Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
HÍRLAP, 1991. november 7., csütörtök HEVES ÉS KÖRZETE 5. Hevesiek Kairóban A magyar népművészet követei az araboknál Felújítják a kiállítóhelyet Hevesen ezekben a napokban újítják fel a múzeumi kiállítóhelyet. A szakemberek a tetőszerkezet korszerűsítésével, valamint a gáz bevezetésével foglalatoskodnak. Az épületben kap majd helyet a helytörténeti anyagból összeállított gyűjtemény, s a tervek között szerepel különböző időszaki kiállítások megrendezése is. Egy régi emlék tanulsága a késői utódoknak Amikor lengyel menekültek jártak Hevesen Bevált valutavásárló helyek Megyénk déli részén az idegenforgalomra való tekintettel az idei nyáron a hevesi strandon, valamint a kiskörei kempingben valutavásárló helyet nyitott a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet. Kedvező tapasztalatokat szereztek, miután jelentős konvertibilis elszámolású devizaforgalmat bonyolítottak le az említett két helyen. Várható, hogy jövőre Hevesen, illetve Kiskörén újra nyitnak, és az érdeklődő külföldi turisták rendelkezésére állnak. A lisztet Szigetvárról hozzák A keksz gyártásáról nevezetes hevesi Tarantella üzem a termékeinek készítéséhez immár egy évtizede nem Heves megyéből, hanem távolabbról, a Baranya Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szigetvári és mohácsi malmából szállítja a lisztet. Évente hat-hétszáz tonna speciális, úgynevezett kekszliszt érkezik Hevesre, amelyet speciális búzafajtából nyernek Baranyában. A hevesiek szoros üzleti kapcsolatot alakítottak ki az említett két malommal, ahonnan kedvező áron és szállítási költséggel szerzik be a nyersanyagot. Bemutatkozó találkozás Heves, valamint a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megyében működő takarékszövetkezetek elnökei találkoztak nemrég megyénk alföldi városában. Dr. Gergely Sándor kandidátus, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke — aki nemrég foglalta el ezt a szerepkörét — bemutatkozó munkamegbeszélést folytatott a pénzintézeti vezetőkkel. Ezen kölcsönösen tájékoztatták egymást a szövetség, illetve a takarékszövetkezetek munkájáról, a jövőbeni lehetőségekről, az átalakulásról. Nemrég lapunkban is hírül adtuk, hogy október 12-e és 22-e között Egyiptom fővárosában, Kairóban először rendeztek magyar napokat. Azóta arról értesültünk, hogy a nagyszabású bemutatkozás jelentős eredményekkel zárult, miután a magyar népművészet is megjelent az arab világban. A magyar napok egyik érdekessége volt a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bemutatkozása, amely nagy vállalkozásnak bizonyult. A tíznapos eseménysorozat résztvevője volt Báder Miklósné, a szövetkezet elnöke is, aki szívesen idézte fel tapasztalatait. — Tulajdonképpen teljesen új dologra vállalkoztunk — mondja —, amely nem kis kockázattal járt. De most — utólag — elmondhatom, hogy mindez megérte. Elsősorban úgy mentünk Egyiptomba, hogy piacot kutassunk és információkat szolgáltassunk termékeinkről. Felkészültünk erre a nagyszabású bemutatkozásra, éppen ezért előzetesen tájékozódtunk, és elsősorban az arab viselethez igazítottuk kínálatunkat. — Ügy tudjuk, ekkor jött a meglepetés... — Valóban, mindannyian azt vettük észre, hogy inkább az európai viselet iránt érdeklődtek az arab üzletemberek. Nevezetesen a fehér kosztüm blúzaink, a hagyományos paraszti szőttesek, a lakástextíliák iránt. Emellett sokak kíváncsiságát felkeltették a bemutatott magyar babák is. Tulajdonképpen ott döbbentünk rá igazán, hogy mennyire nem ismerik a magyar népművészet tárgyait, értékeit az arabok, és ezért rendkívül hálásak voltak a bemutatónkért. Az egyiptomiak különösen lakástextíliákat kívánnak vásárolni tőlünk. — Ezek szerint eredményes üzleti tárgyalásokat is folytattak ? — Kétségtelen, cserekereskedelmet ajánlottak az arab partnerek. Ehhez a kairói magyar kereskedelmi kirendeltség is segítséget nyújt. Bízunk abban, hogy — nem is olyan sokára — megjelenhetünk az igényes egyiptomi piacon. Természetesen ezen a nagyszabású kiállításon nemcsak a helyi kereskedők, hanem amerikaiak, spanyolok, franciák, sőt, a japánok is kíváncsiságukról tettek tanúbizonyságot. Tulajdonképpen ott győződtünk meg arról, hogy egy következő bemutatóról sem mondhatunk le. — Kik vettek részt a kiállítás szervezésében ? — A Danubius Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat, valamint a Malév. Nem kis örömünkre a vásárra elkészített színes prospektusban szövetkezetünk is szerepelt. Olyannyira, hogy Alexandriábái is kerestek bennünket a népművészeti termékek miatt. — Értesülésünk szerint jövőre is lesznek magyar napok Kairóban. Azon is részt vesznek? — Az még sok mindentől függ... Annyi biztos, hogy szeretnénk. Persze, addig rengeteg a teendőnk. Egyébként nemcsak az arab világból, hanem Európa más részéből is van érdeklődés szövetkezetünk iránt. így például Angliából, Franciaországból és Németországból lakástextiljeinket keresik. Termék- és árajánlatot tettünk. Sőt, hogy a legújabbról is beszámoljak, nemrég az az elismerés ért bennünket, hogy még az idén Finnországban átadandó magyar étterem berendezéseihez az abroszokat, a „futókat”, sőt, a függönyöket is mi készítjük. A Finn — Magyar Tervező és Szervező Kft. ugyanis nálunk rendelte meg azokat. Dányi Lajosné és Kiss Lajosnénépművészeknek, szövetkezetünk tagjainak kompozícióiból állítjuk össze a megrendelést. — Az üzleti tárgyalások mellett milyen személyes élményeket szerzett Kairóban? — Igaz, nagyon el voltunk foglalva, de mégis volt két rövid időszak, amikor rácsodálkozhattunk a világváros életére. Egyik este a fényárban pompázó Kairót láttuk, a másik alkalommal viszont eljutottunk a piramisokhoz, a fáraók temetkezési helyeihez. Ami különösen megragadott, az az, hogy az egyiptomi fővárost a végletek jellemzik. Az idegen elé tárulkozik egyfelől a pompa, a gazdagság, a másik oldalon viszont a nyomor és a szegénység. Ez a kettősség uralja ezt a világvárost. A személyes élménygyűjtés mellett — ismétlem — nagyszerű érzés volt látni és tapasztalni azt az érdeklődést, ami a magyar népművészet tárgyai, kellékei iránt megnyilvánult az arab világban. Mentusz Károly Dr. Géresi János egri lakos nemrég érdekes írásos emlékezést juttatott el szerkesztőségünkbe. Régi emlékképeket, megtörtént eseményeket kíván megosztani olvasóinkkal. Heves lakói 1938. szeptember 1-jétől osztatlan rokonszenwel figyelték Lengyelország hősi harcát, amelyet a túlerőben levő fasiszta, majd az orvul hátbatá- madó sztálini haderővel vívott. A község társadalma feszült érdeklődéssel kísérte a honvédők harcát, majd — a Sztálin parancsára megindult invázió után — ez a rokonszenv aggodalommá, később részvétté vált. A járás akkori nagyrabecsült főszolgabírója, dr. Illinyi László felhívására megalakult a lengyel menekülteket fogadó és segélyező bizottság, amelynek munkájából a társadalom valamennyi rétege kivette részét. Nemcsak önzetlen segítséget vállaltak, hanem az ezzel járó terheket és bonyodalmakat is. A bizottság veHevesen új helyre — a volt rendőrség épületébe — költözött a Heves Megyei Munkaügyi Központ hevesi irodája. Erre azért volt szükség, mert mezetői: Vitéz Endrédy (Engel) Emil és Sülé István községi jegyzők voltak. Szeptember végén érkezett az első népes menekültcsoport, 150-200 fővel, akiket már megfelelő elhelyezés várt. Az akkori központi iskola udvarán, tábori konyhán főzték a hevesi assszo- nyok az ebédet és vacsorát, a terített asztalok az egyik tanteremben voltak. A másikban pedig gyűltek a lakosság adományai, a ruhafélék, élelmiszerek, a gyerekeknek játékok, melynek szétosztása az érkezésük napján megkezdődött. Több tantermet hálóvá alakítottak, ahol az egyedülállókat és a nőtleneket szállásolták el. A családosokat, a nőket, a gyerekeket pedig a hevesi családok fogadták be. Egy kisebb tanterem orvosi rendelő lett, ahol doktor és zöldkeresztes védőnő állt a rendelkezésükre. A menekültek többsége civilbe öltözött katona volt, közöttük tisztek is akadtak, akik magukgyénkben ebben a térségben van a legnagyobb munkanélküliség, s ezert az ügyfélforgalom is rendkívül jelentős. Mostantól tehát hét irodahekal hozták feleségüket, gyerekeiket, de nagy számban voltak öregek, gyerekek, férfiak és nők is. A lengyelek szerényeknek és al- kalmazkodóknak bizonyultak, incidensre nem került sor. A hatóságok, a hevesi csendőrőrs is dicséretes hozzáállást tanúsított, a menekültek mozgását, sőt, utazását sem korlátozták. Előfordult, hogy a lengyelek egy része csupán néhány napot tartózkodott Hevesen, majd észrevétlenül távoztak, elsősorban a katonák. Egy fiatal tisztjelölt — akivel közeli barátságot kötöttünk — váratlanul elment. Aggodalmunkat hetek múltán Párizsból érkezett levele, majd karácsonyi és újévi üdvözlete oszlatta el. Ezekben köszönte meg a vendéglátók szeretetét. A hevesiek tehát jelesen vizsgáztak azokban a sorsdöntő időkben. Rájuk emlékezve fontos, hogy a késői utódok is megismerjék elődeik emberséges helytállását. lyiségben két új dolgozóval várjak — csütörtök kivételével — az összes munkanapon ügyfeleiket a kirendeltség dolgozói. Az ügyfelek érdekében Üj helyen a munkaügyi iroda Csehák Judit előadása Hevesen Az egészségügy reformjáról Egy hétig fáztak, mert nem segítettek rajtuk „Borravaló” a garanciális javításért? Több mint száz érdeklődő várta Hevesen csütörtökön este dr. Csehák Judit országgyűlési képviselőnőt, aki — a város szocialistáinak meghívását elfogadva — a társadalombiztosítás és az egészségügy reformjával kapcsolatos nyílt vitafórum megnyitó előadására, a felvetődő kérdések megválaszolására vállalkozott. Vajon elegendő-e két hónap ahhoz, hogy azokat a — társadalmunk minden állampolgárát érintő — fontos reformokat bevezessék, amelyek a társadalombiztosítás és az egészségügy eddigi gyakorlatát gyökeresen megváltoztatják? Ezzel összefüggésben még csak egy ország- gyűlési határozat született, s erőltetett tempójú törvénykezési menettel lehetséges csupán január 1-jétől biztosítani az új szisztéma kialakítását. Az állami költségvetés irányelveiről is még csak napjainkban folyik a vita, emellett el kell fogadni még a társadalombiztosítás költségvetését is. Még 1989-ben elkeződött a társadalombiztosítás elválasztása az állami költségvetéstől. Jövő év elejétől újabb lépéseket kell tenni az önálló TB. megteremtése felé. A jelenlegi, magas infláció ugyanis nem teszi lehetővé, hogy ellátását értékén tartsa. Az előadó hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosításnak vagyonra is szüksége van. A Németh-kor- mány az 1989-es vagyonpolitikai irányelve már az utóbbit meghatározta, TB-vagyont azonban a mai napig nem kapott. Felmerül a TB kárpótlásának kérdése is, hiszen a járulékfizetők munkája épül be az állami vagyonba. A ki nem fizetett munkabérből nagy beruházások során létesült állami vállalatok jelentős részét ma privatizálják, illetve reprivatizálják. A két és fél millió nyugdíjast — aki nem gazdagodott meg, és becsülettel fizette a járulékát — most vagyon nélkül nem bízhatjuk csupán a társadalombiztosítás gondjaira: a TB-nek vagyonnal kell rendelkeznie, Elmondta: a kormányzat határozott lépéseire van szükség ahhoz, hogy a társadalombiztosítás megkapja a tartozásait. A büntetőkamatok ellenére is 20 milliárd forint tartozása van a magánszférának. Ezek megléte esetén lehetett volna az egészségügyet fejleszteni, illetve a nyugdijakat emelni. így — végül is — a költségvetési hiányt finanszírozza a társadalombiztosítás. Szükség van az értékálló nyugdijak fizetésére és az egészségügy fejlesztésére is. Külön önkormányzatot javasolnak a társadalombiztosításban a nyugdíjalapnak és a betegbiztosításnak. Szükséges, hogy az érdek- egyeztetés fórumán alakuljon ki határozott vélemény a költség- vetési elképzelésekről, törvény- javaslatokról, az év eleji nyugdij- kompenzációs módozatokról, az egészségügyi szolgáltatások megvásárlásáról, az orvosokkal való szerződéskötésekről, a gyógyszerek támogatásának mértékéről. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan kifejtette, hogy a hosszú távú elképzelések között szerepel az állampolgári jogon járó ellátás, mely magasabb nyugdíjkorhatárhoz kötődik, és a vagyoni állapottól is függ. A munkanyugdíj fejezze ki a munkában eltöltött időt, jobban igazolja visz- sza a jövedelem után befizetett járulékot, és — ha lehet — értékét tartsa is meg. A nyugdijak értéktartását szolgáló törvény helyett azonban csak a szigorítás érdekében születtek döntések. 1992-től a nyugdíjalapba beszámítható évek száma egy évvel növekszik. Ezzel megszűnne az öt évből az egyén számára legkedvezőbb három év választásának lehetősége. Minden változtatásnak kifutási időt kell hagyni! — hangsúlyozta a képviselőnő. Csehák Judit ellenzi a kormánynak a nyugdíjemelések visz- szatartására irányuló tervét. Az új nyugdíjasokkal kapcsolatos tervek között szerepel, hogy csak azok kapják meg márciusban a 1992-es nyugdíjemelést, akik már hat nőnapja nyugdíjban vannak. Munkanélküliséggel fenyegetett, erősen inflációs időben csak a nyugdíjszabályok szigorodása miatt nem szabad elmenni nyugdíjba. A jövő évi intézkedések között szerepel a nyugdijak és a járulékok felső határának megszabása, s az értékmegőrzés módját is törvénynek kellene szabályoznia. Az egészségügyi reform elképzelései között szerepel a szabad orvosválasztási rendszer és az alapellátásban a teljesítmény finanszírozás bevezetése. Fontos, hogy bizalmas viszony alakuljon ki az állampolgár, az egészségügy intézményrendszere és az orvos között. Á betegnek tudnia kell, hogy amelyik orvoshoz ő feliratkozik, annak az anyagi megbecsülése ettől javul majd. Komoly problémát jelent a bevezetés időpontjának közelsége, az előkészítetlenség, az anyagi feltételek hiánya: 15-16 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy kellő mértékben megfizethessék a dolgozókat, hogy számítógépeket állítsanak be a nyilvántartáshoz és az elszámoláshoz. Tízmillió új biztosítási igazolványt is ki kell nyomtatni. Szerinte ezt januárig nem lehet megcsinálni. Az embereknek világosan meg kell mondani, hogy a változtatásokhoz az a hárommilliárdforint sem áll rendelkezésre, mely — a TB szerint — elengedhetetlenül szükséges. Jövőre várhatóan még kevesebb forrás jut az egészségügyre, mint az idén. A 22-23 százalékra tervezett infláció mellett csupán 10 százalékos bér- és 5 százalékos dologi fejlesztésre számíthatunk. Ilyen előkészítetlenség és forráshiány mellett csalódást okozhat majd a reform. Szőke Emil Panaszos levelet kapott lapunk nemrég. Vágó Istvánná írta Hevesről, aki elkeseredésében ragadott tollat, és elpanaszolta elgondolkodtató történetét. Az idén márciusban kötötték be a vezetékes gázt lakásukba. A városi szakboltban megvásárolták az ehhez szükséges kazánt. Ám ez utóbbi nemrég, október 23-án meghibásodott. Levélírónk a Ti- gáz helyi kirendeltségén másnap reggel be is jelentette, ahol közölték vele, hogy hamarosan kimennek megjavítani. Bár hozzátették, hogy nem azon a napon, mert sok az új gázbekötésük. A hőmérséklet akkor mínusz 6, mínusz 8 fok volt odakint. Ezt azért fontos tudni, mert a következő hétfőn újra megsürgette a javítást, ugyanis addig nem jött senki hozzájuk. Akkor közölte a Tigáz helyi képviselője, hogy nem mennek ki, mert az említett kazán nem tartozik a garanciális javításaik körébe. Erre Vágó Istvánná felhívta telefonon Egerben a Tigáz központját, ahol megnyugtatták, hogy intézkednek és még aznap a hevesi egység szerelői elvégzik a javítást. Ki is mentek ketten, amikor az egyik szerelő közölte, hogy csak akkor fognak hozzá a munkához, ha levélírónk ezer forintot hajlandó fizetni! Annak ellenére, hogy a kazán még garanciális. Olvasónk ekkor telefonon megkereste a gyártó céget Orosházán, és azt az ígéretet kapta, hogy október 30-án küldik a szerelőt. Reménykedtek, hogy a kazánt végre meg is javítják. Az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy Vágónénak két kiskorú gyermeke van, és apósa is vele él, aki a 84. évét már betöltötte. Mindezt azonban senki sem vette tudomásul, tehát fagyoskodniuk kellett! Levélírónk joggal kifogásolta, hogy az említett kazántípusokat miért csak a gyártó cég javítja garanciálisán, ami igen távol esik lakóhelyüktől. És miért nem közölték vele rögtön a hibabejelentéskor, hogy Orosházára forduljon panaszával? Rugalmasabb megoldára és hozzáállásra számított, de ez elmaradt. Az említett probléma azonban nem csupán őt és családját érinti, hanem másokat is Hevesen, hiszen a városban folyamatosan vezetik a földgázt a lakásokba. Végül is egy héttel később, október 30-án megjavították a kazánt, s azóta nem fagyoskodnak. * * * Azért tettük közzé az iménti panaszos levelet, mert olvasónk tanulságos esetet ír le benne. Igaz, a tél még csak most közeledik, de a hideg idő hamarabb ránk köszöntött. Fűteni pedig kell, ám ha hiba adódik, akkor gyorsabb és tisztességesebb ügyintézést várunk az illetékesektől. Hisszük, hogy a példa egyedi marad, és a jövőben több segítséget várhatnak a hevesi polgárok azoktól a szolgáltatóktól, akik ezt hivatásszerűen végzik! (a szerk.)
