Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-12 / 291. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. december 12., csütörtök További bezárások várhatók A szénbányászatnak és a vtllamosenergia-iparnak meg kell egyeznie A legdrágábban termelő szén­bányákat be kell zárni. Hogy me­lyiket mikor, azt a termelési költ­ségek és a fogyasztói igények alapján lehet és kell eldönteni — mondotta Ligeti Pál, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője azzal kapcsolat­ban, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) és a szénbányák között hónapok óta vita folyik arról: jövőre mennyi erőművi szenet vegyen át az MVMT a szénbányáktól. Az alapprobléma az, hogy két gazdálkodó szervezetről van szó, es bár mindkettő állami tulaj­donban van, érthető módon tö­rekednek saját érdekeik érvé­nyesítésére. Az MVMT nem kí­ván annyi szenet átvenni a szén­bányáktól, mint a korábbi évek­ben, mondván: jelentősen csök­kent az ipar termelése, módosult a szerkezet, és ez a folyamat jövő­re is folytatódik. Az MVMT az idei 116 netajoule-nyi szénmeny- nyiség helyett, ami egyébként 13-14 millió tonna szenet jelent, jövőre csupán 100 petajoule-nyi, azaz mintegy 2 millió tonnával kevesebb szenet kíván megvásá­rolni a magyar bányáktól. Első­sorban a hagyományos területe­ken, az úgynevezett mélybányák drága termékét nem akarják megvásárolni. Tavaly 39 ezer gigawattórányi elektromos energiát használt el az ország. Az idén ez várhatóan 36,4 ezerre csökken. A számítá­sok szerint jövőre csupán 34,9 ezer gigawattórányi elektromos energiára lesz szüksége hazánk­nak. Ennek egy része import: az idén 7400 gigawattórányi villa­mos energiát, jövőre 2500 giga­wattórányit vasáról az MVMT. A cég az importról nem kíván le­mondani, már csak azért sem, mert az olcsóbb, mintha a gazda­ságtalanul működő, s ezért drá­gán termelő szénbányák által kí­nált szenet használnak. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium illetékese közölte: most készült el egy olyan átfogó ajánlat, amely alapján végül is dönteni lehet arról, hogy melyik bányában érdemes jövőre ter­melni, illetőleg melyiket kell be­zárni. Ez alapot adhat arra, hogy az MVMT és a szénbányák meg­egyezzenek. Tudomásul kell venni azt is, mondotta Ligeti Pál, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a költségkülönbségek ezt megengedik. Ha az eltérés túl nagy — például 40-50 fillér kilo­wattóránként —, akkor a Parla­mentnek kell döntenie arról, hogy ki viselje a többletterheket. Az ipari tárca törekszik arra, hogy a két cég mihamarabb meg­egyezzen, és így lehetővé váljék az 1992-re szóló szállítási szerző­dés megkötése — mondotta vé­gezetül Ligeti Pál. Beadvány a legfőbb ügyészhez Elviselhetetlen a közúti légszennyezés Hamarosan birtokosai leszünk Betegbizto­sítási igazolványok Hamarosan újabb „közoki­rat” birtokosai leszünk: decem­ber végétől megkezdődik a beteg- biztosítási igazolványok kiosztá­sa — tudták meg az újságírók az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) székházá­ban tartott sajtobeszelgetésen. A társadalombiztosítás új rendszerében — mutatott rá Bató András, az Informatikai Főosz­tály vezetője— a betegbiztosítási kártya több szempontból is fon­tos szerepet játszik. A családi or­vosi hálózat bevezetésénél olyan eszközként szolgál, amelynek birtokában a biztosított önmaga választhat általános, illetve gyer­mekorvost. Az igazolvánnyal felkeresett orvos a négy részből álló kártya „orvosi szelvényét” magánál tartja, az „ellenőrző szelvényt” pedig eljuttatja a Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­sághoz. Mivel az OTF a beérke­zett szelvények alapján számolja ki az orvosok díjazását, így a kár­tya az orvosi teljesítménybérezés bevezetésében is segítséget je­lent. A kártya elengedhetetlenül fontos ahhoz a korszerű nyilván­tartáshoz, amely nélkül igazi biz­tosítási viszony nem jöhet létre — hangsúlyozta Bató András. A kártya „ellenőrző lapja” — ame­lyet az OTF-hez visszajuttatva számítógépen dolgoznak fel — ezért rögzíti az adott biztosítottra vonatkozó legfontosabb szemé­lyi adatokat. A kártyából ezek után a biztosítottnál csak a volta­képpeni betegbiztosítási igazol­vány marad. Ezen a munkáltató a munkaviszony megszűnése esetén köteles rögzíteni annak időpontját, amely után a tulajdo­nos még 15 napig jogosult a be­tegbiztosítás igénybevételére. Bató Andris hangsúlyozta: a betegbiztosítási kártyákat de­cember végétől folyamatosan juttatják el a biztosítottakhoz. Ezért természetesen az is szaba­don választhat orvost már január elsejétől, akinek még nincs ilyen kártyája. A betegbiztosítási iga­zolványokat a munkavállalók a munkahelyükön, a magánszfé­rában dolgozók a területi tb-ha- tóságnál, a nyugdíjasok postán kapják meg. A munkanélküliek biztosítási kártyáit a munkaügyi hivatalok, a még munkanélküli státusszal sem rendelkezőkét pe­dig igény szerint a helyi önkor­mányzatok osztják ki — az OTF tervei szerint legkésőbb július 1-jéig­Beadvánnyal fordult a legfőbb ügyészhez a Levegő Munkacso­port, valamint a Magyarországi Zöld Párt az elviselhetetlen köz­úti légszennyezés miatt. A be­advány megfogalmazói elmond­ták: hazánk 1985-ben vette át a halálozási világstatisztika vezető helyét az NDK-tól, és azóta is szilárdan tartja ezt a pozíciót. Igen sok embertársunk halálát okozta már eddig is a sokak felelőtlensége miatti kritikus légszennyezés. A beadványban ezért kérik, hogy az állampolgári jogok érvé­nyesítése érdekeben a legfőbb ügyész saját hatáskörében kezd­jen vizsgálatot, emeljen vádat az ügyben elmarasztalható felelős személyek, a kormány felelős tagjai ellen folyamatosan elköve­tett, tömeges egészségkárosítást okozó hivatali kötelezettség el­mulasztása, bűnrészesség, bűn­pártolás tárgyában. A büntetőel­járás során pedig az azonosítható tettesek ellen: gondatlanságból, illetve nyereségvágyból elköve­tett veszélyeztetés, egészségron­tás és élet elleni bűncselekmény tárgyában. Foglalkoztatás köre­ben elkövetett veszélyeztetés, és a munkavédelmi szabályok meg­sértése tárgyában azon intézmé­nyek, vállalatok vezetői ellen, akik dolgozói az erős légszeny- nyezés Utal veszélyeztetett he­lyeken megfelelő védőfelszerelés használata nélkül kényszerülnek munkát végezni. Történelemhamisítás Ezerkilencszázötvenhétben lettem egyetemista. Akkoriban a históriamagyarázatot politikai szempontok diktálták. Mások­kal együtt legalábbis látszatra el kellett fogadnunk ezt a torz meg­közelítést, jó néhányan mégis tisztában voltunk azzal, hogy ki­zárólag a tények számítanak, azaz csupán a pozitivista irányzat tárgyilagos. A többi pedig sóder, parancsos smafu. Akkoriban egy levert forradalom keserűségével szívünkben aligha hittük, hogy életünkben függetlenné, szabad­dá válik ez az ország, s a demok­rácia is gyökeret ver ezen a szá­mára meglehetősen szikes tala­jon. Aztán jóval túl a részünkre ki­mért idő felén, eljött ez a pillanat is. Kár, hogy vesződséges, keser­ves, kaméleonattrakciókkal, ge­rinctelen polgárok gátlástalan hajbókolásával fertőzött ez az át­meneti időszak, az azonban alig­ha vitatható, hogy az út előre ível. Még nagy a káosz, butjánzik az indulatoskodás, a haragcsiho- lás, az incifinci mellébeszélés, de az már kiviláglott, hogy a dolgok lényege, belső etikai tartalma né­hány mondatban összegezhető. Most és mindörökké érvényes a Ne ölj! tízparancsolati regulája. Mindehhez hozzátenném a kép­mutatás, a notórius valóságha­misítás elutasítását is. Lehet vitatkozni az úgyneve­zett Zétényi-Takács-féle tör­vényről. Az se baj, ha az Alkot­mánybíróság higgadtan értékeli ezt. Egy azonban sehol és sem­mikor sem kérdőjelezhető meg, s ez pedig a gyilkosok felelőssége, az ilyesmire felbujtók vétke. Mindez akkor jutott ismét eszembe, amikor megnéztem A legvidámabb barakk december 2-i blokkját. Kétségkívül előre­hozták ezt a frappáns részt, de ez mit sem változtat a mondandó erején. Az 1956. november 4-e után kegyetlenkedő rezsim veze­tő figurái magyarázták a bizo­nyítványt. Azok, akiknek tudni­uk kellett mindenről, hiszen olyan poszton álltak, ahonnan vezényelték a bosszút. Érdekes módon semmire sem emlékeztek. Ezek a meglehetősen idős embe­rek nem gondolnak arra, hogy ilyen korban épp a múlttal kap­csolatban friss a memória? Bisz- ku Béla odáig ment, hogy kije­lentette: azért vonakodott be­osztását elfogadni, mert idegen volt tőle a parancsolás. Egész lé­nye az ellenkezőjét sugározta. Természetesen arról a fiúról sem hallott, akit tizenévesként nem végezhettek ki, így aztán meg­várták, míg 18 esztendős lesz, s utána hajtották végre az ítéletet. Ezek után még ő hivatkozott az európai magatartásmódra, s ar­ra, hogy szakítani kell a korábbi átkos magyar gyakorlattal. Ezzel messzemenően egyetér­tünk, csak ne ő intsen erre, mert tőle és megszólaló társaitól Ma- kó-Jeruzsálemnyire ez a morális magaslat. Közelebb viszont a történe­lemhamisítás... Maupassant bölcsessége Ez a francia stílusművész nagybátyjától, Flaubert-től nemcsak az elegáns gondolat- közlést, hanem a lélek önépítő igényességét is megtanulta, azaz szenvedve látott, kínlódva látta­tott. Nem az érvényesülés izzadt- ságszagú vágya sarkallta, hanem az az óhaj, hogy írásai révén ne­mesebbé, érzékenyebbé, megér­tőbbé formálja olvasóit. Ezért megérte újra celluloid­szalagra vinni népszerű regé­nyét. A francia cégjelzésű A szépfiú sajnos, csorbította — méghozzá igen erőteljesen — az alapmű erényeit. Unatkoztunk, bosszankodtunk, csalódtunk számos percen át. A 9-i, második fordulóban — néhány villanásra — mégis azt kaptuk, amivel az al­kotó akart megajándékozni min­ket. Az koros zsurnaliszta valójá­ban az ő összegzését tolmácsolta. Szomorkás cinizmussal, nem ép­pen lelkesítő kiábrándultsággal. Persze mégsem hiába, vagy nem egészen feleslegesen. Igaz, figye­lő partnere, a meglehetősen kar­rierista, de sovány képességű fő­hős mit sem törődött ezzel a jóta- nács-csomaggal. Tülekedett, ér- zéktelenkedett tovább. De hát nem is neki címezték az effajta tisztító, bölcs istápolást, hanem mindazoknak az ifjak­nak, akiket ugyanaz sarkall a je­lenben és a jövőben egyaránt Valaki közülük talán okul be­lőle... Pécsi István Nem szexklub, hanem szórakoztató központ Pénteken nyílik Egerben a Katedrái Stúdió Sok találgatás övezte az egri Bródy mozi átalakítását. A „rossz templomnak” nevezett épület már sok mindennek ott­hont adott. Miután II. József el­vette a trinitáriusoktól, katonai raktárként használták. Később volt teátrum, majd Eger második filmszínháza működött itt. Né­hány hónappal ezelőtt bezárt, s azután belső átépítés követke­zett. A közvéleményt egy olyan cikk bolygatta föl, amely a Pesti Hírlapban látott napvilágot. Eb­ben az szerepelt, hogy itt egy szexklubot alakítanak ki. Azóta az új „gazda”, az átala­kítást végző Katedrális Bt. már pert is indított az újság ellen, mert erkölcsi, s ezáltal anyagi kárt is okoztak számukra. Mint az egyik vállalkozó, Simkó György elmondja, fel sem me­rült, hogy ilyen célra szolgáljon ez az épület. Az első pillanattól kezdve teljesen nyílt lapokkal játszottak — hangsúlyozza —, mert legutóbbi fő funkcióját megőrizve, egy szórakoztató centrumot szeretnének itt kiala­kítani, amely nívós programok­kal várja a közönséget. Azt már Kiss Lajos, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója fűzi hozzá, hogy néze­te szerint azért fogalmazták meg ezt a rosszízű rágalmat, mert ma­napság senki sem hiszi el, hogy nyereségesen lehet működtetni egy kulturális létesítményt ilyen profil nélkül. Pedig a Katedrális Bt. éppen arra készül, hogy hosz- szabb távon bevételre is szert te­gyen a vállalkozásból. Mint Sim­kó György elmondja, már né­hány dologba belevágtak az or­szágban (ők egyébként pesti vál­lalkozók), működtetnek már több éttermet és szórakoztató központot. Úgy vélik, hogy a nyári időszakban a folklórt is fel­használva, az idegenforgalmi szervekkel közösen vendégcsa­logató programokat tudnak szol­gáltatni. Már szerződést írtak alá a Rockszínházzal, amelynek több produkcióját is lekötötték. Ezenkívül számos izgalmas és érdekes rendezvényt kínálná­nak. így például a december 13-i nyitónapon fellép náluk Vikidál Gyula, Sasvári Sándor, Nagy Anikó, Malek Andrea, Makrai Pál, Csuha Lajos, Kispál Anita és Mirtse Réka, vagyis a rock­színháziak „krémje”. Ezenkívül ragtime-estet, díszbemutatót, Walt Disney-showt, s koncertet is ígérnek decemberre. Fellépte­tik Bujtor Istvánt, Szandit, s más neves művészt is. Januárban Qeen-emlékestet, operett-gála­estet, a Benkó dixieland-et és Demjén Ferenc hangversenyét tervezték. A rendezvényeket diszkókkal szeretnék színesíteni, de videotékát is működtetnek níajd. Már ebből is látszik, hogy mi­lyen profilt szeretnének kialakí­tani a Katedrái Stúdiónak neve­zett szórakoztató centrumban. Mint Kiss Lajos elmondja, a szerződésben az szerepel, hogy évi 520 mozielőadást tartanak itt, hetente öt napig kétszer vetí­tenek. A vállalat érdeke az volt, hogy itt is otthonra találjon a film. Ha nem vállalkoznak, ak­kor be kellett volna zárni ezt az épületet. Ráfizetéses volt mű­ködtetése, csak ilyen módon le­hetett elképzelni a jövőjét. Arról is beszámolnak, hogy belátható időn belül rendbe te­szik ezt a szép épületet. Egyelőre a belső átalakítással végeztek, de elmondásuk szerint már most is csaknem 10 milliónál tartanak. Úgy formálták át a nézőteret, hogy ne csak egy célra legyen al­kalmas, hanem bizonyos átalakí­tással különféle rendezvényeket lehessen itt tartani. Az is terveik között szerepel, hogy felélesszék a tetszhalálból a filmművészeti nyári egyetemet, s több nagysza­bású, nemzetközi programmal szolgáljanak. Arra a kérdésre, hogy mi adott alkalmat a Pesti Hírlapban meg­jelent találgatásra, elmondják, hogy amikor hozzákezdtek a bel­ső munkálatokhoz, nem tudták, milyen szigorú előírások is vo­natkoznak rá. Később szereztek tudomást arról, hogy az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség en­gedélye nélkül nem nyúlhatnak itt semmihez, bármilyen rossz ál­lapotban is van. Végül Cséfalvy Gyula, az OMF egri tervezője alakította ki az elképzeléseket, s ő is irányítja a munkálatokat. Sőt, a belső átalakításnál Fodor László régész is megjelent, hogy ellenőrizze: mi is történik. Jövő­re szeretnék rendbe tenni a hom- lokzatotj majd következne a töb­bi rész. így újulna meg folyama­tosan az épület. Most tehát itt tartanak. A mo­ziüzemi vállalat végül is bérbe adja a kezelésében lévő épületet, biztosítja a filmeket, s egyeztetik vele a vállalkozók elképzelései­ket. A kockázat végül is a betéti társaságé, amely hosszabb távon üzletet lát ebben a befektetés­ben. A szórólapok, a meghívók már a városban mindenhol meg­jelentek, s hirdetik az indulást. Egyelőre szokatlan, de lehet, hogy végül vállalkozói alapon is lehet nívós kulturális programo­kat szervezniük, s nem adják lej­jebb eredeti, színvonalas elkép­zelésüket a vállalkozók, így való­ban nem szolgál méltatlan célo­kat ez az egykori templomépü­let. G. L. Vers — humorban oldva Ungvári Tamás Szilágyi Domo­kos verseiből válogatott A fiatal egri diplomás és ama­tőr színész, Ungvári Tamás — az Egri Színműhely tagja — egy tel­jes órán át „pörgette” Szilágyi Domokos verseit. Tartalmuknál, formájuknál, lendületüknél fog­va vitték-röptették előre, egyre magasabbra ezt a költészetnek szentelt időtartamot a szójáté­kok, a rímek, a ritmusban, dal­lamban, a gondolatokban és kedves piszkálódásokban bővel­kedő szövegek; no meg minket is, akik nem azért mentünk el er­re a randevúra, mert világrenge­tő tudnivalókat, talán szellemes politikai szurkapiszkákat vár­tunk. Ungvári Tamás bevallottan a humor okából válogatott Szilá­gyi Domokostól. Mert úgy gon­dolta, hogy ez a szerző, ennek a tollforgatonak a nyíltsága, szak­mai tudása, tisztessége és ember- szeretete közel áll hozzá. Azono­sulni tud és akar vele. Ezért vál­lalta azt, hogy tiszteletre méltó becsvágytól hajtva ezernél több verssort megtanul az egy alkalo­mért, amikor a vers tisztelői és barátai előtt kifejtheti önmagát, beiktatva a közönség és a saját személye közé azt a valakit, akit a közép-európai lét rokonszenves Don Quijote-jának is nevezhet­nénk. Mert mit tesz egy igazi magyar költő, akit az utolsó évtizedek történelme, erkölcsi és politikai, netán szellemi katasztrófája meggyötört, de még élni ha­gyott? Megúja élményeit, le­jegyzi, hogyan látja, veszi észre önmagát ebben az egyre silányu­ló korban, korszakban, amikor igazándiból senkinek sincs sze­rencséje függetleníteni magát a „geopolitikai adottságoktól”: tömegélménnyé válik minden, ami a napi ostobaságokat a fe­jünkhöz vágja, úgy, hogy látni is alig tudunk miattuk. Vagy ha igen, akkor olyan kanosaiul vesz- szük észre, fogalmazzuk meg minden élményünket, hogy attól vagy fejfájást kap, aki hallgatja, vagy elmegy a kedve a további re­ménytelennek tűnő küzdelemtől, vagy felnevet. Már csak azért is, mert a vers tartalmát olyan szel­lemes cifrázatokkal díszíti fel Szilágyi Domokos, amiktől a leg- nyersebb valóság is feljebb csuk­lik előlünk, valamerre az ég felé, ahonnan — talán a Parnasszusról — a megértés és a biztatás fény­kévéje is megsimogatja a képte­len világot, es benne minket is. Ungvári Tamás megtanulta a poétikát. Azokból a versekből kikövetkeztethetően, amiket előadott, bemutatta, hogy a sza­vak zengése nemcsak a hangok hosszúságától, ilyen-olyan szí­nétől válik hatásossá, hanem at­tól is többek között, hogy a han­gok között rokonság és feszült­ség uralkodik: a dactilus lejtése másfelé visz, mint az anapesztu- sé, a jambus és a trochaeus játék­ra ingerel olyanokat, akiket a te­remtő füllel áldott meg, és a sors épségben hagyta még ezeket a szerveiket. Legalábbis addig a mértékig, amíg befogadni képe­sek a feszes ritmust, a rímek ha­rangozását, netán csilingelését, azokat a fondorlatos leleménye­ket, amelyek a versbeszéd fe­gyelmét varázslattá emelik. Ungvári Tamás a szélmalom­harcot vívó költő mellé társként szegődik, mert úgy véli, neki is meg kell próbálnia azt a lehetet­lent, amit előtte már annyian, többek között Latinovits is, megkísértettek. Visszaadni a te­kintélyét annak a versnek, ahol a beszéd tartalma, célja, fegyelme, igézete nemes, a forma úgy te­lepszik rá a tartalomra, mint a mívesen megvarrott ruha a való­ban csinos és elegáns női testre; olyanéra, aki tudja, hogy az ün­nepi külsőben áldozatbemuta­tásra indul Aphroditéhez. Ez az előadó a verset ünnepeltette, amely vers az európai magyar szellemtől származik, olyan em­bertől, aki a közép-európai ma­gyar sorsot éli meg, és nem haj­landó más népek más gesztus- és hangzásrendszerébe belekap­csolódni, csak azért, mert volt egy korszak, amikor a nagy han­gú neofiták úgy találták: az az igazi magyar hang és irodalom, ha a nyugati újságok múló divat­ját utánozva néhány szavas igénytelen szöveggel, nyomda- technikai trükkökkel igyekeznek pótolni azt a szellemi erőfeszí­tést, amely egyedül maradandó. Hogy végül is kitessék, hogyan hallottuk ezt a nagyon is dicsé­rendő vállalkozást: szeretnénk hallani, ahogyan ez a fiatal diplo­más, minden áldozatra felkészí­tett fiatalember — mondjuk — Pilinszkyt, vagy a humoráról is feljegyzendő költőt, Arany Já­nost szavalná. Ott is öltözhet munkásba, maszekba, ingbe, ga­tyába. Aki érteni akarja ot, úgy is veszi a lapot. Mi vettük. Úgy hiszem. Farkas András HANG-KÉP

Next

/
Thumbnails
Contents