Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 16., csütörtök Számoljon, mielőtt fizet! (VII/6.) Tárlat után Hiteltörlesztési tanácsadó A törlesztési folyamat nyomon követése ncfÍ7)etÍ3 dalumn éi’ Sri nap Napok llclizelés Fi Tőketartozás Ft Kamatszám Kamal (Ft) Hátralévő adósság Ft száma havi halmozott 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 92.01.01. 31 6000 194000 60140 5258 5258 199258 02.01. 29 6000 188000 54520 4767 10025 198025 03.01. 31 6000 182000 56420 4933 14958 196958 04.01. 9 6000 176000 15840 1385 16343 192343 04. 10. 21 10000 166000 34860 3048 19391 185391 05.01. 31 6000 160000 49600 4337 23729 183728 06.01. 30 6000 154000 46200 4039 27767 181767 07.01. 31 7000 147000 45570 3984 31751 179751 08.01. 31 7000 140000 43400 3795 35546 175546 09.01. 14 7000 133000 18620 1628 37174 170174 09. 15. 16 5000 128000 20480 1791 38965 166965 10.01. 31 7000 121000 37510 3280 42245 163245 11.01. 30 7000 114000 34200 2990 45235 159235 12.01. 31 5000 109000 33790 2954 48189 157189 dec. 31. 366 91000 157189 48189 93.01.01. 31 7000 150189 46559 4082 4082 154271 02.01. 28 7000 143189 40693 3515 7597 150786 03.01. 31 7000 136189 42219 3701 11298 147487 04.01. 30 15000 121189 36357 3187 14485 135674 05.01. 31 7000 114189 35399 3103 17588 131777 06.01. 30 7000 107189 32157 2819 20407 127596 07.01. 31 7000 100189 31059 2723 23130 123319 08.01. 33 7000 93189 30752 2696 25826 119015 09.03. 28 7000 86189 24133 2116 27942 114131 10.01. 31 10000 76189 23619 2071 30013 106202 11.01. 30 7000 69189 20757 1820 31833 101022 12.01. 31 7000 62189 19279 1690 33523 95712 dec. 31. 365 95000 95712 33523 200.000 Ft hátra lévlő adósság alakulása a tényleges befizetések hatására (könyvelési séma). Lakáskölcsönünk elég nagy tehertétel ahhoz, hogy folyamatosan nyomon kövessük fogyását. Erőt adhat az újabb erőfeszítésekhez, ha azt látjuk, hogy egyre kevesebb van már belőle. Erre a célra szerkesztettük a bemutatott táblázatot, amelybe naprakészen elkönyvelhetünk minden befizetést, s kiszámíthatjuk, mennyivel tartozunk ezek után. — Az 1. oszlopba a befizetés dátumát újuk. — A 2. oszlopot csak a következő befizetéskor tudjuk kitölteni, mert ide az addig eltelt napok számát kell beírni. — A 3. oszlopba a befizetett összeget írjuk, amely lehet rendszeres, vagy változó havi törlesztés, és eseti, egy összegű befizetés. — A 4. oszlopba kerül a befizetéssel csökkentett tőketartozás, amit úgy kapunk meg, hogy az előző befizetéskor meglévő tőketartozásból levonjuk a befizetett összeget. — Az 5. oszlopba a kamatszám kerül. Ezt úgy számítjuk ki, hogy a második és a negyedik oszlopban lévő értékeket összeszorozzuk, és ezt százzal osztjuk. — A 6. oszlopban a havi kamatokat számíthatjuk ki úgy, hogy a kamatszámot megszorozzuk a kamatlábbal, majd elosztjuk az év napjainak számával (365 vagy 366 nap). — A 7. oszlopban szereplő halmozott kamatot úgy számítjuk ki, hogy januártól az adott hónapig keletkező kamatokat összeadjuk. — A 8. oszlopban szerepel a hátralévő adósság. Ezt megkapjuk, ha a befizetett összeg levonása utáni tőketartozáshoz (4. oszlop) hozzáadjuk a halmozott kamatot (7. oszlop). A könyvelés, illetve a számítás menetének bemutatása céljából példaként kitöltöttük a táblázatot feltételezett befizetési dátumokkal és összegekkel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden év végén zárást végez a bank. Ezt külön sorban mi is feltüntettük annak ellenére, hogy minden befizetés után a zárást elvégeztük, s így a kamatok tőkésítése folyamatosan megtörténik. Az év végi zárás eredményeinek azonosnak kell lennie mindkét módszernél. A banki gyakorlat szerint az éves kamatokat december 31. napján emelik rá a befizetésekkel csökkentett tőketartozásra. A következő év elején az első befizetést már ebből a kamattal növelt összegből kell levonni. A további könyvelés az előzőek szerint folytatható. A példa adatai szerint a hátralevő adósság: az 1. év végén: 109.000 + 48.189 = 157.189 Ft, a 2. év végén: 62.189 + 35.523 - 95.712 Ft. Ez az egyszerű könyvelés havonta alig néhány perc elfoglaltságot jelent, és feltétlenül megéri a fáradságot, hiszen folyamatosan tisztában leszünk a még hátralevő adósságunkkal. A kölcsön biztosítási diját az általunk közölt számok nem tartalmazzák, ezért azt külön kell számításba vennünk — az egyéb banki költséggel együtt (pl. zárlati díj, vagy kezelési költségj. Ennek összegét a banktól tua- hatjuk meg! (A cikksorozat hetedik, befejező részét keddi számunkban olvashatják.) iff. Tohai László Tohai László HANG-KÉP A bölcsesség jegyében A demokráciára szavaztunk, esküdtünk, így aztán érthető, hogy füstölgőnk, amikor szembesülünk a cseppet sem szívderítő hétköznapi valósággal, az indulatoskodással, a pártoskodó szemlélettel, a csúszómászók érvényesülési tomajátékával. Ez akkor is bosszantó, ha tisztában vagyok vele, hogy mindez a törvényszerű átmeneti korszak velejárója. Ellenérzésünk mégis jogos, hiszen a folyamat, a tisztulási periódus meglehetősen meghosszabbodott, elnyúlt. A kóros tünetek itt-ott a rádiós programokban is diagnosztizálhatók. Az egyébként is nívós kínálat az új műsorrend révén még inkább magvasodott. Elég csak a reggeli, a déli és az esti krónikák átalakulására, terjedelmi, illetve tartalmi bővülésére, gazdagodására utalni. Megnyugtató, hogy színesebbé, érdekesebbé formálódtak az egyes hírek, a különböző tudósítások. A baj csak az, hogy továbbra is kísért a szubjektivizmus, az udvariatlanság, a nyerseség. Ilyesmivel szembesültem, amikor Torgyán József pártelnököt kérdezték a szombati nagyválasztmányi ülés szünetében. A riporter szinte rohamozott, megfeledkezve a figyelmesség mindig kötelező előírásainak betartásáról. Nem jutott eszébe, hogyő nem alakítója az eseményeknek, hiszen kizárólag az a dolga, hogy higgadtan, tárgyilagosan, mértéktartóan tájékoztasson az eseményekről, elvetve az öncélú tündöklés, okoskodás, fontoskodás valamennyi kellékét. Szerencsére ritkán bukkan fel ilyesfajta té- mamegközelítés, mégis hadakozni kell ellene, mert a szerep- tévesztés újságírói berkekben is zsákutcába vezethet Érdemes volna beiratkozni valamiféle kurzusra köztársasági elnökünkhöz, ő ugyanis nem először és nem utoljára bizonyította, hogy a bölcsesség, a humánum személyiségének lényegéből fakad. Január 12-én ismét Wisinger István faggatta aktuális kérdésekről, persze nem az ő erénye az, hogy szembesültünk azzal az emberrel, aki nem engedi megté- páztatni hosszú távra szóló derűlátását, aki azt hirdeti, hogy ilyen összefüggésben ez az ország sikerre ítéltetett. Valamennyiünk számára követhető irányt mutatott, konkrétumokkal nyomaté- kosítva azt, hogy a harag, a bosz- szúállás, a türelmetlenség, az önzés, a kivagyiság nemcsak másoknak mérgesíti értékes óráinkat, hanem önnön karakterünket is fekélyesíti. Mi tagadás: nélkülözhetetlenek ezek a békepirulák... Egyéniségek nélkül? A tévében is reformokat hirdettek. Méghozzá jókora csinnadrattával. Nos, a gyakorlat minősítette ezeket: zömük még a gyenge elégségest sem érte el. Ki tudja, hányadszorra emlegetjük a csatatéri állapotokat, a könyöklősdit, a klikkesedést. Mégsem hallgathatunk erről, hiszen ezek az okok magyarázzák a csődhangulatot, azt, hogy lassan felesleges lesz bekapcsolni a készüléket, mert az ajánlatlista az esetek zömében vitathatatlanul műrostos, azaz majdhogy semmi. Ugyanakkor az is felháborító — az adatokat a Pszt! legutóbbi számában olvashattuk —, hogy a brancsbeliek millión, illetve annak dupláján felül kerestek az elmúlt esztendőben. Másként fogalmazva. A bennfentesek körében krőzusian honorálták azt, amiért legfeljebb aprópénz járna. Elkeserítő, hogy első a pénzhajsza, s csak sokadik szempont a hivatás alázatos szolgálata. Ezért elviselhetetlen a rutin- özön, az „eszi, nem eszi, ez van” alapállás. Hovatovább eltűnnek az egyéniségek, s mindenki egy arcúvá szürkül. A számybontogatók sajnos másolják a korántsem nagy „öregeket”. Kár, pedig még lenne kitől tanulniuk. Javasolnánk nekik Antal Imrét, aki bármennyit is robotol, mégis szakmája pózta- lan szerelmese. Erről győződhettünk meg a róla készített show-műsorban. A stáb tagjai ezúttal nagylemezének anyagát „klippesítették” meg. A hét végén vetített portré akaratlanul is kiemelte: maradandó testamentumot csak az hagy az utókorra, aki művelten, képzetten, alázattal, évtizedek után is töretlen lelkesedéssel munkálkodik. Olyan elánnal, mintha pályakezdő lenne. Nem feleslegesen, mert neki dukál a legrangosabb „díj”: milliók egyöntetű elismerése... Pécsi István Mozaikkép egy lelkiállapotról Herczeg István: Emberpár Oskóné Bódi Klára: Lányok és az alma A kkor tesz igazán jót az ember önmagának, ha egy, már végigsétált kiállítást meg egyszer felkeres, ellenőrizve azokat a benyomásait, amiket a megnyitó előtti és alatti időben szerzett. A havas, ködös délután csendje egyébként is alkalmas az elmélkedésre, amikor is csak egyedül bolyong az érdeklődő a kepek, szobrok között, előtt, rákészülve a hatásra, amikor az alkotások vallani kezdik magukat, miközben az is nyilvánvaló, hogy a tájképek, a portrék, a színek, az alakzatok versenyre is kelnek egymással: formai megoldásaikkal, tartalmi jegyeikkel informálnak arról, hogyan látja az alkotó művész a világot, hogyan éli meg a múló pillanatot, mit tart fontosnak közölni mindabból, amit látott, érzett, megszenvedett, kiérlelt. Feladatukat valamennyien a belső törvényhez igazodva teljesítik, mert a felvett pózok, az üresjáratok, netán másolások, a semmiért-valamiért való megjelenések hamar kitetszenek. Jó indítása a tárlat térbeli felvezetésének, hogy a bejáratnál a Gárdonyi Géza Színház aulájában a Debreczeni-Pelcz páros kerámiái és Pusztai Ágoston szobrai köszöntik a nézőt. Ezek a markáns fogalmazványok érett művészeket mutatnak be, és azt az igényességet, ahogyan témakörüket, a számukra fontos, otthonosan kezelt gondolati, érzelmi tartományt feldolgozzák. Az alkotók fegyelme, az általuk szolgált szellemiség elmélkedésre készteti a szemfélődőt. Majd következnek sorra-rendre azok a Heves megyében — és főleg Egerben — éfo művészek, akiket — mint a helyi szellemi élet derékhadához tartozókat — jól ismerünk. Nem először és bizonyára nem utoljára élvezzük, netán érteni véljük művészetüket, törekvéseiket. F. Balogh Erzsébet temperái három éjszakai álmot — élményt? — fogalmaznak meg. Gomolygó ka- valkád mindhárom kompozíció, és míg nézzük ezeket az őszintének ható kitárulkozásokat, váijuk, hogy egy egyértelműbb, derűsebb, drámái, bár fénnyel is átitatott tájat is vázoljon fel nekünk a művésznő. Szinte ellentéte F. Balogh Erzsébetnek Bodrogi Delma. Szín- és formavilága más, expresszív hatást váltanak fi sárga virágai, csaknem férfias keménységgel kezeli azt a világot, amit megjelenít. Delast Elena a felragyogás színi mámorát éli át az Aranyalmában, az Aranykapuban is. Farostra festett munkáiban a fény varázslatát igyekszik visszaadni. Hatásos világ! Erdős Júlia textiltanulmányai finom esztétikumot valósítanak meg azon a fokon, amit már hosz- szú ideje nyugtázunk nála. Nemcsak a színek és formák harmóniáit választja meg szerény és visz- szafogott egyéniségének megfelelően, hanem késztet is bennünket, hogy képzeletünkkel egy jól berendezett szobabelsőbe elhelyezzük azt, ami itt lóg a paravánon. (Miért nem veszik már észre egyszer a díjosztók?! Herczegné Paparo Ibolya ezotérikus világba kalauzol el minket, ahol a temperamentum zöld tüzelésű, ahol minden a robbanásig izzik. Eddigi tárlati jelentkezeseihez képest megint továbblépett, s ma még kikövetkeztetni sem tudjuk, hogy a színeknek ez a nemes izzása hová vezeti őt. Kocsisné András Gizella inkább az akvarellben erős; Gárdonyiról szóló olajfestménye tisztelgés az egri remete előtt. Oskóné Bódi Klára megint egy azok közül a művészek közül, akik a tűzzománc műfaj adottságai között, a technikai bonyodalmak között is eljutnak a lélek egyértelmű kifejezéséig. Időőrző, Találkozás, Tavaszhírnök, Virágfa, Démétér — mind a művészi fegyelem és tudatosság végtermékei. Balogh László évtizedek óta állít ki Egerben, talán ezt a hűségét díjazták. Az ő művészi alapállásának indokait ismerjük, nála nem is kívánunk vitát nyitni, ki milyen eszközökkel mutatja be mindazt, amivel a társadalomra hatni akar. Színei, formái ismerősen köszönnek rám, s mégis az az érzésem, hogy keveset tudok erről az emberről, főleg arról, mit is szeretne nekem ajándékozni színeivel, formáival. Csont István Látomását nem először látjuk tárlaton, már szóltunk róla korábban. Dévényi János két műtárgya, a Drasztikus gesztusok hétfő délelőtt és a Melankólikus gesztusok vasárnap délután azt sugallják nekünk, hogy a hidegtűvel létrehozott művek elnevezése és tartalma között értékelhetetlen az összefüggés. Mint ahogyan nem tudunk mit kezdeni Dohnál Tibor képaláírásaival sem (Ezüst- közepu levél Faludy Györgynek, vagy Levél Nagy Lászlónak, tejúton túli tájakra). Azt értem, hogy a festő ilyen levelet ír, két címzettjét ismertük, ismeriük, költészetüket szeretjük is, de e két levél tartalma kevés nekünk, hogy meglóduljon a képzeletünk. (Tudom, ezt azért írtam le, mert sokak szerint fogalmam sincs a stílusok, eszmék történelmi és gyakorlati alakulásáról!) Fehér Lászlóról többet kellene tudnunk, hogy ebben az együttesben jól el tudnánk helyezni. Herczeg István egyre bonyolultabb világot épít kí magából, rétegződnek nála az évtizedek. Felfelé ívelő turistaútját komoly teljesítménynek értékeljük. V. Kedei Zoltán kérdőjeles , Forradalma átvezet minket Király Róbert plasztikái közé. Ahány mű, annyi témakör. Ez akár lehetne izgalmas is. A Terror kétszer, a Szent Bernát által mondott parancs, az Ardere et lucere — bronzba öntve sorjáznak itt. Az érdeklődő azt hinné, hogy mindez egy nagyon sokrétű belső élményanyag külső vetüle- te. Csak az a bajunk ezzel a sokféleséggel, hogy maga az alkotó ma bronzba önti a középkori szerzetes jelmondatát, miközben tudjuk, hogy nem is oly rég, amikor éppen aktuális lehetett, szovjet nősi emlékművet készített ugyancsak ő. A hit és a hitelesség a kérdéses itt, mert a művésznek magáról kell elmondania az igazat, és nem az aktuálisnak tartott érdeket szolgálnia. (Akkor is le kell írnom, na tudom, hogy ezért megint támadás ishonthy Jenő professzori szinten kezeli jellemeit, pontosan és szabatosan előadja őket, mintha katedrán magyarázná, mi a különbség a jellem és a jel- lemtelenség között. Magyar István sötét tónusú képei mintha belső viaskodásról árulkodnának, pedig nem is oly rég az a bizonyos Lift mintha más irányt jelölt volna. Nagy Ernő nagyméretű életképekkel újított, az Esti itatással, a Mosó nőkkel. Érdekes, menynyire érdekelte mindig is a falusi világ! Rénes György üvegplasztikáit végre utol lehet érni ilyen tárlaton is. Sarkadi Péter A nagy zászló egy darabjával vitte el a városi önkormányzat diját. Technikai felkészültsége vitathatatlan. Ha nekidurálja magát, jókora mélységig leszáll önmagaba, és alaposan meghökkenti híveit. Szertelen. Méret és arány, forma és tartalom nála néha elcsúsznak kissé. ő olyan performan, aki igyekszik kiélni magát ebben- abban-amabban, mert népes baráti táborát sok mindennel képes szórakoztatni. Pedig ő ennél sokkal többre hivatott, ráncba kellene szednie önmagát. Ne elégítse ki hiúságát egy díjazás, vagy a fülbe dübörgő taps. Trojan Marian Jozef három Hamis Jankója — monotípiák — az egyik dijat megérdemelte volna. Úgy érzem, a bírálókat stílus- előítéletek vezették, mint ahogyan engem az irányított élményszerzésközben: kitől menynyit kaptam. Mert végül is minden ember nyereségre dolgozik, mikor embertársaival találkozik és cserekereskedelmet folytat. Többen hiányoztak. Nem baj — hiba... Farkas András Pusztai Ágoston: Bika
