Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24-26 / 301. szám
HÍRLAP, 1991. december 24-26., kedd-csiitörtök KARÁCSONYI MAGAZIN IL. Egerben ízlelte meg a bikavért Az 1811 -es évjáratú király útja Tárkonyos bárányleves Hozzávalók: 1 bárányfej, 25 dkg bárányaprólék vagy csontos húsrész, 15 dkg leveszöldség, 1 fej vöröshagyma, 1 jó csipetnyi tárkonylevél, 2 dkg liszt, 1 tojás- sárgája, 1 dl tejföl, ecet, só. A bárány fejéről és húsáról a faggyús részeket jól letisztítjuk, és leforrázzuk. Azután nyelvéről, álláról a fehér bőrt jól lekaparjuk, és a többi hússal együtt főni tesszük. Ha nagyon gyenge a bárány, egyszerre tesszük fel vele a zöldséget, a hagymát és az apróra vágott tárkonylevelet. Ha puhára főtt, a levéből a zöldséget és a hagymát kiszedjük, a liszttel, tejföllel habarást készítünk, a levesbe öntjük, ecettel ízesítjük, és a levest a tojássárgára tálaljuk. Pirított zsemlekockát szórunk a tetejére. A húst kisebb darabokra vágjuk, külön tányéron a fejet is beletálaljuk. A koponyacsontját középen feltörjük, és a velőt pirított kenyérre kenve fogyasztjuk. Töltött káposzta Hozzávalók: 40 dkg darált sertéshús (esetleg fele marha), 30 dkg sertésoldalas, 10 dkg rizs, 8-10 savanyúkáposzta-levél, 1 kg szálas savanyú káposzta, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, só, törött bors, pirospaprika, vöröshagyma, 2 dl tejföl, 3 dkg liszt. A darált húshoz hozzáadjuk a félig párolt rizs, a fél fej apróra vágott és 1 dkg zsiradékon üvegesre párolt hagymát, a sót, a borsot, s jól elkeverjük. Lazíthatjuk a tölteléket egy tojással vagy egy marék apróra vágott savanyú káposztával. 8-10 db káposztalevelet a vastag erektől megtisztítunk, és a hússal megtöltjük úgy, hogy a tenyerünkre helyezzük a káposztalevelet, közepére egy kanál darált húst teszünk. A le„őszi erdő” Reméljük, ezúttal nem panaszkodhatnak a kedves olvasók és levelezők, hogy nem teljesül a kívánságuk. Sokan kaptak már címeket, egyesek válogathatnak is. Hogy miért „egyesek”? Nos, éppen ez az, amiről mondani szeretnék valamit. Mind több 30-40 közötti hölgy keres társat, míg a férfiak vagy nagyon fiatalok, vagy nyugdrj korhatár felettiek, így nem könnyű a válogatás. És meg néhány apróságot: jóval kevesebb a férfiak által írt levél, mint a női! így volt ez a „Pipacs” időszakában is. Amikor azután a „fiúkra” förmedtem, érkeztek esőstől a levelek, csakhogy akkorára már lejárt a lehetőség ideje. Kérem, hogy ezúttal időben ébredjen mindenki! A másik: több megértést kérek, és azt is, hogyne sürgessenek. Nem azért, mert a jó munkához idő kell, hanem mert válogatós vagyok, az Önök érdekében! Kérem, hogy ne küldjenek vissza leveleket azzal, hogy: nem ilyet gondoltam, nem hozzám való. Említettem már, hogy a különleges kívánságokat más teljesíti, de nem ingyen! Jelezzék, ha környezettanulmányt is óhajtanak. Es még egyetlen dolgot: ha megkerült a társuk, a párjuk, a támaszuk, kérem, legalább egy fél mondattal jelezzék, hogy később ne küldjék újabb címeket... „Ajtóstól a házba” Ezt bizony jól elszúrta, barátom! Tudhatná, hogy a női lelvél alsó felét felhajtjuk, két oldalát szorosan összecsavarjuk, és a felső szélét ujjunkkal benyomkodjuk. Egy lábasban a zsiradékon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, meghintjük kevés paprikával, és a vágott káposzta felét beleterítjük. A csontokat vagy bőrös részeket is a lábas aljára helyezzük el. Rárakjuk sorjában a töltelékeket, a sertésoldalast, tetejét káposztával befedjük, any- nyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, és befedve, csendesen főzzük kb. 2 óra hosszat, amíg jól megpuhul. Utána a húst és a töltelékeket kiszedjük, és a káposztára ráöntjük a liszttel elkevert tejfölt, szükség szerint vízzel hígítjuk, és pár percig főzzük. Tálaláskor mély főzelékestál aljába rakjuk a vágott káposztát, ráhelyezzük a töltelékeket, tetejét tejföllel meglocsoljuk, és a feldarabolt oldalassal körítjük. Tormás csuka Hozzávalók: 1 kg csuka, 15 dkg leveszöldség, hagyma, törött bors, cukor, 25 dkg torma, 2 dl tejföl, 2 dkg vaj. A zöldséget, a hagymát karikákra vágva félpuhára főzzük egy liter vízben, és a tisztított csukát benne kis lángon 20-25 percig puhára főzzük. A tormát megreszeljük, és állni hagyjuk fél óra hosszat, hogy elveszítse csípősségét. Hozzákeverjük a tejfölt, hallével felengedjük, sóval, cukorral ízesítjük, s egy darabka vajat — megolvasztva — hozzákeverünk. A halat tálra tesszük, és a tormamártással leöntjük. A tetejére még hinthetünk frissen reszelt tormát. Párolt őzcomb Hozzávalók: 80 dkg őzcomb, 15 dkg vegyes zöldség, 1 kis fej hagyma, 2 evőkanál olaj vagy 3 kék bonyolultak és igényesek, idő kell nekik ahhoz, hogy megbarátkozzanak a gondolattal, de azzal a férfival is, akivel összeboronálják magukat. Örülök, hogy maga is rájött, hogy nem lehet már a második találkozásnál a „blúz alatt” kezdeni, még akkor sem, ha reménye van rá, hogy később tovább is eljut. És hogy most mit tegyen? Viselkedjen úgy, amiként a partnere kívánja: legyen kedves, finom, és főleg türelmes... „Mónika” Hajói értem, Mónika”albérletben lakik egy háznál az osztálytársnőjével aki egyben a barátnője is. Ok akarták, hogy együtt legyenek, és ne kollégiumban, mivel „albérletben ” jobban tudnak ketten majd tanulni. Csakhogy a kedves mama azt gyanítja, hogy a két leány nemcsak „tanul” együtt, hanem fülig szerelmesek, folyton nyalják-fal- ják egymást, egymás fehérneműiben jamak. Mit tegyen ? A levele bennem is gyanút ébresztett, kedves Asszonyom, de nem győzött meg arról, hogy itt arról lenne szó, amire Ön gondol. Konkrét tényeket nem noz fel; egyáltalán, honnan tudja, hogy „szerelmesek”? Talán a szomszédoktól hallotta? Két diáklánynál nagyon is gyakori, hogy felkapkodjak egymás cuccait, hülyéskednek, hangoskodnak a maguk módján, de attól még... írja meg, hogy Mónikának megvan-e még a fiúja, és hogy az Ön anyai félelmei mennyire meggyőzőek. Nem dkg zsír, 2 dkg liszt, 2 dkg cukor, pár szem bors, 1 kiskanál paradicsompüré, 1 babérlevél, 1 dl vörösbor, só. Az őzcombot hártyáitól megtisztítjuk, kicsontozzuk, szalonnával megtűzdeljük, összecsa- vaijuk, sonkaszerűen összekötözzük. A zsiradékot jól megfor- rósítjuk, és a hús mindegyik oldalát jól átsütjük, majd kivesszük a zsírból, és befedve tartjuk, amíg a barnamártást elkészítjük. A cukrot a zsírban barnára pi- rítjuk, beletesszük a karikákra vágott zöldséget és a hagymát, s ezt is lepirítjuk. Leszóljuk liszttel, amit szintén megpirítunk, hozzáadjuk a borsot, babérlevelet, paradicsomot, bort, és felöntjük 8 dl vízzel. Beletesszük a húst, és befödve 2-3 óráig a sütőben vagy a tűzhelyen csendesen pároljuk. Ha a leve közben elfő, vízzel pótoljuk. Amikor a hús megpuhult, kivesszük a mártásból, felszeleteljük, és a mártást rászűijük. Körítésnek párolt rizst vagy burgonyafánkot és — külön tányérban — áfonya- vagy ribiszkedzsemet kínálunk mellé. Gesztenyekrém Hozzávalók: 25 dkg készen vásárolt gesztenyemassza, 20 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1-2 evőkanál rum és tej, 1 db piskóta tortalap. A gesztenyemassza 2/3 részét krumplinyomón átnyomjuk. A vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a gesztenyepürét, ezzel is jól kidolgozzuk, és 1-2 kanál tejjel vagy tejszínnel hígítjuk, rummal ízesítjük. A két lapra vágott tortát ezzel megtöltjük, kívülről is ezzel vonjuk be, és a megmaradt 1/3 rész gesztenyemasszát krumplinyomóval a tetejére nyomjuk. A tortát jégbe hűtjük. állítom, hogy feltételezése alaptalan, de javaslom, hogy alaposabban nézzen körül, és ne ha- markodjon el semmit! Ha igazságtalanul bánik a lányával, és nem körültekintően, abból komoly bajok lesznek. Ha viszont megalapozott a gyanúja, akkor sincs megoldva — szerintem — az ügy azzal, hogy szétkergeti őket, akkor is baj lesz! Ám ne fessük a falra az ördögöt, maradjon higgadt, körültekintő, és ha beigazolódik a gyanúja, kérje ki szakemberek tanácsát. Ebben is segítek! Remélem, hogy nem lesz rá szükség... „Veszélyben a család” Sajnos, nem tekinthetem vész- harangkongatásnak, kedves uram, az ön figyelmeztető sorait! Nyilván a „családot” többes számban érti, magam is így gondolom. A legtöbb családban óriási a feszültség, napirenden vannak a kisebb-nagyobb civakodá- sok, hiányzik a tolerancia. így ír: „...lassan idegbetegek leszünk valamennyien...”Nos, ha ez — és így — azért túlzás, de nem köny- nyű megélni azt a sok-sok változást, nehéz helyzetet, amelybe nap mint nap kerülünk. Mit lehet tenni? Nehezet kérdezett! Mindenesetre az már valami, ha a család minden tagja tudatosítja magában a veszélyeztetettség érzését, ki-ki megpróbálja önmagát féken tartani — mondjuk — egy vita során. Ügyelni érdemes a röpködő szavakra is, amelyekben fullánkok vannak, és néha a lélek mélyéig szúrnak egy életen át. Az a bizonyos „tízig” számolás lenne a fontos, bírni cérnával akkor is, amikor a másik — önmagából kivetkőzve — már nem gondolkodik, csak beszél. Megdöbbentő, hogy eddig egymást őszintén szerető családtagok miként válnak egymás ellenségeivé, gyakran indokolatlan vagy vélt sérelmek miatt. „Szeretet!” Jól mondja, ez nem papi kitalá- ció; kellene, hogy áthassa egész lényünket, életünket... (Uránus) Az 1940-es évek végétől az 1950-es évek derekáig a szorító- ban folytatott ökölvívócsaták egyik hőseként osztogatta és kapta a lórúgásszerű ütéseket Lőrincz Antal, a Győri ETO légsúlyú versenyzője. S habár akkoriban nagyon sok kiválóság küzdött a győzelemért, az kétségtelen, hogy ez a győri fiú a legjobbak közé tartozott. Még ennek a súlycsoportnak a mumusát, Kárpátit is sikerült volna legyőznie egyszer, ha a pontozóbírák nem látták volna döntetlennek a mérkőzésüket. Akkoriban még mi sem állt távolabb Lőrincz Antaltól, mint a bor szeretete. Az Egerben kivívott remek győzelmét követően azonban sportegyesületének vezetői megkóstoltatták vele az egri bikavért, s ez annyira ízlett neki, hogy elhatározta, ha Isten egyszer gazdaggá teszi, olyan borospincét építtet magának, amelynek a barátai csodájára járnak, s az ott tárolt hordókban és palackokban lesz bőven egri bikavérből is. Isten kegyes volt hozzá, miután meggyőződött arról, hogy Tóni és szívbéli szerelme, a csinos és kedves Erzsiké hűségesek maradtak hozzá a nehéz időkben is. Mindenekelőtt 1955-ben, amikor Lőrincz Antal és Erzsi- kéje a templomban is örök hűséget fogadtak egymásnak. Igaz, a győri hatalmasságok ezt annyira zokon vették tőlük, hogy ahol csak tudtak — ez pedig akkoriban igazán nem volt nehéz —, ártottak nekik. így azután az Isten házában tett esküjüket követően olyan hátránnyal kezdték most már ketten az életüket, miként egy olyan öklöző, aki már az első menetben megkóstolja a padlót. Lőrinczék azonban nemcsak Istenhez és egymáshoz voltak és maradtak is hűségesek, hanem magyaros tisztességükhöz és Tulajdonképpen nincs helyem a fotóművész-szövetségben, én fotográfus vagyok — így tréfálkozik Almásy Pál, az immár 85 éves, de még mindig igen aktív „fotográfus”, akit a magyar fényképezés világhírű képviselői között tartanak számon, s aki nemrégiben kapta meg a magyar fotóművészek szövetségének tiszteleti tagságáról szóló oklevelet. — Mindig is újságírónak tartottam magam, aki azonban nemcsak a leírt betűkkel akarja kifejezni magát, hanem a kép erejével is. Az újságíró szemével és szellemében próbáltam fényképezni is. Nem azt a szemszöget választottam, amelyből nézve a kép tárgya a legszebb, hanem azt, amelyből nézve a legjobban reprezentálta, amit el akartam mondani róla, ami a képet leginkább „olvashatóvá” teszi nézőjének — nyilatkozta. Almásy Pál — Mongólia kivételével — a világ valamennyi országában járt hosszú pályafutása alatt, négy háborúban készített kockázatvállalásukhoz is. Habár 1956 késő őszén, amikor a magyar forradalom vérbefúlt, s miként olyan sokan, ők is az Amerikai Egyesült Államokban próbáltak szerencsét, rájuk is igen nehéz évek vártak. Szorgalmuk és tehetségük folytán azonban hamarosan jómódú, s újabb évek múltával gazdag emberekké váltak. Ilyen előzmények után alapította meg Lőrincz Antal immár Mr. Anthony Lőrinczként 1960-ban az Ultra Machina nevű vállalatát, amelynek igen jó hangzású neve van ebben a hatalmas országban. Nemrégiben váratlan vendégként érkeztem a New Jerseyben élő Vajda György és a clevelandi Kaszás Ferenc társaságában Lőrinczék amerikai viszonylatban is tágas és kitűnő ízlésre valló házába, s alig néhány perccel később már a legjobb barátnak kijáró szeretettel vettek körül, és bejuthattam Lőrinczék legbelsőbb fészkébe — légkondicionált borospincéjükbe. Az ott tárolt sok ezer palack bor, konyak és pezsgő láttán úgy éreztem magam, mintha az Ezeregyéjszaka mesés kincsesbarlangjába, a Sze- zámba jutottam volna. Lőrincz Antal elsőként a tárolóhelyéről az 1811-es évjáratú tokaji eszenciát tartalmazó palackot húzta ki, amelybe az üvegen levő, kissé már sérült felirat szerint 1840-ben került a tartalma. 1863-ig, a Bretzenhem hercegi család kihalásáig, ennek a kékvérű famíliának a tulajdonát képezte. A Bretzenhemek az 1848- 1849-es szabadságharc idején befalaztatták. Erről a rejtekéről csak 1925-ben került elő, hogy azután a ködös Angliában boldogítsa új tulajdonosát. Ha ez a derék angol úr évtizedekkel később nem vesztette volna az életét repülőszerencsétlenség köfelvételeket, de talán a legjobban a gyermekeket szereti fotózni, mert úgy látja, hogy a gyermekben kézzelfoghatóbban nyilvánulnak meg az emberi tulajdonságok, mint a felnőttekben. Az UNICEF számára készített világhírű felvételei is ezt a gondolkodásmódját tükrözik. — Amikor tanítok, mindig azt mondom hallgatóimnak, hogy a fotográfia technika, amit sok célra lehet felhasználni. Lehet az a cél, hogy valami szépet mutassak be, esztétikai élményt adjak — ez a fotóművészek célkitűzése. Ám ez csak egyik ága a fotográfiának, s a többi semmivel sem alábbvaló. Szívesebben használom az „alkotó fotós” kifejezést, mert ebben benne van minden kategória, a fotóművész éppúgy, mint a riporter, a dokumentans- ta, a természetfotós vagy a portrékészítő. Magam ilyen alkotó fotósnak tartom, számomra a fényképezőgép eszköz arra, hogy kifejezhessem érzelmeimet, gondolataimat — talán jobban, mint írásban... — vallja. vetkeztében, aligha kerülhetett volna a palack az USA-ba, ott pedig Lőrincz Antal vagy bárki más tulajdonába. Igaz viszont, hogy az elhunyt angol borgyűjtő felesége 1981-ben árverésre bocsátotta Washingtonban. A licitálás már csillagászati összegnél tartott, amikor Anglia washingtoni nagykövete bedobta a törülközőt. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ha Lőrinczné az utolsó árajánlatot követően nem ragadja meg a kedves férje kezét, s nem löki magasba egy ökölvívó határozottságával, ez a palack bor az angol diplomatáé lett volna. Miután a barátaimmal együtt és is kigyönyörködtem magam e csodálatos palack láttán, házigazdánk olyan borokkal kezdett bennünket kínálni, amelyekhez fogható finomságokról eddig álmodni sem merészeltem volna. Alig egy óra elteltével pedig már oly sokféle finomság csúszott le a torkomon, hogy kezdett a lelkiismeretem háborogni, hiszen addigra már több mint ezer amerikai dollár értékű bor melengette bensőmet. Lőrinczéknek azonban sikerült elhessegetniük kínzó gondolataimat. Közben azért buzgott bennem az újságírói kíváncsiság, és ezért egy-egy újabb palack felnyitásakor és tartalmának szíves kínálásakor nem mulasztottam el feljegyezni mindazt, amit Lőrincz Antaltól — a világ egyik legkiválóbb borszakértőjétől — megtudtam. Például azt, hogy a Szent Péter képével ékesített 1971-es évjáratú francia Petrusról mit tarthat az égben Szent Péter. Azt, hogy ez az ital az idős emberek teje. Ennek hallatára két pohárkával is ittam belőle, hiszen a legtöbb édesanyánál százszorta jobban féltő szülőm mindig is arra kért, hogy igyák még több tejet. Martinkó Károly Almásy Pál Párizs környéki otthonának szigorúan rendezett archívumában 350.000 felvételét őrzi. — Ez nem is a teljes anyag, hiszen azoknak a képeknek, amelyeket megrendelésre készítettem, negatívjait is átadtam a rendelőknek, de azért felvételeim túlnyomóan nagy része itt van. Ebből körülbelül százezer a színes felvétel, a többi fekete-fehér. Annak idején egy Leica géppel kezdtem fényképezni, s talán ha hét gépet használtam ösz- szesen életemben — ennél többre sohasem volt szükségem. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a magyar fotográfia képviselői ismernek és elismernek — hiszen hiába élek évtizedek óta Franciaországban, szívem fele magyar, és állandó kapcsolatban vagyok magyar barátaimmal, kollégáimmal. Sajnálom, hogy elfoglaltságom miatt nem vehetek részt a múzeum megnyitásán, de ebből az alkalomból is szívből és szeretettel köszöntöm a magyar fotográfusokat — mondta. ____________________________________________________________________________ Omlós tészta A tésztát gyorsan dolgozzuk össze, hogy a kéz melegét ne vegye át. Az élesztőt elmorzsálva keverjük a lisztbe — nem szükséges felfuttatni —, majd dolgozzuk össze a zsiradékkal. Az omlós tészta könnyű lesz, s nem repedezik meg, ha egy kávéskanál ecetet is hozzáadunk. Kinyújtás előtt pihentessük 1-2 órán át hideg helyen, így kevésbé szakad. A diétázók részére készülő süteménybe tojás helyett tehetünk annyi evőkanál tejfölt, ahány tojást a recept előír. Tegyük nagyon forróra előmelegített sütőbe, de ha beletettük a tésztát, mérsékeljük a hőt, mert különben hamar megbámul, a belseje pedig nem sül át. Piskótatészta Könnyebb lesz a tészta, ha a lisztet a kikevert masszába szitáljuk bele. Nem ragad bele a tészta a tepsibe, ha étolajjal egyenletesen kikenjük. (Ne gondoljuk, hogy az ízén megérződik az olaj, mert nem szívja magába a tészta.) Jól előmelegített sütőben, a sütő legfelső fokozatán süssük, rövid ideig felső, majd alsó lángon. A sütő ajtaját nem szabad kinyitni, csak ha már érezzük a sütemény illatát, mert összeesik a tészta. Vízfürdő Forraljunk fel egy lábosban kb. 1 liter vizet. Erre helyezzük a habüstöt úgy, hogy jól elzárja az edényt, mert a kicsapódó gőz másképp megégeti a kezünket. A masszát takaréklángon sűrűsödésig kavarjuk. (így készítjük a különböző habokat is.) Egy nagyobb és kissé mély tepsibe tegyünk langyos vizet. Ebbe állítsuk a kisebb méretű süteményestepsit. Főleg felfújtak készítésénél jelzik szakács- könyveink ezt a sütési módot. Az elfövő vizet mindig meleg vízzel pótoljuk. Sütő Általában az alsó rácson sütjük a húsokat, a középső részre állítjuk a süteményeket, s a felső rész a kevert tészták helye. Használjuk először a felső lángot, majd az alsó lángon fejezzük be a sütemények sütését. A sütési idő első felében lehetőleg ne nyissuk ki a sütő ajtaját. Egy „fotográfus” képei