás. Annál inkább felajzott viszont az a különleges szellemi portyázás, amire önzetlenül invitált. Szisztematikusan haladtam előre, célirányos kérdésekkel ostromoltam, s ő készséggel beavatott műhelytitkaiba. — Voltaképpen az Isten energiáját — a tamáskodók használhatják a világmindenség kifejezést is — közvetítem, adom át az arra rászorulóknak. A bajok oka szerintem az, hogy az egyes kórok esetében megbomlik a sejtek közötti egészséges kommunikáció, s ezzel párhuzamosan sérül az egyén és az univerzum összhangja. A rendeltetésem az, hogy helyreállítsam a megtört harmóniát, hogy háborítatlanul a nagy egész szerves részei lehessünk. Helyeselnék, de nem teszem, közömbös, szinte faképpel hallgatom, amikor részletezi, miként hat a biomezőre. Szorgalmasan jegyzem tapasztalatait. Igen, a statisztikák nem hazudnak. Mutatja a kezeltek kartonjait, társítva hozzájuk a kommentárt is. — Száz ideérkezőből 98-99 távozik megkönnyebbülve, fájdalommentesen. Számos problémával keresnek fel. A diagnózis után bárki eldöntheti, hogy igényli-e a kúrát. Természetesen az ellenőrzés lehetősége adott, ugyanis végül mindnyájan elmehetnek arra a szakorvosi vizsgálatra, amely hitelesíti azt, nem hiába munkálkodtam. Vonatkozik ez a reumásokra, a szív-, az ér-, az idegrendszeri, a vese-, az epe- bántalmaktól szenvedőkre. Kizárólag a már menthetetlen rákosoknak, illetve cukorbajosoknak nem nyújthatok már orvoslást, legfeljebb csak enyhülést. 3. Látszólag érdektelenül szemlélem, de eléhelyezek egy fotót. Rajta három rokonom képe. Eltöpreng, s néhány perc után megjegyzi: — Az a hölgy ott a bal oldalon — már nem él... Sorakoznak az információk a másik kettőről. Néma vagyok, pedig igenelhetnék. Indulhat az újabb próbatétel. — S mi a helyzet nálam? Megint nem tévesztett... Ekkor kipréselek — némileg zavartan — néhány elismerő szót. Áthat a rendkívüliség légköre, s ezt csak hatványozza a folytatás. — A felvételek jelzésküldő antennák. A gyermekkoriban is a mostani státust érzékelem. Színeket látok, amelyek a rendellenességekről „tudósítanak”. Legközelebb portrékat készítek róla, s odaadom a sajátomat is, mondván: mutassa meg, mire képes. Több nem érdekelt, teltek a napok, s valamiféle, számomra eddig fel sem sej lő atmoszféra simogatott, megtoldva hosszú, pihentető éjszakákkal, újjávarázs- ló alvással. S ráadásként eddig csak irigyelt, hamisítatlan toleranciával... Hát igen, csodák nincsenek, de vannak, léteznek még fel nem térképezett extra erők. Olyanok, amelyeket ő is szolgál. A küldetés alázatával... Pécsi István A témára kíváncsiak — az egri Helyőrségi Klub, a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület rendezésében — január 30-án, csütörtök délután öt órakor ízelítőt kaphatnak a riportalany adottságaiból, akivel az előbbi riport szerzője, lapunk olvasószerkesztője készít nyilvános riportot. Lesz diagnózis, egyszeri kezelés. Mindazok számára, akik ezt igénylik. A hagyományosan ingyenes belépők a rendezvény kezdetéig átvehetők — naponta reggel kilenctől este hét óráig — a HEMO Kossuth Lajos utca 12. szám alatti portáján, illetve az irodájában. Diagnózis — fotóból A kezelés % >
