Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-07-08 / 287. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. december 7—8., szombat—vasárnap Hírlap-interjú bűnözőkről, bűnüldözőkről, a rendőrség átszervezéséről az ország rendőrfőkapitányával „Munkánknak szolgálatnak kell lennie, a szó nemes értelmében” (Fotó: Perl Márton) Zsebtolvajlás, betörés, rablás, erőszak. Ezek a szavak egyben bűncselekmény-kategóriákat is jelentenek. Nap mint nap egyre nagyobb számban fordulnak elő kis hazánkban különféle bűntények. Különösen az elmúlt két esztendőt jellemző jelenségről van szó. Mindeközben megy végbe a társadalmi rendszerváltás, aminek nyilvánvaló velejárója a bűnüldöző és -megelőző szervezet, a Magyar Rendőrség átalakulása is. Mint ismeretes, váltások következtek be a megyei főkapitányságok, majd a kapitányságok vezetésében, s október óta új ember áll az Országos Rendőr-főkapitányság élén is. Dr. Pintér Sándor r. vezérőrnagy készséggel fogadta a Heves Megyei Hírlap munkatársait, és válaszolt a feltett kérdésekre. Minden mellékzönge nélkül bizton mondható: dr. Pintér Sándor r. vezérőrnagy a szó nemes értelmében vett fényes karriert tudhat magáénak. A most 43 éves országos rendőr-főkapitány a hetvenes években szerelt fel polgári alkalmazottként, majd dolgozott nyomozó tiszthelyettesként. A Rendőrtiszti Főiskolát 1972-ben végezte kitüntetéssel. Dolgozott később az ORFK-n, a vizsgálati osztályon, dr. Katona Géza irányítása alatt, majd 1985-ben a Budapesti Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki, ezt követte a főkapitányi cím a Pest megyei rendőri szervezet élén. Tavaly a BRFK tevékenységének szervezésével, irányításával bízták meg, s onnan vezetett az útja a jelenlegi tisztségébe. Katasztrófáról szó sincs — Bizonyos szakmai vélemények szerint 1991 katasztrofális esztendőnek tekinthető mind a bűnözés, mind a rendőri szervek tevékenysége szempontjából. Egyetért-e ezzel a megállapítással? — Egyáltalán nem így ítélem meg ezt a kérdést! Úgy gondolom, hogy 1990-ben túljutottunk a mélyponton. Az idén már csökkent a bűncselekmények számának növekedési üteme, ami egy éve 50 százalékos volt, most már csak 40-42. Bűnüldözési szempontból pedig azért nem szabad vészharangot kongatni, mert annak ellenére, hogy nőtt a bűntények száma, főleg az ismeretlen tetteseké, a felderítési arányunk nem csökkent. Ezzel szemben az év végéig országosan kis emelkedés várható. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban közel 90 ezerrel több bűncselekményt követtek el, s ugyanakkor legalább annyi részét derítették fel ezeknek, mint az előző esztendőben, akkor megállapítható, hogy egy felfelé ívelő rendőri munkáról lehet beszámolni. — Nyilvánvalóan ezek az adatok csak abszolút számok, nem minden területre érvényesek. S ha már a mutatók megoszlásánál tartunk, kíváncsiak lennénk, milyen a bűncselekmények összetétele ma Magyar- országon? — Egyre jelentősebhb az eltolódás a vagyon elleni bűncselekmények irányába. Gondolják meg, a nagyvárosokban az össz- bűnözésen belül az anyagi javakat ért jogsértések aránya már eléri a 90 százalékot. Vidéken — főleg a kisebb településeken — ez kevesebb, de az országos átlag így is 87-89 százalék. E körben beszélnünk kell a mindinkább szaporodó rablásokról is. Ennek az évnek főleg az első felében rendkívül megemelkedett a számuk, és sajnálatosan mindez párosult az erőszak, a kegyetlenség fokozódásával. Megjelentek az utcákon a banditaszerű támadások, s egyes elkövetők még merészebbek: lakásokba is behatolnak, miközben a háziak otthon vannak, s velük erőszakoskodnak. Ennek felismerése alapján júliustól úgy reagált a rendőrség, hogy keményebben és nagyobb erőkkel lép fel az ilyen útonállás- szerű cselekményekkel szemben! Az év elején eme bűntényeknek csak egyötödét derítettük fel, most már az egyharma- dát. A célunk az, hogy jövőre minden második rablót bíróság elé állítsunk. — Remélhetően ennek meglesz a megfelelő visszatartó hatása is... — ... Igen, de ehhez, a rendőrség erőfeszítéseihez feltétlenül kapcsolódniuk kell majd az igazságszolgáltatás szerveinek. — Netán Ön is úgy véli, akárcsak a közvélemény egy része, hogy nem eléggé visszatartó erejűek az ítéletek? — Ebben nem tudok állást foglalni, mert kellő alapossággal és részletességgel nem tanulmányoztam ezt a kérdést. Több a halott az utakon, mint a háborúban... — Az országos bűnügyi helyzetről folytatott beszélgetés közben elengedhetetlen, hogy szót ne ejtsünk a közlekedésről. Elsősorban a közúti forgalomban fontos szerepet játszó közlekedési morál hiánya észlelhető az utóbbi időkben. Ennek szomorú következménye a halálos balesetek számának hirtelen megugrása. Heves megyében például csak október hónapban 18 ilyen esethez kellett kivonulniuk a helyszínelőknek. Hogyan vélekedik minderről? — Kétségtelenül erősen visz- szaesett hazánkban a közlekedési morál. Több oka létezik: egyre több járművet hoznak be, ugyanakkor az úthálózatunk ehhez nem megfelelő. Bekövetkezett egy minőségi váltás is. A korábbi lassú, keleti autókat felváltották az igen gyors nyugatiak. Persze, ez utóbbiak közül nem a legújabb, modernek, hanem egy előző technikai színvonalat képviselő, ám rendkívül nagy sebességre képes gépkocsikról van szó. A tulajdonosok a hangos, kétütemű, zötyögő kocsikból ültek át az említettekbe és bizony nem nagyon veszik észre a sebesség változását. Ez pedig nagyon gyakran balesettel járhat együtt. Az már erőteljesen morális kérdés, hogy mindenkit meg akarnak előzni, lényegesen túllépve a megengedett sebességet, így önmagukra, utasaikra, a szembejövőkre egyaránt igen nagy veszélyt jelentenek. Nagyon gyakori, hogy egyszerűen semmibe veszik a kereszteződéseket, a záróvonalakat. Tény, hogy megszaporodott a halálesetek száma az utakon. Volt olyan hétvégénk, hogy az országban 26-an haltak meg a közutakon, elsősorban a felelőtlen közlekedők miatt. Ha jól megnézzük, Jugoszláviában, a polgárháborúban egy hét alatt sem haltak meg régebben ennyien. — Mindez persze, a korábbiakhoz képest új feladatokat ró a rendőri szervekre is. Mindenekelőtt azt, hogy szemléletbeni változást erősítsenek a közlekedőkben... — Tudni kell, az egész országnak vannak morális szempontból válságai. Ezek kihatnak a társadalom több területére, így a közlekedésre is. A rendőrség egymagában képtelen arra, hogy az Ön által említett szemléletváltást elősegítse. A közlekedési morál javulásához hozzá kell járulnia az úthálózat fejlesztésének, a gépkocsipark megfelelő állapotba hozásának. Sokan mondogatják, hogy Németországban nincs a sztrádákon sebességkorlátozás. De azt elfelejtik hozzátenni, ott olyan kocsik vannak, amelyeknek legalább a felébe megfelelő védelmi eszközöket építettek be. De mondok egy másik példát. Az USA-ban 55 mérföldre korlátozták az óránkénti sebességet. Ez 91 km/ órának felel meg. Érvényes az autópályára is. Rendkívül szigorúan ellenőrzik a betartását, hiszen ha valaki túllépi a megengedett sebességet, egyszerűen elveszik a jogosítványát. Ha ezután is autóba ül és vezet az illető, akkor bírói úton vonják felelősségre. Még végrehajtható szabadság- vesztéssel is sújthatják. Nálunk ezzel szemben három-hat hónapra bevonják a vezetői engedélyt, s legfeljebb ötezer forint a büntetés. — Ezzel netán azt akarja mondani, hogy nálunk is számítani kell a közeljövőben ilyesfajta sebességkorlátozásra? — Ennek eldöntése nem a mi feladatunk. De igenis, szükség van a szigorúbb ellenőrzésre, épp azért, hogy kivonják a forgalomból azokat a vezetőket, akik megszegik a közlekedési szabályokat! Erre azért is szükség van, mert tudomásul kell venni, hogy a felelőtlenül közlekedők potenciális gyilkosok! — A közlekedés helyzetének elemzésekor nem feledkezhetünk meg az ittas járművezetés igen káros voltáról sem. Velük szemben milyen fellépés várha- tó? — Új megoldás, az elmúlt időszakban többször ellenőriztünk a sztrádákon is: parkolókba tereltük a járműveket, s ott végeztük el a vizsgálatot. Ezeket a jövőben rendszeressé tesszük. Itt kérem az olvasókat, ne tekintsék zaklatásnak, ne vegyék tolakodásnak, ha ellenőrizzük járműveik állapotát, a sebességet! Ugyanis így próbáljuk a renitens embereket is a szabályos közlekedésre rávezetni. Valamennyiünk biztonsága érdekében történik mindez. Említettem azt a hét végét, amikor 26-an haltak meg. Mindössze kettő volt a halottak között, aki okozója volt a balesetnek, a többi 24 ártatlanul, úgy vesztette életét, hogy semmiről sem tehetett. Vagy utasa volt az autónak, vagy teljesen szabályosan a másik oldalon közlekedett a családjával együtt! Fiatalkorúak és maffiák — Térjünk vissza a bűntényekhez. Sokan úgy vélekednek, hogy az egyre nehezülő életkörülmények miatt előtérbe kerül egy bűnözői réteg kialakulása, a maffiajellegű, szervezett bűnözés térhódítása. Tart-e mindettől a veszélytől az ORFK vezetője? — Az elkövetőket tekintve tény, hogy a fiatalkorúak száma több, mint az előző években. Ez nagy veszély, hiszen belőlük alakulhat ki hamarosan egy nagyon kemény bűnözői réteg. Sajnos, még lehetőségük se lesz arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, mivel nem jutnak munkahelyhez erkölcsi bizonyítvány hiányában, így teljesen esélytelenekké válnak az esetleges újrakezdéskor. Ugyanakkor ez a bűnözői mag a szervezett bűnözés alapját is jelentheti. Ez pedig az ország békéje szempontjából meghatározó lesz. A szervezett bűnözésben minőségi változás érzékelhető, bár az is igaz, hogy 1980-tól több hullámban volt megfigyelhető a létrejötte. A most következő fenyegető lépésnek a kábítószeres bűnözés megjelenését látom. Ebben igen nagy megelőző tevékenységet fejtettünk ki. Mivel a sokkal fejlettebb eszközökkel rendelkező nyugati országokban is elterjedt, így valószínűleg hazánkat sem kerüli el. A fő kérdés az, hogy milyen korlátok között tudjuk tartani. A vagyon elleni bűncselekmények egy jó részét szintén bűnbandák követik el. De kapcsolódik mindehhez egyre inkább a prostitúció, a mai magyar éjszakában már megtalálhatók a lett, litván, észt és román hölgyek is. Szintén jellemző bűnelkövetési forma a védelmi pénzek szedése. Minderről nem teljesek az ismereteink. Egyrészt azt hiszem, a vendéglátósok is túlzásba viszik a híreszteléseket, másrészt tagadhatatlan, hogy valamennyi olyan ügy tettesét, amely tudomásunkra jutott, felderítettük! Azokról az esetekről azonban, amikor mindkét fél belemegy a játékba, persze, a rendőrség sem tud köny- nyen információkat gyűjteni. Az bizonyos: ott, ahol az üzlettulajdonosok megfelelő védelmet kérnek tőlünk, s kiállást tanúsítanak bűncselekmények megakadályozása érdekében, ott minden alkalommal eredményesen végezzük a munkánkat. — Ha már az elkövetőkről beszélünk, lényeges szempont, milyen a visszaesők aránya? — Erre a bűnözői rétegre különösen nagy figyelmet fordítunk. Azt látni kell, hogy miután a visszaesők ’’szakmailag” kellőképpen továbbképezték magukat a büntetésvégrehajtási intézetekben, emiatt egyre nehezebb megakadályozni, hogy újabb bűntényekben vegyenek részt. Kétségtelenül hiányoznak a korábbi operatív módszerek, a titkos eszközök, amelyeknek alkalmazását jelentősen szűkítették a legújabb jogszabályok. „Fegyelmezetleneknek nincs helyük a rendőrségen!” — Elhangzottak olyan vélemények is, hogy a magyar rendőrség megállja helyét a nyugati hasonló szervezetekkel való ösz- szevetésben, annak ellenére, hogy mind létszámában, mind technikai fejlettségében jóval alacsonyabb nívót képvisel. Ezzel kapcsolatban Ön szerint mire kell fordítani a jövőben a figyelmet? — Nagyon örülök, ha ezt más is így látja, hogy a rendőrségünk technikai színvonalához és létszámához mérten rendkívüli eredményekről tesz tanúbizonyságot. Azt tapasztalom, hogy a magyar rendőrök lényegesen több időt fordítanak munkaidejükön felül is az esetek felderítésére, az ügyek feldolgozására, mint például nyugati kollégáik. — Ebből már adódik is a teendő: javítani a létszámhelyzeten, fejleszteni a technikát. — A létszámgondok enyhítése a Parlamenten múlik. Mi az ezzel foglalkozó honatyáknak már két alkalommal is bemutattuk a munkánkat. Tervünk az, hogy legalább 8-10 ezerrel több rendőr dolgozzon. Mindezt több lépcsőben, öt éven belül kívánjuk megteremteni. Egyre inkább fejlesztjük a számítógépes adat- feldolgozást, s reményeink szerint 1993-ra már egy egységes, országos hálózatot leszünk képesek létrehozni. Fontos feladat szerintem a hírösszeköttetés korszerűsítése is. Ezen múlik ugyanis, hogy mennyire vagyunk képesek lerövidíteni a rendőrség reagálóképességét. Elengedhetetlen feladat a meglehetősen elavult gépkocsipark felújítása is. — Az említetteken túl gyakran lehetett hallani az ORFK háza tájáról úgynevezett átvilágításról. Mit takar ez tulajdonképpen? — Többféle átvilágítás is történik. Az egyik az, amit a svájci Team Consult nevű szakmai cég végez. Vizsgálják a szervezeti felépítést, a teljesítőképességet, s mindezek alapján javaslatokat dolgoznak ki, hogyan szervezzük át a rendőrséget. — Ugyanakkor egyfajta belső átvilágításra is sor került, ami — ahogy Önök fogalmaznak — a személyi állományt vette szemügyre... — Ez egyfajta belső ellenőrzés. Arra jó, hogy megtudjuk belőle, vannak-e különbségek a rendőri szakterületek ellátottsága, teljesítménye, illetve a megyék munkája között. Ugyanígy általános betekintést végeztünk munkatársaink bérezésével, munkakörülményeivel, felkészültségével kapcsolatban is. — Alig töltött Ön el a hivatalában egy hónapot, s máris kirobbant egy nagy horderejű, a fővárosi rendőröket érintő korrupciós botrány. Ez egyben azt is jelzi, hogy szigorodtak a követelmények a rendőrségen dolgozókkal szemben? — Meg kell mondanom, idén lényegesen több embert bocsátottunk el, mint korábban. Én tartom magam ahhoz az erkölcsi mércéhez, amit beiktatásomkor is hangsúlyoztam: ha rendőr szándékos bűncselekményt követ el, szándékos szabálysértést, fegyelemsértést valósít meg, s ezzel a rendőri munka társadalmi megítélését rombolja, az ne legyen rendőr! Gondolok én itt például arra is, hogy igenis, adjon nyugtát, ha megbüntet valakit. Én még tíz forint miatt is leszereltetem a szabálytalankodó rendőrt, függetlenül attól, hogy 15 vagy 20 éve dolgozik-e a testületben, s hogy mennyire képzett! De ugyanígy jár az is, aki elvett jogosítványt pénzért visszaad a gazdájának. Amit említett, az az eset is a nézetemet példázza, hogy a BRFK-n 29 rendőr esetében merült fel vesztegetés gyanúja. Őket felelősségre vonják, állásukból felfüggesztettem, s sor került egy egész alosztály átszervezésére is. — Az feltétlenül megfelel a lakosság igényeinek is, hogy — ellentétben a korábbi években tapasztalt gyakorlattal — ezek az ügyek széles körű nyilvánosságot kapnak... — Úgy vélem, természetes: a környezet igenis, tudja meg a szabályok ellen vétő rendőrről, hogy erkölcsi okokból nem felel meg annak, hogy a testület tagja maradhasson. El kell hintenünk az állampolgárokban azt, ha odalépnek egy rendőrhöz, akkor biztosak lehetnek benne, hogy az a rendőr tisztességes, becsületes, megvesztegethetetlen tagja a társadalomnak, s éppen azon fáradozik, hogy szolgálatát a lakosság érdekében lássa el. — Egyes lapokban elterjedt annak a híre, hogy a Borsod megyei főkapitány nyugdíjba menetelét hamarosan követi az a lépés, hogy több más terület rendőri vezetőjét is leváltják. Igaz-e ez? — Ismerem ezt a cikket, a Kurírban látott napvilágot. Szó sincs ilyesmiről! A Borsod megyei főkapitányság vezetője saját maga kérte, hogy nyugdíjba vonulhasson. — Mostanában megfigyelhető egy olyan törekvés is, amit ma divatosan csak úgy emlegetnek: polgárbarát rendőrség. Ön helyesli-e, támogatja-e munkatársainak ezt a próbálkozását? — Feltétlenül, hiszen a mi munkánk egyfajta szolgáltatás. Mi nem vagyunk termelő egység. Az a teendőnk, hogy biztosítsuk az állampolgárok nyugalmát. Megteremtsük annak feltételeit, hogy nyugodtan dolgozhassanak, nyugodt körülmények között gyarapodhassanak. Én azt szeretném, hogy ennek az elvárásnak képesek legyünk eleget tenni. Szolgálatnak kell lennie a mi munkánknak, a szó nemes értelmében! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha a helyzet határozott fellépést kíván meg a rendőrtől, akkor ezt elmulassza. Az arányok felismeréséhez persze, jobb képzésre is szükség van. A közvélemény azt mondta a magyar rendőrről, hogy buta. Ezt visszautasítom, a magyar rendőri állomány szellemi felkészültsége igenis jó, különösen, ha a környező országokat vesszük figyelembe, ám az is igaz, hogy Magyarországon igazából rendőrképzés eddig nem volt. Ügy engedtünk ki az utcára, a szolgálatba embereket, hogy háromnégy héttel a hátuk mögött lettek járőrök. A leghosszabb alapfokú tiszthelyettesképzés is mindösz- sze tíz hónapos. Ezt kevésnek tartom, s azt mondom, hogy ha ez a rendőri állomány szabad idejében csodálatos házakat tud építeni, sok egyéb hasznos cselekedetet véghez vinni, akkor alkalmas arra, hogy jól felkészülten az állampolgárok megsegítéséért dolgozzon. A leglényegesebb része ugyanis a mi szolgálatunknak nem más, mint hogy átvállaljuk az ország lakosaitól azoknak a veszélyes, a testi épséget fenyegető helyzeteknek a megoldását, amelyekre a polgáraink felkészületlenségük miatt nem képesek. — így legyen, s köszönjük a beszélgetést! Szalay Zoltán
