Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09-10 / 263. szám
HEVESE HÍRLAP étvéfyi Tflíayafái, HÍRLAP, 1991. november 9—10., szombat—vasárnap UFO-lesen Rémület az utakon Ilyennek látta a rejtélyes idegent A közelmúltbeli búcsúztatás és az utolsó sajtóértekezlet után rácsukódott a hermetikusan záró ajtó a Bioszféra II. nyolc lakójára — négy nőre és négy férfire —, hogy két éven át úgy éljenek az Arizona-sivatag közepén, mintha gyarmatosítók lennének a Holdon vagy a Marson. Az öt amerikai, két angol és egy belga „ökonauta” 1,3 hektár kiterjedésű, három amerikai fut- ballpálya nagyságának megfelelő „gyarmata” 250 millió dollárba került, és tíz éven át épült. Szellemi „atyja” az amerikai John Allen, aki azt állítja magáról, hogy ő az első ökológiai vállalkozó a világon. Az „ökonauták” napi nyolc órát fognak dolgozni a Bioszféra II.-n, ennek az időnek a felét fizikai munkával, másik felét kutatással és tudományos munkával töltik majd. Gondoskodniok kell több mint 4000 fajta növényről, állatról és rovarról — olyan mesterségesen előidézett körülmények közt, amelyek mindenben hasonlítanak a valóságos földi körülményekhez. Lesz trópusi eső és sivatagi aszály, és van minióceánjuk is, ahol halak élnek és tenyésznek. Ami a négy nőt és négy férfit illeti, étrendjük nagyrészt vegetáriánus lesz: rizs, búza és bab szerepel majd az étlapon. Időnként azonban kiegészül csirkével, sertéshússal, kecskehússal és hallal is. Kávét maguk termesztenek, de csak annyit, hogy legfeljebb napi egy-két csésze feketére futja belőle. Ezzel szemben luxusberendezésű lakóhelyük lesz, a szobák bútorzata tölgyfából készült. Többemeletes lakóházukban a legmodernebb berendezésű konyha, fehér és fekete csempével bontott falakkal és halogénkályhával. A munkaszobákban a legkorszerűbb technika: komputerek, telefonok, fax, televízió, video, stb... Állandó közvetlen kapcsolatuk lesz a tőlük alig néhány száz yardnyira levő központtal. Azért nem minden tökéletes mása a földieknek: például nélkülözni lesznek kénytelenek a papírholmikat, mint például a papírtörülköző és a toalettpapír. Ä nyolc „ökonauta” életkora Ki tudják-e emelni 1700 méter mélységből a Komszomolec szovjet atom-tengeralattjárót két éven belül? Ez a kérdés nemcsak a szovjet illetékeseket foglalkoztatja, hanem a norvég közvéleményt is. Igor Szpasszkij szovjet akadémikus szerint ugyanis két év múlva sugárzás indulhat ki a tengeralattjáró két torpedójának nukleáris robbanófejéből. A 110 méter hosszú, 5000 tonna űrtartalmú Komszomolec 1989 áprilisában süllyedt el nem messze a norvég partoktól, a Medve-sziget közelében, miután belsejében tűz ütött ki. A katasztrófa során 42 tengerész lelte halálát. A Komszomolec orrával ütközött a tengerfenéknek, s megsérült az a részé, amelyben nukleáris robbanófejjel ellátott torpedókat tároltak. A nukleáris reaktor is a sérült rész közelében van, de olyan szigetelés veszi körül, amely ellenáll mindenfajta külső hatásnak. Nem így a nukleáris robbanófejek. Szpasszkij akadémikus és munkatársai szerint a torpedók a tengervíz okozta erózió következteben két év múlva szétmállhatnak, s akkor a igen változó. A legfiatalabb 27 éves (Taber McCallum), a legidősebb pedig 67 (dr. Roy Wal- ford, a csoport orvosa). A búcsú-sajtóértekezleten az újságírók főleg azt firtatták, hogy a két év teljes bezártság alatt kinek mi fog a leginkább hiányozni. Néhány a válaszok közül: Dr. Roy Walford: „Nélkülözni fogom a barátaimat, a családomat, Los Angelest és New Yorkot. Szívem mélyén nagyvárosi fickó vagyok, és hiányozni fognak a nagyvárosi fények, a város nyüzsgése és zaja.” Sally Silverstone (London): „Hiányozni fognak a nagy séták.” Mark van Thillo (Antwerpen): „Nekem a belga csokoládé fog hiányozni.” A doyen, dr. Walford így nyilatkozott a vállalkozásról: „A Bioszféra II. nagy kísérlet, amely arra szolgál, hogy fokozottabb mértékben tudatosítsa az emberekben a Föld ökológiai problémáit. Ez egészen új dimenzió időben és térben egyaránt. Ez nem Arizona és nem 1991. Lehetne bárhol, bármilyen égitesten, bármely időben.” Szó esett a sajtóértekezleten a szexről is, tekintve, hogy a négy férfi és a négy nő két évet tölt majd összezárva — kivéve súlyosabb betegséget vagy balesetet — a Bioszféra II.-n. Erről a 31 éves Abigail Alling (New York) úgy vélekedett, hogy „talán nem lesz szex”. De hozzátette: „Nyolc ember él együtt a bioszférában, és számos kapcsolat fog kialakulni. Ez azonban magánügy, és nem kívánok róla a nyilvánosság előtt beszélni.” A kísérlet céljai közt mindenesetre csak az szerepel, hogy elősegítsék a bioszférába zárt növények és állatfajták szaporodását. A vállalkozás tudományos értékéről megoszlanak a vélemények az USA-ban. A Smithsonian Institution egyik nagy tekintélyű munkatársa, Walter Adey, a tengerek élővilágának kiváló ismerője például kivált a vállalkozást előkészítő munkálatokból, mert attól tart, hogy ez a fajta szintetikus ökológia lejáratja magát. Szerinte „a rendszer aligha fogja két éven át eltartani az embereket”. robbanófejekből radioaktív sugárzás indulhat ki. Szeptember elején szakértő csoport ereszkedett le a tengerfenékre, s megállapította, hogy egyelőre nem eszlelhető sugárzás a tengeralattjáró körül. A kiemelést végzőket tehát nem fenyegetné sugárveszély. A tengeralattjáró felszínre emelése azonban rendkívül bonyolult, nemcsak a nagy mélység miatt, hanem azért is, mert erős áramlatokat észleltek, s félő, hogy a munkálatok közben a hajó kettétörhet. A kiemelést egy holland vállalat készíti elő, de a művelet olyan sokba kerülne, hogy a vállalat egyedül nem képes azt finanszírozni. A szovjetek ezért nemzetközi segítséget szándékoznak kérni. A szakértők szerint, ha két éven belül nem sikerülne kiemelni a tengeralattjárót, akkor is csak a közvetlen környék halait és egyéb vízi élőlényeit fenyegetné veszély, embereletet nem. A radioaktív sugárzás ugyanis nem érné el a kritikus szintet. Ez a megállapítás azonban korántsem nyugtatja meg a norvég közvéleményt. „így állt terpeszben” — emlékezett Herczeg Imre 1990. július 24-én este kilenc órakor Herczeg Imre buszvezető Vénekre ment ki járatba. A Duna felett fényes fénygömböt pillantott meg. Először azt hitte, hogy a Holdat látja, de mint később kiderült, az a másik oldalon volt. Éjfél után ismét ugyanezen az útszakaszon közlekedett, amikor Vénektől két kilométernyire egy fényes szempárt pillantott meg. Egyedül volt. Utasai ekkor már régen kiszálltak. A fényességről először azt hitte, hogy róka. Egyszer csak az úttest közepén egy 120-130 centiméter magas alakot pillantott meg, amely terpeszállásban állt, keze hosz- szabb volt, mint alsó végtagja. A lény szeméből erős vörös fény sugárzott. A busz fékezés nélkül állt meg, úgy négy-öt méterre tőle. Az elkövetkezendő másodpercekben csak nézték egymást mereven. Piros sugárzás áradt a lény szeméből, ami olyan erős volt, hogy tökéletesen bevilágította az autóbuszt és környékét. Ettől a perctől már semmire sem emlékszik. Úgy érzi, mintha csak két perc lett volna mindez, de mint később kiderült, fél tizenkettő helyett negyed egykor ért haza. Egy fél óra kiesett az életéből. Az eset után több napig vörösek voltak szemei, mintha egész nap pajzs nélkül hegesztett volna. Amikor napra ment, majd megőrült a fájdalomtól. Szeme égett, feje egy héten át őrülete- sen fájt. Gyógyszert sem szedhetett, mivel az orvos megtiltotta, nehogy probléma legyen. Az orvosi vizsgálaton mindent rendben találtak. Mentek hozzá amatőr csillagászok is, akik egyértelmű sugárzásszennyezettséget állapítottak meg azoknál a ruhadarabjainál, melyeket azon az éjszakán viselt. A rendkívüli kaland dátumát Herczeg Imre még a bibliájába is feljegyezte. — Nem elég az ember baja, még ez is. Higgye el, nem hiányzott ez nekünk — így összegez Herczegné. A feleség azóta is minden éjszaka ébren várja a férjét. Nézi az éjszakai égboltot, és közben aggódik. Ha férje már néhány percet késik, mindjárt rosszra gondol. A találkozás óta ugyan már eltelt több mint egy év, de még mindig az események levét issza a család. Herczeg Imrénél legalább három hónapba telt, míg végre visszatért valamelyest az életkedve. De a történtek előtti vidám és viccelődős embertől még mindig messze jár. Egy kicsit komolyabb, fáradtabb és pesszimistább lett. Már egy éve, de a régi rosszullétek még mindig előjönnek, hirtelen kivörösödik a szeme, vagy elkezd fájni a feje. Lassan már alig lesz hely az orvosi papíroknak, melyek azt tanúsítják, hogy a belgyógyászati, a szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálatok eredményei mind negatívak. Még enkefalográfiai vizsgálatra is elküldték, hátha valami változást ki tudnak mutatni az agyban. Az eredmény mindig negatív. — Az a legkülönösebb — panaszkodik Herczeg Imre —, hogy néha véres szemekkel kelek fel, de amikor elindulok munkába, egy csapásra minden bajom megszűnik. Kitisztul a szemem, visszajön a kedvem. Nehezen beszél a régi eseményről a család. Pedig a mai napig is történnek furcsa dolgok a faluban. A templom felett éjszakánként vagy hajnalban szivar alakú fényt látnak. Csak egy helyben lebeg, avagy ide-oda ingázik. A buszsofőr fia is látott egy ilyet tavaly októberben, amikor a haverjával biciklizett. Két óra hosszat figyelték meg a fényes jelenséget. Két hónapja pedig Herczegné hajnali négykor látott fényeket feltűnni a templom felett. A faluban senki sem szólt az eseményről. Talán mégsem látták volna a többiek? Vagy csak nem szólnak róla? A buszsofőr is többször látta a szivar alakú fényt. Szörnyű az érzés, ami ilyenkor elfogja. A legérdekesebb, hogy minden rosszullét- nél látja ezt a fénylő „micsodát”, és amikor az eltűnik, akkor egy csapásra elmúlik minden baja. Herczegék egyszerű, dolgos emberek. Küzdenek a mindennapi megélhetésért. Panaszkodnak: szegény a világ, és még ez is. — Én az Istenben hittem, az UFO-kkal nem foglalkoztam, de amit láttam, azt láttam — jegyzi meg újból és újból a buszsofőr. — Ha erről kérdik, miért nem próbálja meg a hipnózist, ami kideríthetné, mi is történt abban az elveszett félórában? — faggatom az egykor mindig derűs buszsofőrt. — Már voltam szakorvosnál Pesten, aki vállalkozna erre — mondja. — De egyre jobban félek attól, hogy felbolydul minden. Előbb-utóbb azonban biztosan rászánom magam. Nincs menekvés. UFO kísért haza egy Mercedes kamiont 1991. szeptember 28-án, hajnalban. A szécsényfa- lusi Bartus Zoltán és a salgótarjáni Magyar István Szalmatercs- nél fél 4-kor vették észre, hogy egy telihold nagyságú, csészealj formájú, erős fényt kibocsátó tárgy követi hangtalanul a kamiont. Nyugtalanította őket a jelenség, ami igen kitartóan továbbra is szorosan a nyomukban volt. Százhúszas tempóra kapcsolva próbáltak menekülni. De mindhiába. Karancsságra érve már nagyon féltek. Itt bezörgettek egy ismerős családhoz, akik szeméből a látványtól pillanatok alatt kiment az álom. A következő falu Endrefalva volt. Egy busz- szal Pécsre induló kirándulócsoport mellett álltak meg a pihenőben. A kirándulók is megcsodálhatták az égi tüneményt, ami a kamionosokkal együtt szintén pihenőt tartott, csak „odafönt”. A neheze még ezután következett, amikor a kamionosoknak egyedül kellett folytatni az útjukat, a fénylő objektum kíséretében. Végre hazaértek Szécsény- faluba. Csakhogy a faluban szű- kek az utcák, és nem lehetett beállni a ház elé a kocsival, hanem ott kellett hagyni a főtéren. Gyalogoltak hazáig négyszáz métert. A rettegés pillanatai következtek. Minden másodperc örökkévalóságnak tűnt. Ä ház körül csend és nyugalom honolt. A két kamionos az ablakon mászott be, gondolván, hátha szem elől téveszti őket a ház mögött az égbolton lebegő nagy fényesség. Felesleges volt ez a nagy óvatosság, s hiába sötétítették be a lakást, zöld fénycsóva jelent meg a szobában. Néhány másodperccel később a tévé képernyőjén zöld csíkok vibráltak. A félelem lett úrrá mindenkin. De hát mi történik? Nincs magyarázat semmire. A környék kutyái vészjóslóan vonyítottak, de Bartuséké meg se nyikkant. A következő pillanatban a legkisebbik gyerek két szempárhoz hasonlatos valamit látott az ablakban, és nyomban felkiáltott: — Valaki néz be az ablakon! A lakásban rettegő emberek végül is azt látták, hogy a fényes tárgy szivar alakúvá változik, majd mellette két oldalon két kisebb fény jelenik meg, majd összeolvadnak a középső tárggyal, és a jelenség — véglegesen — hatalmas sebességgel eltűnik. Ekkor már reggel 6 óra 25 percet mutatott az óra. Végre vége lett a három órán keresztül tartó rettegésnek. A bélapátfalvi sütőüzembe1 sütőipari szakmunkásokat felveszünk, elsősorban férfi munkaerőket Jelentkezni lehet: Bélpátfalván az üzemvezetőnél, illetve a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat Munkaerő-gazdálkodási és Igazgatási Osztályán. s __ / V asné Tana Judit ff ' ' ^ A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat felvesz gyors- és gépírni tudó, gyakorlattal rendelkező német vagy angol nyelv- ismerettel rendelkező titkárnőt. Fizetés megegyezés szerint. Sugárzás a tengerfenékről Élet a Bioszféra IL-n
