Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09-10 / 263. szám

HEVESE HÍRLAP étvéfyi Tflíayafái, HÍRLAP, 1991. november 9—10., szombat—vasárnap UFO-lesen Rémület az utakon Ilyennek látta a rejtélyes idegent A közelmúltbeli búcsúztatás és az utolsó sajtóértekezlet után rácsukódott a hermetikusan záró ajtó a Bioszféra II. nyolc lakójára — négy nőre és négy férfire —, hogy két éven át úgy éljenek az Arizona-sivatag közepén, mint­ha gyarmatosítók lennének a Holdon vagy a Marson. Az öt amerikai, két angol és egy belga „ökonauta” 1,3 hektár kiterjedésű, három amerikai fut- ballpálya nagyságának megfele­lő „gyarmata” 250 millió dollár­ba került, és tíz éven át épült. Szellemi „atyja” az amerikai John Allen, aki azt állítja magá­ról, hogy ő az első ökológiai vál­lalkozó a világon. Az „ökonauták” napi nyolc órát fognak dolgozni a Bioszféra II.-n, ennek az időnek a felét fizi­kai munkával, másik felét kuta­tással és tudományos munkával töltik majd. Gondoskodniok kell több mint 4000 fajta növényről, állatról és rovarról — olyan mes­terségesen előidézett körülmé­nyek közt, amelyek mindenben hasonlítanak a valóságos földi körülményekhez. Lesz trópusi eső és sivatagi aszály, és van mi­nióceánjuk is, ahol halak élnek és tenyésznek. Ami a négy nőt és négy férfit illeti, étrendjük nagyrészt vege­táriánus lesz: rizs, búza és bab szerepel majd az étlapon. Időn­ként azonban kiegészül csirké­vel, sertéshússal, kecskehússal és hallal is. Kávét maguk termesz­tenek, de csak annyit, hogy leg­feljebb napi egy-két csésze feke­tére futja belőle. Ezzel szemben luxusberende­zésű lakóhelyük lesz, a szobák bútorzata tölgyfából készült. Többemeletes lakóházukban a legmodernebb berendezésű konyha, fehér és fekete csempé­vel bontott falakkal és halogén­kályhával. A munkaszobákban a legkorszerűbb technika: kompu­terek, telefonok, fax, televízió, video, stb... Állandó közvetlen kapcsolatuk lesz a tőlük alig né­hány száz yardnyira levő köz­ponttal. Azért nem minden tö­kéletes mása a földieknek: pél­dául nélkülözni lesznek kényte­lenek a papírholmikat, mint pél­dául a papírtörülköző és a toa­lettpapír. Ä nyolc „ökonauta” életkora Ki tudják-e emelni 1700 mé­ter mélységből a Komszomolec szovjet atom-tengeralattjárót két éven belül? Ez a kérdés nemcsak a szovjet illetékeseket foglalkoztatja, ha­nem a norvég közvéleményt is. Igor Szpasszkij szovjet akadémi­kus szerint ugyanis két év múlva sugárzás indulhat ki a tenger­alattjáró két torpedójának nuk­leáris robbanófejéből. A 110 méter hosszú, 5000 tonna űrtartalmú Komszomolec 1989 áprilisában süllyedt el nem messze a norvég partoktól, a Medve-sziget közelében, miután belsejében tűz ütött ki. A ka­tasztrófa során 42 tengerész lelte halálát. A Komszomolec orrával üt­között a tengerfenéknek, s meg­sérült az a részé, amelyben nuk­leáris robbanófejjel ellátott tor­pedókat tároltak. A nukleáris re­aktor is a sérült rész közelében van, de olyan szigetelés veszi kö­rül, amely ellenáll mindenfajta külső hatásnak. Nem így a nukle­áris robbanófejek. Szpasszkij akadémikus és munkatársai sze­rint a torpedók a tengervíz okoz­ta erózió következteben két év múlva szétmállhatnak, s akkor a igen változó. A legfiatalabb 27 éves (Taber McCallum), a leg­idősebb pedig 67 (dr. Roy Wal- ford, a csoport orvosa). A búcsú-sajtóértekezleten az újságírók főleg azt firtatták, hogy a két év teljes bezártság alatt ki­nek mi fog a leginkább hiányoz­ni. Néhány a válaszok közül: Dr. Roy Walford: „Nélkülözni fogom a barátaimat, a családo­mat, Los Angelest és New Yor­kot. Szívem mélyén nagyvárosi fickó vagyok, és hiányozni fog­nak a nagyvárosi fények, a város nyüzsgése és zaja.” Sally Silverstone (London): „Hiányozni fognak a nagy sé­ták.” Mark van Thillo (Antwer­pen): „Nekem a belga csokoládé fog hiányozni.” A doyen, dr. Walford így nyi­latkozott a vállalkozásról: „A Bi­oszféra II. nagy kísérlet, amely arra szolgál, hogy fokozottabb mértékben tudatosítsa az embe­rekben a Föld ökológiai problé­máit. Ez egészen új dimenzió időben és térben egyaránt. Ez nem Arizona és nem 1991. Le­hetne bárhol, bármilyen égites­ten, bármely időben.” Szó esett a sajtóértekezleten a szexről is, tekintve, hogy a négy férfi és a négy nő két évet tölt majd összezárva — kivéve súlyo­sabb betegséget vagy balesetet — a Bioszféra II.-n. Erről a 31 éves Abigail Alling (New York) úgy vélekedett, hogy „talán nem lesz szex”. De hozzátette: „Nyolc ember él együtt a bioszférában, és számos kapcsolat fog kiala­kulni. Ez azonban magánügy, és nem kívánok róla a nyilvánosság előtt beszélni.” A kísérlet céljai közt minden­esetre csak az szerepel, hogy elősegítsék a bioszférába zárt növények és állatfajták szaporo­dását. A vállalkozás tudományos értékéről megoszlanak a véle­mények az USA-ban. A Smith­sonian Institution egyik nagy te­kintélyű munkatársa, Walter Adey, a tengerek élővilágának kiváló ismerője például kivált a vállalkozást előkészítő munkála­tokból, mert attól tart, hogy ez a fajta szintetikus ökológia lejárat­ja magát. Szerinte „a rendszer aligha fogja két éven át eltartani az embereket”. robbanófejekből radioaktív su­gárzás indulhat ki. Szeptember elején szakértő csoport ereszkedett le a tengerfe­nékre, s megállapította, hogy egyelőre nem eszlelhető sugárzás a tengeralattjáró körül. A kieme­lést végzőket tehát nem fenye­getné sugárveszély. A tengeralattjáró felszínre emelése azonban rendkívül bo­nyolult, nemcsak a nagy mélység miatt, hanem azért is, mert erős áramlatokat észleltek, s félő, hogy a munkálatok közben a ha­jó kettétörhet. A kiemelést egy holland válla­lat készíti elő, de a művelet olyan sokba kerülne, hogy a vállalat egyedül nem képes azt finanszí­rozni. A szovjetek ezért nemzet­közi segítséget szándékoznak kérni. A szakértők szerint, ha két éven belül nem sikerülne kiemel­ni a tengeralattjárót, akkor is csak a közvetlen környék halait és egyéb vízi élőlényeit fenyeget­né veszély, embereletet nem. A radioaktív sugárzás ugyanis nem érné el a kritikus szintet. Ez a megállapítás azonban koránt­sem nyugtatja meg a norvég köz­véleményt. „így állt terpeszben” — emlékezett Herczeg Imre 1990. július 24-én este kilenc órakor Herczeg Imre buszvezető Vénekre ment ki járatba. A Du­na felett fényes fénygömböt pil­lantott meg. Először azt hitte, hogy a Holdat látja, de mint ké­sőbb kiderült, az a másik oldalon volt. Éjfél után ismét ugyanezen az útszakaszon közlekedett, ami­kor Vénektől két kilométernyire egy fényes szempárt pillantott meg. Egyedül volt. Utasai ekkor már régen kiszálltak. A fényes­ségről először azt hitte, hogy ró­ka. Egyszer csak az úttest köze­pén egy 120-130 centiméter ma­gas alakot pillantott meg, amely terpeszállásban állt, keze hosz- szabb volt, mint alsó végtagja. A lény szeméből erős vörös fény sugárzott. A busz fékezés nélkül állt meg, úgy négy-öt méterre tő­le. Az elkövetkezendő másod­percekben csak nézték egymást mereven. Piros sugárzás áradt a lény szeméből, ami olyan erős volt, hogy tökéletesen bevilágí­totta az autóbuszt és környékét. Ettől a perctől már semmire sem emlékszik. Úgy érzi, mintha csak két perc lett volna mindez, de mint később kiderült, fél tizen­kettő helyett negyed egykor ért haza. Egy fél óra kiesett az életé­ből. Az eset után több napig vö­rösek voltak szemei, mintha egész nap pajzs nélkül hegesztett volna. Amikor napra ment, majd megőrült a fájdalomtól. Szeme égett, feje egy héten át őrülete- sen fájt. Gyógyszert sem szedhe­tett, mivel az orvos megtiltotta, nehogy probléma legyen. Az or­vosi vizsgálaton mindent rend­ben találtak. Mentek hozzá ama­tőr csillagászok is, akik egyértel­mű sugárzásszennyezettséget ál­lapítottak meg azoknál a ruhada­rabjainál, melyeket azon az éj­szakán viselt. A rendkívüli ka­land dátumát Herczeg Imre még a bibliájába is feljegyezte. — Nem elég az ember baja, még ez is. Higgye el, nem hiány­zott ez nekünk — így összegez Herczegné. A feleség azóta is minden éj­szaka ébren várja a férjét. Nézi az éjszakai égboltot, és közben ag­gódik. Ha férje már néhány per­cet késik, mindjárt rosszra gon­dol. A találkozás óta ugyan már el­telt több mint egy év, de még mindig az események levét issza a család. Herczeg Imrénél leg­alább három hónapba telt, míg végre visszatért valamelyest az életkedve. De a történtek előtti vidám és viccelődős embertől még mindig messze jár. Egy ki­csit komolyabb, fáradtabb és pesszimistább lett. Már egy éve, de a régi rosszullétek még mindig előjönnek, hirtelen kivörösödik a szeme, vagy elkezd fájni a feje. Lassan már alig lesz hely az orvo­si papíroknak, melyek azt tanú­sítják, hogy a belgyógyászati, a szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálatok eredményei mind negatívak. Még enkefalográfiai vizsgálatra is elküldték, hátha valami változást ki tudnak mu­tatni az agyban. Az eredmény mindig negatív. — Az a legkülönösebb — pa­naszkodik Herczeg Imre —, hogy néha véres szemekkel kelek fel, de amikor elindulok munkába, egy csapásra minden bajom megszűnik. Kitisztul a szemem, visszajön a kedvem. Nehezen beszél a régi ese­ményről a család. Pedig a mai na­pig is történnek furcsa dolgok a faluban. A templom felett éjsza­kánként vagy hajnalban szivar alakú fényt látnak. Csak egy helyben lebeg, avagy ide-oda in­gázik. A buszsofőr fia is látott egy ilyet tavaly októberben, ami­kor a haverjával biciklizett. Két óra hosszat figyelték meg a fé­nyes jelenséget. Két hónapja pe­dig Herczegné hajnali négykor látott fényeket feltűnni a temp­lom felett. A faluban senki sem szólt az eseményről. Talán még­sem látták volna a többiek? Vagy csak nem szólnak róla? A busz­sofőr is többször látta a szivar alakú fényt. Szörnyű az érzés, ami ilyenkor elfogja. A legérde­kesebb, hogy minden rosszullét- nél látja ezt a fénylő „micsodát”, és amikor az eltűnik, akkor egy csapásra elmúlik minden baja. Herczegék egyszerű, dolgos emberek. Küzdenek a minden­napi megélhetésért. Panaszkod­nak: szegény a világ, és még ez is. — Én az Istenben hittem, az UFO-kkal nem foglalkoztam, de amit láttam, azt láttam — jegyzi meg újból és újból a buszsofőr. — Ha erről kérdik, miért nem próbálja meg a hipnózist, ami ki­deríthetné, mi is történt abban az elveszett félórában? — faggatom az egykor mindig derűs buszso­főrt. — Már voltam szakorvosnál Pesten, aki vállalkozna erre — mondja. — De egyre jobban fé­lek attól, hogy felbolydul min­den. Előbb-utóbb azonban biz­tosan rászánom magam. Nincs menekvés. UFO kísért haza egy Merce­des kamiont 1991. szeptember 28-án, hajnalban. A szécsényfa- lusi Bartus Zoltán és a salgótar­jáni Magyar István Szalmatercs- nél fél 4-kor vették észre, hogy egy telihold nagyságú, csészealj formájú, erős fényt kibocsátó tárgy követi hangtalanul a kami­ont. Nyugtalanította őket a je­lenség, ami igen kitartóan to­vábbra is szorosan a nyomukban volt. Százhúszas tempóra kap­csolva próbáltak menekülni. De mindhiába. Karancsságra érve már nagyon féltek. Itt bezörget­tek egy ismerős családhoz, akik szeméből a látványtól pillanatok alatt kiment az álom. A követke­ző falu Endrefalva volt. Egy busz- szal Pécsre induló kirándulócso­port mellett álltak meg a pihenő­ben. A kirándulók is megcsodál­hatták az égi tüneményt, ami a kamionosokkal együtt szintén pihenőt tartott, csak „odafönt”. A neheze még ezután követke­zett, amikor a kamionosoknak egyedül kellett folytatni az útju­kat, a fénylő objektum kíséreté­ben. Végre hazaértek Szécsény- faluba. Csakhogy a faluban szű- kek az utcák, és nem lehetett be­állni a ház elé a kocsival, hanem ott kellett hagyni a főtéren. Gya­logoltak hazáig négyszáz métert. A rettegés pillanatai következ­tek. Minden másodperc örökké­valóságnak tűnt. Ä ház körül csend és nyugalom honolt. A két kamionos az ablakon mászott be, gondolván, hátha szem elől té­veszti őket a ház mögött az ég­bolton lebegő nagy fényesség. Felesleges volt ez a nagy óvatos­ság, s hiába sötétítették be a la­kást, zöld fénycsóva jelent meg a szobában. Néhány másodperc­cel később a tévé képernyőjén zöld csíkok vibráltak. A félelem lett úrrá mindenkin. De hát mi történik? Nincs magyarázat semmire. A környék kutyái vészjóslóan vonyítottak, de Bartuséké meg se nyikkant. A következő pillanatban a legki­sebbik gyerek két szempárhoz hasonlatos valamit látott az ab­lakban, és nyomban felkiáltott: — Valaki néz be az ablakon! A lakásban rettegő emberek végül is azt látták, hogy a fényes tárgy szivar alakúvá változik, majd mellette két oldalon két kisebb fény jelenik meg, majd összeol­vadnak a középső tárggyal, és a jelenség — véglegesen — hatal­mas sebességgel eltűnik. Ekkor már reggel 6 óra 25 percet muta­tott az óra. Végre vége lett a há­rom órán keresztül tartó rette­gésnek. A bélapátfalvi sütőüzembe1 sütőipari szakmunkásokat felveszünk, elsősorban férfi munkaerőket Jelentkezni lehet: Bélpátfalván az üzemvezetőnél, illetve a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat Munkaerő-gazdálkodási és Igazgatási Osztályán. s __ / V asné Tana Judit ff ' ' ^ A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat felvesz gyors- és gépírni tudó, gyakorlattal rendelkező német vagy angol nyelv- ismerettel rendelkező titkárnőt. Fizetés megegyezés szerint. Sugárzás a tengerfenékről Élet a Bioszféra IL-n

Next

/
Thumbnails
Contents